2017. április 29., szombat

Morgan Rhodes - Falling Kingdoms



A világon Trónok harca YA változataként emlegetett high fantasy sorozat megérkezett hazánkba is a Menő könyvek jóvoltából. Tartsatok ti is a Blogturné Klubbal a birodalmak csatájába, és ha velük játszotok, lehetőségetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott példányt Morgan Rhodes: Királyok harcából.


Morgan Rhodes: Falling Kingdoms - Királyok harca

Kiadó: Menő Könyvek
ISBN: 9789634033523
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:
Mytica három királyságában már rég a feledés homályába merült a mágia. Bár évszázadok óta béke uralkodik a birodalmak között, a felszín alatt most megmozdul valami fenyegető sötétség.
Mindhárom királyság vezetője egyeduralomra tör, így az alattvalóik élete nagy fordulatot vesz. A főszereplők - köztük a királyi családok tagjai és a lázadók - ráébrednek, hogy sorsuk visszafordíthatatlanul összefonódik. Cleo, Jonas, Lucia és Magnus egy olyan új, őrült világban találják magukat, ahol gátlástalan árulók, hidegvérű gyilkosok és titkos szövetségesek keresztezik útjukat. Utazásuk során egyre több váratlan fordulattal, titokkal és ismeretlen érzéssel találják szembe magukat.
Az egyetlen dolog, amiben biztosak lehetnek, hogy az egyik birodalom el fog bukni. De vajon lehet bárki győztes, amikor minden széthullik körülöttük?
A Trónok harca YA verziójaként emlegetett Falling Kingdoms végre magyarul!

Saját véleményem:
Már így a legelején fontos tisztáznunk: nem, ez nem a Trónok harca YA verziója, köszönőviszonyban sincsenek egymással. Jómagam ezt már azelőtt sejtettem, hogy belevágtam volna az olvasásba.
Élek-halok a high fantasyért, és az ígéretes borító alapján úgy gondoltam, újabb gyöngyszemre bukkantam. Vannak fedlapok, amik mesélnek, a Falling Kingdomsé pedig határozottan ilyen volt, a képre nézve rengeteg gondolatom támadt, s a fülszöveg kíséretében jócskán nekilódult a fantáziám. Kár volt. Egyrészt másra számítottam, mint amit a kötet nyújtani tudott, másrészt a körülötte kialakult hype is bekavart - és mint tudjuk, ha magas elvárásokkal fogunk hozzá valamihez, ellenben az nem hozza az elvártakat, jön a csalódás. Félre ne értsetek, nem rossz könyv ez, csupán lehetne jobb is (és ahogy nézegettem, később lesz is).
Rengeteget agyaltam rajta, mit is írhatnék róla, mert bár számtalan dologba tudnék belekötni, és sok minden meg is akasztott, valahogy mégis vitt magával a történet. Van benne potenciál.

A Falling Kingdoms minden ízében sorozatkezdő kötet. Olyan, mint egy hosszúra nyúlt prológus, mely elsősorban az alapok lefektetésére szolgál. Így történhet meg az, hogy a könyv negyedénél még csak kezdetlegesen formálódik a cselekmény. Mi több, erre még a négy plusz egy nézőpontkarakteres mesélés is rátesz egy lapáttal.
Mytica három királyságból áll, és bár látszólag béke honol köztük, a háttérben - ha szolidan is, de - zúgolódnak a népek; elég egy rossz lépés, máris kész a háború. Ez a kis ballépés pedig nem is várat sokáig magára...
Történetünk főhősei a három királyság hatalmi részéből származnak, vagy legalábbis kapcsolatba kerülnek vele, így megismerhetjük mindegyik birodalom sajátosságait, szabályrendszerét, életszínvonalát, valamint különféle családi modellekkel is találkozhatunk, melyek számtalan érdekességet tartogatnak. Ez így egyben képezi egy-egy karaktercsoport mozgatórugóját, kiegészülve egyéb konfliktusokkal.
Az epilógusban tanúi lehetünk egy gyermekrablással egybekötött gyilkosságsorozatnak, melyből kiderül, hogy a mágia is fontos részét képezi a világnak. Pontosabban annak a hiánya. Az elrabolt csecsemő viszont kulcsszerepet tölt be a későbbiekben, ugyanis egy jövendölés szerint ő lesz majd az, aki megmenti valamely birodalmat.
És akkor ehhez társul négy főszereplő, két fiú, két lány, akiket kezdetben nem köt össze semmi, távoli világokban élnek, idővel ilyen vagy olyan módon, mégis összefonódik a sorsuk.

Négy fiatal, négy különböző jellem és életút. Egyikük sorsa sem kifejezetten felhőtlen, még ha annak látszik is.
Van köztük olyan hercegnő, aki bár szerető nővér és apa mellett nőtt fel, mégis gúzsba köti egy titok. Egy titok, mely megannyi negatív következménnyel jár. Az, hogy Cleo-t meggátolják a félelmei, nem csupán gyilkossághoz vezet, de utóbbi miatt belekényszerül az undorító gyilkossal való eljegyzésbe, ráadásul kettejük tette miatt a birodalmak közti béke is megbomlik. Mindennek tetejébe pedig egy közelgő tragédia is árnyékot vet a szeleburdi hercegnő életére, s olyan lépésre sarkallja, mely kész őrültség - nevezetesen: visszatérni abba a birodalomba, ahol részben miatta lelte halálát egy ártatlan fiú.
A gyilkosság Jonas, a másik nézőpontkarakter szempontjából is lényeges mozgatórugó, ugyanis a szegénységben élő fiú bosszút esküszik bátyja gyilkosai ellen. A bosszúvágy hevében pedig igyekszik lázadó testvére helyébe lépni.
A maradék két főszereplő egy testvérpár, az északi királyság uralkodójának két gyermeke. Az ő életük látszólag eseménytelen, vallásos, megrögzött, rideg szüleik, és az általuk hozott szabályok szerint viszont vajmi kevés boldogság jut osztályrészükül. Ilyetén nem csoda, ha egymásban találják meg a szeretet forrását. Csakhogy míg Lucia bátyjaként tekint Magnusra, addig a fiú mocskos titkot őrizget szívében - gyengéd érzelmeket táplál húga iránt.
Talán nem fogtok meglepődni, ha azt mondom, Magnus a legizgalmasabb szereplő az egész sztoriban. Ő kezdettől fogva él, míg a többiek... kétdés alakban lézengenek. A karakterizálás, mint olyan, nincs a toppon. Van egy sor kecsegtető figura - akár fő-, akár mellékszereplő- -, de a tetteik mögül hiányzik az indíték, ami részben a kiforratlanságuknak köszönhető. Túl hirtelenek, érzelemmentesek, vagy éppen idegesítőek, és ez sem a romantikának, sem a magas halálozási ráta drámaiságának nem tesz jót. Bár megjegyzem, fejlődőképesek, szóval a jövőre nézve még nem írtam le őket.

Fentebb említettem, hogy számtalan dologba lehetne belekötni, ilyenek a logikai bakik, vagy a wtf pillanatok. Engem legjobban mégis a fordításból eredő hibák zökkentettek vagy éppen akasztottak ki. Tudjátok, nem szokásom kötözködni, de basszus milyen az a görbe tekintet? Vagy a megvágott torok helyett az átvágott? A halálom pedig a páros szervek többesszámozása... És bőven sorolhatnám tovább.

Ettől eltekintve nagyon tetszett a világ, a családi kapcsolatok és az azokból adódó konfliktusok, a Figyelők, a vallás, és a bravúrosan összefonódó szálak. Kedvelem a saját világgal rendelkező történeteket, és ha azok történelmében még fontos szerep jut a legendáknak, vallásnak, mágiának, akkor a szerző jó úton halad a megnyerésem felé. Persze ehhez elengedhetetlen a minőség, ám ilyen szempontból nincs gond a Falling Kingdomsszal. A lassan formálódó cselekmény, valamint a hosszas bemutatások eredményeként jócskán el lehet merülni a világban.

Mindent egybevetve, a Falling Kingdoms nem tökéletes, de kecsegtető pilotja a sorozatnak. Megítélésem szerint azok a dolgok, amik most visszafogták mind a cselekményt, mind a karaktereket, szükségesek voltak ahhoz, hogy a későbbiekben egy jóval kiforrottabb, epikusabb történetnek lehessünk részesei. A potenciál mindenképp megvan benne, én pedig kíváncsian várom, hogyan tovább. 


Pontszám: 5/3,75
Kedvenc szereplő: Magnus, Theon
Kedvenc jelenet: -
Negatívum: élettelen karakterek
Borító: 5/5
Sorozat: Falling Kingdoms 1. része




Térkép






Nyereményjáték


Morgan Rhodes debütáló regénye YA high fantasy, így a mostani játékban kicsit körültekintünk ebben a műfajban. A feladatotok az lesz, hogy az állomásokon található kulcsszavak alapján kitaláljátok, melyik hasonló műfajú regényre gondoltunk, a helyes választ pedig beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába. A megfejtők között kisorsolunk egy darabot a Királyok harcából.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


orosz, Árnyzóna, mágia, Éjúr




Nézzetek be a többi állomásra is

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése