2014. szeptember 24., szerda

David Levithan - Nap nap után


Óriási a várakozás az olvasók körében, hiszen először jelenik meg magyarul David Levithan regény! A Nap nap után című történetet a Maxim Könyvkiadónak köszönhetjük. A Blogturné Klub bloggerei is kiemelt figyelemmel olvasták a könyvet, a turné során 12 különböző véleményt olvashattok erről a nem hétköznapi történetről, melyben “A” minden nap új testben találja magát.. A kiadó jóvoltából szokás szerint 3 példányt sorsolunk ki azok között, akik helyesen válaszolnak a játék kérdéseire.


David Levithan: Nap nap után

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632615110
Oldalszám: 322 oldal
Fordító: Vincze Judit

Fülszöveg:
„A" sohasem tudja előre, hogy másnap hol fog ébredni, és kinek a személyiségét fogja felvenni. Már rég beletörődött ebbe, sőt kialakította saját életstratégiáját is: Ne kötődj senkihez! Maradj észrevétlen! Ne avatkozz bele semmibe! Minden megy is a maga útján rendesen, mígnem egy reggel „A" Justin testében ébred, és találkozik a fiú barátnőjével, Rhiannonnal. Attól a pillanattól fogva „A" jól bevált szabályai értelmüket vesztik, mert főhősünk nap nap után a lánnyal akar lenni. David Levithan az írói képzelet új távlatait nyitja meg. A szerző feltárja az olvasó előtt egy magával ragadó történetben „A" életének és szerelmének bonyolultságát, melyből kiderül, vajon Rhiannon képes lesz-e igazán szeretni a mindennap valaki más testében formát öltő „A"-t.

Saját véleményem:
"A" mindennap új testben ébred. Nincs igazi családja, barátai, vagy barátja/barátnője. Állandóan más és más emberek életébe kell beilleszkednie, majd 24 óra elteltével távoznia. Mindössze két szabály létezik: soha nem tér vissza korábban már lakott emberekbe, és mindig a korának megfelelő személyekben ébred. Ám minden más rugalmas.
Egy alkalommal, amikor A egy Justin nevű srác hétköznapjába csöppen, váratlan dolog történik vele. Megismerkedik Justin barátnőjével, Rhianonnal, és miután egy csodálatos délutánt töltenek el kettesben a tengerparton, A képtelen elfelejteni a lányt. Napokkal később sem tudja kiverni a fejéből, és bár józan ésszel tudja, hogy nem lehet köztük semmi, mégis elkövet egy végzetes hibát. Új gazdatestével felkeresi Rhiannont, és megpróbál vele kapcsolatot létesíteni, ám igyekezetében valami balul sül el, és a test valódi tulajdonosa másnap, visszatérve, szinte mindenre emlékszik A napjából, és elkezdi fenyegetni A-t, aki eközben foggal-körömmel küzd Rhiannonért.

"Ha úgy érezzük, megtaláltuk valakiben életünk értelmét, egyben csapdába is kerülünk: minden más aspektusa az életnek értelmetlenné válik."

"A" története egyszerre gyönyörű, szomorú, izgalmas és elgondolkodtató. Olvasás közben kb. úgy éreztem magam, mintha érzelmi hullámvasúton ültem volna. Egyik percben nevettem, a másikban olvadoztam, majd a következőben kedvem lett volna megölelgetni A-t, de ugyanígy a könnyek sem kerültek el. 
David Levithan nem pusztán egy misztikus szállal tarkított szerelmi sztorit kerekített, annál sokkal, de sokkal többet. 
"A" utazásainak során rengeteg kényes témát érint. Hogy párat említsek: függőségek, betegségek, homoszexualitás és öngyilkossági hajlam. S mindezeket olyan természetességgel kezeli, hogy az komolyan irigylésre méltó. Nem holmi defektként, hanem az élet természetes velejárójaként. "A" szemén keresztül látva minden új megvilágításba kerül.
Nagyon szerettem azokat a részeket, amikor megismerkedhettünk A aznapi gazdatestével, és annak sorsával, emlékeivel. Némelyik mélyen elgondolgodtatott, és általuk sok dolgot átértékeltem. Ha más pozitívum nem is lenne benne (de van), akkor már csak emiatt is elolvastatnám mindenkivel.
Emellett mindenképp pluszpont jár a történet egyediségéért is. Az elmúlt években számtalan fantasy regénnyel és lénnyeltalálkoztam már, vámpírok, vérfarkasok, tündérek, boszorkányok, stb., és bár szeretem őket, mégis nehezen tudnak újat mutatni. David Levithan viszont gondolt egyet (vagy többet) és letért a kitaposott ösvényről. Megalkotta A-t, a mindennap más testbe költöző lelket, akinek a mibenlétéről ugyanúgy nem tudunk semmit, mint saját maga.
Nem tudjuk, miként keletkezett, volt-e valaha családja, de még csak azt sem, miért vándorol folyton, van-e igazi, saját teste, vagy, hogy fiú vagy lány. És őszintén? Mindez nem is számít, hisz A valója bőven elég (akárcsak A burokban, Vanda esetében). Persze hazudnék, ha azt mondanám, kezdetben a kíváncsiság nem égetett lyukat az oldalamba, hogy megtudjam a választ az előző kérdésekre.

"Ha valakit szeretünk, sokkal vonzóbbnak látjuk, mint amilyen valójában. (...) Igazán szívderítő a gondolat, hogy az érzelmeink ennyire képesek befolyásolni a puszta tényeket."

A másik dolog: ki ne játszott volna már el a gondolattal, milyen lenne másvalaki életét élni? Hát... a Nap nap után köszönöm, én tökéletesen megelégszem a sajátommal.
Minden tiszteletem és becsületem A-é, aki emberfeletti erővel viselte a sorsát, és soha, egyetlen pillanatig sem akart ártani a birtokba vett test tulajdonosának. Nem lehet könnyű egész életünkben, nullától huszonnégy óráig mások érdekeit nézni saját magunk helyett.
Ám amennyire szerettem A-t, annyira nem tudtam kibékülni Rhiannonnal. Hiába értékeltem nagyra a tartását, és a racionalitását, valamint értettem meg az indokait, sajnos az önzősége mindezt elnyomta. A kettejük kapcsolata viszont szép, aranyos és rendkívül emberi volt.
A végére pedig nem is tudom mi a legjobb szó... Gyönyörű, szívszorító, érzelmes, megható, és egyszerre kegyetlenül függő és mégsem. Az olvasó úgy alakítja, ahogyan csak szeretné. Bár én azért sikítani tudnék egy folytatásért. Sőt!
Összességében tehát mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy igazán jól megírt, elgondolkoztató, példaértékű könyvet a kezébe venni. Én pedig a magam részéről minnél több David Levithan regényt szeretnék a polcomon tudni. 


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: a végén lévő cetlis jelenet
Kedvenc jelenet: A némelyik élete
Negatívum: Rhiannon viselkedése
Borító: 5/5




Kedvcsináló idézetek II.


"A reményt megmérgezi a kétség, a kétséget pedig újraszínezi a remény."

"Milyen kétségbeejtő lehet megbízni valakiben, azután elveszíteni a bizalmát!"

"Az emberek magától értetődőnek veszik a szerelem örökkévalóságát, csakúgy, mint a testi mivoltuk állandóságát. Nem ismerik fel, hogy a legklasszabb dolog a szerelemben, annak a folytonos jelenléte. Ha egyszer sikerült létrehoznod, hozzáad valamit az alapokhoz, amire támaszkodni tudsz az életben. De ha hiányolnod kll a személyes jelenlétet, nem támaszkodhatsz rá."

"A mondandónkat gyakran másképp értékelik, akiknek szánjuk, mint mi magunk, akik belül halljuk."

"Megtanultam, hogy egy élet nem lehet valódi addig, amíg valaki más el nem ismeri a valódiságát."

"Tapasztalataim szerint nincs különbség a vágy és a szerelem fajtái között. Nem a neme, hanem az egyénisége alapján szeretek bele valakibe."

"Mert ha a saját igazságod szerint akarsz élni, végig kell haladnod a kezdetben fájdalmas, ám végső soron megnyugvást hozó folyamaton."

"Amikor valaki, aki közel áll hozzánk, meghal, hirtelen helyet cserélünk vele, és továbbéljük az életét. A halálból az életbe jutunk, a betegségből az egészségbe."

"A tánc a vízszintes vágyak függőleges kifejezése. (George Bernard Shaw)"




Nyereményjáték


A blogturné állomásain 12 David Levithan könyv kezdőbetűit rejtettük el. Figyelem! A társszerzővel írt könyvek is számítanak!! Gyűjtsd össze a könyvcímeket és írd be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. A nyerteseket azok közül sorsoljuk, akik minden címet megfejtenek. Goodreads segít! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! Sok szerencsét!




Nézzetek be a többi állomásra is

09/02 Kelly & Lupi olvas
09/04 MF Kata gondolatai
09/06 Nem harap a..
09/08 Deszy könyvajánlója
09/10 Bibliotheca Fummie
09/12 Roni olvas
09/14 Könyvszeretet
09/16 Angelika blogja
09/18 Always Love a Wild Book
09/20 Könyvgalaxis
09/22 CBooks
09/24 Dreamworld

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése