2017. április 5., szerda

Sarah Addison Allen - Lost Lake



Sarah Addison Allen negyedik könyve jelenik meg magyarul a 2017-es könyvfesztiválra a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, és a Blogturné Klub öt bloggere invitál benneteket A varázslat tava körüli blogturnéra, ahol érdekességek és nyereményjáték is vár rátok!


Sarah Addison Allen: Lost Lake - A varázslat tava

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633994603
Oldalszám: 288 oldal
Fordító: Molnár Edit

Fülszöveg:
Gyönyörű, felejthetetlen történet régi és új szerelmekről, az eltéphetetlen kötelékek erejéről...
Eby Pim képeslapon látta először a Lost Lake-et. Egy régi fotó, rajta néhány vastag betűvel szedett szó, ám Eby úgy érezte, mintha a jövőjébe pillantana bele.
Mindez fél emberöltővel ezelőtt történt. Férje, George, már rég eltávozott. A fárasztó rokonok is elmentek. Semmi sem maradt, csak néhány tóparti kabin, ami sikeresen ellenállt a georgiai hőségnek és párának, továbbá a kallódók maroknyi csapata, akik – kimondatlan álmaiktól és vágyaiktól vezérelve – évről évre hűségesen ellátogatnak a Lost Lake-hez.
Ez nem csekélység, Eby ennek ellenére kijelenti, az idei lesz az utolsó nyár, amit a tónál tölt, aztán eladja a területet egy építési vállalkozónak. Amíg az utolsó szalmaszálat jelentő családtag be nem kopogtat hozzá.
Kate Pheris tizenkét évesen az utolsó legszebb vakációját töltötte a Lost Lake-nél; még azelőtt, hogy megismerte volna a magányt, a fájdalmat, a veszteséget. Azóta ezek az érzelmek uralják az életét, de azért – talpraesett lányának, Devinnek, és saját céltudatosságának köszönhetően – a remény sem halt ki a szívéből. Talán a Lost Lake-nél Devin kiélvezheti gyerekkorának utolsó hónapjait... és Kate is újra felfedezheti azt a valamit, ami annak idején olyan hirtelen siklott ki az ujjai közül.
Az emberek egymás után zarándokolnak el a tóhoz, hátha ott megtalálják azt, amit már oly régóta keresnek: szeretetet, megnyugvást, reményt az újrakezdésre, békét, egy rejtély megoldását, a felejtés lehetőségét. De vajon még időben érkeznek?
A különleges hangulatú, varázslatos regény Sarah Addison Allen egyik legkiválóbb írása az ember titkos vágyairól és a hétköznapi csodákról, amik a legvalószínűtlenebb helyeken lepnek meg minket.

Saját véleményem:
A barackfa titka ugyan aranyos, hangulatos történet volt, ám általa nem jutottam közelebb a Sarah Addison Allen személyét körüllengő mérhetetlen imádat megértéséhez. Részben ezért, részben pedig az egyszerű bájosság ismételt átélése miatt vágtam bele a Lost Lake-be, ami minden tekintetben jobb választásnak bizonyult. Nem mondom, hogy SAA fan lettem, de annyit immár bizton állíthatok, ha a mágikus realizmus jegyében kicsit fura, ámde hangulatos, habkönnyű családregényre vágyok, tudom, merre keressem.

A történet középpontjában Lost Lake, a varázslatos tó, valamint a köré épült üdülőtelep áll, mely több generáció sorsát fűzi össze. Itt találkoznak újra rég elfeledett családtagok, barátok, régi szerelmesek, és az azt évek óta kergető álmodozók, miközben a varázslat megszűnni látszik.
Az eseményeket több karakter által követhetjük. Egyfelől ott van Eby, Lost Lake tulajdonosa, aki már fiatalon úgy dönt, szakít családja nőtagjainak szokásával, és újdonsült férje oldalán, csapot-papot hátrahagyva megvásárolja és felvirágoztatja a georgiai ingatlant. Csakhogy emiatt előbb rokonaival szakad meg kapcsolata, majd később - a mi jelenünkben - Lost Lake is kicsúszni látszik kezei közül. Az idő vasfoga megviseli a kabinokat, vendégek se özönlik már el, ellenben egy tehetős üzletember szeretné lerombolni, és a természeti értékek helyére modern központot húzni. Bármennyire is fáj ez neki, az özvegy eltökéli, nyár végén eladja Lost Lake-et. Ez azonban hatással van a nászútja során hozzácsapódott, néma szakácsnőre, aki világéletében hűséges kiskutyaként követte, a két visszatérő idős hölgyre, a nyaraló szomszédságában élő fiatal férfira, és a derült égből villámcsapásként felbukkanó unokahúgára, Kate-re, aki hónapok óta tartó gyászából-vegetálásából épp csak magához térve igyekszik újra jó anyaként boldog gyermekkort biztosítani különc kislányának. Ők mindannyian egy-egy nézőpontkarakterei Lost Lake-nek - a regénynek és a helynek egyaránt. Mindannyian különleges múlttal, céllal és álmokkal rendelkeznek, és bár sokáig olybá tűnik, semmi közük egymáshoz, SAA apránként szépen egybefűzi sorsuk fonalát. Így kerül egy csapatba a Lost Lake megmentéséért vívott harcban a  nyolcadik férjét kereső, nagyvilági idős hölgy, az özvegy édesanya, és annak egykori szerelme, akivel még azelőtt meghiúsult kapcsolatuk, hogy igazán elkezdődhetett volna; vagy a magányos, sütésbe-főzésbe menekülő szakácsnő, aki súlyos titkokat rejteget. És ez még nem minden, ugyanis a képlethez hozzátartozik egy különleges aligátor és ládika is!

A Lost Lake szövevényes regény emberi kapcsolatokról, sorsokról. Több szemszögből mutatja be, milyen eredménnyel jár egy-egy döntés, s hogy egy félreértés, vagy ki nem mondott sérelem miként mérgezi meg emberek életét, közben pedig bizonyítás, hogy sosincs túl késő. Természetesen, ahogy az a való életben is megesik, néha elmarad a happy end.
És ez az az együttes üzenet, ami engem leginkább megragadott. Tetszett, hogy különféle sorsokat és végkifejleteket ismerhettem meg, hogy emberi, gyarló szereplőkkel találkozhattam. Egyszersmind meghatott Eby története, a nőé, aki mert az álmainak élni, mégis bekebelezte a valóság. De ugyanennyire szerettem Kate, Wes és Devin szálát is, ami rettentően hitelesnek, és sajnos nagyon életszerűnek, mégis szívet melengetőnek bizonyult. Vagy kiemelhetném Bulahdeent, aki nem véletlenül fogyasztotta nagyüzemben férjeit, mégsem vált mártírrá. Egy szónak is száz a vége, Lost Lake-et az egyedi karaktertörténetek teszik azzá, ami. Na meg a mágikus hangulata.
A magyarral (ami tragikomikus) ellentétben a külföldi borítók hűen tükrözik azt a bensőséges, kicsit ijesztő, mégis varázslatos hangulatot, ami az üdülőt és a mocsarat jellemzi. A mocsárvilágnak, a pici kabinoknak, és a zöld vidékeknek egyébként is van egyfajta egyedi bája, erre itt pedig még rátesz az időnként fel-felbukkanó aligátor is.

Mindent egybevetve úgy érzem, a Lost Lake jóval kiforrottabb, logikusabb és szerethetőbb, mint A barackfa titka. Hozzám legalábbis sokkal közelebb került.
Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik az egyszerű, ámde hangulatos regényeket, netán kedvelik a mágikus realizmust - de nyaralós könyvnek is remek választás lehet.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Eby, Kate, Wes, Bulahdeen, Devin, Lisette
Kedvenc jelenet: Kate, Devin, Wes túrája
Negatívum: nem tudnám megmondani konkrétan mit, de egy pici pluszt hiányolok
Borító: 5/0 (csúnya)
Sorozat: önálló kötet




Nyereményjáték


Sarah Addison Allen új regénye, ahogyan azt már a címe is adja egy tó melletti játszódik. Magyarországon is akad pár ilyen varázslatos tó, ahol nagyszerű élményeket lehet szerezni. Ebben a játékban ezeket kell megtalálnotok a blogokon a leírás alapján. A Rafflecopter megfelelő sorába a tó nevét várjuk! Jó szórakozást!
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


 Melyik tóra gondoltunk?
Szelíd dombok között bújik meg ez a páratlan természeti környezetben lévő, csendes kis tó. A tavat 1968-ban kezdtek kialakítani a patak vizének felduzzasztásával, de 12 forrás is táplálja. A neve is érdekes: a környéken sok róka élt, akik a patak mellett lyukakat ástak.




Nézzetek be a többi állomásra is

04/05 Dreamworld
04/06 Olvasónapló
04/07 Szembetűnő
04/08 MFKata gondolatai
04/09 Deszy könyvajánlója

2 megjegyzés:

  1. Végre valaki, aki szerint ronda ez a borító :D Ez a tragikomikus egy nagyon jó szó rá :D Két éve olvastam ezt a regényt, akkor valamiért nem fogott meg benne (talán a szürreális aligátoros rész miatt), viszont most kedvet kaptam egy újraolvasáshoz, úgysincs mostanság új SAA regény :) Az volt a terv, hogy a Könyvfesztiválon megveszem majd a magyar kiadást, de ez a borító... inkább maradok az angolnál :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig már kezdtem azt hinni, egyedül vagyok vele, mindenki áradozik róla. Soha nem fogom megérteni, mit érzett a tervező (főleg a random lótusznál). :D

      Törlés