Jennifer L. Armentrout - Obszidián

Jennifer L. Armentrout: Obszidián

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633730362
Oldalszám: 424 oldal
Fordító: Miks-Rédai Viktória

Fülszöveg:

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Saját véleményem:
A történet elején belecsöppenünk Katy hétköznapjaiba, aki édesanyjával kettesben nemrég érkezett meg a városba. Mivel számukra teljesen új a környék - és a hűtőjük is üres -, ezért mielőtt Katy elindulna bevásárolni, kénytelen erőt venni magán, és megkérdezni a szomszédjuktól, merre is találja a legelső élelmiszerüzletet. És bár anyja előre szólt, hogy mellettük lakik egy vele egyidős testvérpár, arra még a lány sem számított, hogy egy félmeztelen, kockáshasú és meglehetősen jóképű alak fog neki ajtót nyitni. Arra pedig végképp nem, hogy vérig sértik.
Miután az indulatai lecsillapodnak, és végre megtalálja, amit keresett, a boltban összefut Dee-vel, egy gyönyörű lánnyal, akiről kiderül, hogy a bunkó szomszédsrác ikertestvére, ám az a bátyjával ellentétben roppant segítőkész és aranyos. Katy és Dee hamar összebarátkoznak, szinte minden percüket együtt töltik, de ezt egyvalaki nem nézi jó szemmel. Daemon mindent megpróbál annak érdekében, hogy Katy-t eltaszítsa húga társaságából...

Az írónő már a legelső percben megtudja ragadni az olvasót azáltal, hogy Katy személyében egy olyan karaktert teremtett meg, akiben a legtöbb könyvmolylány képes felfedezni saját magát. Ugyanis Katy egy totálisan egyszerű, minden klisétől mentes hétköznapi lány, imádja a könyveket, egyiket a másik után falja, és pluszban még blogot is vezet.
Aztán persze megjelenik Daemon, a tökéletes rosszfiú álompasi kétlábú megtestesítője, és, ha addig a percig az emberlánya nem veszett volna el, akkor valahol ott, amikor Daemon ajtót nyit kész vége mindennek, menthetetlen állapotba kerül. EKG kisimul. Amellett, hogy a srác fantasztikusan néz ki, még egy óriási tapló is. Kell ennél több ahhoz, hogy felcsigázza az érdeklődésünket? Kötve hiszem.
Aztán persze ott van még Daemon húga, Dee is. Ő roppant aranyos, üde és igen aktív színfolt végig a történetben. Amolyan igazi jóbarátnő, és nem az a hisztiző, idegesítő típus, akitől már a második lap után  a hajadat tépnéd.
Ezek után könnyen mondhatnátok, hogy unalmas, sablonsztori, mert megvan a szürke kisegér, a rosszfiú és a barátnő, de nem, nem az! Jennifer igenis tudott újat mutatni, mind magával a sztorival, mind a figuráival.
Mivel egy sorozat kezdőkötetéről beszélünk, ezért nyilvánvalóan több hangsúly kerül a karakterek közti kapcsolatok kibontakozására, megismerésére, hisz fel kell építeni egy biztos alapot. Már amennyire ez Katy és Daemon esetében működhet, hisz folyamatosan oltogatják egymást. Hol az egyik szúr oda, hol a másik.
Imádtam, hogy Katy nem az a nyámnyila csaj, aki, ha meglát egy jó pasit, megremeg a lába, és nyáladzó kiskutyává alakul. Jó, persze ő sincs fából, és nagyon is hat rá Daemon, de ettől függetlenül képes racionálisan gondolkodni, és, ha kell, akkor igenis odamond a srácnak, vagy, ha a helyzet azt kívánja, kiáll magáért. Ráadásul a legtöbb szituációban érthető módon cselekszik. Ha kiderül álmai pasijáról, hogy vámpír, akkor nem az az első reakciója, hogy odatartja a nyakát, hanem futásnak ered, hisz mégiscsak egy félelmetes lényről van szó, és a normális, hétköznapi reakcióhoz valljuk be, ez áll a legközelebb - de nyugi, itt nincsenek vámpírok, csak példaként hoztam fel.
És, mint ahogyan már említettem Katy imádja a könyveket. Ebből kifolyólag számtalan ilyen részt is kapunk, amikben én például nemegyszer magamra ismertem, és jó volt olvasni róla (például amikor Katy mérges, hogy nem kapott új hozzászólást, majd örül, mert lettek új követői - mi bloggerek, pont ilyenek vagyunk :D).
Ami pedig Daemon-t illeti, ő egy oltári nagy bunkó, de én imádtam. A beszólásai, és a lánnyal folytatott szócsatái halálosak! És roppant jól kivehető a két énje: a hűvös, amikor akár a pillantásával is ölni tudna, valamint az aranyos, kedves és gondoskodó (ez utóbbiból azért jóval kevesebb jutott). Külön kiemelném az indiános történetet, mert az önmagában is érdekes volt, ám az ő tálalásában valami egészen másfajta jelentést is kapott, és az nagyon tetszett.
Maga a cselekményszál, az akció, mint már említettem, kevésbé volt hangsúlyos, de nyilván kellett, hogy a történet kerek egésszé váljon, ráadásul a következményei azok, amik a jövőben meghatározóak lesznek mindenféle szempontból.
Jennifer stílusa, az ahogyan ír, lehengerlő. Mielőtt nekiálltam volna a könyvnek, és belepörgettem, őszintén bevallom, megijedtem, mert úgy tűnt, hogy 70-80%-ban csak párbeszéd lesz benne, és így azért elég nehéz az olvasó elé tárni egy új világot. Ám az írónő megcsinálta! Egyik lapot faltam a másik után, és cseppet sem zavart, hogy javarészt párbeszédekből állt, mert azok olyan hangulatot teremtettek, ami által az események megelevenedtek előttem, ráadásul azokkal, valamint a leíró részek segítségével egy komplex képet kaptam mindenről. Abszolút nem volt hiányérzetem. Az elejétől a végéig megvolt egy szép ív, amin a történet haladt, minden a maga idejében jött, ahol nevetni kellett, ott nevettem (mert igen, rengeteg ilyen rész van), ahol izgulni, ott tövig rágtam a körmömet, és a szikrázó pillanatoknál meg... hát azok huh. A kémia és a szikrák csak úgy röpködtek a főszereplők között! Nem csodálom, hogy Katy laptopja tönkrement...
És a vége... na az nagyon odavág. Ilyen lánnyal, mint Katy eddig nem igen találkoztam. Végre nem egy cukormázas, boldogan élünk, míg meg nem érkezik a második rész befejezést kaptunk, hanem egy sokkal, de sokkal izgalmasabbat, ami adott is, de el is vett tőlünk. Kíváncsian várom a folytatást, mert rengeteg kérdés maradt bennem.

Mindenkinek ajánlom, aki valami újra vágyik a fantasyk területén, vagy unja a vámpírokat, boszorkányokat, szellemeket és a többieket, és persze szereti a humort, és a szarkazmust, mert abból nincs hiány.
Külön köszönet a kiadónak, hogy a végére megkaptunk néhány bónuszfejezetet  Daemon szemszögéből, érdekes volt az ő szemével látni az eseményeket, és új színezetet adott a történetnek.

Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Daemon
Kedvenc jelenet: az autómosás 
Negatívum: miért nincs ilyen szomszédom? egyébként nincs ilyen :)   
Borító: 5/5