Tarryn Fisher - Thief

Tarryn Fisher: Thief - Tolvaj

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634570080
Oldalszám: 296 oldal
Fordító: Sándor Alexandra Valéria

Fülszöveg:

Emlékeztetőül magamnak:
A szerelem türelmes. A szerelem kedves.
A szerelem nem dicsekszik, nem henceg.
A szerelemben nincs arrogancia.
Sohasem durva, nyers vagy illetlen – nem öncélú.
A szerelmet nem könnyű felforgatni.
A szerelem nem kövezi meg a rosszat.
A szerelem bízik, remél és mindent kibír.
A szerelem sohasem évül el.
Küzdeni fogok érte.
A tolvaj

Saját véleményem:

Tarryn Fisher egyike a legtökösebb, legvagányabb és legszókimondóbb szerzőknek, e tulajdonságai pedig gyönyörűen visszaköszönnek a Szeress, ha hazudok is trilógia során. Szeretem, hogy ahelyett, hogy túlidealizált, tökéletes emberek tökéletes szerelmét próbálná lefesteni benne, az olvasó képébe vág egy elcseszett, esendő, ballépésekkel teli kapcsolatot, melyben egyik fél sem normális. Számomra ez sokkal közelebb áll a valósághoz, mint a csillámporos holtomiglan-holtodiglan.
Az elcseszett ügyvéd, a szívtelen ribanc, és a csapongó sármőr románca három köteten át teljesedik ki. A Kihasznált alkalomban megismerjük Oliviát, a kissé furcsa, antiszociális lányt, aki a múlt démonaival vívott harc során többször is elveszíti élete szerelmét, míg a Zűrös vörösben azé a rideg, számító szörnyetegé lesz a főszerep, aki a terhes kártyát kijátszva, elveszi tőle azt; hogy aztán a Tolvaj bemutassa magát, a döntésképtelen férfit. Három ember, három sors, egyazon történet.

"A sérült lelkű emberek csonka szeretetet tudnak adni. És mindannyian sérültek vagyunk egy kicsit."

Tarryn Fisher a trilógia során mindvégig ügyesen alakítgatja a múlt és jelen szálait, úgy csavarva rajtuk, hogy azok a lehető legnagyobb érzelmi reakciót váltsák ki az olvasóból, legyen szó megcsalásról, elhagyásról vagy akár babavárásról. Aztán fogja és bedobja a Tolvajt, mintegy ékes bizonyítékát annak, mennyire csalóka is a látszat. Sajnos azonban ez az egyetlen, amit pozitív hozamként tudnék díjazni a regény esetében, merthogy akár tetszik, akár nem, be kell vallanom, szörnyen utáltam ezt a részt. Azon túlmenően, hogy rettentő szappanoperásra sikeredett, töketlen, csapongó hűsünk minden ellene felhozott vádpontban felmentést nyer, ami jócskán szembemegy karakterével. Kétszázkilencvenhat oldal másról sem szól, mint arról, hogy szegény, tökéletes kicsi Caleb kiérdemelje az olvasó sajnálatát ha már oly' hűségesen tűri megátalkodott szerelmei gaztetteit... Mindemellé pedig társul egy olyan szerzői- és fordítói szövegminőség, ami végképp élvezhetetlenné teszi az egészet.
Míg Olivia és Leah regényei gördülékeny stílusban íródtak, Calebé rettentő darabos, kapkodó. Értem, mit szeretett volna ezzel kifejezni a szerző, de számomra sajnos átbillent a ló túloldalára, és a férfias hatás helyett érthetetlen, szürreális, csapongó katyvasz lett belőle, mindenféle érzelmi töltet nélkül. Mint egy vázlat, ha úgy tetszik. És akkor ehhez hozzáadódik a jelen és múlt idők közt, mondatról mondatra ingadozó fordítás, vagy az olyan bakik, mint a Nagy várakozás vs. Szép remények össze nem fésülése. Ez utóbbit különösen fájlalom, hisz a sorozat egyik kulcseleme volt a Szép remények, több ponton is visszaköszön, ebben a kötetben is fontos funkciója lett volna... ha a fordító nem dönt úgy, hogy totál más címen hivatkozik rá.

Összességében tehát csalódott vagyok. Sajnálom, hogy egy ilyen fantasztikus sorozat ennyire méltatlan befejezéssel zárul. Többet vártam volna. Annak viszont örülök, hogy Tarryn Fisher ezúttal is tökös mert lenni, és egy sor olyan döntést hozott, amilyet más írók nem. Ezzel együtt, az első két kötetre mindig jó szívvel fogok emlékezni.

Pontszám: 5/2,75

Kedvenc szereplő: Olivia

Kedvenc jelenet: a pofon

Negatívum: fordítás, stílus, Caleb

Borító: 5/5
Sorozat: Szeress, ha hazudok is #3