A Fumax kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent az Assassin’s Creed: Last Descendants-sorozat második kötete, A kán sírja. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere bemutatja Owen és barátai legújabb, viszontagságokkal teli kalandját, melyben tovább folytatódik a hajsza az Édenszigony maradék két darabjának megtalálásáért. A fiatalok szimulációja ezúttal a háború tépázta mongol Kínába vezet.
Kiadó: Fumax Kiadó
ISBN: 9786155514937
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Rusznyák Csaba
Fülszöveg:
Owen és barátai vesztettek. Pedig amikor a lehetetlennel dacolva rábukkantak egy ősi és nagy hatalmú relikvia, a legendás Édenszigony egy darabjára, úgy tűnt, semmi sem állíthatja meg őket. Az Édendarab után rajtuk kívül két rivális szervezet, az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend is kutatott, ám mielőtt még bármelyikük rátehette volna a kezét, egy ismeretlen harmadik fél szerezte meg. A tizenévesek csapata menthetetlenül szétesett: Owen és barátja, Javier az orgyilkosok oldalára állt, míg a többiek a templomosokkal tartottak.
Az Édenszigony maradék két darabja még mindig felfedezésre vár, és mindkét titkos társaság kész arra, hogy elmenjen a végsőkig. A következő darabot jó eséllyel a mongol hadúrral, Batu kán unokájával, Möngke kánnal együtt temették el, akinek a sírját sohasem találták meg. A két ellentétes oldalon álló fiataloknak vissza kell térniük az Animusba, hogy alámerüljenek a háború tépázta mongol Kína szimulációjába és az idővel versenyt futva felkutassák és biztonságba helyezzék a következő Édendarabot, még mielőtt az ellenség birtokába kerülne.
Az Édenszigony maradék két darabja még mindig felfedezésre vár, és mindkét titkos társaság kész arra, hogy elmenjen a végsőkig. A következő darabot jó eséllyel a mongol hadúrral, Batu kán unokájával, Möngke kánnal együtt temették el, akinek a sírját sohasem találták meg. A két ellentétes oldalon álló fiataloknak vissza kell térniük az Animusba, hogy alámerüljenek a háború tépázta mongol Kína szimulációjába és az idővel versenyt futva felkutassák és biztonságba helyezzék a következő Édendarabot, még mielőtt az ellenség birtokába kerülne.
Saját véleményem:
A tavalyi évem egyik legkiemelkedőbb olvasmányának bizonyult a Last Descendants sorozat első része, A New York-i felkelés, melyben Matthew J. Kirby olyan megdöbbentő realitással ábrázolta a történelmi eseményeket, mintha azok az olvasó DNS-ébe kódolva, egy Animus szimuláció részeként jelentek volna meg.
Ez a jelenség a második kötetre is jellemző, függetlenül attól, milyen terjedelmű az adott szimuláció. Merthogy bizony A kán sírja amellett, hogy főként a címben megjelenő emlékre épít, több kisebb-nagyobb utazást is tartalmaz, a történelmi idővonal széles palettáján mozogva.
Owenék csapata az előző kötet végén két részre bomlott: Owen és Javier az orgyilkosokhoz, míg Natalya, Grace, Sean és David a templomosokhoz került, ellentétes oldalakat szolgálva.
Noha Matthew J. Kirby továbbra sem foglal álláspontot egyik vagy másik fél mellett sem, azért jócskán kiérezni, kik a rossz(abb) fiúk ebben a játszmában, kik azok, akik aranykalitkába zárva tartják a srácokat, s állapotukkal mit sem törődve igyekeznek megszerezni az Édenszigony hiányzó darabjait.
A templomosok részéről Natalya tölti be a kulcsfigura szerepét, neki kell mongol őse, Bayan vérzivataros emlékeit átélve az Édendarab nyomába erednie. Ám ez nem jelenti azt, hogy a többiek a háttérbe szorulnának, a történet-, karakterfejlődés-, valamint a Rend tekintetében mindannyiuknak megvan a maga feladata... Mint ahogy Owenék csapatának is, ahol az említett fiú az, aki Natalya ősének ellenségeként kutatja a darabot, míg Javier egészen más típusú szerepet tölt be.
Nehéz olyan folytatást írni, ahol a legfőbb cél megegyezik az előző kötetével (gondolok itt az Édendarabra), hisz fennáll az önismétlés veszélye. A kán sírja esetében szerencsére szó sincs ilyesmiről, a kikerülhetetlen elemek (szimulációs keresgélés) ellenére a szerzőnek sikerült kellő mennyiségű újítást csempésznie a cselekménybe, és olyan szerteágazóvá varázsolnia, hogy véletlenül se fulladjon unalomba. Minden szálon akad valami izgalom, legyen szó érdekfeszítő szimulációról, mely érdekes élettörténetet prezentál, vagy éppen olyan történelmi eseményről, korról, mely ébren tartja az olvasó kíváncsiságát, de a jelenbéli akciók, felfedezések is bőven felpörgetik az ember adrenalinszintjét.
A New York-i felkeléssel ellentétben itt jóval inkább egyensúlyba kerülnek a jelen és szimulációs emlékek élményei, ami már csak azért is nagyszerű mert nem ragadunk bele a "videójáték effektusba", mi több, a rend és testvériség modern világa is kiszélesedik előttünk.
Egyébiránt imádom, ahogy Matthew J. Kirby a szimulációkhoz viszonyul, mintha engem is beszíjazna az Animusba, hogy aztán a történelem olyan részleteivel ismertessen meg testközelből, amikkel egyetlen történelem könyvben sem találkozni. Mindezt pedig hol szerethető emberi életutakkal, hol véres összecsapásokkal vegyíti. És akkor még nem is ejtettem szót az olyan formabontó elemekről, mint az eltérő nemű vagy jellemű ős.
Míg A kán sírjában Owen női ős bőrébe bújva, azonos érzelmeikkel azonosulva hidalja át a nemi különbségeket, és mutatja be, milyen egy 13. századi női orgyilkos, addig Natalya az eltérő nemű őse vérszomjának feldolgozásával küszködik.
Owen esetében kifejezetten érdekes volt látni, miként fogadja el egy fiú, hogy nőként kell boldogulnia, és hogy a nemi szerepek ilyen szempontból mennyire jelentéktelenek tudnak lenni - főleg abban az esetben, ha kettejük életében számos érzelmi egyezés fedezhető fel. Párosukat tehát könnyű volt megszeretni...
...nem úgy Natalya és Bayan kettősét. Velük rettentő nehezen sikerült érzelmi köteléket kialakítanom, sőt... Eleinte minden szimulációval töltött oldal kínszenvedésnek bizonyult, abszolút hidegen hagyott a mongol kultúra. Bár nem is ez a legtalálóbb kifejezés rá, inkább azt mondanám, túl száraz és tömény érzést keltett bennem a megannyi mongol tisztség, katonai alakzat, és a sok cs betűs név.
Nem tudom, hogy eleve ez volt-e a szerző célja, netán a saját érdektelenségem okolható miatta, mindenesetre kellett egy kis idő, mire Natalya részeinek is sikerült lekötniük. Ettől eltekintve A kán sírja szövevényes, kalandokkal és izgalmakkal teli folytatása a sorozatnak.
Ez a jelenség a második kötetre is jellemző, függetlenül attól, milyen terjedelmű az adott szimuláció. Merthogy bizony A kán sírja amellett, hogy főként a címben megjelenő emlékre épít, több kisebb-nagyobb utazást is tartalmaz, a történelmi idővonal széles palettáján mozogva.
Owenék csapata az előző kötet végén két részre bomlott: Owen és Javier az orgyilkosokhoz, míg Natalya, Grace, Sean és David a templomosokhoz került, ellentétes oldalakat szolgálva.
Noha Matthew J. Kirby továbbra sem foglal álláspontot egyik vagy másik fél mellett sem, azért jócskán kiérezni, kik a rossz(abb) fiúk ebben a játszmában, kik azok, akik aranykalitkába zárva tartják a srácokat, s állapotukkal mit sem törődve igyekeznek megszerezni az Édenszigony hiányzó darabjait.
A templomosok részéről Natalya tölti be a kulcsfigura szerepét, neki kell mongol őse, Bayan vérzivataros emlékeit átélve az Édendarab nyomába erednie. Ám ez nem jelenti azt, hogy a többiek a háttérbe szorulnának, a történet-, karakterfejlődés-, valamint a Rend tekintetében mindannyiuknak megvan a maga feladata... Mint ahogy Owenék csapatának is, ahol az említett fiú az, aki Natalya ősének ellenségeként kutatja a darabot, míg Javier egészen más típusú szerepet tölt be.
Nehéz olyan folytatást írni, ahol a legfőbb cél megegyezik az előző kötetével (gondolok itt az Édendarabra), hisz fennáll az önismétlés veszélye. A kán sírja esetében szerencsére szó sincs ilyesmiről, a kikerülhetetlen elemek (szimulációs keresgélés) ellenére a szerzőnek sikerült kellő mennyiségű újítást csempésznie a cselekménybe, és olyan szerteágazóvá varázsolnia, hogy véletlenül se fulladjon unalomba. Minden szálon akad valami izgalom, legyen szó érdekfeszítő szimulációról, mely érdekes élettörténetet prezentál, vagy éppen olyan történelmi eseményről, korról, mely ébren tartja az olvasó kíváncsiságát, de a jelenbéli akciók, felfedezések is bőven felpörgetik az ember adrenalinszintjét.
A New York-i felkeléssel ellentétben itt jóval inkább egyensúlyba kerülnek a jelen és szimulációs emlékek élményei, ami már csak azért is nagyszerű mert nem ragadunk bele a "videójáték effektusba", mi több, a rend és testvériség modern világa is kiszélesedik előttünk.
Egyébiránt imádom, ahogy Matthew J. Kirby a szimulációkhoz viszonyul, mintha engem is beszíjazna az Animusba, hogy aztán a történelem olyan részleteivel ismertessen meg testközelből, amikkel egyetlen történelem könyvben sem találkozni. Mindezt pedig hol szerethető emberi életutakkal, hol véres összecsapásokkal vegyíti. És akkor még nem is ejtettem szót az olyan formabontó elemekről, mint az eltérő nemű vagy jellemű ős.
Míg A kán sírjában Owen női ős bőrébe bújva, azonos érzelmeikkel azonosulva hidalja át a nemi különbségeket, és mutatja be, milyen egy 13. századi női orgyilkos, addig Natalya az eltérő nemű őse vérszomjának feldolgozásával küszködik.
Owen esetében kifejezetten érdekes volt látni, miként fogadja el egy fiú, hogy nőként kell boldogulnia, és hogy a nemi szerepek ilyen szempontból mennyire jelentéktelenek tudnak lenni - főleg abban az esetben, ha kettejük életében számos érzelmi egyezés fedezhető fel. Párosukat tehát könnyű volt megszeretni...
...nem úgy Natalya és Bayan kettősét. Velük rettentő nehezen sikerült érzelmi köteléket kialakítanom, sőt... Eleinte minden szimulációval töltött oldal kínszenvedésnek bizonyult, abszolút hidegen hagyott a mongol kultúra. Bár nem is ez a legtalálóbb kifejezés rá, inkább azt mondanám, túl száraz és tömény érzést keltett bennem a megannyi mongol tisztség, katonai alakzat, és a sok cs betűs név.
Nem tudom, hogy eleve ez volt-e a szerző célja, netán a saját érdektelenségem okolható miatta, mindenesetre kellett egy kis idő, mire Natalya részeinek is sikerült lekötniük. Ettől eltekintve A kán sírja szövevényes, kalandokkal és izgalmakkal teli folytatása a sorozatnak.
Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Owen
Kedvenc jelenet: a legtöbb szimuláció (vikinges, ír, aranykereskedő, Cse)
Negatívum: Natalya kezdeti szimulációi
Borító: 5/5Sorozat: Last Descendants 2. része, Assassin's Creed
Nyereményjáték
Mostani játékunk során a nyomozásé lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy szófelhőt, mely valamelyik Assassin’s Creed regény fülszövegét tartalmazza. Nincs más dolgotok, mint a szavak alapján kitalálni, mi is az adott mű címe, majd a helyes választ beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.
Nézzetek be a többi állomásra is
03/09 Bibliotheca Fummie
03/11 CBooks
03/13 Dreamworld
