Becca Fitzpatrick - Black Ice

Becca Fitzpatrick visszatért! A nagy sikerű Csitt, Csitt sorozat szerzője ezúttal komolyabb regénybe vágta a fejszéjét. A Black Ice – Tükörjég hátborzongatóan lebilincselő regény, amit a Blogturné Klub hat bloggere ajánl a figyelmetekbe.

Tartsatok velünk a blogturnén, ismerjétek meg a könyvet és nyerjétek meg a három nyereménypéldány egyikét!

Becca Fitzpatrick: Black Ice - Tükörjég
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633994412
Oldalszám:
Fordító: Miks-Rédai Viktória

Fülszöveg:

Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet – arra azonban nem készült fel, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára – ami őt magát is célponttá változtatja.
Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik – még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges?

Saját véleményem:

Valószínűleg azon kevesek közé tartozom, akik élnek-halnak a Csitt, csitt sorozatért és imádják Beccát. Erre a történetre pedig már a Black Ice külföldi megjelenésekor felfigyeltem, és izgatottam vártam, hogy végre hozzánk is befusson a meseszép, hangulatos borítójával együtt. Noha utóbbi kapcsán rezgett a léc, örülök, hogy a kiadó végül jól döntött és meghagyta a tökéletes csomagolást, ami nem pusztán gyönyörű, de beszédes is.

A Black Ice műfajából adódóan nagyon más, mint a legtöbb Vörös Pöttyös regény. Sokkal komorabb, veszélyesebb, sötétebb - elvégre is thriller, vagy mi a szösz. Jómagam ugyan nem vagyok egy nagy thriller rajongó, nem is igazán vagyok jártas a műfajban, de az biztos, hogy itt borzongtam ám rendesen. Az egész könyvnek van egy olyan tipikusan baljóslatú hangulata - mint a horrorfilmekben a zene, amiről mindenki tudja, hogy mindjárt történik valami szörnyű. És tulajdonképpen történik is...
Rögtön az elején egy gyilkossággal indítunk, ahol az áldozat bőrébe bújva átélhetjük a rettegéssel átitatott rádöbbenést, és a majdani haldoklás kínzó folyamatát, mely kellőképp megalapozza a hangulatot, ami a későbbiek során csak méginkább fokozódik.

Becca Fitzpatrick hátborzongató részletességgel válogatta össze az olyan idegborzoló háttérelemeket, melyek elengedhetetlenek egy hasonló sztorihoz.
Már önmagában az elég félelmetes, hogy főszereplőnk, Britt és idegesítően üresfejű barátnője, úton a hegyi-erdei nyaralóhoz egy szerpentines részen, heves széllökésektől kísért hóviharban ragad, távol a civilizációtól. Végig ott a kérdés, merjenek-e tovább menni autóval úgy, hogy semmit nem látnak és bármikor lezuhanhatnak, vagy álljanak meg az út közepén, vállalva, hogy egy nagyobb jármű beléjük rohan? És ha maradnak, mit csináljanak, hogy ne fagyjanak meg? Az egész éjszakás fűtéshez nem elég a tank, kimenni őrültség, de mégsincs más megoldás. Bízniuk kell benne, hogy találnak egy faházat, nyaralót vagy vadászőrsöt. Azzal azonban nem számolnak, hogy olyan házba kopogtatnak be, mely egy életre szóló élményt tartogat számukra, melyben nem kisebb a tét, mint önnön életük.
Ami kezdetben reményteli menedéknem tűnik, hamar rémálommá válik, ugyanis a házban meghúzódó fiúk túszul ejtik őket, és a sok havas-hegyi kalamajka során (mialatt Britt exbarátja is felbukkan) belegabalyodnak egy gyilkosságsorozatba is, melyből nem hiányozhat az izgalom, szerelem és az idővel való versenyfutás sem.

Maga a történet rendkívül eseménydús és csavaros. A karakterek viselkedése megtévesztő, nehéz kisakkozni, hogy ki a gyilkos, ki közeledik ártó vagy éppen védelmező szándékkal. Egy kis elbizonytalanító árnyalat mindegyik fiúban megvan. És éppen emiatt sikerült Beccának sokáig megvezetnie. Nem tudtam, ki a jó, ki a rossz, kinek a cselekedetei lepleznek valamit, amiről nem akarja, hogy tudjak, miközben meg a szép lassan elénk táruló jelekből össze lehet rakosgatni a megoldást. A hangsúly viszont a lassanon van. Az írónő úgy csűri-csavarja a szálakat, hogy fokozatosan ébren tartsa az olvasó kíváncsiságát, és arra ösztökélje, hogy mind gyorsabban és gyorsabban akarjon haladni. Engem olyannyira felcsigáztak a rejtélyek, hogy alig bírtam lerakni a könyvet. Állandóan azzal győzködtem magamat, hogy csak még egy fejezet, utána becsukjuk. Aha... még vagy öt-hat.

Ami pedig a karaktereket illeti, elég széles skálán mozogtak. Britt legjobb barátnőjében a sors furcsa fintoraként több ex-legjobb barátnőmre ismertem. Amellett, hogy irtó sekélyes és üresfejű libaként tündökölt, még önző, buta, sekélyes is volt, aki szüntelenül azt leste, miben múlhatja felül Brittet.
Kezdetben persze Britt sem tűnt sokkal jobbnak nála, az eltelt évek során Kolbie-hoz csiszolódott, elnyomva valódi személyiségét. Csakhogy barátnőjével ellentétben a regény során komoly fejlődésen esett át. Kész felüdülés volt látni, bizonyos események következtében miként engedte szabadjára eredeti önmagát, a benne lakozó értelmes, életrevaló, talpraesett, szerethető csajszit, akiért lehetett drukkolni.
Ám a kedvenc karakterem egyértelműen a titokzatos Jude lett. Ő már első pillanatban felkeltette a figyelmemet, és élvezet volt kideríteni, melyik oldalon is áll - függetlenül attól, hogy milyen szerepet tölt be a játszma során.

Mindent egybevetve a Black Ice engem teljesen elvarázsolt. A vastag hótakaróval borított táj egyszerre volt gyönyörű és hátborzongató, a cselekmény pörgött, bármerre fordultam veszélybe vagy titokba botlottam. Féltem, izgultam, reménykedtem, rémüldöztem, borzongtam, olvadoztam, és összeszoruló gyomorral drukkoltam a kedvenceimért.
Ajánlom a Becca Fitzpatrick rajongóknak, valamint azoknak, akik szeretnének egy hátborzongató YA thrillert olvasni. Viszont téli túrázásokhoz ne ezt a regényt csomagoljátok be!


Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Jude, Britt

Kedvenc jelenet: a könyv hangulata

Negatívum: Kolbie

Borító: 5/5

Öltözz a könyvhöz!

Nyereményjáték

A könyvben fontos szerepet kap a hegymászás, ezért a játékunkat is erre hegyezzük ki, és az alpinizmus főbb kellékeit kell kitalálnotok a leírás alapján. A megfejtést a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. Sok szerencsét!
A győzteseket e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem jön válasz, sajnos újra kell sorsolnunk. A kiadó csak magyarországi címre tudja kiszállítani a könyveket.

Megfejtendő tárgy:
„Nyelének egyik végén foglalatban lévő hegy, a másik végén kalapácsfok és csákányfej féleség található.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/05 Deszy könyvajánlója

01/07 MFKata gondolatai

01/09 Media Addict

01/11 CBooks

01/13 Könyvszeretet

01/15 Dreamworld

Hush, hush extra

Ma egy igazán különleges fordítást kaptok a fiókom aljáról, mégpedig a Finale-hoz kapcsolódóan. Az írónő egy Valentin napi ajándéknak szánta olvasóinak a következő levelet, amely hivatalosan nem része a könyvnek, mégis remekül beleillik - Folt levele Nora részére.

 

Angyalom,

Minden vágyam az, hogy sose kelljen ezt elolvasnod. Vee tud róla, hogy csak akkor adja oda neked ezt a levelet, ha az én tollam már csonkig égett és én magam a pokolba vagyok láncolva, vagy ha Blakely kifejlesztette az ördöngösség egyik prototípusát, ami elég erős ahhoz, hogy legyőzzön engem. Nem tudhatom, hogy a Bukott angyalok és Nefilimek közötti háború kitörése mit okozhat kettőnk jövőjével. Mikor rád gondolok, és a terveinkre, kétségbeesett fájdalom járja át mindenem, hiszen sosem vágytam még ennyire nagyon arra, hogy a dolgok jól végződjenek, mint most.

Mielőtt elhagyom ezt a világot, biztosra kell tudnom, hogy tisztában vagy azzal a ténnyel, hogy az összes létező szeretetem hozzád fűződik. Ugyanaz vagy számomra, mint aki azelőtt voltál, hogy megkötötted volna az Átváltozók Esküjét. Az enyém vagy. Mindörökké. Szeretem az erős, bátorsággal és finomsággal teli lelked. És szeretem a tested is. Hogy lehet valaki, aki ilyen szexi és tökéletes, az enyém? Az életem csakis miattad nem hiábavaló - mert van, akit szerethetek, becsben tarthatok és megóvhatok.

Vannak olyan, a múltammal kapcsolatos titkok, amelyek nyomasztanak téged. Eléggé megbíztál bennem ahhoz, hogy ne kérdezz ezekről, és pont a te hited által váltam jobb emberré. Csakhogy nem akarlak úgy elhagyni, hogy bármi titokban maradna. Azt mondtam neked, hogy azért buktam le a mennyből, mert beleszerettem egy földi lányba és mindent kockára tettem miatta. Azért mondtam mindezt, mert így leegyszerűsödtek az indítékaim. Azonban ez nem fedte az igazságot. Az igazság az, hogy elegem lett az Arkangyalok folytonos célváltoztatásaiból és vissza akartam vágni nekik és a szabályaiknak egyaránt. Az a lány csak egy kifogás volt, hogy elhagyjam a régi életmódomat és belevágjak egy új kalandba, ami végül is hozzád vezetett. Hiszek a végzetben, angyalom. Hiszem, hogy minden egyes döntés, amit hoztam, mind közelebb vezettek hozzád. Régóta vártam már rád, és ugyan leestem a mennyországból, de meggyőződésem, hogy annak is miattad kellett megtörténnie.

Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni annak érdekében, hogy megnyerd ezt a háborút, és hogy a Nefilimek kerüljenek ki végső győztesként. Beteljesíted a Fekete Kéznek tett esküdet és azzal biztonságban leszel. Ez lesz számomra a legfontosabb még akkor is, ha az életem a tét. Úgy képzelem, mérges leszel amiatt, amit most olvasol. Talán nehezedre esik megbocsájtani nekem, hiszen megígértem neked, hogy együtt leszünk, mikor véget ér ez az egész, és most esetleg azzal vádolsz, hogy megszegtem a neked tett ígéretem. Azt akarom, hogy tudd, mindent megtettem azért, hogy megtarthassam a szavam. Miközben ezt írom, számba veszem az összes lehetőségünket, ami átsegíthet minket minden bajon és gondon. Remélem, megtalálom a módját. Ha arra kerülne sor, hogy választanom kell közted és köztem, akkor téged választalak.

Mindig téged választalak.

Szívem összes szeretetével,

Folt

Becca Fitzpatrick - Black Ice

Megérkezett Becca Fitzpatrick új könyvének, a Black Ice-nak a borítója. Külföldön idén október 7-én jelenik meg. Arról pedig, hogy nálunk mikorra várható vagy, hogy egyáltalán várható-e, még nincsenek információim, de, ha megtudok valamit, jövök vele. Műfaját tekintve egyébként egy misztikus thrillerre számítsatok.

Mi a véleményetek? Tetszik? Várjátok?

Hush, hush extra

 

Meghoztam nektek a 4. részletet is Folt és Nora valódi első találkozásának történetéből, amely egyben az extra zárása is. Ha esetleg lemaradtatok volna az előzményekről, a Hush, hush extrák fülnél lefelé görgetve mindent megtaláltok (ennek az extrának mind a 3 előző részletét, illetve a Crescendo eredeti harmadik fejezetét is)

4. részlet

 

- Nem megyek sehova olyan srácokkal, akiket össz-vissz három másodperce ismerek.

- És egy olyan fickó, akit mondjuk húsz másodperce ismersz? Neki nagyobb esélye van?

Legnagyobb meglepetésére, a lány elnevette magát. Nagyon is tetszett neki a nevetése, és hiába tudta, hogy nem helyes, újra nevetésre akarta bírni.

- Nos, - a lány még mindig könnyedén mosolygott. - Az a srác drasztikusan lecsökkentené az esélyeit. A húsz a peches számom.

- És mi a szerencseszámod?

A szája szélébe harapott, úgy fontolgatta a válaszadást.

A feje felett Folt megpillantotta Rixont, amint kilép a mosdóból, egy darab összehajtogatott WC papírt szorítva az orrához. Folt felemelte sapkáját, és idegesen szántotta át haján az ujjait. Ez gyorsan ment, tekintve Rixon átlagát.

- Egy és tíz között van? - kérdezte Folt egy hirtelen ötlettől vezérelve.

A vöröshajú bólintott.

- Képzeld el a számot magadban. Ki fogom találni. Ha jól tippelek, eljössz velem egy körre. Nem muszáj ma este. - tette hozzá, mikor látta a kételkedést az arcán. - Legközelebb, mikor felajánlok egy fuvart a motoromon, elfogadod. Ilyen egyszerű.

A lány hosszú ideig tartotta Folt tekintetét, aztán egy magabiztos vállrándítással megenyhült. - Egy a tízhez az esélyed a helyes válaszra… Azt hiszem, ezt még tudom kezelni.

Hány ujját mutatja? Beszélt Folt Rixon elméjébe.

Meghallva, Rixon azonnal felé fordult és szája vigyorra húzódott. Öt percre hagylak magadra, és máris szoknyákat hajszolsz?

Ujjak? Ismételte Folt.

Mit kapok cserébe?

Legközelebbi verekedésnél én kapom a vérző orrot.

Rixon hátrahajtott fejjel, némán nevetgélt. Szíves-örömest emlékeztetlek egy bizonyos alkalomra, ami lám, csak egy hete történt, amikor történetesen majdnem kivertem egy fogadat.

- Szóval? - noszogatta a vöröshajú Foltot. - Berozsdásodtak a telepatikus képességeid?

Holnap este te döntöd el, mit csináljunk - alkudozott Folt.

Bármit, amit csak szeretnék? Még akkor is, ha kiskorú Nefilek terrorizásáról van szó?

Folt felsóhajtott. Bármit.

Rendben, haver, szavadon foglak. Nyolc ujjat mutat. De fogd a flörtölést rövidre, ha kérhetném. Hét perc a mennyországban Vee nővérkével véget ért. Indulásra készen állok.

Folt összeszorította a szemeit, erőteljes koncentrációt mutatva. - Próbálkozzunk a... nyolcassal? - épp csak annyi bizonytalansággal mondta, hogy az még hihetőnek hasson.

A vöröshajú álla láthatóan leesett. - Nem létezik.

Folt összedörzsölte a kezeit, nyíltan kifejezve örömét. - Tudod, hogy ez mit jelent. Tartozol nekem egy körrel, Nora. - Hiba volt kimondani a nevét. Eltökélt szándéka volt teljesen személytelenül kezelni a helyzetet, lekorlátozni mindenféle megnevezést a vöröshajúra. Nem hitte, hogy veszélyezteti bármilyen érzelmi kötődés, de most egy gyönyörű lánnyal volt dolga. Egyszer már megtanulta a leckét.

- Csaltál! - vádolta meg a vöröshajú.

Folt mosolya kiszélesedett. A lány nem hangzott túl csalódottnak, és erről ő maga is tudott.

A fiú, ártatlansága jeléül felhúzta vállait. - A fogadás az fogadás.

- Hogy csináltad?

- Talán a telepatikus képességeim mégsem rozsdásodtak be ennyi idő után sem.

Rixon sétált felé, majd háton veregette. - Ideje elhúznunk a csíkot.

- Hol van Vee? - tudakolta a vöröshajú.

Végszóra előbukkant a szőke is a mosdóból, és az ajtófélfának támaszkodott, miközben szabálytalan szívverése szinte hallható volt, szája pedig néma oh-la-la hangot utánzott.

- Mit műveltél vele? - kérdezte a vöröshajú Rixontól.

- Mosolyt varázsoltam az arcára. Van ott még, ahonnan ez jött. - tette hozzá Rixon, de Folt már az ajtó felé lökdöste barátját.

- Ne vedd túl komolyan! – jelentette ki Folt vonakodva, hiszen nem volt ínyére, hogy abba kell hagynia a vöröshajúval folytatott beszélgetést, de közben azt sem szerette volna, ha Rixon megjegyezné a lányt. Már az elejétől fogva eldöntötte, hogy titokban tartja a vöröshajú kilétét.

A lány meglepetten pislogott. - Akkor gondolom, látlak még a környéken. - mondta végül, miközben arca mi a fene történt itt? kifejezést tükrözött. A körülményeket tekintve, Folt ugyanezt kérdezhette volna saját magától is.

- Abban biztos lehetsz! - válaszolta. Hamarabb is, mint ahogy a lány gondolta. Az este folyamán még szándékában állt látogatásokat lebonyolítani - először a szőkénél, majd a vöröshajúnál.

Ha a ma este hét vagy nyolc hónappal később történt volna meg, az időzítés tökéletes lett volna. Mivel nem így történt, Folt kénytelen volt kitörölni az emlékeiket. Sajnálta, hogy ki kell söpörnie darabokat a vöröshajú emlékezetéből. Azt akarta, hogy emlékezzen a ma estére. Azt akarta, hogy emlékezzen rá.

Elképzelte a lány feláldozását - a gondolat, mely már vagy százszor átfutott az agyán - de ez alkalommal a képzelete falakba ütközött. Először fordult elő, hogy önmagán kívül másra is gondolt – mégpedig a lányra. Nemcsak azt tervezte, hogy megöli, hanem előbb el is akarta csábítani. Vajon mit gondolna a lány róla, ha tudná mindezt? Eszébe ötlött, hogy azonnal kiráncigálja, és túlesik a dolgon. Ez a megfontolás nélküli, csábító gondolat keringett elméjében, de végül elnyomta magában. Ha most azonnal meg tudná tenni, akkor bármikor képes lesz rá.

Azonban a kételkedése nyugtalanította. Valami azt súgta neki, hogy a lány megölése nem lesz olyan könnyű. Az sem segítette igazán az eredeti tervét, hogy flörtölni kezdett vele, sőt mi több, még élvezte is. Jobban, mint amennyire önmagának is képes lett volna bevallani.

Erőlködve újra összeszedte gondolatait, egy pillanatra becsukta a szemét, és elképzelte céljának végkimenetelét. Amint feláldozza a lányt, emberi testet szerez. Semmi bonyodalom nem volt ebben. Minden, ami az útjában állt, beleértve saját gondolatainak zűrzavarát, jelentéktelennek bizonyult.

Gondolkodás nélkül fordult hátra, hogy egy titkos pillantást vessen a lányra. Egyszerűen csak látni akarta még egyszer utoljára az arcát, de legnagyobb meglepetésére a lány is őt figyelte, és egy kérdést látott felbukkanni abban a csodálatos szürke szempárban, amely bizonyára kísérteni fogja.

Hush, hush extra

Kíváncsiak vagytok, hogyan folytatódik Folt és Nora valódi első találkozása? Nem kell tovább várnotok, jön a harmadik részlet, amelyet már csak egyetlen részlet fog követni. Az első részletet ITT , a másodikat pedig ITT olvashatjátok, ha esetleg lemaradtatok volna róla. Az összes extrát megtaláljátok a Hush, hush extrák fülnél, ahol a Crescendo eredeti harmadik fejezetét is megleshetitek. 

3. részlet

A lány megköszörülte a torkát. – Esetleg megmondhatnád a barátodnak, hogy visszább kellene vennie a csábításból. Amilyen olajozottan megy neki, a harmadik világ lakói hamarosan tobzódni fognak olajellátmányért.

Folt rámosolygott. A lány még szebb volt közelebbről. Óvatos, de kifejező szemek, előkelő orr, egy pár szeplő, amit nagy valószínűséggel utált, és hát az a haj. Vad és megzabolázhatatlan. Elfogta a vágy, hogy kirántsa belőle a hajgumit, és hagyja lehullani a vállára. A csuklóján lévő Nefilim-jegyen kívül semmi nem utalt arra, hogy Chauncey génjeit hordozza.

- Szóval - kezdte Folt. - A környéken élsz?

A lány válaszadás helyett kinyújtott nyakkal nézett körül a bisztróban, minden bizonnyal abban a reményben, hogy talál valamit, ami elnyeli ott helyben, csakhogy ne kelljen vele beszélgetnie. - Úgy tűnik. Te pedig...?

- Jev. - Folt tudta, hogy a lány még sosem hallotta ezt a nevet, erről az ajkának kissé lefelé görbülése is árulkodott. Másrészt az emberek többsége is furcsának tartotta.

- És te? - kérdezte a vöröshajú. - Errefelé laksz? Még soha nem láttalak ezelőtt.

- Kerülöm a feltűnést.

- Miért is?

- Rengeteget kérdezel!

Látta a vöröshajút hátrahőkölni. Ha szándékában állt kinyírni a beszélgetést, akkor ez működött. Tudta, hogy bunkónak tűnik, de figyelembe véve, hogy mit tartogat még számára, sokkal rosszabbat is tehetett volna. Eszébe ötlött, hogy talán le kellene lépnie, de lehengerelte, hogy beszélni hallhatta a vöröshajút. Egymás ugratása természetesnek hatott közöttük, és a lány hajlandó volt visszavágni is. Persze, félt tőle, de ugyanakkor kíváncsi is volt. Folt mindezt ki tudta olvasni a szeméből.

Folt a lány felé fordult, érdeklődést mutatva, majd udvariasan rámosolygott. - Egy bizonyos feladatom van a városban.

- Miféle feladatról van szó? - kérdezte végül egy perc után.

- Családfakutatás. Lenyomozok rég elveszettnek tűnt családtagokat.

- Melyik családot keresed?

- Langeais.

- Nem tudok egyetlen Langeais-ről sem Coldwater-ben.

Folt végighúzta az ujját a száján, hogy elnyomjon egy mosolyt.

- Akkor úgy tűnik, nincs több dolgom ezen a téren.

- Mennyi ideig szándékozol a városban maradni?

- Addig, amíg nem végzek. - Bizalmasan a lány felé mozdult, mintha egy titkot akart volna vele megosztani. - Felgyorsítaná a folyamatot, ha lenne egy idegenvezetőm, valaki, aki körbevezetne.

A lány ajka száraz mosolyra húzódott, mintha pontosan tudná, hogyan is értette a fiú, viszont egyenes válaszadás helyett inkább ugratta egy kicsit. - Igazán szerencsés vagy. Vee kiváló körbevezető.

Folt gyorsan elrejtette meglepődését. - De én jobban kedvelem a vöröshajú idegenvezetőket.

A lány sajnálkozva széttárta kezeit - Nagyon sajnálom, de egyetlen vöröst sem ismerek.

- Belenéztél ma reggel a tükörbe?

A kérdezett játékosan a szájához emelte az egyik ujját, ezzel azonnal az ajkaira terelve a figyelmet. Foltnak - legnagyobb örömére - már volt alkalma felfedezni, hogy a lánynak milyen érzéki és tökéletes formájú ajka van. A vöröshajú szép lassan belejött a társalgásba, és Folt is kizárta már az étterem zajait, mintha csak kettesben lettek volna. A fiú egy része, melyet már jó ideje elzárva tartott, hirtelen feloldódott. Különös mód élvezte, hogy a lány közelében lehet. Az ugratásoktól, melyek kettőjük között zajlottak, egyre többet akart.

A lány egy pillanatnyi szünetet sem tartva folytatta. - Megtettem. És tisztán emlékszem, hogy barna hajat láttam.

Folt felnevetett, és próbálta kitalálni, mégis milyen játékot játszik vele a vöröshajú. 
- Talán ellenőrizni kellene a látásodat.

- Akkor az megmagyarázná, hogy miért is van három szemed, két szarvad és egy borzalmas sárga agyarod a felső metszőfogad helyett. - oldalra fordított fejjel rásandított.

Folt elvigyorodott. - Lebuktam. Szörny vagyok. Jev a megtévesztően ártalmatlan - és megdöbbentően jóképű - alteregóm.

- És én vagyok a kiszemeltje. - Jelentette ki a vöröshajú bolondos örömujjongással.

- Ez nyelvbotlás volt?

Nyersessége meglepte a lányt. Zavart pír öntötte el az arcát, egy pillanatig bizonytalanul álldogált, majd türelmetlenül a mosdó felé intett. - Mégis mennyi ideig tart elállítani egy vérző orrot?

Folt felnevetett. - Nem vagyok benne biztos, hogy ez az egyetlen dolog, amit odabent csinálnak.

A lány szemei ijedten kitágultak; majd alaposan vizsgálódóan összeszűkültek, azt próbálva kitalálni, vajon épp ugratja-e. Ez egyszer nem viccelt.

- Talán megpróbálhatnál bekopogni. - Javasolta végül.

Az ajánlat nem nyerte el Folt tetszését, mert nem akarta elsietni a dolgokat. A gondolat, hogy magára hagyja a lányt, türelmetlen szorongással töltötte el. Nagyon hosszú ideje nem érzett már így. Valójában olyan régóta nem mutatott egy szikrányi érdekeltséget sem senki felé, hogy szinte olyan érzés volt, mintha először élné át mindezt. - Semmire sem mennék vele. Az egyetlen dolog, ami elvonná Rixon figyelmét, a motorja beindításának hangja lenne. Ha valaki felbőgeti, akár a levegő sűrűsödéséből is észreveszi. Ha ki akarod onnan rángatni, ez a legjobb megoldás.

- Azt mondod, el kellene vinnem a motorját egy körre?

- Inkább azt, hogy legyél a bűntársam. - hagyta lógni az ötletet a levegőben.

- És mégis miért akarod, hogy veled tartsak?

Hogy elegendő időt töltsek veled kettesben ahhoz, hogy kitöröljem az emléked erről a napról. Ha őszinte akart lenni önmagához, akkor egyszerűen csak azért, hogy kettesben maradjon vele, pont. A tekintete a lány ajkára siklott, és titkon elképzelte a csodálatos érzést, milyen lehet őt megcsókolni. - Hadd találjam ki! Még sosem ültél egy Ducati Streetfighter motoron.

Már megint az az áll, egyre feljebb emelkedve. - Ezt nem tudhatod.

- Menj el egyszer egy körre, és meglátod, miről beszélek. Itt az esély. - egyik ujjával a kijárat felé bökött. - Most vagy soha.

A következő részt ITT találod.