Sandra Regnier - A sötét jóslat

Felicity és Lee visszatérnek - de vajon milyen sors vár rájuk? Hogy húzzák ki a gyanúba keveredett Felicityt a csávából? És vajon milyen titkokat rejtettek még el Felicity elől? Április 5-én három állomásos turnéra indul a Blogturné Klub, ezeknek a titkoknak a nyomát követve. És ha velünk tartasz, neked is szerencséd lehet, és a Maxim Kiadónak hála tiéd lehet a könyv egy példánya!

Sandra Regnier: A sötét jóslat

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617619
Oldalszám: 380 oldal
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter

Fülszöveg:

Felicity és Lee, az elf története tovább folytatódnak.
Csak most ért véget az időutazós kalandjuk, és a lányt máris gyilkossággal vádolják. Lee mindent megtesz, hogy megmentse Felicityt, aki napról napra többet jelent neki.

Saját véleményem:

Rögtön egy vallomással kezdek, A sötét jóslat megjelenésének híréig totálisan elfeledkeztem a sorozatról. Kedveltem ugyan az első részt, az eltelt több mint másfél év alatt mégis feledésbe merült, így az olvasásnak is kissé felemás érzésekkel kezdtem neki - azért mégsem hagyok félbe sorozatot, ha az alapvetően érdekel.
És bizony nagyon is érdekelt Lee, az elfek világa, a rejtélyes sorozatcím, a jövendölés vagy a gyilkosság vádja, amivel a kötet zárult. Millió kérdésre szerettem volna választ kapni. Ráadásul alig vártam, hogy újabb időutazásokon vegyek részt Fayjel, és végre megismerjem Avalont.
A sötét jóslattal majd' minden vágyam teljesült, sőt... igazából jóval többet is kaptam. Rendkívül tömény, eseményekben és információkban gazdag folytatást tarthattam a kezemben, olyannyira, hogy még most sem tudom elhinni, hogy ez mindössze 380 oldal volt, nem pedig a duplája.
Ebből fakadóan nehéz lenne sima, hagyományos bejegyzés formájában mesélni róla, inkább igyekszem pontokba szedni a fontosabb dolgokat.

A történet
Többé-kevésbé annál az idegőrlő befejezésnél vesszük fel a fonalat, ahol az első rész véget ért, vagyis, hogy Fayt gyilkossággal vádolják az elfek. Ráadásul nem is eggyel! Így hát Lee felkerekedik, hogy bizonyítékot szerezzen a lány ártatlanságára.
A fiú távollétében Felicity igyekszik élni az életét, melynek szerves részét képezi új munkahelye, valamint az iskola. Csakhogy számára semmi nem megy zökkenőmentesen. Bátyja adóssága miatt veszélybe kerül testi épsége, a suliba új tanár érkezik, aki nem más, mint Lee idegesítő unokatestvére, Ciaran; mi több, minden lépését Oberon hollói figyelik, munkahelyén felélednek a festmények, egyre több férfi lesi a kegyeit, és Ciaran is állandóan megbünteti. Ezenfelül szórakozni sem szórakozhat anélkül, hogy némi alkohol következtében ne Marie Antoinette palotájában ébredjen, összekutyulva a történelmet.  Mindennek tetejébe pedig Lee-nek is nyoma veszik...
Látható tehát, hogy elég zsúfolt a cselekmény, még úgyis, hogy közel sem árultam el mindent. Rengeteg dolog történik ebben a cirka háromszáznyolcvan oldalban, mégsem érződik soknak. Oké, a filmsztár pasit leszámítva, de ő meg máshogy sok.
Visszatérve eredeti mondandómra, leginkább három főszálra lehet bontani a történetet: Lee eltűnésére, Ciaranra, illetve Felicity tapasztalatszerzésére.


Szereplők
Lee hiánya (a többi karakter számára) kezdetben nem zavaró, sokkal inkább teret biztosít Ciaran színre lépésének, aki viszont némileg kárpótolja az olvasót a pimasz félelf fiú miatt, lévén, hasonló karakterek.
Ciaranra emlékezhettek az előző kötetből, de pánikra semmi ok, ha nem - én is komoly amnéziát éltem meg (szóval súgok: ő volt az a fickó, aki a ruhaüzletben Felicity-ék mögött állt, valamint Lee-ék 8. századi kalandjában is szerepelt) -, mert szép lassan azért összeáll a kép. Unokatestvéréhez hasonlóan egy idegesítően beképzelt, ámde piszkodul imádnivaló félelf, akinek tanári diplomája ugyan egy szál se, de a maga x ezer évével élő lexikonja a történelemnek. És ami még ennél is jobb: a pökhendiségével ideális figura ahhoz, hogy kutya-macska harcba bonyolódjon hősnőnkkel.
Félelmetesen jókat nevettem párosukon, ahogy szívatták egymást, vagy ahogy Ciaran a lány gondolataira reagált. Nem utolsó sorban a tanár-diák, utállak-de mégse-lehet, hogy érzek irántad valamit-de mégse játékaikat is szerettem. Olyannyira, hogy bizony már-már átzökkentem Team Ciaranba... amiből Lee visszarázott Team Lee-be, hogy aztán a szerző átbillentsen egy "ide nekem mind a kettőt" teambe.
Nem irigylem Felicity-t. Már csak azért se, mert tovább folytatódott a minden helyes fickó meg akarja szerezni pech- vagy mázlisorozata. Az első kötethez képest itt viszont, ha nem is egyértelműen, de kezd körvonalazódni ezzel kapcsolatban egy megválaszolásra váró rejtély (egyébként, ha engem kérdeztek, szegről-végről köze lehet egy bizonyos Shakespeare műhöz). Ennek őszintén örülök, mert ok nélkül frusztrálóan hatna.
Ami pedig Fayt illeti, szenzációs hősnő! Okos, bátor, kellően humoros, szarkasztikus, nincs híján az öniróniának, mégis emberi. A rész valóságos fénypontja! Állandóan vigyorgásra késztetett a megjegyzéseivel, gondolataival, ballépéseivel. Egészen szédületes például, amit Marie Antoinettéknél vagy Avalonban művel!

Időutazás

Sandra Regnier számomra ezen a téren hasonlít Kerstin Gierhez, a történeteiben megjelenő időutazások stílusukban hasonlóak Gwenékéihez, ami jó. Ugyanakkor többek is annál, hisz nem pusztán kalandot és bonyodalmat jelentenek, de egy-egy történelmi korszakot, botrányt vagy híres eseményt is bemutatnak.
A sötét jóslatban a 18. századi Franciaországba (és még valahova, ami legyen meglepi) látogatunk el, hogy első sorból követhessük figyelemmel a híres nyakék botrányt. Pontosabban annak a kezdetét. (Vicces az élet, hisz nincs 1 hónapja, hogy megnéztem a musicalt, ami pontosan ugyanezt járta körbe.)

Avalon
Avalon és Odaát, az elfek birodalmának megismerésére talán még az időutazásnál is jobban vágytam. Kíváncsi voltam, hogy néznek ki, milyenek az ottani törvények, mit csinálnak az elfek, és úgy unblock minden érdekelt ezekkel kapcsolatban. Nem mondom, hogy Sandra Regnier minden kíváncsiságomat kielégítette, de azért jócskán engedett bepillantást mind a két birodalomba. Sőt még azt is megmutatta, milyen egy (fél)elf  iskola az arthuri szigeten.
Bár az igazsághoz hozzátartozik, rengeteg máshonnan merített ötletet véltem felfedezni bennünk, Tolkien világától a Harry Potteren át, egészen az Arthuri mondakörig. Mégsem volt zavaró. Pláne, hogy Liam félék az idegenvezetők...

Sárkányok

Jól látjátok, vannak SÁRKÁNYOK! Hogy, miként, milyen formában, mekkora jelentősséggel, az maradjon titok, de vannak. És hát a sárkányok amúgy is szuperfrenetikusak! Én pedig majd' elepedek, hogy meséljek róluk.

Rejtvények
Ebben a kötetben rengeteg rejtély, titok kerül napvilágra, s még annál is több bukkan fel és vár megválaszolásra. Mindenhol jelek, utalások, elejtett infómorzsák vannak, ébernek kell lenni, mert bizony Sandra Regnier igazán fondorlatosan egy-egy választ is el-elrejtett olyan helyekre, ahol nem is gondolná az ember. (= Kár a gőzért, a végénél előbb úgyse jöttök rá.)
Azt hiszem, ezzel azt is lelepleztem, hogy a végén érdemes akkora cliffhangerre számítani, mint a ház.

Mindent egybevetve, A sötét jóslat szerintem felülmúlta a nyitó kötetet. Továbbra is megvan benne a már megszokott hétköznapi báj, ám ezúttal a varázslatosabb részre is nagyobb hangsúly került. És te atyaég, mi lesz itt még a fináléban! Őszintén remélem, nem kell rá sokat várni, mert ha az első kötet nem is vésődött az emlékezetembe, ez határozottan igen.
A sötét jóslatban minden megvan, ami egy lehetetlen könyvhöz kell: humor, szarkazmus, kaland, mágia, történelem, szövevényes jóslatok, sárkányok, megelevenedő mondaköri elemek, és félelmetesen jó karakteri kapcsolatok. Olvassátok!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Fay, Ciaran, Lee, Mildred

Kedvenc jelenet: Avalon, Lee-Fay közös jelenetei, valamint Ciaran és Fay szóváltásai

Negatívum: a Richard szál (felesleges), és a kicsit szabadon kezelt eltűnési időszakok

Borító: 5/4,5
Sorozat: Sárkányok gyermeke-trilógia

Megtetszett? Vidd haza! 

Siegfried és a sárkány

A Nibelung mondakör történeteiben szerepel talán az egyik legismertebb európai sárkány, Fafnir. Eredetileg ember volt, azonban mértéktelen kapzsisága miatt az istenek megbüntették, és sárkánnyá változtatták. Bár hatalmas szörnyeteggé vált, mégis legyőzték, Siegfried (- saját megj.: Sigurdként is ismert) kardja vetett véget létezésének.

Így szól Sigurd és Fafnir története röviden:

Hiordis már szíve alatt hordozta Sigurdot, amikor Sigmund, az apja elesett egy csatában. Sigmundnak haldokolva kellett megtudnia, hogy gyermeke fog születni, így örökségül azt a kardot hagyta leendő fiára, amit Odin a csatában darabokra tört.
Hiordis újra férjhez ment, s Alf király úgy döntött, hogy a fiút elküldi Reginhez, a törpe kovácshoz, hogy nevelje fel.
A fondorlatos Regin jól látta, micsoda erő lakozik az ifjú Sigurdban, ezért eltervezte, hogy felhasználja terveihez, és megszerzi azt a mesés kincset, ami után annyira sóvárgott.
Reginnek Hreidmar volt az apja, akinek volt még két testvére: Ótr és Fafnir. Egyszer egy isten (Loki) véletlenül megölte Ótr-t, ezért családja elégtételt követelt: aranyat és kincseket kértek. Loki elkérte a tengeri óriásasszony, Rán hálóját, a tengerbe merítette, és kifogta Andvari törpét, aki épp csuka alakjában úszkált a vízben. Loki csak akkor volt hajlandó szabadon ereszteni a törpét, ha az minden kincsét neki adja. Andvari odaadta minden aranyát és drágakövét, csak egy gyűrűt akart megtartani. Meg volt rá az oka, hogy miért: átok és halál várt viselőjére. Ám Loki a gyűrűt is elszedte Andavaritól, ami a hatalmas kinccsel egyetemben Heidmarhoz és Fafnirhoz került. Az irígység, kapzsiság és mohóság erőt vett Fafniron, és az összes kincset csak magának akarta megtartani, ezért sárkánnyá változott, rátelepedett az aranyra, testvérét pedig megölte.
Sigurd végül Regin rábeszélésére ráállt, hogy megöli a sárkányt. Megkérte a törpét, hogy kovácsoljon neki kardot, ám minden kardja kettétört. Végül Sigurd az apjától örökölt pengedarabokat adta oda a törpének, hogy kovácsolja egybe. El is készült a kard, s nem hogy nem tört el, de Sigurd még az üllőt is kettéhasította vele.
Regin és Sigurd óvatosan megközelítették Fafnir barlangját. A törpe azt tanácsolta, hogy Sigurd ásson egy gödröt, feküdjön bele, és takarja le magát valamivel. Mikor pedig elmegy fölötte a sárkány, leszúrhatja. Ekkor megjelent egy rejtélyes öregember is, aki nem volt más, mint Odin, és azt súgta az ifjú hős fülébe, hogy ásson egy árkot a sárkány vérének, amelyben ha megfürdik, testét nem sebezheti meg semmi sem. Sigurd így is tett, megölte a sárkányt, s megfürdött a vérében, de egy falevél észrevétlenül a vállára esett, így teste egy helyen mégis sebezhető maradt. Regin megkérte Sigurdot, hogy adja neki oda Fafnir szívét, de mielőtt ezt Sigurd megtette volna, ivott egy kicsit a sárkány véréből, és csodák csodájára ezek után megértette az állatok beszédét.
Kihallgatta a madarakat, akiknek társalgásából megtudta, hogy Regin cselszövést tervez ellene, ezért kardjával lefejezte a törpét. Ezután megsütötte a sárkány szívét, és egy részét megette, amitől mindentudóvá vált.

(forrás: Fiction Kult; Kissmarta.com)

Nyereményjáték

Mostani játékunkban a művészetek világába próbálunk csalogatni benneteket. Felicity ebben a részben kötődni kezd a londoni Nemzeti Galériához, ez ihlette mostani játékunkat. Minden állomáson egy olyan festményt találtok, amit a Nemzeti Galériában állítottak ki, illetve segítségképp eláruljuk azt is, melyik évben készült az alkotás. Nincs más feladatotok, mint megírni, pontosan melyik festő művét osztottuk meg az egyes állomásokon. (Tehát a festő nevére vagyunk kíváncsiak, nem a festmény címére - a neveknél már a vezetéknevet is elfogadjuk.)
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

1641

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/05 Deszy könyvajánlója
04/07 Kelly és Lupi olvas
04/09 Dreamworld

Sandra Regnier - Az elfek öröksége

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Sandra Regnier: Az elfek öröksége című regénye, a Sárkányok gyermeke trilógia első része. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja a testalkata miatt sokat csúfolt Felicity cseppet sem átlagos történetét, melyben a hétköznapi élet problémái épp úgy megjelennek, akárcsak a misztikus kalandozások. 

2015.november 10-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Sandra Regnier: Az elfek öröksége

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632616124
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter

Fülszöveg:

Felicity Morgan nem pontosan az, akit az elfek megjövendölt megmentőjeként elképzelünk. Még csak tizennyolc éves, fogszabályozót visel, a divatos ruhák nem az ő világa, és mindig úgy fest, mint aki nem aludt eleget. Fay mégis különleges sorsra rendeltetett. Egy nap új tanuló érkezik Felicity iskolájába, aki messze a leghelyesebb srác Londonban. Ő Leander FitzMor. Vonzó megjelenésével, kedvességével és megnyerő személyiségével mindenkit az ujja közé csavar. Felicity távol marad a fiút ostromló lányok csapatától, de Leandert mégsem tudja kizárni az életéből. Mert bár az iskola legnépszerűbb diákjai sorban állnak Lee barátságáért, a fiú mégis folyton Felicity társaságát keresi. Ahogy telik az idő, Fay egyre több furcsaságot tapasztal, és úgy tűnik, hogy Lee is titkol valamit. A lány egyre biztosabb benne, hogy valami nem stimmel, de erről csak akkor bizonyosodik meg, mikor Leevel váratlanul visszautaznak az időben...

Saját véleményem:

Az elfek örökségével elég érdekes módon alakult a találkozásunk. Éppen az Egyszer volt, hol nem volt sorozat 3. évadának Pános részeit faltam gőzerővel – ahol gyerekkori hiányosságaim ellenére azonnal belezúgtam Pánba –, amikor szembe jött velem Sandra Regnier trilógiája. Égi jelnek tekintettem. Ráadásul a német borító és sorozatcím alapján arra asszociáltam, hogy lesz itt minden, amire csak vágyom: tündérek, London, Pán – mi több, mindez német írónő tollából (eddig csak remek német szerzőkkel volt dolgom).
Nos, az a helyzet, hogy ebből Londont, mint helyszínt leszámítva az égadta egy világon semmi nem jött be.
Ha hozzám hasonlóan egy modern, tündérekkel teletűzdelt mesefeldolgozást/legendát vártok, akkor célszerű ilyetén álmaitokat későbbre tartalékolni, mert csalódás lehet a vége. Az elfek öröksége nem egy Pán Péter átirat, tündérek sem repkednek benne, és a Tündérek Udvarában sem bolyongunk. Helyette viszont van itt ősi jövendölés, titokzatos elf fiú, hétköznapi problémák, felvillanásnyi látomások, és egy kis időutazás.

A történet két részre bontható. A mű első, nagyobb felében az iskolai-, családi-, és párkapcsolati problémák kerülnek előtérbe, minimális misztikummal megspékelve.
Miután Leander – vagyis Lee – beiratkozik a helyi suliba, azzal a szándékkal, hogy a jóslat szerinti lány (aki később a hitvese lesz) közelébe férkőzzön, s hogy felkészítse a ráváró küldetésre, megelégedve konstatálja, hogy a sors egy gyönyörű, gátlásoktól mentes szépséget szánt párjául. Csakhogy, mint kiderül, nem egy, hanem két Felicity is jár az évfolyamára, és a másik hölgyemény minden, csak nem vonzó számára. S ha mindez nem lenne elegendő, Lee nem fecsérelve idejét, korábban már forró csókban forrt össze a rossz jelölttel, ami által teljesen meg is babonázta azt.
Lee-nek innentől kezdve nincs egyszerű dolga. Egyrészt képtelen levakarni magáról a menő Felicity-t, és őszintén szólva, nem is nagyon akarja… legalábbis eleinte. Másrészt viszont össze kell barátkoznia az egész iskola által megvetett, kövér, stréber, alkoholtól bűzlő, állandóan késő City-vel, akinek legalapvetőbb szabálya, hogy semmiből nem kér, amihez már hozzáért druszája.

A regény első közel kétszáz oldala eköré a szerelmi háromszög köré összpontosul. Lee hol ide hajlik, hol oda. Sokszor teljesen kiismerhetetlen. Támogatja City-t, és a lúzer barátait, jókat szórakozik velük, sőt, egyre bensőségesebb viszonyba kerül a lánnyal, közben pedig a sekélyes sulikirálynő mellől sem tágít.
Nekem ez az elnyújtott, iskolába megyünk, szerelmi drámázunk, elviseljük a minket érő atrocitásokat rész egy kicsit túl hosszúra nyúlt. Szerintem kevesebb oldalszámból is ki lehetett volna hozni, vagy ha nem, akkor valami kis izgalmas, történeti előrelendülést vinni bele. Sajnos mindez kimaradt, így csak a szürke hétköznapok mókuskerekét tapostuk – legalább olvasmányos, nem pedig unalmas stílusban.
Ami viszont tetszett, az a hősnőnk-féle Felicity élete, és az ő karaktere.

Bevallom, amikor megláttam, hogy Felicity (bocsánat, de képtelen vagyok a gúnynevén, Citynek hívni) végre nem egy vasalódeszka címlaplány, hanem elég molett, nagyon megörültem neki. Sok lány küzd hasonló problémával, személyében pedig végre adott volt egy olyan karakter, aki valósághűen adhatta volna át mindazt, amin egy ilyen lány/fiú átmegy, ha folytonos bántás éri. Aztán kiderült, hogy cseppet túl lett dramatizálva a dolog. Jó, ha 5-10 kiló felesleg volt rajta, ami miatt maximum husisabb, de nem városméretű, mint ahogyan azt az egész iskola, beleértve saját barátait is, állították. Sokkoló, de sajnos a valóságban is működik ez a túlzott ferdítés. Elég, ha picit eltérsz az átlagostól, máris céltáblává vál(hat)sz.
Na, de visszatérve Felicity-re, tetszett benne a tartása, és a fejlődőképessége. A családi hátteréről-, és ahogyan azt kezelte, nem is beszélve. Ugyanakkor mérhetetlenül sajnáltam azért, hogy olyan családdal áldotta meg az ég, amilyennel.
Fekicity erős lány, jó humorérzékkel, és tipikus kamaszkori álmokkal-vágyakkal. Egyszóval olyan, mint te vagy én. Egy lány a tömegből, aki szeretné valamire vinni (annyi különbséggel, hogy őt az édesanyja a végtelenségig kihasználja).

Az elfek örökségének első fele tehát amolyan minden mélységet vagy magasságot mellőző, aranyos kis rész, valós, és kicsit tiniálombeli elemekkel fűszerezve, ami a különféle kapcsolatokra fókuszál.
Különösen szerettem Lee és Felicity közös jeleneteit, a „lúzer banda” tevékenykedéseit, valamint a fel-felvillanó látomásokat. És történelem rajongóként az ilyesfajta extra infómorzsákat is csillogó szemmel szívtam magamba. London pedig, mint helyszín rengeteg lehetőséget tartogat a hangulat kellő mértékű megalapozásához.
Egyetlen aggályom volt csupán: gőzöm nem volt arról, hova vagy mire akarunk kilyukadni.

Ezzel szemben a második rész fokozatosan fedi fel a történet valódi mibenlétét. Egyre több és több furcsaság gyűrűzik be, míg végül egy egészen hihetetlen világ tárul az olvasó elé. Mintha egy másik regénybe kezdenénk. Egy sokkal, de sokkal izgalmasabb, rejtélyesebb, kalandosabba. Őszintén remélem – és minden jel erre utal –, hogy a folytatásban ezt az irányt tartjuk meg, mert én hihetetlenül élveztem az időutazást, és hogy olyan történelmi eseményeket, színtereket barangolhattam be testközelből, amik kimaradtak a töri óráimról.
Olyan az egész, mint egy YA-időutazásos Da Vini-kód vagy A titkok könyvtára (film). Tele rejtvényekkel, megoldásra váró feladatokkal, eltűnt ereklyékkel, új ismeretekkel, és minden ilyesmivel.
És akkor még nem beszéltünk az elfek világáról, az ősi jóslatról, és egy nagy csatáról, amikről egyelőre sajnos csak nagyon keveset tudunk meg, ám ahhoz épp elegendőt, hogy felcsigázva várjuk a folytatást.
Ó, és említettem már a szörnyen gonosz függővéget?

Összességében tehát azt javaslom, elsősorban ne egy tündéres, elfes kalandregényt várjatok, mert a bevezető kötet túlnyomórészt inkább a hétköznapi világra alapoz, és abba szivárog be lassanként a másik. Viszont ha szeretitek a téren és időn átívelő, rejtélyes kalandokat, akkor mindenképp érdemes átverekedni magatokat a kezdeti szakaszon.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Lee, Felicity

Kedvenc jelenet: Lee fejezetei, a Towerben, és az időutazások

Negatívum: Felicity családja, az after party, és a mindenki hirtelen belezúg City-be dolog

Borító: 5/4

Elfek

Az elf mitikus lény volt a pogány germán népeknél; de az észak-európai folklórban mindmáig fennmaradt. Az elfek eredetileg kisebb termékenységistenek voltak, akiket apró, de gyönyörű fiatal férfiakként és nőkként ábrázoltak, akik az erdőkben, a föld alatt vagy kutakban és forrásokban éltek, halhatatlanok voltak és varázserővel rendelkeztek.
A fantasy műfajába J. R. R. Tolkien nagy sikerű A Gyűrűk Ura című regényén keresztül kerültek be, ami az emberekhez hasonlatos, de sokkal tökéletesebb és halhatatlan lényekként ábrázolta őket.
A magyar fantasy-irodalom elfeknek, vagy tündéknek hívja őket. Nem azonosak a tündérekkel, bár némelyik regényben annak fordítják.

Sok fantáziavilág lakói. A természettel összhangban élő, hatalmas tudású lények. Általában depresszívek, mert őshazájuk elpusztult, vagy messzire keveredtek tőle. Szabadon elkeverednek az emberek és más fajok által benépesített területeken, de sosem érzik magukat otthon. Ők az erdő népe. Más esetben határtalan dekadenciájuk teheti befelé fordulókká őket. Az embernél többnyire vékonyabb, de általában nem gyengébb, szebb, bölcsebb és ügyesebb faj. Az egyszerű természetes szépséget kedvelik, munkáikon gyakori valami növény motívum. Ismertek költészetükről, táncukról, mágikus tudásukról és halálos pontosságú íjaikról. Harcművészetük, és távolsági fegyver használatuk legendás. Hegyes a fülük. Általában hosszú hajjal ábrázolják őket.

Nyereményjáték

A történetben számos popkultúrai-, történelmi-, és mitológiai elem keveredik egymással, így mostani játékunk során arra törekszünk, hogy próbára tegyük tudásotokat mindhárom témában.

Feladat:

1) Minden állomáson találtok egy kérdést, két válaszlehetőséggel. Döntsétek el, melyik a helyes opció, majd a megfejtést írjátok be a rafflecopter erre kijelölt mezőjébe. (Kötelező minden állomást teljesíteni!)
2) A válaszlehetőségek alatt - ha rákattintotok - találtok egy-egy képrészletet. Ezeket jó, ha lementitek vagy megjegyzitek, ugyanis ha az ötödik állomás végeztével összerakjátok - a helyes válaszok alatti - képrészleteket, akkor egy olyan híresség fotóját kapjátok meg, akinek a neve többször is elhangzik a regényben. Ezt pedig szintén írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába. (Kötelező!)
3) Jó, ha figyeltek, mivel a rossz megoldások alatt is láthattok képeket. Ügyeljetek arra, hogy a megfelelőeket használjátok!
4) Extra pontért cserébe kitalálhatjátok, hogy a nem megfelelő fotócsíkok mely hírességektől származnak. (Nem kötelező.)
5) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Mai kérdés:

 II. Erzsébet brit királynő mely unokája az idősebb?
William Arthur Philip Louis  vagy  Henry Charles Albert David

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/10 Kelly & Lupi olvas - Az írónő pinterestje
11/11 Deszy könyvajánlója - 4 érdekesség a Towerről
11/12 Dreamworld - Elfek
11/13 Könyvszeretet
11/14 MFKata gondolatai - Tower

Carina Bartsch - Türkizzöld tél

Egy év türelmetlen várakozás után végre elhozza a Maxim Kiadó az olvasóknak a Cseresznyepiros nyár folytatását, mely a Türkizzöld tél címet viseli.

Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere is egy turnéra invitál benneteket, melyben megismerhetitek a véleményüket a könyvről, illetve sok érdekességet megtudhattok a Türkizzöld tél történetével kapcsolatban.
A blogturné 2015. szeptember 5-én indul és minden nap szeretettel várja az olvasókat és ne feledjétek, hogy a Maxim Kiadó felajánlott 3 könyvet is, melyet megszerezhettek a turnéjáték során.

Carina Bartsch: Türkizzöld tél

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632616421
Oldalszám: 424 oldal
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter

Fülszöveg:

A helyes, vonzó, de egy csöppnyit arrogáns Elyas Emely idegeire megy. Halloweenkor meg mintha nem is lenne beszámítható. Emelynek nem hagy nyugtot a kérdés, hogy a fiú vajon miért lett hirtelen ilyen távolságtartó, és az egyre csak halogatott találkozó Lucával szintén rossz előérzetet kelt benne. Fellebben a türkizzöld szemű fiút körüllengő titok fátyla is, ám a valóság még rémisztőbb lehet, mint ahogyan azt Emely gondolná. Milyen mélyek valójában a múlt szakadékai? Emelynek pedig be kell látnia, hogy talán tévedett a fiú és a saját érzéseivel kapcsolatban. Az első nagy szerelem örökre összeköti őket, nem tudnak egymástól szabadulni: a szív és az ész harca örökös. Vajon melyik fog végül felülkerekedni? S mi lesz, ha a döntése áraként soha többé nem látja azokat a gyönyörű, türkizzöld szemeket?

Saját véleményem:

A tavalyi év egyik legkiemelkedőbb újdonsága volt számomra a Cseresznyepiros nyár, mely fiatalosságával, pimaszságával és lendületességével belopta magát a szívembe. Hogy Elyast ne is említsem...
Mindezen tényezők, valamint a brutálisan kegyetlen, egyáltalán nem olvasóbarát függővége miatt bátran kijelenthetem, hogy a Türkizzöld tél a 2015-ös évem legvágyottabb kötetévé avanzsált. Így hát némi túlzással, habzószájas fangirl módjára vetettem rá magam, amikor megkaparintottam. És amit kaptam - hangozzék bármily közhelyesen -, teljesen más volt, mint amire a Cseresznyepiros nyár vége alapján számítottam. De ugye olvasó tervez, író végez, vagy mi a szösz (ami természetesen nem baj!).
A Türkizzöld tél egyébként ugyanolyan, mint elődje, mégis más. S hogy az ellentmondások számát tovább növeljem: cselekményileg alulmúlja az első részt, érzelmileg viszont bőven túlszárnyalja azt.

"Elyashoz közel lenni, a világon semmilyen más érzéssel nem lehet összehasonlítani. Még soha nem éltem meg olyasmit, ami akárcsak megközelítőleg ilyen szép lett volna, és ami ilyen sok érzést váltott volna ki belőlem. Úgy éreztem, mintha az egész eddigi életem csak egy bevezető futam lett volna, és most végre elkezdődne."

A történet ezúttal teljes mértékben Emely és Elyas kapcsolatára koncentrálódik, elhagyva mindenféle baráti, iskolai, és egyéb sallangot. Időben pedig néhány hét elteltével ugyanott vesszük fel a fonalat, ahol abbahagytuk, annyi különbséggel, hogy az Emely életében jelenlévő fiúk felszívódtak, ami nem kicsit bosszantja hősnőnket. Főként Elyas távolságtartása miatt puffog.
Azonban egy érdekes, és olvasói szemmel felettébb mulatságos halloween parti után kedvenc párosunk igencsak meghitt, bensőséges viszonyba bonyolódik, s újra részesei lesznek egymás életének, ezúttal a valódi érzéseikre fókuszálva, nem pedig a másik cukkolására. A békés idill ellenben nem tart sokáig. Elyas titkának napvilágra kerülésével minden a feje tetejére áll.
Tudjátok, boldogság, lángoló szenvedély - mindig így kezdődik, aztán jön a sírás, fájdalom és a menekülés.
 
Annak idején, amikor befejeztem a Cseresznyepiros nyarat, úgy sakkoztam magamban, hogy a folytatásban Emely bántó levele miatt Elyas kitolat a képből, és így ezzel kapcsolatos lesz a dráma. Az meg sem fordult a fejemben, hogy a kedves írónő előbb megadja nekik a földöntúli boldogságot - s általuk természetesen nekünk is -, hogy aztán minél magasabbról taszíthasson mindenkit a mélybe. De így történt.
Oké, utólag belátom, tényleg kellett az a falatnyi mennyország, hogy láthassuk, érezhessük, mit veszítenek szereplőink a szakítással, s hogy pontosan milyen mértékű is a köztük feszülő kötelék.

A nagy szakítás előtti rész ellenben ugyanolyan édes, habkönnyű, szórakoztató, s egyben lábrogyasztó, mint az első rész. Olyannyira, hogy a regény első, kb. 100 oldalát szóról-szóra kiidézném szívem szerint.
A halloween parti közbeni macska-egér játék fergeteges, akárcsak a másnap. Elyasék csak úgy sziporkáznak, ugratásból, kínos és vicces szituációból egyaránt kijut. Akárcsak kémiából, ami rettentő jól működik köztük. Látni és érezni, milyen mély szerelem is az övék. Az a valódi igaz, mindent felemésztő fajta.
Bevallom, épp emiatt éreztem sok esetben azt, hogy Emely túlreagálja Elyas botlását. Külső szemlélőként nem értettem, miért kell ennyire drasztikusan elválni, mert igen, Elyas valóban hibázott, na de egy ilyen e-mailes csíny közel sem olyan kaliberű átverés, hogy ekkora szerelem végére pontot tegyen. Ám mielőtt nagyon megutálnátok Emely-t, elárulom, idővel, és sok-sok magyarázattal később értelmet nyer az egész. Mint ahogyan sok más is. Addig azonban számítsatok jó sok fájdalomra, drámára, kínos szituációra. Na, nem az idegesítő fajtából, hanem abból a gyomorszorítóból, amikor minden erőddel azért szurkolsz, hogy történjen végre valami jó.
Számomra olyan volt ez az egész, mintha beköltöztem volna Emely vagy Elyas testébe. Szorongtam, reménykedtem, picit meghaltam legbelül, velük párhuzamosan, szóval le a kalappal Carina előtt, hogy érzelmileg képes volt ennyire  intenzíven hatni rám, mint olvasóra.

"Ha a szerelem kicsúszik az ember ujjai közül, soha nem kaphatja vissza. Örökre elveszett. Az ember találhat új szerelmet, de soha nem ugyanazt."

Ami a karaktereket illeti, egyszerre szerettem volna mind a kettőt felképelni, és megölelgetni. Annyira idióták, mégis szerethetőek. A makacsságuk, és az önérzetük emeli kettejük közé a legnagyobb falat.
Tudom, hogy Emely-t sokan nem szeretik, ám én azon kevesek táborát erősítem, akik megértik, sőt kedvelik őt. Az elválás terhe alatt pedig egy egészen más, sebezhető énjét mutatja meg, amivel szerintem könnyen tud azonosulni az, aki volt már hasonló helyzetben, legyen szó szakításról, vagy bárminemű megbántásról. Nem könnyű egyszerre szeretni, gyűlölni, reménykedni és akarattal ellökni valakit. Amikor ránézni sem tudsz az illetőre, közben meg majd' elepedsz egyetlen szaváért, érintéséért.
Elyas pedig... ó, drága Elyas... rá nincsenek szavaim. Biztos mindenki látott már csillogó tekintetű, bánatos, elhagyott kölyökkutyát. Na, Elyas ebben a kötetben pont ilyen. Mindvégig kínzó vágy mardosott, hogy betuszkoljam magam a sorok között, és megvigasztaljam, annak dacára, hogy nem szereti a kutyákat. Olyan kis elesett, megtört. *Sóhaj*
Elyasszal kapcsolatban viszont van még két dolog, amit fontos kiemelni. Az egyik a karrierje, és az ezzel kapcsolatos dilemmája, ami egyfajta oldalproblémává növi ki magát, és egy olyan megoldásra váró ügyet eredményez, amit sajnálom, hogy bővebben nem fejtett ki az írónő. Én a magam részéről kíváncsi lettem volna rá. A másik, amiért viszont gigantikus pluszpont jár, az a srác magyarázata a tetteit illetően. Őszintén, minden túlzás nélkül mondom, én még ilyen korrekt, kellően kifejtett indoklással nem találkoztam. Amellett, hogy megható és szép volt, rengeteg dolgot helyezett új megvilágításba. Konkrétan az egész első kötetet. Érdekes volt mindannak tekintetében visszagondolni az eseményekre, amiket elárult.

Összességében tehát azt mondom, ez a rész egyszerre volt gyengébb és erősebb a Cseresznyepiros nyárnál. Pergő cselekmény, folyamatos szópárbajok helyett ezúttal a múlté, jelené, és az ezt összekötő érzelmeké lett a főszerep. Carina Bartsch földig rombolta Emely és Elyas kapcsolatát, hogy aztán egy erősebb alapra újraépíthesse. A kérdés csak az, hogy létezik-e harmadik esély?
Ajánlom mindenkinek, aki szerette az első részt, garantáltan ezt sem fogjátok tudni letenni, és azoknak is, akik szeretnének egy helyenként vicces szócsatákkal tűzdelt, szívszorító szerelmi történetet olvasni, két egyszerű, ámde annál értékesebb emberről.  

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő:Elyas, Emely, Emely apja, Elyas családja, Ligeia

Kedvenc jelenet: halloween party és az aztuáni nap, valamint Emely és az apukája beszélgetése

Negatívum: az összecsapott befejezés, és Alex hiánya

Borító: 5/4

Elyas CD-je Emelynek

Nyereményjáték

Az írónő címadására jellemző, hogy színeket használ, de nemcsak ő alkalmazza ezt a módszert, hanem mások is előszeretettel adnak vagy adtak színekkel kapcsolatos címet. Összegyűjtöttünk párat, az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok ezeket a “színes” könyvcímeket. Segítségül elrejtettük a betűket a bejegyzésekben, ha kitaláltátok, írjátok be a Rafflecopter megfelelő mezőjébe az oldalak lájkolása mellett.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta.A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk

Mai könyv:

Kerstin Gier időutazásos szerelmi trilógiájának egyik része.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

 

09/05 Deszy könyvajánlója
09/06 CBooks
09/07 Kelly & Lupi olvas
09/08 MFKata gondolatai
09/09 Könyvszeretet
09/10 Dreamworld

Nina George - Levendulaszoba

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Nina George: Levendulaszoba című regénye.

Ez a könyv egy különleges utazás történetét meséli el, ami a levendulaszobából indul.
Kísérjétek el a Blogturné Klub 5 tagját is egy különleges turnéra, ahol egy gyönyörű könyv szereplőivel, történetével, helyszíneivel, hangulatával ismerkedhettek meg. Természetesen az elengedhetetlen nyereményjáték sem maradhat el!

Tartsatok velünk!

Nina George: Levendulaszoba

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632615400
Oldalszám: 336 oldal
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter

Fülszöveg:

A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Ő pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást.

21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme, a gyönyörű Provenzalin Manon kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, melyet Jean azóta sem mert elolvasni. A veszteséget gyötrő emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a megbántottság börtönében élte a mindennapokat. Mígnem egy nyáron minden megváltozik. Egy új kapcsolat, egy ébredő érzés, és a levendulaszobába zárt múlt újraéled, és Jean kézbe veszi Manon levelét… Egy utazás veszi kezdetét, mely során barátságok szövődnek, különleges sorsok tárulnak fel, és a lélek megtisztulhat. De lezárulhat végre a múlt, hogy helyet engedjen a jelennek és a jövőnek?

Saját véleményem:

Jean Perdu 21 éven át magányosan, a könyvek világának szentelve életét, tengette mindennapjait. Mióta kedvese, az élettel teli Manon egy éjszaka elhagyta, Perdu magába zárkózott, mélyen eltemette a nő emlékét, még a nevét is megpróbálta elfelejteni, a szerelmet pedig végleg kitörölte a szótárából. Kizárólag munkájának és hobbijának hódol azóta is.
Hajóján kialakított egy könyvesboltot, és a hozzá betérő embereket, néhány furcsa kérdés feltétele után, olyan könyvekkel látja el, melyekre éppen szüksége van lelküknek. Ám egy napon új lakó érkezik a házba, ahol Perdu is él, és néhány asszony meggyőzi a könyvkereskedőt, adjon legalább egy asztalt az új hölgynek, aki éppen most vált el a férjétől, aki megcsalta és kisemmizte.
Perdu eleget téve a noszogatásnak, 21 év után kinyitja a levendulaszobát, ahova oly sok emléke fűződik, és az ott található asztalt átviszi szomszédjának. Másnap a nő közli vele, hogy talált a bútor fiókjában egy levelet.
Noha Perdu eleinte húzódzkodik, hogy elolvassa, egy este után, amikor a vágy újra fellobban benne szomszédnője miatt, mégis kibontja a borítékot. Ám Manon levele és az igazság, hogy miért hagyta el, teljesen új színezetet ad a történteknek. Így hát Perdu feldúlva, mindent hátrahagyva elindul, hogy felkeresse szerelmét. Útja során vele tart egy fiatal, írói válságban szenvedő szerző, Max is.

Ez a regény teljes mértékben olyan, mint maga Jean Perdu. Kicsit őrült és kaotikus, mégis finom, gyengéd, érzelmes, elgondolkodtató és nagyon más, mint az átlag. Meg kell találni a benne levő szépséget, a lényegi mondanivalót, és hagyni, hogy simogassa a lelkünket a rengeteg gyönyörű gondolat.
Eleinte nem igazán tudtam hova tenni a történetet, sőt a kezdés közben azt hittem, hogy nem is a mai modern korban játszódik, valamint kellett egy kis idő, mire kibogoztam, ki-kicsoda. De aztán minden a helyére került, és Perdu személyében egy olyan megtört, a múltját gyászoló férfit ismertem meg, aki ha önmagát nem is, de mindenki mást képes volt könyvek által meggyógyítani. Nagyon tetszett, ahogy az írónő a könyvek varázsát és megmagyarázhatatlan vonzerejét beleszőtte a sajátjába.
Perdu hajója, és annak minden momentuma zseniális volt! Az Irodalmi Patikában, amin egy hajón kialakított, zegzugos, 4000 könyvből álló kis boltocska volt, minden betérő vásárló azt kapta, ami illett a lelkiállapotához vagy élethelyzetéhez.
Perdu olyan mélyen magába szívta a regényeket és azok mondanivalóját, az olvasóra gyakorolt érzelmi kihatásait, hogy néhány meglehetősen furcsa kérdés után zsigerileg tudta, mire van szüksége a vásárlójának. Imádtam, hogy képes volt inkább visszavenni és nem eladni egy-egy könyvet, ha úgy vélte az ártana az adott embernek.
Az, hogy Perdu nem tudta a saját életét és lelkét rendbe tenni, kimerült ebben a pótcselekvésben. Minden körülötte levő férfit, nőt, gyereket megpróbált meggyógyítani. Titkos könyvklubokat rendezett, a házban tippeket adott az őt kérdezőknek, és még sokáig sorolhatnám. A saját gondjait viszont mélyen eltemette. 21 éven keresztül gyászolta magát és az elvesztett szerelmet.
Tetszett, hogy fokozatosan egyre többet és többet ismerhettünk meg abból az életből, amikor ez a férfi életvidám, önfeledt és boldog volt. Érdekes volt látni, hogy az a levél, egy egyszerű papírdarab, amit 21 éven át került, miként változtatott meg mindent, és adott egy teljesen új színezetet az eseményeknek. Sejtettem, hogy az lesz, ami benne állt, mégis letaglózott.

Nagyon sajnáltam Perdut, hogy ennyi fájdalmon kellett átesnie, és hamis illúzióban élt. Viszont bármilyen indoka is volt Manonnak, amikor elhagyta, és ami miatt egyébként sajnáltam is a nőt, mégis ahogy egyre jobban megismerhettük a saját feljegyzéseiből és az emlékképekből, egy rendkívül önző hölgyeménynek találtam. Az, hogy miként élt, és hogy számára az a bizonyos élethelyzet jelentette a szabadságot, nekem furcsa volt, és emiatt nem tudtam elhinni, hogy ugyanúgy szerette Perdut, mint az őt. De tagadhatatlanul megtanította élni a férfit. Igazán és önfeledten.
Ami viszont nekem egy kicsit kaotikus volt, az Perdu és Maxék utazása. Olykor gyors volt a tempó és nem igazán értettem, mi miért vagy hogyan történt. Olyan érzésem volt, mintha átlapoztam volna pár oldalt. Ugyanakkor a lényegi mondanivalója megfogott. Az, hogy milyen hatással volt a három különböző problémával küzdő férfira. Minden megálló, helyszín valami új dolgot kapart meg és hozott felszínre.
Összességében inkább az érettebb, felnőtt korosztálynak ajánlanám. Azoknak, akik szeretik a lelkis, érzelmeken alapuló regényeket, ahol pergő izgalmak helyett a lassabb lefolyású eseményeké a főszerep. Mindez gyönyörű helyszínekkel, hangulatos vacsorákkal, táncokkal, és francia vidékekre jellemző jellegzetességekkel megfűszerezve

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Max

Kedvenc jelenet: tangó

Negatívum: Manon kétlaki élete

Borító: 5/5

Levendula

A levendula használata és ismertsége majdnem egyidős az emberiséggel. Több mint 2500 éve használják gyógynövényként, amit írásos források is rögzítenek. Az ókorban az egyiptomiak, a föníciaiak és Arábia népei a növényt mumifikálásra és parfümként használták. A rómaiak a levendulaolajat fürdésre, főzésre és a levegő illatosítására használták, és valószínűleg ők adták a latin eredetű nevet (lavare mosni, vagy livendula fakó és kékes), amelyből a mai név ered. A növény nyugtató és frissítő tulajdonsága, az erős illat rovarűző hatása, és a szárított növény dohánykeverékekben történő használata szintén emelte a növény értékét az ókoriak szemében. A római férfiak a közfürdőkben testükre kenték.

 

 

A levendula a Földközi-tenger partvidékéről származó örökzöld félcserje, de Ázsia nyugati tájain és Kelet-Indiában is vadon terem. Összesen 21 fajtáját ismerjük, igaz, a természetgyógyászat szempontjából csak három értékes.  

A levendulának többféle nemesített változatát termesztik, különböző színben és méretben. Lehet halványrózsaszín, mint a "Loddon Pink" fantázianevű változat, sötétlila, mint a "Hidcote", de akár fehér is, mint a "Nana alba". A levendulatermesztés igazi hazája Dél-Franciaország, Provance-ban hatalmas területeken nevelik. 

 

A  francia levendula 30 centiméter magasra nő, és az illata nőiesebb, parfümösebb, mint például az angolé.

(forrás: levendulafarm & pannonhalmilevendula)

 

Nyereményjáték

A blogturné végén 3 db Levendulaszoba kerül sorsolásra. Ahhoz, hogy a sorsoláson részt vegyél, nincs más dolgod, mint lájkolni a rafflecopterben szereplő oldalakat.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/03 MFKata gondolatai - Trailer
11/05 Roni olvas - Hangulatteremtő képek
11/07 Deszy könyvajánlója - Cseh lesifotó & Idézetek
11/09 Kelly & Lupi olvas - Tangó
11/11 Dreamworld

Carina Bartsch - Cseresznyepiros nyár

Carina Bartsch első regényét, ami a Cseresznyepiros nyár címet viseli, a Maxim Kiadó jóvoltából már ez év októberétől kapható a boltokban. De még előtte egy kis ízelítő és kedvcsináló blogturné indul a Blogturné Klub 7 bloggere által, ahol megismerhetitek a bloggerek véleményeit, a könyvhöz kapcsolódó érdekességeket és egy nyereményjátékot is találtok, melynek nyereménye 3 pld a Cseresznyepiros nyár c könyvből.

Carina Bartsch: Cseresznyepiros nyár

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632615233
Oldalszám: 460 oldal
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter

Fülszöveg:

Nem létezik olyan lány, aki elfelejtené, milyen is volt az első szerelem ezt senki sem tudja jobban, mint Emely. Hét év után találkozik ismét Elyas-szal, a jó megjelenésű, kedves, és világítóan türkizzöld szemű sráccal. Legjobb barátnőjének bátyja, aki már egyszer teljesen összezavarta az életét, és ezeket a sebeket még mindig mélyen magában hordozza. Emely teljes szívéből utálja őt. Sokkal inkább a rejtélyes, e-maileket író Lucára irányítja a figyelmét, aki az érzékeny és romantikus üzeneteivel megérinti a szívét. A két férfi különböző irányba tereli Emelyt, akinek el kell döntenie, melyik közülük, aki megmutatja neki az igazi énjét.
De vajon tényleg beleszerethet valaki egy ismeretlenbe, vagy jár egy második esély az első szerelmednek?

Saját véleményem:

Emely szinte a föld felett repes az örömtől, amikor megtudja, hogy gyerekkori és egyben legjobb barátnője, Alex, három év után végre visszaköltözik Berlinbe, ami egyben azt is jelenti, hogy végre, oly hosszú idő óta, megint napi kapcsolatba kerülnek. Csakhogy az ezer fokon égő lány nem egy helyi koleszt vagy albérletet választ új lakhelyéül, hanem nőcsábász bátyja, Elyas lakását. Annak az Elyasnak, aki évekkel korábban, Emely első szerelmeként úgy összetörte a lány szívét, hogy az azóta sem képes normális párkapcsolatot létesíteni.

Alex miatt Emely akarva-akaratlan újra kapcsolatba kerül Elyasszal, és kezdetét veszi köztük egy őrült tempójú, meglehetősen intenzív macska-egér párbaj. Ám mindeközben felbukkan a 23 éves lány életében egy titokzatos hódoló, Luca, aki állandóan e-mailekkel bombázza. Lucáról kiderül, hogy akár egy potenciális jelölt is lehetne Emely számára: kedves, aranyos, vicces, intelligens és mindenben tökéletes ellentéte a szexi, pimasz, állandóan flörtölő Elyasnak, aki valamilyen módon, állandóan felbukkan, és szüntelenül nyaggatja a lányt.

"A szerelem csodaszép, állították legtöbben, én viszont azon tűnődtem, hogy akkor miért fáj olyan rettenetesen."

Vannak könyvek, amik megnevettetnek. Vannak könyvek, amik elvarázsolnak. Vannak könyvek, amik akár rólad is szólhatnának. És vannak könyvek, amikről pontosan tudod, hogy neked íródtak. Na, a Cseresznyepiros nyár pont ilyen. Megnevettet, elvarázsol, rólad és neked szól.

