Dreamworld: Flat-Out Love

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Flat-Out Love. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. december 29., kedd

Jessica Park - Flat-Out Celeste

Celeste-be lehetetlen volt nem beleszeretni a Szeretni bolondulásigban! Egy tündéri, intelligens fiatal lány, aki meglehetősen egyedi módon próbálja feldolgozni azt, ami vele történt.
Ki ne lett volna kíváncsi, hogy alakul az élete később? A Flat-out Celeste - Celeste bolondulásigból most kiderül! Mi lett a kislánnyal, és hogy áll a korábbi mellékszereplők élete? Ez mind kiderül ebből a könyvből! Kalandozzatok bolondulásig a Blogturné Klub tagjaival hat állomásos turnénkon!

Jessica Park: Flat-Out Celeste - Celeste bolondulásig

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633993415
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

A végzős gimnazista Celeste Watkins számára minden egyes nap brutális bátorságpróba. És Celeste nagyon fél. Elszigeteltté válik, mert túlságosan okos, a beszéde túlságosan modoros, viselkedése pedig túlságosan eltér az átlagostól, ezért úgy érzi, nem marad más választása, mint direkt távol tartani magát mindenkitől.
De az egyetem felszabadíthatja, nem? Ha kibírja ezt a borzalmas utolsó évet a gimiben, akkor talán minden rendben lesz. Ha sikerül találnia csak egyetlen embert, aki mentőkötelet dobhat neki, akkor talán, talán nem lesz baj.
Justin Milano, a másodéves, szintén különc egyetemista lehet talán az a személy, aki kicsalogatja Celeste-et magányos világából. Talán megmentheti a lányt… legalábbis ha Celeste elfogadja a segítségét.Ha összefognak, talán jó páros lehetnek. Ha összefognak, talán megmenthetik egymást. És ha összefognak, talán megmenthetnek egy másik párost is: két embert, akikről Celeste tudja, hogy teljes szívből, szenvedélyesen, bolondulásig szeretik egymást.

Saját véleményem:

Annak idején, amikor a Flat-Out Love-ot olvastam, egyből magára vonta a figyelmemet egy 13 éves, antiszociális, kortársaitól nagyon eltérő lány, aki bár hihetetlenül okos volt, a hétköznapi dolgok terén elég visszamaradottnak tűnt. Még a lakkozásra vagy a shoppingolásra is rácsodálkozott. Szerencsére Julie-nak, az első rész női főszereplőjének sikerült a fejlődés útjára terelnie, így rettentő kíváncsian vártam, hogyan is fest majd a 18 éves Celeste.
Nos, az a helyzet, hogy Celeste nem sokat változott önmaga szerencsétlenségére, és a mi szerencsénkre. Utolsó éves gimisként továbbra is visszahúzódó lány, aki tanórákon brillírozik, de a társadalmi élete a béka popója alatt mozog. Ezzel ő maga is tisztában van, emiatt pedig alig várja, hogy végre egyetemre mehessen, hisz azt reméli, ott csak és kizárólag annak szentelheti majd figyelmét, amihez igazán ért: a tanulásnak.

A történet fűszerét elsősorban Celeste gátlásai, korlátjai és problémái adják. Személyében adott egy tizennyolc éves, gyönyörű külsejű lány - amivel tulajdonképpen ő maga is tisztában van -, de egyrészt zavarja nőiessége - melyet bő ruhákkal próbál leplezni -, másrészt pedig képtelen összehangolni belső lényét testi adottságaival. Egyszerűen nem tud azonosulni társaival. Olyan, mint egy fiatal testbe zárt, 18. századbeli értelmiségi hölgy. Nem csupán feltételes módban való társalgásával rí ki a tinik köréből, hanem régi korokat idéző stílusával is.
Amikor először szembesültem Celeste modorosságával, azt hittem, a fordítás miatt lett olyan, amilyen (láttunk már erre példát), de aztán hamar rájöttem, hogy itt bizony mélyebben gyökerezik a probléma.... Megdöbbentő (és sokszor rendkívül humoros) élmény volt látni, mennyire burokban él ez a lány. És itt nem csupán a beszédére gondolok.
Celeste rengetegszer viselkedett úgy, mintha épp egy százéves álomból ébredt volna egy számára ismeretlen korban, ahol a fiatalok előszeretettel alkalmazzák a szlenget, a lányok mindenféle csajos dolgokról beszélnek (a gyantás rész iszonyat vicces és egyben sokkoló volt), és lengén öltözködnek.
Mindezek összessége - és hát valljuk be - (szerethető) strébersége miatt teljesen elszigetelődött a külvilágtól. családján kívül nincs senkije. Egyetlen mentsvára az egyetem. Ám ahogy Celeste egyre jobban beleássa magát a továbbtanulásba, úgy kénytelen rádöbbenni, hogy amit addig biztonságnak és megváltásnak hitt, annyira nem is különbözik jelenlegi helyzetétől.
Nem számolt a szobatársakkal, a pezsgő egyetemi élettel, bulikkal, stb. Nem marad más megoldás: változnia kell.

És itt lép képbe Justin, a másodéves egyetemista srác, aki tanintézménye kérésére ír egy hozzájuk csábító mailt Celeste számára, amiből végül kettő, három, négy, majd még több lesz.
Justin a lány tökéletes ellentéte. Optimista, vidám, szétszórt, dilis, kissé esetlen. Valódi napfény, aki saját hebehurgyaságának köszönhetően, szép fokozatosan beköltözik Celeste életébe. Hivatalos levélváltásaik egyre kötetlenebbé, bensőségesebb hangvételűbbé válnak. Ezeknek az üzeneteknek pedig éppúgy megvan a maguk varázsa, akárcsak anno Julie és Finn esetében. Jessica Park félelmetesen jó levelezgetés terén (is)!
Justin egyébiránt egy nagyon szerethető, szívet melengető figura, akiért nem lehet nem rajongani. Nem az a tipikus álompasi, kicsit Bella-szindrómás is, állandóan esik-kel, lever ezt-azt, de mindezt mókásan teszi. Ahányszor felbukkant - valódi vagy írásos formában - széles vigyor költözött az arcomra.
Az írónő megtalálta a legtökéletesebb párt Celeste mellé. Amiben kell kiegészítik egymást, s noha két véglet, azért akadnak furcsa egyezéseik is. Abszolút bombasztikus páros!
Nekem nagyon tetszett, ahogy Celeste lépésről-lépésre engedett fel jégpáncéljából, és kezdte megtapasztalni az első szerelem csodáját. Aranyosak voltak együtt, a tejhabos szokásukkal karöltve. Ráadásul szerintem sokkalta szebb ívet írt le az ő kapcsolatuk, mint anno Juliéké. Itt nem éreztem azt, hogy ugrálnánk, Celeste változása teljesen természetesen, észrevétlenül következett be.

Apropó, ha már szóba került Julie és Matt... kíváncsian vártam a felbukkanásukat, ami meg is történt, de nem egészen abban a formában, ahogyan reméltem.
Öt év hosszú idő, rengeteg dolog történhet az ember életében, és nos... történik is. Hiába nagy és mély a szerelem, az akadályok éket verhetnek egy olyan erős kapcsolatba is, mint az övék.
Elég nagy arculcsapás ez az első kötet kálváriája után, de ha a végkifejletet nem is, annyit azért elárulhatok, hogy őket, és további sorsukat sem hanyagoljuk. Kevésbé intenzív jelleggel, de éppúgy részét képezik a történetnek, mint korábban Celeste, hisz tulajdonképpen a Flat-Out sorozat egyik kulcseleme a család, ami mindig aktív részét képezi a könyveknek.
Az első résszel ellentétben, ahol a család elsiklott egymás mellett, itt már jól látható a Julie által előidézett változás. A szülők valóban szülőkként viselkednek, odafigyelnek csemetéikre, és státuszukhoz mérten kellően viccesek, cikik, vagy éppen odaadóak.

Örömmel konstatáltam, hogy végre sikerült túllendülniük a tragédián, és úgy tudtak funkcionálni, ahogy kellett. Nem mellesleg odáig voltam minden megszólalásukért! Még mindig fantasztikusak.
De a végére hagytam mindenki kedvencét, az idióta pólókat pártoló Mattet, akiből nem létezik kellő mennyiség, a szerző mégis gondoskodott arról, hogy ne legyen hiányunk belőle. Matt még mindig nagyon mattes. Ám ami ennél is fontosabb, az a testvéri szeretete. A húgával való kapcsolatára két szó létezik: meghatóan gyönyörű.

Összességében azt tudom mondani, ez a kötet klasszisokkal felülmúlta az első részt!
Nagyon más, mint a legtöbb New Adult regény. Úgy ragadja meg a műfaj kötelezőnek mondható elemeit, hogy azok nemhogy sablonosak nem lesznek, de még az újdonság varázsával is hatnak. Egyedi, különleges történet ez a szeretet összes formájáról. A Flat-Out sorozat rajongóinak kötelező olvasmány! Továbbá ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy igényes, aranyos, humoros, megható, romantikus történetet olvasni új köntösbe burkolva.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Celeste, Justin, Matt, Julie, Dallas

Kedvenc jelenet: Justinék tejhabos szokása, az üzeneteik, és a fenyőfás rész

Negatívum: -

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Ezúttal múltidéző játékkal készültünk! A blogturné állomásain egy-egy idézetet találtok az első könyvből. Nincs más feladatotok, mint kitalálni, vajon melyik szereplő szájából hangzott el az idézet - ha az megvan, írjátok be a szereplő nevét a Rafflecopter megfelelő sorába!
Ha ügyesek vagytok, megnyerhetitek a könyv három példányának egyikét!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük, amennyiben 72 órán belül nem jelentkeznek, új nyertest sorsolunk.

“– Mesterien értek a konzervnyitáshoz. Bár nem akarok dicsekedni.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/19 Media Addict

12/20 Kristina blogja

12/22 Kelly & Lupi olvas

12/24 Insane Life

12/26 Deszy könyvajánlója

12/28 Dreamworld

2013. december 15., vasárnap

Jessica Park - Flat-Out Love

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából december 13-án megjelent Jessica Park: Szeretni bolondulásig című könyve, mely a kiadó Rubin pöttyös sorozatának első kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Julie és Matt kalandjait!
2013. december 13-tól minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, hanem ahogy az lenni szokott, nyerhettek is!

Jessica Park: Flat-Out Love - Szeretni bolondulásig

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633735428
Oldalszám: 382 oldal
Fordító: Farkas János

Fülszövegek:

A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.
Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.

Saját véleményem:

Julie Seagle éppen csak megérkezik Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait. Ám a lakásról, amit neten néztek ki, és foglalóztak le édesanyjával, kiderül, hogy átverés volt, és nem is létezik.

Anyja régi, egyetemi barátnőjének köszönhetően végül ugyan sikerül hol meghúznia magát, beköltözik a Watkins családhoz, de az már a legelső pillanatban nyilvánvalóvá válik számára, hogy a családtagok nem teljesen átlagosak.

Matt, a középső testvér idétlenebbnél idétlenebb feliratú pólókban jár, mindene a fizika, a matematika, és valósággal összenőtt a számítógépével. Soha nem mozdul ki otthonról, ehelyett inkább úgy viselkedik, mintha ő lenne Celeste anyja és apja egy személyben.

A szülők szinte folyamatosan házon kívül vannak, nem törődnek a gyerekeikkel, pedig a tizenhárom éves Celeste szemmel láthatóan segítségre szorulna. Kora ellenére folyamatosan egy kartonfigurát cipel magával, és úgy kezeli, mintha az egy élő személy lenne. Ráadásul a család többi tagja is úgy tekint Fotó Finnre, mintha mi sem lenne természetesebb annál, hogy a legidősebb testvér életnagyságú másával étkeznek, autóznak, vagy éppen beszélgetnek.

Julie hirtelen ötlettől vezérelve bejelöli a Facebookon az igazi Finnt, aki éppen önkéntesként beutazza a világot, és beszélgetésbe elegyednek, egyre közelebb kerülve egymáshoz...

Nagyon szeretem a New Adult történeteket, így nem is volt kérdés, hogy nekem ezt a regényt (is) olvasnom kell. Szerencsére nem is csalódtam benne. Igaz, másabb volt, mint az eddigiek, amik a kezembe kerültek, de a szó legjobb értelmében.

Biztos sokan vannak úgy, hogy nem kedvelik annyira az erotikusabb hangvételű könyveket, ami azért a legtöbb NA-ra jellemző, és nehéz olyat találni, ami ezt mellőzné; de akkor számukra az a jó hírem, hogy a Flat-Out Love-ot nekik találták ki. Nem kellett ide lepedőakrobatika ahhoz, hogy igényes, perzselő és szívet tépő legyen. Ehelyett ott vannak a különféle családi problémák, valamint az ilyen korú fiatalok életében legnépszerűbb téma/gond: a szerelem.

A Watkins család nem egyszerű eset. Ez már a legelső percben világossá válik Julie, és az olvasó számára egyaránt.

Eleinte kicsit úgy éreztem magam, mintha teljesen idióta lennék. Olyan szavak repkedtek, amikről azt sem tudtam, hogy eszik-e, vagy isszák. Aztán rájöttem, hogy nem is kell nekem ezeket megérteni, elég, ha sikerül kiolvasnom őket.

De viccet félretéve, jól láthatóan megbomlott a családi egység, felcserélődtek a szerepek, és az értékrendek.

Az egyik legérdekesebb tagja a családnak Celeste volt. A korához képest egyszerre volt érett és visszamaradott. Hihetetlenül okos, eszes kiscsaj létére burkot vont maga köré, és nem engedett át rajta senkit, Fotó Finnen és Matten kívül. Aztán amikor megjelent Julie, elkezdett lassan kinyílni.

Julie-nak köszönhetően egyre több olyan dolgot tapasztalhatott meg, amit a korabeliek, és szerintem roppant érdekes volt az, ahogyan az olyan egyszerű, és mások számára hétköznapi dolgokra reagált, mint a lakkozás, vagy a vásárlás. És az egyik leggyönyörűbb metaforának tartom a zsanéros megoldást. A zsanérok számának növekedésével mérni lehetett, hogy éppen hol tart a hétköznapiság felé vezető úton.

De ugyanennyire tetszett Matt gondoskodása is. Minden terhet magára vállalt, és a saját igényeit, szórakozását, és valóját háttérbe szorítva, a családjának szentelte az életét. Ugyanakkor rettentően vicces figura volt. A Julie-val való szópárbajait nagyon szerettem, igazán szórakoztatóak voltak. A pólóiról nem is beszélve...

Maga Julie is érdekes karakter. Egyrészt valamilyen szinten az ő szemén keresztül láthatjuk a Watkins famíliát, ami azért is különleges, mert pszichológiát tanul. Másrészt a saját családi háttere sem mondható éppenséggel makulátlannak. Elvált szülők gyerekeként, apa nélkül nőtt fel. Barátai pedig nem igazán értették meg a tanulás iránti szenvedélyét. Nem arról van szó, hogy stréber, egyszerűen csak szeretne fejlődni, és továbbtanulni. Celeste-ékhez kerülve pedig végre úgy érezheti, hogy neki is van családja.

Ami Finn az Istent illeti... hát ő megszínesítette a lapokat. A levelei hol aranyosak, hol viccesek voltak. A Julie-val kialakuló egyre szorosabb kapcsolata egyértelműen bizonyítja, hogy egy ember belsőtulajdonságai mennyire fontosak.

A cselekményszál csattanóját ugyan a történet negyedénél kitaláltam, de nem sikerült rájönnöm, hogy Jessica direkt úgy intézte, hogy rájöjjön az olvasó, vagy ez véletlen volt. Akármelyik is legyen, az biztos, akár kitalálja az ember, akár nem, mindenképp érdekes. Ha rájössz, akkor minden tett, és mondat egészen más értelmet nyer, ha pedig nem, akkor a végén nézel nagyot.

Amit viszont hiányoltam, az a karakterek személyiségében beállt változások közti átmenet. Rendszerint, ha erről volt szó, ugrottunk egyet az időben, és már minden megtörtént, átalakult, és új tulajdonságokkal felvértezve találkoztunk újra a szereplőkkel. Ha ezt egy kicsit jobban kifejtette volna az írónő, akkor minden tökéletes lenne. Ám ezt bőségesen kárpótolja a rengeteg aranyos, vicces, vagy éppen szívszorító pillanat.

Ajánlom mindenkinek, aki kedveli a NA regényeket, vágyik egy kis kikapcsolódásra, és szereti a hétköznapi történeteket. Mindenképpen fontos szempont, hogy a Flat-Out Love nem egy cukorszirupos romantikus történet, így azok is bátran olvashatják, akik ódzkodnak ettől. Ráadásul önálló kötet!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Matt, Celeste, Fotó Finn

Kedvenc jelenet: liftes
Negatívum: 1-2 ugrás a történetben

Borító: 5/5

Dreamcast

Ha a Flat-Out Love-ból film készülne, és rajtam múlna a szereplőválogatás, akkor Julie szerepére Evan Rachel Woodot választanám, mert arcra rettentően hasonlít ahhoz a lányhoz, akit én elképzeltem.
Matt karaktere már nehezebb feladat. Sokáig gondolkoztam, hogy ki testesíthetné meg az okos, kocka, ámde helyes Watkins tesót, és végül Hunter Parrish-nél maradtam.
Celeste esetében könnyebb volt dönteni, a nyertes pedig Az éhezők viadala Primje, azaz eredeti nevén, Willow Shields.
És mivel film nem készülhet úgy, hogy legalább egyszer ne merülne fel a neve, karakterazonosságtól függetlenül, ezért én sem szakítanám meg a hagyományokat, így a szerencsés színész Finn szerepére nem más, mint *dobpergés* Alex Pettyfer!