2015. március 7., szombat

Nicolas Barreau - Álmaim asszonya


A Park Kiadó jóvoltából már a második Nicolas Barreau kötet jelenik meg Magyarországon.

Az Álmaim asszonya egy igazi romantikus könyv, amely elrepít minket a szerelem városába, Párizsba.

A Blogturné Klub 5 bloggere március 3-tól minden másnap teszi közzé a véleményét, és még sok érdekes információt tudhattok meg a regényről, valamint a szokásos nyereményjáték sem maradhat el!


Nicolas Barreau: Álmaim asszonya

Kiadó: Park kiadó
ISBN: 9789633550809
Oldalszám: 168 oldal
Fordító: Fodor Zsuzsa

Fülszöveg:
Antoine-nak, a lelkes könyvkereskedőnek és meggyőződéses romantikusnak tíz telefonszáma és mindössze huszonnégy órája van, hogy újra megtalálja álmai asszonyát.
Antoine, a harminckét esztendős könyvkereskedő, aki hisz abban, hogy a regények a való életben is megtörténhetnek, kedvenc kávézójában egy nap megpillantja álmai asszonyát, aki mintha csak az égből pottyant volna oda. Antoine hezitál, nem tudja, hogyan szólítsa meg a nőt. Ám ekkor odalép egy másik férfi, és ezzel Antoine elszalasztotta a lehetőséget. Vagy mégsem? Kifelé menet az elbűvölő mosolyú, titokzatos nő leejt elé egy kártyát, rajta egy keresztnév, egy telefonszám és egy mondat: ,,Szívesen találkoznék magával." Antoine elmondhatatlanul boldog. Kisvártatva kétségbe esik. A becses telefonszám egy ostoba baleset következtében hiányos lesz. Antoine azonban minden nyomon elindul. A szépséges ismeretlen kalandos keresése során a legkülönbözőbb emberekkel találkozik, Párizs legnyüzsgőbb és legcsendesebb pontjain. Az idő Antoine ellen dolgozik. A barátai bolondnak tartják. A szíve nagy szaltókat ugrik, egyiket a másik után. De Antoine nem adja fel...

Saját véleményem:
Nicolas Barreau nevével már korábban is találkoztam, de az Álmaim asszonya volt az első könyv, amit olvastam tőle... és egészen biztosan nem az utolsó, ugyanis a történet, valamint a szerző könnyed, humoros stílusa teljesen elvarázsolt. A csodaszép, hangulatos borítóról már nem is beszélve.
Pontokba szedve összegyűjtöttem azokat a momentumokat, amik miatt belezúgtam  ebbe a 168 oldalnyi kis tüneménybe.

1) Történet
A történet mindösszesen 24 órát ölel fel, középpontjában Antoine, egy harminckét éves szingli, könyvesbolt tulajdonos pasi áll, aki egy szokásosnak tűnő napon, ebédszünet közben besétál kedvenc kávézójába. 
Az asztal, ahol ülni szokott foglalt, így hát kénytelen-kelletlen letelepedik egy másikhoz, hogy elfogyassza rendelését egy jó könyv társaságában, amikor is felfigyel a törzshelyén ülő vendégre, egy gyönyörű, szőke hajú hölgyre. Antoine-ba villámcsapásként hasít a felismerés, hogy álmai nőjével van dolga, így hát erőt gyűjt, hogy megszólíthassa őt. Csakhogy mire ez megtörténhetne, megjelenik egy jóképű pasi, akivel a szőkeség láthatóan igen közeli viszonyt ápol.
Amikor Antoine minden reménye elszállni látszik, álmai asszonya furfangos módon eljuttat hozzá egy cetlit a számával és azzal az üzenettel, hogy 3 órakor hívja fel. Ezek után a férfival madarat lehetne fogatni. Vígan járja az utcákat, míg várja, hogy az óra elérje az időpontot. De a sors fura fintoraként történik egy kis baleset a cetlivel, ami miatt olvashatatlanná válik az utolsó szám. Antoine-nak nem marad más választása, mint egyenként végigtárcsázni tíz variációt, és reménykedni, hogy sikerrel jár. 
A sztori tulajdonképpen innentől válik igazán érdekessé, kalandossá, izgalmassá és viccessé. Az a 10 szám és az időkorlát meglehetősen sok meglepetést tartogat mind Antoine, mind az olvasó számára. Ez a kis baleset egy szédületes kutatásba fordul, mely átível egész Párizson.

2) Helyszín
Mi lehetne tökéletesebb helyszín egy romantikus, álmodozó regényhez, mint a szerelem városa, Párizs? 
Nagyon jó kis alapot ad az ottani atmoszféra, az emberek mentalitása és az a leírhatatlan hangulat, ami Párizst jellemzi, hisz miközben Antoine megpróbálja felkutatni álmai asszonyát, keresztbe-kasul bejárja a város nagyját.
Számomra kiváltképp öröm volt, hogy nem a legismertebb helyszínekre került a főhangsúly, amikről már számtalan helyen olvashattunk, hanem az apró kisutcákra, eldugott boltokra, bárokra, múzeumokra. 
Az, hogy ilyen turisták számára ismeretlen helyszíneken barangolhattunk, adott egy plusz fűszert a történethez, amitől valóban elhittem, hogy a főszereplő oldalán futkározom, ízig-vérig francia lakosként. Imádtam a hangulatos kis bárokat, a kockaköves utcákat, az eső áztatta hidat, vagy azt, hogy Antoine szemén keresztül szemlélhettem a fényképezőgépüket kattogtató, szuveníreket vásárolgató, vigyorgó turistákat, az őrült, meglehetősen hazafias nézeteket valló taxissal való derbit, és még sokáig sorolhatnám, mi mindent.
Örülök, hogy a szerző ennyire ügyesen, nem direkt módon a képembe tolva tárta elém a háttérvilágot. Már csak abból a szempontból is ügyes húzás volt, hogy így nem nyomta el a cselekményt, inkább hozzátett, kiegészítette azt.

3) Antoine
A pasiszemszögből megírt könyveknél mindig van egy kis rizikófaktor: az írónők legtöbbször nehezen találják meg a karaktereik hangját, női olvasóként pedig szintén nem olyan egyszerű azonosulni velük. De - gondoltam én olvasás előtt -, lévén itt egy fiatal, helyes férfi íróról van szó, az első aggodalmammal nem lehet gond, és valóban nem is lett. 
Antoine egy átlagos pasi, a kicsit álmodozóbb fajtából, de hát végülis milyen is lehetne az, aki egy könyvesbolt tulajdonosa és imádja a regényeket? Ráadásul francia! 
Lapról lapra válik egyre szerethetőbb figurává. Mint könyvmoly, sok olyan gondolata van, amivel az olvasói réteg könnyen tud azonosulni, megérteni és magáénak érezni. Mindemellett rettentő vicces, kitartó és életszerű. Közel sem tökéletes a külseje vagy a belseje, megvannak a maga hibái, csetlik botlik, de egy olyan fickó, akiről simán elhiszem, hogy létezik. 
De még mennyire elhittem, hogy létezik! Egészen konkrétan, az agyam elkezdte azonosítani őt a könyvön lévő író képével, akinek az állítólagos önéletrajza teljesen egybevágott Antoinéval. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, azért ennyire hiteles a történet, mert a szerző önmagát vitte bele, és részben magáról mintázta a karaktert. Aztán, amikor megtudtam a szerző személyéről azt a bizonyos dolgot, amit Deszy extrájában olvashattok, nem akartam elhinni.
Ennek ellenére Antoine akkor is egy humoros fickó, akinek élvezet olvasni a belső monológjait., hát még a szerencsétlenkedéseit! Rengeteget nevettem rajta, és a bizonyos szituációkban produkált viselkedésén. Ő a motorja, a szíve-lelke ennek a könyvnek.

4) Romantika és kaland
Őszintén bevallom, ezidáig nem találkoztam még olyan regénnyel, ami úgy lett volna romantikus, hogy nem egy pár kálváriájáról szólt, hanem, mint jelen esetben, Antoine álmai nőjének megtalálásáról.
Tudom, eléggé paradox ez az állapot, mégis átlengi a szerelem érzése a sorokat, elvégre is ezzel a szédületes fickóval, álmai nőjét igyekszünk felkutatni.
Miután Antoine-ba belehasít a felismerés, hogy a szőke szépség álmai asszonya, megrögzötten azon fáradozik, hogy a balesetnek köszönhetően előkerítse őt. 
Jelentőségteljes csavarok és fordulatok helyett, az eszeveszett hajkurászásé a főszerep. Biztos láttatok már olyan filmet, amiben a főszereplő véletlenek sorozatának köszönhetően ide-oda lohol, és ha csak egy picivel is, mindig lekési a nagy pillanatot. Na, ez pont olyan. Mégis hihetetlenül élvezhető. Egyetlen pillanatig sem unalmas, nincsenek benne üresjáratok. Állandóan történik valami. Ide megyünk, oda megyünk, izgulunk, hogy Antoine végre sikerrel járjon, nevetünk a bénázásán, vagy a Dmitij-t kiáltó, szenilis nénin.

5) Stílus
A szerző stílusa olyan, mint maga a regény. Üde, hétköznapi, egyszerű, varázslatos, hangulatos, gördülékeny, vicces. Természetes, mintha nem is egy könyvet tartanánk a kezünkben. 
Olyan bájjal mesél, hogy egyre csak azt érzed, még-még-még! Minél több kell ebből a falatnyi kis csodából, és miközben azért drukkolsz, hogy Antoine révbe érjen, mégsem szeretnéd, ha befejeződne. 

Összességében tehát azt mondom, ha egy könnyed, szórakoztató, kedves, aranyos, romantikus és rendkívül szerethető történetre vágytok, akkor ez a Ti könyvetek. Ideális választás lehet egy borongós délutánra, lazítós estére, vagy felüdülésnek a vízpartra. Nem kell rajta agyalni, csak sodródni vele és élvezni mindazt, amit nyújt.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Antoine és a néni
Kedvenc jelenet: a taxis és a telefonálgatós
Negatívum: -
Borító: 5/5




A nő mosolya - film


Mi sem bizonyítja jobban Nicolas Barreau regényeinek sikerét, mint hogy a hazánkban is megjelent A nő mosolya c. regényéből film készült, mely 2014. november 22-én debütált Németországban.
A filmben Melika Foroutan alakítja Aurélie Bredint, míg Benjamin Sadler André Chabanaist. A teljes szereposztást ide kattintva tekinthetitek meg.
Sajnos hazai megjelenésről egyelőre nincs hír.

A könyv fülszövege:
Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha…
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…

Képek a filmből:













Nyereményjáték


Feladat:
1) Minden bloggernél találtok egy képet, ami a könyv, illetve Párizs egyik helyszínét mutatja. A feladatotok az, hogy megírjátok nekünk, hogy mi is ez pontosan.
2) Ahhoz, hogy esélyetek legyen a könyvnyereményre, mind az öt feladványt teljesítenetek kell!
3) Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a turné többi állomására is

03/03 Deszy könyvajánlója - A szerzőről
03/05 MFKata gondolatai - Borítók
03/07 Dreamworld - A nő mosolya film
03/09 Tekla könyvei
03/11 Zakkant olvas - Idézetek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése