Csontváros kampány - 10. nap: Valentine

Valentine Morgenstern

Egyéb felvett nevei: Michael  Wayland, Jonathan Clark

Születési idő: 1970
Szülei: Seraphina Morgentern és ismeretlen a apja
Felesége: Jocelyn Fairchild
(ex)Parabatai: Luke Garroway
Gyerekei: Jonathan Christopher Morgenstern, Clary Fray
Státusz: Árnyvadász

Valentine az Árnyvadász Akadémián  tanult, és már fiatalon is roppan karizmatikus személyiség, valamint kiváló harcos volt. Jó megjelenése, és varázslatos kisugárzása népszerűvé tette társai körében. Ennek köszönhetően sikerült maga köré gyűjtenie egy nagyobb baráti társaságot, kikkel megosztotta azt a nézetét, miszerint minden generációban egyre kevesebb Árnyvadász születik, és szentül hitte, hogy a Végzet Kelyhe, valamint Raziel segítségével újabbakat teremthetnének, ám ezt tanáraik valódi szentségtörésnek minősítették.  Így Valentine titokban megalapította a Kört, hivatalos nevük pedig Raziel Köre lett.

Miután befejeződött az iskola, a kapcsolatuk cseppet sem lazult meg, Valentine továbbra is kitartott nézetei mellett, és ezért mindent megtett, hogy még több embert toborozzon, hatalmuk pedig egyre növekedett, céljaik pedig változtak. Immáron háborút fontolgattak az Alvilágiak ellen. Közben feleségül vette Jocelyn-t, és a nő családjának birtokára költöztek.

Valentine újabb nézeteivel, miszerint meg kell tisztítani a világot az Alvilágiaktól, egyre többen nem értettek egyet, de nem mertek kilépni, így összefogva vadásztak az Alvilágiakra.

Később Jocelyn terhes lett, ám akkoriban a férfi viselkedése nagyon megváltozott. Napokra a pincébe zárkózott, és démonvérrel kísérletezgetett. Eleinte csak önmagán, majd megidézte Lilith-et, minden démon anyját, és a segítségét kérte. Az adott a véréből, de előre figyelmeztette Valentine-t, hogy a gyermek, melynek szánja el fogja veszíteni minden emberségét. Valentine-t nem érdekelte, és a vérből Jocelynnak adott, így mérgezve tulajdon fiát. 

Miután Jocelyn megosztotta a Valentine-al kapcsolatos félelmeit Luke-al, az elment parabatai párjához, hogy beszéljen vele, ám Valentine megnyugtatta, hogy a terhes nő csak képzelődik, és elhívta barátját vadászni, ahol tőrbe csalta, és Luke-ot megmarta egy vérfarkas. Ezután Valentine megvetette egykori társát, és ey erdőben magára hagyta egy tőrrel, hogy végezzen magával. 

Közben elérkezett a Fegyverszünet éve, és Valentine terve körvonalazódott. Úgy tervezték, hogy megvárják amíg a fegyvertelen Alvilágiak megérkeznek Idrisbe aláírni a szerződést, amit 15 évente újítani kellett, és akkor lecsapnak rájuk. Ám Jocelyn elárulta a férjét, szövetkezett az életben maradt Luke-al, és előre figyelmeztették a Klávét, valamint az Árnyvadászokat a merényletre. Ám még így is rengetegen vesztették életüket a Felkelésben.

Miután Valentine rájött, hogy felesége elárulta, elmenekült, felégette egykori otthonukat, és megrendezte fia, valamint saját halálát. 

Jocelyn viszont még azelőtt teherbe esett Clary-vel, hogy elhagyta volna Valentine-t. 

Valentine további életútjáról Jace-nél olvashattok. Katt ide.

Ha Valentine, akkor Jonathan Rhys Meyers

Azt hiszem, JRM nem igényel hosszasabb bemutatást, mert rengeteg filmben, sorozatban láthattuk már, és elég sok fajta karaktert tudhat maga mögött. Az viszont biztos, hogy kapásból nem rá gondoltunk volna Valentine neve hallatán, hisz tudjuk, hogy Valentine a könyvben egy magas, méltóságteljes, őszhajú férfi. Viszont a pszichopata, hatalommániás és egyedi nézeteket valló  figura nem állt olyan távol JRM-től, hisz a Tudorokban Henrik is hasonló.

