Brigid Kemmerer - Sötét, magányos átok

 A Könyvmolyképző kiadónak hála hazánkban is megjelent Brigid Kemmerer Sötét, magányos átok c. regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a Szépség és a Szörnyeteg meséjén alapuló történetet, mesélnek élményeikről, miközben érdekfeszítő extra tartalmakkal színesítik a turnét.

Tartsatok velünk, ismerjétek meg Emberfallt, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

 

 

Brigid Kemmerer: A Curse so Dark and Lonely - Sötét, magányos átok

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789634578550
Oldalszám: 528 oldal

Fordító: Molnár Edit

Fülszöveg:

Egy ​elátkozott birodalomban…
a szerelem a legsötétebb zugokba kényszerül.
Légy szerelmes, törd meg az átkot!
Rhen herceg, Emberfall trónörököse azt hitte, minden rendben lesz. Bár egy nagy hatalmú varázslónő megátkozta, és arra ítélte, hogy folyamatosan újraélje a tizennyolcadik évének őszét, ő biztosra vette, hogy ha egy lány beleszeret, azonnal megmenekül. Azonban minden ősz végén gonosz, kíméletlen bestiává változik.
És elérkezett az utolsó ősz…
Harperhez sosem volt kegyes a sors. A családja romokban, a bátyja pedig, aki képtelen összetartani a családot, folyamatosan alábecsüli őt. Harper már korán megtanulta, hogy csak kemény küzdelmek árán boldogulhat. De amikor egy embertársa megmentésére siet, hirtelen Rhen elátkozott világában találja magát.
Törd meg az átkot, mentsd meg a birodalmat!
Herceg? Szörny? Átok? Harper azt sem tudja, hol van és mit higgyen. De ahogy egyre több időt tölt el Rhennel a mágikus birodalomban, lassan megérti, mi minden forog kockán. És amikor Rhen rájön, hogy Harper nem csak egy újabb meghódítandó nőnemű, ismét feltámad benne a remény. De hatalmas erők állnak szemben Emberfall-lal… Vajon ha megtörik az átok, az elég ahhoz, hogy megmentse őket és a birodalom népét a teljes pusztulástól?

Saját véleményem:

Az elmúlt évek során reneszánszukat élik a retellingek, az egyik legkedveltebb alap pedig mi más is lehetne, mint a Szépség és a Szörnyeteg. Nem véletlenül. Népszerűsége mellett rengeteg lehetőség rejlik a történetben, csupa olyasmi, ami írói szempontból  izgalmas kihívást jelent. 

Hogy mennyire hálás egy ennyire felkapott, sokszor, sok oldalról körbejárt téma után nyúlni, azt mindenki döntse el maga; én személy szerint viszont azt gondolom, hogy amíg jól van megírva és képes lekötni, nem érdekel, hányszor élem át a Szépség és Szörnyeteg-élmény varázsát.

"– Nem minden heg látható szabad szemmel, milady. – Kiürítem a poharamat. – Azt hiszem, erre már te magad is rájöttél."

A Sötét, magányos átok klasszikus értelemben ugyancsak retelling, a szerző ügyes-fondorlatos csavarjainak hála mégis eltér az átlagtól, és egészen újfajta módon közelíti meg az eredeti alapot. Kezdésként például ott van a legnagyobb eltérés: főhőseink különböző világokban élnek. Míg Rhen herceg Emberfall trónörököse, addig Harper a jelenbéli Washingot DC-ben tengeti mindennapjait, kétes üzletekbe keveredő bátyja és beteg édesanyja társaságában. Kettejük találkozása pedig voltaképpen a véletlen műve, ugyanis a herceg testőre, Grey (aki bizonyos időközönként képes egyetlen órára átjönni a mi világunkba) véletlenül viszi magával a harcias lányt valódi kiszemeltje helyett. Ennek megfelelően Harper sokáig nem is igazán hiszi el, hogy az egész átok valódi, hiába fut bele önmaguktól muzsikáló hangszerekbe, lát újratelítődő tányérokat vagy furcsa, koridegen embereket és helyszíneket. 

A két (vagy inkább három) főszereplő között tehát ott van a különböző világokból származó szemlélet- és habitusbeli eltérés, ami remek feszültségeket generál. Annál is inkább, mert mindhárman elég erős személyiségek: Grey elszánt testőr, aki bármit megtesz a hercegéért, míg Rhen kétségbeesetten igyekszik megtörni az átkot, és küzd annak minden kudarcával, Harper pedig egy élet edzte karakter, aki erején felül harcol azért, amiben hisz - még akkor is, ha ezzel rendre az életét kockáztatja. Nem lehet őt a sarokba ültetni, rávenni, hogy hagyja abba a menekülést, tiltakozást, és szeressen bele a hercegbe csak azért, hogy egy mesebelinek tűnő átok megszűnjön. Nem, Harper fizikai korlátai ellenére harcol, szökik, üt, rúg azért, hogy mielőbb bajbajutott családtagjai segítségére siethessen. 

Csakhogy az átok nagyon is létezik, és addig nincs kiút női főszereplője számára, míg le nem jár az adott szezon. Merthogy bizony Brigid Kemmerer ezen is csavart egyet, és ahelyett, hogy Rhen egyetlen egybefüggő átoknak lenne a résztvevője, kénytelen újra és újra átélni tizennyolcadik évének őszét, egészen addig, míg rá nem jön, hogyan törje meg az őt sújtó átkot. Helyzetét azonban súlyosbítja a belőle más-más alakban előtörő szörnyeteg, az abbéli alakjában elkövetett kegyetlen vérengzései-gyilkosságai, népe hanyatlása, valamint sorozatos kudarcai, és a tudat, hogy a halál sem jelent menekülést. 

Harper felbukkanásával azonban még inkább kiéleződik a helyzet, az átkot kibocsátó Lilith ugyanis úgy dönt, a konok, ellenszenves lány lesz az utolsó a sorban, és ha Rhen általa sem lesz képes megtörni az átkot, egész Emberfall sorsa megpecsételődik. Ezzel pedig minden döntés, lépés, tett egészen más súlyt kap Rhen életében.

Látható tehát, hogy bár a Szépség és a Szörnyeteg alapja átszövi a Sötét, magányos átkot, a szerző mégis egészen más oldalról közelíti meg. Mindezen változtatásoknak köszönhetően egy új, ismeretlen kimenetelű történet szökken szárba előttünk, olvasók előtt, ami tucatnyi új konfliktussal párosul, ráadásul a humort sem mellőzi.

Szívből ajánlom minden retelling, fantasy és Szépség és a Szörnyeteg fannak ezt a csodálatos regényt. Izgalmas, kalandokkal és rejtélyekkel teli, lebilincselő történet, aminek minden veszélye ellenére szívesen lennék a részese.  Bízom benne, hogy a kiadó minél előbb megörvendeztet bennünket a folytatással.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Grey, Harper, Rhen és Vasakarat

Kedvenc jelenet: apácarácsos, plusz a kártyázós hajnal

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Az Átoktörő #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során olyan könyvcímeket keresünk, melyek a Szépség és a Szörnyeteg történetén alapulnak, vagy éppen azok retellingjei. Tehát nincs más dolgotok, mint megfejteni a hiányos címeket, majd a megoldást beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

A_  _P_R_H_Z  _A_T_M_A

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/28 Sorok Között
03/30 Fanni’s Library - Retellingek
04/01 Dreamworld - Idézetek
04/03 Hagyjatok! Olvasok! - Szépség és a Szörnyeteg filmfeldolgozások
04/05 Utószó - Playlist
04/07 Fanni’s Library
04/09 Csak olvass!
04/11 Csak olvass! - Fanartok
04/13 Hagyjatok! Olvasok!
04/16 Dreamworld
04/17 Utószó
04/19 Readinspo

Julianne Donaldson - Edenbrooke örököse

Idén novemberben jelent meg a Könyvmolyképző kiadó gondozásában az Edenbrooke duológia előzménykötete. Tartsatok velünk december 5-11 között, ha részt vesztek a nyereményjátékunkban, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!