Az utóbbi időben egyre több New Adult regény tört be a könyvpiacra, és ennek egyik elkerülhetetlen következménye, hogy már nehezen tudnak újat mutatni. A sablon szerint a főhősök általában szenvednek az elérhetetlen szerelem vagy az elhagyatottság miatt, majd lángra lobbanva összeborulnak, végül szakítanak, csak hogy újra összejöhessenek. Ez valamilyen szinten persze itt is megjelenik - Emely és Elyas közös múltját és jelenét tekintve - , de a körítés, ahogy Carina Bartsch mindezt tálalja, az egészen egyszerűen fergeteges és nem mindennapi!

A sztori legfőbb kulcsa a rengeteg humor. A két főszereplő folyamatosan piszkálódik és beszólogat egymásnak, valamint a legfurcsább helyzetekben keserítik meg a másik életét. Ebből kifolyólag a nevetés garantált... de szinte folyamatosan. Engem itthon teljesen hülyének néztek, mert csak ültem, olvastam, és azt látták, hogy már-már folyik a könnyem a sok röhögéstől. Emely és Elyas ontotta magából a jobbnál jobb poénokat.
Emely-vel szinte a könyv végéig sikerült azonosulnom (de a végén már fejbe csapkodtam volna, hogy ne kínozza tovább szerencsétlen srácot, eleget vezekelt). Ő egy végtelenül egyszerű, nyugodt lány, akinek a múltban az első nagy szerelme csúnyán összetörte a szívét, és ez olyannyira rányomta a bélyegét a szerelmi életére, hogy azóta sem tud normális párkapcsolatot létesíteni. Ezen túlmenőleg remek barátnő - jól kezeli a szeleburdi, álmodozó, mindent ezer fokon megélő Alex fellángolásait, és tipikus csajos megnyilvánulásait -, vérbeli könyvmoly, és olyan szarkasztikus belső monológokat nyom le, hogy az eszméletlen. Továbbá a közös pontunk: az 1967-es Ford Shelby Mustang GT. Emely (is) a lelkét eladná, ha megkaparinthatná álmai autóját... és mit gondoltok, kinek van ilyenje? Naná, hogy Elyasnak! (Megjegyzem, Emely-vel ellentétben én abszolút nem tiltakoznék, ha a Mustáng mellé kettőt fizet, egyet vihet akcióban megkapnám ezt a türkiz szemű félistent.)
Elyas... *sóhaj*... ő annyira könyves álompasi. Magabiztos fellépésű, csibész, szarkasztikus, humoros, őszinte, kitartó, úgy félti a kocsiját, mint más a gyerekét, karizmatikus, és oké, oké leálltam. Szóval ő az a tipikus rosszfiú, aki jófiú. 

"(…) ha Elyasról volt szó, a szívemnek és a fejemnek mindig is jelentősebb kommunikációs problémái akadtak."

Emely és Elyas látszólag nagyon más. Mindössze két dologban hasonlítanak: csökönyösek, mint a szamár, plusz a Mustang, ugye. De a párosuk bombasztikus! Imádtam a macska-egér játékaikat, és minden együtt töltött másodpercüket. Amikor egy légtérben vannak vagy valamilyen módon kommunikálnak, valósággal forr közöttük a levegő. Kémiai szinten (is) rettentően jó páros. Olvasóként tudod, hogy ha ezek egyszer végre összejönnek, az felér majd egy atomrobbanással.
Maga a cselekmény egyébként egyszerű. Emely, a két fiú, Luca és Elyas, valamint a lány múltban gyökerező szerelmi csalódása áll a középpontban, de ilyen zseniális fő és mellékszereplők (merthogy Alex, és Elyas barátai is szuperek) mellett ez bőven elegendő. Nem kell mindig gigantikus titok vagy világfájdalom. Ráadásul olyan izgalmas, élvezetes pillanatokat köszönhetünk a karaktereknek, amit olvasóként egy jó darabig tuti, hogy nem felejtünk el. Például a közös sátrazás, a motorozni tanulás, a mustangos jeleneteket, vagy a fagyiért folytatott harc. Olvassátok el, nem fogjátok megbánni!
Ajánlom mindenkinek - kortól függetlenül -, aki szeretne egy lehengerlő, vicces, új és eredeti New Adult történetet olvasni az első szerelemről, a megbocsátásról és továbblépésről. A vége miatt viszont előre szólok, hogy brutálisan kegyetlen függővég! Éppen ezért:

Kedves Maxim! Térden állva csúszok-mászok, Shrek Kandúr szemeket meresztve, hogy minél előbb jelenjen meg a második rész, mert még a tegnap is túl késő hozzá, és az írók által megtépázott lelkem már nem bírja sokáig a várakozást.

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Elyas, Emely, Alex, Sebastian

Kedvenc jelenet: biliárd nyeremény, sátrazás, motor oktatás

Negatívum: Emely viselkedés a vége felé

Borító: 5/5

Epres Margarita

Emely kedvenc itala az epres margarita, amit most akár Ti magatok is kipróbálhattok. Ha alkoholmentes változatban szeretnétek elkészíteni, akkor a Cointreau-t cseréljétek át narancslére, a tequilát pedig szóda- vagy szénsavas ásványvízre.

Hozzávalók:

- 5 cl tequila
- 1 cl Cointreau
- 3 cl eperpüré (3-4 szem eper leturmixolva, átpasszírozva)
- 1 cl lime lé
- 1 cl cukorszirup (ha nincs, akkor 1 ek. vizet, 1 ek porcukorral összeforralunk)
- finomszemű kristálycukor a pohár szélére
- lime/eper szeletek
- jég

Elkészítés:

1) Egy tányérra cukrot öntünk, és a koktélpohár szélét egy citromgerezd levével megnedvesítjük, majd a pohár száját a cukorba mártjuk.
2) Kevés jéggel az összes hozzávalót összeshakeljük, majd beöntjük a pohár aljába tett kevés törtjégre.
3) Lime és eper szeletekkel díszítjük a pohár szélét.

(forrás: piszke.blogspot.hu (az alkoholos változat))

Nyereményjáték

A történet szinte teljes egészében Berlinben játszódik. Arra gondoltunk, hogy ismerjük meg a várost jobban egy játék keretein belül, ahol a feladat felismerni a képen látható berlini nevezetességet. Természetesen nyeremény is vár rátok, mégpedig 3 pld Cseresznyepiros nyár kerül sorsolásra!!!

A kiadó kizárólag Magyarország területére postáz! A nyerteseket emailben értesítjük, kérünk titeket, arra az emailre válaszoljatok. Amennyiben 72 órán belül nem kapunk választ az emailre, újabb nyertest sorsolunk.
Ha kérdésetek van, esetleg úgy érzed rossz mail címet adtál meg a játékban, a klub hivatalos mail címén tájékoztatást kérhettek.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/02 Deszy könyvajánlója - 10 érdekesség az írónőről
10/04 MFKata gondolatai - Mustang
10/06 Kelly & Lupi olvas - Idézetek
10/08 CBooks - Borítók
10/10 Nem harap a…
10/12 Könyvszeretet - Zenék

10/14 Dreamworld - Epres margarita