A kanóc meggyulladt... Gabriel Merrick pedig szó szerint a tűzzel játszik az Elementálok-sorozat második kötetében. A forróság nem csak a tűzet jelenti Gabriel számára, hanem félénk padtársa, a titkokkal teli Layne is.
Ne állj ellen a csábításnak, engedd, hogy megismertessük veled Gabrielt, a második Merrick-fivért a Szikra blogturnén! Ha rád mosolyog a szerencse, megnyerheted a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét is!
Ne állj ellen a csábításnak, engedd, hogy megismertessük veled Gabrielt, a második Merrick-fivért a Szikra blogturnén! Ha rád mosolyog a szerencse, megnyerheted a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét is!
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633991855
Oldalszám: 472 oldal
Fordító: Vallató Péter
Tetszett? Vidd haza!
Fülszöveg:
Gabriel Merrick a tűzzel játszik. Szó szerint.
Néha még uralja is. Máskor viszont képtelen rá.
Gabrielnek mindig ott voltak a testvérei, különösen az ikerbátyja, Nick. Amikor viszont egy gyújtogató hoz káoszt a városukra, minden jel Gabrielre mutat. Csak épp nem ő gyújtogat.
Ráadásul mintha senki sem hinne neki. Kivéve Layne-t, a félénk, kitűnő tanuló tizedikest, aki magas nyakú garbóban és farmerben jár – és teljesen feldúlja Gabriel érzelmeit. Layne nagyon jól megérti, milyen az, ha családi problémákkal küzd az ember, és érti a titkokat is. Neki is van jó néhány.
Gabriel nem engedheti meg, hogy Layne rájöjjön, milyenek is a testvérei, a képességeik, és milyen veszélyek leselkednek rájuk. Van azonban néhány olyan kockázat, amit nem hajlandó vállalni.
Néha még uralja is. Máskor viszont képtelen rá.
Gabrielnek mindig ott voltak a testvérei, különösen az ikerbátyja, Nick. Amikor viszont egy gyújtogató hoz káoszt a városukra, minden jel Gabrielre mutat. Csak épp nem ő gyújtogat.
Ráadásul mintha senki sem hinne neki. Kivéve Layne-t, a félénk, kitűnő tanuló tizedikest, aki magas nyakú garbóban és farmerben jár – és teljesen feldúlja Gabriel érzelmeit. Layne nagyon jól megérti, milyen az, ha családi problémákkal küzd az ember, és érti a titkokat is. Neki is van jó néhány.
Gabriel nem engedheti meg, hogy Layne rájöjjön, milyenek is a testvérei, a képességeik, és milyen veszélyek leselkednek rájuk. Van azonban néhány olyan kockázat, amit nem hajlandó vállalni.
Saját véleményem:
Annak idején, a Storm értékelésemben Gabrielt emeltem ki, mint kedvenc karaktert. Egészen pontosan ezt írtam róla: "Az én kedvencem egyértelműen a lobbanékony, tűz elemmel bíró Gabriel
lett. Az ő személyisége, karizmája egészen egyszerűen lehengerlő (...)". Ennek ellenére sokat lamentáltam azon, hogy folytassam-e a sorozatot, mert bár a hibái ellenére tetszett a könyv, hosszútávon mégsem hagyott bennem annyira mély nyomot, hogy mindenáron olvasni akarjam a Merrick tesók történetének folytatását. Most viszont rettentően örülök, hogy megadtam neki az esélyt, hisz felülmúlta minden képzeletemet! És annak is örülök, hogy nem Gabrielé lett a kezdőkötet. Mégpedig azért, mert a Storm során bőven jutott időm megérteni, kitapasztalni, hogy Brigid Kemmerer a természetfelettit csak mellékes elemként alkalmazza. Ehelyett sokkal hangsúlyosabbak nála a különféle emberi érzelmek, -kapcsolatok, illetve azok alakulása, és ehhez jön extraként az elementál lét, valamint annak minden velejárója, nem pedig fordítva.
Ami a Szikrát illeti... kezdetben elképzelésem sem volt, miként folytatódhat a sztori Gabriel főszereplésével úgy, hogy jóformán Becca és Chris része sem lett lezárva, nem is beszélve a Becca apja jelentette csavarról.
