Katie McGarry - Breaking the Rules

Echo és Noah kalandja folytatódik a Feszülő húr kiegészítő novellájában. A Szabályszegők blogturnéja 8 napon keresztül várja az olvasókat.

Katie McGarry: Breaking the Rules - Szabályszegők

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634572107
Oldalszám: 480 oldal
Fordító: Komáromy Rudolf

Fülszöveg:

Egy nyári autós túra után többé már semmi sem az, ami volt.
Amikor a frissen érettségizett Echo Emerson nyári kirándulásra indul a fiújával, szeretne kikapcsolódni, egy időre elfelejteni, hogy ő mitől annyira… más, mint a többiek. A kiruccanás során királyabbnál királyabb látnivalók várják, plusz az útba eső galériákban árulhatja az alkotásait. Na persze mindezt übereli, hogy majdnem három teljes hónapot kettesben tölthet Noah Hutchinsszal, a dögös, agyas, hányatott lelkű sráccal, aki mindig megérti őt.
Echo és Noah mindent megosztanak egymással – kivéve egyvalamit, amire Echo egyelőre nem bírja rászánni magát.
Csakhogy amikor lidércnyomásainak okozója újból megjelenik az életében, a lánynak komoly döntéseket kell meghoznia; ráadásul legfőbb ideje, hogy rájöjjön, mit is akar igazából. Mindeközben a nevelőszülőknél felnőtt Noah még élő rokonai után folytatott kutatása arra kényszeríti őket, hogy szembenézzenek az élet, a szerelem és saját egyéniségük nyomasztó igazságaival.

Most, hogy már csak egy hét maradt hátra az egyetemi orientáció, a diákmunka és a nagybetűs élet kezdetéig, Echónak dűlőre kell jutnia magával: vajon Noah nem csak egy izgalmas rosszfiú, és ez az egész nem csak egy felelőtlen kaland, amitől mindenki óva intette? A fantasztikus túra utolsó állomásán nagyon is komolyra fordul a történet.
Tarts velünk az érzelmek hullámvasútján!

Saját véleményem:

A road trip szó hallatán egy könnyed, utazgatós, felszabadult történetre számítottam a Szabályszegők személyében, ehelyett Katie McGarry akkora pofonnal fogadott, amekkorával nem szégyellt.
Noah és Echo kapcsolata sosem volt egyszerű vagy bonyodalmaktól mentes, de a Feszülő húrban megkapták azt a boldogságot, ami elegendő segítségül szolgált nehezebb napjaik átvészeléséhez. Többé-kevésbé emiatt nem kalkuláltam azzal, hogy a korábbiaknál is nagyobb próbatétellel kerülhetnek szembe. Abszolút abban a hitben éltem, hogy a másfeledik rész amolyan rajongói jutalomfalat lesz Noah-ék felnőtté válásáról. Hát nem.

Katie McGarry döntésének vannak előnyei és hátrányai, mindenesetre én a magam részéről kicsit fájlalom, hogy a hosszú hetekig tartó túrának csak az utolsó heténél csatlakozhattunk be. Annál is inkább, mert ez az utolsó hét rögtön mélyvízzel indít, ami nem kicsit sokkoló a happy end után. Olyan érzés kerített hatalmába, mintha kidobtuk volna a korábban elért bizalom és remény felét, csak azért, hogy megtapasztalhassuk, az élet tele van hullámhegyekkel, -völgyekkel.
A Szabályszegők egy érzelmi cunami, ami pillanatok alatt képes egyik érzelemből átcsapni a másikba. Bizonyos tekintetben sokkal mélyebb, intenzívebb, mint a Feszülő húr, ami nem meglepő, figyelembe véve, mennyi bonyodalom szövi át a történetet.
Noahékról köztudomású, hogy halmozottan sérültek fizikai és lelki értelemben is. Mindkettejüknek megvannak a maguk csontvázai, amik olykor-olykor magukkal ragadják őket. Ebből a szempontból valóban jó, hogy megszületett ez a rész, mert maradtak elvarratlan, időigényesebb szálak, amik megoldásához hosszabb idő szükségeltetik. Ilyen például Noah gyámsággal és önnön nagykorúságával járó döntése, Echo rémálmai, jövője vagy családi háttere.
Olvasóként könnyű elveszni a rózsaszín ködben, ám ha megmaradunk a realitás talaján, rájövünk, hogy a szerelem segít, erőt ad, de nem old meg mindent. És tulajdonképpen pontosan ez köszön vissza a Szabályszegőkben is.
Noahnak és Echónak továbbra is megvannak a maguk démonai, amiket hol együtt, hol külön kell leküzdeniük, és ez néha bizony súrlódásokhoz vezet. Mégis... Kettejük kapcsolata húsbavágóan valóságos. Gyönyörű, életszerű, egyben roppant fájdalmas.

A történet egyetlen hetet ölel fel, ami viszonylag kevésnek tűnhet, de nem az. Katie McGarry rengeteg próbatétel elé állítja a párost. Előkerülnek a régi, lezáratlan és lezártnak hitt szálak, miközben egy sor új bonyodalom is begyűrűzik. Echo esetében például új erőre kap önbizalomhiánya, miközben megjelenik legfőbb szenvedésének okozója, az édesanyja, aki jócskán megbolygatja az egyébként sem álló vizet. De épp így Noah élete is felfordul, amikor megtudja, nagyon is léteznek még élő rokonai...
Önnön problémáik, a végéhez közeledő út, valamint az azzal társuló jelentés (a felnőtt lét, hétköznapi gondok) mindent összekutyul, és elgondolkoztatja a párost közös jövőjük létjogosultságáról.

Bizonyos tekintetben tehát a Szabályszegők sokkal érettebb, mélyebb és intenzívebb érzésekkel operáló történet a felnőtté válás nehézségeivel a főszerepben, mint a Feszülő húr. Nem fogok hazudni, fájni fog, de ha kíváncsiak vagytok Echo és Noah egész történetére, akkor ne hagyjátok ki. Azon ritka folytatások egyike, ami úgy rombol, hogy közben épít.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Noah, Beth, Isaiah

Kedvenc jelenet: az utolsó fejezet

Negatívum: Echo hisztije a falhoz szorítós jelenet után

Borító: 5/5
Sorozat: Feszülő húr (Pushing The Limits) 1,5. része

Nyereményjáték

Echo tehetséges művész, ezért a nyereményjátékon híres festményeké és a festőké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok majd egy- egy híres festményt, és a festő nevét kell beírnotok a megfelelő mezőbe. A Könyvmolyképző Kiadó felajánlásával 3 példányt sorsolunk ki a játék végén a szerencsések között.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/09 Kristina blogja
12/10 Angelika blogja
12/11 Könyvvilág
12/12 Deszy Könyvajánlója
12/13 CBooks
12/14 Dreamworld
12/15 Sorok között
12/16 MFKata gondolatai

Jessica Sorensen - Ella és Micha jövője

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából a Könyvhétre érkezett egy újabb Jessica Sorensen regény, az Ella és Micha titka sokak által vágyott folytatása. 

Tarts velünk a blogturnén, tudd meg, hogy miként alakul Ella és Micha kapcsolata, és milyen akadályokat gördít eléjük az élet. A turné során a kiadó jóvoltából 3 példányt meg is nyerhetsz a könyvből.

Jessica Sorensen: Ella és Micha jövője

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633996461
Oldalszám: 312 oldal
Fordító: Komáromy Rudolf

Fülszöveg:
Ella és Micha új története reményről, szívfájdalomról és az igaz szerelem erejéről…
Ella folytatja tanulmányait; igyekszik a jövőjére összpontosítani, és elfelejteni múltja sötétségét. A családjában dúló dráma miatt azonban egyre nehezebben birkózik meg a mindennapokkal. Igazából nem akar mást, csak Michát, viszont esze ágában sincs hagyni, hogy problémái a fiú álmainak útjába álljanak.
Micha az országot járja együttesével, úgy tűnik, megkapott mindent, amire valaha vágyott. Szíve mélyén azonban tudja, hogy valami hiányzik. Sokkal nehezebben bírja Ella nélkül, mint hitte. És hiába szeretné, ha vele tartana a lány, eszébe sem jutna azt kérni tőle, hogy emiatt hagyja ott az egyetemet.
Amikor ők ketten együtt vannak, minden lehetségesnek tűnik… de mostanában alig jut idejük egymásra. Miután egy új tragédia alapjaiban rengeti meg már így is törékeny világukat, egyikük súlyos döntést hoz, ami talán örökre szétválasztja őket

Saját véleményem:

Jessica Sorensen másik, magyarul is megjelent sorozatával ellentétben az Ella és Micha első része ugyan nem őrjítő függővéggel zárult, ám bőséggel maradtak benne elvarratlan szálak, így nem is volt kérdés, hogy a második körre is benevezek-e.
Főhőseink sokszorosan hányattatott fiatalokként rögös utat jártak be az ismételt egymásra találásig, és hát legyünk őszinték, a hepiendjük rengeteg buktatót rejtett önmagában, kezdve a távkapcsolattal, hogy a nyomulós bandatag hölgyeményt már ne is említsük. Szóval borítékolható volt a bonyodalom.
Őszintén szólva, rettegtem attól, hogy Jessica a szerelmi háromszög-megcsalás útjára tereli a folytatást, ehhez képest kellemes csalódásként ért, hogy bár a szelleme a főszereplők körül kísértett, mégsem lépte át azt a határt, amitől annyira ódzkodtam. Helyette maguk Elláék kaptak 312 oldalt arra, hogy a be nem hegedt sebeket meggyógyítsák, és mind egyénileg, mind párkapcsolatilag szilárd alapokra helyezzék jövőjüket.
Pontosabban ez lehetett az az elgondolás, ami mentén a szerző elindult, csak aztán az egész kifutott a kezéből, és több lett a hiszti meg takarózás, mint a lelki mélység, -magasság bebarangolása.
Akadtak pillanatok, amikor annyira szerettem volna megrázni Ellát, képen törölni Michát, vagy éppen megkérdezni Jessicától, Miért?, hogy arra szavak sincsenek.

Az első kötet úgy ért véget, hogy bár Elláék összejöttek, mindenki elindult, hogy megvalósítsa saját álmát - Micha turnézni, a lány pedig vissza az egyetemre. A távkapcsolat azonban nem könnyű dolog, főleg nem akkor, ha a zöldszemű szörny is ébren van, vagy ha a felek komoly lelki gondokkal küzdenek, s instabillá vállnak. Utóbbi főleg Ellára igaz, a démonai továbbra is kísértik, olyan gátlásokat alakítva ki benne, melyek komoly kihatással vannak egyébként is törékeny szerelmi életére.
Annak nagyon örültem, hogy Jessica fel merte vállalni, hogy igen, a depresszió, a pánikbetegség és a szorongás valós, létező probléma, az ezekből való kilábaláshoz pedig segítséget kell kérni. Mindegy mennyi idős az ember, pszichológushoz járni nem ciki!
Ella karaktere ilyen formában példaértékű, hősnőnk ugyanis belátta, hogy szüksége van egy szakemberre - nevezetesen Annára, akinek minden megnyilvánulása szerethető, jó kis utasításokkal vezeti rá páciensét a felismerésre, ami a gyógyulás egyik lépcsőfoka. Még akkor is, ha ehhez olyan kérdéseket kell Ellának megválaszolnia, mint hogy Micha valóban a nagy ő?
A választ nagyjából mindenki sejti, mégis egy olyan próbatételről beszélünk, ami elengedhetetlen számukra, muszáj végigjárniuk, ha valóban rendíthetetlen kapcsolatot szeretnének kialakítani. A kivitelezésnek viszont akadnak pro és kontra részei. Jó, mert ahogy fentebb említettem, nem megy az egész olyan irányba, ami minden második NA csattanója. Rossz, mert ehelyett a drámázás sokszor bizony nem kicsit szalad el... Ella több ponton is túlpörgi az egészet, míg Micha karaktere kap egy egészen megdöbbentő menekülőutat. Utóbbi tekintetében haragszom Jessicára. Semmi alapja nem volt az egésznek, és kábé olyan könnyen jött, ahogy el is ment. Kellett, hogy indokot és még több bonyodalmat szolgáltasson Micha és Ella között, és hogy lehessen miért szidni a srác apját (aki enélkül is egy féreg).
Összességében úgy vélem, lehetett volna ez jobb is, kevesebb műbalhéval, de azért szerencsére a barátok, valamint a Micha és Ella között feszülő erős kötelék, jó adagnyi szenvedéllyel fűszerezve, nem hagyta elbillenni a mérleget. Azok a dolgok pedig, amik azzá tették az első kötetet, ami, itt is megvannak - gondolok itt az autókra, a gyorsulásra, a zenére, a kis baráti körre, vagy a nem túl rózsás családi háttérre. Utóbbi apropóján még hadd jegyezzem meg, mennyire örülök, hogy Jessica tovább gördítette a karakterek családi életét is.

Ajánlom mindenkinek, aki olvasta az első részt, mert dacára a közepes élménynek, kell ahhoz, hogy Ella és Micha sorsa azzá váljon, ami (bár sejtem, hogy lesz még részük bonyodalomban). Ráadásul jó kis felvezető az Ethan-Lila pároshoz. Alig várom, hogy megtudjam, mit alkotnak azok ketten!

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Ethan, Lila, Anna

Kedvenc jelenet:  Ethan és Ella autókázása

Negatívum: hol kezdjem?

Borító: 5/3 (szép, de ez a páros külsőleg max Ethan és Lila lehet)
Sorozat: A titok 2. része

Nyereményjáték

A regény során Micha karrierje egyre jobban ível felfelé, a srácból lassan menő énekes válik. Így a mostani játékunkban egy-egy híres énekes képét találjátok, a ti feladatotok pedig, hogy rájöjjetek a kép alapján ki látható a fotón, és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A helyes megfejtők kisorsolunk 3 példányt a regényből.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/08 Sorok Között 

06/10 Angelika blogja 

06/12 Deszy könyvajánlója 

06/14 Dreamworld 

06/16 CBooks

06/18 Kristina blogja

Katie McGarry - Take Me On

Echo és Noah, Beth és Ryan és Rachel és Isaiah történetét már megismerhettük, de ezzel még közel sincs vége. Emlékeztek a forrófejű Westre? Természetesen ő sem maradhat ki a jóból. A Blogturné Klub tagjai pedig nem is lehetnének kíváncsibbak, vajon milyen újabb meglepetéseket tartogat a Feszülő húr sorozat. Így hát 9 állomásos turnéra indulunk, hogy megtudjuk a válaszokat, és ha velünk tartotok, a könyv egy példánya is a tiétek lehet!

Katie McGarry: Take Me On - Kísérj el!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633998854
Oldalszám: 488 oldal
Fordító: Komáromy Rudolf

Fülszöveg:

A múlton nem változtathat, de Haley jövőjén talán igen.
A kick-box bajnok Haley egy tragikus végű este után megesküdött, hogy többé be sem teszi a lábát a ringbe. Csakhogy a srác, akit képtelen kiverni a fejéből, éppen az ő becsülete védelmében fogad el kihívást egy vad mérkőzésre. Haley-nek muszáj edzenie West Younggal. A nehezen kezelhető West megtestesíti mindazt, amitől Haley mindig is óvakodott. A segítsége nélkül azonban a srác öt másodpercig sem maradna talpon a szorítóban.
West súlyos titkot őriz, elhallgatja Haley elől, kicsoda ő valójában. Azzal, hogy segít a lánynak – azaz megküzd érte –, esélyt kap a jóvátételre. Amire annál is inkább szüksége van, mert az ő hibájából hull szét a családja.
Ki kell állnia – férfiként. Haley és West megállapodnak, hogy a kapcsolatukat szigorúan a szorítóra korlátozzák. Vajon érzéseik rácáfolnak az elhatározásukra? Vajon érdemes harcolni a szerelemért?

Saját véleményem:

Miért, Katie? Miért? - kezdhetném akár így is a beszámolómat.

A sorozat három korábbi köteténél mindig tisztában voltam vele, kedvenceim közül éppen kinek az életébe kapok szélesebb körű betekintést. A Take Me Onnál viszont halványlila gőzöm nem volt, ki lép majd előre, a rivaldafénybe, és őszintén bevallva nem is nagyon izgatott, mert hát Katie McGarry mégiscsak Katie McGarry. Aztán jött a meglepetés és a pánik, amikor rájöttem, hogy fogalmam sincs, ki a csoda az a West. A helyzetemen pedig Rachel nevének és balesetének képbe kerülése sem javított... sőt. Végső kétségbeesésem küszöbén azonban Katie elkezdte sorra dobálni a mentőövként funkcionáló apró emlékmorzsákat, melyek felcsipegetésével sikerült többé-kevésbé rájönnöm, mi merre hány méter, illetve hogy időben a harmadik kötettel párhuzamosan haladunk.
Ettől függetlenül a történet standalone-ként is kezelhető-érthető (bár őszintén remélem, nem ezzel kezdtek) - csupán a sorozat lelkes követőjeként bosszantott az amnézia.

Az írónő egyik legfőbb ismertetőjegye, hogy szereti olvasóját egészen különleges hobbikkal megismertetni; gondoljunk csak az illegális autóversenyekre vagy az autószerelésre-tuningolásra. Ez pedig itt sincs másként, ezúttal - ahogyan azt a borító is sugallja - a bunyósok világába nyerünk betekintést.
Női főhősünk, Haley egykori kick-box bajnok, ám egy drámai kimenetelű éjszaka után megfogadja, soha többet nem tér vissza a ringbe. Hogy miért, arról senkinek nem beszél, még úgy sem, hogy tudja, ezzel a döntésével ellöki magától edző nagyapját, és bunyós bátyját, unokatestvérét. Csakhogy senki sem menekülhet végzete elől, még maga Haley sem. Amikor azt hinné, rosszabb nem lehet, a nyakába szakad a makacs West, aki magára vállalva a lány tetteit, belekeveredik egy vérre menő, becsületbeli összecsapásba.
Haley-nek döntenie kell, segít az ártatlan, mit sem sejtő srácnak, ezzel egyszersmind megszegve saját szabályait, vagy sorsára hagyja.

Az utca törvényei, indulattól túlfűtött tinik, ketrecharc, önviaskodás - alapvetően már ennyi is elég lenne egy bombasztikus sztorihoz. A Kísérj el!-ben azonban jóval több potenciál rejlik, köszönhetően a hajléktalan szállót megjárt, otthontalan, elnyomásban élő családdal rendelkező Haley-nek, és a gazdag, ám meg nem értett, csapongó életvitelű Westnek.
Ideig-óráig gyönyörűen működik is a dolog, ám ahelyett, hogy Katie élt volna a lehetőségeivel, és meglovagolta volna a felsoroltakkal párosuló lendületet, inkább követte  jól bevált sablonját. Önmagában ezzel nem is lett volna akkora gond, de mindvégig úgy éreztem, kötelességből és nem szívből alkotta meg Haley és West történetét, amin érezhető a fásultság.
Nem fogok hazudni, a könyv több mint fele dögunalom. Sokszor úgy kellett rávennem magam, hogy olvassak tovább. Frusztrált a helyben tötyörgés (suliba járunk, hideg van, haza vagy ide-oda megyünk), a karakterek ellentmondásossága (kemény csaj vagyok, félnek tőlem - mindenből kihátrálok; élvhajhász, milliomos, rosszfiú vagyok - nem értenek meg, pedig a legrendesebb srác lennék a világon), az érzelmi nyűglődésük (jaj, de ramaty a sorsunk; hideg van; szállj ki-nem szállok; nem értenek meg), de legjobban az eseménytelenség borított ki.
Nagyjából a kétszázadik oldalnál ölni tudtam volna két mondatnyi cselekményért, és zokogni, amikor rájöttem, hogy még 280 oldalnyi semmi vár rám. Egyszerűen nem értem, miért kellett ilyen terjedelem, ha Katie meg sem próbálta kihasználni...

Ami viszont a Take Me On javára írandó, az a hamisítatlan McGarry stílus, és a szereplők közti kémia. E két okból nem vágtam falhoz befejezetlenül az egészet, és e két okból történt az, hogy amikor olvastam, el tudtam feledkezni arról, hogy huszadjára szívom magamba ugyanazt - rengeteg önismétlés található benne.
West fejezeteit ellenben kifejezetten élveztem. Számomra ő jóval szimpatikusabb figurának bizonyult a maga árnyaltságával, mint Haley. Érdekes volt látni, hogyan küzd meg a családi névvel járó terhekkel, birkózik meg bizonyítási vágyával, vagy hogy miként nő fel. S pluszban mindehhez hozzácsapódott még a testvére balesetéből fakadó bűntudat, és az apai elutasítás.
West mellett pedig muszáj még megemlítenem Abby-t, Isaiah és Rachel drogdíler barátnőjét, aki halálos! Annak a csajnak olyan kisugárzása és szövege van, hogy minden egyes felbukkanásánál kifeküdtem tőle. Alig várom, hogy végre kezemben tarthassam az ő történetét.

Mindent egybevetve úgy gondolom, ha a Take Me On fele ekkora terjedelmű lenne, vagy nem csak a vége, hanem az eleje is rendesen ki lenne dolgozva, akkor simán leverné az eddigi részeket. Ebben a formájában viszont egy lassabb tempójú, érdekes témákat-kérdéseket feszegető, pici rejtéllyel fűszerezett, átlagos romantikus történet. Nem rossz, de nem is kiemelkedően jó.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Abby

Kedvenc jelenet: minden Abby pillanat, illetve az, amikor West Haley-nél alszik

Negatívum: dögunalom

Borító: 5/3,5
Sorozat: Pushing the Limits/Feszülő húr 4. része, de önállóan is olvasható

Nyereményjáték

Az ökölvívós téma minket is megihletett!
Mostani turnénk minden egyes állomásán találhattok egy fotót - egy fotót egy híres magyar ökölvívóról. Nincs más dolgotok, mint kitalálni, kiről van szó, majd a nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.  

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük, és a könyv egy példányát sorsoljuk ki. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/07 Kristina blogja
01/08 Könyvvilág
01/09 Angelika blogja
01/10 MFKata gondolatai
01/11 CBooks
01/12 Kelly & Lupi olvas
01/13 Deszy könyvajánlója
01/14 Dreamworld

01/15 Sorok között

Stephanie Perkins - Isla és a hepiend

Anna és Étienne, no meg Lola és Cricket szerelmének története már mindenkit elvarázsolt, és most a Könyvmolyképző Kiadó a nagy finálét is elhozza nekünk. Isla futólag már szerepelt, Josh pedig már régi ismerős, de nem csak ők térnek vissza ebben a kötetben, ahol minden szál összeér. Párizs, Amerika, Barcelona... Kalandozz velünk Te is november 7. és 15. között, a végén pedig nem csak a véleményekkel és az extrákkal lehetsz gazdagabb, hanem akár a könyv egy példányával is!

Stephanie Perkins: Isla és a hepiend

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633993743
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Komáromy Rudolf

Fülszöveg:

A városban, amely sosem alszik, fellángol a románc, de vajon kiállja a szerelem az idő próbáját?
A reménytelenül romantikus Isla azóta van belezúgva a zárkózott művész Joshba, mióta csak megkezdték első évüket a Párizsi Amerikai Gimnáziumban. Egy véletlen nyári találkozás után Manhattanben románcuk nem is tűnik olyan lehetetlennek, mint Isla hitte. Ám ahogy Franciaországban megkezdik végzős évüket, Islának és Joshnak komoly kihívásokkal kell szembenézniük: meg kell birkózniuk a családi drámával, bizonytalan egyetemi jövőjükkel, és azzal az igencsak valószínű lehetőséggel is, hogy talán el kell válniuk egymástól.
A rajongók kedvencei, Anna, Étienne, Lola és Cricket mind felbukkannak ebben az igaz szerelemről szóló, édes és érzelmes történetben – amihez New York, Párizs és Barcelona szolgáltatja a bámulatos hátteret –, Stephanie Perkins népszerű sorozatának lezárásában.

Saját véleményem:

Stephanie Perkins az Anna és a francia csókkal teljesen elvarázsolt, mégis nehezen vettem rá magam az utolsó kötetre. Ennek két oka is volt: egyrészt Loláék nem annyira nyerték el a tetszésemet, mint vártam; másrészt az utóbbi időben kezdtem úgy érezni, kinőttem a Young Adult realista vonalát. Mindennek tetejébe pedig kitört rajtam a könyvundoritisz - hiába fogtam bele tucatnyi regénybe, egyik sem kötött le. Aztán jött Stephanie Perkins, és visszaadta a zsánerbe, a könyvmolyságba és a belé vetett hitemet! Ugyanis az a helyzet, hogy én ezt piszkosul imádtam!
Nem is tudom, utoljára mikor feledkeztem bele ennyire YA sztoriba; mintha megszűnt volna körülöttem a valóság. Ám, ami ennél is érdekesebb, az a rám gyakorolt érzelmi része. Valósággal átéltem mindazt, amit Isláék. Stephanie Perkins felidézte bennem, milyen szerelmesnek lenni, és valóra váltotta a lehetetlent: segített újra megtapasztalni az első szerelmet. Félelmetes, mennyire könnyedén tudja hozni a korosztályra jellemző stílust és egyéb ismertetőjegyeket.

Mostani párosunk tagjai a sorozat olvasói számára nem ismeretlenek. Kisebb-nagyobb jelentőséggel, de mind a ketten szerepeltek már az első kötetben, most pedig végre megkapták jól megérdemelt főszerepüket is.
Isla évek óta szerelmes Josh-ba, aki azonban egészen más körökben mozog, a végzős év előtti nyári szünetig nem is igazán nyitnak egymás felé, amikor is a lány, fájdalomcsillapítók bódulatában be nem égeti magát álmai pasija előtt. Akkor úgy tűnik, elindul valami, sajnos azonban a sors közbeszól, és a tanév kezdetéig nem találkoznak többet.
Isla nagyon zárkózott típus, ekképp csak a tanulásnak él, és ha netán akadna egy kis szabadideje, akkor azt gyerekkori barátjával, Kurttel tölti. Hozzá hasonlóan ezúttal Josh is magányos farkasként tűnik fel, elballagott barátai nélkül nem igazán találja a helyét - a rajzolást leszámítva.
Végül azért mégiscsak egymásra találnak, s néhány beégést követően még a félreértéseket is sikerül tisztázniuk - nevezetesen azt, hogy Kurt nem Isla pasija -, melynek eredményeként szabad utat nyernek.
Mindez elég rövid idő alatt történik, a páros pedig hamar eljut a romantikus viszonyig, amit meglepő módon elég nagy terjedelemben bontakoztat ki Stephanie. Különleges és igazán kivételes dolog úgy végigkövetni az első szerelmet, hogy a sok buktató ellenére sem siklik ki, inkább megerősödik. Én valahogy mindig azt vártam - persze rettegve -, mikor történik valami, lép be a képbe egy harmadik személy, vagy zuhan egy harang egyikük fejére, és üt be a krach, ami aztán fenekestül felfordít mindent. Ezzel szemben kellemesen csalódtam - rájöttem, hogy a lapok fogyatkozásával egyenes arányban inkább a kapcsolat lépcsőfokait járjuk be, és Isláékkal együtt éljük át a párok meghatározó pillanatait. Maga a cselekmény tehát a romantika kifejtésére épül.
Ezt az igen nagy részt egyébként úgy tudnám jellemezni, hogy végtelenül cuki, ábrándos, kalandos, mókás, romantikus, bensőséges. Fontos eleme az útkeresés, valamint a szabadság érzés. Mindehhez pedig tökéletes alapot szolgáltat Párizs, ami varázslatos, továbbra is imádom - és azt is, hogy a szerző még mindig olyasmikre fókuszál, amik a város szívét adják, nem pedig a látványosságokra. De! Bármennyire is szeretem ezt az országot, várost, elismerem, hogy az Isla és a hepiend nem lehetne egyedi, ha nem mozdulna ki a megszokott közegből.
Szereplőink ezúttal rengeteget mozognak, sok szép és izgalmas helyszínt kipipálnak, méghozzá nem is akárhogy. Nem tudom emlékeztek-e rá, Anna és Étienne miként érte el, hogy minden olvasó fülig belezúgjon Párizsba, de most Isla és Josh ugyanezt teszi Barcelona esetében. Az a rész egészen bámulatos - virtuális városnézés csordultig telt érzésekkel átitatva. Bevallom engem annyira megvettek, hogy azon nyomban rá is kerestem, mennyi lenne egy hétvégi kiruccanás, amolyan Isla & Josh módon (de ezt a saját Joshom megérkezéséig elnapoltam).

Egyetlen negatívumként a bonyodalmat tudnám kiemelni, ami minden gyomorgörcsöm dacára csak megérkezik - muszáj neki. Számomra az kicsit falfejelős rész, még úgyis, hogy értem, hogy kell meg szükség van rá, de... olyan baromság az egész.
Szerencsére azért közel sem olyan horderejű dologról van szó, ami elfeledtethetné velem az előzményeket, főleg nem a lezárást, amitől elolvadtam. Stephanie gyönyörű befejezést adott a résznek, és méltó keretbe foglalta a három kötetet. Giccs ide-giccs oda, rózsaszín kis lelkem repesett az örömtől - és gyanítom, a tiétek is fog. Annyit mondok: Étienne.

Mindent egybevetve, az Isla és a hepiend azt adta, amit egy Young Adult könyvtől elvárok: átélhettem a szerelmet mentálisan és érzelmileg is; beszippantott, belopta magát a szívembe, és a részemmé vált. Vagy inkább én váltam a könyv részévé.
Nem tudok elég hálás lenni Stephanie-nek, hogy megmutatta, annak idején miért is lettem könyvmoly. Komolyan, ha egy ízig-vérig YA történetet akartok olvasni, akkor válasszátok az Anna és a francia csókot vagy az Isla és a hepiendet. Fiatalosak, lendületesek, és... oké, oké, befejeztem az ömlengést.
Csak még két ok: Josh és Étienne.

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Étienne, Isla, Josh,

Kedvenc jelenet: Barcelona, Lombház (mindegyik jelenet), Étienne-pillanatok, végső képregény

Negatívum: Isla falfejelős húzása

Borító: 5/4
Sorozat: az Anna és francia csók utolsó része, de önállóan is olvasható

A regény helyszínei

Santsi pályaudvar (Barcelona)

 Sagrada Família (Barcelona)

"Gaudí a tizenkilencedik század végén kezdte a templom építését, de még legalább egy évtizedig nem fogják befejezni. Kétszer olyan magasba nyúlik majd, mint Franciaország égbe törő katedrálisai. Úgy fest, mint valami mesebeli vár –egyszerre érdes és lágy, akár az ujjak között pergetett nedves homok. Vakító építési fényszórók világítanak mindenütt, és a munkások veszedelmes méretű darukon ügyködnek roppant tornyai körül."

"(...) homlokzat minden négyzetcentiméterét elborító, faragott alakokra. Olyan mozgalmas, olyan részletgazdag az egész, hogy képtelenség bármiféle stílusba sorolni. Néhány tornyot szivárványszínű szőlőfürt koronáz, a nyugati oldal viszont elkínzottan zord, a vaskeresztre feszített csontsovány alakra vonzza a tekintetet. Jézus lábánál egy koponyahalom mellett kőasszonyok jajveszékelnek. A keleti oldal aztán csupa élet –emberek, angyalok, állatok és búza –, az egészet egy fehér galambokkal teli, zöldellő fa koszorúzza."

Casa Batllo (Barcelona)

"Az utca túloldalán egy másik Gaudí-remekmű áll: a Casa Batlló. Felületét bőrszerűen egyenetlen mintákba rendezett porceláncserepek –égszínkékek, kobaltkékek, rozsdabarnák meg aranyszínűek borítják. És ennek is látványos a teteje, fémesen csillogó kerámialapok fedik, és szinte állatot formáz, gerince úgy görbül, akár egy hatalmas sárkányé. "

Casa Milá/La Pedrera (Barcelona)

"(...) az esőn át az útkereszteződés túloldalán magasodó, különös kőhomlokzatot. Több mint száz esztendővel ezelőtt egy Milà nevű gazdag polgár bízta meg Gaudít a lakóház tervezésével. A grandiózus épület csupa hullám és görbe. Sehol egy egyenes vonal. A Milà családon kívül több bérlőnek is otthont adott, a helybeliek zöme azonban lefitymálta, szembántó csúfságnak tekintette –pontosan úgy, ahogy a párizsiak akkori nemzedéke az Eiffel-tornyot."

"A La Pedrera tetőterasza világhírű. Furcsa, robusztus kémények emelkednek ki belőle. Némelyik úgy fest, mint valami óriási tölcsérbe adagolt krémfagylalt, mások páncélsisakos középkori katonára emlékeztetnek."

Passeig de Grácia (Barcelona)

"(...) minden bolt cégtábláján méregdrága név díszeleg. Dolce & Gabbana. Salvatore Ferragamo. Yves Saint-Laurent. De mindeme fényűzésből kiragyog egy igazi ékszerdoboz: a Casa Milà, alias La Pedrera."

 Güell Park (Barcelona)

 Metropolitan Képzőművészeti Múzeum (New York)

"A Metropolitan Képzőművészeti Múzeum az egyik legeurópaibb megjelenésű épület Manhattanben."

