A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Nina George: Levendulaszoba című regénye.
Ez a könyv egy különleges utazás történetét meséli el, ami a levendulaszobából indul.
Kísérjétek el a Blogturné Klub 5 tagját is egy különleges turnéra, ahol egy gyönyörű könyv szereplőivel, történetével, helyszíneivel, hangulatával ismerkedhettek meg. Természetesen az elengedhetetlen nyereményjáték sem maradhat el!
Tartsatok velünk!
Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632615400
Oldalszám: 336 oldal
Fordító: Hajdúné Vörös Eszter
Fülszöveg:
A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a gyógyszer. Ő pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál megoldást.
21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme, a gyönyörű Provenzalin Manon kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, melyet Jean azóta sem mert elolvasni. A veszteséget gyötrő emlékként őrzi ennyi év után is. A fájdalom, a büszkeség és a megbántottság börtönében élte a mindennapokat. Mígnem egy nyáron minden megváltozik. Egy új kapcsolat, egy ébredő érzés, és a levendulaszobába zárt múlt újraéled, és Jean kézbe veszi Manon levelét… Egy utazás veszi kezdetét, mely során barátságok szövődnek, különleges sorsok tárulnak fel, és a lélek megtisztulhat. De lezárulhat végre a múlt, hogy helyet engedjen a jelennek és a jövőnek?
Saját véleményem:
Hajóján kialakított egy könyvesboltot, és a hozzá betérő embereket, néhány furcsa kérdés feltétele után, olyan könyvekkel látja el, melyekre éppen szüksége van lelküknek. Ám egy napon új lakó érkezik a házba, ahol Perdu is él, és néhány asszony meggyőzi a könyvkereskedőt, adjon legalább egy asztalt az új hölgynek, aki éppen most vált el a férjétől, aki megcsalta és kisemmizte.
Perdu eleget téve a noszogatásnak, 21 év után kinyitja a levendulaszobát, ahova oly sok emléke fűződik, és az ott található asztalt átviszi szomszédjának. Másnap a nő közli vele, hogy talált a bútor fiókjában egy levelet.
Noha Perdu eleinte húzódzkodik, hogy elolvassa, egy este után, amikor a vágy újra fellobban benne szomszédnője miatt, mégis kibontja a borítékot. Ám Manon levele és az igazság, hogy miért hagyta el, teljesen új színezetet ad a történteknek. Így hát Perdu feldúlva, mindent hátrahagyva elindul, hogy felkeresse szerelmét. Útja során vele tart egy fiatal, írói válságban szenvedő szerző, Max is.
Ez a regény teljes mértékben olyan, mint maga Jean Perdu. Kicsit őrült és kaotikus, mégis finom, gyengéd, érzelmes, elgondolkodtató és nagyon más, mint az átlag. Meg kell találni a benne levő szépséget, a lényegi mondanivalót, és hagyni, hogy simogassa a lelkünket a rengeteg gyönyörű gondolat.
Eleinte nem igazán tudtam hova tenni a történetet, sőt a kezdés közben azt hittem, hogy nem is a mai modern korban játszódik, valamint kellett egy kis idő, mire kibogoztam, ki-kicsoda. De aztán minden a helyére került, és Perdu személyében egy olyan megtört, a múltját gyászoló férfit ismertem meg, aki ha önmagát nem is, de mindenki mást képes volt könyvek által meggyógyítani. Nagyon tetszett, ahogy az írónő a könyvek varázsát és megmagyarázhatatlan vonzerejét beleszőtte a sajátjába.
Perdu hajója, és annak minden momentuma zseniális volt! Az Irodalmi Patikában, amin egy hajón kialakított, zegzugos, 4000 könyvből álló kis boltocska volt, minden betérő vásárló azt kapta, ami illett a lelkiállapotához vagy élethelyzetéhez.
Perdu olyan mélyen magába szívta a regényeket és azok mondanivalóját, az olvasóra gyakorolt érzelmi kihatásait, hogy néhány meglehetősen furcsa kérdés után zsigerileg tudta, mire van szüksége a vásárlójának. Imádtam, hogy képes volt inkább visszavenni és nem eladni egy-egy könyvet, ha úgy vélte az ártana az adott embernek.
Az, hogy Perdu nem tudta a saját életét és lelkét rendbe tenni, kimerült ebben a pótcselekvésben. Minden körülötte levő férfit, nőt, gyereket megpróbált meggyógyítani. Titkos könyvklubokat rendezett, a házban tippeket adott az őt kérdezőknek, és még sokáig sorolhatnám. A saját gondjait viszont mélyen eltemette. 21 éven keresztül gyászolta magát és az elvesztett szerelmet.
Tetszett, hogy fokozatosan egyre többet és többet ismerhettünk meg abból az életből, amikor ez a férfi életvidám, önfeledt és boldog volt. Érdekes volt látni, hogy az a levél, egy egyszerű papírdarab, amit 21 éven át került, miként változtatott meg mindent, és adott egy teljesen új színezetet az eseményeknek. Sejtettem, hogy az lesz, ami benne állt, mégis letaglózott.
Nagyon sajnáltam Perdut, hogy ennyi fájdalmon kellett átesnie, és hamis illúzióban élt. Viszont bármilyen indoka is volt Manonnak, amikor elhagyta, és ami miatt egyébként sajnáltam is a nőt, mégis ahogy egyre jobban megismerhettük a saját feljegyzéseiből és az emlékképekből, egy rendkívül önző hölgyeménynek találtam. Az, hogy miként élt, és hogy számára az a bizonyos élethelyzet jelentette a szabadságot, nekem furcsa volt, és emiatt nem tudtam elhinni, hogy ugyanúgy szerette Perdut, mint az őt. De tagadhatatlanul megtanította élni a férfit. Igazán és önfeledten.
Ami viszont nekem egy kicsit kaotikus volt, az Perdu és Maxék utazása. Olykor gyors volt a tempó és nem igazán értettem, mi miért vagy hogyan történt. Olyan érzésem volt, mintha átlapoztam volna pár oldalt. Ugyanakkor a lényegi mondanivalója megfogott. Az, hogy milyen hatással volt a három különböző problémával küzdő férfira. Minden megálló, helyszín valami új dolgot kapart meg és hozott felszínre.
Összességében inkább az érettebb, felnőtt korosztálynak ajánlanám. Azoknak, akik szeretik a lelkis, érzelmeken alapuló regényeket, ahol pergő izgalmak helyett a lassabb lefolyású eseményeké a főszerep. Mindez gyönyörű helyszínekkel, hangulatos vacsorákkal, táncokkal, és francia vidékekre jellemző jellegzetességekkel megfűszerezve
Eleinte nem igazán tudtam hova tenni a történetet, sőt a kezdés közben azt hittem, hogy nem is a mai modern korban játszódik, valamint kellett egy kis idő, mire kibogoztam, ki-kicsoda. De aztán minden a helyére került, és Perdu személyében egy olyan megtört, a múltját gyászoló férfit ismertem meg, aki ha önmagát nem is, de mindenki mást képes volt könyvek által meggyógyítani. Nagyon tetszett, ahogy az írónő a könyvek varázsát és megmagyarázhatatlan vonzerejét beleszőtte a sajátjába.Perdu hajója, és annak minden momentuma zseniális volt! Az Irodalmi Patikában, amin egy hajón kialakított, zegzugos, 4000 könyvből álló kis boltocska volt, minden betérő vásárló azt kapta, ami illett a lelkiállapotához vagy élethelyzetéhez.
Perdu olyan mélyen magába szívta a regényeket és azok mondanivalóját, az olvasóra gyakorolt érzelmi kihatásait, hogy néhány meglehetősen furcsa kérdés után zsigerileg tudta, mire van szüksége a vásárlójának. Imádtam, hogy képes volt inkább visszavenni és nem eladni egy-egy könyvet, ha úgy vélte az ártana az adott embernek.
