Kate Van Dyke - Vérzivatar

Kate Van Dyke: Vérzivatar - Tűzmadár 1.

Kiadó: Álomgyár
ISBN: 9786155252051
Oldalszám: 280 oldal

Fülszöveg:

Kívülről nézve James Sinclair szállodalánc tulajdonos családjának életét siker, luxus és fényűzés kíséri. Az ötcsillagos színfalak mögött azonban családi viszályok, irigység, rejtélyes halálesetek és titkos viszonyok bújnak meg. James ikerfiai Ron és Dean mindenben különböznek. Dean, a világtól elvonult művész, Ron pedig apja nyomdokaiban járva a Sinclair Star szállodalánc alelnöke.
Apjuk, a kíméletlen üzletember, vaskézzel akarja irányítani gyermekei életét.

Ron, feleségét és kisfiát egy repülőgép szerencsétlenségben veszti el, ikertestvérét tisztázatlan körülmények között meggyilkolják. A szálak Ronhoz vezetnek, de valóban képes lenne megölni saját fivérét?
A férfi önpusztító életbe menekül. Viszonya lesz egy tinédzserkorú szobalánnyal. Egy éjszakás kalandjuk közös sorssá alakul, amit mintha valaki a háttérből irányítana…

Saját véleményem:

A történetben megismerkedünk a Sinclair családdal, a szállodalánc tulajdonos apával és két ikerfiával, akik teljességgel ellentétei egymásnak. Míg Dean igazi művészlélek, aki visszavonultan éldegél és festeget egy kis szigeten - mivel apja születésétől fogva megveti, és titkolja a világ elől, mert törpenövésű –, addig Ron egy igazi nőcsábász hírében álló üzletember. Ragadozó néven is emlegetik.
Már rögtön az elején az események középpontjában találjuk magunkat Dean leleplezése által, ami közel sem az egyetlen fordulat, mivel a rendezvény másnapján holtan találják Kitty-t, Ron egykori szeretőjét; és kezdetét veszi a nyomozás…

Ha röviden kéne jellemeznem ezt a sztorit, azt mondanám, hogy izgalmas. Egyetlen pillanatra sem laposodik el, folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét, olyannyira, hogy képtelenség letenni. Pörögnek az események, és egyik fordulat követi a másikat. (És persze gyilkosságokból sincs hiány.)

Krimi rajongók számára igazi csemege lehet, ugyanis ez a szál remekül felépített, alaposan átgondolt. És bár olykor-olykor kapunk egy kis információt, hogy legyen min agyalnunk, közel sem annyit, vagy olyan jelentőségűt, amiből bármire is rájöhetnénk. És ez nagyon jó, mert képtelenség kitalálni, hogy ki is áll a háttérben.

De mindezek mellett van itt még romantika, szenvedély, családi viszályok és fájdalom is. Mindenki megtalálhatja benne azt, amit igazán szeret.

A karakterek jól felépítettek, és folyamatosan fejlődnek, változnak.
Ronon, a főszereplőnkön, apja zsarnoksága látható nyomokat hagyott, ám legbelül egy nagyon is érző lélek, és egészen biztos, hogy a női olvasókat ugyanúgy leveszi a lábukról, mint Peggy-t. Persze közel sem tökéletes férfi, megvannak a maga hibái, de kinek nincsenek?

Peggy-n pedig látszik még, hogy mennyire fiatal. Az írónő remekül elkapta az erre a korosztályra legjellemzőbb tulajdonságokat. Állandóan vihog, nagyon naiv és dacoskodó. Ugyanakkor a korához képest több mindent átélt már, és ebből kifolyólag valamivel talán érettebb is, ha a helyzet úgy kívánja.

James Sinclair meg egy olyan karakter, aki képes igazán meggyűlöltetni magát az olvasóval.

Hideg, érzéketlen, és aljas, egyszóval tökéletes főgonosz.

Ami viszont nem tetszett, az a fülszöveg. Rengeteg dolgot idő előtt lelő, és úgy gondolom, hogy ezek sokkal nagyobbat tudtak volna csattani, ha nem tudjuk őket előre. Sokkal megrázóbb és felkavaróbb lenne, mert Kate Van Dyke nagyon merész, és nem fél olyanokat kiiktatni a történetből, akik kulcsfontosságúak.

És a vége… hogy lehet így befejezni?
Csak akkor kezdjetek bele, ha a közeletekben van a folytatás, mert akkora függővége van, hogy utána azonnal követelni fogjátok a második részt!

Összességében tehát azoknak ajánlom, akik szeretik a krimit, a fordulatokat és a pergő izgalmakat!

 

Pontszám: 5/4,5 
Kedvenc szereplő:Ron, Dean

Kedvenc jelenet: Dean leleplezése

Negatívum: néha sok volt a káromkodás

Borító: 5/3,5