Mindee Arnett - A Rémálom-ügy

Porka világa nem azért érdekes, mert emberek ablakán mászik be, beférkőzik az álmaikba, és a rémálmaikból táplálkozik. Hanem mert egy ilyen alkalommal valami egészen szokatlan történik vele, egy gyilkosság szemtanúja lesz.
Senki sem szereti a rémálmokat, de ezúttal nem kell félnetek, végig ébren leszünk. Ezen a hat állomásos turnén megismerhetitek milyen egy Rémálom világában élni. Lépj be velünk a rémálmok világába, kövesd a blogturnét, és nyerj!

Mindee Arnett: A Rémálom-ügy

Kiadó: Könyvmolyképző

ISBN: 9789633992982

Oldalszám: 344 oldal

Fordító: Mesterházy Mónika

Fülszöveg:

A tizenhat éves Porka Evergím késő éjjel betör egy házba, de nem azért, mintha bűnöző volna. Nem: Porka egy Rémálom.
Szó szerint.
Nem elég baj, hogy ő az egyetlen Rémálom az Akkordél Akadémián, a mágusfajták bentlakásos iskolájában, és kénytelen hírhedt anyja árnyékában élni, de mikor betör Eli Bookerék házába, minden sokkal bonyolultabbá válik. Eli nagyon jóképű, ezért a mellkására ülni és az álmaiba hatolni már nem is lehetne kínosabb.
Pedig az lesz.
Eli egy gyilkosságról álmodik. A helyszín az Akkordél. Nem sokkal később az álom valóra válik. Porkának most már követnie kell a nyomokat – részint Eli álmain belül, részint odakint –, hogy megállítsa a gyilkost, mielőtt további embereket ölne meg. És mielőtt az illető rájönne, miben sántikál Porka, és kiválasztaná soron következő áldozatául…

Saját véleményem:

Mindee Arnett regényével kapcsolatban sokáig lamentáltam. Egyrészt a borító és a fülszöveg nyomban megfogott, másrészt viszont volt valami, valami megmagyarázhatatlan, ami miatt kicsit húzódzkodtam tőle. Végül azonban győzött a kíváncsiság, mert hát valljuk be, megtestesült Rémálmokról nem sűrűn olvas az ember lánya. S ha mindehhez még egy jó kis adag gyilkosság, nyomozás és komor hangulat is párosul - legalábbis a tálalás szerint -, akkor nincs mese...

A fentiek, valamint a Könyvmolyképző által feltett beleolvasó alapján tehát óriási lelkesedéssel vágtam bele A Rémálom-ügybe. De hogy azt kaptam-e, amit vártam? Sajnos nem.
Valószínűleg túl nagy elvárásokat támasztottam a könyvvel szemben, figyelmen kívül hagyva, hogy ez minden egyéb mellett egy YA. Ami önmagában nem lenne gond - jómagam is imádom -, számos fantasztikus történettel lehet találkozni a műfajban, de sajnos az írónő megelégedett azzal, hogy megfeleljen a Young Adult alapkövetelményeinek (sablonjainak), ahelyett, hogy kiaknázta volna az ötletében rejlő megannyi, ütős lehetőséget.
Ha viszont el tudjuk fogadni, hogy egy egyszerű, nem teljesen új elemekkel operáló sztoriról van szó, akkor lényegében egy aranyos, vicces, nyomozgatós, rengeteg mítosszal és természetfeletti lénnyel megspékelt regényt kapunk. Ami véleményem szerint inkább a fiatalabb korosztályt szippanthatja be.

Az alaptörténet szerint, főhősnőnk, a fiatal Porka, aki csak nem olyan régen került Rémálom képességeinek birtokába, szokásos álomfalására indul. Sikerül egy helyes, volt iskolatársának hálószobájában kikötnie, ami önmagában is rengeteg izgalmat rejtene, ámde, amit a srác álmaiban lát, az alapjaiban rengeti meg az önnön, és a természetfeletti világ eseményeit. Porka egy gyilkosság szemtanúja lesz. De mielőtt alaposabban szemügyre vehetné a dolgokat, Eli egyáltalán nem megszokott módon kiveti álmából, sőt képességeire is váratlan módon hat.
Később, a mágusfajták bentlakásos iskolájában, az Akkordél Akadémián, egy csomó herce-hurca után közlik Porkával, hogy Eli-jal álompárost kell alkotniuk, és kideríteniük a srác álmainak segítségével, ki és miért ölte meg az Őrző tündérlányt. Innentől kezdve beindulnak az események, rejtély-rejtély hátán, új nyomok, gyilkosságok követik egymást, megspékelve némi tinidrámával.

Sosem találjátok ki, de bizony a szerelmi háromszög (vagy inkább négyszög) sem hiányozhat a sztoriból (Ó, és a bált említettem már?). Porka erős vonzalmat érez a jóképű, sötéthajú, búzakék szemű Eli iránt, akit azonban megbabonáz a suli leggyönyörűbb, legmenőbb szirénje, de aggodalomra semmi ok, hősnőnk sem marad egyedül, ugyanis felbukkan a számítógépzseni, kocka(hasú), szőke herceg, Paul, és egyből elvarázsolja... nem csupán kedvességével.
Sajnos a szerelmi szálban (és Porkán kívül az összes résztvevőben) annyi mélység van, mint egy papírlapban, így igazán egyik fiúnak sem tudtam drukkolni... Paul számomra túl kiszámítható, unalmas alak volt, míg Eli-ban láttam némi szikrát, de nem nyílt alkalma kibontakozni; egy-két jó poént, kedves gesztust leszámítva elvolt a maga menő szférájával.

Ami Porkát illeti, vele kapcsolatban vegyesek az érzéseim. Szerettem a humorát, a szarkazmusát, a dacosságát, a lázadó énjét és a kíváncsiságát, ami állandóan hajtotta előre. 
Alapjáraton tehát egy kedvelhető, fiatal lányról van szó, aki a legtöbb szituációban megállta a helyét. De amikor a rózsaszín köd rátelepedett, egyik wtf dolgot csinálta a másik után. Átváltott tipikus 16 éves naivába, aki nem látta a fától az erdőt. Ugyanakkor mégsem tudom 100%-osan hibáztatni érte. Kívülről hiába jöttem rá már a könyv elején nagyjából mindenre, belülről egészen más átélni. Nagyképűség lenne azt állítanom, hogy Porka helyében jobban csinálnám a dolgokat, vagy nem futamodnék meg az első alkalommal, amikor egy égő hullát, vagy suhanó árnyalakot látok.

A gyilkosság, és a tettes/tettesek kiléte nagyrészt könnyen kitalálhatóak már a könyv elején, de ettől függetlenül az álmok és a sok félinfó elegendő okot szolgáltat a kíváncsiságra. Maga a szituáció, ahogy összeáll a teljes kép, izgalmas. Bár bevallom, a mitológiai csattanónál szerettem volna a fejem a falba verni, nekem az kicsit sok volt.
Mint ahogyan a nevek, és azok magyarosítása is. Sok esetben beszélőnevekről van szó (Sasharaszt, Mr. Velő, Ms Vadkanóc, Csirkery, McFelhő Park, stb), ezért nyilván kikerülhetetlen a lefordításuk, ezt aláírom. De amikor egy név egyik fele magyar, a másik pedig angol, az szimplán röhejes. És azt sem értem, a fordító miként döntötte el, hogy egyiket-másikat lefordítja, a többit nem, merthogy akadt olyan is, ami megmaradt eredetiben, holott az is beszélőnév volt. Illetve a legnagyobb talány hősnőnk neve. Eredetileg Dusty Everhart, nálunk ebből lett Párka "Porka" Evergím. A por szótövű Porkát még elfogadom, na, de Evergím?! Van ebben a regényben épp elég koppintás innen-onnan, nem kell Éhezők viadala érzéssel is tetézni!

A helyszín és az iskola viszont nagyon tetszett. Nem mondom, hogy egyedi, mert nem az, engem mégis újra és újra elvarázsol, ha egy varázslósuliról, vagy mágusfajtáktól nyüzsgő bentlakásos suliról olvashatok. Az Akkordél Akadémia pedig nagyon hangulatos volt, kifejezetten tetszett, hogy olykor be-bepillanthattunk egy-egy órára. Illetve a hierarchia, és a különböző lények egymással való viszonya is számos érdekességgel kecsegtetett, nem is beszélve a drogukról, amit halálosan cuki ötletnek tartok!