Az, hogy Perdu nem tudta a saját életét és lelkét rendbe tenni, kimerült ebben a pótcselekvésben. Minden körülötte levő férfit, nőt, gyereket megpróbált meggyógyítani. Titkos könyvklubokat rendezett, a házban tippeket adott az őt kérdezőknek, és még sokáig sorolhatnám. A saját gondjait viszont mélyen eltemette. 21 éven keresztül gyászolta magát és az elvesztett szerelmet.
Tetszett, hogy fokozatosan egyre többet és többet ismerhettünk meg abból az életből, amikor ez a férfi életvidám, önfeledt és boldog volt. Érdekes volt látni, hogy az a levél, egy egyszerű papírdarab, amit 21 éven át került, miként változtatott meg mindent, és adott egy teljesen új színezetet az eseményeknek. Sejtettem, hogy az lesz, ami benne állt, mégis letaglózott.
Ami viszont nekem egy kicsit kaotikus volt, az Perdu és Maxék utazása. Olykor gyors volt a tempó és nem igazán értettem, mi miért vagy hogyan történt. Olyan érzésem volt, mintha átlapoztam volna pár oldalt. Ugyanakkor a lényegi mondanivalója megfogott. Az, hogy milyen hatással volt a három különböző problémával küzdő férfira. Minden megálló, helyszín valami új dolgot kapart meg és hozott felszínre.
Összességében inkább az érettebb, felnőtt korosztálynak ajánlanám. Azoknak, akik szeretik a lelkis, érzelmeken alapuló regényeket, ahol pergő izgalmak helyett a lassabb lefolyású eseményeké a főszerep. Mindez gyönyörű helyszínekkel, hangulatos vacsorákkal, táncokkal, és francia vidékekre jellemző jellegzetességekkel megfűszerezve
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Max
Kedvenc jelenet: tangó
Negatívum: Manon kétlaki élete
Borító: 5/5
Levendula
A levendula használata és ismertsége majdnem egyidős az emberiséggel. Több mint 2500 éve használják gyógynövényként, amit írásos források is rögzítenek. Az ókorban az egyiptomiak, a föníciaiak és Arábia népei a növényt mumifikálásra és parfümként használták. A rómaiak a levendulaolajat fürdésre, főzésre és a levegő illatosítására használták, és valószínűleg ők adták a latin eredetű nevet (lavare mosni, vagy livendula fakó és kékes), amelyből a mai név ered. A növény nyugtató és frissítő tulajdonsága, az erős illat rovarűző hatása, és a szárított növény dohánykeverékekben történő használata szintén emelte a növény értékét az ókoriak szemében. A római férfiak a közfürdőkben testükre kenték.
A levendula a Földközi-tenger partvidékéről származó örökzöld félcserje,
de Ázsia nyugati tájain és Kelet-Indiában is vadon terem. Összesen 21
fajtáját ismerjük, igaz, a természetgyógyászat szempontjából csak három
értékes.
A levendulának többféle nemesített változatát termesztik, különböző
színben és méretben. Lehet halványrózsaszín, mint a "Loddon Pink"
fantázianevű változat, sötétlila, mint a "Hidcote", de akár fehér is,
mint a "Nana alba". A levendulatermesztés igazi hazája
Dél-Franciaország, Provance-ban hatalmas területeken nevelik.
A francia levendula 30 centiméter magasra nő, és az illata nőiesebb, parfümösebb, mint például az angolé.
(forrás: levendulafarm & pannonhalmilevendula)
Nyereményjáték
A blogturné végén 3 db Levendulaszoba kerül sorsolásra. Ahhoz, hogy a sorsoláson részt vegyél, nincs más dolgod, mint lájkolni a rafflecopterben szereplő oldalakat.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk
Nézzetek be a többi állomásra is
11/03 MFKata gondolatai - Trailer
11/05 Roni olvas - Hangulatteremtő képek
11/07 Deszy könyvajánlója - Cseh lesifotó & Idézetek
11/09 Kelly & Lupi olvas - Tangó
11/11 Dreamworld
11/05 Roni olvas - Hangulatteremtő képek
11/07 Deszy könyvajánlója - Cseh lesifotó & Idézetek
11/09 Kelly & Lupi olvas - Tangó
11/11 Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése