A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Colleen Hoover és Tarryn Fisher közös sorozatának első része: Never never - Soha, de soha címmel. Mindkét szerző nagyon népszerű és sikeres, közös történetük garantáltan különleges élményt ígér. Hat blogger véleményét olvashatod Charlie és Silas küzdelméről az őket sújtó amnéziával szemben, kövesd az állomásokat és esélyed lesz megnyerni a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633999233
Oldalszám: 176 oldal
Fordító: Kamper Gergely
Fülszöveg:
Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!
Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.
Ne habozz! Imádni fogod.
Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.
Ne habozz! Imádni fogod.
Saját véleményem:
Colleen Hoover a személyes istennőm, de Tarryn Fishert is nagyon szeretem, ráadásul mióta lelkes insta felhasználó vagyok, bőszen követem is őket. Munkásságuk mellett tehát élményeiknek is vizuális szemlélője vagyok. Ennek eredményeként pedig két dologra jöttem rá: Colleen és Tarryn öribari lelkitársak, mi több, egyikük sem százas (külön-külön se, együtt meg aztán végképp nem). Mindezen tényezők alapján fenemód kíváncsi lettem, milyen robbanóelegyet alkothatnak ketten.Amolyan vicces funfactként elárulom, egészen addig, míg bele nem kezdtem a történetbe, azt hittem, két barátnőről lesz szó (ugyanaz a női kéz van a borítón), úgyhogy nem kicsit lepődtem meg, amikor megjelent Silas és világossá vált, hogy végtére is egy páré a főszerep.
A történet Charlie-ról és Silasról szól, akik mindenféle előjel nélkül úgy térnek magukhoz sulijukban, hogy semmire sem emlékeznek. Vagyis ez így nem teljesen igaz. A világról, valamint az azzal kapcsolatos dolgokról mindent tudnak, ám személyes életükről (beleértve barátokat, családtagokat) semmit, ami valljuk be, elég frusztráló lehet. Sőt, kész téboly! Éppen ezért, senkinek nem merik bevallani hirtelen jött amnéziájukat.
Egészen addig, míg ebédidő alatt rá nem jönnek, hogy ők tulajdonképpen nem csupán egy párt alkotnak, hanem ugyanabban is szenvednek, színlelések sorozatával igyekeznek túlélni az órákat. Onnantól kezdve viszont cinkostársakká válnak, s közös erővel igyekeznek utánajárni, mi történhetett velük.
Dolgukat azonban nem várt fordulatok nehezítik: családjaik gyűlölik egymást. Olyannyira, hogy a fiatalokat tiltják egymástól, ráadásul Charlie apja még börtönbe is került Silas apja miatt. S ha mindez nem lenne éppen elég bonyodalom számukra, még titokzatos szeretők is megnehezítik életüket.
Kik voltak? Mi történt a családjaik között? Miért csalták meg egymást? Miként viselkedtek korábban? Na és persze a legfontosabb: mi történt velük? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre próbálják megtalálni a választ Silasék. Ám a nyomozás nem könnyű, ha valaki semmire sem emlékszik.
A Never Never esetében különleges könyvecskéről beszélhetünk, hisz terjedelmét tekintve jóval vaskosabb, mint egy novella, ám rövidebb egy átlagos regénynél. Vagyis a 176 oldal kevés egy komplett sztori kifejtésére, ám alapozásra és olvasói felcsigázásra tökéletesen elegendő. Szerzőpárosunk pedig bőségesen is él ezzel, bár hozzáteszem, az első - kicsivel kevesebb, mint - egyharmadban voltak kétségeim... Mind a szerzők stílusának, mind a sztorinak kellett egy kis idő, míg összeért, és rátaláltak a helyes útra.
A helyenként setesuta felvezetést viszont hamar átveszi a rejtélyekben, kérdésekben és megdöbbentő fordulatokban bővelkedő folytatás, melyben maguk a szereplők is sokkal szerethetőbbekké, valóságosabbá formálódnak. De ha már a karaktereknél tartunk... ehhez hasonló esetekben legtöbbünkben azonnal felmerül a kérdés, melyik nézőpontkaraktert, melyik szerző keltette életre. A Never Nevernél szerintem könnyű kitalálni, ha valaki ismeri a hölgyeket, de biztos, ami biztos: Tarryn Charlie-t narrálta, Colleen pedig Silast.
Mind a ketten jó kis szereplők, és a maguk egyszerűségében van bennük valami plusz, ami izgalmassá teszi őket.
Charlie első blikkre egy undok, magának való csajnak tűnik, és egykori szelfibajnok, pasifaló énje sem sokat lendít szerethetőségén, ám ahogy pörögnek a lapok, olyan rétegei rajzolódnak ki, melyek közelebb hozzák az olvasóhoz. Mindez nem véletlen, Tarryn szeret emberi karakterekkel dolgozni, olyanokkal, akiknek vannak jó és rossz tulajdonságaik. Úgy gondolom (könnyen lehet, hogy tévedek), hosszútávon Charlie lesz az izgalmasabb figura.
Most viszont az első részről beszélünk, és ezt egyértelműen Silas uralta. Silas... Silas olyan, mint az eddigi Hoover fiúk egyvelege. Kedves, aranyos, vicces, romantikus, mégis pasis pasi. Magyarul olyan, akit az életben hatalmas nagyítóval kell keresni, és még akkor sem biztos, hogy rábukkanunk.
Imádtam a fejezeteiben lubickolni, ittam minden egyes szavát, és ha nem volt jelen, alig vártam, hogy megjelenjen.