Mindent egybevetve tehát azt mondom, ha nem egy világmegváltó könyvet várunk, akkor A Rémálom-ügy a maga nevében egy aranyos, vicces, nyomozgatós történet, melyet hangulatilag leginkább a Hex Hallhoz és a Paranormalcy-hoz tudnék hasonlítani. Természetfeletti lények, és legendavadászok pedig előnyben!


Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Moira, Szeléna, Lance, Porka

Kedvenc jelenet: Moira leckéje; Porka első álomfalása Eli-nál; Porka-Lance csaták

Negatívum: Spoiler lehet Arthur legenda

Borító: 5/5

Samhain

A samhain (ejtsd: száuiny, vagy szaviny) a gael nyelveken beszélő népeknél a november hónap elnevezése, valamint a kelta nyelvi-kulturális kör egyik legjelentősebb ünnepe, mely október 31-én sötétedéskor kezdődik és november 1-jén ér véget. Az ünnep megtalálható minden kelta népnél – igaz, különböző neveken. Különböző újpogány vallásokban (pl. wicca) szintén fontos ünnep.

Rengeteg, területenként eltérő hagyomány társult ehhez a naphoz. Az „alapkoncepció” azonban mindenhol nagyjából azonos: ezen az éjszakán a világ rendje felborul, fellibbennek az evilág és a túlvilág (természetfeletti) közötti határok. Megnyílnak a sídhk (tündérdombok), és az emberfeletti lények, valamint a halottak szabadon járhatnak köztünk. De nemcsak a holtak jutnak fel az evilágba, ilyenkor evilági hősök is könnyen bejuthatnak a sídh birodalmába.

Samhain ünnepéhez számtalan szertartás kapcsolódik, hiszen a pogány kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája. Szokás volt örömtüzek gyújtása. Ilyenkor a család körbeülte a tűzhelyet, és a tűz körül kísértethistóriákkal szórakoztatták egymást. A különböző jelekből való jóslás is igen elterjedt volt a nép körében.

Az ünnep fontos jelképei a töklámpás és a varázséjszaka gyümölcse a nemes alma, ami, a termékenység és az élet szimbóluma. A gránátalma pedig az alvilággal is kapcsolatban áll.
A töklámpa-szimbólum eredetéről vita folyik, de vagy ír, vagy skót eredetű szokás. Ezen az estén tilos volt hosszú útnak indulni. Aki mégis erre kényszerült, a töklámpással védte magát az ártó, bajt hozó kísértetektől, tündérektől – akik, mint tudjuk, igen nagy népsűrűségben fordultak elő azokon a tájakon.
Vitatott az ünnephez tartozó kultuszban az emberáldozat szerepe. A keresztény írástudók megemlítenek egy bálvány istent, Crom Cruacht, akinek feltehetőleg emberáldozatokat is bemutattak az ünnepen. Azonban az is elképzelhető, hogy ezek a források a Biblia olyan részeiből is táplálkoztak, ahol magában a Szentírásban is megjelenik az emberáldozat szerepe. Crom Cruach léte így tehát nem bizonyított, de megemlítendő, hogy a pogány Halloween ellenes röpiratokban megjelenő Samhain gonosz (kitalált) istenséget róla mintázták. E röpiratok hatására terjed el az az – egyébként téves – elképzelés, hogy a Samhain szó valójában egy istent, gonosz erőket irányító szellemet jelöl.

(forrás: wikipedia)

Nyereményjáték

Porka számára fontosak az álmok, hiszen abból táplálkozik. Mivel főhősünk egy Rémálom, most mi is azokat keressük. Minden blogon találtok egy képet a leggyakoribb rémálmokkal, és ki kell találnotok, mi lehet az. Aztán már nincs más dolgotok, csak beírni a helyes megfejtést a rafflecopter megfelelő sorába, és máris esélyetek van megnyerni a könyv egy példányát.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/17 Always Love A Wild Book
06/19 Dreamworld - Samhain
06/21 Deszy könyvajánlója
06/23 Kelly & Lupi olvas - Familiárisok
06/25 Bibliotheca Fummie
06/27 Media Addict

Könyvheti beszámoló

Minden könyvmoly tudja, hogy a mi naptárunkban több ünnep van, mint a mondénokéban. Ezek közül az egyik a Könyvhét, amiről mindig ugyanazok a jelzők jutnak eszembe: nyár, napsütés, felszabadultság és természetesen a könyvek.

Ebben az évben is nagy lelkesedéssel vártam, hogy megérkezzen. Tervezgettem, listákat írogattam, hizlaltam a pénztárcámat (hiába vetettek be csábító akciókat a csúnya, gonosz kiadók, ellenálltam... majdnem mindig), és várakoztam. Aztán elérkezett a Könyvhét hete, csakhogy néhány nappal korábban az életem olyan rémálommá alakult, amire nem is gondoltam volna. A nagypapámat bevitte a mentő a kórházba, ahol mindenféle szörnyűséges diagnózisok röpködtek körülöttem, amiket most nem fejtenék ki bővebben, de lényeg a lényeg: a nappalokat és éjszakákat a kórház és az otthon közti ingázással töltöttem, már-már zombimódra váltva. 

A történtek tekintetében úgy voltam vele, idén mégiscsak kihagyom az egészet, aztán a nagypapám és a család addig győzködött, hogy ne legyen bűntudatom, meg amúgy is, néhány órára legalább menjek ki, hogy végül - kissé bűntudatosan - szombaton kislattyogtam.

Indulás előtt - mert hát mikor máskor? - jutott eszembe, hogy elő kéne szednem a Segítség, Youtube-sztár lettem! könyvemet, ha már hónapok óta a Marni Bates dedikálásra fenem a fogam, és hát hol máshol lett volna, ha nem a leghátsó kupac legalján? Miután áttúrtam mindent, bedobáltam a szükséges cuccokat (fényképezőgép, víz, könyvmolyképzős papírzacskó - iszonyatosan jól bírja a strapát!), gyorsan összeírtam, milyen blogturnés-recenziós könyveket kell átvennem, miket szeretnék megvenni, és büszkén konstatáltam, hogy idén nem úgy fogok kinézni, mint egy málhás szamár. Buta, naiv, Lilla. 

Egyre közelítve a cél felé, hagyományaimhoz híven Deákon leszálltam a metróról, s nagy büszkén elindultam a kijárat fele. A rossz kijárat felé. Kb. öt percnyi mérgezett patkány módjára-, aluljáró egyik feléből a másikba való futkározás után találtam egy térképet, ahol megállapíthattam, hogy sikerült a legtávolabb kerülnöm mindentől, szóval túrázhattam vissza. 

A Vörösmarty tér felé vonszolva magamat, már-már hallani véltem Effie "Sose hagyjon el benneteket a remény" szlogenjét, és abban a pillanatban tökéletesen érezni véltem mindazt, amit a sivatagban bolyongók. Tudjátok: kilátástalanság, délibáb, stb, stb... 

A térre érve belevetettem magam a forgatagba, egészen a Könyvmolyképző standjáig sodródva. Noha most nem szándékoztam tőlük vásárolni (ami nem jelenti azt, hogy a futár nem fog becsöngetni hozzám ezen a héten, és anyu nem fog kivágni az egész dobozzal), megláttam Mazsidrazsit, akinek nagyon megörültem. Mindig öröm találkozni, beszélgetni és nevetgélni vele, úgyhogy most is váltottunk néhány szót, majd tovább indultam nézelődni. 

Határozott szándékomban állt előbb begyűjteni minden könyvet, ami kell, és utána találkozni a blogturnés lányokkal, akikkel egy találkozót is megbeszéltünk, de hát az ötödik standhoz érve kiszúrtam őket, és nem lehetett nekik ellenállni, könyvek ide vagy oda, ők az én kis sikkasztós, őrült csapatom, vagyis muszáj volt odanyargalnom hozzájuk. 