Nos, a válasz igen egyszerű: ahogyan az elementálság meghúzódik a háttérben, úgy az Őrzőkkel való konfliktusuk is szépen lassan alakulgat, és minden egyes kötet hozzátesz valami apróságot a várható nagy fináléhoz (legalábbis bízom benne, hogy az valamivel látványosabb lesz, mint az eddigi fantasy rész). Ez a Spark esetében tényleg apróság, jóformán az elején és a végén kerül említésre.
A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Becca és Chris próbálkoznak a randizással, Huntert mindenki kerüli, Nick gyógyulgat, Michael viszi tovább a vállalkozását, Gabriel pedig újra és újra elemzi magában, mit rontott el akkor, amikor Becca apja elfogta ikertestvérét. Ám nem sokáig nyalogathatják sebeiket, ugyanis az, hogy Becca apja nem iktatta ki őket, egy sor új problémát vet fel. A veszély továbbra is fennáll, és ezért minden eddiginél fontosabb, hogy meghúzzák magukat.
A bökkenő csak az, hogy Gabrielt egyre intenzívebben foglalkoztatja az eleme, és míg a többiek könnyen kapcsolatba léphetnek a sajátjukkal, addig számára a tűzzel való érintkezés nem annyira egyszerű.
Folyamatosan gyűlik benne a feszültség, ami a legrosszabb pillanatban ki is tör belőle, s ennek hála magára haragítja a testvéreit (és mindenki mást a környezetében), nem is kicsit. A vitájuk annyira elfajul, hogy az ikertestvérként hozzá legközelebb álló Nick, kis híján megfojtja. Mindannyian őt okolják, és ez a helyzet a napok múlásával nem, hogy javulna, méginkább romlik. Gabriel végül ott talál menedéket, ahol soha nem gondolta volna: Hunter oldalán.
Kifejezetten érdekes látni, hogy a nagymenő, magabiztos, temperamentumos, szabadszájú fiú miként éli meg a magányt, s hogyan dolgozza fel azt, hogy a családja ennyire kiközösíti.
Gabriel érzései igazán emberire sikeredtek. Teljesen érthető eszmefuttatásokkal rukkol elő, s teszi mindezt úgy, hogy a karaktere nem csap át egy siránkozó, depresszív egyénné. A sérelmei és fájdalmai mellett ugyanúgy ott van benne a tűz és a szenvedély, mint máskor.
Hozzáteszem, vele ellentétben a többiek mérhetetlen haragját mind a mai napig nem tudom mire vélni. Lehet, hogy Gabriel hibázott, de az a szintű utálat, hiszti és vádaskodás, amit a nyakába zúdítanak... Beccát, a barátnőjét, Christ és Nicket olykor szívesen felképeltem volna, rettentően irritáltak. Néha még Michael is, bár ő azért komplexebb eset. A Gabriellel folytatott beszélgetéseit például nagyon szerettem. Jó volt bepillantani a múltjukba, és egy kis szeletét megismerni annak, miért lett olyan a legidősebb Merrick fivér, amilyen.
És ahogyan már említettem, Gabriel a sors furcsa fintoraként Hunter mellett találja meg a vigaszt, megnyugvást és minden egyebet, amire szüksége van. Ahelyett, hogy elítélnék a másikat, segítenek egymásnak megtalálni önmagukat, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy lángoló épületekben kell rohangálniuk és embereket menteniük titokban. (Ami bőven tartogat adrenalin dús pillanatokat)
De persze nem maradhat el a romantika sem, ami egy tizedikes lány, Layne képében érkezik. Gabriel akkor figyel fel rá, amikor a matekzseni megmenti őt egy röpdoga alkalmával.
Layne amúgy egy teljesen átlagos lány, igyekszik beleolvadni a tömegbe, nem visel kirívó ruhákat, nem pasizik, ehelyett a tanulásra és az igencsak bajos családjára koncentrál. Van egy siketnéma öccse, aki hozzá hasonlóan élcelődés tárgya a suliban, egy ügyvéd apja, aki szinte sosincs otthon, és egy olyan anyja, aki elhagyta őket, mivel nem tökéletesek. Emellett reggelente lovagol, és mindent elkövet, hogy szörnyű titkára ne derüljön fény.
Összességében egy igazán szerethető lány, főként azért, mert sok hősnővel ellentétben nincsenek idiótaságai. Nem akar több lenni, mint ami.
Gabriellel együtt nagyon aranyosak, imádtam az ugratásaikat, a felelsz vagy mersz játékukat, mely során fokozatosan megnyíltak egymásnak, továbbá a másikra való hatásukat. Érezhetően működött köztük a kémia. És pluszpont, hogy elérték nálam, hogy egyáltalán ne gondoljak arra, hogy ennek a történetnek természetfeletti elemeket is tartalmaznia kéne. Sőt! Őrzők és mindenféle hülyeségek helyett még többet akartam belőlük.
Ami a Szikrát illeti... kezdetben elképzelésem sem volt, miként folytatódhat a sztori Gabriel főszereplésével úgy, hogy jóformán Becca és Chris része sem lett lezárva, nem is beszélve a Becca apja jelentette csavarról.
A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Becca és Chris próbálkoznak a randizással, Huntert mindenki kerüli, Nick gyógyulgat, Michael viszi tovább a vállalkozását, Gabriel pedig újra és újra elemzi magában, mit rontott el akkor, amikor Becca apja elfogta ikertestvérét. Ám nem sokáig nyalogathatják sebeiket, ugyanis az, hogy Becca apja nem iktatta ki őket, egy sor új problémát vet fel. A veszély továbbra is fennáll, és ezért minden eddiginél fontosabb, hogy meghúzzák magukat.
A bökkenő csak az, hogy Gabrielt egyre intenzívebben foglalkoztatja az eleme, és míg a többiek könnyen kapcsolatba léphetnek a sajátjukkal, addig számára a tűzzel való érintkezés nem annyira egyszerű.
Folyamatosan gyűlik benne a feszültség, ami a legrosszabb pillanatban ki is tör belőle, s ennek hála magára haragítja a testvéreit (és mindenki mást a környezetében), nem is kicsit. A vitájuk annyira elfajul, hogy az ikertestvérként hozzá legközelebb álló Nick, kis híján megfojtja. Mindannyian őt okolják, és ez a helyzet a napok múlásával nem, hogy javulna, méginkább romlik. Gabriel végül ott talál menedéket, ahol soha nem gondolta volna: Hunter oldalán.
Kifejezetten érdekes látni, hogy a nagymenő, magabiztos, temperamentumos, szabadszájú fiú miként éli meg a magányt, s hogyan dolgozza fel azt, hogy a családja ennyire kiközösíti.
Gabriel érzései igazán emberire sikeredtek. Teljesen érthető eszmefuttatásokkal rukkol elő, s teszi mindezt úgy, hogy a karaktere nem csap át egy siránkozó, depresszív egyénné. A sérelmei és fájdalmai mellett ugyanúgy ott van benne a tűz és a szenvedély, mint máskor.
Hozzáteszem, vele ellentétben a többiek mérhetetlen haragját mind a mai napig nem tudom mire vélni. Lehet, hogy Gabriel hibázott, de az a szintű utálat, hiszti és vádaskodás, amit a nyakába zúdítanak... Beccát, a barátnőjét, Christ és Nicket olykor szívesen felképeltem volna, rettentően irritáltak. Néha még Michael is, bár ő azért komplexebb eset. A Gabriellel folytatott beszélgetéseit például nagyon szerettem. Jó volt bepillantani a múltjukba, és egy kis szeletét megismerni annak, miért lett olyan a legidősebb Merrick fivér, amilyen.
És ahogyan már említettem, Gabriel a sors furcsa fintoraként Hunter mellett találja meg a vigaszt, megnyugvást és minden egyebet, amire szüksége van. Ahelyett, hogy elítélnék a másikat, segítenek egymásnak megtalálni önmagukat, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy lángoló épületekben kell rohangálniuk és embereket menteniük titokban. (Ami bőven tartogat adrenalin dús pillanatokat)
De persze nem maradhat el a romantika sem, ami egy tizedikes lány, Layne képében érkezik. Gabriel akkor figyel fel rá, amikor a matekzseni megmenti őt egy röpdoga alkalmával.
Layne amúgy egy teljesen átlagos lány, igyekszik beleolvadni a tömegbe, nem visel kirívó ruhákat, nem pasizik, ehelyett a tanulásra és az igencsak bajos családjára koncentrál. Van egy siketnéma öccse, aki hozzá hasonlóan élcelődés tárgya a suliban, egy ügyvéd apja, aki szinte sosincs otthon, és egy olyan anyja, aki elhagyta őket, mivel nem tökéletesek. Emellett reggelente lovagol, és mindent elkövet, hogy szörnyű titkára ne derüljön fény.
Összességében egy igazán szerethető lány, főként azért, mert sok hősnővel ellentétben nincsenek idiótaságai. Nem akar több lenni, mint ami.
Gabriellel együtt nagyon aranyosak, imádtam az ugratásaikat, a felelsz vagy mersz játékukat, mely során fokozatosan megnyíltak egymásnak, továbbá a másikra való hatásukat. Érezhetően működött köztük a kémia. És pluszpont, hogy elérték nálam, hogy egyáltalán ne gondoljak arra, hogy ennek a történetnek természetfeletti elemeket is tartalmaznia kéne. Sőt! Őrzők és mindenféle hülyeségek helyett még többet akartam belőlük.
Mindent egybevetve, nekem ez a rész ezerszer jobban bejött, mint a Storm. Teljesen magába szippantott. Ráadásul érdekesebb témákat feszegetett: iskolai erőszak, lovaglás, állatok szeretete, sportolók, önkéntes tűzoltósdi, és Layne testvére révén a jelelés. Talán azért is éreztem közelebb magamhoz a Szikrát, mert középsuliban nekem is volt egy siketnéma barátnőm, és Brigid Kemmerer annyira élethűen adta vissza azt, amivel ez jár, vagy ahogyan megnyilvánul, hogy újra felidéződtek bennem az emlékek, egy-egy jelelés, szinte kedvem lett volna mutogatni (igen, barátnőm miatt megtanultam). Úgyhogy én azt mondom, aki szerette az első részt, az mindenképp olvassa el, akit pedig nem annyira fogott meg, az is adjon ennek még egy esélyt. Sokkal pörgősebb, összetettebb, a szereplők is milliószor szerethetőbbek, és nem csak suliból áll a történet. Romantika, izgalom, humor, szenvedély és rengeteg tűz - ez mind a Spark.
Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Gabriel, Hunter, Layne
Kedvenc jelenet: az összes Gabriel-Layne, illetve a futás utáni Hunter-Gabriel beszélgetés
Negatívum: Chrisék viselkedése
Borító: 5/5
AxelJordan
AxelJordan nem más, mint a Spark borítójának előterében lévő modell, aki nem is annyira modell, mint inkább zenész. Csak és kizárólag két könyv fedlapján találkozhattok vele, melyből az egyik a Spark, a másik pedig a sorozat kiegészítő novellája, a Breathless. Megtalálhatjátok őt facebookon, twitteren, valamint a személyes honlapján.
Végül, de nem utolsósorban, íme néhány fotó róla:
Végül, de nem utolsósorban, íme néhány fotó róla:
Nyereményjáték
Azt ugye tudjuk, hogy Gabriel Merrick szeret a tűzzel játszani - és a tűz is szívesen játszana vele… Ahol pedig tűz van, ott előbb-utóbb felbukkannak a tűzoltók is, akik nagy szerepet kapnak a Szikrában.
A játék során jól ismert tűzoltókat mutatunk nektek különböző filmekből és sorozatokból, nektek a feladatotok, hogy felismerjétek őket, és megírjátok, mely filmben, vagy sorozatban láttátok őket.A nyeremény a Könyvmolyképző kiadó felajánlásában három példány a regényből! Sajnos csak Magyarországi lakcímmel rendelkező játékosok jelentkezését tudjuk elfogadni.
Nézzetek be a többi állomásra is
02/09 Media Addict - Könyvtrailer
02/12 Insane Life - Tűzoltók
02/15 Dreamworld - AxelJordan
02/18 Bibliotheca Fummie - Idézetek
02/12 Insane Life - Tűzoltók
02/15 Dreamworld - AxelJordan
02/18 Bibliotheca Fummie - Idézetek
02/21 Deszy könyvajánlója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése