Kleinheincz Csilla egy különleges világba vezette be az Ólomerdő című regényében az olvasókat. Az utazás folytatódik az Üveghegyben, ahol még többet megtudhatunk Emese sorsának alakulásáról. Kövesd te is a három állomásos blogturnét, amelyet ennek az igazán különleges fantasymesének szentelünk! Ráadásul 3 szerencsés meg is nyerheti a regényt, ha helyesen válaszol a lent feltett kérdésekre!
Kiadó: Gabo SFF
ISBN: 9789636899943
Oldalszám: 384 oldal
Illusztálta: Cserny Timi Pookah
Fülszöveg:
„Elég szörnyű dolgokat művelünk egymással puszta szeretetből.”
A tündér Lóna visszatért, lánya, Emese azonban képtelen megbocsátani neki, hogy egykor elhagyta. Az öntörvényű lány inkább a saját útját keresi a tündérek varázslatos birodalmában, amely fenyegető változások előtt áll. Nincs könnyű dolga, hiszen meg kell tanulnia varázsolni, elfogadni Lónát, és elengedni a múltat.
Emese nem tud lemondani a vágyairól, még ha ezeknek nem is csupán ő fizeti meg az árát. Miután megszegi a tündérek egyik legnagyobb tabuját, kénytelen elszánni magát: az emberi életet választja, vagy Héterdő legendáit és varázslatait? Mindkét világban hosszú útra indul, hogy meglelje a válaszokat, ám döntései meghatározzák a családja és a tündérek sorsát is – de hogy a lány hős lesz-e vagy romboló, azt talán még a végzetnők sem tudják.
Az Ólomerdő hét éve várt folytatása két kisregényt tartalmaz, amelyek újra igazolják, hogy Kleinheincz Csilla sorozata elvárásainkra rácáfoló fantasy, egyúttal nagyon is emberi konfliktusokat bemutató családtörténet a döntések súlyáról.
A tündér Lóna visszatért, lánya, Emese azonban képtelen megbocsátani neki, hogy egykor elhagyta. Az öntörvényű lány inkább a saját útját keresi a tündérek varázslatos birodalmában, amely fenyegető változások előtt áll. Nincs könnyű dolga, hiszen meg kell tanulnia varázsolni, elfogadni Lónát, és elengedni a múltat.
Emese nem tud lemondani a vágyairól, még ha ezeknek nem is csupán ő fizeti meg az árát. Miután megszegi a tündérek egyik legnagyobb tabuját, kénytelen elszánni magát: az emberi életet választja, vagy Héterdő legendáit és varázslatait? Mindkét világban hosszú útra indul, hogy meglelje a válaszokat, ám döntései meghatározzák a családja és a tündérek sorsát is – de hogy a lány hős lesz-e vagy romboló, azt talán még a végzetnők sem tudják.
Az Ólomerdő hét éve várt folytatása két kisregényt tartalmaz, amelyek újra igazolják, hogy Kleinheincz Csilla sorozata elvárásainkra rácáfoló fantasy, egyúttal nagyon is emberi konfliktusokat bemutató családtörténet a döntések súlyáról.
Saját véleményem:
Az Ólomerdő végén történt váratlan események érezhetően nagy hatással vannak az életben maradt karakterekre.
Lóna, megszabadulva az Özvegy átkától, igyekszik helytállni az emberek-, valamint a tündérek világában egyszerre. Ám hattyútündérként egészen más értékrendekkel bír, s a gondolkodása is nagyban különbözik a halandókétól. Ugyanakkor egy félig tündér-félig ember kislány anyjaként ezek az eltérések még inkább kiéleződnek. Hiába szeretne szerető és felelős szülője lenni Emesének, a dolog közel sem annyira egyszerű...
S Lónához hasonlóan Emese sem találja a helyét. Nem tudja ki ő, melyik világba tartozik, milyen célt szolgál az élete. Súlyos hibájáról, mely fél karjába került, nem is beszélve.
A lány egyszerre érzi otthon és mégis kívülállónak magát a Rengetegben és az emberi világban egyaránt. Mind a két hely az otthona, és egyik se. Így hát útra kel, hogy válaszokat találjon, csakhogy útja során egyre gyakrabban botlik bele az Ezüstkezű legendájába, és minél több képzeletbeli ajtót nyit ki, annál több megoldásra váró feladat zúdul a nyakába. Fájdalmas titkok, elfeledett történetek, kitörni készülő lázadások...
Lóna, megszabadulva az Özvegy átkától, igyekszik helytállni az emberek-, valamint a tündérek világában egyszerre. Ám hattyútündérként egészen más értékrendekkel bír, s a gondolkodása is nagyban különbözik a halandókétól. Ugyanakkor egy félig tündér-félig ember kislány anyjaként ezek az eltérések még inkább kiéleződnek. Hiába szeretne szerető és felelős szülője lenni Emesének, a dolog közel sem annyira egyszerű...
S Lónához hasonlóan Emese sem találja a helyét. Nem tudja ki ő, melyik világba tartozik, milyen célt szolgál az élete. Súlyos hibájáról, mely fél karjába került, nem is beszélve.
A lány egyszerre érzi otthon és mégis kívülállónak magát a Rengetegben és az emberi világban egyaránt. Mind a két hely az otthona, és egyik se. Így hát útra kel, hogy válaszokat találjon, csakhogy útja során egyre gyakrabban botlik bele az Ezüstkezű legendájába, és minél több képzeletbeli ajtót nyit ki, annál több megoldásra váró feladat zúdul a nyakába. Fájdalmas titkok, elfeledett történetek, kitörni készülő lázadások...
"De olykor, hogy valóban visszatérhessen valaki, előbb messzire kell
mennie – és szörnyeket kell legyőznie, kincseket találnia, hogy amikor
újra hazaviszi a lába, az lehessen, aki valóban ő."
Míg az Ólomerdő önmagában egy komplex történet volt, addig ez a kötet két kisregényből áll. Az elsőben Lóna kerül előtérbe, a másodikban pedig Emese. Ám az mind a kettőről elmondható, hogy az akciódús jelenetek helyett, a hangsúly ezúttal a lelki részre kerül. A lányoknak szembe kell nézniük tetteikkel, és azok következményeivel, továbbá meg kell találniuk önmagukat, hogy beteljesíthessék azt, amire hivatottak.
Ami a könyvet illeti, bevallom, kezdetben kicsit megrémültem, mivel tavaly, az ólomerdős interjúban Csilla elárulta, hogy a kedvenc szereplőmet ebben a kötetben sajnos nélkülöznöm kell (és hát Rabonbán híján a Rengeteg olyan, mint szivárvány színek nélkül - legalábbis az én kicsi szívemben). A lehetőségek így hát igencsak leszűkültek, konkrétan két főre, akik közül korábban egyik sem igazán lopta be magát a szívembe. Utólag visszagondolva azonban, hálás vagyok, hogy bepillanthattam a lelkükben zajló harcokba. De nem is húzom tovább az időt, térjünk rá a lényegre:
Ami a könyvet illeti, bevallom, kezdetben kicsit megrémültem, mivel tavaly, az ólomerdős interjúban Csilla elárulta, hogy a kedvenc szereplőmet ebben a kötetben sajnos nélkülöznöm kell (és hát Rabonbán híján a Rengeteg olyan, mint szivárvány színek nélkül - legalábbis az én kicsi szívemben). A lehetőségek így hát igencsak leszűkültek, konkrétan két főre, akik közül korábban egyik sem igazán lopta be magát a szívembe. Utólag visszagondolva azonban, hálás vagyok, hogy bepillanthattam a lelkükben zajló harcokba. De nem is húzom tovább az időt, térjünk rá a lényegre:
Az Üveghegy címet viselő kisregény nem sokkal István halála után játszódik. Adél és Emese gyászol, Lóna viszont igyekszik erdője úrnőjeként és anyaként viselkedni. Fejébe veszi, hogy lányát magához költözteti, és kitanítja a tündérlét minden csínjára-bínjára.
Ám mind a ketten erős személyiségek. Emese akaratos kislány, aki nemcsak, hogy haragszik anyjára annak évekkel korábbi eltűnése miatt, de még István halála miatt is őt okolja. Lóna pedig képtelen elviselni az emberi allűröket, zsarnokságot. Ebből kifolyólag, újsütetű kapcsolatuk nem alakul túlságosan zökkenőmentesen.
A cselekmény többé-kevésbé az ő anya-lánya viszonyuk kompromisszumkötéséből áll. Végigkövethetjük milyen engedményeket tesznek, miként próbálnak meg nem idegenekként, hanem rokonokként működni. Nagy szavak helyett apró lépésenként közelítenek egymás felé, már amennyire ez természetükből fakadóan lehetséges.
Számomra például kifejezetten érdekes volt látni, hogy az alapjáraton magányos típusú, magának való Lóna, hogyan próbál emberi értelemben vett anyaként viselkedni, mindazok után, amiket tett. Első perctől érződik rajta, hogy szereti a gyermekét, csak nem tudja, hogyan és milyen formában mutassa ezt ki úgy, hogy a tekintélye is megmaradjon, Emese anyaképének is megfeleljen, és saját egyénisége se csorbuljon.
Rettentően összetett, izgalmas személyiség. Sokszor hibázik, de ha az olvasó odafigyel rá, minden lépése, ha nem is megérthető, de érthető. Én ebben a rövid kisregényben nagyon a szívembe zártam ezt az aranyos, makacs, indulatos nőt. Jót tett a karakterének, hogy bizonyos mértékben ingoványos terepre került. Emese mellett megtapasztalhatta milyen szeretni és féltékenynek lenni. A civakodásaik éppoly' szórakoztatóak voltak, mint azok a pillanatok, amikor tanítgatták a másikat. Imádtam a közös iralás órákat, a gyógynövényismeretet, és igazán sajnáltam, hogy olyan hamar véget ért ez a kisregény. De még milyen véget! Csilla akkorát csavart az addig nyugis történetszálon, hogy nem győztem a padlóról összekaparni az államat. Mondjuk ki: kisebb sokkot kaptam.
Ám mind a ketten erős személyiségek. Emese akaratos kislány, aki nemcsak, hogy haragszik anyjára annak évekkel korábbi eltűnése miatt, de még István halála miatt is őt okolja. Lóna pedig képtelen elviselni az emberi allűröket, zsarnokságot. Ebből kifolyólag, újsütetű kapcsolatuk nem alakul túlságosan zökkenőmentesen.A cselekmény többé-kevésbé az ő anya-lánya viszonyuk kompromisszumkötéséből áll. Végigkövethetjük milyen engedményeket tesznek, miként próbálnak meg nem idegenekként, hanem rokonokként működni. Nagy szavak helyett apró lépésenként közelítenek egymás felé, már amennyire ez természetükből fakadóan lehetséges.
Számomra például kifejezetten érdekes volt látni, hogy az alapjáraton magányos típusú, magának való Lóna, hogyan próbál emberi értelemben vett anyaként viselkedni, mindazok után, amiket tett. Első perctől érződik rajta, hogy szereti a gyermekét, csak nem tudja, hogyan és milyen formában mutassa ezt ki úgy, hogy a tekintélye is megmaradjon, Emese anyaképének is megfeleljen, és saját egyénisége se csorbuljon.
Rettentően összetett, izgalmas személyiség. Sokszor hibázik, de ha az olvasó odafigyel rá, minden lépése, ha nem is megérthető, de érthető. Én ebben a rövid kisregényben nagyon a szívembe zártam ezt az aranyos, makacs, indulatos nőt. Jót tett a karakterének, hogy bizonyos mértékben ingoványos terepre került. Emese mellett megtapasztalhatta milyen szeretni és féltékenynek lenni. A civakodásaik éppoly' szórakoztatóak voltak, mint azok a pillanatok, amikor tanítgatták a másikat. Imádtam a közös iralás órákat, a gyógynövényismeretet, és igazán sajnáltam, hogy olyan hamar véget ért ez a kisregény. De még milyen véget! Csilla akkorát csavart az addig nyugis történetszálon, hogy nem győztem a padlóról összekaparni az államat. Mondjuk ki: kisebb sokkot kaptam.
"Elég szörnyű dolgokat művelünk egymással puszta szeretetből."
Miután sikerült többé-kevésbé feldolgozni az előző csattanót, kíváncsian estem neki a Kősárkánynak, melyben néhány év elteltével, Emese vándorévbe kerül. Ez annyit tesz, hogy útra kerekedik, hogy megtalálja valódi önmagát, és rájöjjön, mit szeretne kezdeni az életével, hol képzeli el azt, milyen céljai vannak.
A történet kezdetben két szálon fut - amire a tagolás miatt kicsit nehezen jöttem rá, eleinte csak néztem, hogy most mi van. Az egyiken Emese embervilágbeli útkeresését ismerjük meg, ami a mostani sztori előtt játszódik, s inkább csak hozzátesz a jelenlegi főrészhez, amikor is a lány Szépországba, a tündérek országába indul.
A történet kezdetben két szálon fut - amire a tagolás miatt kicsit nehezen jöttem rá, eleinte csak néztem, hogy most mi van. Az egyiken Emese embervilágbeli útkeresését ismerjük meg, ami a mostani sztori előtt játszódik, s inkább csak hozzátesz a jelenlegi főrészhez, amikor is a lány Szépországba, a tündérek országába indul.
Az igazsághoz hozzátartozik az, hogy Emesét, mint karaktert sosem kedveltem. Az én szememben ő egy kissé önző, hisztis, önfejű kislány - és ezt továbbra is tartom.
Nem éreztem azt a nagy mozgatórugót, ami emögött a fene nagy útkeresése mögött rejlett. Persze, csinált hülyeségeket, elveszítette az apját, ingázott a két világ között, mégis hiányzott az érveléséből az a löket, ami ahhoz kellett volna, hogy megértsem, miért most indult el, miért nem akkor, amikor megtette, amit... Ettől eltekintve az útja viszont nagyon tetszett.
A kalandja által előttünk, olvasók előtt is egészen új színterei nyíltak meg ennek a gyönyörű, veszélyes és rejtélyes világnak.
Elhagyva a Rengeteget bebarangolhatjuk az Üveghegyet, megismerhetjük Szépország tündérfalvait, azok működését, a tündérek falvakban betöltött szerepeit. Részt vehetünk egy fergeteges vásári kavalkádon, mely tengernyi színt, varázslatos hangulatot, és útkereső, tündérfiatalok tehetségének kibontakozását mutatja be. És ez még közel sem minden!
A békés, csupa báj világ hátterében bizony akadnak olyanok, akik másként gondolkodnak, éreznek, mint a többség. Lázongás szele járja körbe a varázslatos világot, s rettegett lények ébredeznek.
Bizony, a kép nem véletlen. A tündérek mellett a sárkányok is felbukkannak! A spoilertartalom miatt róluk nem mondok semmit, csak azt, hogy igen jelentős szereppel ruházta fel őket Csilla, és rengeteg mítosz, legenda kapcsolódik hozzájuk és teremtéstörténetükhöz a könyvben.
Sárkányfanatikusként léleksimogató volt a jelenlétük. És - végre! - végre úgy istenigazából megmutatták, milyenek ők természetüknél fogva. Veszélyesek, kiszámíthatatlanok, félelmetesek, hatalmasak... és szerethetőek. A hozzájuk fűződő háttértörténet pedig egészen egyszerűen zseniális és egyedi!
Összegezve tehát azt mondom: az Üveghegy elképesztő lett! Más, mint az első rész, de talán éppen emiatt, nekem sokkal jobban is tetszett. Közelebb került a szívemhez - Lónával és a sárkányokkal együtt.
Minden megvan benne, ami csak kell: útkeresés, féltékenykedés, kaland, tündérek, varázslatok, sárkányok, izgalmak, rengeteg fájdalom, könny, szívfacsaró pillanatok, elképesztő háttérvilág, csodálatos helyszínek, titkok, rejtélyes jóslatok, és egy olyan befejezés, ami után sikítok a folytatásért... és Rabonbánért! Sok-sok Rabonbánt kérek! És sárkányt.
Nem éreztem azt a nagy mozgatórugót, ami emögött a fene nagy útkeresése mögött rejlett. Persze, csinált hülyeségeket, elveszítette az apját, ingázott a két világ között, mégis hiányzott az érveléséből az a löket, ami ahhoz kellett volna, hogy megértsem, miért most indult el, miért nem akkor, amikor megtette, amit... Ettől eltekintve az útja viszont nagyon tetszett.
A kalandja által előttünk, olvasók előtt is egészen új színterei nyíltak meg ennek a gyönyörű, veszélyes és rejtélyes világnak.
Elhagyva a Rengeteget bebarangolhatjuk az Üveghegyet, megismerhetjük Szépország tündérfalvait, azok működését, a tündérek falvakban betöltött szerepeit. Részt vehetünk egy fergeteges vásári kavalkádon, mely tengernyi színt, varázslatos hangulatot, és útkereső, tündérfiatalok tehetségének kibontakozását mutatja be. És ez még közel sem minden!A békés, csupa báj világ hátterében bizony akadnak olyanok, akik másként gondolkodnak, éreznek, mint a többség. Lázongás szele járja körbe a varázslatos világot, s rettegett lények ébredeznek.
Bizony, a kép nem véletlen. A tündérek mellett a sárkányok is felbukkannak! A spoilertartalom miatt róluk nem mondok semmit, csak azt, hogy igen jelentős szereppel ruházta fel őket Csilla, és rengeteg mítosz, legenda kapcsolódik hozzájuk és teremtéstörténetükhöz a könyvben.
Sárkányfanatikusként léleksimogató volt a jelenlétük. És - végre! - végre úgy istenigazából megmutatták, milyenek ők természetüknél fogva. Veszélyesek, kiszámíthatatlanok, félelmetesek, hatalmasak... és szerethetőek. A hozzájuk fűződő háttértörténet pedig egészen egyszerűen zseniális és egyedi!
Összegezve tehát azt mondom: az Üveghegy elképesztő lett! Más, mint az első rész, de talán éppen emiatt, nekem sokkal jobban is tetszett. Közelebb került a szívemhez - Lónával és a sárkányokkal együtt.
Minden megvan benne, ami csak kell: útkeresés, féltékenykedés, kaland, tündérek, varázslatok, sárkányok, izgalmak, rengeteg fájdalom, könny, szívfacsaró pillanatok, elképesztő háttérvilág, csodálatos helyszínek, titkok, rejtélyes jóslatok, és egy olyan befejezés, ami után sikítok a folytatásért... és Rabonbánért! Sok-sok Rabonbánt kérek! És sárkányt.
Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Lóna, Kő, sárkányok, Firene, Ispiláng, Kökény
Kedvenc jelenet: Kő és Emese szertartása
Negatívum: Emese hisztijei
Borító: 5/5
Dreamcast
A Dreamcast készítése előtt még csak nem is sejtettem, mekkora fába vágtam a fejszém. A fejemben ugyanis minden szereplőről élénk képek éltek, csakhogy mivel még nem találták fel a google/pinterest és egyéb helyek keresőjébe való gondolatátviteles keresést, így hát Firene-vel, Kővel és Adéllal igencsak meggyűlt a bajom.
Ami Lónát és Emesét illeti, velük viszont rettentő könnyű dolgom volt. Emese az Ólomerdőtől kezdve Katniss húgaként, Primként élt a buksimban, és az Üveghegy első kisregényében Lóna arca is körvonalazódott előttem. Számomra ő külsőre-belsőre olyan, mint a Trónok harca Cersei-je (Lena Headey).
Nyereményjáték
Aki szeretne Emese és a tündérek világába elutazni, nincs más teendője, mint kitölteni az alábbi Rafflecoptert, és izgulni, hogy ő legyen a 3 szerencsés nyertes egyike! Varázsolni nem ér. :)
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
Nézzetek be a többi állomásra is
02/16 Könyvgalaxis - Playlist
02/18 Deszy könyvajánlója - Üveghegy pinterest
02/20 Dreamworld - Dreamcast
02/18 Deszy könyvajánlója - Üveghegy pinterest
02/20 Dreamworld - Dreamcast
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése