2014. február 26., szerda

Vámpírakadémia - A film


Nyelv: szinkronizált
Hossz: 104 perc

Tartalom:
Rose, egy zabolátlan dampyr (félig ember, félig vámpír testőr), akit mora barátnőjével, Lissával együtt szökés közben kapnak el és visznek vissza az eldugott Szent Vlagyimir Akadémiára. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa egy mora (halandó vámpír) nemesi család sarja, egy hercegnő, ami miatt folyamatos életveszélyben van. Mindketten az átlagos vámpírdiákok életét próbálják élni, de Lissa különleges mágikus képességei a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem, nem javít a helyzeten. Az iskola valószínűleg a legrosszabb búvóhely számukra, ezért Rose keményen edz, hogy hivatalosan is Lissa testőre lehessen. Addig is kénytelenek szembenézni a belső és külső támadásokkal, amit a kegyetlen strigák (halhatatlan vámpírok) jelentenek, akiknek mindent megér, hogy levadásszák mora trónörököst, Lissát.

Saját véleményem: 
Az utóbbi években rengeteg YA könyvadaptáció készült, ám szinte kivétel nélkül mind elhasaltak a bemutató után, nagyon kevesük élte meg a második, harmadik részt. Közülük is leginkább azok, akik elsők voltak egy-egy műfajban. Az utódaikat viszont kivétel nélkül beskatulyázzák, függetlenül attól, mennyire is hasonlítanak a másikra, és ez sokszor azt eredményezi, hogy nem ülnek be rá elegen, így a film nem tud akkora bevételt termelni, mint azt a stáb várja. Ebből kifolyólag pedig egyre kevésbé éri meg a filmeseknek, hogy vászonra vigyék egy-egy kedvencünket, hisz a bukás szinte borítékolható, legyen bármennyire is jó az, amit csinálnak. Az idei filmek (Vámpírakadémia, A beavatott, Csillagainkban a hiba, stb.) vállára tehát nem kis teher nehezedik. Bizonyítaniuk kell...
... de sajnos ezt nem a Vámpírakadémia fogja megtenni. 
Én mélyen elítélem az általánosításokat, összehasonlítgatásokat, ám ennél a filmnél nagyon is jogos, ha valaki azt mondja, jééé, ez olyan, mint az Alkonyat, vagy a Percy Jackson, vagy a Harry Potter, esetleg a Csontváros. Ugyanis volt itt alkonyatos-fenyős látkép, Forks tábla helyett Montana felirattal, James-Victoria jelenet a végén, roxfortos sulifolyosók, varázslatok és emlékbuherálás Magnus módra. Az aranyszemről már nem is beszélve. Most komolyan. Én elhiszem, hogy az aranyszínű írisz menő, de tényleg szükség van arra, hogy minden adaptációban legyen egy ilyen? Nem lehetne egyetlenegyszer hupilila vagy magenta? Felőlem akár még leopárdmintás is lehet, csak könyörgöm, felejtsük már el az aranyat, pláne, ha egyébként nem is volt a könyvben. 

Na, de lássuk a filmet:

A Vámpírakadémia esetében a készítők igyekeztek minél több dolgot megtartani a könyvből - ami önmagában dicsérendő -, ám ennek az lett az eredménye, hogy kissé kaotikussá vált az egész. Megvolt, ami kellett, de annyira összecsapva és gyorsan lerendezve, hogy a nézőnek ideje sem maradt arra, hogy felfogja, nemhogy élvezze.
Eleinte többé-kevésbé jól indultak, igyekeztek bemutatni a világot, fajokat, szokásokat azoknak, akik még nem olvasták a könyve(ke)t, és amíg ez így ment, addig a film is élvezetes és szórakoztató volt. Csakhogy közben átsiklottak a szereplők közti kapcsolatokon, és az egymáshoz való viszonyukon, valamint a miérteken. A legtöbb karakter felszínes lett. Csinálták, ami a forgatókönyvben megvolt szabva nekik, elmondták, hogy ez és ez van, ahelyett, hogy megmutatták volna, és hagyták volna, hogy a néző jöjjön rá. Gondolok itt például arra, hogy Rose elmagyarázta a buta nézőnek, hogy Lissa most éppen flörtöl Christiannel, mintha az nem lett volna elég egyértelmű.
A két másik sarkalatos pont, amin elcsúszott a Vámpírakadémia, az a rengeteg poén és a sok akció volt. Alapvetően jó ötletnek tartom, hogy megpróbálták humorosabbra venni, hiszen a könyvben maga Rose is ontja a vicceket, de van egy határ, amit ildomos lenne nem túllépni. Ez itt nem igazán jött össze. A valóban jó poénok mellé rengeteg béna szóviccet is belezsuppoltak, és ez egy bizonyos idő után már fájt. Leginkább mégis az Alkonyat fanfices beszólás ütött szíven. Tudom, hogy manapság trendi lehúzni és beletenni filmekbe/könyvekbe, de azért nézzük már meg, a magunk alkotása milyen és csak utána legyen nagy a szánk...
Mint fentebb említettem, a másik buktató az akció volt. Nagyon rámentek a látványra és rengeteg plusz adrenalinnal dúsított, verekedős részt vagy ijesztő rémálmot tuszkoltak bele.
A logikát értem, hisz a férfiakat is be kellett valahogy csalogatni, de sajnos ezzel elvonták az időt a jóval fontosabb dolgoktól. Én például jobban díjaztam volna, ha nagyobb hangsúlyt fektetnek a Lissát érő fenyegetésekre (nemcsak hopp egy róka ajtódísz, meg döglött macska vagy graffiti vámpírmódra) vagy Rose nyomozására Anna és Vlagyimir után. De azt sem bántam volna, ha a a lányok nem derült égből villámcsapásként szeretnek bele a srácokba, mert úgy talán még valami szikra is lehetett volna közöttük. Így viszont én semmilyen kémiát nem érzékeltem a Rose-Dmitrij, illetve Lissa-Christian párosoknál. Flörtöltek, összejöttek, ágyba bújtak, smároltak, de, mint a robotok... csak sokkal nyálasabban.

Ami a szereplőket illeti, velük kapcsolatban elég vegyesek az érzéseim. A Jesse-t alakító srácról például abszolút nem hittem el, hogy ő a legjobb pasi az akadémián. Mint ahogyan Mason sem tudta azt nyújtani, amit kellett volna. Ott volt, de különösebb funkciója nem lévén csak lézengett a folyosókon és néha-néha felbukkant. Ha nem tudom, hogy milyen viszonyban van/volt Rose-zal, akkor csak pislogtam volna, hogy hát ez meg mit akar?
Lissa... hát ő Lissa volt. Talán néha kicsit unszimpatikusabbra sikeredett könyvbeli társánál, de Lucy-nek összességében azért sikerült elkapnia a fonalat és hozta, amit kellett. Hercegnőhöz méltón vonulgatott, félt, majd összeszedte magát és még hercegnősebben felvágott, manipulált. Arról meg nem ő tehet, hogy a karakterének azt a részét elnyomták, ami valóban fontos lett volna több szempontból is.
Nekem például nagyon hiányzott annak a bemutatása, miként is éli meg a fenyegetéseket vagy azt, amikor a lelket használja. De sajnos időszűkében inkább benyugtatózták, mellédobták a macskát, aztán jól van, hercegnő, heverd ki alapon magára hagyták. Így persze érthető, miért vakarózott annyit, mint aki összeszedett egy tucat bolhát, merthogy a viszketés eredeti indokát nem vagyok hajlandó elhinni. Kapaszkodjatok meg, az évszázad legnagyobb ötlete következik! A mi drága Lissánk nem kimerül a lélek használatától, nem, attól meg az őrülettől senki nem akarna inkább gondtalan strigává változni. A hercegnőnek enyhe kézremegéssel és irgalmatlan viszketéssel kell megküzdenie. Szegény, gőzöm sincs hogy bírta ki eddig, hogy ne váljon strigává... Megjegyzem ez volt az a pont, ahol komolyan elgondolkoztam azon, hogy a Vámpírakadémia nem inkább egy Vampire suck szintű paródia akart-e lenni? A három másodpercre felvillanó vagdosás már csak hab volt a tortán, amolyan basszus, kihagytuk! tegyük bele elv alapján.
De, hogy valami pozitívat is mondjak, Rose-zal akadtak kifejezetten aranyos pillanataik, amikor valóban érződött, hogy ők mennyire is fontosak egymásnak. Illetve nekem az is nagyon tetszett, ahogyan megoldották a kapcsolódásukat. Az ötletes- és - az aranyszemet leszámítva - mindenki számára érthető volt.
Rose esetében ugyanaz a helyzet, mint Lissánál. Zoey-ban van potenciál arra, hogy olyan legyen, mint a képzeletünkben élő makacs, önfejű testőrtanonc. A mimikái és a gesztikulációi jók és karakterhűek voltak, sőt nekem harc közben is nagyon tetszett. Talán éppen azért, mert nem csináltak belőle egy superwomant, hanem meghagyták egy jó képességekkel rendelkező fiatal lánynak, aki még nem teljesen tökéletes.
Azért viszont rettentően haragszom, hogy a film legnagyobb részében elvitték a szerepét egy állandóan bulizós, kavarós tinilánnyá, akinek a testiség, valamint a ruhák fontosabbak voltak, mint az, hogy fajtája legjobbjává váljon és megvédje barátnőjét. Ráadásul alapvetőhibákat vétettek vele kapcsolatban. Rose soha nem hagyta volna magára Lissát, ha az kiborul. Küzdött volna, hogy mellette maradhasson, nem pedig kivonul és sütteti az arcát, mintha mi sem történt volna.

Danilában viszont óriásit csalódtam. Mindvégig hittem benne, hogy ő majd tökéletes antiszociális Dmitrij lesz, de akit a filmvásznon láttam, az minden volt csak antiszociális nem. Illetve istennek sem nevezném. 
A haja szörnyű volt, ahányszor megláttam, képtelen voltam elvonatkoztatni a kifele göndörített tincseitől vagy a nőiesen cuki copfjától. Ám mind efelett szemet tudtam volna hunyni, ha nem csináltak volna belőle egy cukormázas medvét.
Könyörgöm, mi volt ez a sok nyáltól és sziruptól csöpögő jelenet?! Gyimka nem ilyen. Ő orosz. Hideg, merev... és szexi. Danila viszont - a pedomaci szinkronjával... - idétlenül mosolygott, néha verekedett, parádézott a karóival és pislákolt. Ja, meg balettozott levegőben és földön egyaránt.
Mindezek fényében azt hiszem, bátran állíthatom, hogy Dominic, mint Christian, mindenkit lejátszott a mozivászonról. Félelmetesen jó a srác. Mintha ráöntötték volna a szerepet. Az arcmimikái, a gesztusai, a tettei és az átélése! Tökéletesen hozta a társadalomból kirekesztett, magányos, félelmet sugárzó Christiant, akiről mindenki azt hiszi, egyszer majd a szülei nyomdokába lép. Persze az sem elhanyagolandó szempont, hogy brutálisan helyes. És azok a szemek... *-*
Ami a többieket illeti, Mia és Natalja szerepükhöz mérten kellőképpen irritálóak voltak, míg Tatjana királynő csak szerencsétlenkedett, Kirova meg... hát rá nem találok szavakat. Az, hogy dögösebb, mint a diákjai, oké, de hogy egy áskálódó, idegesítő liba legyen a szigorú, de értelmes helyett? Igazából már azt sem értettem, miért gyűlöli zsigerből Rose-t.
Valamint meglengettek a nézők előtt egy esetleges Kirova-Mia szövetséget, aztán meg lógva hagyták. Ez mondjuk több esetben is előfordult, akárcsak a tucatnyi logikai baki, amiket most nem sorolnék fel tételesen, nézzétek meg és meglátjátok.
Ami viszont nagyon tetszett - nem, nem az on-off szemű pszi-kopók, amik kábé annyira voltak félelmetesen, mint egy csivava -, az a díszlet. A különféle helyszínek igazán hangulatosak voltak, az akadémia pedig egészen egyszerűen lenyűgöző látványt nyújtott. Pont olyan volt, mint ahogyan elképzeltem. Monumentális, régi és gyönyörű. Továbbá értékelem, hogy igyekeztek átvenni mondatokat, párbeszédeket a könyvből.

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy mint romantikus vígjáték vagy paródia, megállja a helyét, de, mint adaptáció nagyon nem. Ám aki elkötelezett rajongója a sorozatnak és szeretne egy második részt, az mindenképpen menjen el, nézze meg és segítse a filmet. Ráfér a támogatás.
Én biztos, hogy megnézem majd, ha kijött dvd-n, kíváncsi vagyok, felirattal és eredeti hanggal milyen.
 

2 megjegyzés:

  1. :) sokkal jobb szinkronnal!!

    VálaszTörlés
  2. bocs koràn van azt akartam ìrni eredetin xd

    VálaszTörlés