 

Pompidou (Párizs)

"A modern művészeti múzeumnak otthont adó Pompidou Központ az a téglatest formájú, hatalmas épület, amelyik úgy fest, mintha kifordították volna. Belső szerkezetét színkódoltan tették közszemlére: a vízvezetékek zöldek, a hűtés-fűtés csőrendszere kék, az elektromos kábelek sárgák, a biztonsági berendezések pedig pirosak. A rikító alapszínek élesen elütnek a város többi részének nemes szürke eleganciájától"

 

Nyereményjáték

Ezúttal a művészet ihletett meg minket. Josh csodálatos memoárt rajzol iskolás napjairól, de nem ő az első, és várhatóan nem is az utolsó művész, aki elvarázsolja az olvasókat. Ezúttal minden állomáson egy olyan könyv borítóját osztjuk meg, amelyikben szerepel valaki, aki rajzol vagy fest. Nincs más dolgod, mint megírni ennek a bizonyos szereplőnek a nevét. (Ha esetleg valahol több ilyen is akad, mindegyik variációt elfogadjuk.)
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/07 Könyvvilág
11/08 Deszy könyvajánlója
11/09 Bibliotheca Fummie
11/10 Kelly & Lupi olvas
11/11 Sorok között blog
11/12 Dreamworld
11/13 CBooks
11/14 Angelika blogja 

11/15 Kristina blogja

Anna Banks - Neptun

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Anna Banks Neptun című regénye, a Szirénia öröksége-trilógia befejező kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Emma és Galén utolsó, sorsdöntő kalandját, melyben szirének és félvérek csapnak össze, miközben a fiatalok kapcsolata is megkérdőjeleződik.

2016. április 21-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Anna Banks: Neptun

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617282
Oldalszám: 354 oldal
Fordító: Komáromy Rudolf

Fülszöveg:

A félig ember, félig szirén Emmának és szirén szerelmének, Galénnak együtt töltött időre lenne szükségük. Egyedül, csak ők. Messze Poszeidón és Triton királyságától. Emma nagyapja, a Poszeidón király azt javasolja nekik, látogassanak el egy Neptun nevű kisvárosba.
Neptun otthont ad mind sziréneknek, mind félvéreknek, hozzájuk hasonlóknak. Azonban sem Emma, sem Galén nem számított arra, hogy nekik kell békét teremteni az óceáni, a földlakó és az édesvízi szirének között. Arra sem készültek fel, hogy találkoznak a csábos félvérrel, Reeddel, aki nem igazán palástolja érzéseit Emma iránt. Amire pedig végképp nem számítottak, az egy hatalmi harcba való belecsöppenés, amivel nemcsak szerelmük, hanem óceáni királyságaik is veszélybe kerülnek.
A Szirénia öröksége-trilógia lenyűgöző befejezésében Anna Banks még több akcióval és romantikával hozza izgalomba olvasóit.

Saját véleményem:

Nem fogok szépíteni, vegyes érzelmek keringenek bennem a sorozat befejezésével, és úgy unblock a Neptunnal kapcsolatban. Egyrészt jó volt még egy picikét Emmáékkal lenni, másrészt az új szirén szál is érdekes problémákat vetett fel, mégsem mondhatnám azt, hogy boldog vagyok.
A Triton végén effektív kaptunk egy többé-kevésbé lezárt befejezést, ahol persze maradtak megválaszolatlan kérdések, de közel sem akkorák, amiket egy rajongó fantáziája ne tudott volna kitoldani. Ezek után viszont jött a Neptun, s olyasmi dolgokat hozott be, melyeknek köszönhetően a könyv feléig az járt a fejemben, Anna Banksnek nem kellett volna megírnia az utolsó kötetet. A történet végére ezen gondolatom annyiban ugyan módosult, hogy nem így, nem befejezésként kellett volna megjelennie, minek által az édesvízi szirének és félvérek akkora horderejű témát alkottak, mely bőven megért volna komolyabb és hosszabb kifejtést is.
Szóval igen, dühös vagyok Anna Banksre, ugyanis volt két nagyon jó sztorija, amik, ha nem is oltották ki egymást, de bumm helyett csak egy kis pukkanásként szóltak; ráadásul a végén ott maradtam egy rahedli megválaszolatlan, elvarratlan és tisztázatlan szállal - melyekre már soha nem is lesz magyarázatom. Nem mondom, hogy ha tudom, mi vár rám, nem olvasom el a Neptunt, ám az biztos, hogy a Triton, plusz a harmadik regény epilógusával sokkal kerekebb lett volna a fejemben Galén, Emma és a többiek sorsa.

A Triton végén Emma viszonylagos elfogadása, valamint Rachel halála után Galénék fejében megfogant egy túra ötlete, mely a kikapcsolódást, felejtést és a gondtalan lazulást segítette volna elő. Nos, a Neptun kezdetén ezen a nyomvonalon haladunk tovább, annyi tereléssel, hogy Antonisz javaslatára Emma picit más tájegységek felé irányítja párját. Arra azonban egyikük sem számít, hogy az óceántól távol, egy erdők és hegyek határolta vidéken szirénektől és félvérektől hemzsegő kisvárosba botlanak, pedig Neptun az édesvízi szirén leszármazottak paradicsoma. Az itt élők, legyenek telivérek vagy félvérek, minden fenntartás nélkül elfogadják egymást, békében, harmóniában élnek együtt és az emberekkel, hétköznapi munkákat végezve. De minthogy egy ifjúsági történetről beszélünk, természetesen kis hőseink mellé egy korukbeli, izmos, jóképű srác szegődik idegenvezetőként, aki Emmához hasonlóan félvér.
Neptun városának, valamint Reednek a felbukkanásával pedig egyből két, felettébb érdekes és húsbavágó kérdés is felmerül. Egyfelől ott van az új közösséggel együtt járó tengernyi újdonság, mind emberi, mind politikai fronton, másfelől pedig megjelenik a félvér, szárazföldön élő Reed, aki a normális élet lehetőségével egy egészen új választást kínál a lány számára.

Az a faramuci helyzet, hogy Reedet és az általa képviselt unásig elcsépelt szerelmi szálat, ami kötelezően a szilárdat hivatott megingatni, utáltam. Szabályosan rosszul voltam tőle. De! Minden sablonalapja ellenére a srác által kínált újfajta opció ebben a közegben több mint életszerű, és nagyon is reális megoldás volt.
Hiába imádom Galént, hiába drukkoltam neki, mégis örülök, hogy Anna Banks ennyire valósan ábrázolta az elköteleződéssel járó dilemmákat. A való életben is nagy szó fiatalon egy egész életre elköteleződni úgy, hogy nem ismertünk még más utat, hát még úgy, ha az ember lányának a normalitás és a természetfeletti élet között kell döntenie. Merthogy Emmának Galén oldalán nem kisebb dolgokat kell mérlegelnie, mint azt, hogy kösse-e párját a szárazföldhöz, és önző módon, a saját boldogsága miatt fogadtassa el vele azt, hogy idő előtt elveszíti őt, aki így hamarabb öregszik, vagy magát kényszerítse az óceánba csak azért, hogy megfojtva ugyan, de hosszabb ideig legyenek együtt. És ez az a szituáció, amibe Reed mentőkézként beletenyerel.
Nem azt mondom, hogy örülök az erőltetett  szerelmi háromszögnek, mert nem - Reed ráadásul annyira tenyérbemászó, hogy brr -, de a srác háttérhatása mindenképp okos és valós húzás volt a szerző részéről.

A harmadik kötet java elsősorban az örökéletű elköteleződéssel járó dilemmák feltérképezése köré összpontosul, Neptun városa mégsem elhanyagolható.
Bevallom, sokáig nem igazán láttam, az írónő mit is akar kezdeni ezzel az új világgal, mert bár ott volt, láttunk ezt-azt belőle, történtek is meglepő dolgok, de valahogy mégsem akart előbújni a tényleges probléma. Persze lehetett sejteni, hogy Neptun nem csak egy cuki város, ami a hősnőt drámai helyzetbe sodorja, mert hát azért a túszdráma és krimi szál nem ezt sugallta, de a valós mozgatórugók elég lassan mutatkoztak meg. Amikor viszont elkezdtek szivárogni az infók, egy egészen érdekes, sok diplomáciai kérdést felvető, politikai ügy bontakozott ki. Azon a ponton szinte habzsoltam az oldalakat (mindez kb 150-200 oldalt jelent, tehát azért nagy baj nincs), alig vártam, hogy a mini, fejezetvégi cliffhangerek után még többet  tudjak meg. Sőt, maga a cselekmény is rettentő akciódúsra sikeredett. A kezdeti lézengés után egész komoly, s nem mellesleg pörgős történet öltött alakot, tele titokkal, melyek sok korábbi eseményt egészen új jelentéssel ruháztak fel.

Ami a szereplőket illeti, még mindig Galén az, aki magára vonja a figyelmet (bár az első néhány fejezetben - nem tudom, a fordítás végett vagy eleve is gyengébb a szöveg -, falra másztam a srác fejezeteinek stílusától, ám szerencsére hamar megjavult a dolog, és onnantól élvezhettem a megszokott Galén hangot), míg Emma teszi a dolgát és megfelel a hajszínéhez köthető sztereotípiáknak (azért halkan megjegyzem, vannak fejlődésre utaló pillanatai; na meg a humora az még mindig a régi).
Galén nem csupán egy helyes pofi, annál jóval több. Szirénsége és az emberekhez kötődő viszonya miatt az átlagos könyves álompasiktól eltérően egy igazán egyedi színfolt. Imádom a tengeri poénjait, a másfajta nézeteit, a félétkenységből adódó belső monológjaitól meg egyenesen kész vagyok! Kicsit olyan ő, mint egy más tájról érkező, (számunkra) tájszólással beszélő idegen, aki különleges szavajárásával megmosolyogtat, mégis új élményt ad.

Összességében tehát a Neptun egy érdekes témák sorát felvető, igen esemény- és akciódús kötet, mely sajnos - vagy sem - az érzelmi rész oltárán áldozva, nem teljesen aknázza ki a lehetőségeit. És ha a befejezéssel nem is vagyok maradéktalanul elégedett, annak nagyon örülök, hogy megismerhettem Galénék világát. Magát a sorozatot szívből ajánlom minden szirén rajongónak, izgalmas, hiánypótló trilógia a hazai piacon.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Raína, Galén

Kedvenc jelenet: Epilógus

Negatívum: elvarratlanság és az összecsapott befejezés

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nem lesz nehéz dolgotok, ha olvastátok a korábbi köteteket.
A sorozattal kapcsolatos helyszínek, tárgyak, és szereplők neveinek betűit összekevertük, nektek pedig helyes sorrendbe kell raknotok, majd a megfejtést beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha ezt mindegyik állomáson megtettétek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három Neptun példány egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Kit rejtenek az összekevert betűk?
TÁLIGÓ

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/21 CBooks
04/22 Kelly & Lupi olvas
04/23 Deszy könyvajánlója
04/24 Dreamworld
04/25 MFKata gondolatai

Tammara Webber - Where You Are

A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően 2015 decemberében megjelent magyarul Tammara Webber A sorok között sorozatának második része is Ahol te vagy - Where You Are címmel. A Blogturné Klub 5 bloggere turnéval népszerűsíti a könyvet, extrákkal, értékelésekkel és nyereményjátékkal január 17. és 25. között.

Tammara Webber: Where You Are - Ahol te vagy

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633993170
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Komáromy Rudolf

Fülszöveg:

Graham Douglas rögtön odavolt Emma Pierce-ért, amint legutóbbi filmje forgatásán megismerkedtek, ám a lányt a szupersztár Reid Alexander szemelte ki magának. Miután Graham minden tőle telhetőt megtett, hogy ne szeressen bele Emmába a forgatás alatt, kap még egy esélyt, amikor véletlenül összetalálkoznak New Yorkban, és ezúttal ki is akarja használni a lehetőséget.
Emma Pierce feláldozta ígéretes hollywoodi karrierjét, hogy átlagos lányként élhessen. Azt hitte, úrrá lett érzésein a két ellentétes fiú iránt, akik legutóbbi filmje forgatásán vetélkedtek a szívéért, ám a sors egy manhattani kávézóba sodorja, ahol szembe találja magát azzal a sráccal, aki még mindig hiányzik neki.
Brooke Cameron épp most élt túl egy három hónapos forgatást az irtó vonzó, irtó arrogáns exével: Hollywood ügyeletes szépfiújával. Idősebb és bölcsebb fejjel Brooke most jó barátját, Grahamet szemelte ki magának, és csak egyetlen akadály áll az útjában: Emma, az a lány, akit Graham nem bír elfelejteni.
Reid Alexander egyetlen szóval össze tudja foglalni az életét: unalmas. Nem sok tennivalója akad az interjúkon, fotózásokon és legutóbbi filmje premierjén kívül. Szüksége van valami elfoglaltságra, de arra álmában sem gondol, hogy még mindig morcos exével fog összeállni, és közös erővel próbálják meg elérni a céljukat: Graham és Emma szakítását.

Saját véleményem:

Az első rész középkategóriás élménye után, bármennyire is drukkoltam az Emma-Graham párosnak, totál elfelejtettem, hogy az ő ügyüket még nem zártuk le. Abban a hiteben éltem, hogy ezúttal Reid kerül fókuszba, úgyhogy sejthetitek, mennyire meglepődtem, amikor rögtön Graham és Emma csókcsatájával találtam szemben magam! De hát így jár, aki nem olvas fülszöveget.... Mondjuk nem mintha panaszkodnék, sőt! Kellemes meglepetésként ért, hogy kedvenceim végre megkaphatták kapcsolatuk méltó kibontakoztatását vagy befejezését.

A történet folytatásában hajszálra pontosan ott vesszük fel a fonalat, ahol korábban abbahagytuk, vagyis Emma és Graham New York-i találkozójánál, mely során mind a ketten rádöbbennek, hogy nem bírnak a másik nélkül élni. Terveket szövögetnek a jövőről, a néhány hónapig tartó szükséges távkapcsolatról, és élvezik a jelen nyújtotta lehetőségeket. Ám mivel happy endből nem állhat egy egész könyv, ezért borítékolható a bonyodalom, amiért ebben az esetben Reid és Brooke felel. Az ördögi duó ugyanis eltökéli, hogy szétszakítja a turbékoló fiatalokat, még akkor is, ha ehhez félre kell tenniük az egymás iránt érzett gyűlöletüket és szövetkezniük kell.
Brooke foggal-körömmel szeretné, ha Graham végre nem csak legjobb barátként nézne rá, hanem hosszabb távon is az ágyát melengetné, míg Reid revansot akar Emma legutóbbi elutasításáért, mert hát Reid Alexandernek senki nem mondhat nemet.
Az ő malmukra hajtja a vizet, hogy bár a forgatás véget ért, a bemutatót megelőző reklámhadjárat azonban még csak most veszi kezdetét. Mi több, a promotálás főként a két főszereplőre, Emmára és Reidre szorítkozik, akiknek azt kell sugallniuk, együtt vannak, miközben a többiek, köztük Graham is sok-sok mérföldnyire élik életüket. (Welcome to the Hunger Games! Khm, Ármányok Viadala.)

Annak dacára, hogy a történet elég klisés, B kategóriás tinikomédiának hangzik, meglepően jobb az első résznél. A sztori is gördülékenyebb és a karakterek is sokkal, de sokkal emészthetőbbek. Számomra például a Brooke-Reid páros okozott nagy meglepetést.
Azáltal, hogy az ő szemszögükből is követhettük az eseményeket, megismerhettük múltjukat, jelenüket, gondolataikat, személyiségüket, sok minden új értelmet nyert. Például kettejük korábbi kapcsolata is ilyen volt. Az meg, hogy nagyobb rálátás nyílt figurájukra, olyan szürreális dolgokat eredményezett, hogy én (!) jókat mosolyogtam Reid beszólásain, gondolatain, és már közel sem vetettem meg annyira, mint korábban.
Konkrétan még most sem hiszem el, hogy ez megtörtént! Persze azért nem kell félni, drága Reid nem hagyta maga mögött taplóságát, ezúttal is csinált baromságokat rendesen, mindössze sokkal emészthetőbb módon. Na, meg volt mellette egy Gonosz Királynő, aki bőségesen magára vállalta az antihős szerepét.
Brooke közel sem olyan ártatlan bárányka, mint az a wc-s incidens során tűnt. Roppant céltudatos lány, aki bárkin és bármin átgázol a vágyai érdekében, nem törődve a módszerekkel. Emellett tipikusan az a szőke csaj, aki a tinifilmekben mindenki életét megkeseríti. Én mégis imádtam gyűlölni! Hátborzongatóan zseniális módon keverte a lapokat, szőtte a terveket Emmáék szétválasztására, s legalább ennyire erőszakosan irányította (ha tudta) cinkostársát is.
Az írónő ezúttal jobban kidolgozta a karaktereit. Mélységet adott nekik. Ami egyaránt érvényes Grahamre és Emmára is.

Emma továbbra is hasonlóan aranyos, egyszerű, kissé naiv lány, mint volt, azzal a különbséggel, hogy a szerelem felébreszti benne a nőt és a vágyat. Utóbbit mondjuk tökéletesen megértem, Graham személyében Tammara Webber valóságos álompasit szabadított a világra! Kedves, aranyos, megértő, romantikus, vicces, férfias, óvó, és egészséges mértékben területféltő alfahím, aki igyekszik féltékenység helyett racionálisan gondolkozni. Ráadásul odafigyel kedvesére, hormonok ide vagy oda... Tudom, tudom, ez a típus már kihalt. Ezen túllendülve viszont engem sokszor Colleen Hoover Will Cooperjére emlékeztetett.
Ami pedig a páros közti kémiát illeti, hát az hűha! Természetesen YA könyvről beszélünk, így vad orgiákkal nyilván nem lehet számolni, de higgyétek el, Grahamék érintései, csókcsatái, gesztusai, üzenetei sokkal érzékibbek bármilyen lepedőakrobatikánál. Benne van a tinik bátortalanságával elegyedő fékevesztettség, a lángoló hév, a flörtölő évődés, s a vágy mely felülírná a józan gondolkodást, ha nem őszinte, mély szerelemről lenne szó. Épp emiatt fájdalmas látni, miként próbálják Brooke-ék mindezt aláaknázni.

A cselekmény most is két szálon halad. Egyrészről ott van Brooke és Reid terve, hogy szétválasszák Emmáékat, ami egy nagyon komoly, egész regényen átívelő folyamat, lépésről lépésre haladunk benne, apránként bomlasztva az idillt. Másrészt pedig görgetjük tovább A suli büszkeségei film sorsát, ahol ezúttal a reklámkampányé a főszerep. Fotózások, interjúk, vörös szőnyeges események sora, melyeken hol az egész stábnak kell helyt állnia, hol csak Emmának és Reidnek.

A kettő valamilyen szinten kiegészíti egymást a főszereplők összezártságával. Az, hogy Reidéknek fent kell tartaniuk a látszatot, miszerint járnak, és rendezvényről-rendezvényre együtt kell vándorolniuk, aktívabb kapcsolatot képez köztük, és el is választja a szerelmeseket, táptalajt biztosítva az ármánykodásnak. Szóval ilyen fronton megint csak elmondható, hogy a szerző ügyesen bogozgatta a szálakat. De egyébként azért is pacsi Tammara Webbernek, hogy a forgatás után tovább kalauzolt minket, és ha csak ímmel-ámmal is, de bemutatta, mi zajlik a forgatás befejezte és a moziba kerülés között.  A fotózást például nagyon élveztem!

Mindent egybevetve, a szappanoperás ármánykodás kiszámíthatóságának ellenére a Where Are You túlszárnyalta az első részt. Számomra legalábbis kellemes meglepetést nyújtott karakterek, stílus és történet tekintetében is. Úgyhogy arra buzdítanék mindenkit, aki olvasta az elsőt és legalább közepesen kedvelte, adjon egy esélyt ennek is, nem fogja megbánni.  Könnyed, édes, humoros, romantikus. Graham pedig potenciális álompasijelölt.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Graham

Kedvenc jelenet: Graham a kislányával, és kb. minden, amiben Graham van

Negatívum: a szappanoperás ármánykodás kiszámíthatósága

Borító: 5/4

Nyereményjáték

Ahogy a könyvben is a színészeké a főszerep, úgy a nyereményjátékunkban is egy-egy könyv színész főszereplője kerül reflektorfénybe. A színészek neveit megosztjuk a bejegyzésekben, nektek pedig az lesz a dolgotok, hogy kitaláljátok az a bizonyos szereplő melyik könyvben szerepelt, tehát az író és könyv címét kell beírnotok rafflecopter doboz megfelelő helyére.

Könyves színész:
Ryan Christensen

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/17 Kristina blogja

01/19 Angelika blogja

01/21 Deszy könyvajánlója

01/23 Dreamworld

01/25 CBooks