Az Athenaeum kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Joe Abercrombie: Half a King - Az uralkodó című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja a félembernek csúfolt Yarvi izgalmas történetét, melyben kiderül, hogy a fiú miként állja meg helyét a számkivetettek furcsa seregének élén.
2015. március 11-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Joe Abercrombie: Half a King - Az uralkodóKiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632934075
Oldalszám: 384 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Fülszöveg:
Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagyhatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövése teríti le.
Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét.
De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…
Yarvi, a király legkisebb fia születési rendellenességgel jön a világra, jobb kezén mindössze egyetlen, görcsös ujj található, emiatt pedig mindenki félembernek bélyegzi. Így hát a fiú úgy dönt, beáll miniszternek, ezzel mintegy lemondva uralkodói címéről.Hosszú éveket tölt tanulással, megfigyeléssel, ám amikor már csak karnyújtásnyira lenne tőle a felavatása, váratlan dolog történik. Apját, Uthrik királyt, és bátyját meggyilkolják egy béketárgyalásra vezető út során, s örökös híján Yarvinak kell betöltenie ezt a pozíciót.
A fiú teljesen kétségbeesik, hisz álmai egy csapásra szertefoszlanak, és olyan helyzetbe kényszerül, amit mindennél jobban igyekezett elkerülni. Ráadásul anyja és nagybátyja bosszúra szomjazik, s felkészületlenül belehajszolják az ifjú királyt egy olyan hadjáratba, melyben még önmagát sem tudja megvédeni, nemhogy egy egész sereget elvezetni... Csakhogy Yarvit elárulják, mélybe taszítják, amit mindössze óriási szerencséjének köszönhetően él túl. De még mielőtt magához térhetne, előbb egy rabszolgakereskedő ketrecében, majd egy iszákos kalóznő hajóján találja magát szolgaként. De bosszút esküszik, hogy megtorolja Odem árulását.
"- Az emberek képesek minden szörnyűségre, ami a meséhez kell."
Joe Abercrombie könyveivel már szemeztem egy ideje, de valahogy mindig elsiklottunk egymás mellett, ám a Half a Kinggel végre megtörtem a jeget! Ezzel mindössze azt szeretném tudatni, hogy úgy vágtam bele a könyvbe, hogy nem rendelkeztem semmiféle korábbi tapasztalattal az író műveivel kapcsolatban. A borító és a fülszöveg alapján viszont teljesen mást kaptam, mint amire számítottam.
A borítóból kiindulva egy érettebb korosztálynak szánt, vérbeli high fantasy-re asszociáltam, ami egyrészt csalóka, ha valaki ilyen indokok alapján szeretne belevágni, másrészt nem igazán éri el azt a korosztályt, akiknek tulajdonképpen ez szólna. (És azt már csak félve merem mondani, hogy szerintem nem kicsit spoileres is - de ez persze csak utólag derül ki.) Merthogy műfajilag ez inkább az ifjúságot célozza meg. Érzésre (nem tartalomra!) az Üvegtrónhoz tudnám hasonlítani, úgyhogy bátran ajánlom azoknak, akik nem keményvonalas high fantasy rajongók. És most, hogy ezt tisztáztuk, lássuk a többit.
A történet világfelépítése szenzációs! Egyébként is imádom az önálló világgal rendelkező sztorikat, jó új helyszínekről, törvényekről, vallásról és hasonlókról olvasni - ráadásul teljesen odáig vagyok a különleges hangzású nevekért, elnevezésekért -, mert megvan bennük az újdonság varázsa, tengernyi felfedezésre váró dologgal, és ez itt mind-mind jelen van.
Abercrombie mesterien adagolja az infókat. Nem rohanja le és zúdítja az olvasója nyakába a töménytelen mennyiségű magyarázatot, épp csak annyit és úgy mutat meg belőle, ami elegendő a kezdetleges megértéshez. Majd később továbbépítgeti, szélesítgeti a látókörünket. (És külön hatalmas elismerésem a fordítónak, akinek ilyen remekül sikerült magyarosítani a kifejezéseket, helyszíneket és minden egyebet.) Mondjuk azért az Istenhasadás előtti és körüli eseményekre, meg az elfekre kicsit bővebben kíváncsi lettem volna. Az a szál kissé - na jó, nagyon - hiányos, de megbocsátható, mivel nem képezi szorosan a regény részét (legalábbis jelenleg).
Ugyanilyen módon a karakterei felépítésére sem lehet panaszom. Egytől-egyig élő, sajátos személyiségjegyekkel rendelkező figurák, akiknek megvan a maguk története. Ha röviden jellemeznem kéne őket, azt mondanám: emberiek. Senki nem csak fekete vagy fehér. Ugyanúgy megvannak az erényeik, mint a hátrányaik, akárcsak nekünk, olvasóknak. A negatív szereplőknek éppúgy van érthető vagy kedvelhető részük, mint a pozitívaknak önző, önös hajtórugója. Rengeteg meglepetést tartogatnak számunkra, az biztos. De közülük is Yarvi az, akit jobban megismerhetünk.
A sztori elején egy alázatos, tanulásra szomjazó miniszternövendék (papnövendék), aki születési rendellenességének köszönhetően a háttérbe húzódik, a láthatatlanságot választja. Kívülről tudja az összes földalatti folyosót, ahol minden gond nélkül elkerülheti a vár lakóit. És pont ezért is éri váratlanul a királlyá való szentelése, és a ranggal járó rivaldafény, hisz a koronával a nép automatikusan különféle elvárásokat támaszt vele szemben. Csakhogy Yarvi felmenőivel ellentétben közel sem olyan jó harcos, aki csatákba vezethetné seregét. Csak egy báb az anyja és a nagybátyja kezében.
A borítóból kiindulva egy érettebb korosztálynak szánt, vérbeli high fantasy-re asszociáltam, ami egyrészt csalóka, ha valaki ilyen indokok alapján szeretne belevágni, másrészt nem igazán éri el azt a korosztályt, akiknek tulajdonképpen ez szólna. (És azt már csak félve merem mondani, hogy szerintem nem kicsit spoileres is - de ez persze csak utólag derül ki.) Merthogy műfajilag ez inkább az ifjúságot célozza meg. Érzésre (nem tartalomra!) az Üvegtrónhoz tudnám hasonlítani, úgyhogy bátran ajánlom azoknak, akik nem keményvonalas high fantasy rajongók. És most, hogy ezt tisztáztuk, lássuk a többit.
A történet világfelépítése szenzációs! Egyébként is imádom az önálló világgal rendelkező sztorikat, jó új helyszínekről, törvényekről, vallásról és hasonlókról olvasni - ráadásul teljesen odáig vagyok a különleges hangzású nevekért, elnevezésekért -, mert megvan bennük az újdonság varázsa, tengernyi felfedezésre váró dologgal, és ez itt mind-mind jelen van.
Abercrombie mesterien adagolja az infókat. Nem rohanja le és zúdítja az olvasója nyakába a töménytelen mennyiségű magyarázatot, épp csak annyit és úgy mutat meg belőle, ami elegendő a kezdetleges megértéshez. Majd később továbbépítgeti, szélesítgeti a látókörünket. (És külön hatalmas elismerésem a fordítónak, akinek ilyen remekül sikerült magyarosítani a kifejezéseket, helyszíneket és minden egyebet.) Mondjuk azért az Istenhasadás előtti és körüli eseményekre, meg az elfekre kicsit bővebben kíváncsi lettem volna. Az a szál kissé - na jó, nagyon - hiányos, de megbocsátható, mivel nem képezi szorosan a regény részét (legalábbis jelenleg).Ugyanilyen módon a karakterei felépítésére sem lehet panaszom. Egytől-egyig élő, sajátos személyiségjegyekkel rendelkező figurák, akiknek megvan a maguk története. Ha röviden jellemeznem kéne őket, azt mondanám: emberiek. Senki nem csak fekete vagy fehér. Ugyanúgy megvannak az erényeik, mint a hátrányaik, akárcsak nekünk, olvasóknak. A negatív szereplőknek éppúgy van érthető vagy kedvelhető részük, mint a pozitívaknak önző, önös hajtórugója. Rengeteg meglepetést tartogatnak számunkra, az biztos. De közülük is Yarvi az, akit jobban megismerhetünk.
A sztori elején egy alázatos, tanulásra szomjazó miniszternövendék (papnövendék), aki születési rendellenességének köszönhetően a háttérbe húzódik, a láthatatlanságot választja. Kívülről tudja az összes földalatti folyosót, ahol minden gond nélkül elkerülheti a vár lakóit. És pont ezért is éri váratlanul a királlyá való szentelése, és a ranggal járó rivaldafény, hisz a koronával a nép automatikusan különféle elvárásokat támaszt vele szemben. Csakhogy Yarvi felmenőivel ellentétben közel sem olyan jó harcos, aki csatákba vezethetné seregét. Csak egy báb az anyja és a nagybátyja kezében.
"(...) a dicsőséges harcosok éppen úgy halnak meg, mint mindenki más."
Miután elárulják és az életére törnek, egyedül marad a nagyvilágban, kiszolgáltatva a természetnek, és tulajdonképpen mindenkinek. A baj természetesen meg is történik, népe leghatalmasabb ellensége elfogja, s noha megkíméli életét, eladja rabszolgának, ahol megtapasztalja, hogyan válhatnak emberek puszta vadállatokká. Ugyanakkor csavaros észjárásának hála, sikerül megvetetnie magát, ezzel is közelebb érve a szabaduláshoz és esküjéhez, miszerint megtorolja apja és árulója vétkét.
Egy kereskedőhajóra kerül, evezős rabnak, ahol keze miatt megvetik, s megjárja a pokol minden bugyrát. Azonban ez a kegyetlen szituáció az, ami meg is erősíti. Yarvinak rengeteg dolgon kell átesnie, hogy rájöjjön, vannak helyzetek, amikor az acél mit sem ér, az ész, a tudás és a logika ellenben annál többet. Ekképpen sikerül megnyerni evezőstársai, a morcos aggastyán, Rulf, és a fiatalabb Jaud barátságát.
Egy kereskedőhajóra kerül, evezős rabnak, ahol keze miatt megvetik, s megjárja a pokol minden bugyrát. Azonban ez a kegyetlen szituáció az, ami meg is erősíti. Yarvinak rengeteg dolgon kell átesnie, hogy rájöjjön, vannak helyzetek, amikor az acél mit sem ér, az ész, a tudás és a logika ellenben annál többet. Ekképpen sikerül megnyerni evezőstársai, a morcos aggastyán, Rulf, és a fiatalabb Jaud barátságát.
Számomra viszont a bandukolós rész tartalmilag kevés lett. Csak mentünk, mentünk, mendegéltünk, volt egy-két izgalom, de olyan hamar megoldódtak, hogy izgulni sem volt időm, nem éreztem azt, mitől is kovácsolódott össze úgy a csapat. Kivéve egy alkalmat, a romoknál.
Ellenben a vége az brutálisan odacsapott. Ott olyannyira felpörögtek az események, szövetségek alakultak ki, nem várt fordulatok jöttel elő, titkok lepleződtek le, hogy nem győztem kapkodni a fejem. Annyira összezavarodtam, hogy már nem tudtam, kiben bízhatok, kiben nem, ki az ellenség és ki a barát. És itt, ezen a ponton érte el Yarvi személyiségének a változása a tetőfokát.
Mitöbb, a szerző bravúros csatajeleneteket tud teremteni, melyek minden alkalommal filmszerűen jelennek meg, és olyan feszített tempójúak, hogy az olvasó szinte lélegzetet sem bír venni az adrenalintól.
Mindent egybevetve tehát azt mondom, aki szereti az önálló világgal rendelkező fantasy-t, melyben a karakter fejlődése van előtérbe, kiegészítve lenyűgöző összecsapásokkal, az olvassa el. A szerző stílusa gördülékeny, az egész mű olvastatja magát, és bár lehet számítani egy-két dologra, azért meglepően sok csavarral számolhatunk, és egy ütős, meglehetősen emberi befejezéssel. Izgatottan várom a folytatást!
Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Yarvi, Semmi, Rulf, Szumael, Laithlin és Jaud
Kedvenc jelenet: Yarvi legutolsó jelenete
Negatívum: a barangolós rész, amikor nem történt semmi
Borító: 5/3,5
Borítók
Nyereményjáték
Yarvi csonka jobb kezének köszönhetően sosem remekelt a kardforgatás művészetében. Ahelyett, hogy a vívást gyakorolta volna, elméjét pallérozta. Megfigyelte a környezetében élőket. Tanulmányozta a helyzeteket és elraktározta a hasznos információkat, melyek később olyan szituációkban lehetnek segítségére, ahol az acél már hasztalan.
Mostani játékunk során éles szemre és jó megfigyelésre lesz szükség ahhoz, hogy megnyerhessétek a kiadó által felajánlott Half a King - Az uralkodó c. regény egy példányát.
Feladat:
1) Minden blogon találtok egy rövid leírást. Ezalapján keressétek meg azt a helyszínt vagy személyt, akire gondoltunk, és írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe a megoldást.
2) Jobbról balra, balról jobbra, lentről fel, fentről le, és átlósan is kereshetitek a neveket, helyeket.
3) A www.blogturneklub.com oldalon, a turné bejegyzésénél szintén találtok egy kérdést.
4) Ha kihúztátok az összes állomás megfejtését, a megmaradt betűkből egy olyan - fiktív - személy nevét kapjátok meg, akit születési rendellenessége miatt, Yarvi-hoz hasonlóan sokan lenéznek, csúfolnak - saját családja is megveti. Az ő nevét is írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába.
5) Csak az nyerhet, aki minden feladatot teljesített!
6) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re, különben automatikusan újrasorsolunk.
Mai karakter:Morcos, alacsony öregember. A félember idősebb evezőtársa a Déli Szél fedélzetén. Mielőtt eladták volna rabszolgának, harcos volt. Tizenkét évadot szolgált egy Halstam nevű kapitány mellett.
Nézzetek be a turné többi állomására is
03/11 Dreamworld - Borítók
03/13 Függővég - Extra állomás: trailer
03/15 Bibliotheca Fummie - Térkép
03/17 Tekla könyvei
03/18 Könyvszeretet - Folytatásokról
03/19 Always Love a Wild Book - Az íróról
Nem akarok beleszólni, de ha elfogadsz egy tanácsot, szerintem jobb lenne, ha a pellengérezést átírnád pallérozásra, mert a kettő nem egy és ugyanaz. ;)
VálaszTörlésKöszönjük, javítottuk. :)
Törlés