Húsvét hétvégéjén újra megnyitotta kapuit a Mondocon, én pedig ismételten beléphettem Csodaországba.
Tavaly, a nyári con után rengeteg élménnyel és még annál is több energiával feltöltődve tértem haza, így megfogadtam, amikor csak lehet, újra kilátogatok. Két meghiúsult kísérlet után ez most végre sikerült, Lupival és Dorie-val karöltve, és azt kell mondanom, újfent megérte!
Már a rendezvény buszjáratára várva feltűnt, hogy jóval kisebb a tömeg, és valamivel kevésbé is rívunk ki a mindenféle farkincás lények tömegéből, mint néhány hónappal korábban, ám az igazi meglepetés a buszra felülve és a helyszínre begördülve fogadott. Egyrészt a buszon simán le tudtunk ülni, nem kellett heringként ácsorogni; másrészt a bejáratoknál lightosan, csak a buszmegálló körülig kígyózott a sor.
Az egész tavaszi conról elmondható, hogy bár alapjáraton így is rengetegen voltak kint, mégis volt az egésznek egyfajta családias hangulata. Mintha az ember hazatért volna. Ami azonban mit sem változott, az a tolerancia, mellyel egymás iránt viseltettek a látogatók.
Kapun kívülről a látvány meghökkenésre adhat okot, hisz nem mindennapos dolog, hogy mindenféle színű rókák, farkasok, sárkányok, Deadpoolok, Disney hősnők, hobbitok, westerosi méltóságok sétálgatnak közöttünk, ám azon a bizonyos kapun belépve mindez eltűnik, és a helyét átveszi a csodálat, tisztelet, szeretet, béke, és tengernyi egyéb érzelem. A Mondocon az a hely, ahol bárki lehetsz, és egész biztosra veheted, hogy nem fognak rád ferde szemmel nézni.
Némi túlzással rutinos conosként már jómagam is könnyebben átálltam a benti világra, mire elértünk a Fogadó épület bejáratáig, akklimatizálódtam
Első utunk - lassan hagyományként - az árusokhoz vezetett, noha a lányokkal korábban megbeszéltük, hogy mindenki otthon hagyta a pénzét, nehogy féktelen költekezés legyen a vége (bár azért egy-két kiskaput hagytunk magunknak). Sziklaszilárd elhatározásunk egészen az első pultig tartott ki, ahol Dorie felfigyelt négy gyönyörű, kézműves tündefül fülbevalóra, amiket hosszú percekig csodáltunk (hazaérve egyből neki is estem egy hasonló elkészítésének - egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel), majd onnantól kezdve nagyjából mindegy volt melyik asztalhoz sodródunk, egyikünk-másikunk készült elhalálozni a gyönyörűségtől. Sóhajtozáshoz nekem például elég volt négy téma: Trónok harca, Johnny Depp, Tim Burton, könyvek, és ezzel úgy le is fedtem a standok 80 százalékának kínálatát.
Hosszas gyönyörködés, fogadalomtétel, Dorie rövid idejű elvesztése és majdnem vásárlás után, kellő akaraterővel kisodródtunk a szabadba, hogy aztán némi szemlegeltetés után bemasírozzunk a Mennyország csarnokába. Kérlek, nézzétek el, ha innen kihagyok néhány dolgot, beszélgetésfoszlányt, mert onnantól, hogy Lupival beléptünk az üvegajtón, az én szemem ráfókuszált a Trónok harca részlegre, és mint Motkány a Szent Makkja után - keserves lassúsággal, a külvilág számára tudatában lévő lánynak mutatva magam, ámde belül felvillanyozva - igyekeztem nem rohamtempóban leteperni szegény cosplayer csapatot. Nekem ez kb. olyan élmény volt, mintha Jon Snow azt mondta volna, légy a falvédőm/feleségem/bármim, vagy Martin bácsi a kezembe nyomott volna egy sárkánytojást, netán Tyrion tolt volna elém egy pohár bort. Szóval hatalmas.
Euforikus állapotomban azt se tudtam, merre vagyok, csak szívtam magamba a látványt, mígnem aztán Lupinak egy labirintusos játékkal sikerült visszaterelnie a Földre - de csak mert egy picike GoT relikvia volt a nyeremény.
Játék után körbefotóztam mindent, ami élt és mozgott a standon, majd nem kevés elszántsággal beneveztem egy kvízre. Másra (haha, bocs, a rossz szóvicc miatt) számítottam, könnyebbre, Fummiék előző conos beszámolója után. ...ami, mint kiderült, annyira könnyű volt, hogy útközben megváltozott, így én valahol az első kérdés környékén olyan riadtan álltam ott, mint az Éjjeli Őrségbe száműzött kiskamasz. Hirtelen azt is elfelejtettem, amit tudtam. Jó pár percnyi töprengés után azért előkapartam ködös emlékeimet, tippelgettem, és bevetettem a titkos fegyvert, Dorie-t. Az eredmény... nos, az eredményről ne beszéljünk, kicsit szíven ütött (úgyhogy este le is toltam az első évad felét egyben - édes vezeklésül).
A Trónok harca standot elhagyva bebarangoltuk az egész csarnokot. Jártunk a Supernatural pultnál, megnézegettük a tradicionális japán játékokat, maszkokat, teaházat, fotóztunk Star Wars cosplayereket, Sweet Pea-t, Belle-t, a Szépség és a Szörnyetegből, mígnem kilyukadtunk második otthonomnál, a Gyűrűk Ura Cosplay Clubnál.
Hozzájuk - is - öröm betérni. Nem csak tele vannak érdekes relikviákkal, jó kis díszletekkel, gyönyörű és nem utolsósorban - karakterükre - megszólalásig hasonlító jelmezekkel és cosplayerekkel, de iszonyúan kedvesek, barátságosak és segítőkészek is. Már a nyári conon szívembe zártam őket, a lelkesedésüket és azt a szeretetet, amivel a látogatóknak meséltek Tolkien világáról, az asztaluknál látható fegyverekről, sisakokról, makettekről, vagy az eladásra kínált termékeikről; de most sem volt ez másként.
Ezúttal Samuval beszélgettünk egy kicsit, sok-sok érdekességet tudva meg az új kiállítási darabjaikról, valamint a májusban megrendezésre kerülő Középfölde Fesztiválról (amin mellesleg tuti biztos, hogy ott a helyem, gyertek Ti is!). Sőt, majdnem be is vásároltam a gyönyörű poharaikból, amikről sajnos végül fájó szívvel lemondtam, ámbár magamban megígértem nekik, ha nyáron találkozunk, hazajönnek velem.
Innentől az utunk a gamerek részlege felé vitt, ahol a kicsiktől a nagyokig bárki találhatott magának kedvére való elfoglaltságot. Mi is nézegettünk egy-két dolgot, de végül a warhammereseknél kötöttünk ki, ahol Lupival némi bátortalanságot követően goblin festészetre adtuk a fejünket.
Hatalmas tanulság, jegyezzétek meg: a Kinder tojás figuráitokat kincsként becsüljétek! A figurafestés a világ egyik legnehezebb, legmelósabb és legkényesebb munkája, de tényleg! Baromi érdekes folyamat, már pusztán a festék előkészítése is, de utána színtiszta türelemjáték. A kéz remeg, a festék elpöttyenhet, ugyanakkor kellő fantáziával szuper dolgokat lehet kihozni belőle. Én például soha nem gondoltam, hogy gyűrűk urás goblin lábkörmöt fogok pirosra lakkozni, vagy, hogy egy goblin lába között fogok matatni, de hihetetlenül élveztem. A társaság is jó volt, a segítő is aranyos volt, és a szürke figura életre keltése is egy egészen elképesztő, új élményt kínált. A végére meg is szerettem a kis vöröskémet, még vérpettyes kardot (?) is kapott.
A száradás időtartamára úgy döntöttük, picit lelépünk nézelődni, fotózgatni, Árnyvadászt vadászni. Meglestük a Star Wars részlegeket, az Avatar pultot, belefutottunk a húsvéti nyusziba, aki egy kisnyuszi babát tolt, mellette pedig Jon Snow battyogott, láttunk cicafüles katonákat, szarvasnak öltözött, patás lányt (innen is elismerésem, hogy tudtál járni abban az ötletes patában, én tuti, hasra estem volna), kalózokat, elcsíptük az Irány Eldorádó! lányait vagy fiait (nézőpont kérdése), egy gyors ide-oda futkorászás után pedig elértük a Supernatural csapat színpadi szösszenetét is - bár bevallom, az én figyelmemet jobban lekötötte a mellettem elsikló Ursula, hisz egészen szombatig annyi közöm volt a Supernaturalhez, mint George R. R. Martinnak a könyörülethez.
Végül, de nem utolsó sorban tettünk még egy kört a kinti részlegen, majd visszatértünk a Mennyország csarnokába, ahol szintén körbejártunk gyorsan, elkaptunk egy-két jelmezest (példának okáért BB8-et és Reyt), magunkhoz vettük a fotómodell karriert befutott goblinjainkat és szép lassan, tengernyi kalanddal, elhagytuk a rendezvényt.
Mindent egybevetve újfent szuper napot tölthettem el a Mondoconon, ahol bár családiasabb volt a hangulat, mint nyáron, de - talán éppen emiatt - rengeteg újdonságot szívtam magamba. Mi több, Dorie-val meg is beszéltük, hogy a nyári conra, egymást támogatva beöltözünk. Én igyekszem kiszabadítani magamból a bennem élő Árnyvadászt (ha valaki esetleg birtokában van a szeráfpenge home made készítési módjának, ne tartsa magában!), Dorie... ő pedig maradjon titok.
Tiszta szívből ajánlom, hogy ha tehetitek, látogassatok el egy ilyen rendezvényre (a nyárit egyenesen vétek kihagyni!), még akkor is, ha azt hiszitek, ez nem a ti világotok. Higgyétek el, 0-tól 99 éves korig bárki talál magának való programokat, pultokat. Gyerekeknek éppúgy alkalmas kikapcsolódás lehet, mint kamaszoknak vagy felnőtteknek, akár családilag, akár barátilag, de még egyedül is.
Búcsúzóul köszönöm a Mondocon csapatának a lehetőséget, hogy részt vehettem az eseményen, Lupinak és Dorie-nak pedig a rengeteg nevetést, a bajtársiasságot, és a GoT lázammal szemben tanúsított türelmet.
Nyári con, vigyázz, jövünk!
Ha kíváncsi vagy a conról készült képeimre, IDE kattintva megtalálod őket. Jó nézelődést! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése