Dreamworld

2013. május 17., péntek

Amanda Hocking - A vér szava

Amanda Hocking: My Blood Approves - A vér szava

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632455853
Oldalszám: 296 oldal

Fülszöveg:

A tizenhét éves Alice Bonham élete a feje tetejére áll, mikor megismerkedik Jackkel. A fiú, aki imádja a rózsaszín tornacipőket és a nyolcvanas évek alternatív rockzenéjét, teljesen más, mint akikkel eddig találkozott. Aztán Alice-t bemutatják Jack öccsének, Peternek… Bár Peter látni sem bírja, a lány megmagyarázhatatlan erővel vonzódik hozzá. Képtelen választani a két, nagyon különböző fiú között, de van ennél nagyobb problémája is: Jack és Peter vámpírok, és neki el kell döntenie, a szíve vagy a vére szavára hallgat…

Saját véleményem:

Alice

A történet elején Alice és a barátnője már a sokadik szórakozóhely előtt rostokol, mert hiába van hamis személyi igazolványuk, mégsem engedik be őket sehová. Főhősnőnk azonban már nagyon fáradt, ezért szeretne hazamenni, így hát Jane végül beadja a derekát, de, hogy pénzt spóroljanak, gyalog indulnak el. Ám ez, mint be is igazolódik, nem a legjobb ötlet volt a részükről, mert néhány férfi megtámadja őket. A lányok egy parkolóházba menekülnek, és amikor Alice már azt hiszi, hogy vége, meg fog halni, megjelenik egy helyes, rejtélyes idegen, és megmenti őket, majd egy kisebb kitérővel a kávézóba, hazaviszi a lányokat.

Ezek után igen egyszerűen össze lehetne foglalni a történet további részét, mert gyakorlatilag ugyanaz ismétlődik közel 300 oldalon; mintha az olvasó beszállt volna egy mókuskerékbe…

Alice felkel, sms-ezik Jackkel, utána késő délután/este elmegy vele valahová, majd hajnalban hazamegy – mert hát, mi is lehetne annál természetesebb, minthogy egy 17 éves lány, minden egyes nap hajnalban mászik haza. A legnagyobb változást ebben a ringlispílben, pedig az jelenti, hogy miután Alice felkelt, és letudták a napi, szokásos sms-eiket Jackkel, már nem valahová megy vele, hanem a srác házába! Sőt itt az egész cselekménysorozat kiegészül azzal, hogy miután megérkeznek, Mattie, a kutya, Jack nyakába ugrik, össze-vissza nyalja, majd a fiú vakargatja a hasát. (Ennél nagyobb fordulatra ne számítsatok!)

Eleinte nagyon bíztam benne, hogy a klisés kezdés, és a párbeszédek ugyanolyan végződése (– mondta/m, – kérdezte/m) ellenére, jobb lesz a sztori, mert rengetegen dicsérték a környezetemben. Még az sem zavart, hogy Alice barátnője – noha ez a titulus kissé túlzás – olyannyira irritáló volt, hogy szívem szerint leütöttem volna egy lapáttal, mert tudjuk, hogy manapság sajnos minden hősnő mellé jár egy idióta barát.

A dolog ott kezdett gyanús lenni, amikor Jack, az ultrahelyes húszas évei közepén járó fiú rózsaszín pólóban feszített, merthogy szerinte az a férfi, aki rózsaszínt visel – hát én ezzel vitatkoznék…

És innentől kezdve szinte folyamatosan jöttek az értelmetlenebbnél értelmetlenebb részek, én meg sírva fogtam a fejem, hogy ez ennél már nem lehet rosszabb, de mindig be kellett látnom, hogy de, lehet.