Arra már nem emlékszem, sikerült-e befejeznem az üdvözlést, vagy a szívinfarktus megakadályozott ebben, mindenesetre Fummie szó szerint elém zúdította az általa átvett és cipelt libiris/kolibris könyveimet. Ez elég sokkoló és ébresztő élmény volt, úgyhogy a félig alvó állapotomból egyből tányérnyira nyíltak a szemeim. De köszi, Fummie, hogy elhoztad és cipelted őket, már beszéltem a masszőrrel, amit neked rendeltem cserébe. Nem tudom, mikorra ér oda, annyit mondott: Hodor, Hooodor, Ho-door.

Egy kis beszélgetés után, átnézve a gyönyörű könyveket, amik a borítékokban lapultak, a lányokra bíztam a cuccaimat és elindultam a  beszerzőtúrámra. Elsőként a Móra kiadóhoz mentem, ahol átvettem a két új Marni könyvet, amikkel hamarosan jön a turné, majd a GABO kiadónál szerettem volna megvenni a Papírvárosokat, de akkora tömeg volt, hogy inkább tovább ballagtam, egészen az Athenaeum standjáig, ahol a szemem egy rég vágyott könyvre tapadt, amin egy gigantikus akciós matrica volt. Néztem a könyvre, aztán felette a 990-es táblára, a könyvre, táblára, aztán felkaptam (Sarah Dunant: Borgiák), fizettem és úgy örültem neki, mint valami karácsonyi ajándéknak. Ezután a librit vettem célba, ahol hosszas lamentálás után mégiscsak otthagytam a 47 Ronint és visszaküzdöttem magam az Athenaeumhoz, hogy megvegyem nagyimnak a Mozart múzsáját, ami szintén egy ezres volt. 

Ekkor már végeztem egy gyors fejszámolást az elkölthető pénzem összegéről - ami kifejezetten a Papírvárosokra volt elrakva -, ha már olyat is vettem, amit nem terveztem be, de megnyugodtam, John Green még hazajöhetett velem. Így hát boldogan indultam a Maxim kiadóhoz, ahol az őrületes akciónak hála sáskajárás volt. 

Átvettem egy nagyon kedves hölgytől a Gyönyörű Titkok Múzeumát, a Wiill & willt, valamint az Elviselhetetlent, váltottunk pár szót, ami alatt megköszönte, hogy írtam a könyveikről, és ez rettentő szürreális élmény volt, mert én még mindig úgy érzem, hogy nem ők, hanem én tartozom köszönettel, hogy olvashatom a regényeiket, szóval egy oda-vissza köszönöm "párbaj" után az újonnan debütáló WOW következett. Ami alatt kiszúrtam Alma Katsu: Halhatatlan c. könyvét 500 forintért, de ellenálltam, mivel tudtam, hogy kaszálták, és nem akartam belekezdeni egy nem befejezett sorozatba. 

A WOW Kiadónál bemutatkoztam Beke Csillának - és itt jött a második szürreális élmény, hogy ő is tudta ki vagyok, melyik bloghoz tartozom, mikor jövök a turnéban -, beszélgettünk egy kicsit könyvekről, kérdeztem a Szívatás folytatásairól, mikorra várhatóak, és a választól majdnem a macskaköveken koppant az állam: októberre tervezték, de a nagy siker miatt lehet, hogy már szeptemberben jön! Ezenfelül megtudtam, hogy szeptemberre 2, későbbre pedig további 5 könyvet szeretnének kiadni, úgyhogy csak azt tudtam mondani: wow! De az egész kiadóra. Nagyon kedvesek, barátságosak, nyitottak, olvasóközeliek. A borítóikkal nekem, személy szerint még barátkoznom kell, nagyon egyediek, ellenben az rettentően tetszik, hogy a gerincen is jelölik, a sorozat hanyadik részéről van szó, és a könyvben is megtalálható a folytatások listája. 

Miután a WOWtól is átvettem a könyveimet, a Fekete dobozt és a Szívatást, valamint kaptam könyvjelzőt és választhattam két kitűzőt is, visszamentem a turnés csapatunkhoz, ahol addigra már elég szépen összegyűltünk. Ott volt Kelly, Lupi, Fummie, Deszy, Krisztina, Tekla, Angi, és még néhány blogger (elnézést, ha valakit kihagytam, nem direkt). Beszélgettünk, nevettünk, hülyéskedtünk, megállapítottuk, mennyire eltérő az ízlésünk bizonyos esetekben, Kellytől megkaptam a blogturnés kitűzőnket - ami nagyon szép lett -. közben pedig bepakoltam a zsákmányaimat a strapabíró zacsimba. 

Hogy miről folyt a beszélgetés, azt lehetetlen összefoglalni. Könyvekről, turnés dolgokról, belsős poénokkal tarkítva nyilván, de azt tudni kell, ha mi összekerülünk, akkor egyáltalán nem összeillő témákat vagyunk képesek összefűzni egymással, egyikből másikba csapva át, majd visszakanyarodva egy korábbihoz, szóval jah, lehetetlen. 

Egy kicsivel később pedig csatlakoztak hozzánk Zsófiék, befutott MFKata, Mazsidrazsi, Eszti (scheszti), Teklanna és emma29 is. Velük is sikerült váltanom pár szót, de sajnos nem eleget. Bár hozzáteszem, esetükben sincs olyan, hogy elég. Ó, és kaptam Emmától egy iszonyatosan aranyos minion-banán díszt gumiból, amit még később is az ujjamra fűzve szorongattam (Köszönöm! ^^). 

És futólag dRennel is sikerült összeintegetnünk

Három óra körül szóltak a csajok, hogy a Móra kiadónál mondták, előbb kijön Marni, és nyugodtan odamehetünk vele dedikáltatni. Könyvekkel, kerítésen átugorva oda is csoszogtunk, de mint kiderült, picit késett, így én addig visszamentem az árnyékban maradt csapathoz, ahol olyannyira eldumáltam az időt, hogy lekéstem a korai dedikálást, de Tija és Marni volt annyira jófej, hogy felajánlották, menjünk arrébb - még dedikáltak más írok -, és ott aztán lehet mókázni. 

Hogy hogyan, azt már nem tudom, de a turnés csapatnál kötöttünk ki, oldalunkon a szüntelenül mosolygó, táncoló Marnival, nyomunkban sok-sok rajongóval. A többiek arca minden pénzt megért, amikor rádöbbentek,  "házhoz hoztuk" a hölgyet.

A Marni-jelenségről, merthogy egyelőre jobb szót nem találok rá, még az én szavam is elállt, persze pozitív értelemben. Tudtam, hogy egy bolondos, mosolygós, közvetlen lány, de élőben tapasztalni egészen más élmény volt. Eszméletlen pozitív energia áradt belőle, baromi lelkes volt, a mosolya egy másodpercre sem lohadt. Rendületlenül dedikált, fotózkodott, beszélgetett, viccelődött. Sőt még magyarul is meg-megszólalt.

És muszáj megemlítenem Tiját is, aki szintén egy hős. Telepakolva fényképezővel, borítékokkal, legalább annyira remekül állta az olvasók hadát, mint Marni. Óriási türelemmel, emberenként válogatva osztogatta a könyvjelzőket. Úgyhogy minden elismerésem az övé és Marnié is. Akivel egyébként rengeteg közös kép készült, sőt még Deszyvel is beálltunk egy hármas fotóra, ahol Marni megkérdezte, csinálhatnánk-e vicces képet? Nem tudtunk ellentmondani... de azokat a képeket azóta is széfben őrizzük. Van akinek jól áll, ha funny... nekem nem annyira. :D

Mindeközben a csapat egyik fele elindult a (az ask.fm-es kedves kérdezgetőnek hála) számunkra kultikussá vált mekibe, hozzájuk csatlakoztunk később mi is Deszyvel, egy picike kitérővel, mivel a csajok meggyőztek, hogy a Halhatatlan nem függővéges. Igen, bűnöztem. Megvettem az utolsó példányt belőle.

A mekiben kezdetét vette egy több órás beszélgetős show, ami, ha lehet, még a kintinél is durvább volt. Kétszer még az őr is arra sétált, megnézni, min nevetünk annyira hangosan. 

Itt aztán tényleg mindenről szó esett - trollunkra gondolva elszórtunk néhány morzsát -, vérhattyúktól a raptorokon át gyereknapig. Tehát ha valaki szereti az extrém sportokat, egyszer nyugodtan üljön be közénk, higgyétek el, egy ilyen beszélgetés már annak számít.

Két-három órával később elindultunk hazafelé, ám mielőtt a metróhoz vonszoltam volna magam, Fummie-val még elindultunk egy Papírvárosok vadászatra, de a GABOnál nem láttam filmes borítósat, a Cicerónál nem volt, a Talentumnál pedig rigolyás énem kifogásolta a picit hibás példányokat, úgyhogy Fummie-t és a csomagjaimat a Könyvmolyképzőnél és Meiszner Krisztinánál hagyva, visszaverekedtem magam a GABOhoz, ahol mégiscsak volt filmes Papírvárosok. Aztán a szatyraimhoz érve rájöttem, mennyire hülye vagyok, hogy nem hoztam el a MásValaki Problémáját, mert dedikálhattam volna, és lehetett volna egy újabb ereklyém. (Olvassátok el azt a könyvet! Kötelező! És az írónő is nagyon szimpatikusnak tűnt azalatt a rövid idő alatt, amíg ott voltam/voltunk vele.)

Sajnos azonban tovább nem maradhattam, várt a kórház és a valódi élet, mert hát minden tündérmese véget ér egyszer. De ez legalább jövőre folytatódik.

Köszönöm mindenkinek, aki részese volt, imádtam az egészet! És köszönöm a kiadóknak, hogy annyira aranyosak, kedvesek és türelmesek voltak abban a nagy hőségben! :)

Képekben:

További beszámolók:

- Kelly & Lupi olvas

- Bibliotheca Fummie

- Tekla Könyvei

- Deszy könyvajánlója

Penelope Douglas - Szívatás

Egy új kiadót üdvözölhetünk Magyarországon: a WOW Kiadót, amely sokunk kedvence lesz, hiszen a Szívatás c. könyvhöz hasonlóan sok más sikeres new adult regénnyel ajándékoznak meg bennünket magyar nyelven. 

Ezúttal a Blogturné Klub 5 bloggere mesél Penelope Douglas: Szívatás c. könyvéről, amelyből egy példányt a kiadónak köszönhetően ki is sorsolhatunk a blogturné végén.

Penelope Douglas: Szívatás

Kiadó: WOW Kiadó
ISBN: 9789631219951
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Bótyik Bettina Zora

Fülszöveg:

Végre magyarul is olvasható Penelope Douglas nagysikerű sorozata, a Fall Away!
A nevem Tate. Valamikor ő is így hívott. Most viszont szóba sem áll velem. De békén sem hagy.
Régen a legjobb barátom volt. Aztán egyszer csak ellenem fordult. Mindennap megkeserítette az életemet. Elérte, hogy megalázzanak, kirekesszenek, pletykáljanak rólam. A szívatásai egyre kegyetlenebbé váltak, szinte belebetegedtem abba, hogy folyamatosan meneküljek előle. Még Franciaországba is elmentem egy évre csak azért, hogy elkerüljem.
De mostanra elegem lett a rejtőzködésből. Talán ő nem változott meg, de én igen. Itt az ideje, hogy felvegyem vele a harcot, és visszavágjak neki.
Többé nem hagyom, hogy terrorizáljon.
Harc, titkok, múlt és jelen. De mit hoz a jövő? Hova vezet Tate és Jared szenvedélyes kötéltánca? Minderre választ ad a sorozat első kötete.

Saját véleményem:

Penelope Douglas regényére anno a goodreadsen bukkantam rá, és akkor már olyannyira felkeltette a figyelmemet, hogy egyből fel is jegyeztem a képzeletbeli kívánságlistámra, azonban álmodni sem mertem arról, hogy egy hazai kiadó lesz olyan bátor, és be meri vállalni egy magánkiadásos könyv megjelentetését kicsiny hazánkban. De aztán jött a WOW és a hír, én pedig szerettem volna a kiadó nyakába ugrani örömömben.  
Azt azért beismerem, kicsit bennem volt a félsz, ekkora lelkesedés után, mennyire fogja majd beváltani a hozzá fűzött reményeimet, illetve, hogy mennyi újdonságot képes nyújtani, mivel az utóbbi egy-két évben hozzánk is begyűrűzött a New Adult láz, és nagyjából már minden témát kimerítettünk. De mindenkit megnyugtatok: van még új a nap alatt!

Tate és Jared gyerekként nagyon jó barátok voltak, de aztán egy nyáron, amikor a fiú az apjánál töltötte a nyarat, minden megváltozott kettejük között. Ellenséges, undok és gonosz lett a lánnyal, s ennek a heves gyűlöletnek következtében megkeserítette Tate gimis éveit. Gusztustalanabbnál gusztustalanabb pletykákat kezdett terjeszteni róla, és elérte, hogy a pasik messziről elkerüljék, valamint hogy véletlenül se legyenek barátai. Egyet kivéve.
A történet elején nagyjából ebbe az alapszituációba csöppenünk bele. Tate pedig megelégelve mindazt a szemetet, amit évek hosszú során át kellett elviselnie, úgy dönt, egy évre Franciaországba utazik tanulni, azonban az indulás előtti éjszaka még ellátogat barátnőjével egy buliba, ahol Jared és haverjai ismételten megalázzák. Csakhogy a lányban forrongó indulatok utat törnek maguknak, és végre kiáll magáért. Visszatérve pedig elhatározza, hogy valaha volt barátjának nem hagyja az utolsó évét is megkeseríteni.

Azt nem igazán értettem, mi szükség volt az utazásra, tekintve, hogy mi ebből nem éreztünk semmit, ámde ez legyen a legnagyobb problémám. Amit viszont nagyon szerettem, az a régi barátokból ellenségek felállás (ráadásul szomszédok!).
A hétköznapokban is létezik ilyen, valószínűleg mindenkivel előfordult már, emiatt pedig könnyű átérezni, azonosulni a dologgal. De ha ez történetesen egy fiú és lány között történik, akkor a (szexuális) feszültség még nagyobb. Igaz a mondás: gyűlölet és szeretet között vékony réteg húzódik. Mind a kettő igen intenzív, heves érzésekkel párosul, épp ezért sokszor nehéz megkülönböztetni, melyikről van szó. A Szívatás esetében ez hatványozottan igaz.

Tate az elejétől kezdve egy nagyon szimpatikus lány, a helyzet ellenére egyáltalán nem egy nebáncsvirág. Céltudatos, okos, talpraesett, harcias csaj, akinek a sok szemétkedés inkább a szívében-lelkében tett kárt, mintsem a jellemében. Már a legelső oldalaktól kezdve láthatjuk, ahogyan azért küzd, hogy ki tudja védeni Jared újabb és újabb húzásait. Csakhogy a dolog nem olyan egyszerű... még elevenen élnek benne a régmúlt emlékei... és az sem segít rajta túl sokat, hogy valamilyen fura, groteszk módon vonzódik a sráchoz, aki ellenben ott rúg bele, ahol csak éri.

Komolyan mondom, én még életemben nem akartam ennyire bizonyos érzékeny ponton rúgni egy főszereplő pasit sem, mint Jaredet. Kezdetben annyira irritáló, beképzelt, bunkó seggfej, hogy az valami hihetetlen. Ám a hangsúly erősen a kezdetben szóra korlátozódik, mert később csak pocsolyává olvadtam tőle.
Az viszont - ahogy Tate barátnője, K.C. bölcsen meg is jegyzi - érződik, hogy a párosunk közt feszülő kutya-macska viszony inkább amolyan előjáték. Tudjuk, érezzük, hogy van valami lappangó titok, ami előidézte ezt az állapotot, és akárcsak Tate-et, minket is hajt előre a kíváncsiság, hogy megtudjuk, mi okozta Jared pálfordulását. Mi történhetett azon a nyáron? Mi történt Jareddel? Mit vétett ellene Tate?

Ám amíg ez kiderül, kapunk egy csomó mást: jó kis összecsapásokat Tate és Jared között, autóversenyeket, és szenvedélyes romantikát.
Bizony, jól látjátok, autóverseny is van itt! Tate imád száguldozni, Jared pedig állandó szereplője a Loopban zajló gyorsulási versenyeknek. Halálos iramban rajongó pici szívemnek tehát igazi karácsonyi ajándék volt minden pillanat, amit autók és versenyek között tölthetett, úgyhogy részemről óriási pluszpont - ezért is - az írónőnek. És annyit elárulhatok, igazán ... hmm... izgalmas jelenetekről van szó.  
Ami pedig a romantikát illeti...  Jared és Tate között olyan szexuális feszültség vibrál már a kezdetektől, hogy épp csak fel nem robban! Iszonyatosan jól működik kettejük között a kémia.
Az egészet úgy tudnám jellemezni, mintha a vidámparkban a legdurvább, legkacskaringósabb, legnagyobb magasságokkal és mélységekkel tarkított játékra váltottál volna jegyet.

Összességében tehát imádtam a Bully-t (bocsánat, nekem már örökre Bully marad), és szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy igazán jó és - a szó minden értelmében - szenvedélyes  New Adult regényt olvasni. Penelope Douglas stílusa gördülékeny, sodró lendületű, szereplői és azok története pedig gondoskodik arról, hogy minden érzelmünket átmozgassuk.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Tate, Jared, Madoc

Kedvenc jelenet: nem konkrét jelenet, de: Loop (izgalmas helyszín)

Negatívum: -

Borító: 5/2,5

Nyereményjáték

A könyvben, sőt az egész sorozatban fontos szerepe van a gyorsulási versenyeknek. Így a nyereményjátékot is erre a témára alapozva találtuk ki.
Minden állomáson egy-egy képet találtok majd a sorozatban szereplő kocsikról, valamint azokról egy csipet információt. A rafflecopter doboz megfelelő részébe kell beírnotok, hogy melyik gépkocsi gyártó különlegessége kap főszerepet azon a napon.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére az e-mailünkre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Gyártási évek: 1966-1996

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/27 Kristina blogja
05/29 Angelika blogja
05/31 Kelly Lupi olvas
06/02 Deszy könyvajánlója
06/04 Dreamworld

Sherry Gammon - Elviselhetetlen

A Maxim Kiadó Könyvhétre jelenteti meg Sherry Gammon: Port Fare trilógiájának harmadik részét Elviselhetetlen címmel.

A Blogturné Klub ez alkalommal rendhagyó turnét tart, kicsit felelevenítjük a sorozat második részét is, ami a Hihetetlen címet viseli.

Érdemes követni a turné hat állomását, ugyanis a végén egy példány Elviselhetetlen című könyv kerül kisorsolásra, a  Maxim kiadó felajánlásában.

Sherry Gammon: Elviselhetetlen

Kiadó: Maxim

ISBN: 9789632615240

Oldalszám: 384 oldal

Fordító: Kocsis Anikó

Fülszöveg:

A fiatal, jóképű és vicces Booker Gatto nemrég hagyta ott veszélyekkel teli munkáját, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott életet kezdhessen. Egyetlen dolog hiányzik számára a boldogsághoz: egy igazi társ. De a szerelem elkerüli, és a múlt árnyai még fogva tartják a szívét. De bármennyire is próbálja kizárni az életéből az érzelmeket, nem tudja nem észrevenni a gyönyörű és okos Tesst.
Tess Selleck bujkál. Egy olyan kapcsolatból próbál kilépni, melyben mindennapos a megaláztatás és a szenvedés. Egy erőszakos és durva férfi elől menekül, aki egykor a férje volt. Tess átmenetileg nyugalomra talál Booker mellett, aki napról napra vonzóbb számára, de a bizalmatlansága a férfiakkal szemben óvatosságra inti. Kétséges, hogy a két megsebzett léleknek van-e közös jövője. Vajon a szerelem és a bizalom segíthet rajtuk, vagy éppen ezek az érzések válnak elviselhetetlenné?

Saját véleményem:

Booker Gatto történetére azóta kíváncsi voltam, hogy az első részben megismertem. Akkor ez a jóképű, humoros, és igen heves természetű nyomozó olyannyira felkeltette a figyelmemet, hogy már alig vártam a pillanatot, amikor végre belőle is többet kaphatok.
Hát... azt azért nem állítanám, hogy az Elviselhetetlen végére Booker túladagolásom lett. Nem tudom, én vagyok-e telhetetlen, ha róla van szó, vagy valóban kevesebb jutott belőle, mint anno Seth-ből és Cole-ból, mindenesetre nekem egy kicsit kevés volt, a női szereplő ezúttal (is) hangsúlyosabbra sikeredett.

Maga a történet egyébként az eddigiekhez híven két szálon fut, s a két főkarakter szemszögéből követhetjük végig az eseményeket, melyben természetesen az ő múltjuk és jelenük játszik főszerepet.
Az egyikük maga Booker, aki időközben otthagyta korábbi, stresszes állását, és helyette saját ügyvédi irodát nyitott. A másikuk pedig Tess, Booker titkárnője, aki az olvasók számára már ismerős lehet a Hihetetlenből. Tess egészen pontosan az a recepciós lány a kórházból, aki folyamatosan rosszul volt a vértől, és meglehetősen furán viselkedett.
Örülök, hogy az írónő őt szemelte ki Book párjául, hisz egyrészt őket az ég is egymásnak teremtette, másrészt a második részben annyira érződött, hogy Tess körül valami nem stimmel, hogy csalódott lettem volna, ha Sherry Gammon nem aknázza ki a benne rejlő lehetőségeket (na, meg az oldalam is kilyukadt volna a kíváncsiságtól).

A korábbi kötetekkel ellentétben ezúttal nem két ismeretlen emberről van szó. Booker és Tess hetekre visszanyúló munkakapcsolatot ápol, sőt tetszenek is egymásnak, csak egyikük sem mer lépni, ki ilyen, ki olyan okból. És lényegében ezzel meg is érkeztünk az egyik cselekményszálunkhoz.

Booker korábbi félresikerült házassága óta képtelen hosszú-, vagy ha már itt tartunk, bármilyen távú kapcsolatot létesíteni. Egyetlen nőben sem bízik, túl nagyok az elvárásai - még egy komplett listája is van arról, milyen álmai hölgyeménye. Így hát hiába unszolják barátai, és hiába tetszik neki Tess, nem mer lépni. Fél a csalódástól és a veszteségtől. 

A kémia viszont kémia, még egy ilyen önfejű pasi sem tud az útjába állni. Titkárnője kedvességével, látszólagos félszegségével, precizitásával teljesen elvarázsolja az exnyomozót. Szinte napról napra kerülnek közelebb egymáshoz.

Csakhogy Tessnek is megvannak a maga démonai. Méghozzá nem is akármilyenek, melyek meggátolják abban, hogy bármilyen romantikus viszonyba bonyolódjon a férfiakkal. Azért pedig, hogy megérthessük őt, és átérezhessük a gondjait, egészen a gyökerekig kell visszanyúlnunk, ami bizony jó pár sötét évet takar.

Sokat gondolkoztam azon, mennyire másszak bele a témába, mivel valamilyen szinten elég spoileres, ugyanakkor annak hiányában nehéz átadni a gondolatokat. Végül azonban úgy döntöttem, amennyire csak lehet, körbetáncolom a témát. 

A Tesszel történtek sajnos nem számítanak újdonságnak a hétköznapi életben. Nagyon is létező probléma, amiről nem lehet eleget beszélni, és manapság egyre több író mer hozzányúlni, és valamiféle üzenetet közvetíteni általa az olvasóinak.

Sherry Gammon pedig kiváltképp bátor. Egyáltalán nem szépít, nem finomkodik, mindent a maga brutálisan nyers módján ábrázol. Olyannyira, hogy sokszor már lelkileg fájt olvasnom a sorokat. Képtelen voltam felfogni, miként bír elviselni egy ember, egy törékeny lány ilyesmit. Nem ez volt az első könyvem ebben a témakörben, mégis ez ütött a legnagyobbat. Amihez a valósághűség mellett a precíz, szépen kidolgozott forma is nagyban hozzájárult. 

Az írónő a múltban és a jelenben vegyesen lavírozva, mindig kellő időben adagolta az újabb és újabb morzsákat, melyek nagy hordereje miatt Tessé lett a regény 75%-a. 

De azért nem kell félni, Bookerből is kapunk, mindössze kevesebbet. Bónuszként viszont neki is van egy sötét titka, amiről senki más nem tud rajta kívül. Tess mellett azonban szép lassan kitárulkozik. 

Kettejük kapcsolatára jellemző az építőjelleg. Sérüléseik miatt könnyen megtalálják a közös hangot, az esetek többségében mindig tudják, mire van szüksége a másiknak, s közben észrevétlenül is gyógyítgatják egymást. Az összegabalyodásról nem is beszélve. 

Kifejezetten vicces, ahogy majd' meghalnak a másik érintése után, mégis tartják magukat a szabályaikhoz, amit egyébként a fenébe kívánnának. Mind a ketten ugyanolyan forrófejűek, és ez bizony rengeteg izgalmas szituációt szül. Ha nem épp sóvárognak a másik  iránt, akkor gőzerővel ugratják egymást, vagy fogadásokat kötnek. És hát emlékeztek arra a listára, amit fentebb említettem? Nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, Tess az összes pontnak megfelel. Hívhatjuk klisének vagy sorsnak, a lényegen nem változtat: öröm nézni, ahogy egy nő formálja, és olykor-olykor letöri a nagyképű Booker Gatto szarvát.

Mindemellett kapunk még rengeteg izgalmat, sok-sok kegyetlenséget, jó kis fogadásokat, egy hasfogós autóvakszolást, perzselő romantikát, őrült exfeleséget, és persze feltűnnek régi kedvenceik is, méghozzá igen sokszor. Egyedül az utolsó fejezet nem tetszett, nekem az túl sok, túl nyálas, és túl összecsapott lett, ellenben az epilógus csodaszép keretet ad a trilógiának. Azzal végződik, akivel annak idején minden kezdődött.

Összességében tehát én nagyon szerettem ezt a részt is, ajánlom azoknak, akiknek bejöttek a korábbi kötetek, akik pedig nem olvasták azokat, ne habozzanak. A Port Fare trilógia legnagyobb erőssége a családban - úgy is, ha nem vérszerinti -, és a barátságban rejlik.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Tess, Book, Lilah, Meggymag, Seth, Cole

Kedvenc jelenet: Booker női ruhában, a bikram jóga, és a házassággal kapcsolatos fogadás

Negatívum: az összecsapott idilli befejezés

Borító: 5/4
Tetszett? Rendeld meg!

Bikram jóga

A regény női főszereplője, Tess imádja a Bikram jógát, amit forró jógának is neveznek. És, hogy mit érdemes tudni róla? Íme:

"A Bikram jóga 26 gyakorlat egymásra épülő sorozata, melyet bárki, bármilyen életkorban elkezdhet. Az ászanákat Bikram Choudhury választotta ki és állította sorrendbe úgy, hogy az adott testhelyzet - a jótékony hatásai mellett - felkészítse a szervezetet, előnyújtsa az izmokat és a szalagokat a következő gyakorlatra.

Minden óra 90 perces és 38-40°C-ra felfűtött teremben végzendő. Ennél a hőmérsékletnél az izmok, szalagok lazábbak, könnyebben nyújthatók, így a sérülésveszély kockázata lényegesen lecsökken. A meleg hatására az izzadás fokozottabb, így a méreganyagok kiválasztása jóval hatékonyabb.

Egy 90 perces óra alatt, a gyakorlatok segítségével átmozgatjuk teljes testünket, izomzatunkat és az összes belső szervünk friss, oxigéndús vérhez jut."

(forrás: Bikram Jóga)

A képre kattintva nagyobb méretet érhettek el.
Tess és Booker 10 feladatot végez el, ezek közül pedig hétről esik szó a könyvben, ezeket láthatjátok bekeretezve

Nyereményjáték

Mostani játékunk során Tessé lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy hozzá kapcsolódó képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, mi is az a dolog, majd beírni a választ a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! 

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére az értesítő e-mailre válaszolni. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására is

05/30 Kelly és Lupi olvas - Hihetetlen turné
05/31 MFKata gondolatai - Hihetetlen turné
06/01 Book Heaven - Hihetetlen turné

06/03 Dreamworld - Bikram jóga
06/05 Kelly és Lupi olvas
06/08 Deszy könyvajánlója

Cassia Leo - Fekete doboz

Mikki és Crush történetét jelenteti meg hamarosan a WOW Kiadó, melyet a new adult rajongók már repesve várnak. A New York Times és USA Today bestseller listás szerző Cassia Leo: Fekete doboz című könyvében egy megrázó szerelmi történetről olvashattok!

Érdemes követni az öt állomásos blogturnét, a vélemények és érdekességek mellett egy példány nyereménykönyv vár kisorsolásra a kiadó jóvoltából. Sok szerencsét!

Cassia Leo: Fekete doboz

Kiadó: WOW Kiadó

ISBN: 9789631223958
Oldalszám: 304 oldal

Fordító: Molnár Kamilla

Fülszöveg:

Magával ragadó történet, tele titkokkal, rejtélyekkel és meglepő fordulatokkal.
Főszereplői megállíthatatlanul sodródnak egymás felé:
Egy 19 éves lány, aki meghalni indul Los Angelesbe, mert úgy érzi, képtelen tovább megbirkózni a betegségével és a múlt tragikus árnyaival. A családja semmit nem sejt a tervéről.
Egy 21 éves fiú, aki sötét titkokat rejteget. A lelkét nyomasztó terhek mégis szelíddé, szeretettel telivé tették. Keserű gondolatait csodálatos dalokban fogalmazza meg.

A Fekete doboz, amely nemcsak egy különleges dal, hanem egy könyv címe is. Ráadásul tényleg létezik egy fekete doboz, de senki nem tudja, mi van benne, és hol van a kulcs, amelyik nyitja.
Bár nem sejtik, ők hárman nem először találkoznak, de most a sorsuk elkerülhetetlenül, véglegesen összefonódik. Újabb és újabb titkokra derül fény, s a múlt rejtélyei lassan átadják a helyüket az elfogadásnak, a megértésnek... és végül talán a szerelemnek.

Saját véleményem:

Amikor tudomást szereztem a WOW Kiadóról, és az első körben megjelenő könyveikről, Cassia Leo regénye volt az egyik, amiről azonnal tudtam, hogy kell nekem. A fülszöveg rettentően felkeltette az érdeklődésemet, arról nem is beszélve, hogy imádom a repülőtéri sztorikat, különösen az ott megismerkedős-szerelembeesős fajtákat.
A fentebbiek- valamint a kézfogós, rózsaszín feliratos külföldi borító alapján (ami nagy kedvencem) egy titkokkal teli, kicsit kesernyés, ámde aranyos, new adult románcot vártam... hát nem egészen azt kaptam. A Fekete doboz jóval több annál. Nem a cselekmény vagy a tálalás miatt, hanem az üzenete és a hangulata végett.
Engem teljesen megbabonázott. Ennek a regénynek szíve és lelke van. Sok-sok feketeséggel, de legalább annyi szeretettel is. Rettentő fájdalmas, szomorú, sőt olykor olyan, mintha a szívedet tépáznák, mégis libabőröztetően csodaszép.

"(…) nem minden történetnek van jó vége, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes elolvasni."

A történet két sérült fiatalról, fekete dobozról, sorsról és szerencséről szól. Ám mielőtt bármi egyebet mondanék, muszáj megemlítenem a címet, ami miatt fejet hajtok az írónő előtt, hisz többszörös jelentést hordoz magában, és mind-mind irtó fontos része Mikki és Crush kapcsolatának. Nem árulom el miért, jobb ha magatok fedezitek fel. Na, de nem is húzom tovább a szót:

Egy fenemód izgalmas, felcsigázó, és egyáltalán nem happy endet sugalló prológus után megismerkedünk főhősnőnkkel, Mikkivel, a 19 éves lánnyal, aki épp búcsúlevelét rejti el szobájában. A lány súlyos mentális betegséggel küzd - bipoláris -, és többedszeri próbálkozás után, ismételten arra készül, hogy öngyilkos legyen. Ehhez egész komoly tervet kovácsol, mindent elrendez, még családjával és legjobb barátnőjével is elhiteti, hogy állásinterjúra utazik L.A.-be. Egyvalamivel azonban nem számol.

Amikor Mikki a repülőtérre érkezik, egy helyes idegen hidegzuhanyként közli vele a tényt, miszerint a járatukat elhalasztották, így kénytelenek még néhány napig a városban maradni. Csakhogy Mikki egyáltalán nem akar hazamenni, főként úgy, hogy családja már nagy valószínűséggel megtalálta levelét... Úgyhogy végül a sráccal, Crush-sal marad.

Mikkivel kapcsolatban eleinte vegyes érzéseim voltak. Vagy talán inkább azt mondanám, nehéz volt megérteni és átérezni a benne végbemenő folyamatokat. De ahogy lapról-lapra egyre jobban megismertem, mind könnyebbé és könnyebbé vált, mígnem végérvényesen belopta magát a szívembe. Érdekes és egyben gyötrelmes volt látni, milyen érzelmek, gondolatok keringenek benne. 

Voltam és éltem már hasonló mentális betegséggel küzdő személy közelében, így többé-kevésbé tapasztaltam, milyen hangulatingadozásokkal járhat ez az egész, mégis egészen új élmény volt a másik oldalról látni a dolgokat. És még így is csak egy halovány képet kaphattam arról, milyen lehet gyógyszerek ködében, vagy labilisan élni, s pont emiatt nem tudtam hibáztatni Mikkit, hogy végre szabad akar lenni. Hisz ő csak az orvosok, az állandó parancsolgatás, valamint a bódító tudatlanság kombinációjától szeretett volna megszabadulni, és végre szabadnak érezni magát. Egyetlen célja volt, hogy végre egyszer az életben ő irányíthasson - az életét, a testét és a tudatát. Mert ha mindez nem lenne elég, Mikkinek van még egy titka, ami már csak só a sebre. Ettől a lánytól az élet és az emberek mindent elvettek, amit csak lehetett...

"Amint a felszínre hozod azokat az emlékeket, amelyeket évek hosszú során át megpróbáltál elrejteni, hirtelen mindenhol ott vannak."

És itt jön a képbe Crush, a 21 éves srác, aki Mikkihez hasonlóan szintén L.A.-be tart, hogy ott egy profi stúdióban felvehesse élete első számát. Ám míg a családja arra vár, hogy befusson, neki nincs más vágya, mint önmagának bizonyítani, és gyógyulni, merthogy rengeteg múltbéli démonja van.

Őszintén szólva nehéz bármit is mondani Crush és Mikki titkairól úgy, hogy véletlenül se spoilerezzek el semmit, mégis elmagyarázzam, miért is annyira sorsszerű a találkozásuk.

Noha idegenek, az életük mégis több ponton egymásba fonódik, és ahogy ezek sorra derülnek ki, az valami elképesztő. Cassia Leo nornákat megszégyenítő módon csavargatja a szálakat, mi, olvasók pedig nem győzünk ámuldozni. 

Ami viszont igazán fontos ebben a történetben, az Crush és Mikki egymásra való hatása, ahogy a másik áramköreire hatnak és segítenek annak a megnyílásban.

Kapcsolatuk gyönyörű utat jár be, lépésről-lépésre kerülnek közelebb a másikhoz, és gyógyítgatják partnerük lelkét. Olyan az egész, mintha az érzékek óvatos, lassú táncát járnák, miközben fokozatosan feltárulkoznak. A szennyesük ellenben sokkoló. Készüljetek fel, hogy a titkaik tényleg nagyon kemények, ráadásul az írónő sem finomkodik. Mindent a maga nyers és durva valóságában tár elénk, amitől az egész csak még brutálisabb. De pont ez teszi azzá, ami. Különlegessé. 

Azonban Mikkiék mellett van még valami, ami kulcsfontosságú: a Fekete doboz. Egy könyv és egy hozzá tartozó valódi dobozka, ami úgyszintén összeköti a fiatal párost, és amit együtt kell megfejteniük és kinyitniuk. De, hogy hol lehet a kulcs, és mit rejthet a doboz? Azt ki kell nyomozniuk...

Mindent egybevetve én imádtam ezt a könyvet. Darabokra törte a lelkemet, sokszor gyomorforgató volt, dühített a saját tehetetlenségem, drukkoltam Mikkinek, Crushnak, a kapcsolatuknak, és csak reméltem, hogy ez egy olyan könyv, aminek lehet - ha nem is happy end, de - jó vége. 

Maga a befejezés tetszett, a tálalás már kevésbé. Számomra a regény többi részéhez képest összecsapottabb lett, továbbá rengeteg kérdés maradt bennem a Fekete dobozokkal kapcsolatban is - emiatt vontam le 1 pontot a maximumból. 

Összességében tehát ajánlom azoknak, akik szeretnének egy igazán életszagú, komorabb, sötétebb hangulatú, komoly témákkal foglalkozó, ámde mégis romantikus, aranyos belsős poénokkal teli könyvet olvasni két fiatal szerencsés találkozásáról, és arról, milyen gyógyító ereje lehet a szerelemnek... ha lehet.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Crush (mindenkinek járna egy ilyen pasi), Mikki, Hugh nagyapa

Kedvenc jelenet: Fekete doboz előadása, és bár nem konkrét jelenet, de Crush figyelmessége és óvatossága Mikkivel szemben

Negatívum: Rina, valamint Mikki szülei (akik szerintem baromi felelőtlenek, ha elengedik egyedül LA-be a többször öngyilkosságot megkísérelt lányukat)

Borító: 5/2

Borítók

Nyereményjáték

Minden állomáson kiemelt betűk várnak összeolvasásra, melyeket a rafflecopter doboz megfelelő sorába kell írnotok. Egy kis segítséget természetesen adunk a megoldáshoz!Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő e-mailre.

Segítség a mai feladványhoz:
Az egyik szereplő twitter neve.

a Rafflecopter giveaway  

Nézzetek be a többi állomásra is

05/27 Deszy könyvajánlója - Fanmade trailer
05/29 MFKata gondolatai - Pinterest
05/31 Angelika blogja - Playlist
06/02 Dreamworld - Borítók
06/04 Kelly & Lupi olvas

Jennifer L. Armentrout - Opposition

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából a Luxen sorozat befejező kötete, az Opposition - Ellenállás. Végre megtudhatjuk mi lesz Katy és Daemon sorsa. Vajon elég erős a szerelmük ahhoz, hogy minden fájdalmon és nehézségen túljussanak?

Jennifer L. Armentrout: Opposition - Ellenállás

Kiadó: Könyvmolyképző

ISBN: 9789633993569

Oldalszám: 384 oldal

Fordító: Miks-Rédai Viktória

Fülszöveg:

Katy tudja, hogy a luxenek érkezésének éjszakáján a világ megváltozott.
Nem hiszi, hogy Daemon örömmel fogadja a saját fajtáját, hiszen a luxenek azzal fenyegetőznek, hogy minden embert és hibridet kiirtanak a Földön. Azonban a jó és rossz közötti választóvonal elmosódott, a szerelem pedig könnyen a végzetévé – mindannyiuk végzetévé – válhat.
Daemon mindent megtesz, hogy megmentse, akit szeret – akkor is, ha ez egyenlő az árulással.
Egy valószerűtlen ellenséggel kell társulniuk, hogy esélyük legyen túlélni az inváziót. Azonban amikor már lehetetlen eldönteni, ki van mellettük és ki ellenük, a világ összeomlik körülöttük. Talán fel kell áldozniuk mindent, a legdrágább kincsüket is, hogy a barátaik és az emberiség fennmaradását biztosíthassák…A Földön háború dúl. És akármi lesz a vége, az életben maradottak számára a jövőben minden megváltozik.

Saját véleményem:

Az Origin brutálisan kegyetlen függővége után úgy vágytam erre a részre, mint Daemon egy falat csokis sütire. De míg a félisten luxen jóízűen elnyammogja az édességét, addig én 384 oldalon keresztül görcsbe feszült gyomorral, és tövig rágott körmökkel, szinte pislogás nélkül izgultam végig kedvenceim sorsának alakulgatását.
Minden túlzás nélkül állíthatom, a regény harmadánál már azon gondolkoztam, mikor húzza rám valaki a kényszerzubbonyt, és visz be a diliházba, mert már-már az őrület szélére sodródtam.
Egyik akcióból csöppentem a másikba, és amikor én kis naiv azt gondoltam volna, elértünk a legnagyobb csávához, és ennél rosszabb nem lehet, akkor rá kellett jönnöm, hogy de bizony... "Cseberből, placcs, egyenesen a vederbe." Vagy azt is mondhatnám: Oppositiont olvasni olyan, mintha extrém sportot űznél. Legalább annyi adrenalin termelődik benned cirka 100 oldal alatt, mintha kilöknének egy  repülőből, ejtőernyővel a hátadon.

"Régen volt egy tervem arra a valószínűtlen esetre, ha bekövetkezne a világvége. Valami olyasmi szerepelt benne, hogy felmászom a háztetőre, és torkomszakadtából eléneklem az R.E.M It's the End of the World as We Know It (And I Feel Fine) című számát, de hát a való életben ritkán lehetünk ilyen menők."

A történet néhány nap eltéréssel ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. A Black ikrek csatlakoztak a bolygónkra érkező luxenek csapatához, Katy-ék pedig a kis menedékházban várják visszatérésüket, ami csak nem következik be. Azonban az élet megy tovább, az origineknek és a hibrideknek - kiváltképp a terhes Beth-nek - pedig szükségük van élelemre, és néhány nélkülözhetetlen dologra, így hát Katy és Archer, megkockáztatva a lebukást, elmennek a helyi szupermarketbe. Csakhogy a kis beszerzőtúra hamar tragikus és merőben drámai fordulatot vesz, amikor megjelennek a luxenek, akik egyáltalán nem olyan kedvesek, aranyosak vagy ártatlanok.

Az előző kötetek során rengeteg dolgot tudhattunk meg a luxenekről, köszönhetően a Black testvéreknek, mely információknak a birtokában a legtöbben elkönyvelhettük, hogy ebben a játékban bizony ők a jófiúk... Na, ezt felejtsétek el, mert bizony nem azok. Legalábbis nem mindenki.
Mint minden fajnál, úgy náluk is léteznek kivételek - ezek lennének Daemonék, és még néhányan -, de többségük kegyetlen, hatalommániás, gonosz lény. A legkisebb lelkiismeret furdalás nélkül tiporják el ez útjukba kerülőket. Ölnek, pusztítanak, feldúlják a világot. Céljuk, hogy a Földet is meghódítsák, és uralmuk alá vonják.
A legalattomosabb módon, a legjobb helyekre férkőznek be, átvéve a politikusok, tanárok, és más, köztiszteletnek örvendő emberek helyét.
Ámde a dolog nem áll meg ennyiben; ó, nem. A nagy luxenközösség magához vonzza a már évek óta a Földön rejtőzködő társaikat, és egyfajta mentális kapcsolat révén beléjük táplálják terveiket, s az emberek gyűlöletét. Durván fogalmazva, agymosást végeznek rajtuk.

A szupermarketes epikus öldöklés/csata után Katy a helyi luxentáborban köt ki, ahol egy fikarcnyit sem törődnek épségével vagy jólétével, és ebbe beleértendő Dee és Daemon is. Utóbbitól méginkább elvárják, hogy luxenhez méltóan viszonyuljon egykori szerelméhez, ami nulla érzelmet takar.
Katy rengeteg borzalmat kénytelen elviselni, fizikai és lelki terrort egyaránt, és bár nem ölhetik meg, az már mindenki számára világos: létezik rosszabb a halálnál. Például a szerelmünk ridegsége, megvetése, gorombasága, vagy a kép, amikor más nővel az oldalán látjuk. Hogy a legjobb barátnőnk szemében megcsillanó undort és öldöklési vágyat irányunkba már ne is említsük...
Az egész regényben talán ez a rész a legmegrázóbb, s egyben érzelmileg a legintenzívebb - a későbbi arumossal egyetemben. Látni és érezni Katy fájdalmát, borzasztó. Mindennek tetejébe Jennifer olyan ördögi mód tekergeti a szálakat, hogy nem minden esetben lehet tudni, kinek mik a szándékai.

"- Szeretlek - jelentette ki hihetetlenül csillogó szemmel. - Ha az életed veszélyben van, megteszek mindent, hogy biztonságba juttassalak. Erre késztet a szerelem. Igaz?"

A rengeteg katyvasz mellett azonban olykor-olykor jut idő a szerelemre is, ami ha lehet, a világvége eljöttével még égetőbbé és szenvedélyesebbé alakul. Katy és Daemon ha csak tehetik, kihasználják azokat az aprócska pillanatokat, amelyek megadatnak számukra, legyen szó ártatlan érintésekről, csókokról, vagy együttlétről. Az írónőnek pedig hatalmas elismerésem, hogy megtalálta az ízlésesség, a virágnyelv és a perzselő vágy közti középutat, akárcsak a szerelmi szál és az akció között is. Egyik sem ment a másik rovására.

Az egyetlen dolog ami nem tetszett, az a "nagy összecsapás". A sorozat, és a befejező kötet felvezetése mind-mind nagyon grandiózusra sikeredett, ellenben a háború baromira össze lett csapva. Mintha jött volna a jótündér keresztanya, suhintott volna a pálcájával, és huss, gond egy szál se.
Mindennek dacára mégsem tudok haragudni Jenniferre, mert még utoljára minden eddiginél szélesebbre tárta előttünk a világát (gondolok itt pl.: az arumokra), pörgős, filmszerűen látványos, csavaros, sokkoló, veszteségekkel és meglepetésekkel teli finálét hozott össze, ami méltó lezárása Katy és Daemon történetének, akik nagy utat tettek meg, és ezalatt észrevétlenül felnőttek. A búcsú viszont kegyetlenül nehéz.
Nehéz elengedni a kezüket, mert az életem részévé váltak, mégis boldogan teszem, hisz Jennifer az Oppositionben újra megmutatja, miért is szerettek bele milliók, köztünk én is, az Obszidiánban: Újra átélhetjük Daemon és Katy csipkelődéseit, játékosságukat, a köztük zizegő kémiát, felbukkannak a régi háttérelemek, amik kultikussá váltak: könyvek, blogolás, és az ehhez kapcsolódó utalások, a kertészkedés, tollbökdösés, stb. S mindehhez lenyűgöző mellékszereplők is párosulnak, újak és régiek egyaránt. És ide nekem a rozsdás bökőt, hogy ezután a rész után, minden Lux fan követelni fogja az Obsessiont, vagyis Hunter történetét. (Tessék vele a kiadót zaklatni gőzerővel!)
Nem húzom tovább a szót: Katy, Daemon, és a többiek, a szívemben örökké helyetek lesz! Köszönöm, hogy részemmé váltatok.

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Daemon, Katy, Luc, Archer, Hunter Lore, Dee

Kedvenc jelenet: a fürdőszobai verekedős, Katy áldozata, és lakberendezés Lore házában

Negatívum: a nagy összecsapás

Borító: 5/4

Borítók

Nyereményjáték

A mostani turnéban rendhagyó módon nem egy, hanem két játékban vehettek részt. Mivel ez egy sorozat zárókötete, ezért ismeritek már a történetet, világot és a karaktereket.
Első játékban idézetek alapján kell kitalálnotok, melyik könyvből származik a részlet és beírni a Rafflecopterbe. (Az idézetes játékban résztvevők között két nyertest sorsolunk ki.)
Második játék már nehezebb. No, de ne ijedjetek meg! - A feladatotok, hogy fanartot vagy valami a könyvhöz kapcsolható alkotást küldjetek el nekünk a Rafflecopteren keresztül vagy emailben (blogturneklub@gmail.com - tárgy: Daemon invázió ) Ez lehet rajz, festmény, digitális vagy kézi, kollázs, varrt, újságkivágás, videó, kedvenc idézet kreatív felhasználása stb. Magyarán bármi, csak a fantáziátokat engedjétek szárnyalni! (A játékban egy nyertest sorsolunk ki. Kész műveket feltöltjük a Facebookra, egy mappában összegyűjtjük őket. Határidő: Június 5. éjfél )
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

"Hogy élhet így bárki ezen a bolygón, ezekben a testekben, amiknek az emlékei nem maradnak a múltban, ahova tartoznak?"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/23 Media Addict
05/25 Deszy könyvajánlója
05/27 Angelika blogja
05/29 Kelly Lupi olvas
05/31 Dreamworld - Borítók
06/02 MFKata gondolatai - Trailer
06/04 Insane Life