Julianne Donaldson: Edenbrooke örököse

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634571636
Oldalszám: 77 oldal
Fordító: Molnár Edit

Fülszöveg:

Philip Wyndham sohasem irigyelte a bátyját, Edenbrooke leendő örökösét. Inkább lenne a maga szerencséjének a kovácsa, mint hogy a cím és a rang szabta korlátok között éljen. De amikor a bátyja váratlanul meghal, Philip élete is fenekestül felfordul, mivel a körülmények azt követelik tőle, hogy feladja addigi életét. Philip felölti új szerepét, és London legkörülrajongottabb agglegényeként felváltva vergődik a berzenkedés, az unalom és a düh fogságában. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek, mert egy este a sors egy fogadóba vezeti, ahol hősünk megismeri a páratlan Marianne Daventryt.

Saját véleményem:

Emlékszem, amikor Julianne Donaldson bejelentette a hírt, hogy előzményt írt az Edenbrooke-hoz, méghozzá Philippel a főszerepben, madarat lehetett volna fogatni velem.
Philip minden idők egyik legjobb történelmi romantikus karaktere. Ahogy a regény értékelésénél írtam: "Van benne egy kis Mr. Darcy-s elegancia, vele ellentétben azonban sokkal szórakoztatóbb, humorosabb, nyitottabb, pimaszabb, lábrogyasztóbb." Egyszóval birtokolja az összes olyan személyiségi jegyet, ami szerethetővé, egyben korhűvé teszi.
Mr. Wyndham viszont nem mindig volt olyan szenvedélyes, ahogy megismerhettük... vagy legalábbis nem abban a formában. Emlékeztek még arra a morc férfira a fogadóban, aki nem volt hajlandó segédkezet nyújtani? Nos, nem véletlenül.

Az Edenbrooke örököse három szakaszra bontható. Az elsőből kiderül, milyen életet élt évekkel korábban Philip, mennyire volt szoros a testvéreivel való viszonya, mekkora szerepet töltött be hétköznapjaiban a haza védelme, s hogy mindennek miként szakadt vége. Majd ebből következik a második rész, amit Philip rémálmaként is jellemezhetnénk, tekintve, hogy akaratán kívül örökössé lép elő. A cím pedig nem csak tengernyi - a férfi számára érdektelen - teendővel jár együtt, hanem bizonyos követelményekkel is. Például a nősüléssel.

"Talán külön kiadványban tanítják arra a fiatal lánykákat, hogy a nebáncsvirág szerepében tündökölve keltsék fel a tehetős fiatalemberek érdeklődését? Mert ha igen, hol ez a könyv, és hogyan szerezhetném meg, hogy máglyára vessem?"

Noha Philip számára ez a sötét korszak, olvasóként mégis a legmókásabb részek egyike. Úgy a női rokonok általi folyamatos nyüstölés, mint a  vagyonra gyűlő női keselyűhordák állandó ostroma roppant szórakoztató. Ám még ennél is mókásabb az ifjú örökös hárítása.
A humor mögött viszont ott rejlik egy jelentős korüzenet is, méghozzá az elvárások. A történelmi romantikusok esetében sokszor előkerülnek a társadalmi követelmények és az azokból fakadó bonyodalmak, de egy férfi - egy örökös - szemszögéből nézve egészen új élmény látni, hogy hiába rendelkezik valaki hatalommal, bizony vannak dolgok, amik előtt még neki is fejet kell hajtania.
Hogy miről szól az utolsó harmad, az maradjon meglepetés. Annyit viszont elárulok, hogy itt összeérnek az alapregény és az előzmény szálai, ami rajongóként egészen katartikus élmény.

Mindent összevetve, bár az Edenbrooke örököse egy kisregény, mégis éppen olyan szórakoztató és hangulatos, mint az Edenbrooke. Mi több, tartalmilag is kerek. Rajongók számára abszolút kötelező, rengeteg pluszt ad a korábbiakhoz, tele van easter eggekkel. Philipből meg amúgy sincs olyan, hogy elég! Ellenben nem árt bekészíteni magunk mellé az Edenbrooke-ot is, mert ezután garantáltan égető vágyat fogunk érezni az ismétlésre még, még, még! alapon.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Philip, Marianne

Kedvenc jelenet: az egész novella

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Edenbrooke előzménye

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban minden résztvevő blogon találtok egy férfi főhőst valamelyik történelmi romantikus regényből, a ti feladatok annyi lesz, hogy beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába annak a könyvnek a címét, amelyben szerepel. Jó játékot! Ne feledjétek, ha velünk tartotok, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott 3 nyereménypéldány egyikét. Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Jamie Fraser

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/05 Sorok között
12/06 CBooks
12/07 Könyvvilág
12/08 Betonka szerint a világ...
12/09 Dreamworld
12/10 Deszy könyvajánlója
12/11 Kristina blogja

Rick Riordan - Percy Jackson görög hősei

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Rick Riordan Percy Jackson és a görög istenek, valamint Percy Jackson görög hősei című kötetei. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere egy összevont turné keretein belül bemutatja, mennyire szórakoztató is tud lenni a görög mitológia, ha a tanárunk egy félvér… nevezetesen Percy Jackson.

Rick Riordan: Percy Jackson görög hősei

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN:
Oldalszám: 496 oldal
Fordító: Molnár Edit

Fülszöveg:

Ki vágta le Medusza fejét? Ki nevelkedett egy nősténymedve mellett? Ki szelídítette meg Pegazust? Ezt csak egy félisten tudhatja, és Percy Jackson részletesen be is számol Perszeusz, Atalanté, Bellerophón meg a többi nagy görög hős merész tetteiről. A Percytől megszokott vagány, pimasz stílusnak köszönhetően (ez szinte már elvárás az olvasók részéről), ez a gyűjtemény hamar a Rick Riordan rajongók népes és odaadó táborának vadonatúj kedvencévé válhat, de mindenkinek szívből ajánljuk, aki igazi hősökre vágyik. Szóval elő a lángoló lándzsákkal! Kanyarítsátok magatokra az oroszlánbőr köpenyeteket! Fényesítsétek ki a pajzsotokat, és töltsétek fel nyilakkal a tegezeteket! Négyezer évet repülünk vissza az időben, hogy szörnyeket nyakazzunk le, megmentsünk néhány királyságot, fenékbe lőjük egy-két istent, megszálljuk az Alvilágot, és gonosz haramiákat raboljunk ki. Hogy aztán, desszert gyanánt, fájdalmas és tragikus halált haljunk. Készen álltok? Zsír! Akkor indulás!

Saját véleményem:

Az istenek mellett a görög mitológia hősalakjai némileg eltörpülnek. Persze akadnak kivételek, mint Hercules, Perszeusz, Thészeusz vagy Daidalosz, akik egytől-egyig izgalmas alapanyagként szolgálnak mindenféle feldolgozáshoz, ugyanakkor a Medve Mama mellett felcseperedett Atalanté vagy a Szépség és a Szörnyeteg ihletőjeként szolgáló Pszükhé (Psyché) neve jóval kevesebbek számára csenghet ismerősen.
A Percy Jackson görög hősei tizenkét hőst sorakoztat fel több melléksztorival kiegészülve - férfiakat és nőket egyaránt.
Felépítésében tehát ez is ugyanolyan, mint az istenes kötet. A narrátor bőrébe ismételten mindenki kedvenc félvére, Percy bújik, hogy sziporkázó humorával, és szédületes megjegyzéseivel olyan közel hozza hozzánk a legnagyobb hősöket, mintha nem dicsőséges félvérekről, harcosokról olvasnánk, hanem ügyefogyott padtársunkról. Merthogy legyenek eme hősök bármilyen fantasztikusak, Percy Jackson gondoskodik róla, hogy ne tudjuk őket véresen komolyan venni.

És az a helyzet, hogy nekem továbbra is fenemód bejön, hogy száraz, wikipédiás vagy tankönyvi anyagok helyett, karikaturizálva ismerhetem meg a mitológia újabb és újabb történeteit. Azzal, hogy Rick Riordan elengedte a történelemhű díszleteket, és helyettük modern, a mai kor fiataljai számára is érthető elemeket alkalmazott, sokkal élőbbé, befogadhatóbbá varázsolta az egészet. Meglehet, hogy Thészeusz egy bespeedezett, figyelemzavarós idiótának tűnik, tettei mégis megmaradnak az olvasóban, és voltaképpen ez a lényeg. Szórakozva tanulni.
Jómagam például rengeteg információval gazdagodtam, számos olyan alakot és sztorit ismertem meg, amiről korábban sejtésem sem volt. Ráadásul érdekes volt látni, melyik legenda milyen mai történeteket inspirált... vagy inspirálhatott; gondolok itt a Szépség és a Szörnyetegre, A dzsungel könyvére, vagy ha úgy vesszük, Az éhezők viadalára.
Természetesen a tanuláson, humoron és párhuzamokon kívül is számos élményt kínál a gyűjtemény, s önmagában nézve is kalandos. Az ókori világra sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy unalmas. Mindegy, hogy félistenekről, netán egyszerű halandókról van szó, garantálhatjuk a drámát, a szörnyeket, mindenféle összecsapásokat, s szemtanúi lehetünk megannyi viszálynak szerelmi vagy hatalmi fronton. Továbbá biztosra vehetjük, hogy ahol emberek vannak, ott az istenek is felbukkannak és jócskán megbolygatják az állóvizet, végtére is imádják összekuszálni a dolgokat. 

Ebből kifolyólag én azt tanácsolom, hogy bár önmagában is tökéletesen értelmezhető a könyv, ha van rá lehetőségetek, előbb merüljetek el az istenek világában, és azután térjetek át a hősökhöz, mert sokkal komplexebb élményben lesz részetek. 

Mindent egybevetve imádtam a Percy Jackson görög hőseit. Megannyi kaland, nevetés és próbatétel mellett rengeteget tanultam. Például azt, hogy soha nem szabad a Sztüx folyóra esküdni. Komolyan, ne tegyétek! 

Kortól és nemtől függetlenül mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is nyitott a témára, netán szeretne egy jót szórakozni. Olvassátok!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Percy, Pszükhé

Kedvenc jelenet: lehetetlen felsorolni

Negatívum: -

Borító: 5/4
Sorozat: Percy Jackson kánon tagja, de teljesen önálló

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik istenre vagy hősre gondoltunk az állomásokon található rövidke leírás alapján. Amennyiben minden állomást teljesítetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott könyvek valamelyikének egy példányát.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll a rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

A görög mitológia egyik királylánya, aki később istennői státuszba emelkedett.
Férjével való kapcsolata a Szépség és a Szörnyeteg típusú történetek ihletője. A gyönyörű hölgy mindemellett a kitartást is szimbolizálja; azért, hogy szerelmével együtt lehessen, négy próbát is kiáll, még az Alvilágba is lemegy. Történetében tehát az emberi lelket személyesíti meg, amelyet a halált is vállaló küzdelmekkel érdemel ki, hogy a szerelemmel földöntúli boldogságban egyesüljön.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/02 Deszy könyvajánlója
07/04 Dreamworld
07/06 KönyvParfé
07/08 Sorok Között
07/10 Deszy könyvajánlója
07/12 Dreamworld
07/14 KönyvParfé

Rick Riordan - Percy Jackson és a görög istenek

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Rick Riordan Percy Jackson és a görög istenek, valamint Percy Jackson görög hősei című kötetei. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere egy összevont turné keretein belül bemutatja, mennyire szórakoztató is tud lenni a görög mitológia, ha a tanárunk egy félvér… nevezetesen Percy Jackson.

Rick Riordan: Percy Jackson és a görög istenek

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633998274
Oldalszám: 392 oldal
Fordító: Molnár Edit

Fülszöveg:

„Egy New York-i kiadó felkért, hogy írjak meg mindent, amit a görög istenekről tudok, mire azt kérdeztem: Mehet névtelenül? Mert nem szeretném, ha az olimposziak megint bepöccennének rám. Másrészről viszont, ha ezzel segítek megismerni a görög isteneket, ami akár életmentő is lehet, ha egyszer előttetek teremnek, már meg is van a heti jócselekedetem.”
Így kezdődik a Percy Jackson és a görög istenek, amiben Poszeidón fiának egyedi – gunyoros megjegyzésekkel fűszerezett – tolmácsolásában olvashatjuk a mitológiai történeteket.
Ki tudná mindezt jobban elmesélni, mint Percy?
Szó esik a világ teremtéséről, majd az ókori istenek bemutatása következik, Apollóntól Zeuszig. Percy nem fogja vissza magát. „Ha szeretitek a horrort, a vérfürdőt, a hazugságokat, a lopást, az ármánykodást és a kannibalizmust, olvassatok tovább, mert ez volt a rémtettek aranykora.”
Tudj meg még többet a görög világról!

Saját véleményem:

A görög mitológia mióta világ a világ megragadja az emberek fantáziáját, s talán azon kevés témák közé tartozik, amit kivétel nélkül minden diák szívesen hallgat(na) a történelem órákon. Jómagam majd' elepedtem érte, de fájdalom, valahogy mindig átszaladtunk rajta, és nemhogy a tizenkét főistent, de még magát Zeuszt sem érintettük. Éppen ezért minden alkalmat megragadtam, hogy mélyebbre ássak a témában. A Percy Jackson és görög istenek pedig annyira csábítóan hangzott, hogy nem volt szívem kihagyni.
És tudjátok mit? Majdnem legurultam az ágyról a röhögéstől. Azt se tudtam, melyik részt idézzem molyon, és melyikkel bombázzam a blogturnés csapatot.

Ami a lényegi részt illeti, Percy narrációjában ismerkedhetünk meg a görög mitológia isteneivel, illetve magával a világteremtéssel is. Percy-ről pedig tudvalevő, hogy egy igazán vicces, szókimondó srác, aki szereti jópofa, szarkasztikus megjegyzéssel illetni a történéseket. Nos, ez ebből a kötetből sem hiányzik, de épp emiatt különleges. Ahelyett, hogy úgy éreznénk, a wikipédiát olvassuk, jóval élőbb, maibb, közvetlenebb szöveget bújunk. Olyan, mint egy karikatúra. Tartalmazza a lényeget, de amit csak lehet, elgörbít.
Én például simán ajánlott olvasmánnyá tenném iskolások számára. Egyrészt Percy Jacksont olvasni menő, másrészt tanulságos. A könyvnek hála pedig élvezet megismerkedni a mitológiával.
De mi van akkor, ha nem olvastuk a PJ sorozatot? merülhet fel néhányotokban. A válasz egyszerű: semmi. Egy-két apróbb kiszólást leszámítva abszolút elkülöníthető a kettő. Tehát bárki nekiugorhat, és ha rám hallgattok, meg is teszitek. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, mennyire fergeteges, has- és arcfájdítóan vicces az egész! A titános részen majd' meghaltam a röhögéstől, az valami egészen elképesztő.

"A legidősebb lányt Theiának hívták. Ha magadra akartad vonni a figyelmét, csak annyit kellett tenned, hogy meglengettél előtte valami fényes tárgyat. Imádta a csillogó holmikat meg a tarka, festői tájakat. (…) Mivel odavolt a csillivilli cuccokért, végül Hüperiónhoz, a fény urához ment feleségül. Naná, hogy jól kijöttek egymással, bár fogalmam sincs, mikor aludtak, hiszen, gondolom, Hüperión egész éjjel izzott, Theia meg vihogva tapsikolt hozzá: „Fényes! Fényes!”"

A kötetet szerkezetileg sem érheti panasz. Rick Riordan... vagyis bocsánat, Percy Jackson nagyon ügyesen megoldotta. Kezdésként megismerhetjük, hogyan jött létre a világ, majd miként bomlott tovább, és terjedt szét a különféle családi kapcsolatoknak és viszályoknak hála. Khaosz szülöttjeinek, valamint azok leszármazottjainak sztorija talán nem annyira közismert, mint maguk a főistenek, így én például örültem, hogy megismerhettem az alapokat, és sok olyan információval is gazdagodtam, ami korábban kimaradt. (Ó, és említettem, mennyire idióták a titánok és szüleik?)
Ami az isteneket illeti, ők fejezetre vannak bontva. Minden fejezet egy fő(bb)istent mutat be röviden kisebb-nagyobb sztorik által. Ezek között akadnak unalomig ismételt, ámde ebben a kontextusban egyáltalán nem unalmas történetek, és rengeteg újdonság is. Percy stílusában pedig olyan az egész, mint valami szappanoperába oltott Barátok közt. Valamilyen úton-módon mindenki mindenkivel kapcsolatban áll, és persze drámákból, szerelemből és gaztettekből sincs hiány.
A görög mitológiának (is) rengeteg szürreális része van, a különféle kapcsolatoktól kezdve, az összecsapásokon át, az ilyen-olyan alakváltásig, és hogy ezt nem véresen komolyan kell értelmeznie az olvasónak, hanem mint egy kifigurázott sztorit, sokkal közelebb hozza az emberhez, jobban megragad benne a lényeg.

Egy szónak is száz a vége, tiszta szívből ajánlom a Percy Jackson és a görög isteneket mindannak, aki kíváncsi a mitológiára, vagy szeretné megismertetni csemetéjével, diákjaival. Felnőttek és gyerekek egyaránt olvashatják, garantáltan minden korosztály dőlni fog a nevetéstől.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Percy, Artemisz, és úgy mindenki

Kedvenc jelenet: az egész könyv

Negatívum: kérek mééég

Borító: 5/3 (hova lett Percy bal alkarja?)
Sorozat: Percy Jackson kánon, de önállóan is olvasható

Családfa

Nyereményjáték

Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik istenre vagy hősre gondoltunk az állomásokon található rövidke leírás alapján. Amennyiben minden állomást teljesítetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott könyvek valamelyikének egy példányát.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll a rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

A tizenkét főisten egyike. A családi tűzhely védőistennője, a házias-, és családi élet védője. Sohasem volt saját trónja az Olümposzon, viszont ő őrizte a szent lángot a megszentelt hegyen.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/02 Deszy könyvajánlója
07/04 Dreamworld
07/06 KönyvParfé
07/08 Sorok Között
07/10 Deszy könyvajánlója
07/12 Dreamworld
07/14 KönyvParfé

Sarah Addison Allen - Lost Lake

Sarah Addison Allen negyedik könyve jelenik meg magyarul a 2017-es könyvfesztiválra a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, és a Blogturné Klub öt bloggere invitál benneteket A varázslat tava körüli blogturnéra, ahol érdekességek és nyereményjáték is vár rátok!

Sarah Addison Allen: Lost Lake - A varázslat tava

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633994603
Oldalszám: 288 oldal
Fordító: Molnár Edit

Fülszöveg:

Gyönyörű, felejthetetlen történet régi és új szerelmekről, az eltéphetetlen kötelékek erejéről...
Eby Pim képeslapon látta először a Lost Lake-et. Egy régi fotó, rajta néhány vastag betűvel szedett szó, ám Eby úgy érezte, mintha a jövőjébe pillantana bele.
Mindez fél emberöltővel ezelőtt történt. Férje, George, már rég eltávozott. A fárasztó rokonok is elmentek. Semmi sem maradt, csak néhány tóparti kabin, ami sikeresen ellenállt a georgiai hőségnek és párának, továbbá a kallódók maroknyi csapata, akik – kimondatlan álmaiktól és vágyaiktól vezérelve – évről évre hűségesen ellátogatnak a Lost Lake-hez.
Ez nem csekélység, Eby ennek ellenére kijelenti, az idei lesz az utolsó nyár, amit a tónál tölt, aztán eladja a területet egy építési vállalkozónak. Amíg az utolsó szalmaszálat jelentő családtag be nem kopogtat hozzá.
Kate Pheris tizenkét évesen az utolsó legszebb vakációját töltötte a Lost Lake-nél; még azelőtt, hogy megismerte volna a magányt, a fájdalmat, a veszteséget. Azóta ezek az érzelmek uralják az életét, de azért – talpraesett lányának, Devinnek, és saját céltudatosságának köszönhetően – a remény sem halt ki a szívéből. Talán a Lost Lake-nél Devin kiélvezheti gyerekkorának utolsó hónapjait... és Kate is újra felfedezheti azt a valamit, ami annak idején olyan hirtelen siklott ki az ujjai közül.
Az emberek egymás után zarándokolnak el a tóhoz, hátha ott megtalálják azt, amit már oly régóta keresnek: szeretetet, megnyugvást, reményt az újrakezdésre, békét, egy rejtély megoldását, a felejtés lehetőségét. De vajon még időben érkeznek?
A különleges hangulatú, varázslatos regény Sarah Addison Allen egyik legkiválóbb írása az ember titkos vágyairól és a hétköznapi csodákról, amik a legvalószínűtlenebb helyeken lepnek meg minket.

Saját véleményem:

A barackfa titka ugyan aranyos, hangulatos történet volt, ám általa nem jutottam közelebb a Sarah Addison Allen személyét körüllengő mérhetetlen imádat megértéséhez. Részben ezért, részben pedig az egyszerű bájosság ismételt átélése miatt vágtam bele a Lost Lake-be, ami minden tekintetben jobb választásnak bizonyult. Nem mondom, hogy SAA fan lettem, de annyit immár bizton állíthatok, ha a mágikus realizmus jegyében kicsit fura, ámde hangulatos, habkönnyű családregényre vágyok, tudom, merre keressem.

A történet középpontjában Lost Lake, a varázslatos tó, valamint a köré épült üdülőtelep áll, mely több generáció sorsát fűzi össze. Itt találkoznak újra rég elfeledett családtagok, barátok, régi szerelmesek, és az azt évek óta kergető álmodozók, miközben a varázslat megszűnni látszik.
Az eseményeket több karakter által követhetjük. Egyfelől ott van Eby, Lost Lake tulajdonosa, aki már fiatalon úgy dönt, szakít családja nőtagjainak szokásával, és újdonsült férje oldalán, csapot-papot hátrahagyva megvásárolja és felvirágoztatja a georgiai ingatlant. Csakhogy emiatt előbb rokonaival szakad meg kapcsolata, majd később - a mi jelenünkben - Lost Lake is kicsúszni látszik kezei közül. Az idő vasfoga megviseli a kabinokat, vendégek se özönlik már el, ellenben egy tehetős üzletember szeretné lerombolni, és a természeti értékek helyére modern központot húzni. Bármennyire is fáj ez neki, az özvegy eltökéli, nyár végén eladja Lost Lake-et. Ez azonban hatással van a nászútja során hozzácsapódott, néma szakácsnőre, aki világéletében hűséges kiskutyaként követte, a két visszatérő idős hölgyre, a nyaraló szomszédságában élő fiatal férfira, és a derült égből villámcsapásként felbukkanó unokahúgára, Kate-re, aki hónapok óta tartó gyászából-vegetálásából épp csak magához térve igyekszik újra jó anyaként boldog gyermekkort biztosítani különc kislányának. Ők mindannyian egy-egy nézőpontkarakterei Lost Lake-nek - a regénynek és a helynek egyaránt. Mindannyian különleges múlttal, céllal és álmokkal rendelkeznek, és bár sokáig olybá tűnik, semmi közük egymáshoz, SAA apránként szépen egybefűzi sorsuk fonalát. Így kerül egy csapatba a Lost Lake megmentéséért vívott harcban a  nyolcadik férjét kereső, nagyvilági idős hölgy, az özvegy édesanya, és annak egykori szerelme, akivel még azelőtt meghiúsult kapcsolatuk, hogy igazán elkezdődhetett volna; vagy a magányos, sütésbe-főzésbe menekülő szakácsnő, aki súlyos titkokat rejteget. És ez még nem minden, ugyanis a képlethez hozzátartozik egy különleges aligátor és ládika is!

A Lost Lake szövevényes regény emberi kapcsolatokról, sorsokról. Több szemszögből mutatja be, milyen eredménnyel jár egy-egy döntés, s hogy egy félreértés, vagy ki nem mondott sérelem miként mérgezi meg emberek életét, közben pedig bizonyítás, hogy sosincs túl késő. Természetesen, ahogy az a való életben is megesik, néha elmarad a happy end.
És ez az az együttes üzenet, ami engem leginkább megragadott. Tetszett, hogy különféle sorsokat és végkifejleteket ismerhettem meg, hogy emberi, gyarló szereplőkkel találkozhattam. Egyszersmind meghatott Eby története, a nőé, aki mert az álmainak élni, mégis bekebelezte a valóság. De ugyanennyire szerettem Kate, Wes és Devin szálát is, ami rettentően hitelesnek, és sajnos nagyon életszerűnek, mégis szívet melengetőnek bizonyult. Vagy kiemelhetném Bulahdeent, aki nem véletlenül fogyasztotta nagyüzemben férjeit, mégsem vált mártírrá. Egy szónak is száz a vége, Lost Lake-et az egyedi karaktertörténetek teszik azzá, ami. Na meg a mágikus hangulata.
A magyarral (ami tragikomikus) ellentétben a külföldi borítók hűen tükrözik azt a bensőséges, kicsit ijesztő, mégis varázslatos hangulatot, ami az üdülőt és a mocsarat jellemzi. A mocsárvilágnak, a pici kabinoknak, és a zöld vidékeknek egyébként is van egyfajta egyedi bája, erre itt pedig még rátesz az időnként fel-felbukkanó aligátor is.

Mindent egybevetve úgy érzem, a Lost Lake jóval kiforrottabb, logikusabb és szerethetőbb, mint A barackfa titka. Hozzám legalábbis sokkal közelebb került.
Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik az egyszerű, ámde hangulatos regényeket, netán kedvelik a mágikus realizmust - de nyaralós könyvnek is remek választás lehet.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Eby, Kate, Wes, Bulahdeen, Devin, Lisette

Kedvenc jelenet: Kate, Devin, Wes túrája

Negatívum: nem tudnám megmondani konkrétan mit, de egy pici pluszt hiányolok

Borító: 5/0 (csúnya)
Sorozat: önálló kötet

Nyereményjáték

Sarah Addison Allen új regénye, ahogyan azt már a címe is adja egy tó melletti játszódik. Magyarországon is akad pár ilyen varázslatos tó, ahol nagyszerű élményeket lehet szerezni. Ebben a játékban ezeket kell megtalálnotok a blogokon a leírás alapján. A Rafflecopter megfelelő sorába a tó nevét várjuk! Jó szórakozást!
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

 Melyik tóra gondoltunk?

Szelíd dombok között bújik meg ez a páratlan természeti környezetben lévő, csendes kis tó. A tavat 1968-ban kezdtek kialakítani a patak vizének felduzzasztásával, de 12 forrás is táplálja. A neve is érdekes: a környéken sok róka élt, akik a patak mellett lyukakat ástak.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/05 Dreamworld
04/06 Olvasónapló
04/07 Szembetűnő
04/08 MFKata gondolatai
04/09 Deszy könyvajánlója

Julianne Donaldson - Blackmoore

Julianne Donaldson az Edenbrooke-kal mindenkit elvarázsolt. Az a történet bájos volt és szeretnivaló, így a Blogturné Klub tagjai nagy elvárásokkal vágtak bele az újabb regénybe - ami a közhiedelemmel ellentétben nem folytatás.

De vajon ezt is szerettük annyira, mint az Edenbrooke-ot? Tarts velünk hét állomásos turnénkon, és derítsd ki! És ha ügyes vagy, a három Blackmoore kötet egyike is a Tiéd lehet.

Julianne Donaldson: Blackmoore

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633997390
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Molnár Edit

Fülszöveg:

Kate ​​Worthington jól tudja, hogy soha nem mehet feleségül kiszemeltjéhez, ezért

elhatározza, Indiába utazik, hogy megzabolázza nyughatatlan lelkét, és megszabaduljon kellemetlen családjától. Kotnyeles édesanyjának azonban más tervei vannak. Az asszony alkut köt Kate-tel: elutazhat Indiába, de csak akkor, ha egymás után három házassági ajánlatra is nemet mond.

Kate, hogy teljesítse a megállapodást, az impozáns Blackmoore-i kastélyba utazik, és kedves gyerekkori pajtásához, Henry Delafieldhez fordul segítségért.

Ám ha szívügyekről van szó, nincs helye alkudozásnak, és a legalaposabb tervek is dugába dőlhetnek. A zord, szeles észak-angliai partvidéken Kate végül kénytelen szembenézni az igazsággal, amit még saját maga előtt is titkolt.

Lehet, hogy éppen az a házassági ajánlat szabadítja meg a szenvedéseitől, amit feltett szándéka elutasítani?

Az 1820-as években játszódó Blackmoore igazi romantikus regény, egy fiatal nő magával ragadó története, aki komoly áldozatok árán tanulja meg, hogy a szívére kell hallgatnia.

Saját véleményem:

A Blackmoore az idei olvasmányaim legkiemelkedőbb tagja. Ennek a könyvnek lelke van!
Idejét sem tudom, mikor tartottam utoljára a kezemben olyan regényt, amelyik annyira mélyen magába szippantott volna, mint ez, hogy valósággal éreztem mindent, amit a két főszereplő. Velük együtt örültem, sírtam, reménykedtem, és épp annyira sajgott a lelkem, mint az övék. Egyszóval Kate és Henry története lelkileg kifacsart.
De Julianne Donaldson nem csupán a karaktereibe lehelt életet, hanem az őket körülvevő világba is - gondolok itt a helyszínekre, állatokra, tárgyakra, zenére. Szavakkal le sem írható az a atmoszféra, ami a lapokból árad.
Mindez nem véletlen. Ahogy azt majd lentebb, a helyszíneknél is olvashatjátok, a szerző rendkívül odafigyel a részletekre, a művet olvasva pedig szintén érezhető, mennyire szívügye is a helyszínek ábrázolása. Legalább olyan intenzitással kezeli őket, mint karaktereit.

Ennek ellenére nehezen vettem rá magam, hogy belekezdjek. Hiába tartom Julianne-t korunk Jane Austenjának, féltem attól, hogy nem fogja tudni megismételni azt, amit az Edenbrooke-nál. Nem hittem, hogy képes lesz mégegyszer úgy elvarázsolni, mint azzal. És az a helyzet, a Blackmoore valóban teljesen más, mint az Edenbrooke. Lehetetlen összehasonlítani őket. A maga nemében mind a kettő páratlan. Mind a kettő tökéletes, szerethető, fantasztikus könyv. Mégis... a Blackmoore nagyobb hatást gyakorolt rám. Beitta magát a pórusaimba, és hiába telt el több hét-hónap azóta, hogy olvastam, még most is ugyanúgy átjárnak az emlékek, s élmények keltette érzések.
Tudom, kicsit érzelmesre sikeredett a bejegyzésem első fele, de ez annak tudható be, hogy néhány órára magam is belebújhattam Kate és Henry bőrébe.

Kate egy fiatal, lázadó, csupaszív lány, aki imádja a kalandokat, a madarakat, rajong Indiáért, ámde megveti pénzéhes családját. Legmeghatározóbb tulajdonsága azonaban a Blackmoore iránti álmodozása. Hosszú-hosszú éveken át az a leghőbb vágya, hogy egyszer megismerhesse barátai nyári rezidenciáját, csakhogy Henry és Sylvia anyja nincs jó véleménnyel a lány családjáról, s nem engedi őt oda.
Ám egy nyáron Henry úgy dönt, mielőtt elvenné a számára kijelölt hölgyet, teljesíti gyerekkori ígéretét, és meghívja Kate-et, akit az anyja éppen hozzá akar adni egy vagyonos öregúrhoz.
A nő alkut köt lányával: elengedi őt Blackmoore-ba, ha azonban az ott töltött idő alatt Kate nem kap és utasít vissza három házassági ajánlatot, hozzá kell mennie vén kérőjéhez. Amennyiben mégis teljesíti, úgy elutazhat nagyvilági nénikéjével Indiába, és az anyja többé nem irányítja - szabad lehet.
Egyszerűnek tűnik a feladat, mégsem az. Kate-nek esze ágában sincs férjhez menni, szíve ugyanis titkon Henry-ért dobog, ám ő tiltott gyümölcs. (Tulajdonképpen a fiú miatti érzései, titkai miatt akar Indiába menekülni.) Arról nem beszélve, hogy az elit réteg lenézi családját. Na, meg Kate nem az a flörtölős típus.
A cselekmény központjában tehát az alku teljesítése áll, szabadságvággyal és eltitkolt érzelmekkel fűszerezve.

Henry és Kate is ugyanolyan érzéseket táplál a másik irán, mégsem merik bevallani a egymásnak. Kettejük kapcsolata ennek dacára vagy éppen ezért gyönyörű, s egyben kínzó. Lapról lapra nagyobb fájdalmat élnek meg, s okoznak önmaguknak, csak hogy boldognak lássák a másikat.
Titkok, ellentétben álló családok, leplezett érzelmek, álmok, vágyak, s a velük szemben álló kötelezettségek; átverések, átalakuló vagy éppen megszűnő barátságok - ez mind a Blackmoore. Sőt, ennél is több!
Kate és Henry szerethető, emberi karakter, könnyű együtt érezni velük. Imádtam őket, a múltjukkal és jelenükkel, vallomásaikkal, hobbijaikkal együtt - melyek csak még élőbbé tették őket. Az ornitológia ráadásul egészen új, ámde annál kedvesebb téma a YA irodalomban, míg a zene tökéletes kellék az érzelmek kifejezésére. És itt szeretném megjegyezni, mennyire eszméletlenül bravúros húzás volt a szerző részéről a történelmi alak bevonása. Apróság, de szívet melengető.
Egy szó, mint száz: a Blackmoore 2016 legjobb könyve! Számomra mindenképp. Tiszta szívből ajánlom mindenkinek, függetlenül attól, mennyire szereti a történelmi romantikusokat. Julianne Donaldson stílusa nagyon mai, bárki számára befogadható és szerethető.

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Kate, Henry, és a titokzatos zeneszerző (akit direkt nem neveznék nevén)

Kedvenc jelenet: vallomások, madaras-kalitkás párhuzamok

Negatívum: Sylvia pálfordulása + Kate anyja (brr)

Borító: 5/2 (Kate barna, nem Hamupipőke az Elvarázsolt erdőben; Blackmoore pedig nem egy kísértetjárta exbörtön)
Sorozat: önálló (annyi közös van benne az Edenbrooke-kal, hogy az egyik mellékszereplő levelező barátnője az Edenbrooke egyik mellékszereplője - Philip húga)

Helyszínek

"Amikor megálmodtam a Blackmoore-t, tudtam, hogy észak-angliai helyszínt akarok választani, valahol a lápvidék és az óceán szomszédságában. De nem tudtam, létezik-e egyáltalán ilyen hely. Így hát repülőre ültem, aztán autót béreltem, és keresztül-kasul bejártam egész Észak-Angliát, Manchastertől Whitby-ig, hogy megkeressem a tökéletes helyszínt. Végül az észak-yorkshire-i Robin Hood's Bayre esett a választásom. (...) Robin Hood's Bay több száz évig csempészkikötő volt, és az évszázadok során a városka minden lakója érintetté vált az üzelmekben."

"A blackmoore-i birtokot a Ravenscar nevű ingatlan helyére képzeltem, ahol a csempészkereskedelem révén szintén voltak (vagy még vannak is) titkos átjárók. És a falu idős lakói közül még ma is sokan figyelmeztetnek arra, hogy éjjel ne menjünk ki a lápra, különben Linger szelleme elkap minket."

"A romos apátsághoz a Fountains-apátság adta az ötletet, ami Észak-Yorkshire-ben, Harrogate közelében található. (...) A tornyaiban csak úgy nyüzsögtek a varjak, maga a rom pedig egyszerre volt gyönyörű és tragikus látvány."

 

"Blackmoore belső kialakítását a Howard kastélyról mintáztam, ami szintén Észak-Yorkshire-ben található."

Nyereményjáték

A regényben fontos szerepet kap egy énekesmadár és India is. Arra gondoltunk, ötvözzük ezt a kettőt, és Indiába invitálunk minden ifjú ornitológust.
Azaz: a turné minden állomásán megtaláljátok egy Indiában is élő madár fotóját, és nincs más dolgotok, mint kitalálni, pontosan melyik madárfajról van szó.
A helyes megfejtők közül 3 szerencsés a könyv egy példányával lesz gazdagabb.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/04 Deszy könyvajánlója
10/06 CBooks
10/08 Kristina blogja
10/10 Kelly Lupi olvas
10/13 Sorok között blog
10/14 Dreamworld
10/16 Insane Life

Samantha Young - Into the Deep

A Könyvmolyképző jóvoltából jelenik meg Samantha Young legújabb könyve, az Into the Deep - Mély víz. Charlie és Jake szerelme lángolt, ám sajnos véget ért. Véletlen folytán ismét találkoznak, vajon fel tud lángolni ismét a régi szerelem?
Mostani turnéban hét blogger teszi közzé bejegyzéseit, néhány újabb információval kiegészítve. Mi több, ha játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!

Samantha Young: Into the Deep - Mély víz

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633994665
Oldalszám: 352 oldal
Fordító: Molnár Edit

Fülszöveg:

Maradj fiatal! Élj veszélyesen! Szeress szenvedéllyel!
Charley Redford csak egy hétköznapi lány volt, amíg Jake Caplin meg nem jelent otthonában, az indianai kisvárosban, és meg nem győzte róla, hogy rendkívüli teremtés. Jake szinte már az első napon a mélyvízbe dobta Charley-t, és megígérte a lánynak, hogy kitart mellette. Ám később tragikus baleset árnyékolta be Jake életét, és a fiú gyorsan kievickélt a partra, magára hagyva Charley-t.
Négy év telt el azóta, és a lány végre úgy érzi, sikerült továbblépnie. Aztán Edinburghba utazik, hogy ott folytassa tanulmányait, és egy partin merő véletlenségből éppen Jake Caplinbe meg az új barátnőjébe botlik. A jó útra tért rosszfiú Charley bocsánatáért esedezik, aki ezek után egyre több időt tölt egykori szerelmével. Charley fegyverszünetet köt, és végül ráébred: egyre szorosabb barátság fűzi a fiúhoz.
Ahogy ők ketten közelebb kerülnek egymáshoz, újra fellángol közöttük a régi szenvedély, ami komoly fenyegetést jelent az életükre és a kapcsolataikra. Amikor a féltékenység és a vágy felüti pusztító fejét, Charley és Jake még maguknak is nehezen ismerik be, mit jelentenek egymás számára.
De ha sikerül is úrrá lenniük a helyzeten, semmi sem garantálja, hogy Charley még egyszer hagyja magát visszarángatni a mélyvízbe.

Saját véleményem:

Feltehetőleg azon kevesek táborát erősítem, akik korábban még nem olvastak az írónőtől. Noha a Dublin Streetet és a London Roadot is beszereztem - mániákus könyvgyűjtő énemnek köszönhetően -, valahogy, ilyen-olyan indokok miatt nem igazán akaródzott elolvasnom őket. Az Into the Deep (amit minden egyes alkalommal Deppnek olvasok) azonban elő látásra megfogott.
Biztos voltatok már Ti is úgy, hogy egy regény mindenféle háttérinfó nélkül kinyúlt értetek, és nem eresztett. Na, én pont így voltam Charley-ék történetével. (Megjegyzem, az el nem olvasott fülszöveg miatt kb mind a két, Jake előtt felbukkanó srácnak drukkoltam, majd némileg csalódottan nyugtáztam, hogy picit mellélőttem velük.)

Nehéz a Mély vízről írni, hisz homlokegyenest szembe megy a "felmelegítve csak a káposzta jó" nézeteimmel. Pontosabban rácáfol azokra, miáltal megmutatja, vannak helyzetek, amikor kicsit félre kell tenni a káposztát (hogy ennél a hasonlatnál maradjunk), mert túl jól esik, túl sok, és megcsömörölsz, de mivel finom, előbb vagy utóbb úgyis visszatérsz hozzá, hogy befejezd, amit elkezdtél. Charley és Jake sztorija ilyen. Kiváltanak az emberből mindenféle reakciót, a bánattól kezdve a teáskannaként füstölő fejig, mégis ott van az érzés, hogy ők, a történtek dacára,  megérdemlik egymást (és ezt most minden irónia nélkül mondom). Mert ez a könyv az újrakezdéstől, a megbocsátásról és a felejtésről szól.

Az események két szálon haladnak, az egyik a jelen, míg a másik a múlt eseményeit tárja elénk, megfelelő időben váltakozva, így a történet végére egy nagyon korrekt átfogóképet kapunk a szerelmes öszvérek útjáról.
A múltbeli fejezeteknek hála végigkövethetjük Charley és Jake ifjonti szerelmének kialakulását, kibontakozását, végiglépdelve az első nagy szerelemmel járó ösvényen, melynek végén ott van az a bizonyos törés, ami majd meghatározza a jövőjüket. Vagyis a jelenüket, melyben már mind a ketten külön-külön utakon járó egyetemisták.

Az azonos kaliberű sztorikhoz mérten Samantha Young is hasonló, "sok év után véletlenül azonos helyre sodor minket az élet" típusú kezdettel indít, mely a későbbiek folyamán sem tör ki a maga keretei közül. Legalábbis tettekkel. Ugyanúgy megvan a bocsánatért esedező fél, mint a felejteni vágyó; és az ebből fakadó "kerüljük el egymást, legyünk barátok, gabalyodjunk össze, de jaj, nem lehet " konfliktus sem hoz igazán újat a műfajba. Mégis, ha az ember nem unja ugyanazokat a köröket, akkor a Mély víz, igazi erényével, az érzelmekkel tökéletesen képes elfelejtetni olvasójával, hogy ugyanazokat a köröket rója. Arról nem beszélve, hogy talán az egyik legszebb, legérzelmesebb újrakezdős New Adult regény, amit eddig olvastam.
Az írónő egészen elképesztő módon csavargatja mind a karakterek, mind az olvasók érzésvilágát, illetve a kezében lévő információkkal is remekül operál. Mi több, Samantha Young stílusa, és mesélési módja annyira közel hozza hozzánk Charley-t - érzelmi szinten mindenképp -, hogy könnyű vele azonosulni, vagy lélekben megtapasztalni mindazt, amin átmegy.

Összességében számomra kellemes meglepetést okozott a szerző maga, és a történet is, ami olvasmányossága és gördülékenysége miatt azonnal elkapott, és nagyon sokáig nem is eresztett. Úgy gondolom, annak, aki szereti az újrakezdős, vérbeli New Adult történeteket, szenvedéllyel, pici erotikával, fájdalmas emlékekkel, intenzív érzésekkel, mindenképp érdemes megpróbálnia az Into the Deepet is - függetlenül attól, ismeri-e Samantha Young további munkásságát.
De Skócia rajongói számára is van egy jó hírem, bizony megfordulunk ezen a csodálatos helyen! És ha Jamie Fraser (vagy skót/felföldi harcosok) nincs is, azért van néhány izgalmas mellékszereplő, kiknek mindegyike zseniális. Nem véletlenül szeretne sok rajongó egyikükkel-másikukkal saját kötetet is a sorozaton belül. Szóval egy szónak is száz a vége, ha szeretitek a vérbeli NA könyveket, akkor bátran merüljetek el a Mély vízben.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Charley, Beck, Claudia

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: olykor picit sok volt a huzavona

Borító: 5/5

Nyereményjáték

A Mély víz jelentős része Edinburgh-i Egyetemen játszódik, ahol nagyon sok híres ember végzett, tanított. Mostani játékban az egyetemen végzett, tanított híres embereket kell megtalálnotok leírások alapján. Mindegyik kiemelkedő irodalom, tudomány esetleg építészeti téren.
A helyesen válaszolók között három darab példány kerül kisorsolásra.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Kit rejt a leírás?

Az evolúcióelmélet kidolgozója, a legfőbb műve, amit említve mindenki felismerheti: A fajok eredete.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/14 Deszy könyvajánlója
04/16 Kristina blogja
04/18 Zakkant olvas
04/20 Insane Life
04/24 CBooks
04/27 MFKata gondolatai
04/29 Dreamworld

Maggie Stiefvater - A Hollófiúk

Augusztus 26-tól a Hollófiúkkal együtt indul nyomozásra a Blogturné Klub. Hat állomásunk lesz, hogy a rejtélyeken kívül a szereplőket is megismerjük - szórakoztató lesz, ígérjük. És hogy milyen kincsre bukkanhattok a végén? Nos, egy példány lehet a tiétek a könyvből, ha kitartóan nyomoztok minden oldalon!

Maggie Stiefvater: A Hollófiúk

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632459776
Oldalszám: 414 oldal
Fordító: Molnár Edit

Fülszöveg:

Nem látó csak két okból pillanthat meg egy szellemet Szent Márk éjszakáján. Vagy te vagy a lény igaz szereleme… vagy te ölted meg őt. Blue Sargent minden évben ott áll látó anyja mellett, amikor a halálra várók elsétálnak előttük. Blue sosem látja őket: ebben az évben viszont egy fiú válik ki a sötétből, és megszólítja őt. A fiú, Gansey, az Aglionby nevű helyi magániskola jómódú tanulója. Blue egyszer megfogadta, hogy távol tartja magát az Aglionby diákjaitól. A Holló Fiúkként ismert banda csak bajt hozna rá. De Blue megmagyarázhatatlan vonzalmat érez Gansey iránt. A fiúnak egy küldetést kell teljesítenie, amelyben három másik Holló Fiú is érintett: Adam, az ösztöndíjas hallgató, a kiváltságosok mintapéldánya; Ronan, a zabolátlan lélek, akinek érzelmi skálája a haragtól a kétségbeesésig terjed, és Noah, a csendes szemlélő, aki sok dolgot észrevesz, de nagyon keveset beszél. Blue-t már egészen fiatalon figyelmeztették: ő okozza majd igaz szerelmének halálát. A lány nem hisz az igaz szerelemben, ezért soha nem is aggódott emiatt. De ahogy az élete egyre jobban összefonódik a Holló Fiúk furcsa és baljóslatú világával, már nem olyan biztos a dolgában.

Saját véleményem:

Az elmúlt évek során volt szerencsém az írónő összes, hazánkban is megjelent művéhez - vagy legalábbis sorozatainak kezdőköteteihez -, de ennél éreztem azt, hogy otthon vagyok. A Hollófiúk egyedülálló történet, Maggie legzseniálisabb alkotása. Szerintem.
Viszont aki ismeri Maggie-t, az tudja, hogy vele, és regényeivel kapcsolatban vannak visszatérő elemek. Itt elsősorban olyanokra gondolok, mint a kelta mondavilág, az új, eddig sehol máshol nem olvasott témák, elfeledett legendák, mítoszok, és az az egyedi világ, hangulat, melyet csak ő képes megteremteni.
Anno a Shivernek többször kellett nekifutnom, mert sehogy nem találtuk a közös hangot. Akkor még nem értettem, mostanra viszont rájöttem, hogy Maggie stílusát szokni kell. Az ő világai nem olyanok, hogy kinyitod a könyvet, és máris berendezkedsz, magadénak érzed. Nem. Ki kell taposnod a hazáig vezető utat, mely úgy szippant magába, hogy észre sem veszed, mikor olvadtak le körülötted a valóság falai. És ebben annak is nagy szerepe van, hogy az írónő nem zúdítja olvasója nyakába az információkat, nem nyom prospektust és térképet a kezébe; hagyja, hogy a történet maga ismertesse meg világát kalandorával. Itt sincs ez másként.

"Vannak titkok, amelyek csak az arra érdemesek előtt mutatkoznak meg."

A Hollófiúk rengeteg szereplővel és szállal operál, melyek idővel, szép lassan egybefutnak. Egyfelől ott van a négy (elit) magániskolába járó fiú, Ronan, Gansey, Adam és Noah, akik közül hárman, fiatal koruk ellenére együtt laknak egy gyárépületben, s mindannyian Gansey álmát kergetik. Megszállottan kutatják a Ley vonalakat, a hozzá tartozó legenda végett. A halott hollókirályt keresik, akinek megtalálása olyan hatalmat jelent, mint semmi más a világon.

Sokáig homály fedi a srácok indítékát, nem tudni, mit akarhat néhány tizenéves ekkora hatalommal, és miért jó ennyi időt, energiát és pénzt ölni egy mítoszba. Mert az nyilvánvaló, hogy nem akarják romba dönteni az egész bolygót, vagy háborút indítani. De hogy akkor mégis mi vezérelhet négy, ennyire ellentétes jellemű fiatalt, az rejtély.
Ezzel kapcsolatban elég vegyesek az érzéseim. A nyomozás része teljesen rendben van - sőt! -, tényleg le a kalappal Maggie előtt, mert izgalmas, mindig csak annyi infót hint el, amitől még jobban hajt a tudásvágy, holott egyre több lesz a kérdés. Válaszok és miértek hiányában viszont nem érteni, mi ez a nagyfokú megszállottság.
Bennem pedig mind a mai napig maradtak kérdések: Hogy lehetnek a szülők ennyire jelentéktelenek, hogy ha a fiúk a fejébe vesz valamit, csapot-papot otthagyva, költöznek a világ egyik pontjáról a másikra? Miként került össze ez a négy srác, akikről nehéz eldönteni, hogy tényleg barátok, vagy csak önös érdekek fűzik össze őket? Mert igen. Egyik pillanatban úgy tűnik, a Hollófiúk őszinte, igaz barátok, akik történjen bármi, kiállnak egymásért, máskor meg az az olvasó érzése, hogy nulla szimpátia van egy-egy tag között, és akár egy kiskanál vízben is meg tudnák fojtani egymást.
De nem csak együtt alkotnak óriási kérdőjelet, hanem külön-külön is. Mindannyian nagyon élő, intenzív karakterek. Egyikükről sem mondható az, hogy csak pozitív vagy negatív figurák, hisz bőven akadnak hibáik, mégis más és más okból szerethetőek.

Abban ellenben biztos vagyok, hogy Ronan, ez a mogorva, zárkózott, olykor bunkó fiú, aki olyan gyengédséggel nyúl egy árva hollófiókához, mint semmi máshoz, lesz minden olvasó kedvence. Vagy legalábbis sokaké. Hiába húzódik ebben a kötetben háttérbe, érezhető a körülötte gomolygó rejtély, és ezt támasztja alá a regény utolsó mondata is. Fog ő még meglepetést okozni.
Aztán ott van még Noah, a fantomként lézengő fiú, akit csak imádni lehet, ráadásul általa egy igazán megható és érdekes szál is beúszik a képbe, valamint Adam, aki első perctől kezdve belopja magát az olvasó szívébe. Ő egy rendkívül nyílt, kedves, szerethető figura, tipikusan az a karakter, akiért lehet szorítani, teameket gyártani, miközben tök átlagosnak tűnik. A kulcsszó a tűnik, ugyanis Maggie nem dolgozik sablonokkal, és ahogy haladunk előre, úgy kerülünk egyre közelebb az igazi Adamhez. Egy bizonyos fordulatról nem is beszélve...

A végére hagytam Gansey-t, a legkiismerhetetlenebb embert, aki egyben a fiúkat összekötő kapocs is. Gansey a külső szemlélő számára egy tipikus sznob seggfej. Nincs mit szépíteni, tényleg van egy ilyen oldala. Csakhogy, ha jobban megismerjük, rájövünk, mennyivel több is van benne. Egész életét a kutatásának szenteli.
Összességében tehát látható, hogy mindegyik fiúnak megvan a maga kis titka, keresztje, hibája, vagy éppen pozitívuma. De pont ezek miatt lesznek szerethetőek. Más és más módon lopják be magukat az ember szívébe.

A srácok mellett viszont van még két szál, ami fontos. Az egyik egy jó sorból lecsúszott, jelenleg tanárként tevékenykedő pasié, aki a Hollófiúkkal párhuzamosan nyomoz, teljesen más okból. A másik pedig Blue-é, a fiatal lányé, aki édesanyjával, és annak női rokonaival, valamint barátnőivel osztozik egy öreg házon. Hogy ez mitől érdekes? A Blue körül élő nők egytől-egyig médiumi képességekkel rendelkeznek. Egyedül Blue az, akiből ez a tehetség kiveszett. Ő csupán annyit tud, hogy felerősíti a környezetében lévők képességeit. És ha ez a fajta kirekesztettség nem lenne elegendő számára, akkor még meg kell küzdenie egy jóslattal is (a csókja megöli igaz szerelmét), mely kislány kora óta üldözi.
Blue azonban egészen addig nem foglalkozik ezzel, míg Szent Márk éjszakáján, egy rituálén meg nem pillantja Gansey szellemét. A szertartás különlegessége pedig abban rejlik, hogy ezen az éjszakán, azoknak a még élő embereknek szelleme mutatkozik meg, akik a következő évben életüket vesztik... És amikor egyszer csak Gansey húsvér valójában is betoppan a lány életébe, vagyis anyja jósdájába, minden fenekestül felfordul. 

A Hollófiúk egy kissé melankolikus hangulatú, rejtélyekkel, legendákkal, és misztikummal teli regény, életről, halálról, barátságról, kirekesztettségről és hatalomvágyról. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kelta mondavilágot, kíváncsi valami tényleg egyedire, vagy csak rajong Maggie stílusáért.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Ronan, Adam, Noah, Blue

Kedvenc jelenet: Noah titkának feldolgozása, a jóslás, és Gansey könyve

Negatívum: a Gansey családját érintő kérdés

Borító: 5/5

Ley vonalak

A Földünknek, akárcsak az élőlényeknek, megvan a maga „érrendszere”. Csak míg az élőlények ereiben vér folyik, addig szülőbolygónk megfelelő áramlási rendszerében energia.

Alfred Watkins arra jött rá, hogy régi műemlékek, síremlékek, vallásos építmények, megalitok, mind egy egyenes vonal mentén helyezkednek el. De ez a jelenség az összes kultúrában fellelhető, különböző korszakokban, és különböző módon. Ilyen vonalakat a Föld minden részén találhatunk, a keleti kultúrában sárkányáramok néven emlegetik. Az elnevezést Watkins adta, hiszen megfigyelte, hogy a vonalak mentén elhelyezkedő műemlékek nevének többségében szerepelt a „ley” szócska.

Mára már több tízezer ilyen vonalat tártak fel. Működésük pontos megismerése még gyerekcipőben jár, azonban Dr. Wilhelm Reich már odáig jutott, hogy az energiavonalak segítségével képes volt esőt előidézni, vagy éppenséggel eloszlatni a viharfelhőket.

A vonalak mentén elhelyezett ingókövek nemcsak iránymutatóként szolgáltak, hanem energia-fókuszáló szerepük is volt, hiszen pl. a pákozdi Pogánykő közelben 12, különböző erősségű Ley-vonal találkozik.

Meghatározott helyeken „gyógyító-köveket” állítottak fel tízezernél is messze több évvel ezelőtt élt őseink. Ami különös, hogy az egész rendszer szinte él és lüktet, ahogy azt Dobogókőn, megfelelő Hold- és Napállásnál, bárki megtapasztalhatja. 

A vonalak többnyire nyílegyenesen futnak.

Miként lehet megtapasztalni, hogy ezekben a vonalakban energia áramlik?

Az ilyen jellegű sugárzásokra érzékenyebb emberek beszámolnak róla, hogy az egyik vonalon állva kellemes bizsergést éreznek, a másik vonal esetleg éppen a fáradtság érzetét kelti bennük, a harmadik esetleg áramütésszerű zsibbadást okoz, míg a negyedik melegséget. A pontos kiváltó mechanizmus nem ismert még.

Térkapuk?

A Ley-vonalak rendszerének és fizikájának megismerése egészen távolra is vezethet. Mindebben az a furcsa, hogy ez a tudás egykoron már az emberiség birtokában volt, és alkalmazta is azt mindennapi élete során. Miről is van szó?

A többszörös Ley-vonal kereszteződésekben impulzus-mágnesestér van jelen. Ráadásul ez a tér asszimetrikus és a felharmonikusok igen nagy frekvenciákon rezegnek. Az így létrejött tér nemcsak az agyra és a viselkedésre hat (jelenések, parajelenségek, stb.), hanem magának a térnek a szerkezetére is. Ilyen helyeken - adott időpontokban - nyílik meg az időkapu, tárul fel a jövő vagy a múlt. Ha ezt figyelembe vesszük, mindjárt érthetővé válik, miért azokon a helyeken épültek jósdák, ahol.

Mindezeken túl térkapu is megnyílhat, vagyis, ha valaki ismeri ezen helyek titkát, a működési mechanizmusát, azaz a fizikáját, akkor az illető a tér egy másik pontján is meg tud jelenni, esetleg egy párhuzamos világban is. A sok-sok eltűnés mögött esetleg ilyen „spontán” bekövetkezett jelenség is állhat. Egyben magyarázatot kaphatunk bizonyos „égből pottyant” állatok felbukkanására is.

(forrás: aranylaci & filantropikum) 

Nyereményjáték

Cassandra Jean nevét bizonyára sokan ismeritek, de ha nem, akkor majd most! Ő ugyanis rengeteg favorit YA sorozathoz készít illusztrációkat, és igen, a Hollófiúk is megragadta a figyelmét! 

A Ti feladatotok nem lesz nehéz. Minden állomáson találtok egy Cassandra Jean alkotást, amelyen a sorozat egyik szereplője, vagy akár több szereplője látható. Csak annyi a dolgotok, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, ki(ke)t is láttok a képeken. 

Ha ügyesek vagytok, tiétek lehet a könyv egy példánya!

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz! A nyertest e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem jelentkezik, új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/26 Dreamworld

08/27 Deszy könyvajánlója
08/28 CBooks
08/29 Insane Life
08/30 Bibliotheca Fummie
08/31 Media Addict