Mae

Alice a világegyetem legostobább főszereplője, aki állandó jelleggel ellentmond önmagának Egyik pillanatban azt állítja, hogy ő nem az a bulizós fajta, nem szeret kimaradozni, majd néhány oldallal később ezt megcáfolja. És még rengeteg ilyen dolgot tudnék kiemelni vele és másokkal kapcsolatban, de inkább összeszedtem a legbosszantóbb észrevételeimet a regénnyel kapcsolatban:

– Alice meghívja magukhoz Jacket, hogy bemutassa az anyukájának, és ekkor Jack azt mondja, oké, ott lesz másnap este 8 órára, VACSORÁRA. Erre a következő napon nem elég, hogy 1 órával előbb beállít, de még lazán ki is jelenti, hogy ő nem éhes, mert azt hitte, hogy Alice-ék már ettek, ezért ő is megvacsorázott otthon. – Drága Jack, hát nem te mondtad pár oldallal előbb, hogy vacsorázni mész?

– Úgy általában a szereplők nem köszönnek, mutatkoznak be, ha a másik családjával találkoznak. – Szerintem ez totális taplóság, legalábbis engem anyukám arra nevelt, ha valakivel találkozom, akkor illik köszönni és bemutatkozni…

– Az írónő és Alice, állandóan azt bizonygatja, hogy a lány anyukája rendes nő, pusztán sokat dolgozik. Ezzel szemben Alice anyja egy alkoholista, szerencsejátékos, akit a legkevésbé sem érdekelnek a gyerekei, és igyekszik a lehető legkevesebb időt eltölteni a társaságukban.

– A negyed könyv márkákból, együttesekből, dalcímekből áll.

– Alice körbelövi az összes lényt, a vérfarkastól kezdve… sőt még az egyszarvú is megfordul a fejében, de a vámpír, az nem.

– Alice-t első éjjel hazaviszi Jack, majd később a csaj kérdőre vonja, hogy honnan tudta, hol lakik. Jack erre elmondja, hogy a kocsiban lévő barátnőjétől, akit előtte vitt haza, de Alice számára ez totálisan hihetetlen, hisz a barátnője miért mondaná meg, hogy hol lakik ő? – Drága Alice, talán azért, hogy az a szerencsétlen fickó hazavihessen, ha már te alszol? Á, nem, igazad van, ebben cseppnyi logika sem lenne.

Jack

– Alice és a többiek szerint az totálisan normális dolog, hogy Peter torkon ragadja és megfojtja, sőt, még Jack a hibás, hogy meg merte menteni a csajt…. plusz Alice inkább füllent Peternek, hogy nem fájt neki, meg jól van, mert hát nehogy már megbántsuk szegény, pszichopata vámpírunkat. – Én ebben azt látom, hogy egy bántalmazott nő inkább hallgasson, és tűrje el a dolgot, ami az én nézeteim szerint, ugyancsak nem követendő példa.

– Alice valami tárgyként funkcionál, akinek nem lehetnek saját döntései, mert hát ő bizony Peteré, akivel kábé az egész könyv alatt összesen beszélt 10 percet… ezért hát tök logikus, hogy Peter dönthet a sorsa felett, sőt az élete felett is. Ergo Alice nem lehet mással, amíg Peter igényt tart rá (ez szó szerint is benne van a könyvben).

– És végül a legalja, ami szerintem szánalmas, lévén, hogy az írónő a Twilightról koppintotta a sztorit, az a mondat, amiben megjegyzi a mai trendi, szexi, csillogó vámpírokat… – Drága Amanda, legalább ne harapj abba a kézbe, amiből eszel, vagy amelyiknek a munkájából alakult farvízen evezel.

Twiligt és Vámpírnaplók hasonlóságok:

– Főzés közben Alice (Elena) megvágja az ujját, Jack (Stefan) feszült lesz tőle

– Vámpírjaink a pincében lévő hűtőben tárolják a vért. – Ismerős? Nem véletlenül.

– Mae, Jack sógornője, 3 Twilight karakterből lett összegyúrva (Alice, Esme, Rosalie)

– Alice, kísértetiesen hasonló bemutatása Jack családjának

– Mae főzőcskézése Alicenek

– Mae ragaszkodása emberi múltjához és a babakérdéshez (Rosalie Cullen)

– Csak Alicere nem hat Jack vonzereje, ezért figyel fel rá a srác

– Vámpírcsaládunk itt is úgy úszkál a pénzben, mint Dagobert bácsi, és a luxusautókat, sportkocsikat sem vetik meg.

– Jack milyen autóval rendelkezik? – Ha a Jeepre tippeltél, nyertél!

– Ezra = Carlisle Cullen

Pozitívumok:

– Mattie, a kutya

– Mae sztorija

Pontszám: 5/1

Kedvenc szereplő: Mattie

Kedvenc jelenet: Mae története

Negatívum: hosszú lenne felsorolni...

Borító: 5/3 - mert se a magyarnak, se az eredetinek nincs köze a történethez

2013. május 14., kedd

Új Divergent fotó

Új jelenetfotót kaptunk A beavatott c. könyv filmváltozatából! :)

És nem mernék rá megesküdni, de bal szélen, mintha a srác Négyes lenne, jobb oldalon pedig a sápadt, tetovált nyakú srác meg Eric, illetve a háttérben ott van Christina is.

Simone Elkeles - Wild Cards

Simone Elkeles: Wild Cards

2013. október 1-én jelenik meg Simone legújabb könyve, a Wild Cards, ami a Fullriders sorozat első kötete lesz.

A borítón is jól látható, hogy most a mexikói srácok helyett az amerikai focistáké lesz a főszerep, ám úgy látszik, hogy Simone nem tud elszakadni a rosszfiú karakterektől, így valószínűleg, ebben most sem lesz hiányunk. És, hát ugye, mi szeretjük a rosszfiúkat :)

És a legjobb hír, ami úgy gondolom, sokakat foglalkoztat: Ősszel nálunk is jön a Láncreakció!

nagyobb méretért katt a képre

Fülszöveg:
After getting kicked out of boarding school, bad boy Derek Fitzpatrick has no choice but to live with his ditzy stepmother while his military dad is deployed. Things quickly go from bad to worse when he finds out she plans to move them back to her childhood home in Illinois. Derek’s counting the days before he can be on his own, and the last thing he needs is to get involved with someone else’s family drama.

Ashtyn Parker knows one thing for certain–people you care about leave without a backward glance. A football scholarship would finally give her the chance to leave. So she pours everything into winning a state championship, until her boyfriend and star quarterback betrays them all by joining their rival team. Ashtyn needs a new game plan, but it requires trusting Derek—someone she barely knows, someone born to break the rules. Is she willing to put her heart on the line to try and win it all?

Magyarul, röviden a fülszöveg:
A rossz fiú hírében álló Derek kótyagos mostohaanyjához kerül - miután kirúgják a magániskolából - aki úgy dönt elköltöznek abba a városba, ahol az asszony felnőtt. Derek már számolja a napokat, amikor végre elkerülhet otthonról.

Ashtyn megtanulta az élettől: akikkel törődsz köszönés nélkül elhagynak téged. Egy foci ösztöndíj elnyerése hozzá segítené, hogy elhagyhassa a várost. Bele is ad mindent a sportba, hogy megnyerjék az állami bajnokságot, de a fiúja - a csapat sztár hátvédje - egyszer csak úgy dönt, hogy otthagyja őket, és az örök rivális csapatba áll. Ashtynnek újabb akció terveket kell kiötlenie, de ez azt is jelenti, hogy bíznia kell Derekben. Egy olyan fiúban, aki arra született, hogy a áthágja a szabályokat.

(forrás: Vörös Pöttyös? Szeretem. facebook oldala)

2013. május 11., szombat

A.O. Esther - Összetört glóriák bannerek

Összetört glóriák bannerek

Ágival készítettünk néhány bannert, amit nyugodtan felhasználhattok bárhol.

2013. május 9., csütörtök

Veronica Roth - Allegiant borító!

Megérkezett A beavatott sorozat 3. részének, az Allegiant-nak a hivatalos borítója!

nagyobb méretért katt a képre

Nekem egyébként tetszik, egyedüli hiányérzetem annyi, hogy míg az első két rész borítóján szerepelt egy-egy csoport logója, addig itt nem, pedig a szemnek kéne ott lenni. Viszont a színei gyönyörűek :)

teljes sorozat

2013. május 6., hétfő

On Sai - Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik

Kiadó: Könyvmolyképző

ISBN: 9789632459929

Oldalszám: 288 oldal

Fülszöveg:

Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?

Saját véleményem:

Meglehetősen szokatlanul kezdődik a történet, ugyanis Calderon éppen öngyilkosságra készül, mivel szeretett feleségét elvesztette, munkája nincs és a pénzben sem úszkál. Egyszóval az élete romokban hever. Ám ez irányú terve újfent kudarcba fullad, mint már oly’ sokszor azelőtt, ugyanis mindig akadt valaki, aki megakadályozta ebben.

De, mint tudjuk, úriember nem temetkezik hitelből, így Calderon kénytelen állást keresni, mielőtt végleg álomra hajthatná fejét egy szép, kényelmes koporsóban.

Még a Játékot űzve – melyben jóképű kapitányunk igen profinak számít – is túlságosan könnyedén szerzi meg új, kapitányi állását az egyik űrhajó fedélzetén.

Az egyetlen hiba új posztjában, hogy Calderonnak fogalma sincs arról, miként kell elnavigálni egy hétemeletes járművet…

"Kényelmes dolog egy öngyilkosság, de tudod, mibe kerül egy temetés?"

Bevallom, még soha nem olvastam űroperát, egyszerűen az nem az én műfajom. Viszont a Calderon, avagy hullajelölt kerestetik más, nem csak a sci-fi regények szerelmeseinek szól, hanem szinte kivétel nélkül mindenkinek, kortól, nemtől, ízléstől függetlenül.

Bárki találhat benne olyan dolgot, amit szeret és megfogja. Humor, izgalom, kaland, ármánykodás, bálok és véres kimenetelű harcok – ez mind fellelhető benne.

Maga az űrdíszlet káprázatos lett, egyszerre volt modern és hétköznapi. Bámulatba ejtő, ahogy ez a két világ megfér egymás mellett, és az még inkább, hogy ez mennyire természetesen hat. A különböző bálok a régi, 17-18. századi korokat idézték fel, míg a hipermodern űrtechnika a távoli jövőt. És akkor még ezek mellett sikerült az írónőnek beleszőni az ősi japán kultúrát is. A teaszertartásoktól kezdve, a tradicionális elveken át, a jóskövek mindent meghatározó jóslataiig.

A könyv legnagyobb erőssége egyértelműen a karakterekben rejlik, és közülük is a legkiemelkedőbb e téren maga Calderon.

A kapitány fantasztikus humorral és szarkazmussal rendelkezik, nagyon okos, furfangos figura, aki ilyesfajta értékei mellett még rendkívül jóképű is. Mi több, a gyengepontjairól sem szabad megfeledkezni, hisz ezen tulajdonságok együttes hatásaként válhat ő minden olvasó kedvencévé. És lányok: vigyázzatok, mert Calderon garantáltan levesz a lábatokról!

Ám Tainaról, a fiatal kadétlányról sem érdemes megfeledkezni, aki kissé makacs, öntörvényű, és kétségbeesetten menekül a sorsa elől, melyet a nagyapja szánt neki. Szeretné a saját életét élni, kötöttségek nélkül, és esze ágában sincs férjhez menni egy olyan férfihez, akit nem szeret. Lázadása azonban nem jelenti azt, hogy nem tiszteli az ősi hagyományaikat, mint a jóslás vagy a teaszertartások. (Ezek egyébként többször is felbukkannak a történet folyamán kisebb-nagyobb jelentőséggel bírva.)

Míg a történet első felében többet kacaghatunk és élvezhetjük a Calderon által űzött Játékot, addig a második felében a körmünket rágjuk le izgalmunkban, hisz ármánykodásban és mások átverésében nincs hiány. És ez az, ami végül elvezet minket egy monumentálisabb csatához, melyben On Sai nem kíméli a szereplőit. Nincs benne finomkodás, igenis folyik a vér, szakadnak le testrészek és emberek vesznek oda szép számmal. Közben pedig mindvégig izzik a levegő, és csupán azokban a pillanatokban lélegezhetünk fel kicsit, amikor Calderon egy-egy humorosabb, ámde igen elmés tettével, mondatával oldja a légkört.

"– … Elnézést amúgy, hogy rozoga vagyok. Egy dolog, hogy az embert itt-ott szétlövik, felvagdalják, de aludt már orvosi ágyon? Valami borzalmas."

Az egyetlen dolog, amit talán negatívumként róhatok fel, hogy olykor úgy éreztem, mintha átlapoztam volna néhány oldalt, mert annyira hirtelen történt valami. Szerencsére ez igen kis százalékban fordult elő, így nem is mondanám eget verő problémának, ráadásul könnyen felvehető a történet fonala.

"– … A vezérlőben tilos a bőgés és a parfümhasználat…
– Utóbbit nem korlátozhatja, uram – szúrta közbe nyugodtan Taina.
– Ó, ebben téved! A fejfájás csökkenti a munkavégző-képességemet.
– Ez nem bizonyított. Valószínűleg a koncentrációtól függ.
– Hozzak orvosi igazolást?
– Inkább kérek a parancsnokságtól statisztikát az ideális parfüm per légköbméter arányról. Az kevésbé szubjektív – felelte szemrebbenés nélkül a lány.
– Helyes – felelte hidegen Calderon. – Még ma küldje el!"

Összességében tehát mindenkinek ajánlom, aki szereti az akciódús, humorban bővelkedő történeteket. És nem kell félni attól, hogy az űrről van szó, mert ez nem von el belőle, sokkal inkább hozzáad, így a női olvasók is bátran kézbe vehetik!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Calderon

Kedvenc jelenet: Calderon-Taina szócsatái

Negatívum: néha úgy éreztem, átlapoztam pár oldalt

Borító: 5/5

2013. április 30., kedd

Zakály Viktória - Szívritmuszavar

Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632454672
Oldalszám: 208 oldal

Fülszöveg:

Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad. A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba. Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte. De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet? A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul. Tudod, mi a szerelem másik neve? Csönge.

Saját véleményem:

A Szívritmuszavar lenyűgöző és magával ragadó. Annyira mély és őszinte érzelmeket tár az olvasó elé, hogy nem egyszer – a jó értelemben vett – hideg futkosott a hátamon! Érzelmes és szívszaggató történet, mely minden pontján érdekfeszítő, az olvasó együtt izgul a szereplőkkel. Igazán lebilincselő!

Ennél a könyvnél kicsit rendhagyóbb leszek, mert más, mint a többi, általam olvasott történet.

Nem igazán találkoztam eddig még olyan regénnyel, ahol az író ennyire bele vitte volna a saját életét. És pont ez teszi érdekessé, ha lehet még szívszorítóbbá. Hisz az olvasó nem tudhatja, melyik része fikció, melyik az, ami ténylegesen megtörtént.

Az viszont biztos, hogy lelkileg nem egy üde, könnyed, strandon olvasós sztori. Nagyon kemény, és úgy gondolom, aki esett már át hasonlókon, vagy csak érezte már azt a mindent elsöprő szerelmet, az pontosan érteni fogja, hogy ez a könyv miért is fájdalmasabb, mint az átlag.

Viki olyan mesterien bánik a szavakkal és a legkülönfélébb érzelmekkel, hogy az olvasó úgy érzi, mintha ő maga lenne a Lány. Megadja azt a lehetőséget, hogy teljes mértékben hasonuljunk a főszereplővel.

