A Könyvmolyképző Kiadó a Könyvfesztiválra elhozza nektek az egyik legnépszerűbb disztópia, a Homokvidék (Dust Lands) sorozat izgalmasan hangzó első részét, Vérvörös út (Blood Red Road) címmel.
Kísérjétek figyelemmel a blogturnénk állomásait, melyeken a szokásoknak megfelelően extra információkat kaphattok a történetről, és a játék végén a kiadó jóvoltából három példány is gazdára talál.
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633735930
Oldalszám: 424 oldal
Fordító: Dobó Zsuzsanna
Fülszöveg:
Hogy megmeneküljön, küzdenie kell.
Hogy túléljen, vezetővé kell váljon.
Saba világa darabokra hullik, amikor az ikertestvérét, Lugh-t fogságba ejti négy kabátos lovas. Saba eldönti, hogy megmenti, ezért nekivág a Pusztítók által hátrahagyott törvényen kívüli sivár tájnak. Ez egy brutális világ, ahol Saba felfedez magáról pár meglepő dolgot. Vad harcos, ravasz ellenfél és mindenek fölött legyőzhetetlen túlélő. Egy Jack nevű fenegyerekkel és egy Szabad Sólymok nevű lány forradalmár csapattal Saba útnak indul, hogy megmentse a testvérét – és talán az egész világot.
Saját véleményem:
Saba apjával és két testvérével, Lugh-val és Emmivel él az elhagyatott Silverlake-ben, ahol szinte semmi nem terem meg, szomszédjaik nincsenek, ráadásul az eső sem esett már időtlen idők óta. Ám egy napon minden megváltozik.
Míg Saba imádott ikertestvérével, Lugh-val köveket kacsáztat a közeli tóban, homokvihar támad. Megpróbálnak ugyan visszamenekülni a biztonságot nyújtó otthonukba, de nem járnak sikerrel. Csakhogy nem a homokvihar jelenti számukra a legnagyobb fenyegetést.
A távolban lovasok jelennek meg, akik Saba-ék minden igyekezete ellenére, magukkal ragadják Lough-t és elvágtatnak vele. A küzdelem során Saba apja életét veszti, így Sabára marad az általa oly' nagyon gyűlölt húga. A lány arra az elhatározásra jut, hogy Emmit elviszi halott édesanyjuk legjobb barátnőjéhez, aki párnapi járóföldre lakik, majd útnak indul, hogy megkeresse bátyját.
Sabának útja során ezernyi veszéllyel és kalanddal kell szembenéznie; megismeri saját határait, sőt olykor túl is lép azokon.
Moira Young története minden ízében zseniális, igazi csemege a disztópia rajongói számára. Tele van izgalmakkal, fordulatokkal, meghökkentő csavarokkal. Soha nem lehetünk biztosak abban, milyen irányt vesz a szereplők élete vagy, hogy milyen áldozatokat követelnek bizonyos tettek. Egy dolog azonban biztos: ha nekiállsz, nem fogod tudni letenni!
Az írásmód roppant érdekes. Jelenidejű E/1-ben íródott, ami önmagában még nem jelentene semmi extrát, ám az már sokkal inkább, hogy annak ellenére, hogy szinte végig egyszerű párbeszédekből és tőmondatok sokaságából áll, mégis rettentően olvasmányos és cseppet sem darabos. Az írónő nem veszik el a részletekben, pusztán a legfontosabb dolgokat meséli el, a többit az olvasó fantáziájára bízza. Ez eleinte szokatlan lehet, de nagyon hamar bele lehet rázódni, és erre Moira Young meg is hagyja az időt.
Az első körülbelül száz oldal viszonylag lassabb, eseménytelenebb (ez nem jelenti azt, hogy unalmas lenne!). Megismerjük Sabát, a terveit, a gondolkodásmódját, és egy többé-kevésbé komplex képet kapunk arról, miként viszonyul a környezetéhez, családjához és minden egyébhez. Ám onnantól kezdve, hogy hősnőnk megérkezik Hopetownba, minden felpörög.
Könnyen hihetnénk azt, hogy mindazzal a szörnyűséggel és adrenalinlökettel, amivel ott találkozunk, az írónő ellövi minden patronját és képtelen lesz túlszárnyalni. Csakhogy ez nem igaz. Nem túlzás azt állítani, hogy a regény lapról-lapra izgalmasabbá és érdekfeszítőbbé válik. Mindig jön valami új, ami még az előzőeken is túltesz. Bár kétségtelen, hogy Hopetown egy mérföldkő mind a szereplők, mind a történet szempontjából. Az ott történtek fontos alapkövei a folytatásnak. Kihatással vannak a karakterek jellemére és a cselekményre is.
Sabán már kezdetekkor látszott, hogy nem az a szokványos, pátyolgatásra szoruló hősnő lesz, mint az átlag. Határozott, talpraesett, okos, ügyes, öntudatos lány, aki mindig pontosan tudja, mit csinál. Szereti előre eltervezni a dolgokat, és ahelyett, hogy sodródna az árral, terveket eszel ki, körüljárja a buktatókat és minden lehetőséget számba vesz. Emellett persze rendkívül makacs, kevesekben bízik és ritkán mutatja ki az érzéseit. Szeret keménynek látszani. Ráadásul nagyon kitartó, soha nem adja fel, még akkor sem, ha kilátástalan a helyzet. Csupán egyetlenegyszer követ el hülyeséget, aminek meg is issza a levét.
Sabával ellentétben a húgát nem tudtam megszeretni. Hős akar lenni, de mindig mindent elront és nem csinálja azt, amit mondanak neki. Nem mellesleg soha nem lehet rajta kiigazodni. Néha aranyos és azokban a pillanatokban még szerethető is, néha viszont kibírhatatlanul idegesítő, hisztis kisgyerek.
Talán nem lövök le nagy poént azzal, hogy a könyvben helyet kap egy leheletnyi romantika is, amit Jack jelent. Ahogy feltűnik, a szürke szemű, barna hajú, féloldalasan vigyorgó srác, egyből kitűnik a tömegből.
Engem teljesen levett a lábamról már akkor, amikor a kerítésbe kapaszkodva méregette Sabát. Az a jelenet és az összes többi is, amiben ők ketten szerepelnek, hihetetlenül valóságos és eleven. Csipkelődnek, játékosan beszólogatnak egymásnak, és Jack olykor komplett hülyét csinál Sabából. Ezektől az apró gesztusoktól pedig életszerűvé válik a kapcsolatuk. Érződik a háttérben megbúvó kémia köztük. És szerencsére, amiért óriási pluszpont, nincsenek giccsesen és nyálasan elcsépelt pillanataik. Mindvégig a realitás talaján maradnak.
Mellettük persze rengeteg szereplő van még, akiket hosszasan ecsetelhetnék, Ash, Epona, Ike, Maev és Nero, Saba varjúja, aki egy gyönyörű és nagyon intelligens állat, de akkor soha nem érne véget ez a poszt, így inkább azt mondom: olvassátok el, és ismerjétek meg őket!
Arról viszont még mindenképp szeretnék néhány szót ejteni, hogy a borító alapján én egy western sztorira számítottam, ám ez jóval összetettebb volt annál.
Rengeteg gyönyörű, veszélyes vagy éppen hátborzongató tájon barangolhatunk, ha a szereplőkkel tartunk és mindegyiknek megvan a maga egyedisége.
Továbbá arra sem számítottam, hogy a modern ketrecharc ennyire jól ötvözhető az ókori, gladiátorviadalok elemeivel, vagy, hogy egy disztopikus környezetben megállja a helyét egy "Iksz I Vé Lajos" féle figura. Tévedtem. A Vérvörös út rengeteg korlátot ledöntött és megmutatta, mennyire jól lehet ötvözni a múltat a jelennel és a jövővel egyaránt.
Ha tehát szeretitek a disztópiát, a kicsit durvább jeleneteket, a kalandokat és a veszélyeket, akkor mindenképp olvassátok el! Nem fogjátok megbánni. (Az Angelfall és A burok rajongóinak is ajánlom.)
Hogy túléljen, vezetővé kell váljon.
Saba világa darabokra hullik, amikor az ikertestvérét, Lugh-t fogságba ejti négy kabátos lovas. Saba eldönti, hogy megmenti, ezért nekivág a Pusztítók által hátrahagyott törvényen kívüli sivár tájnak. Ez egy brutális világ, ahol Saba felfedez magáról pár meglepő dolgot. Vad harcos, ravasz ellenfél és mindenek fölött legyőzhetetlen túlélő. Egy Jack nevű fenegyerekkel és egy Szabad Sólymok nevű lány forradalmár csapattal Saba útnak indul, hogy megmentse a testvérét – és talán az egész világot.
Saját véleményem:
Saba apjával és két testvérével, Lugh-val és Emmivel él az elhagyatott Silverlake-ben, ahol szinte semmi nem terem meg, szomszédjaik nincsenek, ráadásul az eső sem esett már időtlen idők óta. Ám egy napon minden megváltozik.Míg Saba imádott ikertestvérével, Lugh-val köveket kacsáztat a közeli tóban, homokvihar támad. Megpróbálnak ugyan visszamenekülni a biztonságot nyújtó otthonukba, de nem járnak sikerrel. Csakhogy nem a homokvihar jelenti számukra a legnagyobb fenyegetést.
A távolban lovasok jelennek meg, akik Saba-ék minden igyekezete ellenére, magukkal ragadják Lough-t és elvágtatnak vele. A küzdelem során Saba apja életét veszti, így Sabára marad az általa oly' nagyon gyűlölt húga. A lány arra az elhatározásra jut, hogy Emmit elviszi halott édesanyjuk legjobb barátnőjéhez, aki párnapi járóföldre lakik, majd útnak indul, hogy megkeresse bátyját.
Sabának útja során ezernyi veszéllyel és kalanddal kell szembenéznie; megismeri saját határait, sőt olykor túl is lép azokon.
Moira Young története minden ízében zseniális, igazi csemege a disztópia rajongói számára. Tele van izgalmakkal, fordulatokkal, meghökkentő csavarokkal. Soha nem lehetünk biztosak abban, milyen irányt vesz a szereplők élete vagy, hogy milyen áldozatokat követelnek bizonyos tettek. Egy dolog azonban biztos: ha nekiállsz, nem fogod tudni letenni!
Az írásmód roppant érdekes. Jelenidejű E/1-ben íródott, ami önmagában még nem jelentene semmi extrát, ám az már sokkal inkább, hogy annak ellenére, hogy szinte végig egyszerű párbeszédekből és tőmondatok sokaságából áll, mégis rettentően olvasmányos és cseppet sem darabos. Az írónő nem veszik el a részletekben, pusztán a legfontosabb dolgokat meséli el, a többit az olvasó fantáziájára bízza. Ez eleinte szokatlan lehet, de nagyon hamar bele lehet rázódni, és erre Moira Young meg is hagyja az időt.
Az első körülbelül száz oldal viszonylag lassabb, eseménytelenebb (ez nem jelenti azt, hogy unalmas lenne!). Megismerjük Sabát, a terveit, a gondolkodásmódját, és egy többé-kevésbé komplex képet kapunk arról, miként viszonyul a környezetéhez, családjához és minden egyébhez. Ám onnantól kezdve, hogy hősnőnk megérkezik Hopetownba, minden felpörög.
Könnyen hihetnénk azt, hogy mindazzal a szörnyűséggel és adrenalinlökettel, amivel ott találkozunk, az írónő ellövi minden patronját és képtelen lesz túlszárnyalni. Csakhogy ez nem igaz. Nem túlzás azt állítani, hogy a regény lapról-lapra izgalmasabbá és érdekfeszítőbbé válik. Mindig jön valami új, ami még az előzőeken is túltesz. Bár kétségtelen, hogy Hopetown egy mérföldkő mind a szereplők, mind a történet szempontjából. Az ott történtek fontos alapkövei a folytatásnak. Kihatással vannak a karakterek jellemére és a cselekményre is.Sabán már kezdetekkor látszott, hogy nem az a szokványos, pátyolgatásra szoruló hősnő lesz, mint az átlag. Határozott, talpraesett, okos, ügyes, öntudatos lány, aki mindig pontosan tudja, mit csinál. Szereti előre eltervezni a dolgokat, és ahelyett, hogy sodródna az árral, terveket eszel ki, körüljárja a buktatókat és minden lehetőséget számba vesz. Emellett persze rendkívül makacs, kevesekben bízik és ritkán mutatja ki az érzéseit. Szeret keménynek látszani. Ráadásul nagyon kitartó, soha nem adja fel, még akkor sem, ha kilátástalan a helyzet. Csupán egyetlenegyszer követ el hülyeséget, aminek meg is issza a levét.
Sabával ellentétben a húgát nem tudtam megszeretni. Hős akar lenni, de mindig mindent elront és nem csinálja azt, amit mondanak neki. Nem mellesleg soha nem lehet rajta kiigazodni. Néha aranyos és azokban a pillanatokban még szerethető is, néha viszont kibírhatatlanul idegesítő, hisztis kisgyerek.
Talán nem lövök le nagy poént azzal, hogy a könyvben helyet kap egy leheletnyi romantika is, amit Jack jelent. Ahogy feltűnik, a szürke szemű, barna hajú, féloldalasan vigyorgó srác, egyből kitűnik a tömegből.
Engem teljesen levett a lábamról már akkor, amikor a kerítésbe kapaszkodva méregette Sabát. Az a jelenet és az összes többi is, amiben ők ketten szerepelnek, hihetetlenül valóságos és eleven. Csipkelődnek, játékosan beszólogatnak egymásnak, és Jack olykor komplett hülyét csinál Sabából. Ezektől az apró gesztusoktól pedig életszerűvé válik a kapcsolatuk. Érződik a háttérben megbúvó kémia köztük. És szerencsére, amiért óriási pluszpont, nincsenek giccsesen és nyálasan elcsépelt pillanataik. Mindvégig a realitás talaján maradnak.
Arról viszont még mindenképp szeretnék néhány szót ejteni, hogy a borító alapján én egy western sztorira számítottam, ám ez jóval összetettebb volt annál.
Rengeteg gyönyörű, veszélyes vagy éppen hátborzongató tájon barangolhatunk, ha a szereplőkkel tartunk és mindegyiknek megvan a maga egyedisége.
Továbbá arra sem számítottam, hogy a modern ketrecharc ennyire jól ötvözhető az ókori, gladiátorviadalok elemeivel, vagy, hogy egy disztopikus környezetben megállja a helyét egy "Iksz I Vé Lajos" féle figura. Tévedtem. A Vérvörös út rengeteg korlátot ledöntött és megmutatta, mennyire jól lehet ötvözni a múltat a jelennel és a jövővel egyaránt.
Ha tehát szeretitek a disztópiát, a kicsit durvább jeleneteket, a kalandokat és a veszélyeket, akkor mindenképp olvassátok el! Nem fogjátok megbánni. (Az Angelfall és A burok rajongóinak is ajánlom.)
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Saba, Jack, Nero, Epona, Ash és Ike
Kedvenc jelenet: az összes Saba-Jack jelenet
Negatívum: a férges rész
Borító: 5/5
Extra
"- Te a testvérem vagy - mondja. - Az nem ugyanaz.- De mi lenne, ha meghalnék? Hiányoznék, nem?
- Hú - mondja. - Kicsi az esélye, hogy meghalsz, és végre békén hagysz. Az őrületbe kergetsz azzal, hogy követsz mindenhova. Amióta csak megszülettünk.
- Nem az én hibám, hogy te vagy a legmagasabb dolog a környéken - mondom neki. - Jól árnyékolsz a nap elől."
"Betűk, amelyek együtt szavakat alkotnak, a szavak pedig történetekké állnak össze."
"- Ez egy nagy király története - mondja. - A neve Iksz I Vé Lajos. Franciaország Napkirálya."
" - Ha háromszor megmented valaki életét, akkor az az élet a tied lesz. Ma megmentetted az életemet. Ez egynek számít. Mentsd meg még kétszer, és teljesen a tied leszek.
- Akkor már csak arra kell vigyáznom, hogy ez meg ne történjen - vágok vissza."
"- Kedvel engem - mondja. - Mindig megérzem, ha így van.
- Minden alkalommal kihozol valakit a sodrából, amikor kinyitod a szádat? - kérdem tőle.
- Nagyjából igen - feleli."
"- Valószínűleg őrült vagyok, már csak a gondolat miatt is - motyogja. - Igen. Elviszlek. De először... le kell hűtenem magam.
(...)
- Légy óvatos, Angyal - mondja. - Ha így bámulsz egy férfira, könnyen lehet, hogy támad pár... érdekes gondolata.
Nem mozdulok.
A nadrágja gombjáért nyúl. Felhúzza egyik szemöldökét.
- Három másodperced van, és leveszem. - Számolni kezd. - Egy... kettő...
Megfordulok, és elfutok.
Még akkor is hallom, hogy nevet, amikor már félúton vagyok a táborba."
"- Van vele... kapcsolatban valami - ráncolja a homlokát. - Titkai vannak és ő, ő...
- Arrogáns? - kérdem.
- Ó, igen.
- Idegesítő?
- Határozottan.
- Megbízhatatlan?
- Akár egy kígyó. - Néz rám egy darabig, majd úgy tűnik, lerázza magáról, ami eddig zavarta. Ravasz kis mosolyra húzza a száját, és így szól: - Jól néz ki, annyit mondhatok.
- Igen? - Érzem, ahogy felforrósodik az arcom. Megrántom a vállamat, nem nézek rá. - Nem mondanám, hogy észrevettem.
- Szépek a szemei.
- Túl közel vannak egymáshoz.
- Szép a mosolya.
- Túl sok foga van - mondom. - Amúgy sem az esetem.
Nevetve nekem hajítja a kavicsot.
- A te eseted! Ne akard becsapni magad, ő kifejezetten a te eseted. A problémás eset."
"- Gyere hozzám! - mondja. - Megvan az összes fogam, egy évben kétszer fürdök és felesben beveszlek az üzletembe.""- De mi nem fordulunk vissza - mondom.
- Nem. A bölcsesség nem tartozik az erősségeim közé."
"- Tudtad, hogy mindig, amikor csinálsz valamit, bármikor, ha valamit létrehozol, a lelked egy kis darabja belekerül a munkádba?"
"- Sajnálom - mondom neki.
- Mit? - kérdi.
- Azt, hogy mindig olyan... tudod... vagyok...
- Hálátlan? - kérdi.
- Igen.
- Harapós?
- Azt hiszem.
- Undok? Makacs? Erőszakos?
- Nem vagyok erőszakos!
- Ó, dehogyisnem. Nagyon is. De ezt szeretem egy nőben.
Nevetek.
- Bolond vagy!
- Normális voltam, amíg nem találkoztam veled - mondja.
Nyereményjáték
Itt a remek alkalom, hogy megnyerhessétek ezt az izgalmakban bővelkedő történetet, melyben jelentős
szerepet kapnak a varjak. Nincs más dolgod, mint a posztokban szereplő varjak számát összeadd, és az alábbi rafflecopter doboz első sorába beírd.
Figyelem! A turné mind a 8 állomásán lesznek varjak, tehát a játék nyolcadik, befejező állomása után érdemes kitölteni az első kérdést. A facebook oldalakat viszont azonnal lájkolni lehet!!
3 példány kerül kisorsolásra, melyeket kizárólag magyarországi címre tudunk postázni! Sok szerencsét!
Nézzetek be a többi állomásra
04/06 Dreamworld - Idézetek
04/08 MFKata gondolatai - Trailer
04/10 Bibliotheca Fummie - Varjak legendája
04/12 Deszy könyvajánlója
04/14 Fantazmo - Homokvidék születése
04/16 Nem harap a... - Borítók
04/18 Függővég
04/20 Kelly Lupi olvas - Casting
Nagyon jó lett a poszt! Colton:D
VálaszTörlésKöszi! :)
Törlés