XXV. Könyvfesztivál - beszámoló

Az idei Könyvfesztivál (számszerint a hatodik fesztem) rendhagyóbb módon indult számomra. A nyaralásom miatt úgy készültem, hogy maximum egy könyvet veszek. Ez az egy könyv viszont az új Harry Potter lett volna, amiről a fesztivál előtti napokban kiderült, hogy mégsem jelenik meg, ugyanis a hajó kicsit elakadt. Kellett tehát egy B-terv.

Egy könyvmoly esetében azt hiszem, a könyvvásárlás, mint olyan, nem okoz gondot, a kívánságlistámat átpörgetve hamar ráakadtam néhány olyan címre, ami esélyesnek bizonyult... sőt... túl sokra is. Végül 5+6 (ennek később lesz jelentősége) címre csökkentettem a listámat, és úgy voltam vele, majd ott döntök. Bár azért bevallom, az egyik cím biztosabbnak tűnt a többinél.

Az idei bizonytalanságom a "melyik nap menjek?" kérdéskörben is megmutatkozott, ugyanis képtelen voltam eldönteni, hogy pénteken menjek, amikor két dedikálás is érdekel, ráadásul tömeg sincs; esetleg szombaton, amikor két előadás és egy dedikálás van, netán vasárnap, amikor Böszörményi Gyula és a sármos Pierce Brown dedikál (akitől megjegyzem, egy sort se olvastam), mi több, tele a Millenáris ismerősökkel.

Csütörtök este aztán arra jutottam, hogy kimegyek pénteken kora délelőtt, meglesem az akciókat, dedikáltatok és szép nyugiban elnézelődök ahelyett, hogy hétvégén heringként próbálnék egyik standtól a másikig vergődni. Persze volt bennem egy kis félsz, tekintve, hogy tavaly is pénteken slattyogtam ki, és óriási csalódásként éltem meg az akkori fesztet (amit aztán betudtam az Alexandra botránynak). Reméltem, hogy idén megismerhetem a pénteki nap szépségeit. 

Évről évre elhatározom, hogy márpedig nyitásra ott leszek. Nos, ez idén is megbukott (azt hiszem, sokat elárul rólam, hogy a hat év alatt ez mindössze egyszer jött össze), nemhogy tízre, de még délre se értem oda; az idő ugyanis hajlamos kifolyni a kezeim közül. No, de kanyar vissza az otthoni startomhoz.

Rutinos fesztiválozóként kora reggel összekészítettem a kis túlélőcsomagomat: inni- és ennivaló, fényképzőgép, könyves és dedikálós lista, pénz, családi kívánságlista, árnyvadászos vászonszatyor, dedikálandó könyvek. Amikből aztán indulás előtt, hirtelen ötlettől vezérelve kihajítottam a dedikálásra váró Kincsemet és Összetört Glóriákat, mondván, minek cipeljek én két féltéglát, ha a beszerzésre váró listámon csupa (dupla)tégla szerepel. Persze fájt miattuk a szívem, jó lett volna Eszterrel végre személyesen is találkozni és Szélesi Sándorral aláfirkantatni az idei egyik kedvenc olvasmányomat, netán megvalósítani azt, amiről Szandival, az Always Love a Wild Book bloggerével beszéltünk (nevezetesen: a két dedikálás ugyanarra az idősávra esett, csak míg az egyiket a földszinten, addig a másikat az emeleten tartották, így azon méláztam, mennyire venné ki magát furán, ha a kutyusom nyolcméteres pórázával leengedném a Kincsemet egy égből pottyant dedikálásra), de majd máskor.
Felöltöttem hát magamra a dubrovnikos The North Remember feliratú, starkos pólómat (ami visszaidézte ifjonti rockeréveimet), és útnak indultam. Megjegyzem, a Millenárisig vezető úton úgy éreztem magam, mintha Jont beküldték volna egy bordélyházba, nagyjából minden harmadik ember megbámult, ami egy idő után kissé feszélyezni kezdett. Szerencsére, ahogy beléptem a fesztivál területére (ahol két könyvjelzős fura alak kedvesen beszólt, miután nem adományoztam a tehénbőgéshez hasonlító, arcomba nyomuló invitálásukra), a pólómmal együtt szépen beolvadtam a tömegbe, és mindenféle mellemet gülüszemmel bámuló idegen vizslatása nélkül tudtam nézelődni.

Első utam - el a Bookline busz mellett - a Libri szavazós részlegéig vezetett, ahol miután leadtam a voksomat, kaptam egy könyves magazint, ceruzát, és választhattam egy könyvjelzőt. Az ott ülő lányok nagyon kedvesek, segítőkészek voltak, és a dekoráció mellett, a csapat felkészültsége is dicséretet érdemel. A környező fáról könyvalakú L betűk lógtak, a szellőtől aranyosan himbálózva, míg a fűben hatalmas könyvszobrok (?) hevertek, odébb pedig könyvespolcokon a jelöltek műveibe lehetett beleolvasni - így az is leadhatta a voksát, aki nem ismerte a jelölteket. 

Miután lőttem néhány fotót a buszról, az épületekről és a gigászi aranyhalakról, megcéloztam a B épületet, ahol szerettem volna szépen, sorról sorra haladni, ám első körben olyat tettem, amit Rickon Stark nem, cikkcakkban rohantam egyik kedvenc kiadóm standjától a másikig, mindenféle logika nélkül. 

Kicsit letáboroztam a General Pressnél beszélgetni az ott dolgozó ismerősömmel, majd miután fájdalmasan tudomásul vettem, hogy idén sem a GP, sem az Athenaeum nem készült akciós állvánnyal (pedig külön listát írtam beszerzendő romantikus könyvekről - igen ez az a bizonyos plusz hat), felmarkoltam néhány prospektust, újságot, és visszaballagtam kezdeti pozíciómba, hogy sorról sorra haladva feltérképezzem a kínálatot. 

A pénteki nap nagy előnye, hogy nincs tömeg, könnyű odaférni bármihez, egyedül a média filmeseit, fotósait kell kerülgetni. Így mindenféle lökdösés, várakozás, gyors vizslatás helyett kényelmesen átbogarászhattam a könyveket. Üröm az örömben, hogy eme tevékenységem nem vett sok időt igénybe, tekintve hogy akció szempontjából az idei a tavalyi évet is alulmúlta. Alig találtam akciós dobozokat, a megszokott helyeimen is minimálisra csökkent a kedvezmények mértéke, én meg csak álltam ott leforrázva, hogy jó-jó, de akkor most mit vegyek? Még ingyenes könyvjelzőkkel se igen találkoztam.

Csalódottságomban átslattyogtam a D csarnokba, ahol betámadtam a Fumaxot és átvettem a blogturnés Veszélyes amazonok téglámat, és a Macskapásztort. 

Hála nekik helyreállt a boldogsági szintem, ráadásul tele voltak mindenféle szexi akcióval is. Például az egész Menedék sorozat 1800 forintba került. És akkor még nem is beszéltem arról, hány könyv volt ott a polcon, ami szerepelt a kívánságlistámon... Ámde erőt véve, és azzal nyugtatva magam, hogy előbb mindenhol körülnézek, aztán visszamegyek, elszakadtam a standtól egészen másfél méternyire, ahol a könyvtündéresek kínáltak 500 forintos könyveket. A választék noha alulmúlta a tavalyit, de legalább volt, ami azon a ponton lelkesítőleg hatott rám. Mint ahogy a Cicerónál kihelyezett, 50%-os láda, és könyvjelzők halmaza is. 

A D épület után kibattyogtam a szabadba, körbejártam a kihelyezett standokat, és belevetettem magam a maximos zsákmacskázásba, hátha ráakadok valamire, ami nincs meg (például Szaszkó Gabi könyvére, netán az Idővándorra), de sajnos csupa olyan könyv akadt a kezembe, amit már beszereztem. Hát igen... a könyvmolyságnak is vannak hátrányai.

A Maximot egyébként ugyancsak dicséret illeti, A Fumaxhoz hasonlóan náluk is rengetegféle akció volt, kezdve a jutányos árú zsákbamacskától, a 2+1 akción át, a 20-30%-os kedvezményekig. Itt egyedül a saját kiadói fanatikusságom szabott gátat a vásárlásomnak. 

Az első tapogatózó-ismerkedő kör után kezdetét vette a "mit vegyek?" című bolyongásom, legalább huszonhat kört tettem, újból és újból megnézve a kedvelt kiadóimat, hátha találok valamit, amit a) nem olvastam, b) jutányosan lehet beszerezni... De nem. Az Animushoz például legalább tizenötször odamentem, hátha került ki a szokásos két könyv egy ezres részlegükbe Harry Potter, mert tudom, hogy minden évben tesznek ki, én meg minden évben lecsúszom róla, ám egyszer sem jártam sikerrel. 

Némileg lelombozódva úgy döntöttem, megveszem a nagyimnak ígért könyveket a Könyvtündérnél, és szerzek valami névnapi ajándékot a nagypapámnak. Ahogy ezt letudtam, újabb tucatnyi kört mentem (a B épületnél lévő biztonsági nekem már nem is köszönt, valószínűleg rájött, hogy én vagyok az a céltalanul lézengő idióta, aki 10 percenként ki-be megy), mígnem találkoztam Szandival és a barátnőjével.
Jó volt végre ismerőssel találkozni, Szandival meg aztán pláne! Jót beszélgettünk, kitárgyaltuk a kínálatot, ki mit szeretne, mit vett, majd mentünk a magunk útjára.

Én vagy hatszor megtapiztam a Menedéket, azon tipródva kell-e nekem... Kínomban még Fummie-t is felhívtam, hogy ugyan, mondja már meg, mennyire tetszene nekem. Nem vette fel, így maradt az sms, és míg a válaszára vártam, eldöntöttem, hogy a D épületi kmk standnál fogok vásárolni.

A kiadó B épületben lévő eladói nem tűntek annyira szimpinek, a D-ben kihelyezett pultjuknál pedig csak a Vaslovag volt, ami hamar eldöntötte, hogy azt, az Árnyak urát vagy valamelyik SJM könyvet veszem-e meg. Itt kaptam ropis csokikat, mindenféle gyerekeknek való és kávés kupont, illetve két iszonyúan cuki pingvines könyvjelzőt, és még a lányok is iszonyúan aranyosak voltak.
Immár pedig elárulhatom, hogy eredetileg is a Vaslovag volt a befutó, részben az ára, részben pedig abbéli félelmeim miatt, nehogy elfogyjon és úgy járjak, mint Becca Fitzpatrick Finale-jával. Kicsit sajnálom, hogy tescos wc-papírra lett nyomtatva, tekintve, hogy a könyv úgy hajlik, mint egy elhasznált rongybaba, de az enyém és végre a kezemben van a várva várt negyedik kötet, ami nem kis szó a hosszas várakozások után.

Ezen a ponton akár haza is mehettem volna, a kötelező elemeket kipipáltam, de züllőt könyvmolyként, tudva, hogy a pénztárcámban lapul még némi pénz, újabb "vegyünk valamit" útra indultam. Meglátogattam a Geopent, ahol az eladók olyan kényelmesen heverésztek, vásárlóktól nem zavartatva magukat, hogy néhány perc után tovább is álltam, megsasoltam az Agave kínálatát - és bár nem találtam semmit... oké, ez így nem igaz, a Vörös Veréb filmes borítója annyira gyönyörű volt, és úúúgy hívogatott... mindenesetre a két eladó hölgy eszméletlenül aranyos volt. Az aranyosság amúgy nagy átlagban majd' minden eladóra igaz volt a tegnapi nap folyamán, mindenhol kedvesen mosolyogtak vagy épp közvetlenül invitáltak, és ez baromira megdobogtatta a szívemet. Sokkal könnyebben nyílik meg az ember tárcája, ha kedvesek vele.

No, de visszakanyarodva a bolyongásomra, nyolcadszorra is meglátogattam a Fumaxot és a Menedéket, áttúrtam a Ciceró, Animus és Lazi dobozt, mígnem betértem a 21. századhoz és a 990-es polcukhoz. Tavaly nagyon szerettem volna megkaparintani a Szerelmes Shakespeare szövegkönyvét, amit most egy ezresért vesztegettek, élőben viszont elmaradt a varázs és úgy éreztem, mégsem kell, tehát otthagytam. Azon a ponton, ráébredve, hogy csak azért, hogy vegyek valamit és elköltsem a pénzt valamire, amit nem is olvasnék, kifordultam az épületből és hazaindultam. 

Mindent összevetve, sajnos az idei fesztivál számomra felért egy gigantikus csalódással. Tavaly még az Alexandra csődre fogtam a kevés akciót, idén viszont egészen másra. Pedig olyan jó lenne végre megint azt érezni, hogy a bő választék miatt nem tudom, mit is vegyek meg, ahelyett, hogy unottan, már-már görcsösen keresgélném, mire adjak ki pénzt. Bízom benne, hogy a Könyvhét jobb lesz, és ahelyett, hogy a senkinek nem kellő vackokat akarnák rámtukmálni mindenféle hangzatos néven-akcióban, találhatok gyöngyszemeket is. Illetve ünnepélyesen megfogadom, ha Könyvhéten is lesz 600/db áron a három Ann Aguirre kötet, hazajönnek velem - azokat megbántam, hogy otthagytam.

Szerzemények