Kiadó: Agave
ISBN: 9786155049675
Oldalszám: 390 oldal
Fülszöveg:
Életben tudsz maradni egy olyan vadonban, ahol mindenki az életedre tör? Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel. Suzanne Collins trilógiája az utóbbi évek legnagyobb nemzetközi könyvsikere, amely hónapokon át vezette az eladási listákat a világ számos országában. 2012 márciusában pedig a mozikba kerül Az Éhezők Viadala filmváltozata, Jennifer Lawrence-szel a főszerepben.
Saját véleményem:
 |
| Effie és Katniss |
Így ismerkedett meg az egyetlen barátjával is, Gale-el, aki két évvel idősebb nála,és ugyanabban a balesetben vesztette el az apját. Kettejük sorsa nagyon egyforma.
A Kapitólium minden évben megrendezi az Éhezők viadalát. Minden körzetből kisorsolnak egy 12-18 év közötti lányt és fiút, aki képviseli a körzetét. Majd bezárják őket egy helyre, ahol élet-halál harcot vívnak, egészen addig amíg csak 1 marad, a győztes.
A gyerekek neve először csak 1x, a következő évben 2x - és így tovább - kerül a gömbbe, viszont többször is feliratkozhatnak plusz tesszeráért cserébe, ami egy évi gabona és olaj ellátást jelent 1 fő számára.
Gale és Katniss minden évben feliratkozik a családjuk nevében is.
Az aratáson, vagyis a kiválasztottak sorsolásánál végül Primnek, Katniss húgának a nevét húzzák ki, annak ellenére, hogy az övé csak egyszer szerepelt. Prim számára ez egyet jelent a biztos halállal. Katniss ezért a körzetében nem jellemző dolgot tesz, önként jelentkezik a húga helyett. A társa pedig Peeta lesz, az a fiú aki egyszer megmentette őket az éhhaláltól.
Minden kiválasztott kap egy mentort, aki segíti őket a viadalra való felkészülésben, tanácsokkal látja el őket, támogatókat szerez nekik. Katniss és Peeta Haymitchet kapja, a tizenkettedik körzet egyetlen nyertesét, akinek szinte egyetlen józan pillanata sincsen. Végül a vonatút során sikerül egyezséget kötniük a férfival és rábírni, hogy segítsen nekik.
A Kapitóliumba érkezve őrületes felhajtás fogadja őket. Stylistok veszik körbe a kiválasztottakat, felkészítik őket a bemutatkozó estre, az interjúra, és mindenre. Katniss Cinnát kapja, aki más, mint a legtöbb ottani ember, nem olyan kirívó, jól bánik a lánnyal, a ruhái csodálatosak és ezáltal felfigyelnek az annyira lenézett tizenkettedik körzet kiválasztottjaira. Cinna ezenkívül nagyon gyorsan összebarátkozik a Katnissal.
Közben kezdetét veszi egy öt napos kiképzés, mely során a kiválasztottak elsajátíthatják a túléléshez fontos dolgokat, tűzgyújtást, fegyverforgatást, álcázást. Végül egyenként kell bemutatniuk a tudásukat, így pontozzák őket. Katniss egy merész húzásával végül eléri a legmagasabb pontszámot.
Ezek után egy talk show keretein belül, Peeta bevallja, hogy szerelmes a lányba, így ők lesznek a viadal szerelmespárja. Katnissnak nem tetszik a dolog, de végül belemegy, mert Haymitch meggyőzi, hogy így több támogatót szerezhetnek, ami nagyon fontos, hisz a viadal alatt így kaphatnak plusz dolgokat, amik akár a túlélésüket is jelenthetik.
Végül kezdetét veszi a véres viadal...
Az egész könyv remekül meg lett írva, olyannyira, hogy én személy szerint nehezen barátkozom meg az E/1-es jelen idejű könyvekkel, de itt már az elejétől kezdve elfogadtam, sőt élveztem! Katniss belső monológjai nagyon sokat lendítenek az egészen, ez viszi előre a cselekményszálat. Általa megismerhetjük a múltját, hogy mi miért alakult úgy, ahogy, miért lett olyan amilyen.
És ez a viadal során is sokat segített, mert a filmmel ellentétben itt nem csak az van, hogy Katniss fut, menekül, fára mászik, vadászik, és néma csönd, hanem mindig tisztában vagyunk azzal, hogy mi zajlik le benne. Ez teszi az egészet különlegessé.
Az a világ, amit Suzanne-nak sikerült megteremtenie, egyszerre csodálatos és hátborzongató. A leírások gyönyörűek, és a háttérvilág is remekül fel lett építve, mégis félelmetes, hogy emberek képesek ezt élvezni, pedig így van, és sajnos nem csak a könyvben.
A kapitóliumi rendszer nagyon jól ki lett találva, a szabályok és a miértek is. Egy komplett világot kaptunk, pedig nem (csak) ez a fő része a történetnek, hanem az érzések és az életben maradás. A REMÉNY.
Mégis, szinte életre keltek előttem a képek. Láttam a tarka-barka embereket, hallottam az affektálós hangjukat, láttam az ételeiket, a szobákat. De ugyanez igaz a 12-es körzetre is, az ottani erdőre és a viadal helyszínére is. Mintha Katniss mellett futottam volna, másztam volna fára, vadásztam volna. Nagyon megragadja az olvasót, olyannyira, hogy kezdi ugyanazt érezni, mint a főszereplő. És az egyik legjobb példa erre az, amikor Katniss nem talál vizet. Az annyira mély benyomást gyakorol az emberre, hogy hiába ittam sűrűn, miközben olvastam, mégis ugyanúgy kicserepesedett a szám, kiszáradt a torkom, mint Katnissnak, így nagyon örültem, mikor végre vízre találtunk.
A viadalon belül eltöltött idő, pedig egyenesen körömlerágós. Nagyon izgalmas lett, annak ellenére, hogy vannak ismétlődő mozzanatok, mint a vízgyűjtés, alvás, stb. Egyetlen percre sem laposodik el, végig pörög.
A legnagyobb kedvencem, és egyben a legmeghatóbb pillanat is, mikor Ruta meghal. Ahogy Katniss bánik vele, és szembe száll a Kapitóliummal. Tényleg nagyon szépre sikerült.
De ezenkívül az is nagyon tetszett, hogy Katniss mennyire képes megérteni Haymitch tetteit, gondolatait, mintha Haymitch tényleg ott lenne mellette és utasítgatná, hogy mit tegyen.
A karakterek ugyancsak jól ki lettek dolgozva. Hiába szerepel kevesebbet Cinna, Effie vagy Haymitch, mégis olyan, mintha ismernénk őket.
Katniss pedig remek főhősnő. Nem a tipikus finomkodó kislány. de nem is egy beképzelt csaj. Elég nehéz kategorizálni, mit ahogy Haymitchnek sem sikerült. Viszont egyvalami biztos: a testvéréért bármire képes lenne! Végig az ígérete hajtja, ez lendíti át a holtpontokon is.
Tetszett, hogy talpraesett, jól kiigazodik az erdőben, remek vadász és még ezernyi más erényét is felsorolhatnám. De mindezek ellenére sebezhető! Kissé zárkózott, fél megnyílni mások felé, nehezére esik másnak mutatni magát, mint ami.
A Peetával való viszonya számomra nagyon érdekes volt. Nem mondhatnám, hogy egy nagy love story a kettejük viszonya, de még csak nem is barátság. Inkább csak hálás a fiúnak a múltbéli tettéért.
Peeta viszont nem gyakorolt rám különösebben nagy hatást. Persze vannak jó tettei, aranyos, törődő srác, aki őszintén szereti Katniss-t, de ezeken kívül mélyebb nyomot nem hagyott bennem. Talán egy kicsit naiv is, aki könnyen megvezethető, átverhető. De becsületére legyen mondva, hogy volt pár gyönyörű tette, amivel Katniss-t védte. És a végén, a vonatos jelenetnél nagyon megsajnáltam.
Aki szerelemre és romantikára vágyik, az nem biztos, hogy ebben a könyvben megtalálja. Mert ugyan valami alakul Gale-Katniss-Peeta között, de az még nagyon kezdetleges. Nem ezen van a főhangsúly, hanem a túlélésen és a harcon. És bár a történet főmondata talán az, hogy REMÉNY, mégis ez így egymagában igen kevés, mert ahhoz, hogy a versenyzők reménykedhessenek tenni is kell. Nem is keveset.
Film-könyv:
Ilyenről még nem írtam, de nem tudok elmenni a film és a regény kapcsolata mellett. Én először a filmet láttam, ami bevallom őszintén, nem tetszett akkor. Viszont maga a story igen.
Miután elolvastam a könyvet, egyből megnéztem ismét a filmet, és bár így már jobban tetszett, de sok dologra kellett rájönnöm azzal kapcsolatban, hogy mi is volt az, amiért eleinte nem szerettem.
A mozinál leginkább arra alapoztak, hogy a néző már olvasta a sorozatot. Így pontosan tudja, hogy min megy keresztül Katniss, mit gondol, mit miért tesz. Viszont azok számára, akik még nem olvasták, ezek nem mindig jönnek le, ezáltal unalmassá, egysíkúvá válik a dolog. Ők csak azt látják, hogy van ez a lány, aki fut, fára mászik, szenved és közben néma csend. Arról nem is beszélve, hogy csomó mindent átírtak vagy teljes egészében kihagytak. És szerintem talán a leglényegesebb részekkel tettek így. A finálé is sokkal jobban meg lett oldva a könyvben, akárcsak a Peeta-Katniss részek. Jobban érthetőek úgy...
Viszont egyvalami jobban tetszett a filmben: az ahogy Katnisshoz kerül a kitűző. Az a megoldás szebb volt. Na, meg a szereplőket is jól eltalálták, és a helyszíneket is. A képi világról nem is beszélve.
A végére még annyi megjegyzésem maradt, hogy előbb olvassátok el, aztán nézzétek meg a filmet! :)
A Kapitólium minden évben megrendezi az Éhezők viadalát. Minden körzetből kisorsolnak egy 12-18 év közötti lányt és fiút, aki képviseli a körzetét. Majd bezárják őket egy helyre, ahol élet-halál harcot vívnak, egészen addig amíg csak 1 marad, a győztes.
A gyerekek neve először csak 1x, a következő évben 2x - és így tovább - kerül a gömbbe, viszont többször is feliratkozhatnak plusz tesszeráért cserébe, ami egy évi gabona és olaj ellátást jelent 1 fő számára.
Gale és Katniss minden évben feliratkozik a családjuk nevében is.
Az aratáson, vagyis a kiválasztottak sorsolásánál végül Primnek, Katniss húgának a nevét húzzák ki, annak ellenére, hogy az övé csak egyszer szerepelt. Prim számára ez egyet jelent a biztos halállal. Katniss ezért a körzetében nem jellemző dolgot tesz, önként jelentkezik a húga helyett. A társa pedig Peeta lesz, az a fiú aki egyszer megmentette őket az éhhaláltól.
Minden kiválasztott kap egy mentort, aki segíti őket a viadalra való felkészülésben, tanácsokkal látja el őket, támogatókat szerez nekik. Katniss és Peeta Haymitchet kapja, a tizenkettedik körzet egyetlen nyertesét, akinek szinte egyetlen józan pillanata sincsen. Végül a vonatút során sikerül egyezséget kötniük a férfival és rábírni, hogy segítsen nekik.
A Kapitóliumba érkezve őrületes felhajtás fogadja őket. Stylistok veszik körbe a kiválasztottakat, felkészítik őket a bemutatkozó estre, az interjúra, és mindenre. Katniss Cinnát kapja, aki más, mint a legtöbb ottani ember, nem olyan kirívó, jól bánik a lánnyal, a ruhái csodálatosak és ezáltal felfigyelnek az annyira lenézett tizenkettedik körzet kiválasztottjaira. Cinna ezenkívül nagyon gyorsan összebarátkozik a Katnissal.
 |
| Katniss & Peeta |
Ezek után egy talk show keretein belül, Peeta bevallja, hogy szerelmes a lányba, így ők lesznek a viadal szerelmespárja. Katnissnak nem tetszik a dolog, de végül belemegy, mert Haymitch meggyőzi, hogy így több támogatót szerezhetnek, ami nagyon fontos, hisz a viadal alatt így kaphatnak plusz dolgokat, amik akár a túlélésüket is jelenthetik.
Végül kezdetét veszi a véres viadal...
Az egész könyv remekül meg lett írva, olyannyira, hogy én személy szerint nehezen barátkozom meg az E/1-es jelen idejű könyvekkel, de itt már az elejétől kezdve elfogadtam, sőt élveztem! Katniss belső monológjai nagyon sokat lendítenek az egészen, ez viszi előre a cselekményszálat. Általa megismerhetjük a múltját, hogy mi miért alakult úgy, ahogy, miért lett olyan amilyen.
És ez a viadal során is sokat segített, mert a filmmel ellentétben itt nem csak az van, hogy Katniss fut, menekül, fára mászik, vadászik, és néma csönd, hanem mindig tisztában vagyunk azzal, hogy mi zajlik le benne. Ez teszi az egészet különlegessé.
Az a világ, amit Suzanne-nak sikerült megteremtenie, egyszerre csodálatos és hátborzongató. A leírások gyönyörűek, és a háttérvilág is remekül fel lett építve, mégis félelmetes, hogy emberek képesek ezt élvezni, pedig így van, és sajnos nem csak a könyvben.
A kapitóliumi rendszer nagyon jól ki lett találva, a szabályok és a miértek is. Egy komplett világot kaptunk, pedig nem (csak) ez a fő része a történetnek, hanem az érzések és az életben maradás. A REMÉNY.
Mégis, szinte életre keltek előttem a képek. Láttam a tarka-barka embereket, hallottam az affektálós hangjukat, láttam az ételeiket, a szobákat. De ugyanez igaz a 12-es körzetre is, az ottani erdőre és a viadal helyszínére is. Mintha Katniss mellett futottam volna, másztam volna fára, vadásztam volna. Nagyon megragadja az olvasót, olyannyira, hogy kezdi ugyanazt érezni, mint a főszereplő. És az egyik legjobb példa erre az, amikor Katniss nem talál vizet. Az annyira mély benyomást gyakorol az emberre, hogy hiába ittam sűrűn, miközben olvastam, mégis ugyanúgy kicserepesedett a szám, kiszáradt a torkom, mint Katnissnak, így nagyon örültem, mikor végre vízre találtunk.
A viadalon belül eltöltött idő, pedig egyenesen körömlerágós. Nagyon izgalmas lett, annak ellenére, hogy vannak ismétlődő mozzanatok, mint a vízgyűjtés, alvás, stb. Egyetlen percre sem laposodik el, végig pörög.
A legnagyobb kedvencem, és egyben a legmeghatóbb pillanat is, mikor Ruta meghal. Ahogy Katniss bánik vele, és szembe száll a Kapitóliummal. Tényleg nagyon szépre sikerült.
De ezenkívül az is nagyon tetszett, hogy Katniss mennyire képes megérteni Haymitch tetteit, gondolatait, mintha Haymitch tényleg ott lenne mellette és utasítgatná, hogy mit tegyen.
A karakterek ugyancsak jól ki lettek dolgozva. Hiába szerepel kevesebbet Cinna, Effie vagy Haymitch, mégis olyan, mintha ismernénk őket.
 |
| Katniss Everdeen |
Tetszett, hogy talpraesett, jól kiigazodik az erdőben, remek vadász és még ezernyi más erényét is felsorolhatnám. De mindezek ellenére sebezhető! Kissé zárkózott, fél megnyílni mások felé, nehezére esik másnak mutatni magát, mint ami.
A Peetával való viszonya számomra nagyon érdekes volt. Nem mondhatnám, hogy egy nagy love story a kettejük viszonya, de még csak nem is barátság. Inkább csak hálás a fiúnak a múltbéli tettéért.
 |
| Peeta Mellark |
Aki szerelemre és romantikára vágyik, az nem biztos, hogy ebben a könyvben megtalálja. Mert ugyan valami alakul Gale-Katniss-Peeta között, de az még nagyon kezdetleges. Nem ezen van a főhangsúly, hanem a túlélésen és a harcon. És bár a történet főmondata talán az, hogy REMÉNY, mégis ez így egymagában igen kevés, mert ahhoz, hogy a versenyzők reménykedhessenek tenni is kell. Nem is keveset.
Film-könyv:
Ilyenről még nem írtam, de nem tudok elmenni a film és a regény kapcsolata mellett. Én először a filmet láttam, ami bevallom őszintén, nem tetszett akkor. Viszont maga a story igen.
Miután elolvastam a könyvet, egyből megnéztem ismét a filmet, és bár így már jobban tetszett, de sok dologra kellett rájönnöm azzal kapcsolatban, hogy mi is volt az, amiért eleinte nem szerettem.
A mozinál leginkább arra alapoztak, hogy a néző már olvasta a sorozatot. Így pontosan tudja, hogy min megy keresztül Katniss, mit gondol, mit miért tesz. Viszont azok számára, akik még nem olvasták, ezek nem mindig jönnek le, ezáltal unalmassá, egysíkúvá válik a dolog. Ők csak azt látják, hogy van ez a lány, aki fut, fára mászik, szenved és közben néma csend. Arról nem is beszélve, hogy csomó mindent átírtak vagy teljes egészében kihagytak. És szerintem talán a leglényegesebb részekkel tettek így. A finálé is sokkal jobban meg lett oldva a könyvben, akárcsak a Peeta-Katniss részek. Jobban érthetőek úgy...
Viszont egyvalami jobban tetszett a filmben: az ahogy Katnisshoz kerül a kitűző. Az a megoldás szebb volt. Na, meg a szereplőket is jól eltalálták, és a helyszíneket is. A képi világról nem is beszélve.
A végére még annyi megjegyzésem maradt, hogy előbb olvassátok el, aztán nézzétek meg a filmet! :)
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő:Katniss, Haymitch és Cinna
Kedvenc jelenet: Ruta temetése
Negatívum:-
Borító: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése