Jane Austen - Meggyőző érvek

Jane Austen népszerűsége megkérdőjelezhetetlen. Regényei rengeteg írót és rendezőt megihlettek az évek során. A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egyik újabb darabját. A már megjelent kötetek mellett az írónő egy újabb klasszikusát tarthatjuk a kezünkben lenyűgöző változatban. Tarts bloggereinkkel a turnén, olvasd el az ajánlóinkat, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a Meggyőző érvek legújabb kiadását!

 

 

Jane Austen: Meggyőző érvek

 

Kiadó: Menő Könyvek

ISBN: 9789635841875
Oldalszám: 304 oldal

Fordító: Tomori Gábor

Fülszöveg:

Jane Austen hatodik, egyben utolsó regénye már halála után, 1818-ban jelent meg először. A történet Sir Walter Elliotról és három lányáról szól, akik közül csak Mary, a legkisebbik ment férjhez. A legidősebb, Elisabeth hiába vár gőgösen somersetshire-i kastélyukban rangos házasságra, a középső testvért, a regény főhősét, Anne-t pedig, lebeszélték arról, hogy házasságot kössön szerelmével, a fiatal, vagyontalan Wentworth tengerésztiszttel. Az egykori szerelmesek nyolc év után véletlenül újra találkoznak, ami azért is érdekes, mert az idő múlásával aztán fordult a kocka: Sir Walter pazarló életmódja miatt kénytelen bérbe adni a birtokát, és elköltözni, az azóta kapitányi rangra emelkedett korábbi udvarló viszont fényes pályát futott be, meggazdagodott, és most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet... csak Anne Elliot nem...
Hosszas bonyodalmak, kölcsönös büszkélkedés és féltékenykedés után vajon végül újra egymásra találnak hőseink?
A Meggyőző érvek a legérettebb - és számtalan kritikusa és olvasója által a legjobbnak tartott - Austen-regény, amit nem az erény és a hűség felemelő példái tesznek maradandóvá, hanem a karikaturisztikusan jellemzett, hiú, üresfejű, páváskodó, csacska alakok pompás galériája.

Saját véleményem:

Forrás: Little Moon Dance

A Meggyőző érvek Jane Austen utolsó befejezett regénye, ami halála után hat hónappal jelent meg. És bár már a 19. században is jól fogadta az olvasóközönség, valódi hírnevet és elismerést csak a 20-21. században kapott. Azóta rengeteg tudományos értekezés látott napvilágot a szerzőről és műveiről, ám mind közül e történetét tartják a legérettebbnek - főként hősnője, Anne érettsége miatt.

"– Úgy van. Mi bizony nem feledjük el olyan könnyen a férfiakat, mint ők bennünket. De ez inkább végzetünk talán, mint érdemünk."

Az események középpontjában Anne Elliott áll, aki második gyermekként látta meg a napvilágot. Családja többi tagjával ellentétben ő egy szerény, jólelkű, éles eszű, intelligens lány, tele jó meglátásokkal, ám atyja és testvérei részéről efféle értékei rendre elutasításra találtatnak. Anne azonban engedelmes lány lévén bölcsen (vagy bizonyos esetekben balgán) fejet hajt a többiek akarata előtt, legyen szó bármiről is. Mindezt jól példázza tizenkilenc éves kori önmaga:
Annak ellenére, hogy fiatalon beleszeret és elfogadja a kimagasló eredményekkel rendelkező Wentworth tengerésztiszt házassági ajánlatát, később családja és egy családi barát nyomására mégis felbontja azt, annak ellenére, hogy őszintén és tiszta szívből szereti a rangjához nem méltó férfit. Olyannyira, hogy az évek múlásával sem tud másra gondolni vagy elfogadni más házassági ajánlatát. Mint ahogyan Wentworth is képtelen más nőbe beleszeretni.

A regény első harmadában főként Anne családjával, azok anyagi helyzetével és jellemével ismerkedünk meg, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy megérthessük és átérezhessük mindazt, ami a több mint hét esztendővel későbbi folytatásban ígérkezik. Évek múltával Anne családja arra kényszerül, hogy pazarló életvitelük miatt kiadásra kínálják szeretett otthonukat, Kellynch Hallt, ők maguk pedig egy szerényebb otthonba költözzenek Bathban, míg anyagi helyzetük rendeződni látszik. Anne azonban nem követi őket, régi otthonához közel, betegeskedő nővérénél marad. 

Döntése mondhatni sorsszerű, ugyanis az új bérlők szoros rokoni kapcsolatban állnak egykori vőlegényével, aki az elmúlt esztendők során mesés vagyonra és kapitányi rangra tett szert. Mi több, Wenthworth kapitány éppen most dönt úgy, hogy ideje letelepednie, megnősülnie és családot alapítania. Mindössze egyetlen kitétele van: bárki lehet a felesége, csak Anne Elliot nem. 

A Meggyőző érvek nem egy nagyívű, pergő történet, hanem lassan csordogáló, érzelmileg visszafojtott, ám annál intelligensebb mű, amihez le kell lassulni és hagyni, hogy a korra jellemző, finom visszafogottság eluralkodjon rajtunk. A szerző mondatai terjengősek, jóval túlbonyolítottabbak, mint korábbi történetei esetében. És ha őszinte akarok lenni (márpedig miért ne akarnék?), akkor nem rejthetem véka alá azon véleményemet sem, hogy számomra bizony néha túlságosan is kacifántosak, túlhúzottak. Az első harmadon igen nehezen sikerült túljutnom, a túl sok név, leírás és mindenféle végnélküli infó csak lassan akart összeállni, a figyelmem pedig rendre el-elkalandozott. Ezen egy ponton annyira felháborodtam, hogy feltettem magamnak a kérdést: mi lehet a baj? Jane Austentől korábban négy művet olvastam, amiből hármat kitörő lelkesedéssel faltam, és azoknál gond nélkül működött ugyanez a felvezető séma, akárcsak a szerző lírai fogalmazásmódja. Nem tudom, hogy a modernebb fordításokkal van gondom, vagy csak a kései művei túlkomplikáltak számomra, de mindenképp szeretném majd újraolvasni ezt a könyvet egy másik fordításban, mivel maga a történet, valamint a központi témája nagyon tetszett, akárcsak a szereplők közt feszülő, visszafojtott érzelmi állapot.

De mi is az a téma, ami egységesíti a Meggyőző érveket? Nos, az maga a meggyőzés, ami végigível az egész történeten, s igen jó kor- és társadalomrajzot ad arról, hogy a korábbi évszázadokban miként is működött ez a nők esetében. Akkor, amikor igen kevesen házasodtak szerelemből, amikor a rang, a vagyon és az érdek jóval fontosabbnak számított a család szemében. Itt is pontosan ez történik: Anne-t meggyőzik arról, hogy bontsa fel jegyességét szerelmével, aki mind vagyonban, mind rangban alatta áll.
A sors furcsa fintora, hogy kevesebb, mint egy évtized alatt fordul a kocka és Wentworth kerül jobb anyagi szituációba, mint a hősnő. Azonban nem Jane Austen regény lenne, ha a szerelem és az eleve elrendelés nem törne utat magának, még ha oly' hosszan, sóvárgón is. Anne és Wentworth pedig két érett, intelligens, szerethető karakter, akik elé akadályt állít a dac, önnön elveik, valamint saját maguk. Egymásra találásuk a korhoz mérten visszafogott, belülről mégis igazán feszítő. Csodálatos szerelmi történet büszkeségről, ballépésről, második esélyről.

Pontszám: nem szeretnék pontozni, míg nem olvastam el más fordításban

Kedvenc szereplő: Anne, Wentworth

Kedvenc jelenet: spoileres lenne

Negatívum: túl nyakatekert fogalmazás/fordítás (?)

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. A mostani játékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy felismeritek-e, hogy melyik regényből származik az adott idézet.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

"Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/22 Csak olvass!
08/24 Spirit Bliss Sárga könyves út
08/26 Szaffi polca
08/30 Dreamworld
08/31 Könyvvilág
09/01 Sorok között
09/09 Readinspo

Jane Austen - A mansfieldi kastély

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egyik újabb darabját. A már megjelent kötetek mellett az írónő egy újabb klasszikusát tarthatjuk a kezünkben lenyűgöző változatban. Tarts bloggereinkkel a turnén, olvasd el az ajánlóinkat, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri A mansfieldi kastély legújabb kiadását!

 

 

Jane Austen: A mansfieldi kastély

 

Kiadó: Menő Könyvek

ISBN: 9789635841318
Oldalszám: 568oldal

Fordító: Simonyi Ágnes

Fülszöveg:

Íme egy újabb éles eszű Austen-hősnő, akit nem felejtünk el egykönnyen.
Jane Austen lenyűgöző regényei szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, s természetesen reményről és boldogságról mesélnek, miközben gyakran ironikus képet festenek a világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat. Thomas Bertram bárónak, a mansfieldi kastély dölyfös urának, két fia és két lánya van; önző, nemtörődöm feleségének pedig két nővére - az egyik túltesz rajta önzésben, rosszindulatban, a másik, Mrs. Price viszont szerény körülmények között neveli kilenc gyermekét.
Bertramék magukhoz veszik Mrs. Price egyik kislányát, a kedves, szerény Fannyt, akit sohasem kezelnek egyenrangúként. Fanny Price tízéves, amikor Mansfield Park befogadja, tizennyolc, amikor az olvasó búcsúzik tőle. E nyolc év története kel életre a regény lapjain, attól a naptól kezdve, amikor a félénk és zárkózott kislány az új otthonába érkezik. Fanny nénjeinek zaklatása ellenére is megállja helyét, és hamarosan nélkülözhetetlen tagja lesz a mansfieldi háznak. Jó modorát, feddhetetlen erkölcsét akkor is megőrzi, amikor a kastély urának távollétében Mansfieldet hangos dáridók, zűrzavaros amatőr színielőadások zaja veri fel.

Saját véleményem:

forrás: Little Moon Dance

Jane Austen munkássága igazán kedves a szívemnek, hisz amellett, hogy történetei hűen tükrözik a kor romantikáját, mai szemmel is könnyen befogadhatóak, élvezetesek, karakterei  pedig emlékezetesek. Továbbá, ha cselekményük nem is kimondottan pergő, a szerző lendületes stílusa magával ragadja az olvasót.

"Senki más nem lehet olyan jó vezérünk, mint az a hang, amely önmagunkban szól: csak oda kell figyelni."

Nagyjából erre számítottam A mansfieldi kastély esetében is, akkor még nem tudván, hogy az eredetileg 1814-ben (a Büszkeség és balítélet után) megjelent  mű Austen legvitatottabb regénye mind közül. Ahogyan a múltban, úgy korunkban is megosztó, vannak, akik rajonganak érte, míg mások nem kimondottan kedvelik. Ám mindennek semmi köze a minőséghez, Fanny Price története épp olyan magas színvonalú, mint bármely másik Jane Austen kötet, csupán egyéni ízlés és temperamentum  kérdése, hogyan viszonyul hozzá az olvasó.

A regény központi alakja Fanny Price, aki egy sokgyermekes, szegény család legidősebb leánygyermeke. Boldog gyermekkora nyolcévesen ér véget, mikor is nénikéi úgy döntenek, kiemelik őt nélkülöző családjából, s jobb körülményeket biztosítanak számára - függetlenül attól, mire vágyik a kislány. Noha a fő ötletgazda a gyermektelen Mrs. Norris, Fanny a gazdagabb nővérhez, Lady Bertramhoz és annak családjához kerül, ahol együtt, de bizonyos szintű megkülönböztetéssel és szigorban nevelkedik unokatestvéreivel.
Nehezen illeszkedik be a családba, szíve rendre visszahúzza valódi testvéreihez (legfőképpen bátyjához), ráadásul rokonai állandó becsmérlése miatt még inkább erősödik benne a szegény rokon érzés, amin egyedül lelkésznek készülő unokabátyja, Edmund képes tompítani valamicskét, nem kevés bátorságot és önbizalmat öntve bele. Vele ellentétben a többiek mind másodrendűként, s sokszor együgyűként kezelik a csöndes, szófogadó gyermeket, így hát nem csoda, hogy felnőve Fanny gyengéd érzelmeket kezd táplálni Edmund irányába, csakhogy a fiú szíve másvalakihez húz.
Míg Edmund apja és bátyja egy távoli ültetvényre utazik, megérkezik a faluba a Crawford testvérpár, Henry és Mary, ezzel pedig kezdetét veszi azon bonyodalmak sora, melyek a későbbiekben sorsdöntő szereppel bírnak. Szerelmek, színdarabok, viszonzott és viszonzatlan érzések, árulás, játék, irigység, erkölcs és színvonalbeli szakadékok tarkítják Edmund, Fanny, Mary és Henry kapcsolatát. 

 

A megannyi érdekes és izgalmas szál ellenére bevallom, engem mégsem tudott bevonni Austen ezen írása. Nem azért, mert nem jó, egyszerűen csak rá kellett jönnöm, hogy igen távol esik az én ízlésemtől, temperamentumomtól. Számomra túl hosszúra és lassúra sikeredett a felvezetés, amit a végtelennek tűnő monológok még inkább töménnyé tettek, később pedig annyira szerteágazóvá vált a történet a különféle kapcsolatok miatt, hogy mire felvehettem volna a fonalat, már el is vesztettem az érdeklődésemet. És sajnos maguk a főbb szereplők sem tudtak szimpátiát kicsikarni belőlem: Fanny jósága és pozitív értékei  például túl soknak bizonyultak, s emiatt bizonyos ponton túl már-már ellenszenvessé fajult. 

Ettől függetlenül látom és értem a regény értékeit, úgy mint realitás, társadalmi szatíra vagy korhű romantika... Tehát ha valaki kedveli a lassú folyású, leírásokban bővelkedő történeteket, akkor mindenképp érdemes lehet elolvasni A mansfieldi kastélyt. Le kell hozzá lassulni, megérteni, megízlelni minden egyes szót és mondanivalót, hagyni, hogy a szerző szóképei és szimbólumai kiteljesedjenek, átélni a 19. századbeli mentalistást. 

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: -

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: hosszú monológok, lassú felvezetés

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. A mostani játékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy felismeritek-e a női főszereplő alapján, hogy Jane Austen melyik írására gondoltunk. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik regényben bukkan fel az adott női karakter.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Catherine Morland

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/14 Csak olvass!
05/16 Readinspo
05/22 Spirit Bliss Sárga könyves út
05/25 Dreamworld
05/29 Hagyjatok! Olvasok!

Jane Austen - Lady Susan

 

Jane Austen: Lady Susan • Női levelek

 

Kiadó: Lazi Kiadó

ISBN: 9789632675121
Oldalszám: 176 oldal

Fordító: Barcza Gerda

Fülszöveg:

Jane Austen kevésbé ismert műve a frissen megözvegyült, gyönyörű és ledér Lady Susan ravasz mesterkedéseit követi nyomon. A hölgy anyagilag kedvező frigyet igyekszik biztosítani önmaga számára, ugyanakkor megpróbálja vigasztalan házasságba kényszeríteni engedelmes, bátortalan és megfélemlített serdülő leányát, Fredericát. Lady Susan olykor meginog tettei során, de mindig készen áll a hazugságra és ámításra, csak hogy elérje, amit akar.
A Lady Susan kitűnő jellemtanulmány, s érdekessége, hogy Jane Austen csupán e regényében ír kora hanyatló londoni úri társaságáról.
A kötet tartalmazza az írónő egyik ifjúkori művét is. A Női levelek néhány életképet villant fel. Megismerhetjük az aggódó anyát, aki leányait vezeti be a társaságba, a szerelmi csalódásban szenvedő ifjú hölgyet, a szegény leányt, akit megaláz az előkelő lady s a jómódú hölgyet, akinek egy vagyontalan fiatalember udvarol.

Saját véleményem:

A véletlennek köszönhetően botlottam bele Lady Susan történetébe - pontosabban annak filmváltozatába -, akkor még mit sem sejtve arról, ki a megálmodója. És bár nem terveztem végignézni a filmet, az olyannyira lekötötte a figyelmemet, hogy képtelen voltam szabadulni tőle. Így amikor néhány hét elteltével szembejött velem a hír, hogy a Lazinál hamarosan megjelenik a filmes borítós változat, rögvest elhatároztam, hogy amint esélyem adódik rá, beszerzem.
Egy szuper akciónak köszönhetően erre nem is kellett sokat várnom; csakhogy ekkor jött a meglepetés: ez nem egy hagyományos regény!

"[…] bolond az a nő, aki ha vádakkal sértegetik, bókokkal kiengesztelhető."

A Lady Susan egy levélregény, nem is akármilyen. Főszereplője - aki egyben a kötet címadója is - igen távol áll a megszokott austeni hősnőktől: se nem erényes, se nem szerény, de még csak nem is fiatal. Ehelyett a frissen megözvegyült Lady Susan egy pénz- és hataloméhes nő, aki bárminemű szégyenérzet nélkül kacérkodik a férfiakkal - legyenek azon nősek vagy nőtlenek - és csábítja el őket. Ráadásul anyának is csapnivaló. Ez a felállás pedig, valljuk be, nem kimondottan szokványos; ám éppen ettől és formátumától olyan különleges ez a történet, melynek cselekményét, karaktereit és kapcsolatrendszerét levelekből ismerhetjük meg. Méghozzá nagyon is részletesen.

Főként Lady Susan és barátnője, Alicia között, valamint Lady Susan sógornője, Mrs. Catherine Vernon és annak édesanyja között zajlanak az üzenetváltások, melyeket olykor - ha a történet úgy kívánja - a többi szereplő üzenetei is kiegészítenek. És bár eleinte zavarosnak tűnhet az egész, a szerző írásmódjának (melyet a fordító korhoz illően, mégis érthetően és élvezhetően ültetett át magyarra) és a gördülékeny cselekményvezetésnek hála hamar bele lehet rázódni. 

Ahogy fentebb említettem, a történet középpontjában Lady Susan áll, aki cseppet sem finoman meghívatja magát néhai férje családjához, Churchillbe, ahol a Társaság figyelő- és megvető tekintetének kereszttüze nélkül folytathatja mesterkedéseit. Legfőbb célja, hogy engedelmes, ugyanakkor megfélemlített lányát, belekényszerítse egy vagyonilag előnyös házasságba, melyet maga Frederica nem kíván. Büntető-, s nevelő jelleggel még attól sem retten vissza, hogy bentlakásos iskolába tuszkolja a riadt lányt, így bírva jobb belátásra, miközben a gyermek engedetlenségéről panaszkodik. Mindemellett pedig puszta szórakozásból magába bolondítja sógornője fiatal öccsét, Reginald DeCurcy-t, akiről tudvalevő, hogy egykoron épp úgy megvetette a ledér asszonyt, mint nővére. Lady Susan ármánykodásai felettébb szórakoztatóak, s nem kevésbé kielégítőek önmaga számára, miképp az is, hogy képes megbolondítani férfiakat, s őrület szélére sodorni családjukat, feleségüket - merthogy az özvegy több vasat is tart a tűzben. 

Jane Austen e műve remek kor- és jellemrajz, mely a formája által igen nagy betekintést enged a szereplők érzelemvilágába. Az aggódó nővér, a megfélemlített gyermek, valamint a szerelemtől önmagából kifordult férfi mellett megjelenik a ledérség, hamisság, és felszínesség, mint tulajdonság, illetve ízelítőt kapunk a családi összetartás erejéből, az anyai érzelmek hiányából, megcsalásból, kényszerházasságból, és abból is, hogyan képes egyetlen ember felforgatni mások életét hazugságaival. Rövid, ámde annál eseménydúsabb történet ez, ami rengeteg fordulatot és meghökkentő tettet tartalmaz. Őszintén szólva nem is értem, miért lett ennyire alacsonyan értékelt hazánkban. Jómagam szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne valami formabontót, mégis szórakoztató olvasni - a könyv előtt vagy után pedig érdemes a 2016-os filmnek (Szerelem és barátság) is esélyt adni, véleményem szerint a kettő együtt ad igazán teljes képet. 

Végül, de nem utolsósorban talán érdekes információ lehet még, hogy a 2021-es Lazi kiadós verzió végében, Női levelek címmel helyet kaptak a szerző ifjú kori művei is, melyek még inkább betekintést nyújtanak a kor érzelemvilágába, s hű képet festenek annak szabályairól, viselkedésformáiról.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Catherine Vernon, Lady Susan

Kedvenc jelenet: lebukás

Negatívum: a vége kissé összecsapott a filmhez képest

Borító: 5/4
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Jane Austen - Büszkeség és balítélet

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Kiadó: Könyvmolyképző (és még sok másik)
ISBN: 9789632450650
Oldalszám: 448 oldal

Fülszöveg:

Szerelmek és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes – és lehetőleg rangos – férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba távozik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt teszi felelőssé a szakításért. Ám egy Lydiával kapcsolatos családi válsághelyzet hamarosan ráébreszti hősnőnket arra, hogy mindvégig balul ítélte meg ezt a büszke férfit…
Eredeti hangú, máig modern, magával ragadó történet, melyben magunkra ismerhetünk.

Saját véleményem: 

Jane és Elizabeth

Azt hiszem, ezt a történetet nem nagyon kell bemutatnom, mert biztos, hogy sokan ismeritek, ha nem más, a filmfeldolgozások miatt. De azoknak, akik hozzám hasonlóan eddig még soha nem olvasták, vagy látták a filmeket (nagyon gyorsan pótoljátok!), röviden összefoglalva az eleje:

A történet a Longbournben élő Bennett családról szól, közülük is leginkább Lizzyről és Janeről (az öt lánytestvér közül a két legidősebb). Mindegyik lány hajadon még, noha Jane már közel áll a három x-hez. Ezért hát Mrs. Bennett leghőbb vágya, hogy végre férjhez adja leányait. Nem meglepő, hogy nagyon megörül a hírnek, miszerint a netherfieldi birtokot egy igencsak tehetős és nőtlen fiatalember, Mr. Bingley kibérelte és hamarosan oda is költözik. Több sem kell az asszonynak, egyből nekilát férjét győzködni, hogy menjen, ismerkedjen össze az új szomszédjukkal, hogy be tudja mutatni neki lányait.

Végül találkoznak egy bálon, ahol az egész Bennett család képviselteti magát. Ám Mr. Bingley nem egyedül érkezik, vele van két nővére, és legjobb barátja, Mr. Darcy is.

Mr. Bingley modora mindenkit elkápráztat, többek közt Jane-t is, akivel nagyon hamar összebarátkoznak, és idejük jelentős részét egymás társaságában töltik. Emiatt a városlakók joggal feltételezik, hogy az úr hamarosan megkéri a gyönyörű lány kezét.

Viszont mindazon pozitívumok, amik Bingley-t jellemzik, nem mondhatóak el a zárkózott, hűvös és gőgős Mr. Darcy-ról, aki barátjával szemben, kevésbé nyitott az ottani emberekkel, és mint oly’ sokan, Lizzy sem kedveli őt.

A nem várt fordulat akkor következik be, mikor Mr. Bingley és társasága egyik napról a másikra elhagyja Netherfieldet, és előzetes szavukkal ellentétben vissza sem térnek…

Mr. Darcy és Lizzy

A Büszkeség és balítélet kiváló példája annak, hogy a klasszikusok igenis megállják a helyüket a mai világban. Sajnos sokakhoz nem jut el, vagy nem úgy, ahogy kéne, mert kötelező olvasmányok közé lett sorolva, ami egyfajta kényszernek bizonyul. Én is pont emiatt féltem a kezembe venni, pedig most már a legnagyobb kedvenceim közé tartozik.
És a tény, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni,  az az, hogy szerintem több klasszikust kéne új köntösben kiadni. Fiatalosabb, modernebb, esetleg filmes külsővel, mert szégyen vagy sem, de a legtöbben először a borítót nézik meg, és a zordabb fedőlapok, amikről már messziről ordít, hogy kötelező olvasmány vagyok, nem vonzzák annyira az embert. Hisz ki akarna a szabadidejében olyan regényt lapozgatni, amiről a kötöttségek jutnak eszébe?
Holott ez a történet nagyon is szórakoztató, szép és kellemes olvasmány, igazi kikapcsolódás.

A másik kényes kérdés, ami sokakban merülhet fel, az a nyelvezete, hiszen nem egy mai könyvről beszélünk (idén ünnepli a 200 éves évfordulóját!). De azt kell mondanom, hogy nincs mitől tartani, mert roppant üdítő, nincsenek benne olyan szavak, amik manapság idegenül, ismeretlenként hathatnak. Ha valamihez hasonlítanom kellene, akkor azt mondanám, hogy kicsit olyan, mint Gail Carriger Lélektelenje, már ami az írásmódot illeti. Nekem például kifejezetten tetszett. Érződik rajta az az udvariasság, ami akkoriban jellemző volt, még az olyan személyek irányába is, akiket nem kedvelt az ember.

 

A cselekmény nem túl gyors, kicsit lassabb lefolyású, de közel sem annyira, hogy ez unalmas legyen, vagy ne

kösse le az olvasót, mert mindig akad egy olyan fordulat vagy esemény, ami odatapaszt. De itt akár a nagy igazságok közé ágyazott humort is felhozhatnám példának, mert abból is akad bőven.

Maga a táj is gyönyörűen van leírva, sokszor olyan érzésem volt, mintha én magam sétálgatnék a kertekben, parkokban, már-már látni lehetett a szereplőket körülölelő fákat, virágokat. És akkor még ott vannak a különféle kastélyok, amik pompásak, fantasztikus lehetett azokban élni; i

lletve a bálok, amiknek a hangulata teljes mértékben átsugárzik a lapok közül. Az olvasó valósággal hallhatja a zenét, láthatja a táncoló párokat, vagy sétálhat a tömegben. Hihetetlen, hogy mindez annyira filmszerűen jelenik meg, miközben csak fekete betűk halmaza az egész.

Kitty, Lydia, Eliza, Jane, Mary

Ami a karaktereket illeti, hát közülük jó néhányat le tudtam volna csapni, mert felettébb idegesítőek voltak, persze az eredeti szerepük is ez volt, szóval Jane Austennak sikerült elérnie a célját. A Bennett lányok jelentős része ostoba liba, a tiszteken és a bálokon kívül semmi más nem érdekli őket, és a viselkedésük is ezt tükrözi. Bár ebben a szüleik is hibásak, mert az apjuk egyáltalán nem törődött velük, és bármennyire is szerettem az öreget, azért ő is igencsak ludas volt abban, hogy hagyta így elfajulni a gyerekeit, mert mindig igyekezett kivonni magát a családból, elvonult és csak saját magának élt. Ezzel szemben Mrs. Bennett mást sem sulykolt a lányaiba, minthogy járjanak társaságba, menjenek hamar férjhez, és biztatta őket a kacérkodásra, pletykálkodásra.

De azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a legidegesítőbb karakter mégiscsak Mr. Collins volt. Az állandó okoskodásával, nyomulásával, hogy a behízelgéseiről már ne is beszéljek. Nem csodálom, hogy Elizabeth úgy viselkedett vele, ahogy. 

Viszont ugyanannyi pozitív és szerethető figurával is találkozhatunk. Ott vannak Gardinerék, akik ugyan elég keveset szerepelnek, de abszolút üde színfoltok, akárcsak Jane és Mr. Bingley. Ők ketten sokban hasonlítanak: könnyen befolyásolhatóak, jóhiszeműek és jámborak.

Ám a két kedvencem Lizzy és Mr. Darcy lett. Elizabeth roppant értelmes lány, egy korabeli lázadó, akinek saját, határozott nézetei vannak, amikért kész bármikor kiállni. Nem riad meg senkitől, nem lehet megfélemlíteni vagy megvenni. Szabad akaratú, néha egy kicsit makacs, humoros, talpraesett főhősnő. A mai világban is több ilyen kéne.

Mr. Darcy-t eleinte nem igazán kedveltem. Nem is nagyon értettem, hogy miért áradozik róla mindenki, aztán ahogy haladt előre a történet, úgy én is, Lizzy-vel együtt döbbentem rá, hogy milyen is valójában ez a férfi, és azt kell mondanom, hogy bárcsak minden lánynak jutna egy Mr. Darcy!

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Elizabeth, Mr. Darcy

Kedvenc jelenet: Eliza és Mr. Darcy szócsatái

Negatívum: nincs ilyen :)

Borító: 5/5* - már ami a Könyvmolyképzős kiadást illeti