A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Boros Csilla Andrea. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Boros Csilla Andrea. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. december 11., vasárnap

Luanne G. Smith - A szőlő boszorkány

 
Luanne G. Smith: The Vine Witch - A szőlő boszorkány
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789635971275
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Boros Csilla Andrea

Fülszöveg:
Sose ​átkozz meg boszorkányt!
A Château Renard szőlőültetvény évszázadokon át a szőlő boszorkányainak tehetségétől függött, akiknek bűbája létrehozta a völgy világhírű borát.
Ám miután átkot szórtak rá, sorcière Elena Boureanu elvesztette képességét. Most, hogy megtörte az átkot, ami egy mocsár sekély vizébe kényszerítette, és legyengítette varázserejét, Elena küszködik, hogy visszatérjen korábbi életébe. Időközben azonban öröksége – a szőlészet – egy jóképű idegen tulajdonába került.
Jean-Paul Martel csak és kizárólag a tudományra esküszik. Elutasítja a babonát, és távol áll tőle a helybeliek hite a boszorkányokban. Elena viszont járatos a bűbájban, és tudja, hogy a szőlészet hemzseg a rontástól. Hogy maradhasson, és meggyógyítsa a szőlőültetvényt, titkolnia kell valódi kilétét és a bosszúszomjas terveit is az ellen a személy ellen, aki ellopott hét évet az életéből. Nem nyugszik, amíg szembe nem száll a gonosz erőkkel, amik őt, Jean-Pault és a szőlőboszorkányok ősi örökségét fenyegetik Chanceux Valley dimbes-dombos vidékén.
Hagyd, hogy elvarázsoljon!

Saját véleményem:
Kár lenne tagadni, hogy A szőlő boszorkánya is egy olyan könyv, amire elsősorban a gyönyörű, witchy vibes jellegű borítója miatt figyeltem fel. A valódi lökést viszont a boszorkányos vonal adta meg, figyelembe véve, hogy Luanne G. Smith sorozatának nyitókötete elég erőteljesen középpontba helyezi a boszorkányságot.

"A szív hajlamos arra hogy megkeményedjen, ha megfosztják az álmok táptalajától és beszorítják egy szűkös élet keretei közé."

A történet a századforduló idején, egy vidéki, francia borászatban játszódik, a Château Renard szőlőültetvényen, mely évszázadokon keresztül híres volt kiváló minőségű boráról. Hírnevét azoknak a szőlőboszorkányoknak köszönhette, akik generációkon keresztül életben tartották, gondozták, óvták, ápolták. Ám amikor Elena Boureanu, megtörve hétévnyi békaátkát visszatér a mocsárból, meglepve tapasztalja, hogy a szívének kedves birtokot - az örökségét - eladták, a bor ihatatlanná vált, a szőlészet pedig hemzseg a rontástól. A nőnek szerencsére sikerül meggyőznie az új, jóképű tulajdonost, hogy ott maradhasson és segédkezhessen az ültetvényen, azonban a babonaságot megvető, tudományokban hívő férfi kiköti, hogy semmiféle boszorkányságot nem vethet be. Ám nem ez az egyetlen probléma, amivel Elenának meg kell küzdenie, szívét ugyanis bosszúvágy mardossa, szeretné megbosszulni mindazt, amit egykori vőlegénye tett vele: nevezetesen a békaátkot. Csakhogy egykori kedvese nincs egyedül, különleges képességű boszorkány védelmezi.
Vajon ők, mint a konkurencia állnak a Château Renard hanyatlása mögött? Képes lesz-e Elena az új tulaj előtt leplezni boszorkányos praktikáit, s újra felvirágoztatni egykori örökségét, vagy még kegyetlenebb sors vár rá, mint a hét évig tartó békaátok?

A szőlő boszorkánya az egyik legboszorkányosabb könyv, amivel valaha dolgom volt; igen erőteljesen megjelenik benne a mágia, s e tekintetben teljes mértékben kielégíti a boszorkányságra vágyó olvasó igényeit. Mindezt pedig felerősíti a századfordulós, francia vidék borongós, ködös hangulata, a szőlőültetvények, borpincék, Elena boszorkányos búvóhelye és a mindenféle szeánszok. Nem is beszélve az igen hangulatosra sikeredett első fejezetről, mely meglehetősen érzékletesen ábrázolja, miként szabadul ki hősnőnk békaátkából, hogyan hagyja el a bűzös mocsárvilágot, s tér vissza az emberek közé.
Luanne G. Smith nagyon erőteljes hangulatteremtésben, érzékletes - színes, szagos - leírásai magukkal rántják az olvasót. Ám ahhoz, hogy a szerző által kínáltakat ténylegesen kiélvezhessük, nem árt visszalassulni és átszellemülni, felvenni egy, a miénktől merőben különböző kor és világ ritmusát, egy olyanét, amiben az emberek és boszorkányok együtt élnek a természettel.
A szőlő boszorkányában, ahogy a cím is mutatja, fontos szerepet tölt be a szőlő, szőlészet és a bor hármasa, voltaképp körülöttük forog minden. Ez egyfelől jó, másfelől viszont úgy éreztem, a történet rovására ment, és a sztori többi része Hallmark és/vagy Rosamund Pilcher filmek szintre süllyedt. Tudjátok, olyan egyszerű, családi filmekére, amikben a karakterek kissé elnagyoltak, nagyi és anyu mégis élvezettel falja őket. Annyi kikötéssel, hogy A szőlő boszorkánya kapott egy Hercegnő és a béka-féle sötét tónust.

Mindent összevetve felemás érzéseim vannak ezzel a történettel kapcsolatban. A hangulata és a boszorkányos vonala nagyon tetszett, örültem, hogy végre nem csak tessék-lássék jelenik meg a bosziskodás, viszont a túl sok szőlészeti infó és a súlytalan karakterek, na meg a lassabb cselekményvezetés már nem annyira nyert meg magának. Elsősorban a mágikus realizmus kedvelőinek ajánlanám A szőlő boszorkányát, illetve azoknak az olvasóknak, akik szeretik a lassabb, líraibb történeteket. De Sarah Addison Allen rajongói is nagy örömüket lelhetik benne.


Pontszám: 5/3
Kedvenc szereplő: Elena
Kedvenc jelenet: a bosziskodós részeket szerettem
Negatívum: terjengős leírások és az unalmas részek
Borító: 5/5
Sorozat: A szőlő boszorkánya #1, olvasható önállóan is
Megtetszett? Vidd haza!

2022. szeptember 22., csütörtök

Melanie Harlow - Édes szívtipró

 
Melanie Harlow: Man Candy - Édes szívtipró
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789635970476
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Boros Csilla Andrea

Fülszöveg:
Te mit tennél, ha kamaszkorod bálványa újra felbukkanna az életedben?
Quinn visszajött.
Nemcsak itt van a városban, hanem ráadásul pont az alattam lévő lakásba költözött. És olyan jól néz ki, hogy legszívesebben felfalnám. Tehát legjobb, ha távol tartom magam tőle. De képtelen vagyok.
A szex lélegzetelállító (szerintem a ház alapzata is belereng), de Quinn nem fog átverni – ezúttal nem.
A marketinges tanulmányaim és a reklámszakmában eltöltött öt év megtanított arra, hogy az „igaz szerelem” csak tündérmese, amivel rúzsokat, gyémántot és parfümöt adnak el.
A valóságban nem létezik.
Quinn szerint tévedek, és ezt be akarja bizonyítani.
Szerintem őrült, így állok elébe a kihívásnak. Lehet, hogy ezzel követem el életem legnagyobb hibáját?
Szexi és vicces történet második esélyről és az igaz szerelemről – ami lecsap rád, akár hiszel benne, akár nem.
Ne próbálj ellenállni Quinn-nek! Tarts Jaime-vel, és fald fel te is ezt az édes szívtiprót!

Saját véleményem:
Vannak időszakok, amikor szeretek hátradőlni és egyszerűen csak élvezni, hogy sodródom a történettel, amikor nem vágyom szövevényes szálakra, észveszejtő kalandokra, csak és kizárólag habkönnyű romantikára. Melanie Harlow regényére is ezért esett a választásom.

"Hinned kell abban, hogy van valahol valaki, aki hozzád tartozik, és csak idő kérdése, hogy mikor találtok egymásra."

A Man Candy egy tipikus második esély sztori, ami tökéletesen hozza, amit egy limonádétól remél az olvasó: vicces, fiatalos, szexi, szertelen, egyszerű és gördülékeny. Se több, se kevesebb. Legalábbis egy bizonyos pontig. 
Ahogy már említettem, olykor jólesik elengedni a gyeplőt és hagyni, hogy vigyen a történet. Quinn és Jaime újra egymásra találása, a srác romantikus alkata és a lány elköteleződés fóbiája jó alapnak is tűnt ehhez, élveztem a korukból adódó pimaszságot, a hevességüket, és mivel gyengéim a második esély sztorik, az évődő próbálkozásaikat is. Jókat mosolyogtam azon, ahogy hergelték egymást, és kifejezetten tetszett, hogy a férfi főhős, Quinn, ismerve a lány álláspontját, terelgette előre, azzal a céllal, hogy bebizonyítsa számára, igenis létezik szerelem... de aztán valami megváltozott. Eltűnt az a hangyányi cselekmény, ami az ilyen típusú sztorikat végigkíséri, és átvette az uralmat a testiség. Nem kicsit, nagyon. Én pedig nem győztem kamillázni, hogy mi mehetett ennyire félre: az én elképzeléseim a limonádé jellegű könyvekről vagy a túltolt szexualitás.
Tudom, hogy manapság majd' minden regény elengedhetetlen kelléke a szex, főként akkor, ha elhagyjuk az ifjúsági zónát, na de egy édes-aranyos történettel kecsegtető fülszöveg után valóságos hidegzuhanyként ért az a műsorsorozat, amit Quinn és nimfomániás Jaime rendezett. Volt itt minden a BDSM szextől kezdve a faldöngetésig... Amivel önmagában nem lett volna bajom, csakhogy senki és semmi nem utalt arra, hogy egy Szürke 50 árnyalatát lepipáló regénybe készülök fejest ugrani, aminek az egyetlen központi eleme a testiség lesz. 
A történet eleje nagyon jól indult, jókat kuncogtam rajta, Quinn pedig teljes mértékben levett a lábamról, de aztán annyira megcsömörlöttem a sok együttléttől és attól, hogy jóformán semmi egyéb célja nem volt a történetnek, hogy a kötet rövidsége ellenére alig bírtam átvergődni rajta. Ettől függetlenül nem mondom, hogy rossz, egyszerűen csak elsiklottunk egymás mellett. Nem nekem íródott.
Az Édes szívtiprót elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a főként testiségen alapuló romantikus regényeket vagy rajonganak a second chance románcokért. Ráadásul nagy előnye, hogy önállóan is olvasható.


Pontszám: 5/2
Kedvenc szereplő: Quinn
Kedvenc jelenet: kajáldás
Negatívum: szex, szex, szex
Borító: 5/5
Sorozat: After We Fall #1, önállóan is olvasható
Megtetszett? Vidd haza!