A film készítői pedig kénytelenek voltak áldozni az akció oltárán, és kicsit átformálni Valentine-t, hogy a film vége kellően izgalmas, pörgős, és eseménydús legyen. Emiatt a külsején is sokat kellett alakítani, mert valljuk be, egy dögösebb, vadabb Valentine sokkalta vonzóbb a vásznon, mint egy jól öltözött elegánsan lépkedő férfi, aki kard helyett a szálakat bonyolítja.

Találkoztunk Jonathan Rhys Meyers-szel

JRM és én :)

Néhányan elhatároztuk, hogy szerdán kimegyünk az Iparművészeti Múzeumhoz, ugyanis az volt az infónk, hogy Joathan Rhys Meyers ott fog forgatni kedden és szerdán is. Ám reggel hirtelen felindulásból megnéztem a múzeum facebook oldalát, ahová kiírták, hogy kedden zárva tartanak. Kezdett gyanús lenni, így írtam nekik egy levelet, hogy másnap is zárva vannak-e, amire azt a feleletet kaptam, hogy nem. Itt már éreztem, hogy valami bibi lesz, és Fummieval is ezen agyaltunk, hogy lehet, csak 1 napot forgat ott, de Fummie végül elment suliba. 

Délután a múzeum kiposztolta, hogy most náluk van JRM és a stábja is, ezért tartanak zárva. Én ugyan megkérdeztem tőlük, hogy másnap is ott lesznek-e, de egy ideig nem jött válasz, ezért elkezdtünk sms-ezni Fummival, hogy mi legyen? Hajrázzunk egyet és megpróbálkozzunk, hátha sikerül még ott találni őket? Szóval próba szerencse alapon nekivágtunk.
Olyan gyorsan öltöztem át és sminkeltem, szedtem össze a dedikáltatni kívánt könyveket, mint életemben még soha. A közlekedési járműveken már minden bajom volt, remegett a kezem, görcsben volt a gyomrom, hiába kezdtem el olvasni a Csontvárost. A metrón ráadásul egy Magnus Bane kinézetű ember ült velem szembe, liláskék haj a fekete alapon, kifestett körmök, ugyanolyan arcberendezés, csak nem ázsiai volt az illető. És, ha ez még nem lett volna elég, akkor a mozgólépcsőn szembejött egy szakasztott Jace is.
Én értem oda előbb és nem bírtam egy helyben várakozni, míg odaér Fummie, ezért felmentem, hogy körülnézzek. Elsőnek kicsit megriadtam, mert nem láttam a lakókocsikat, de közben arra gondoltam, lehet, hogy a mellékutcában állnak.

Elsétáltam a múzeum bejárata előtt, láttam a spotlámpákat, őröket és utána hamar meglettek a lakókocsik is, én meg tudtam, hogy el fogjuk kapni, mert még ott vannak. Közben lesétáltam a szemközti oldalon, megnéztem milyen hosszanvan a stáb, aztán vissza Fummie elé, aki hamar meg is jött. 

Együtt nekivágtunk, én már csak a földet néztem, mert az őrök akkor már harmadszor láttak elsétálni arrafelé. Viszont a lakókocsiknál nem a szemközti oldalon indultunk el, hanem egyenesen mellettük. Némelyik nyitva volt és egy-egy pillanatra be is lehetett kukucskálni, például a sminkesbe és a jelmezesbe. Miután leértünk a végére Fummie mondta, hogy van előrébb három lány, valószínűleg ők is JRM-re várnak, de én akkor már a halál szélén álltam és nyuszi lévén nem mertem odamenni, de Fummie bátor vezényletével mégis ,,betámadtuk,, őket. Bemutatkoztunk, beszélgettünk, utána úgy döntöttünk, menjünk előbbre, mert tuti, hogy az első kocsi lesz az övé, az, amire Alexander volt írva.
Beszélgettünk és kábé minden ajtónyikordulásnál készültünk meghalni, hogy ő fog kilépni, de nem, csak pakolásztak.
Közben megszólított minket egy biztonságis hölgy, hogy a főszereplőre várunk-e, mi meg mondtuk, hogy igen. Ő meg kulturált hangnemben mondta, hogy csak normálisan, mert ha megkérjük a művészurat, akkor biztosan csinál velünk képet és ad aláírást is. Mondtuk, hogy mi nem az a sikongatós banda vagyunk (örülünk, ha meg tudunk szólalni – legalábbis én így éreztem :D), és a végén megkérdeztem, hogy ott van-e már a lakókocsiban, mire kedvesen elmondta, hogy nincs, de mindjárt jön majd. 

Vártunk, beszélgettünk, nevetgéltünk, és egyszer csak kiszúrtam Fummie mögött és az infarktusom előtt még annyit sikerült kinyögnöm: Ott jön. Az ez utáni percek teljesen kiestek, csak foszlányok maradtak meg, odalép a kocsihoz, bedob valamit, mosolyog, köszön, mellém lép (én teljesen elhalálozom), és kér egy tollat. Remegő kézzel odanyújtottam az enyémet (akik voltak a Hősök terén, azok már láthatták, hogy egy fehér-rózsaszín szívecskés tollról van szó, rendszerint mindig az van kéznél, és most is azt sikerült felkapnom az induláskor), kicsit meg is nézte, mosolygott, majd odanyújtottam (szintén remegő kézzel) a Csontváros könyvemet. Először a Nagypapámnak alatt akarta aláírni, de lapoztam egyet, hogy máshova dedikáljon, közben kérdezte, hogy olvastam-e, és kb, mint mindenre csak annyit tudtam kinyögni: Yes. Utána, mivel nem tudtam, hogy egy embernek több dolgot is aláír-e, ezért megkértem, hogy a „barátnőm” könyvét is dedikálja, ő pedig készségesen megtette. Ott kicsit megnézte a borítót, gondolom azért, mert nálunk más a Tudorok könyv, mint kint, vagy nem sokkal találkozott még, de mondta is, hogy á, Tudors. És még úgy is aláírta, hogy Henry VIII.

Fummie és JRM :)

Eközben ott állt mellettem én meg néztem a fél arcát beborító heget, ami egy égésnyom volt, és nem mellesleg baromi jól megcsinálták, mert abszolút nem látszott, hogy az maszkmesteri munka, élethű volt. És az illata! Nem tudom, mit használ, de életemben nem éreztem ilyen kellemes pasi parfümöt.
Mialatt velünk volt mindvégig vigyorgott, pózolt a képekhez, viccelődött, saját maga tárta a karját, hogy fotózkodjon velünk, mindenkinek átölelte a vállát és mondott egy-egy kedves szót is. Nálam nevetve megjegyezte a pulcsimra, hogy Áh, Mickey mouse (igen, itt újfent elhaláloztam :D )!
A végén még megkértem, hogy lehetne-e még egy kép, mert az elsők nem tetszettek, ő meg mondta, hogy természetesen.
Összességében tehát csak azt tudom mondani, hogy ahhoz képest, hogy szinte világsztár, nem látszik rajta. Nagyon közvetlen, mosolygós, barátságos és emberi! Ha fáradt is volt, nem mutatta ki, nem rohant egyből a kocsijába átöltözni, hanem maradt, előre köszönt nekünk és anélkül jött oda, hogy megkértük volna.
Team Valentine!

Mielőtt eljöttünk volna, mindenkinek megköszöntük, neki is és a szőke hölgynek is, mert akár el is küldhetett volna, de nem tette.
És még az a félelmem is elmúlt a találkozó alkalmával, hogy magasabb leszek nála, mert mindenki mondta, hogy alacsony, de hála az égnek, pár centivel nagyobb volt, mint én, olyan 185 cm körül lehet magamból kiindulva.
Ez a találkozás annyira mély nyomot hagyott bennünk, hogy Fummieval még háromnegyed órán át beszélgettünk és nem voltunk magunknál (halkan megjegyzem, most sem :D).
Aki teheti kapja el, mert életre szóló élmény!