2015. augusztus 15., szombat

Yoho, kalóznak lenni jó!



... jó? Igen, amennyiben Jack Sparrow a neved, vagy legalábbis rendelkezésedre áll egy kalózhajó. De még ebben az esetben is bűncselekménynek minősül. 




Kezdjük az elején...

Alapjában véve békés embernek tartom magam, ami egészen addig igaz is, míg nem tipornak a becsületembe, vagy húzkodják az oroszlánbajszomat, mert olyankor tényleg olyanná válok, mint a horoszkópom (oroszlán). 
Blogos pályafutásom alatt - és előtt - megéltem már számtalan blogger vitát. Voltam külső szemlélő, és érintett, de minden alkalommal csendben maradtam, puffogtam magamban egy kicsit - vagy sokat -, mégis megtartottam a véleményemet, mert mint tudjuk, a vitageneráló számára bármit mondhatsz, úgysem fogja meglátni a fától az erdőt. 

Szeretek önmagam ura lenni, azt tenni, amihez és ahogyan kedvem van, ráadásul azt az elvet vallom, hogy éppen elég nagy az internet mindannyiunk számára, bőven megférünk benne. Egyikünk sem áll a másik felett, hogy igazságot teremtsen, vagy megszabja mit hogyan lehet csinálni. Nem.  Mindenki csinálja csak úgy, ahogyan szeretné, annak megfelelően, mire vágyik, mit szeretne elérni.
Persze nem mondom, hogy nem vonom fel a szemöldökömet a manapság már minden bokorban termő lájk+megosztás=giganyeremény blogok és bloggerek esetében, ahol a lényegi tartalom igencsak elenyésző, az ajándékok számához képest... Ó, nem. Mint magánember van véleményem, de mint blogger egy szavam sem lehet. Ha az illetőnek az a fontos, hogy a követői és szponzorai száma nőjön, hát egészségére. Nekem ettől semmi sem lesz rosszabb vagy jobb. 
Ami viszont engem illett, én tartom magam ahhoz, amit a kezdetektől követek: az élményeim bemutatásához.

Idestova három éve azért vágtam bele a blogolásba, hogy leírhassam és megoszthassam a hozzám hasonló érdeklődésű könyvmolyokkal a benyomásaimat, élményeimet egy-egy regénnyel vagy filmmel kapcsolatban. Netán friss infókat hozzak kedvenceimről, megjelenő újdonságokról, stb. 
Egyáltalán nem voltak olyan céljaim, hogy közismert, népszerű blogger legyek. Nem akartam és nem akarok népszerűvé válni, tökéletesen meg vagyok elégedve a magam átlagosságával. Sőt, hogy őszinte legyek, még mind a mai napig meglep, így is milyen sokan követitek az oldalt - amit egyébként köszönök. Anno úgy voltam vele, ha legalább egy embernek tudtam segíteni a véleményemmel (fontos: soha nem írok kritikát, mindig csak véleményt!), és találni számára egy olyan könyvet, amit egyébként lehet, hogy elkerült volna, és ezáltal megfosztotta volna magát egy remek élménytől, akkor már megérte. Közhely, de igaz. 
Büszke vagyok arra, hogy önerőből jutottam el oda, ahol most vagyok. 

Ne értsetek félre, nem vagyok olyan, aki bort iszik és vizet prédikál, minthogy a blogturnék során, ha nem is tőlem, de tőlünk - vagyis legtöbb esetben a kiadóktól - nyerhettek. De a móka mögött kemény "munka" áll (mielőtt bárki kiforgatná a szavaimat, nem, nem munkának érzem a blogolást, ámde összerakni egy bejegyzést, nem kis feladat, mindjárt rátérek erre is). Mint ahogyan amögött is, hogy eljutottam odáig, hogy jó-, esetéenként baráti kapcsolatot ápoljak némelyik kiadóval, kiadói munkatárssal, részese legyek a blogturnés csapatnak, és még sokáig sorolhatnám. 
Tisztán emlékszem arra a napra, amikor viszonylag friss újoncként megkeresett az egyik kiadó munkatársa - direkt nem szeretnék nevesíteni -, és felkínált számomra egy lehetőséget. Minden túlzás nélkül mondom, madarat lehetett volna fogatni velem abban a pillanatban. Ám még ekkor sem potyogtak az ölembe recik. Nem kértem semelyik kiadótól, és nem is igazán kaptam, leszámítva egy-kettőt - akiknek szintén hálás leszek a belém vetett bizalmukért. (Egyébként manapság sem kérek recenziós könyveket, ha felajánlják, örülök neki, de a blogturnés regényeimet leszámítva, általában én magam veszem a drágáimat.)
Na, de nem akarok esti mesét tartani, lényeg: önerőből, rengeteg ráfordított energiával és még annál is több idővel értem el mindent, és erre büszke vagyok. Mindenkit arra buzdítok, aki valóban könyves - tartalmi - blogger szeretne lenni, vágjon bele. Lehet, hogy eleinte döcögni fog,  nem lesz tökéletes, de ez nem baj (mint sok más az életben, a blogolás is egy örök tanulási folyamat). Idővel megtaláljátok a saját stílusotokat, lesz egy kiforrott bejegyzéssablonotok. 
Fontos: magatokért, ne pedig az ingyen könyvért vagy a népszerűségért csináljátok! Ha kitartóak vagytok, akkor igenis elérhettek valamit. Ne irigykedjetek arra, akinek most az ölébe hullik minden földi jó, hosszú távon lehet, hogy pont az lesz a kifizetődő, ha minőségi, vagy lelkiismeretes módon, hobbiból, szeretetből csináljátok, amit csináltok. És legalább elmondhatjátok, hogy akik olvasnak, követnek titeket, azok önmagatok- és saját szellemi értéketek miatt teszik. Ha meg népszerűvé szeretnétek válni, az sem elítélendő vagy rossz dolog, viszont a celebség nem az én műfajom, abban más tud segíteni nektek. 


És, hogy mindez miként kapcsolódik a címhez?

Szerettem volna bemutatni nektek, hogy egy blogger számára mit és mennyit jelképez a "gyermeke", a blogja. Ahhoz, hogy valami pluszt tudjunk nyújtani az olvasóink számára, bele kell adnunk szívünket-lelkünket. 
A könyves bloggerkedés nem annyiból áll, hogy elolvasol egy könyvet, és hirtelen "na jó, írjunk valamit, tudjuk le" alapon összedobunk egy értékelést. Nem. Hogy tartalmilag, vizuálisan, esztétikailag és a létező összes értelemben szépet, jót adjunk ki a mancsaink közül, alaposan át kell gondolni, mit, és hogyan írunk le, figyelni arra, hogy valóban a saját érzéseinket, élményeinket, véleményünket tükrözze. Ne legyen száraz, elfuserált, stb. 
... és akkor még nem beszéltünk a képekről. Szinte minden blogger használ fotókat. Ki ilyet, ki olyat. Bár nagyon egyszerű feladatnak tűnik, mégsem az. Általában ez a legidőigényesebb folyamat. Megtalálni a legmegfelelőbb fotókat, amik szerintünk hűen tükrözik a művet, annak hangulatát, tartalmát, vagy karaktereit. Ráadásul nem ritka, hogy belevetjük magunkat a képgyártásba is, hosszú perceket szöszölve egy-egy montázs összerakásával. 


Ezzel meg is érkeztünk főtémánkhoz. 

Nem olyan régen szembejött velem (több platformon) a saját munkám, forrás és minden egyéb féltüntetése nélkül. Csendben maradtam, lenyeltem, de figyeltem. Aztán egyre több és több képemet, szellemi termékemet láttam viszont, úgy, mintha az illető sajátja lett volna. Sőt, nem csak a sajátomat, az ismerőseimét is. 
Én még ekkor is megálltam, hogy szóljak, de nem is lett volna értelme. Ugyanis hiába jelezték mások, hogy ennek nem ez a menetrendje, vagy legalább egy forrásmegjelöléssel megtisztelhetné a valódi tulajt, még a másik fél háborodott fel. Ráadásul, ami ennél is sokkolóbb, az emberek java neki adott igazat. 
Igen, jól sejtitek, még itt is kussban maradtam, bár azon azért elmerengtem, hová fajul a világ? Mióta az a rosszfiú, aki magát és az értékeit védi? De aztán rájöttem, manapság sok más helyen is így van. 

Azt viszont nem tudom hova tenni, hogy mások munkáján-hátán felkapaszkodva érjen el sikereket valaki. Emberek, tényleg erre van igény? Ezt kell támogatni? Nem számít a becsület, az emberség, csak az, kitől jön a nagyobb reklám vagy több ajándék? Attól függően, kiadó, szerzői, vagy olvasói szemmel nézem. 
És mielőtt megkapnám: nem, nem az ajándékokat vagy a reciket sajnálom tőlük. Az bosszant, milyen úton jutnak el idáig egyesek. És, hogy tényleg erre van igény. Szomorú.

Én a magam részéről elkönyveltem, amit kellett, nem fogok a jövőben semmilyen szokásomon változtatni, a trendiség jegyében sem kívánok átalakulni. Egy dolgot ígérhetek csak: mindig azt és úgy fogok tenni, ahogyan én jónak látom, vagy amit én szeretnék. Mert ez az én blogom, az én hobbim. Nem tartom magam példaképnek, istennek, megmondóembernek. Egy egyszerű lány vagyok, aki önmaga kedvéért, az élmény miatt blogol.

Végül, de nem utolsó sorban, a fentebb írtak esetében a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve. Vagy nem. De, mint tudjuk, akinek nem inge... 
Nem azért írtam, hogy vitát generáljak, vagy bárkinek is megmondjam, mit és hogyan tegyen. Csak annyit kérek, ne lopjunk. Tőlem bármit lehet vinni, nem harapok. Mindössze annyit tegyetek cserébe, hogy írtok nekem, elkéritek, vagy megjelölitek a forrást. És akkor én nagyon boldog leszek.

Köszönöm, hogy elolvastad a gondolataimat, és köszönöm mindannak, aki követ, olvasgat, vagy figyeli az oldalt! :-)
 

10 megjegyzés:

  1. Tokeletesen osszefoglaltad, amit kellett. Oszinten remelem, hogy minel tobb celebbloggerhez eljut a bejegyzesed.

    VálaszTörlés
  2. Szuper bejegyzés lett, szinte mindennel egyetértek! (A türelmesen hátradől és csendben puffog elvéhez sajnos én nem vagyok elég nyugodt és türelmes.)

    Mindenesetre mélyen felháborít, ami zajlik, és rettenetesen szomorú vagyok, amiért ez lehet szint, és lehet mérce, és az olvasók és a kiadók vagy nem veszik észre, vagy szemet hunynak. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Mondjuk azt azért bevallom,hogy türelmesen hátradőlni és befogni sem mindig egyszerű. :D

      Törlés
  3. Én nem igazán tudom (csak néhány morzsát), hogy mik a konkrét történések, de teljes mértékben egyetértek. Deszyhez hasonlóan én sem vagyok a hátradőlős vérmérséklet, szóval titkon remélem, hogy sikerül ezzel (és Deszy posztjával) egy lavinát elindítani, ami megszünteti az említett "celebbloggerek" vagy nevezzük aminek uralmait, és a minőség kerül előtérbe.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A "celebblogger" réteggel alapvetően nincs baj. Szerintem. Elférnek az éterben. Azzal már inkább, hogy milyen képet és új igényeket ültetnek el a mai fiatalságban. De ez már egy olyan téma, amivel intenzívebben a mai napon szembesültem.
      Amikor valaki azért akar blogger lenni, hogy ajándékot kunyizzon, mert most éppen mindenhonnan ez csöpög. És ha ezen át kell gázolnia mindenen? Nem számít. Na, de ebbe tényleg nem akarok így belemenni.

      Törlés
  4. A képek jogtisztasági kérdése még nincs beivódva, de a szövegeké már igen. De még szöveglopás esetén sem láttam soha egy nyilvános listát azokról a bloggerekről, akik más szellemi termékével visszaélnek.
    Kívülről csak annyi látszik, hogy pár bloggernek gondja van a szellemi orzásokkal, de nem akkora, hogy nyíltan kérdőre vonja a másik felet, és így pl. a szerzőkig, kiadókig nem is jut el a balhé. Nyilván ők sem támogatnák az etikátlan emberkéket. És ha nem támogatják, akkor ez visszahat, és ezek a problémás bloggerek is leállnának a cheat üzemmóddal (sőt, első lépésként egyáltalán felfognák a gondot)
    Kéne egy netfigyelő blog, valamelyik ismertebb blogger oldalán egy aloldal "blogok, melyektől elhatárolódunk" listával. Amiről persze le lehet kerülni, ha javul a szitu.

    Valszeg így oldanám meg, ha könyvesblogger lennék. De persze, nem biztos, hogy ez a jó út, ez csak egy gondolat külsősként nézve. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én még az Árnyvadász oldal kapcsán egyszer csináltam feketelistát. Semmi értelme nem volt - az üzenet nem ment át, csak annyi, hogy én gonosz vagyok.

      Tartok tőle, itt is ugyanez lenne, és nem tudom, van-e olyan blogger, aki be meri vállalni, hogy rá üt majd vissza, ha névvel együtt szót emel. Pont ezért nem született még szerintem ilyen lista, pedig a legtöbb régi bloggernek valószínűleg volt már ilyen gondja.

      Törlés
    2. Igen, a "ki meri bevállalni" dolog személyiségfüggő. Tűnődtem is, hogy egyáltalán hozzászóljak, és if I were you tanácsokat adjak, mivel én elég masszív természet vagyok. Nem biztos, hogy követendő példa, de szerintem jobb ma egy vita, mint két évig egy hidegháború. :D

      Törlés
    3. Deszy nagyjából már leírta azt, amit én is mondani tudnék. Annyi kiegészítést tennék hozzá, hogy az illetékes nyilvánosan figyelmeztetve lett. Pontosabban először szépen fel lett erre hívva a figyelme, majd többször jelezve, hogy jelölje a forrást. De sajnos ezek állandóan rejtésre/törlésre kerültek.

      Tegnap-ma egyébként megint előjött a dolog, ő maga hozta fel, hogy bántva érzi magát, és amíg támogatták az olvasói, addig kint is maradt a poszt, majd amikor azok, akiktől szellemi tulajdont vett el, normális hangnemben írtak neki, hirtelen törölve lett. Helyette egy újfent valótlanságokat állító poszt került ki.

      Az meg már plusz hab a tortán, hogy véletlenből,nem ismerve a bloggereket, random ráírt az emberekre, hogy ajándékokat szeretne, és ebbe még a blogturnézást is vegyítette... Na, de a lényeg, hogy ha nem is nyíltan, de kerülve a mocskolódást, megtette mindenki a maga lépését. Én legalábbis biztosan.

      Az egészből annyit akartam kihozni, hogy egyrészt, ahogy Deszy is írta, nincs olyan, aki vállalná a listát - hacsak nem egy független, bloggereket gyűjtő oldalon -, másrészt nyilvánosan hiába szólnak az illetőnek, aki ahelyett, hogy belátná a hibáját, elnézést kérne, törli az ilyen üzeneteket. A kiadók és szerzők pedig biztos nem tudják bejárni a bloggereket valaki után kutatva. Ördögi kör.

      Törlés