A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csillagainkban a hiba. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csillagainkban a hiba. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. május 29., csütörtök

Csillagainkban a hiba - film


Nyelv: eredeti, magyar feliratos
Hossz: 125 perc

Tartalom:
Hazel Grace (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) kamaszok, és sok mindenben hasonlítanak egymásra: a furcsát jobban szeretik az átlagosnál, ötletesen, szellemesen, felelőtlenül akarnak élni, és vonakodva, de beletörődnek, hogy az egymás iránt érzett szerelmük egészen új, különös utakra sodorja őket.
Kapcsolatuk rendkívüli. Többek között azért, mert a súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkednek meg; a lány elválaszthatatlan társa egy vontatható kis oxigénpalack, a srácnak pedig már amputálni kellett a lábát. Viharos szenvedélyeik elválaszthatatlanok attól a tudástól, hogy csak a szerelmük tart örökké - ők nem.

Saját véleményem:
A Csillagainkban a hibával egyszerre régi és új a kapcsolatom. Régóta szerettem volna elolvasni, sokszor kerülgettem, de részben személyes emlékek miatt, részben pedig azért nem vágtam bele, mert féltem, hogy megvisel, és kisírom a lelkemet is. Megjegyzem: nem tévedtem.
Amikor a kiadónál és a Líránál megláttam, hogy lehet nyerni jegyet a premier előtti vetítésre, játszottam, de úgy voltam vele, ha nem sikerül, semmi baj. Legalább nyerek még magamnak időt. Aztán mégis nyertem jegyet... négyet is. Ez pedig már tényleg arra sarkallt, hogy még a film előtt elolvassam a könyvet, és megismerjem Hazel és Augustus gyönyörű és megható történetét. Szóval köszönöm a kezdő lökést! Különben tényleg elhúztam volna még egy darabig.
A vetítés előtt ugyanazok a félelmek kerítettek hatalmukba. Utálok nyilvánosan sírni, és pontosan tudtam, immár ismerve a történetet, hogy nem fogom megúszni, így hát megacéloztam magam, felszerelkeztem zsepikkel, és nem mellesleg volt mellettem egy fantasztikus támogatócsoport. A mi kis mozis, molyos, blogger csapatunk, akiknek ezúton is köszönöm az élményt! (Fummie, Scheszti, Mazsi, Deszy, Lupi, és mindenki más) ♥

Na, de lássuk A Filmet. Igen, így nagybetűvel. Fantasztikus lett! Voltak benne változtatások, átírások - nem sok -, de ezek mindegyike teljesen logikus volt, és nemhogy elvett a történetből, inkább hozzáadott. Ennyire könyvhű filmmel ritkán találkozni. Egyedül talán A beavatottat tudnám ugyanebbe a kategóriába sorolni. 
Úgy látszik, amiben Shailene és Ansel játszik, ott borítékolható a siker. Ami nem is csoda, hisz zseniális színészek, akikben óriási lehetőségek lakoznak a jövőre nézve. 
Shailene egy az egyben Hazel. Kellően szarkasztikus, igazi harcos, és egyben szerelemre vágyó tinilány, aki küzd a betegségével. Shailene minden ízében színésznő. Olyan mély átéléssel adja vissza és kommunikálja a néző felé a szöveget, mintha nem egy betanult, előre megírt szövegkönyvről lenne szó. És mindehhez társul az arcmimikája, a testbeszéde, és az a természetes báj, ami a lényéből fakad. Együtt él a szerepével.
Különösen aranyos, amikor várja, hogy végre sms-e érkezzen Gustól; a szomorú jeleneteknél pedig elég csak ránézni és szavak nélkül is meghasad a szívünk.
Ansel meg... *hatalmas sóhaj* Egészen tegnap estig, nem hittem, hogy én valaha ezt fogom mondani, de irtó helyes srác, méghozzá abból a fajtából, aki egyetlen mosolyával kilóra megveszi a lányokat. Teljesen belezúgtam, és van egy olyan érzésem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. 
Egyébként sokkal hangsúlyosabb Ansel Augustusa, mint a könyvbeli. Több szerep is jutott neki, illetve hát, amikor jelen van, akkor akarva-akaratlanul is magára vonja a figyelmet. Rengeteget lehet rajta nevetni. A félmosolyai, az ezerféle nézése, és a szemöldökvonogatása pedig ahw...
Kíváncsi voltam, Anselék hogyan tudták megoldani azt, hogy kilépjenek a testvérszerepből, és sikerült nekik. Eszembe sem jutott, hogy ők Caleb és Tris. Akkor és ott Hazel és Gus voltak. 
Bámulatosan működik köztük a kémia. Olyan szinten, hogy csók nélkül is vibrál köztük a levegő. Mellesleg gyönyörű pár lennének, szerintem. (Most viszont komoly bajban vagyok: a Lázadóban kinek drukkoljak? Négyesnek vagy Augustusnak? :D )

Mint már említettem, a készítők nagyon könyvhűek maradtak. Rengeteg - kultikussá vált - mondatot, párbeszédet megtartottak, amik csak emelték a hangulatot. Éppen ezért haragszom a magyar változatra. Látszik, hogy a fordító a könyv 10 méteres körzetébe sem ment, nemhogy elolvasta volna azt a rettentően hosszú 296 oldalt. Néha csak fogtam a fejem, és a többiekkel együtt azért szurkoltam, hogy legalább az oké-t megtartsák. Örömmel jelentem: megvan!
De még így is nagyon jó volt látni, hogy a kedvenc idézeteim, ha nem is abban a formában, ahogy ismertem, de ott vannak.
És óriási elismerésem, hogy nem csupán a kultikus, népszerű szövegrészleteket tartották meg, hanem azokat a jeleneteket is, amik azzá teszik a sztorit, ami. A könyvek, Oranjee, a holland park, a tojásdobálás, a hinta, a beszédek, és az Anne Frank múzeum. De ott van Gus vezetési stílusa, a körös ábrák, Isaac kiborulása, a repülős félelem, a benzinkút és tényleg minden más is benne van.
Ami a végét illeti... Míg az első 1 órát végignevettük, addig a másodikat végigsírtuk. Gyönyörű, megható, fájdalmas és darabokra tör. Aki ismeri a történetet, tudja miről van szó.
A sírás és nevetés közti határvonal az amszterdami vallomásnál húzódik. Az annyira szívszorító lett, hogy a könnyeim egyszerre potyogtak a szereplőkével, és mire összeszedtem magam, jött a legrosszabb... 
Maguk a beszédek még sokkal jobban megindítóak voltak, mint könyvben, amiben nagy szerepe volt a színészek játékának. Annyira hitelesek! Elhitték, és átérezték, amit csináltak, és ez ilyen mértékben ritkaság.
A teremben csak innen-onnan jövő orrfújásokat lehetett hallani. Én is a számat harapva azért küzdötten, hogy ne zokogjak fel, mint ahogy szerintem mindenki más is.
De nem mehetek el szó nélkül Peter Van Houten mellett, aki maga volt a megtestesült zavart, elszigetelődött, alkoholista író. Illetve a zenék! Nagyszerű választás az összes. Három számot különösen nagyon megszerettem:  Boom Clap,  Not About Angels és No One Ever Loved. És noha az Imagine Dragons egyik száma sem került be, mégsem feledkeztek meg a bandáról, akiknek nagyon is sok köze van a témához, és szépen becsempészték őket a filmbe, Hazel lévén. Ugyanis Hazel szobájában van egy Imagine Dragons poszter, amire direkt rá is közelítettek.
Nem tudom, észrevettétek-e, de Shailene hangja helyenként pont olyan, mintha Nina Dobrev beszélne, máskor meg Candice Accola. Kísérteties. :) 
Tehát mindent egybevetve hatalmas respect a stábnak! Fantasztikus, gyönyörű, megható filmet készítettek, ami visszaadja azokat az érzéseket, amiket a könyv kiváltott az olvasókból. Köszönöm, John Green, hogy megírtad. És köszönöm, Shailene és Ansel, hogy eljátszottátok. A Ti csillagaitokban nincs hiba. Oké? :)



2014. május 27., kedd

John Green - Csillagainkban a hiba


John Green: Csillagainkban a hiba

Kiadó: GABO
ISBN: 9789636899172
Oldalszám: 296 oldal
Fordító: Bihari György

Fülszöveg:
A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.
 
Saját véleményem:
Hazel évek óta küzd a rákkal, mely megtámadta a pajzsmirigyeit, és a tüdejét is. Orvosai szerint az utolsó stádiumban van, ám életét egy csodagyógyszerrel próbálják meghosszabbítani, amennyire csak lehet. A lány nem tud önmagától lélegezni, így kénytelen állandóan maga után hurcolni egy oxigénpalackot, mely gondoskodik arról, hogy levegőt kapjon.
Egyik alkalommal, amikor Hazel a szokásos támaszcsoporti gyűlésen vesz részt, felfigyel egy új srácra, aki nagyon szexi, és folyamatosan őt bámulja. 
Augustus a gyűlésen elmondja, hogy ő már 1,5 éve tünetmentes, ám a betegsége fél lábába került.
Az ülés végeztével Hazel és Augustus beszélgetésbe elegyedik, és a srác áthívja magukhoz Hazelt, hogy nézzenek meg egy filmet. A lány beleegyezik, és az együtt töltött idő alatt nagyon jól érzik magukat, nevetgélnek, viccelődnek és könyveket ajánlanak egymásnak - melyek később meghatározó szerepet játszanak a történetben. Kapcsolatuk napról napra elmélyül, és egyre több időt töltenek egymás társaságában, nem felejtve el a rákot.

"Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek…, amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik."
 
Nos, a Csillagainkban a hibára mind a két állítás igaz. Nehéz szavakba önteni azokat az érzéseket, melyeket Hazel és Augustus története vált ki az olvasóból. Nem árulok el nagy titkot, ez a könyv bizony fájni fog. Nagyon. Összetör, ugyanakkor belopja magát a lelkedbe. Hiába csukod be, és teszed fel a polcra, benned marad. Észre fogod venni, hogy csak ülsz, és rajtuk, illetve ezen az elbaltázott és igazságtalan világon merengsz. 
John Green egy kis csodát alkotott, pedig történetének főhősei átlagos emberek, akik sajnos egy manapság nagyon elterjedt betegség - ilyen vagy olyan - szenvedő alanyai. 
 
"– Ez a baj a fájdalommal – mondta Augustus, azután rám pillantott. – Megköveteli, hogy érezzék."
 
A rák rettentő kemény témaválasztás, főleg a Young Adult műfajban. Rajtam kívül biztos, sokan voltak/vannak még úgy (az elolvasásával), hogy hiába kíváncsiak rá, egyszerűen félnek a fájdalomtól. Ám most, hogy elolvastam - verem a fejem a falba, hogy miért halasztottam eddig -, azt mondom, bátran vágjatok bele. Igen, megsebez, kegyetlenül fog fájni, az összes zsepit elhasználod, de egy olyan pluszt ad, amiért megéri. Oké?
Már csak a két főszereplő miatt is, akik nagyon szerethetőek. Kitartásuk és realitásuk irigylésre méltó. 
A könyv egyik fő erénye, hogy nem kecsegtet hamis álmokkal. Az arcunkba vágja a rideg tényeket minden finomkodás nélkül, és ahelyett, hogy illúziókba ringatna, kihasználja a jelent, a meglévő időt, hisz senki nem tudhatja, mennyi van még hátra. Míg a most az biztos.

"Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte."
 
Hazel és Augustus - akiknek egyébként imádom a nevét - együtt és külön-külön is fantasztikus. Humorosak, aranyosak, és rettentően intelligensek. Közös jeleneteik pedig egészen egyszerűen szenzációsak. Érezni köztük a kémiát, hogy mennyire szeretik egymást, s hogy bármire hajlandóak lennének a másikért. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az Amszterdami utazás, valamint a legrosszabb helyzetekben való helytállásuk. 
Óriási ötletnek tartom, hogy John Green Hazel kedvenc könyve köré szőtte többé-kevésbé a saját regényét. Az egyes mozaikdarabkák úgy illeszkednek egymáshoz, mint egy kirakós darabkái. Semmi sem történik véletlenül. Rengeteg igazság és bölcsesség bújik meg a sorok között. Ráadásul, ahogy Amszterdamról ír, komolyan kedvet kaptam, hogy bejárjam azokat a helyszíneket, amiket Gusék is.
Ami nagyon tetszett még, az a sok humor. A témából adódóan könnyen hihetnénk, hogy leginkább kezeléseken, fájdalmas pillanatokon alapul a regény, de nem. Több vicces jelenet és párbeszéd is helyt kapott benne, melyek őszintén megmosolyogtatják az olvasót. Legalább annyiszor nevettem, mint sírtam. 
A vége pedig... hát az rendesen megnyomorgatja az ember szívét. Az utolsó körülbelül 60 oldal kegyetlen(ül szép). A kegyelemdöfést mégis a levél, és annak is leginkább utolsó sorai adják. Benne van minden. Hazel, Augustus, az álmaink, a fájdalom, a boldogság, az élet és az elmúlás. 
Összességében kinek ajánlom? Mindenkinek. Tényleg. Kicsiknek, nagyoknak, nőknek, férfiaknak. Ez egy olyan történet, amit kivétel nélkül minden embernek olvasnia kéne. Oké? 


Pontszám: 5/5***
Kedvenc szereplő: Hazel és Augustus
Kedvenc jelenet: Oké, az utolsó levél, Amszterdam, piknik, tojásdobálás, Gus vallomásai
Negatívum: a kegyetlen élet
Borító: 5/5