Joe Abercrombie - Half the World

Az Athenaeum kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Joe Abercrombie: Half the World - A harcos című regénye, a Szilánkos-tenger sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja Yarvi kalandjainak folytatását, melyben az immár miniszterré és atyává vált fiú cselszövéseit követhetjük figyelemmel. Gettföldet háború fenyegeti, Yarvi kezében a döntés: mit képes feláldozni országa megmentésért?

2015. december 17-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Joe Abercrombie: Half the World - A harcos

Kiadó: Athenaeum Kiadó
ISBN: 9789632934945
Oldalszám: 496 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:

Ritkán, de előfordul, hogy egy lány nem Béke Atya, hanem Háború Anya szolgálatába szegődik. Hild Bathu, azaz Tüske csak a csatározásnak él, apjához hasonlóan diadalra vágyik, de egy végzetes gyakorlótéri baleset után nem harcos, hanem gyilkos lesz belőle.
Yarvi atya, Gettföld agyafúrt minisztere megmenti őt a kínhaláltól, és magával viszi egy küldetésre, amely nagy hatással lehet a Szilánkos-tenger sorsára. Háború fenyeget, és Yarvi egész országát elpusztíthatja, ha a miniszter nem talál szövetségesekre. Tüske az úton harcossá érik, de mint mindenki más belegabalyodik Yarvi atya cselszövésének hálójába, ahonnan nem mindenki kerül ki épségben. A miniszter a köz java érdekében képes feláldozni bárkit, főleg egy harcost, de Tüske talán képes lesz saját utat vágni magának a kardjával.

Saját véleményem:

Abercrombie egy isten! A Half the Worldnél pedig keresve sem találhattam volna méltóbb könyvet a 2015-ös évem zárására. Egyszerűen lehengerlő! Epikus. Sodró lendületű. Fondorlatos. Tele van feszültséggel. Imádtam!
Amennyire a fülszöveg miatt féltem belekezdeni, annyira a kezemhez ragadt, és még hajnali 4-kor is azon kaptam magam, hogy olvasok. Előjött a tipikus, csak még egy utolsó fejezet, aztán leteszem dolog. És szerencsére a Yarvi miatti aggodalmam is alaptalannak bizonyult.
Rettegtem attól, hogy az immár miniszteri hivatalt betöltő fiú átvedlik antihőssé, és az ármánykodásaival beszennyezi a róla kialakult képemet, de hála az égnek nem így történt. Persze ettől függetlenül Yarvi nem egy szent, soha nem is volt az, de hát éppen ezt a kiszámíthatatlan kettősséget szerettem meg benne - és szeretem mind a mai napig.

A Half the Worldben azonban nem Yarvié a főszerep, hanem Tüskéé és Brandé; az ő váltott szemszögeik által követhetjük figyelemmel az első kötet után, kb. 2 évvel zajló eseményeket. Mindketten harcosnak készülnek, ez minden álmuk, ám a jellemük és habitusuk igen eltérő.
Tüske egy harcos szenvedélytől fűtött, dühös, mogorva lány, akit csak a csata heve és a bosszú éltet. Legfőbb álma, hogy a férfiak között elismerést szerezzen, hősi énekek zengjék dicső tetteit, s hogy végezhessen szeretett apja gyilkosával, Gorm-gil-Grommal.
Vele ellentétben Brand jóval nyugodtabb típus, aki anyja hitvallásának fényében szeretne harcossá válni. Halk szavú (túlságosan is),  mindig a háttérbe húzódik, amolyan szürke kisegér, aki inkább csendben marad, akár jót tesz azzal, akár nem.
Az események váratlan fordulatával azonban egy ismeretlen kaland kellős közepén találják magukat. Tüskét gyilkosnak kiáltják ki, hamis vádakkal illetik, s ezáltal halálra ítélik. Egyedül Brand az, aki megmentheti, feltárhatja az uralkodói család és Yarvi atya előtt az igazságot. Hosszas tépődés után meg is teszi, amivel kivívja edzője és társai ellenszenvét, megfosztják álmaitól, Tüske pedig kénytelen egy nem ismert feltételű eskübe bonyolódni Yarvival.
Mindezek önmagukban is óriási horderejű válságok, hát még úgy, hogy a Főkirály háborúra készül, Gettföldnek pedig szövetségeseket kell kerítenie, ha fent akar maradni. S itt jön képbe Yarvi atya, az ő tervei, és a nagy kaland melynek Brand és Tüske mellett új és régi kedvencek egyaránt szereplői lesznek.

"Nem lett volna szabad reménykednie, de a remények olyanok, mint a gyom: mindegy, milyen gyakran tépi ki az ember, mindig újra kihajtanak."

Eleinte szokatlan volt ugyanabban a világban, ámde új narrátorok mellett mozogni. Abercrombie stílusának, s sokrétű-, egyáltalán nem papírmasé karaktereinek hála viszont könnyen belerázódtam a dologba. Mi több, kissé megkopott emlékeim is özönvíz szerűen tértek vissza, ahogy egy-egy ismerős helyszín, figura vagy tárgy felbukkant.

Tüske első perctől kezdve megvett magának. Tragikus múltja dacára nem tipikus sebzett karakterként kesergett a sarokba kucorodva, hanem erőt merített fájdalmából, s nagyon is élő, ambiciózus lányként, határozott elképzelésekkel azon ügyködött, hogy véghez vihesse, amit csak akar. Sőt, többet is. De legjobban azt szerettem benne, hogy hiába kapott virtuális vagy valós pofonokat, egyetlen pillanatig sem törődött bele. Hiába taposták a földbe, mondtak neki ellent, hárították el, ő csak ment, és utat tört magának. Ha zsákutcába került, keresett egy másik kiutat.
Konoksága ellenére, buzgott benne a fejlődés iránti vágy. Fejlődésre pedig bőven nyílt alkalma, ugyanis Yarvinak hála, amikor nem az evezőlapátot húzta, éjt-nappallá téve gyakorolhatott egy igazán kivételes mester társaságában.
A kiképzés természetesen rengeteg humort, bölcsességet, vért és verítéket tartogat Tüske és az olvasó számára. Az öreg Szkifr egyáltalán nem kíméli tanítványát, nincs tekintettel nemére, fizikai állapotára, sőt, semmi másra.
Részben az asszony keménykezűsége, részben az út során szerezett tapasztalatok befolyására Tüske jellemfejlődése nagy utat tesz meg a történet kezdete és vége között. Felnő. Felnő az álmaihoz, a történethez, és a sorsdöntő összecsapáshoz - aminél megjegyzem, virtuálisan lerágtam háromszor mind a tíz körmömet.

Branddel már nehezebben sikerült megbarátkoznom. Ő nekem az a tipikus Peeta Mellark karakter volt, aki ott van, jelen van, cuki meg minden, de mindenki érzi, hogy ez a bonyodalom nem neki való, és nehéz mit szeretni vagy tisztelni benne. Szép lassan persze azért csak belopja magát az olvasó szívébe; sokat fejlődik (mi több, talán ő fejlődik a legtöbbet), bravúros dolgokat művel, és Laithlin szavainak megfelelően cseperedik hőssé.

"A bolond dicsekszik azzal, amit tenni készül. A hős megteszi."

Az első résszel ellentétben itt kapunk szerelmi szál(ak)at is, amolyan Abercrombie stílusban (csak semmi nyál, fokozatosan kialakuló, icipicit gyengéd, de leginkább nyers, emberi érzések), ami hála az égnek nem nő túl a tényleges sztorin, nem csökkenti annak értékét, inkább hozzáad. (És csak nagyon halkan mondom, mennyire örültem, hogy végre a régi shippem is részesülhetett egy icipici jóban!)
Mindezek mellett kötelességemnek érzem megemlíteni a világot, melynek felépítése továbbra is rendkívül kidolgozott, stabil alapokon nyugvó, csak éppen ezúttal jóval szélesebbre tárul előttünk. Hőseink mellett új, eddig ismeretlen területeket, népeket, szokásokat térképezünk fel, melyek némelyében felfedezni véltem a saját világunkkal való egyezéseket is. Ilyen és egyéb jelentéktelennek tűnő dolgok miatt érdekes feltételezések merültek fel bennem, amikre kíváncsian várom, az utolsó kötetben, választ kapok-e, vagy a szerző meghagy kérdések és kétségek között vergődve. Mindenesetre figyeljetek az apró részletekre, hisz Abercrombie ugyanolyan rafinált, mint örök kedvencem, Yarvi.

Összegezve úgy vélem, a Half the World kiforrottabb, felnőttebb elődjénél, mind cselekmény, mind karakterek, mind pedig érzelmek terén. Aki szereti a harcos, kalandozós, minden szenvelgéstől mentes, szavakkal és acéllal vívott csatázós, ravasz taktikázással átszőtt történeteket, ne hagyja ki!
Én a magam részéről szerelembe estem ezzel a könyvvel, úgy ahogy van. Imádtam a karaktereket, a történet lendületességét, hogy egyetlen pillanatra sem éreztem úgy, unatkoznék. Tetszettek az új helyszínek, a megnövekedett tétek, a visszatérő karakterek és elemek (utóbbiak esetében extra pacsi Abercrombie-nak, hogy képes volt úgy visszahozni őket, hogy valami egészen újat alkotott belőlük - gondolok itt a Déli Szélre vagy az evezésre), a fondorlatosság pedig elvarázsolt. Epekedve (és mivel véletlenül belefutottam egy spoilerve, félve) várom a befejezést.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Tüske, Yarvi, Rulf, Szkifr, Laithlin

Kedvenc jelenet: a végső csata, Tüske edzései, kardkészítés

Negatívum: -

Borító: 5/4

Hild 'Tüske' Bathu

Nyereményjáték

A könyv két főszereplője két kiváló harcos. Összeszedtünk nektek négy hozzájuk hasonlóan remek harcost a történelemből, akiket fel kell ismernetek, majd a nevüket beírni a rafflecopter megfelelő sorába. De ez nem minden, az ünnepekre sem hagyunk titeket unatkozni. Karácsonykor a közös blogon találtok majd egy puzzle-t, amely kirakva egy hajót ábrázol. Írjátok be a hajó nevét a rafflecopterbe, és ezzel extra pontokat szerezhettek!

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re, különben automatikusan újrasorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/17 Bibliotheca Fummie
12/21 Tekla könyvei
12/24-25 Blogturné Klub
12/28 Always Love a Wild Book
12/31 Dreamworld

Joe Abercrombie - Half a King

Az Athenaeum kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Joe Abercrombie: Half a King - Az uralkodó című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja a félembernek csúfolt Yarvi izgalmas történetét, melyben kiderül, hogy a fiú miként állja meg helyét a számkivetettek furcsa seregének élén.

2015. március 11-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Joe Abercrombie: Half a King - Az uralkodó

Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632934075
Oldalszám: 384 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:

Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagyhatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövése teríti le. 

Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét. 

De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…

Saját véleményem:

Yarvi, a király legkisebb fia születési rendellenességgel jön a világra, jobb kezén mindössze egyetlen, görcsös ujj található, emiatt pedig mindenki félembernek bélyegzi. Így hát a fiú úgy dönt, beáll miniszternek, ezzel mintegy lemondva uralkodói címéről.
Hosszú éveket tölt tanulással, megfigyeléssel, ám amikor már csak karnyújtásnyira lenne tőle a felavatása, váratlan dolog történik. Apját, Uthrik királyt, és bátyját meggyilkolják egy béketárgyalásra vezető út során, s örökös híján Yarvinak kell betöltenie ezt a pozíciót.
A fiú teljesen kétségbeesik, hisz álmai egy csapásra szertefoszlanak, és olyan helyzetbe kényszerül, amit mindennél jobban igyekezett elkerülni. Ráadásul anyja és nagybátyja bosszúra szomjazik, s felkészületlenül belehajszolják az ifjú királyt egy olyan hadjáratba, melyben még önmagát sem tudja megvédeni, nemhogy egy egész sereget elvezetni... Csakhogy Yarvit elárulják, mélybe taszítják, amit mindössze óriási szerencséjének köszönhetően él túl. De még mielőtt magához térhetne, előbb egy rabszolgakereskedő ketrecében, majd egy iszákos kalóznő hajóján találja magát szolgaként. De bosszút esküszik, hogy megtorolja Odem árulását.

"- Az emberek képesek minden szörnyűségre, ami a meséhez kell."

Joe Abercrombie könyveivel már szemeztem egy ideje, de valahogy mindig elsiklottunk egymás mellett, ám a Half a Kinggel végre megtörtem a jeget! Ezzel mindössze azt szeretném tudatni, hogy úgy vágtam bele a könyvbe, hogy nem rendelkeztem semmiféle korábbi tapasztalattal az író műveivel kapcsolatban. A borító és a fülszöveg alapján viszont teljesen mást kaptam, mint amire számítottam.
A borítóból kiindulva egy érettebb korosztálynak szánt, vérbeli high fantasy-re asszociáltam, ami egyrészt csalóka, ha valaki ilyen indokok alapján szeretne belevágni, másrészt nem igazán éri el azt a korosztályt, akiknek tulajdonképpen ez szólna. (És azt már csak félve merem mondani, hogy szerintem nem kicsit spoileres is - de ez persze csak utólag derül ki.) Merthogy műfajilag ez inkább az ifjúságot célozza meg. Érzésre (nem tartalomra!) az Üvegtrónhoz tudnám hasonlítani, úgyhogy bátran ajánlom azoknak, akik nem keményvonalas high fantasy rajongók. És most, hogy ezt tisztáztuk, lássuk a többit.

A történet világfelépítése szenzációs! Egyébként is imádom az önálló világgal rendelkező sztorikat, jó új helyszínekről, törvényekről, vallásról és hasonlókról olvasni - ráadásul teljesen odáig vagyok a különleges hangzású nevekért, elnevezésekért -, mert megvan bennük az újdonság varázsa, tengernyi felfedezésre váró dologgal, és ez itt mind-mind jelen van.
Abercrombie mesterien adagolja az infókat. Nem rohanja le és zúdítja az olvasója nyakába a töménytelen mennyiségű magyarázatot, épp csak annyit és úgy mutat meg belőle, ami elegendő a kezdetleges megértéshez. Majd később továbbépítgeti, szélesítgeti a látókörünket. (És külön hatalmas elismerésem a fordítónak, akinek ilyen remekül sikerült magyarosítani a kifejezéseket, helyszíneket és minden egyebet.) Mondjuk azért az Istenhasadás előtti és körüli eseményekre, meg az elfekre kicsit bővebben kíváncsi lettem volna. Az a szál kissé - na jó, nagyon - hiányos, de megbocsátható, mivel nem képezi szorosan a regény részét (legalábbis jelenleg).
Ugyanilyen módon a karakterei felépítésére sem lehet panaszom. Egytől-egyig élő, sajátos személyiségjegyekkel rendelkező figurák, akiknek megvan a maguk története. Ha röviden jellemeznem kéne őket, azt mondanám: emberiek. Senki nem csak fekete vagy fehér. Ugyanúgy megvannak az erényeik, mint a hátrányaik, akárcsak nekünk, olvasóknak. A negatív szereplőknek éppúgy van érthető vagy kedvelhető részük, mint a pozitívaknak önző, önös hajtórugója. Rengeteg meglepetést tartogatnak számunkra, az biztos. De közülük is Yarvi az, akit jobban megismerhetünk.
A sztori elején egy alázatos, tanulásra szomjazó miniszternövendék (papnövendék), aki születési rendellenességének köszönhetően a háttérbe húzódik, a láthatatlanságot választja. Kívülről tudja az összes földalatti folyosót, ahol minden gond nélkül elkerülheti a vár lakóit. És pont ezért is éri váratlanul a királlyá való szentelése, és a ranggal járó rivaldafény, hisz a koronával a nép automatikusan különféle elvárásokat támaszt vele szemben. Csakhogy Yarvi felmenőivel ellentétben közel sem olyan jó harcos, aki csatákba vezethetné seregét. Csak egy báb az anyja és a nagybátyja kezében.

"(...) a dicsőséges harcosok éppen úgy halnak meg, mint mindenki más."  

Miután elárulják és az életére törnek, egyedül marad a nagyvilágban, kiszolgáltatva a természetnek, és tulajdonképpen mindenkinek. A baj természetesen meg is történik, népe leghatalmasabb ellensége elfogja, s noha megkíméli életét, eladja rabszolgának, ahol megtapasztalja, hogyan válhatnak emberek puszta vadállatokká. Ugyanakkor csavaros észjárásának hála, sikerül megvetetnie magát, ezzel is közelebb érve a szabaduláshoz és esküjéhez, miszerint megtorolja apja és árulója vétkét.
Egy kereskedőhajóra kerül, evezős rabnak, ahol keze miatt megvetik, s megjárja a pokol minden bugyrát. Azonban ez a kegyetlen szituáció az, ami meg is erősíti. Yarvinak rengeteg dolgon kell átesnie, hogy rájöjjön, vannak helyzetek, amikor az acél mit sem ér, az ész, a tudás és a logika ellenben annál többet. Ekképpen sikerül megnyerni evezőstársai, a morcos aggastyán, Rulf, és a fiatalabb Jaud barátságát.

A hajón töltött időszak váltakozó. Hol monoton, hol pörgős, ám az biztos, hogy kulcsfontosságú. Yarvi itt indul el azon az úton, hogy naiv, jólelkű gyerekből az életéért minden eszközt megragadva küzdő felnőtté váljon. S ez a folyamat fokról-fokra erősödik a könyv második felében, amikor szövetségeseivel kiegészülve nekivág az útnak, hogy behajtsa ígéretét.
Számomra viszont a bandukolós rész tartalmilag kevés lett. Csak mentünk, mentünk, mendegéltünk, volt egy-két izgalom, de olyan hamar megoldódtak, hogy izgulni sem volt időm, nem éreztem azt, mitől is kovácsolódott össze úgy a csapat. Kivéve egy alkalmat, a romoknál.
Ellenben a vége az brutálisan odacsapott. Ott olyannyira felpörögtek az események, szövetségek alakultak ki, nem várt fordulatok jöttel elő, titkok lepleződtek le, hogy nem győztem kapkodni a fejem. Annyira összezavarodtam, hogy már nem tudtam, kiben bízhatok, kiben nem, ki az ellenség és ki a barát. És itt, ezen a ponton érte el Yarvi személyiségének a változása a tetőfokát.
Mitöbb, a szerző bravúros csatajeleneteket tud teremteni, melyek minden alkalommal filmszerűen jelennek meg, és olyan feszített tempójúak, hogy az olvasó szinte lélegzetet sem bír venni az adrenalintól.
Mindent egybevetve tehát azt mondom, aki szereti az önálló világgal rendelkező fantasy-t, melyben a karakter fejlődése van előtérbe, kiegészítve lenyűgöző összecsapásokkal, az olvassa el. A szerző stílusa gördülékeny, az egész mű olvastatja magát, és bár lehet számítani egy-két dologra, azért meglepően sok csavarral számolhatunk, és egy ütős, meglehetősen emberi befejezéssel. Izgatottan várom a folytatást!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Yarvi, Semmi, Rulf, Szumael, Laithlin és Jaud

Kedvenc jelenet: Yarvi legutolsó jelenete

Negatívum: a barangolós rész, amikor nem történt semmi

Borító: 5/3,5

Borítók

Nyereményjáték

Yarvi csonka jobb kezének köszönhetően sosem remekelt a kardforgatás művészetében. Ahelyett, hogy a vívást gyakorolta volna, elméjét pallérozta. Megfigyelte a környezetében élőket. Tanulmányozta a helyzeteket és elraktározta a hasznos információkat, melyek később olyan szituációkban lehetnek segítségére, ahol az acél már hasztalan.
Mostani játékunk során éles szemre és jó megfigyelésre lesz szükség ahhoz, hogy megnyerhessétek a kiadó által felajánlott Half a King - Az uralkodó c. regény egy példányát.


Feladat:
1) Minden blogon találtok egy rövid leírást. Ezalapján keressétek meg azt a helyszínt vagy személyt, akire gondoltunk, és írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe a megoldást.
2) Jobbról balra, balról jobbra, lentről fel, fentről le, és átlósan is kereshetitek a neveket, helyeket.
3) A www.blogturneklub.com oldalon, a turné bejegyzésénél szintén találtok egy kérdést.
4) Ha kihúztátok az összes állomás megfejtését, a megmaradt betűkből egy olyan - fiktív - személy nevét kapjátok meg, akit születési rendellenessége miatt, Yarvi-hoz hasonlóan sokan lenéznek, csúfolnak - saját családja is megveti. Az ő nevét is írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába.
5) Csak az nyerhet, aki minden feladatot teljesített!
6) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re, különben automatikusan újrasorsolunk.

Mai karakter:

Morcos, alacsony öregember. A félember idősebb evezőtársa a Déli Szél fedélzetén. Mielőtt eladták volna rabszolgának, harcos volt. Tizenkét évadot szolgált egy Halstam nevű kapitány mellett.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására is

03/11 Dreamworld - Borítók
03/13 Függővég - Extra állomás: trailer
03/15 Bibliotheca Fummie - Térkép
03/17 Tekla könyvei
03/18 Könyvszeretet - Folytatásokról
03/19 Always Love a Wild Book - Az íróról