Ebben talán még a roppant egyedi E/2-es írásmód is segítségünkre van, mert olyan, mintha mi magunk mesélnénk el Neki (fiúnak) az egészet. Ezzel egyrészt nagyobb, mélyebb belátást enged a történtekbe, másrészt intimebb hangvételt is képez.

A Szívritmuszavarnál a pergő események helyett az érzelmek kerülnek előtérbe. Végigkövethetjük, miként lobban lángra egy szerelem, milyen intenzitással ég, illetve, mik azok a tényezők, amik ezt képesek befolyásolni. Ilyen formán bemutatja, hogy még egy csodálatos, már-már mennyei dolognak is megvannak az árnyoldalai. És, hogy a boldogsággal átitatott percekkel ugyanannyi,

ha nem több fájdalom is jár. Hisz csak az érezheti, értékelheti a jót, aki a poklot is megjárta.

"Szeretni csak úgy lehet, ha teljesen feladod magad, ha elveszíted mindened, amit valaha is a sajátodnak hittél, amit magadról gondoltál, vagy gondoltak rólad mások. Ha feladsz mindent, amit elértél. Ha kész vagy mindent odadobni, de mégis ragaszkodni mindenhez, mindenáron, míg végre valóban önmagaddá válsz és először meglátod az igazi arcodat a másik szenében. "

Ami még nagyon tetszett, az az, hogy magyar helyszíneket és szereplőket kaptunk. Tudom, vannak akik ódzkodnak ettől - őszintén bevallom, valamiért én is közéjük tartozom-, de itt mégis jó volt. Sokkal átélhetőbbé, személyesebbé varázsolta az, hogy akár mi magunk is ülhettünk már az alatt a bizonyos gesztenyefa alatt vagy padon, járhattunk azokon az utcákon, tanulhattunk abban az iskolában vagy bulizhattunk azokon a szórakozóhelyeken, mint a szereplők. Ez is azt jelzi, hogy egy-egy számunkra jelentéktelennek tűnő tárgy, mennyi emléket őriz mások múltjából.

A karakterek pedig mind életszerűek, a beszélgetéseiktől elkezdve a viccelődéseiken át a tetteikig. Van aki támogatja a másikat, van aki rossz döntéseket hoz - pont, mint a valóságban. Rengeteg ilyen emberrel, tettel találkozhatunk akár a közvetlen környezetünkben, akár más módon.

Persze a főhősök tetteit lehetne firtatni - beléjük kötni, hogy miért csináltak ezt vagy azt-, főként a fiúét, de nem kell, mert más külső szemlélőként, mint a szituáció részeseként.

És, ha már itt tartunk, muszáj megjegyeznem, hogy a könyvben lévő levelek fenomenálisak! Mindegyiket imádtam, még akkor is, ha olykor könnyfakasztóak voltak.

Eleinte ugyan volt pár olyan rész, amit nem értettem, és féltem, hogy azok nem is lesznek már tisztázva, de az írónő mindent megmagyaráz a maga idejében.

A múlt és a jelen dolgai folyamatosan egymásra épülnek, és a szereplőkkel egy időben ismerjük meg mi is a miérteket, és az ok-okozatot.

"Meghalni a szerelemért? Nem nagy dolog, könnyű feladni, és a könnyebb utat választani, de élni a szerelemért, vagy anélkül, ez az igazi küzdelem."

Összességében úgy gondolom, hogy a Szívritmuszavar inkább az érzelmileg már megérett -ami, mint tudjuk nem korfüggő - olvasókat fogja megérinteni. (Én ezért inkább az Arany Pöttyös kategóriába sorolnám)

Nyilván, más is élvezheti, csak talán úgy más élményt nyújt.

Viszont arra ajánlott felkészülni, hogy az érzelmek átragadnak az olvasóra, a könyv letétele után is ott fognak motoszkálni még egy jó darabig.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Kedvenc jelenet: az utolsó Csöngei éjszaka és az első hosszú levél, amit a fiú írt

Negatívum: A fiú egyik levele

Borító: 5/5