A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Jessica Sorensen Callie, Kayden és a megváltás című regénye, a Véletlen sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub tíz bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Callie és Kayden szívszorító történek folytatását!
2015. április 21-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
2015. április 21-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Jessica Sorensen: Callie, Kayden és a megváltás
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992852
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia
Fülszöveg:
A sötét titok, amit Kayden hosszú évek óta rejtegetett, végül csak napvilágra került. Ám az még ennél is rosszabb, hogy a fiút súlyos testi sértéssel vádolják. Egyedül az óvhatná meg a becsületét, ha Callie elárulná az igazat – Kayden viszont soha nem kérné ezt tőle. Inkább hajlandó megtenni bármit, hogy megvédje őt… még akkor is, ha emiatt le kell mondania az egyetlen lányról, akit valaha szeretett.
Callie tudja, hogy Kaydenen ismét eluralkodnak a démonai, és kétségbeesetten szeretné megmenteni. Ám ehhez szembe kell néznie legsúlyosabb félelmével, és el kell árulnia legfájdalmasabb titkait. A csönd megtörésének puszta gondolata is rémisztő – de nem annyira, mint az a fenyegetés, hogy örökre elveszítheti Kaydent.A szíve mélyén Callie tudja, hogy eljött az idő: el kell felejteniük a múlt fájdalmát. Barátai, Seth és Luke segítségével tervet sző, hogy megmutassa Kaydennek, milyen életük lehetne együtt. De vajon meg tudja győzni, hogy új életet kezdjenek… vagy már késő?
Callie tudja, hogy Kaydenen ismét eluralkodnak a démonai, és kétségbeesetten szeretné megmenteni. Ám ehhez szembe kell néznie legsúlyosabb félelmével, és el kell árulnia legfájdalmasabb titkait. A csönd megtörésének puszta gondolata is rémisztő – de nem annyira, mint az a fenyegetés, hogy örökre elveszítheti Kaydent.A szíve mélyén Callie tudja, hogy eljött az idő: el kell felejteniük a múlt fájdalmát. Barátai, Seth és Luke segítségével tervet sző, hogy megmutassa Kaydennek, milyen életük lehetne együtt. De vajon meg tudja győzni, hogy új életet kezdjenek… vagy már késő?
Saját véleményem:
A második rész néhány nap eltéréssel ott veszi fel a fonalat, ahol az első - galád módon - véget ért.
Kayden kórházban van, Callie pedig minden idejét a váróteremben tölti kétségek közt, ugyanis a családtagokon kívül senkit nem engednek be a fiúhoz.
Callie rettentően szenved, folyamatosan a vérbe fagyott Kaydent látja maga előtt. Egyetlen bátorítója Seth, aki egy percre sem tágít mellőle, és folyamatosan ápolja a lelkét.
Aztán a kötelesség úgy hozza, hogy vissza kell térniük az egyetemre, ahol Callie egyik napról a másikra, zombi módjára vonszolja magát - képtelen bármi másra összpontosítani, a gondolatai folyton folyvást ugyanoda ugranak vissza.
Mindeközben Kaydent átviszik egy intézetbe, mivel anyjának köszönhetően, minden orvos úgy hiszi, önmagában tett kárt. Terapeutája pedig szüntelenül ugyanazokkal a kérdésekkel bombázza, csakhogy Kayden nem hajlandó válaszolni rájuk. Menthetetlennek érzi magát, elzárkózik mindentől és mindenkitől, csak és kizárólag azon agyal, miként okozhatna magának újabb és újabb fájdalmakat, és hogy miként taszíthatná el magától Callie-t, hogy az ne szenvedjen miatta...
A történet ezúttal javarészt Kayden és az ő problémái köré összpontosul. Az, hogy az apja kis híján végzett vele, hatalmas lavinát indít el benne. Teljesen összeomlik, megtörik, darabjaira hullik. Az első rész vicces, pimasz Kaydenje eltűnik, helyette pedig előbukkan az igazi, a sebezhető, kétségek közt vergődő, szeretethiányos fiú.
Jessica Sorensen részéről óriási húzásnak tartom, hogy ennyire előtérbe helyezte Kaydent, és hogy ezúttal az ő szenvedésére fókuszált. Rengeteg sebzett lelkű álompasiról olvastam már, ám ilyen intenzíven és mélyrehatóan egyiküket sem ismerhettem meg. Viszont azt kell mondanom, engem ezerszer jobban megviselt ennek a fiúnak a gyötrődése, mint általában a lányoké szokott - pedig azért azok is igen erőteljesen hatnak rám.
Jessica félelmetes módon képes egymás után pakolt szavak halmazával érzelmeket közvetíteni, melyek egyszerre emberiek, hihetőek, rohadtul fájdalmasak, meghatóak, érzékiek és még sorolhatnám. Mintha tengernyi érzelem akarna kiszakadni a lapok rabságából - és sikerül is nekik.
Kayden új - vagyis pontosabban az igazi - oldala... kínzó. Sok esetben lassabban tudtam haladni vele, mint Callie-ével. Nem azért, mert nem tetszett, vagy hajamat tépkedtem volna tőle, hanem a kilátástalansága miatt. Mintha vele együtt én is egy nagy ingoványba süppedtem volna, ami egyre csak húzott és húzott lefele.
Kayden egyfelől küzdött a családi problémáival, valamint a vagdosási és a fájdalom iránti igény kényszerével, másrészt pedig végig egy csiki-csuki játékot játszott Callie-vel. Idegőrlő és szívet tépő volt az, ahogyan egyik pillanatban közel engedte magához a lányt, és el sem eresztette, majd a másikban óriásit taszított rajta. Amikor már végre azt hittem fellélegezhetek, újra a start mezőn találtam magam.
Callie mindezzel szemben rengeteget fejlődött. Megmutatta, hogy lélekben sokkal erősebb, mint azt bárki is gondolta volna róla.
Kayden mellett rájött bizonyos dolgokra, amikért ezúttal nem félt kiállni és harcolni. Komolyan mondom, néha csak lestem rajta, de irtó büszke voltam rá.
Ő egy nagyszerű hősnő, akit könnyen lehet szeretni, azonosulni vele, és a valóságban is létező problémái- , illetve az azok révén bejárt útja miatt, megkockáztatom, hogy akár még példaképként is funkcionálhat.
Bízom benne, hogy minél kevesebb emberrel esik meg az, ami vele, de akár más gondra kivetítve is tanítójellegű lehet az, ahogyan rálép a gyógyulás útjára.
Ami pedig Callie és Kayden kapcsolatát illeti... nos, az megjárja a hadak útját, ám ettől függetlenül rettentő mély, őszinte, tiszta, szenvedélyes, perzselő, és vad. Ők ketten olyan elemi páros, hogy az ritkaság. Amikor együtt vannak, akkor nem csak zizeg a levegő, de fel is robban! Jó példa erre az az egy-két fülledt, 18 pluszos tartalmú jelenet, ami helyt kapott a regényben.
Viszont Jessica Sorensen regény nem létezhet barátok nélkül - akik, teszem hozzá, legalább olyan sérültek, mint hőseink, és míg az első részben csak súroltuk ezeket, addig itt kicsit jobban is kibontakoznak. Luke ügyét például igazán ötletesen beleszőtte az írónő ebbe a kötetbe, ezzel mintegy előkészítve az ő könyvének a terepet. Seth pedig... róla ugyanazt tudom mondani, mint korábban. Seth és Callie barátsága egészen különleges és fontos alappillére a sztorinak. Egymás támaszai. Ha az egyiknek gondja van, a másik ott van mellette, bátorítja, kirángatja a szomorúságból, vagy pátyolgatja.
Összességében tehát én legalább annyira imádtam Callie és Kayden történetének második részét, mint az elsőt. Keserédes történet szerelemről és annak gyógyító erejéről, melyben a perzselő romantika mellett tanúi lehetünk két, sérült fiatal megpróbáltatásainak és esetleges gyógyulásának. Mindehhez pedig remek karakterek, sok humor, szórakoztató barátok társulnak. A lezárás pedig dermesztően valóságos! Emiatt pedig szívesebben olvasnám a róluk szóló 3. könyvet, mint Luke trilógiáját a sorozatban, mivel számomra maradtak szép számmal elvarratlan szálak.
Ha érdekelnek a kényes témákat boncolgató regények, akkor ezt semmiképp ne hagyd ki!
Kayden kórházban van, Callie pedig minden idejét a váróteremben tölti kétségek közt, ugyanis a családtagokon kívül senkit nem engednek be a fiúhoz.
Callie rettentően szenved, folyamatosan a vérbe fagyott Kaydent látja maga előtt. Egyetlen bátorítója Seth, aki egy percre sem tágít mellőle, és folyamatosan ápolja a lelkét.
Aztán a kötelesség úgy hozza, hogy vissza kell térniük az egyetemre, ahol Callie egyik napról a másikra, zombi módjára vonszolja magát - képtelen bármi másra összpontosítani, a gondolatai folyton folyvást ugyanoda ugranak vissza.
Mindeközben Kaydent átviszik egy intézetbe, mivel anyjának köszönhetően, minden orvos úgy hiszi, önmagában tett kárt. Terapeutája pedig szüntelenül ugyanazokkal a kérdésekkel bombázza, csakhogy Kayden nem hajlandó válaszolni rájuk. Menthetetlennek érzi magát, elzárkózik mindentől és mindenkitől, csak és kizárólag azon agyal, miként okozhatna magának újabb és újabb fájdalmakat, és hogy miként taszíthatná el magától Callie-t, hogy az ne szenvedjen miatta...
A történet ezúttal javarészt Kayden és az ő problémái köré összpontosul. Az, hogy az apja kis híján végzett vele, hatalmas lavinát indít el benne. Teljesen összeomlik, megtörik, darabjaira hullik. Az első rész vicces, pimasz Kaydenje eltűnik, helyette pedig előbukkan az igazi, a sebezhető, kétségek közt vergődő, szeretethiányos fiú.
Jessica Sorensen részéről óriási húzásnak tartom, hogy ennyire előtérbe helyezte Kaydent, és hogy ezúttal az ő szenvedésére fókuszált. Rengeteg sebzett lelkű álompasiról olvastam már, ám ilyen intenzíven és mélyrehatóan egyiküket sem ismerhettem meg. Viszont azt kell mondanom, engem ezerszer jobban megviselt ennek a fiúnak a gyötrődése, mint általában a lányoké szokott - pedig azért azok is igen erőteljesen hatnak rám.
Jessica félelmetes módon képes egymás után pakolt szavak halmazával érzelmeket közvetíteni, melyek egyszerre emberiek, hihetőek, rohadtul fájdalmasak, meghatóak, érzékiek és még sorolhatnám. Mintha tengernyi érzelem akarna kiszakadni a lapok rabságából - és sikerül is nekik.
Kayden új - vagyis pontosabban az igazi - oldala... kínzó. Sok esetben lassabban tudtam haladni vele, mint Callie-ével. Nem azért, mert nem tetszett, vagy hajamat tépkedtem volna tőle, hanem a kilátástalansága miatt. Mintha vele együtt én is egy nagy ingoványba süppedtem volna, ami egyre csak húzott és húzott lefele.
Kayden egyfelől küzdött a családi problémáival, valamint a vagdosási és a fájdalom iránti igény kényszerével, másrészt pedig végig egy csiki-csuki játékot játszott Callie-vel. Idegőrlő és szívet tépő volt az, ahogyan egyik pillanatban közel engedte magához a lányt, és el sem eresztette, majd a másikban óriásit taszított rajta. Amikor már végre azt hittem fellélegezhetek, újra a start mezőn találtam magam.
Callie mindezzel szemben rengeteget fejlődött. Megmutatta, hogy lélekben sokkal erősebb, mint azt bárki is gondolta volna róla.
Kayden mellett rájött bizonyos dolgokra, amikért ezúttal nem félt kiállni és harcolni. Komolyan mondom, néha csak lestem rajta, de irtó büszke voltam rá.
Ő egy nagyszerű hősnő, akit könnyen lehet szeretni, azonosulni vele, és a valóságban is létező problémái- , illetve az azok révén bejárt útja miatt, megkockáztatom, hogy akár még példaképként is funkcionálhat.
Bízom benne, hogy minél kevesebb emberrel esik meg az, ami vele, de akár más gondra kivetítve is tanítójellegű lehet az, ahogyan rálép a gyógyulás útjára.
Ami pedig Callie és Kayden kapcsolatát illeti... nos, az megjárja a hadak útját, ám ettől függetlenül rettentő mély, őszinte, tiszta, szenvedélyes, perzselő, és vad. Ők ketten olyan elemi páros, hogy az ritkaság. Amikor együtt vannak, akkor nem csak zizeg a levegő, de fel is robban! Jó példa erre az az egy-két fülledt, 18 pluszos tartalmú jelenet, ami helyt kapott a regényben.
Viszont Jessica Sorensen regény nem létezhet barátok nélkül - akik, teszem hozzá, legalább olyan sérültek, mint hőseink, és míg az első részben csak súroltuk ezeket, addig itt kicsit jobban is kibontakoznak. Luke ügyét például igazán ötletesen beleszőtte az írónő ebbe a kötetbe, ezzel mintegy előkészítve az ő könyvének a terepet. Seth pedig... róla ugyanazt tudom mondani, mint korábban. Seth és Callie barátsága egészen különleges és fontos alappillére a sztorinak. Egymás támaszai. Ha az egyiknek gondja van, a másik ott van mellette, bátorítja, kirángatja a szomorúságból, vagy pátyolgatja.
Összességében tehát én legalább annyira imádtam Callie és Kayden történetének második részét, mint az elsőt. Keserédes történet szerelemről és annak gyógyító erejéről, melyben a perzselő romantika mellett tanúi lehetünk két, sérült fiatal megpróbáltatásainak és esetleges gyógyulásának. Mindehhez pedig remek karakterek, sok humor, szórakoztató barátok társulnak. A lezárás pedig dermesztően valóságos! Emiatt pedig szívesebben olvasnám a róluk szóló 3. könyvet, mint Luke trilógiáját a sorozatban, mivel számomra maradtak szép számmal elvarratlan szálak.
Ha érdekelnek a kényes témákat boncolgató regények, akkor ezt semmiképp ne hagyd ki!
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Callie, Kayden, Seth és Luke
Kedvenc jelenet: Callie és Seth barátsága, a maratoni éjszaka, és a leveles történet
Negatívum: -
Borító: 5/5
Nyereményjáték
Mostani játékunk során a helyes pasiké és a motoroké lesz a főszerep. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint az egyes állomásokon található képek alapján kitalálni, melyik filmes vagy sorozatos fiúra gondoltunk, és beírni a karakter (nem a színész nevét kérjük, hanem az általa megformált figuráét) nevét a rafflecopter megfelelő sorába. Ha mind a tíz állomást teljesítettétek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három Callie, Kayden és a megváltás c.könyv egy példányát.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre. Sok szerencsét!!
Nézzetek be a többi állomásra is
04/21 Deszy könyvajánlója
04/22 Media Addict
04/23 Kristina blogja
04/24 Angelika blogja
04/25 CBooks
04/26 MFKata gondolatai
04/27 Kelly Lupi olvas
04/28 Tekla könyvei
04/29 Zakkant olvas
04/30 Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése