Stephanie Perkins - Anna és a francia csók

 Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632457130
Oldalszám: 384 oldal

Fülszöveg:
Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.

Saját véleményem:

Anna Oliphant

A történet már rögtön Párizsban kezdődik, ahol Anna épp a szüleitől búcsúzkodik. A lány nem akart ide jönni, de az apja, aki nem mellesleg egy közismert író, nem törődött vele, és az utolsó gimis évére Franciaországba küldte őt, úgy, hogy Anna egy szót sem tud franciául.
   Miután a lány egyedül marad a kollégiumi szobájában, egy számára teljesen idegen országban, sőt egy vadidegen kontinensen, magába roskad. Ám nem sok ideje marad a sírásra, mert a szomszédlány, Meredith rögtön megjelenik az ajtajában és átinvitálja magához, egy forró csokira. 

   Pár óra elteltével, mikor Anna pont a saját szobája felé igyekszik, egyenesen Étiennebe botlik, a szó legszorosabb értelmében.

   Anna Meredith által hamar új barátokra lel, Rashmi, Josh és Étienne St. Clair személyében. Az ő segítségükkel könnyebben boldogul a suliban, az étkezőben és Párizsban is. Csakhogy a lány gyengéd érzelmeket kezd táplálni St. Clair iránt, aki a suli egyik legmenőbb végzőse... és barátnője van.

A történet 90 százaléka Párizsban, a latin negyedben játszódik. Itt van a suli és a kollégium is.
   Anna eleinte nehezen mozdul ki, szórakozás helyett inkább a szobájában gubbaszt és leckét ír. De újdonsült barátainak végül sikerül kirángatni onnan. Így mi, Anna szemén keresztül nyerhetünk betekintést a városba, vele együtt fedezzük fel a különböző műemlékeket. És pont ez az, ami egyedivé varázsolja. Olyan, mintha mi magunk is ott lennénk, egyfajta turistaként. Ám ez talán mégsem a legmegfelelőbb szó rá, mert nem olyan száraz az egész. Az, hogy Anna nem egy profi idegenvezető segítségével látja a nevezetességeket, hanem a barátai vezetik körbe, ad az egésznek egy óriási pluszt. Ettől lesz egyedi. Hisz a Notre Dame-ról vagy a hidakról, magas helyekről, nem csak az fog eszünkbe jutni, amit a képeslapokon láttunk, hanem Étienne tériszonya, a piknikezés, a kis papírhajók vagy a lépcsőn ülő Josh, alkotás közben. Mindegyik karakter belecsempész egy darabot önmagából.

Pantheon féle aranygömb

   Ami pedig pluszpontot érdemel, az az, hogy Steph nem az olyan közismert helyekre kalauzol el bennünket, mint az Eiffel-torony. Helyette mesél a Victor Noir féle babonáról, megmutatja a St. Etienne katedrálist, a Point Zerot és a hozzá fűződő legendát, de akár a Pantheont is felhozhatnám a kriptájával és az aranygömbjével. Ezekről mind úgy szerzünk tudomást, hogy közben jól érezzük magunkat.
   Valamint járhatunk a párizsi kávézókban, könyvesboltban és a megannyi kis mozik egyikében. Egyszóval tökéletes az egész. Párizs nem akar sok lenni, nem csap át a dolog egy francia útikalauzba, ám ahhoz bőven elegendő, hogy látni akarjuk, és beleharapni az ott fellelhető legkülönfélébb süteményekbe.

Étienne St. Clair

És akkor még a cselekményről egy szót sem ejtettem.
Annak, aki valami eget rengető, ármányokkal teletűzdelt sztorira vágyik, nem ajánlom. De annak igen, aki részese szeretne lenni egy könnyed, romantikus, vicces és tanulságos történetnek. Az első oldaltól az utolsóig megragad és érzelmeket vált ki. Észre sem veszed és a szád a füledig ér, vagy éppen lúdbőrözöl és a könnyeiddel küszködsz. Nem egyszer szerettem volna minél gyorsabban és gyorsabban olvasni, annyira izgalmas volt. (Hajrálány módjára drukkoltam a szereplőknek.)


Az is tetszett, hogy egy pár fejezet erejéig kiszakítottak minket Párizsból, és testközelből is megismerhettem Anna otthonát, családját és barátait. Jó volt, hogy a családi életébe nem konkrétan csöppentünk bele, hanem a St. Clairnek írt leveleiből ismertük meg őket.
   Ez így lehet, hogy furán hangzik, de higgyétek el, hogy fantasztikus lett! Szinte látni és hallani lehet a közös étkezéseket, veszekedéseket. És az sem utolsó szempont, hogy így, bár Étienne és Anna távol vannak egymástól, mégis fejlődik és változik a kapcsolatuk.
   Nekem ezek az e-mailezgetések voltak az egyik személyes kedvenceim, a repülőút, és a berúgások, na, meg a Notre Dame mellett.



És, ha már eljutottunk a részegségig, akkor úgy érzem, hogy emellett nem mehetek el szó nélkül.
Stephanie be merte vállalni (amit sokan mások nem), hogy kétszer is berúgassa a szereplőit. Noha tudom, hogy ez nem tartozik az erényeik közé, mégis pont ez a jó benne, mert nem csinált belőlük szenteskedő karaktereket. Hisz melyik az a tini, amelyik még soha, egyetlen egy korty alkoholt sem ivott?
   Többek közt ettől válnak hihetővé (na, nem azért, mert isznak), mert hibáznak és tanulnak belőle. Megismerik a következményeket.
   Annáékat illetően, egyikőjükre sem mondhatjuk, hogy csak fekete vagy fehér, mert mindannyian csinálnak hülyeségeket. Könnyen magunkra ismerhetünk bennük.



Étienne az a srác, akiért szinte minden lány odáig van/lesz. Sötét, kusza haj, barna szem, angol akcentus, kedvesség és humor - hogy csak pár tulajdonságát említsem.
Ő az egyik legmenőbb srác a végzősök között, de mégsem egy arrogáns tuskó. Ugyanúgy megvannak a hibái, fura szokásai (körömrágás) és gyenge pontjai, mint bárki másnak.
Számtalan hülyeséget tesz, amivel nincs is gond, sőt, utólag azt mondom, hogy ez így volt jó.
Ám ezek mellett udvarias és segítőkész, és az Annával közös jeleneteik fenomenálisak.


Annával kapcsolatban, pedig ki merem jelenteni, hogy ő, minden idők egyik legszerethetőbb női karaktere.
Egy teljesen átlagos, hétköznapi, 18 éves csaj, akit kiszakítottak a megszokott közegéből, és akinek teljesen egyedül kell helytállnia, mind iskola, mind barátság és szerelem terén.
Szerettem a gondolatait, és a cselekedeteit. Szinte minden helyzetben úgy reagált, ahogy én is tettem volna.
Emellett mindig kiáll a barátai mellett, és küzd, na meg hódol a hobbijának. Film fanatikus, imád moziba járni. Sokat viccelődik és rendmániás.
Na ismerős már? Mert, ha magadra ismertél, akkor az nem véletlen. Annában minden lányból van egy kicsi.


Ezeken kívül van még egy dolog, ami külön plusz pontot érdemel, mert mi magunk sokszor nem látjuk át, ha a szituáció főszereplői vagyunk. De itt betekintés nyerünk az érme mindkét oldalába. Azt, hogy milyen is az, ha valaki, aki közel áll hozzánk, megbánt minket, ellenünk cselekszik valamit. Mi olyankor teljesen máshogy látjuk a dolgokat, mint ahogy az valójában van. Ám, ha ugyanazt mi tesszük egy másik barátunkkal, akkor megint egy teljesen új színezetet kap az egész.

"– Biztos vagyok benne, hogy mindegyikünkkel előfordult már, hogy félreértett valamit, amit egy másik ember mondott vagy tett, ugye? Pedig mindannyian ugyanazt a nyelvet beszéljük. Látjátok, milyen bonyolulttá válhat minden abban a pillanatban, amint… olyasvalamik, mint a szavak, belépnek a képbe?"

Olvassátok el, mert megéri. Két történet van egymásba szőve. Egy aranyos, vicces és romantikus, és egy másik, jelentős mondanivalóval rendelkező. És a legfontosabb: ÉTIENNE

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Étienne

Kedvenc jelenet: Étienne és Anna levelezgetése

Negatívum: Meredith-t kicsit hiányoltam Anna későbbi életéből

Borító: 5/5