Charlie-val nagyon eltérő figurák, ám éppen emiatt funkcionálnak annyira jól együtt. Ismeretlenül is megvan köztük a kémia, s az egykori kapcsolatuk árnyéka a mostani idegen érzéssel, valamint az egymásrautaltsággal fűszerezve fantasztikus elegyet alkot. Ráadásul a szerzők nagyon jól megoldották a romantika-nyomozás egyensúlyát. Mind a két szál hangsúlyos, már csak azért is, mert összefüggnek. Nincs egyik a másik nélkül. Csakhogy egykori kapcsolatuk csupa ellentmondás. Szerették, mégis megcsalták egymást. Titkolóztak. A megannyi buktató ellenére mégsem tudták elhagyni a másikat. S, hogy mi köze ehhez családjaiknak? Vagy hogyan kerültek sár és vérnyomok Silas ágyára? Mind-mind olyan kérdés, amire Charliék együttes erővel próbálnak rájönni ebben az izgalmas nyomozással átszőtt kötetben, melyből a jó öreg Bourbon street sem maradhat ki. A sokkoló, durva függővégre azonban nem árt felkészülni, különben megeshet, hogy az ember falhoz vágja a könyvet.
Összességében tehát úgy vélem, a Never Never egy félelmetesen jó, romantikával, rejtélyekkel és nyomozással átszőtt történet, melyet izgalmas karakterei tesznek még szerethetőbbé.
A helyenként setesuta felvezetést viszont hamar átveszi a rejtélyekben, kérdésekben és megdöbbentő fordulatokban bővelkedő folytatás, melyben maguk a szereplők is sokkal szerethetőbbekké, valóságosabbá formálódnak. De ha már a karaktereknél tartunk... ehhez hasonló esetekben legtöbbünkben azonnal felmerül a kérdés, melyik nézőpontkaraktert, melyik szerző keltette életre. A Never Nevernél szerintem könnyű kitalálni, ha valaki ismeri a hölgyeket, de biztos, ami biztos: Tarryn Charlie-t narrálta, Colleen pedig Silast.
Mind a ketten jó kis szereplők, és a maguk egyszerűségében van bennük valami plusz, ami izgalmassá teszi őket.
Charlie első blikkre egy undok, magának való csajnak tűnik, és egykori szelfibajnok, pasifaló énje sem sokat lendít szerethetőségén, ám ahogy pörögnek a lapok, olyan rétegei rajzolódnak ki, melyek közelebb hozzák az olvasóhoz. Mindez nem véletlen, Tarryn szeret emberi karakterekkel dolgozni, olyanokkal, akiknek vannak jó és rossz tulajdonságaik. Úgy gondolom (könnyen lehet, hogy tévedek), hosszútávon Charlie lesz az izgalmasabb figura.
Most viszont az első részről beszélünk, és ezt egyértelműen Silas uralta. Silas... Silas olyan, mint az eddigi Hoover fiúk egyvelege. Kedves, aranyos, vicces, romantikus, mégis pasis pasi. Magyarul olyan, akit az életben hatalmas nagyítóval kell keresni, és még akkor sem biztos, hogy rábukkanunk.
Imádtam a fejezeteiben lubickolni, ittam minden egyes szavát, és ha nem volt jelen, alig vártam, hogy megjelenjen.
Charlie-val nagyon eltérő figurák, ám éppen emiatt funkcionálnak annyira jól együtt. Ismeretlenül is megvan köztük a kémia, s az egykori kapcsolatuk árnyéka a mostani idegen érzéssel, valamint az egymásrautaltsággal fűszerezve fantasztikus elegyet alkot. Ráadásul a szerzők nagyon jól megoldották a romantika-nyomozás egyensúlyát. Mind a két szál hangsúlyos, már csak azért is, mert összefüggnek. Nincs egyik a másik nélkül. Csakhogy egykori kapcsolatuk csupa ellentmondás. Szerették, mégis megcsalták egymást. Titkolóztak. A megannyi buktató ellenére mégsem tudták elhagyni a másikat. S, hogy mi köze ehhez családjaiknak? Vagy hogyan kerültek sár és vérnyomok Silas ágyára? Mind-mind olyan kérdés, amire Charliék együttes erővel próbálnak rájönni ebben az izgalmas nyomozással átszőtt kötetben, melyből a jó öreg Bourbon street sem maradhat ki. A sokkoló, durva függővégre azonban nem árt felkészülni, különben megeshet, hogy az ember falhoz vágja a könyvet.
Összességében tehát úgy vélem, a Never Never egy félelmetesen jó, romantikával, rejtélyekkel és nyomozással átszőtt történet, melyet izgalmas karakterei tesznek még szerethetőbbé.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Silas
Kedvenc jelenet: New Orleans
Negatívum: volt néhány apróbb logikai baki, ellentmondás (hétköznapi dolgokban)
Borító: 5/5Sorozat: Never Never 1.
Nyereményjáték
Hat állomás, hat film! A játékunk természetesen az amnéziával függ össze. Minden állomáson egy-egy filmplakát részletet találsz, ami alapján ki kell találnod az adott film címét, melyben jelentős szerepet játszik az amnézia, illetve valamelyik főszereplő amnéziás. A feladatod az, hogy a film címét beírd a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Nézzetek be a többi állomásra is
01/09 Deszy könyvajánlója
01/11 Könyvvilág
01/13 CBooks
01/15 Dreamworld
01/17 Sorok között
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése