Jodi Picoult & Smantha Van Leer - Lapról lapra

Az Atheneaum Kiadó jelentette meg Jodi Picoult első young adult regényét: Sorok között címmel, melyet a lányával, Samantha Van Leer-el közösen írtak. Nagy sikert aratott a könyv a magyar olvasók körében és máris örülhetünk az újabb résznek: megjelent a folytatás Lapról lapra címmel. A történet izgalmas fordulatokkal folytatódik, és számos új szereplőt is megismerhetünk. Tartsatok velünk a Lapról lapra blogturnéján! Vajon Edgar hogyan állja a helyét a mesében, és Olivér a való világban? A kiadó jóvoltából két szerencsés játékos megnyerheti a könyvet a nyereményjátékunkon!

Jodi Picoult & Samantha Van Leer: Lapról lapra

Kiadó: Athenaeum Kiadó
ISBN: 9789632935478
Oldalszám: 392 oldal
Fordító: Babits Péter

Fülszöveg:

A valóságban Delila és Olivér soha nem lehetne egy pár. Viszont itt vannak a valóságban, és mégis párként élnek. Szembe kell nézniük a ténnyel: a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mondatot akár komolyan is vehetik. A sors azonban különös módon üzen nekik, és hamarosan rá kell jönniük: egy mese újraírása kockázatokkal jár.
A Sorok között folytatásában Olivérnek olyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie, amelyekről nem is álmodott: eddig mindenki az ő alattvalója volt, mostantól azonban neki kell alkalmazkodni másokhoz. Ami nem is olyan könnyű feladat, ha az embernek már előre meg van írva a meséje…
Delilának és Olivérnek közösen kell eldönteniük, mennyit hajlandóak kockáztatni az igaz szerelemért, hogy a történetük a való világban is boldog véget érjen. Hiszen a legnagyobb kalandok nem a tündérmesék lapjain történnek…

Saját véleményem:

Néhány hónappal ezelőtt teljesen megbabonázott és szerelembe ejtett a Sorok között. Örültem, hogy végre olyan sztorit olvashatok, mely életre kelti minden könyvmoly álmát, és megmutatja, mi történik akkor, ha a sorok között megbúvó álompasi életre kel és belénk szeret.
Tudtam, hogy lesz folytatása is, ám mivel annyira lezártnak éreztem Oliverék (nem, továbbra sem vagyok hajlandó Olivérnek hívni) sztoriját, arra számítottam, Edgar veszi át a főszerepet, és általa végigkövethetjük, milyen a másik véglet, amikor húsvér emberből válik könyvszereplővé valaki. Nos, ami azt illeti, részben igazam lett, ugyanis Edgar saját fejezetei valóban prezentálják a felsoroltakat, ám mellette figyelemmel kísérhetjük azt is, mi van Delila és Oliver boldogan éltekje után.
A szomorú valóság az, hogy semmi jó. Fizikailag hiába vannak közel egymáshoz, a hétköznapi élettel párosuló dolgok megkoptatják románcuk fényét. Szüleik előtt hazudniuk kell - főként Olinak -, a suliban egyik kényes szituációból csöppennek a másikba, ráadásul a mesekönyv, és annak szereplői sem hagyják nyugodni őket.

A szerzőpáros (vagy ha engem kérdeztek, inkább Samantha) pontosan azokat a kényes témákat kapta el és járta körbe, amik egy Deliláékhoz hasonló esetben mindenki fejében megfordulnának. Miként boldogul Oliver a hétköznapokkal és a modern technikával? Mennyire jön ki új anyukájával, hogyan veszi át Edgar szerepét? Milyen módon képes beleolvadni a számára ismeretlen iskolarendszerbe? Szerez új barátokat/elfelejti a régieket? Most, hogy minden komolyabb akadály elhárult, miként élik meg Delilával párkapcsolatukat? Viszonyukat nem befolyásolják a kitáruló világgal együtt járó egyéb lányok?
Kezdetben tehát nagyjából ezekre a kérdésekre kapjuk meg a választ, és annyit elárulhatok, Oliver ügyetlenkedése rettentően mókás! Roppant jókat szórakoztam rajta. Szegénykém olyan volt mintha magát Tarzant eresztették volna be az suliba, középkori(as) kiadásban. És az a helyzet, számomra mindvégig ő maradt a - ha nem is az egyetlen, de a - legértékelhetőbb pont. Minden más... mintha kifordult volna önmagából. Delilára például rá se ismertem. Átvedlett egy mindenen kiakadó, csapongó érzelemvilágú, hisztis tinilánnyá. Ám amit végképp nem tudtam, és a mai nem tudok hova tenni, az a szerzői stílus. Őszintén kíváncsi lennék, mennyi köze is volt ehhez Jodi Picoultnak, ugyanis mintha az egész visszafejlődött volna gyermekibb hangra. Túl elnagyolt/mesei lett, s ezzel elvesztette a hitelességét. Ráadásul az a rengeteg "S"-re magyarított "and" se javított rajta... sőt...

S (haha, bocsi) míg álompárunk küzd a saját problémáival, addig Edgar éli önnön által megteremtett életét... ami ideig-óráig buli, de hosszútávon már nem. Ugyanis, ha egy könyvnek nincs olvasója, a sztori sem zajlik, mindenki azt teszi, amihez kedve van épp, vagy amire lehetősége van. Csakhogy a szereplők többsége nem boldog új környezetében, karakterében, és maga a könyv is kezd összeomlani. Egyre több megmagyarázhatatlan esemény történik, majd amikor Oliverék is belekeverednek a dologba, minden összekuszálódik. Szereplők cserélnek helyet, új emberek ismerik meg a mesei világot, és a rengeteg különböző álom annyira összegabalyítja a dolgokat, hogy azt lehetetlen kibogozni. Mindez a nagy csavarig élvezetes, mókás és izgalmas, mi több, a körülményeket tekintve, a maga szürrealitásában még hihető is, de a szerző(k) által meghozott, nem várt lépés túl sok és túl valóságos ehhez a meséhez. Egyszerűen nem passzol ide. Főleg nem úgy, hogy effektíve tönkre vág egy újonnan, szépen felépített szálat.
Kimondom: haragszom érte.

Összességében tehát a Lapról lapra felemás élményeket hagyott bennem. Szerettem a felmerülő, reális kérdéseket és azok boncolgatását, Oliver ügyetlenkedéseit, az állati karaktereket (régieket és újakat egyaránt); továbbá örültem, hogy Delilah bolond barátnője, Jules is komolyabb szerephez jutott végre. Ami viszont keserű ízt hagyott maga után, az az egyes szereplők és a stílus visszafejlődése, karöltve a váratlan fordulattal.
Mindebből kifolyólag azt tudom mondani, ha kíváncsiak vagytok Oliverék és Edgar jövőjére, akkor olvassátok el, jókat lehet rajta mosolyogni; ám, ha úgy döntötök, megálltok az első rész után (amit mindenkinek tiszta szívből ajánlok!), úgyis teljesen kerek a dolog.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Oliver, Frocli, Fuszekli, Jules, Hapci

Kedvenc jelenet: Oliver bakijai a hétköznapi életben

Negatívum: stílus és a fordulat

Borító: 5/5
Sorozat: Sorok között 2.

Nyereményjáték

Előnyben azok, akik más olvasták az első részt! A blogturné mind az öt állomásán a bejegyzésekben elrejtettünk egy-egy szereplő nevét. Gyűjtsd össze a kiemelt betűket, tedd helyes sorrendbe és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. 

Figyelem! A kisorsolt nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levélre. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/08 Kelly és Lupi olvas
09/10 Szembetűnő
09/13 Deszy könyvajánlója
09/15 CBooks
09/17 Dreamworld

Jodi Picoult & Samantha van Leer - Sorok között

Az Atheneaum Kiadó jelenteti meg Jodi Picoult első young adult regényét Sorok között címmel, melyet a lányával, Samantha Van Leer-el közösen írtak. A történetben szereplő 15 éves Delila különösen vonzódik egy tündérmeséhez, amit ezerszer is elolvasott már, mégis újra és újra felnyitja a könyvet. A mesében szereplő herceg akár álmai pasija is lehetne… És ha ez nem is olyan eszement ötlet? Tartsatok velünk a Sorok között blogturnéján, ismerjétek meg Oliver herceg világát! A kiadó jóvoltából egy szerencsés játékos megnyerheti a könyvet a nyereményjátékunkon!

Jodi Picoult - Samantha van Leer: Sorok között

Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632935218
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Babits Péter

Fülszöveg:

Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?
Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…
A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra.

Saját véleményem:

Jodi Picoult nevét nagyjából minden könyvmoly hallotta már. Én is. Ezidáig azonban tudatosan kerültem őt és műveit, noha csupa jót olvastam róla. Hogy miért? A magyarázat egyszerű: féltem a fájdalomtól, amit esetleg okozna. Ám amikor megláttam a Sorok közöttet, tudtam, hogy elérkezett az idő, hogy megtörjem kimondatlan fogadalmamat.
Egyfelől még 24 éves fejjel is élek-halok a (tündér)mesékért, másrészről pedig melyik könyvmoly ne kívánta volna már azt, bár bemászhatna a könyvbe, vagy kihúzhatna onnan bizonyos karaktereket (?). De leginkább az a zseniális ötlet ragadott meg, hogy egy-egy könyv becsukása után saját életet élnek a szereplők. És tulajdonképpen ez az a három pont, amitől igazán varázslatos a Sorok között.

A cselekmény két szálon fut. A valóságban ott van Delila, a 15 éves, kissé antiszociális könyvmoly lány, aki él-hal egy egyedi mesekönyvért, a Sorok közöttért. Fejből tudja a szöveget, kismilliószor újraolvasta már, mégsem tud ráunni, akarva-akaratlanul is az élete részévé válik Ez főként Olivernek, a sztori hercegének köszönhető, aki  bár más formában, de Delilához hasonlóan elvesztette édesapját. A lány képtelen feldolgozni a szülei válása után érzett fájdalmát, ám úgy érzi, a jóképű herceg megértheti őt. Delila Oliverbe vetett hite és szeretete egy nap azonban különös dolgot eredményez: a herceg életre kel a lapokon és megszólítja.
Mostanra gondolom, kitaláltátok már, hogy a másik szál Oliver hercegé (nem, nem vagyok hajlandó Olivérnek hívni), akinek elege van abból, hogy ahányszor kinyílik a könyv, újra és újra el kell játszania egy olyan szerepet, ami távolabb nem is állhatna valódi jellemétől. Egyetlen vágya van: kijutni onnan és végre önálló életet élni, kalandozni - későbbi módosulás szerint gyönyörű olvasójával karöltve. Azonban látszólag ezzel a kívánságával egyedül van. A többi szereplő tökéletesen elégedett életével, s szerepével.

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy ez az alap számos izgalmat és lehetőséget hordoz magában, egyszersmind megtestesíti minden könyvmoly legfőbb álmát, ráadásul számos érdekes kérdést vet fel.
Vajon mit csinálnak a karakterek, miután bezártuk a könyv fedelét: Milyenek valójában? A gonosz tényleg gonosz, s a szép hercegnő valóban oly' nemes jellem, mint hisszük? A herceg boldog szíve hölgyével? A családokat tényleg vérszerinti kötelék fűzi össze? - csupa olyan kérdés, amin legalább egyszer mindenki elmerengett már, vagy ha nem, hát úgy mostantól biztos megfordul majd a fejében.
Na, meg hát ott van az első számú kérdés: Mi lenne, ha kedvenc álompasink egyszercsak megszólítana minket olvasás közben (később meg szerelmet vallana)?
A válaszokon általánosságban is rengeteget lehet merengeni, de a szerzőpáros is kínál némi izgalmas vagy éppen vicces alternatívát. Például gondoltátok volna, hogy egy ló önértékelési gondokkal küszködhet, csak mert pattanás nőtt a nóziján vagy kövéríti az illusztráció? Vagy, hogy a gonosz sárkány fogsora a fogszabályozó miatt lesz szép? Netán azt, hogy a főgonosz hobbija a lepkegyűjtés?

Tehát ahogy fentebb említettem, az alapgondolatok és a vicces kis apróságok miatt az a Sorok között, ami. Ezeknek hála teljes mértékben el lehet vonatkoztatni a számtalan sebtől, amitől vérzik. A karakterizálás ugyanis elnagyolt - főként Delila esetében -, a szerelem instant, a tempó kicsit gyors, az írásmód egyszerű, mégis... lehetetlen és varázslatos mű!
Ha az olvasó el tudja fogadni, hogy nem egy világmegváltó, magvas gondolatokkal teli regényt tart a kezében, hanem egy tündérmesét - a könyvmolyok tündérmeséjét -, akkor garantáltan maradéktalan lesz az élmény.
Delila esetében engem például abszolút nem zavart, hogy nem ismerhettem meg, mert a legalapvetőbb infók annyira általánosak voltak, hogy simán el tudtam képzelni, hogy én vagyok az Olvasó. Én vagyok Delila, Oliver pedig bármely fiktív szerelmem. Mondjuk azért Oliver herceg is felkerült képzeletbeli álompasijaim listájára...

De hogy a cselekményről is beszéljek: izgalmas! Delila és Oliver találkozása után mindketten azon kezdenek el munkálkodni, hogy a herceget valamilyen módon kivarázsolják a lapok közül. Valljuk be, nem egyszerű feladat, sokan talán azt is mondanák, lehetetlen. Ám aki így gondolja, jobb ha elkerüli ezt a regényt, itt ugyanis a hité, a reményé és az álmoké a főszerep (mintegy hátsó üzenetként). Ennek dacára mindvégig ott bujkál a háttérben a csalódás lehetősége.
Hőseink számtalan utat bejárnak, millió dologgal próbálkoznak - megjegyzem baromi ötletes módokon -. lehetetlen nem a szívünkbe zárni őket, vagy szorítani nekik. Hiába tudtam, hogy elsőre vagy másodjára, de még harmadjára sem sikerülhet a dolog, mégis minden alkalommal tövig rágtam a körmömet s drukkoltam nekik, hogy sikerüljön, majd pedig elkámpicsorodva szerettem volna megölelgetni őket, ha kudarcot vallottak. De legalább ennyit nevettem is!

Mindent egybevetve beleszerettem ebbe a könyvbe. A végén azt kívántam, bárcsak megkereshetném én is a szerzőket és megkérhetném őket, hogy írjanak bele engem, vagy írják ki nekem Olivert, Delilát, Froclit, Fuszeklit és a többieket.
A Sorok közöttet elsősorban azoknak a könyvmolyoknak ajánlom, akik szeretik a felnőtt tündérmeséket, mernek nagyot álmodni, netán szívesen kiderítenék, miként is vélekednek szerepükről a könyvszereplők. Nem fogjátok megbánni. A Sorok között egy igazi gyöngyszem, tele gyönyörű illusztrációval. Ó, és képzeljétek, a mese, Delila, valamint Oliver szemszöge is más-más színnel íródott!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Oliver, Fuszekli, Frocli

Kedvenc jelenet: az egész könyv

Negatívum: -

Borító: 5/2

Nyereményjáték

A játékunkhoz Yvonne Gilbert illusztrációit hívtuk segítségül, aki a Sorok között gyönyörű rajzait is készítette. Minden állomáson egy-egy híres mesét kell felismernetek és beírnotok a címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levélre. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/01 Kelly és Lupi olvas
03/03 CBooks
03/05 Deszy könyvajánlója
03/07 MFKata gondolatai

03/09 Dreamworld