Kevin Hearne - Hexed

Kevin Hearne: Hexed - Megátkozva

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633734094
Oldalszám: 294 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

Atticus O’Sullivant nem izgatják túlságosan a boszorkányok. Most mégis arra készül, hogy egy mindkét fél számára előnyös, kölcsönös megnemtámadási egyezményt írjon alá velük, amikor napjaink arizónai Tempéjének boszorkánynépessége hirtelen megnégyszereződik. Ám az új lányok nem csak gonoszak, de a második világháború alatt meglehetősen sötét szerepet töltöttek be a németek oldalán.

Miközben egy bukott angyal a helyi középiskola diákjaira vadászik, és a bacchánsnők vegasi hordája a városba özönlik, hogy ott terjessze az őket jellemző halálos romlást, és egy veszélyesen szexi, kelta tűzistennő Atticus kegyeit keresi, hősünknek ki kell vennie részét a boszorkányüldözésből. De varázskardja, a szomszédjától kölcsönzött gránátvető, valamint vámpír ügyvédje segítségével Atticus készen áll rá, hogy megtisztítsa a várost, és megmutassa a boszorkányos fehérnépeknek, hogy rossz druidával kukoricáztak.

Saját véleményem:

Atticus számára továbbra sincs nyugalom, ugyanis az Aengusszal vívott csatájuk közben néhány démon elszabadult, s közülük egy, a helyi középiskola diákjait szemelte ki áldozatául. Így hát Atticus kénytelen szembenézni, és leszámolni a fenevaddal, csakhogy közel sem ez az egyetlen és legnagyobb problémája.
Aenghus halálával belecsöppen Morrigan és Brighid hatalmi harcába; továbbá olyan dologra kényszerül a helyi boszorkánykörrel, amire azelőtt még nem volt példa, történetesen egy kölcsönös megnemtámadási egyezményt próbálnak kötni, s ettől a druida - érthető módon - kissé ódzkodik. Ráadásul - ha mindez nem lenne elegendő -, bacchásnők veszedelmes csapata, valamint egy újabb, ártó szándékú boszorkánykör lepi el a várost, azzal a céllal, hogy végezzenek vele és a helyi boszorkánykör tagjaival. S noha Atticusnak akadnak segítői, azok igen magas, nem éppen karmabarát árat szabnak munkájukért cserébe. Laksha Idun aranyalmáira vágyik, míg Leif Thor halálát követeli. Atticusnak tehát döntenie kell: egyedül néz szembe a két gyilkos szándékú csapattal, vagy vállalva, hogy magára haragítja a skandináv isteneket, elfogadja a segítséget.

"Kiderült, hogy ha kinyírsz egy istent, hirtelen megugrik a népszerűségi indexed."

Már az első résznél érezhető volt, hogy Kevin Hearne valami egészen egyedit és újat alkotott a Vas Druida krónikái megteremtésével. Ám míg a Hounded esetében kissé megterhelő volt az egyszerre nyakunkba zúduló nagyobb mennyiségű információ, addig a Hexednél kényelmesen hátradőlhetünk, és ennek a hasznos tudásnak a birtokában élvezhetjük kedvenc druidánk cseppet sem unalmas hétköznapjait. És hétvégéig.
Ebben a részben nincs megállás, folyamatosan pörögnek az események. Mindig jön valami, ami miatt Atticus képtelen megpihenni, vagy kellőképpen feltöltődni. Aenghus Óg megölésével nem hogy lenyugodtak volna körülötte a kedélyek, még inkább a figyelem középpontjába került. Pedig neki semmi más vágya nincs, mint békében élni, visszakapni elvesztett fülét, és meggyógyítani a csatában tönkrement erdőt.
Csakhogy ezt mások nem így gondolják, s ennek következtében számos izgalmas, akcióval teli jelenetnek lehetünk részesei, melyekben az író, szokásához híven, most sem finomkodik. Nyersen, a maga letaglózó valóságában festi le a harcjelenetek. Nem használ nagy, drámaiságot fokozó háttérelemeket, nincsenek hatásvadász, kimerevített képre emlékeztető leírások. Színtiszta küzdelem van.

"Nem csak Idun eredne utánam – kezdtem számolni az isteneket az ujjaimon –, ott lenne Freya, Odin a rohadt hollóival, meg Mr. Magas Szőke Férfi felemás villámokkal a kezében."

A történet (és a sorozat) további erősségei az egyedi, sokszínű karaktereken, a rengeteg viccen és a különféle hitrendszerek megfelelő keverésén alapszik.
Oberon megjegyzéseitől például minden alkalommal kifekszem. Halálos az a kutya! Sőt... továbbmegyek. Oberon a valaha volt egyik legjobb, legszerethetőbb mellékszereplők egyike. De McDonagh néni sem sokkal marad el mögötte.
Komolyan nem hittem, hogy egy öreg néni ennyire szórakoztató és élettel teli lehet. Az, ahogyan a meztelen Atticusra reagál, fergeteges. A regény egyik legkiemelkedőbb pillanata a rövidsége ellenére. De rajtuk kívül ugyanígy megemlíthetném Leifet, Halt, vagy Granuaile-t, sőt még Lakshát, valamint a helyi boszorkánykör tagjait is.
Atticus pedig - a szó legjobb értelmében - egy teljesen átlagos srác... extrákkal. Nincsenek allűrjei, nagyra törő álmai, egyszerű mégis nagyszerű. Humoros (simán hozza a hülye, kocka tinisrácot, csak azért, hogy bolondot csináljon a rendőrökből), okos, és a druidasága révén rengeteg fantasztikus trükköt tud, amikről élvezet olvasni. A földdel és a természettel való kapcsolata több alkalommal és helyzetben megmutatkozik; érdekes és izgalmas látni, miként használja fel ezeknek az erejét egy-egy műveletéhez. Plusz bónusz, hogy újabb szeletét ismerhetjük meg korábbi életeinek, bizonyos emlékeknek köszönhetően.
Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki valami újra, izgalmasra vágyik, vagy szimplán elege van a romantikából. A Hexed kiváló szórakozást nyújt az év 365 (366) napján. Mi több, a fordítás is bravúros!


Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő:Atticus, Oberon, az özvegy és Leif

Kedvenc jelenet: amikor Atticus átveri a zsarukat, valamint a meztelen jelenet

Negatívum: az iskolás jelenet

Borító: 5/5