Kiadó: Ulpius
ISBN: 9789632548203
Oldalszám: 288 oldal
Fordító: Szabó Olimpia
Fülszöveg:
Átmenetiség. Ezzel a szóval jellemezhetném az
életemet az utóbbi néhány évben. Átmenetileg dolgozom, amíg meg nem
szabadulok innen. Átmenetileg a kisöcsém anyukája vagyok, mivel anyánk
szart sem törődik velünk. És átmeneti csajszi vagyok, mert könnyen
megkaphat bárki. Legalábbis a pletyka szerint.
Most éppen Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác – és rejtőzködőbb, mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az…
Én vagyok.
Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni.
Mindörökké.
Saját véleményem:
A történetben adott nekünk két sebzett lelkű fiatal, akiket az élet így vagy úgy, de valamilyen szinten megcincált.
Fable, a fiatal csapos lány, aki ahelyett, hogy továbbtanult volna beállt a pénzkeresők világába, egyszerre több munkát is vállalva, hogy eltarthassa családját: az öccsét, és a részeges édesanyjukat, akit szinte alig látnak. Mindemellett igyekszik úgy nevelni testvérét, hogy az ne kallódjon el, és biztosítva legyen számára minden, ami egy gyereknek szükséges lehet. Ám nehéz anyagi-, és családi helyzetük közel sem az egyetlen problémája, ugyanis az a hír járja róla, hogy átment rajta a fél focicsapat. És ez, ha nem is teljesen, de részben igaz, mivel a lány saját bevallása szerint az ilyen egyéjszakás kalandjai során legalább úgy érezheti, hogy egy rövid ideig valaki csak és kizárólag vele törődik.
Drew számára pedig látszólag minden adott a boldog élethez: sikeres a suliban, a focicsapat legnagyobb reménysége, a lányok epekednek utána, és pénzben sem szűkölködik. Ám van egy súlyos családi titka, melyről senki sem tud. A múlt árnyai nem hagyják szabadulni, állandóan béklyóba kötik. Ezért, amikor már képtelen több hazugsággal előállni apja számára, hogy miért is nem látogat soha haza, úgy dönt, hogy felbéreli Fable-t (akinek a híre őt sem kerülte el), hogy játssza el egy hétig a barátnője szerepét. Fable eleinte ugyan vonakodik, de miután Drew akkora összeget ajánl számára, melyből több hónapig eltarthatná a családját, nem tud nemet mondani neki.
Egyikőjük sem sejti, hogy alkujuk végérvényesen megváltoztatja életüket...
Az alapsztorira könnyen mondhatnánk azt, hogy a Micsoda nő! -ből merítkezett ezt egyébként maga Drew is megemlíti, hiszen adott számunkra egy szegény, kétes hírű lány, akit a gazdag fiú lefizet pont ugyanakkora összeggel, mint, amekkorát Julia Roberts kapott Richard Geretől, hogy legyen egy hétig a párja, és mindezek mellett még az estélyiruha vásárlás is beköszön, mégsem ugyanaz. A Heti csaj sokkal keményebb és szívfacsaróbb sztori.
Azt nem mondom, hogy nem kiszámítható, mert Drew titkaira már a történet elején rá lehet jönni, de talán pont ebben rejlett az ereje, és valószínűleg nem véletlenül íródott így. Egészen más érzés úgy végigkövetni az eseményeket, ha az olvasó tudja, hogy a srác miért lett olyan, amilyen, mintha az írónő a nyomozásra fektette volna a hangsúlyt. Ennek a titoknak a fényében teljesen új megvilágítást kapnak a beszélgetések, a mondatok, és a szereplők egyéb tettei.
Ebből kifolyólag ne is számítsatok óriási fordulatokra, csavarokra, vagy akciódús jelenetekre, itt az érzelmek-, és az emberek fejlődéséé a főszerep. És ez nagyon szépen ki lett bontva. Drew és Fable is fokról-fokra változik, aszerint, hogy mennyire kerülnek közel egymáshoz.
Nagyon tetszett, hogy bár a kémia a legelső pillanattól kezdve jelen volt köztük, mégsem vette át az uralmat, nem estek egyből a másiknak. Először összecsiszolódtak, majd a barátságból, összetartásból, és a másik védelmezéséből átfordultak szerelembe, és kötődni kezdtek egymáshoz. És mindennek volt egy gyönyörű íve, ami az egész történetet végigkövette.
Maguk a szereplők pedig iszonyatos mértékben szerethetőek. Fable nem az a tipikus buta, nyávogós liba. Ő egy nagyon is talpraesett csaj, akinek mindenről megvan a saját véleménye, nem fél kiállni az igazáért, és nem húzódik háttérbe, ami a szívén, az a száján. Már persze, ha nem érzelmekről van szó, mert abban nincs nagy tapasztalata, lévén, hogy soha nem kapott valódi szeretet, és mindenki csak kihasználta. És plusz pont jár azért is, mert a legtöbb könyves hősnőhöz képest nem siklik át azon dolgok felett, amiket lát, tapasztal; nem megy bele téves találgatásokba, hanem rögtön rájön arra, ami valójában van. Sajnos manapság ez nagyon ritka, pedig itt az ékes bizonyítéka annak, hogy nem kell buta fruskát csinálni egy karakterből ahhoz, hogy szerethető és érdekfeszítő sztorit kreálhasson az író.
Drew pedig... hát hölgyeim... előre szólok, hogy hátra a karokkal, mert olvasás közben igen erős kényszert fogtok érezni az iránt, hogy megvigasztaljátok őt. Iszonyatos mértékben maga alá temette a múltja, és szegényre ólomsúlyként nehezedik minden, amit átélt. Szerencsére ettől még nem lesz egy szerencsétlen papucs alkat, mert, khm... mondjuk úgy, hogy rengeteg férfiasság rejlik benne.És nem mellesleg még egy Andrew A soha határa után, aki tökéletes Álompasi alapanyag: sebzett lélek, fantasztikus külső, férfias kisugárzás, odaadás, stb.
A vége pedig szívfacsaró, lélekösszetörő és rendkívül megható. Pillecukor.
Összességében tehát ajánlom minden olyan lánynak, aki vágyik valami cseppet sem könnyed romantikára, és szereti facsargatni a szívét. A New Adult rajongóknak pedig egyenesen kötelező!
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Drew, Fable
Kedvenc jelenet: Pillecukor
Negatívum: meghalok a folytatásig... egyébként nincs ilyen
Most éppen Drew Callahan átmeneti csaja vagyok. Ő az egyetemi futballcsapat sztárja, és körülrajongják. Gyönyörű és édes srác – és rejtőzködőbb, mint én. Ő vezetett be engem ebbe a hamis világba, ahol láthatóan ki nem állhatnak engem. És ahol mindenki akar tőle valamit. Bár az egyetlen dolog, amit, úgy tűnik, ő akar, az…
Én vagyok.
Már nem tudom, mit higgyek. Csak azt tudom, hogy Drew-nak szüksége van rám. És én mellette akarok lenni.
Mindörökké.
Saját véleményem:
Fable, a fiatal csapos lány, aki ahelyett, hogy továbbtanult volna beállt a pénzkeresők világába, egyszerre több munkát is vállalva, hogy eltarthassa családját: az öccsét, és a részeges édesanyjukat, akit szinte alig látnak. Mindemellett igyekszik úgy nevelni testvérét, hogy az ne kallódjon el, és biztosítva legyen számára minden, ami egy gyereknek szükséges lehet. Ám nehéz anyagi-, és családi helyzetük közel sem az egyetlen problémája, ugyanis az a hír járja róla, hogy átment rajta a fél focicsapat. És ez, ha nem is teljesen, de részben igaz, mivel a lány saját bevallása szerint az ilyen egyéjszakás kalandjai során legalább úgy érezheti, hogy egy rövid ideig valaki csak és kizárólag vele törődik.
Drew számára pedig látszólag minden adott a boldog élethez: sikeres a suliban, a focicsapat legnagyobb reménysége, a lányok epekednek utána, és pénzben sem szűkölködik. Ám van egy súlyos családi titka, melyről senki sem tud. A múlt árnyai nem hagyják szabadulni, állandóan béklyóba kötik. Ezért, amikor már képtelen több hazugsággal előállni apja számára, hogy miért is nem látogat soha haza, úgy dönt, hogy felbéreli Fable-t (akinek a híre őt sem kerülte el), hogy játssza el egy hétig a barátnője szerepét. Fable eleinte ugyan vonakodik, de miután Drew akkora összeget ajánl számára, melyből több hónapig eltarthatná a családját, nem tud nemet mondani neki.
Egyikőjük sem sejti, hogy alkujuk végérvényesen megváltoztatja életüket...
Az alapsztorira könnyen mondhatnánk azt, hogy a Micsoda nő! -ből merítkezett Azt nem mondom, hogy nem kiszámítható, mert Drew titkaira már a történet elején rá lehet jönni, de talán pont ebben rejlett az ereje, és valószínűleg nem véletlenül íródott így. Egészen más érzés úgy végigkövetni az eseményeket, ha az olvasó tudja, hogy a srác miért lett olyan, amilyen, mintha az írónő a nyomozásra fektette volna a hangsúlyt. Ennek a titoknak a fényében teljesen új megvilágítást kapnak a beszélgetések, a mondatok, és a szereplők egyéb tettei.
Ebből kifolyólag ne is számítsatok óriási fordulatokra, csavarokra, vagy akciódús jelenetekre, itt az érzelmek-, és az emberek fejlődéséé a főszerep. És ez nagyon szépen ki lett bontva. Drew és Fable is fokról-fokra változik, aszerint, hogy mennyire kerülnek közel egymáshoz.
Nagyon tetszett, hogy bár a kémia a legelső pillanattól kezdve jelen volt köztük, mégsem vette át az uralmat, nem estek egyből a másiknak. Először összecsiszolódtak, majd a barátságból, összetartásból, és a másik védelmezéséből átfordultak szerelembe, és kötődni kezdtek egymáshoz. És mindennek volt egy gyönyörű íve, ami az egész történetet végigkövette.
Maguk a szereplők pedig iszonyatos mértékben szerethetőek. Fable nem az a tipikus buta, nyávogós liba. Ő egy nagyon is talpraesett csaj, akinek mindenről megvan a saját véleménye, nem fél kiállni az igazáért, és nem húzódik háttérbe, ami a szívén, az a száján. Már persze, ha nem érzelmekről van szó, mert abban nincs nagy tapasztalata, lévén, hogy soha nem kapott valódi szeretet, és mindenki csak kihasználta. És plusz pont jár azért is, mert a legtöbb könyves hősnőhöz képest nem siklik át azon dolgok felett, amiket lát, tapasztal; nem megy bele téves találgatásokba, hanem rögtön rájön arra, ami valójában van. Sajnos manapság ez nagyon ritka, pedig itt az ékes bizonyítéka annak, hogy nem kell buta fruskát csinálni egy karakterből ahhoz, hogy szerethető és érdekfeszítő sztorit kreálhasson az író.Drew pedig... hát hölgyeim... előre szólok, hogy hátra a karokkal, mert olvasás közben igen erős kényszert fogtok érezni az iránt, hogy megvigasztaljátok őt. Iszonyatos mértékben maga alá temette a múltja, és szegényre ólomsúlyként nehezedik minden, amit átélt. Szerencsére ettől még nem lesz egy szerencsétlen papucs alkat, mert, khm... mondjuk úgy, hogy rengeteg férfiasság rejlik benne.És nem mellesleg még egy Andrew A soha határa után, aki tökéletes Álompasi alapanyag: sebzett lélek, fantasztikus külső, férfias kisugárzás, odaadás, stb.
A vége pedig szívfacsaró, lélekösszetörő és rendkívül megható. Pillecukor.
Összességében tehát ajánlom minden olyan lánynak, aki vágyik valami cseppet sem könnyed romantikára, és szereti facsargatni a szívét. A New Adult rajongóknak pedig egyenesen kötelező!
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Drew, Fable
Kedvenc jelenet: Pillecukor
Negatívum: meghalok a folytatásig... egyébként nincs ilyen
Borító: 5/4 - de csak azért, mert a borító alapján egészen más típusú könyvre asszociál az ember
