Abbi Glines - Te vagy nekem a jövő

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Abbi Glines Te vagy nekem a jövő c. regénye, mely a Sea Breeze sorozat ötödik kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere bemutatja Cage és Eva történetének szenvedéllyel és könnyekkel átitatott folytatását, melyben Cage-nek nem csupán bizonyítania kell, hogy megérdemli a lány szerelmét, de döntenie is kell.

Abbi Glines: Te vagy nekem a jövő

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617343
Oldalszám: 256 oldal
Fordító: Sárossy-Beck Anita

Fülszöveg:

Cage Yorknak végre mindene megvan, amire valaha vágyott, Eva pedig csak a hab a tortán: a tökéletes lány, gyönyörű és tüzes. Viszont a baseballösztöndíj mindig is az álma volt. Így amikor Cage eléri ezt, Evával túl kell élniük a távkapcsolat nehézségeit – és az összes veszélyesen csábító helyzetet, ami ezzel jár. Olyanokat, amelyeknek nem biztos, hogy az egykori rosszfiú, Cage York ellen tud állni. A fiatalok megbeszélik, hogy együtt költöznek Tennesseebe, ám Eva édesapja beteg lesz, így a lány nem tarthat Cage-dzsel. A távolság lassan bizalmatlanságot szül, és amikor olyan fotók látnak napvilágot, amik bebizonyítják, hogy Cage nem volt hűséges, egy csapásra minden rosszra fordul. De Cage vajon tényleg ilyen könnyen lemondott volna szerelméről? Eva őrülten vonzó szomszédja és gyermekkori barátja, Jeremy karjaiban lel vigaszra, aki megígéri, hogy úgy fog vigyázni rá, ahogy Cage sosem tudna. Ez pedig egy olyan ígéret, ami túl jó ahhoz, hogy Eva elutasítsa. A baseball és álmai nője között őrlődve Cage-nek bizonyítania kell, hogy megérdemli Eva szerelmét, vagy azzal kell számolnia, hogy örökre elveszíti őt.

Saját véleményem:

Cage York minden kétséget kizáróan a sorozat legkülönlegesebb figurája. Nem véletlen, hogy Abbi Glines sem tudott szabadulni tőle, és a Te vagy nekem a jövőben ismételten visszatért a szexi rosszfiúhoz.
Ha emlékeztek még, mit írtam a harmadik részről, tudhatjátok, hogy nem voltam maradéktalanul megelégedve vele. Úgy éreztem, Abbi túl nagy hangsúlyt fektetett Cage hevességére, míg az Evával való kapcsolatát, valamint a különféle érzelmi problémáikat elnagyolta. Ebből a szempontból tehát hatalmas szükség volt egy olyan folytatás-lezárásra, amiben mindketten megélhették saját gondjaikat, illetve felnőhettek kapcsolatukhoz.
Ezt most végre megkaptam. (Mi több, a kiadó fordítóváltása is végre olyan minőségi szintre emelte a sorozatot, amit már rég megérdemelt volna. Ég és föld a harmadik és ötödik rész közti különbség.)

Eva és Cage kapcsolata sosem volt egyszerű. Mind a ketten nehéz terhekkel érkeztek, amiket többé-kevésbé ugyan sikerült letenniük, de nem maradéktalanul. Eva vesztesége sosem múló seb, mint ahogyan a srác gyerekkorából hozott tüskék is. Szerelmük ellenben elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy elcsitítsa fájdalmukat... Legalábbis mostanáig, míg újabb tragédiák nem érték őket.
A Te vagy nekem a jövő szívszorító, s egyben gyönyörű próbatétel Cage-ék számára, amiben megtapasztalhatják, mi is az igazán fontos számukra.
Tudom, itt most könnyű lenne rávágni, hogy a szerelmük - ezt ők maguk is így gondolják -, ám az élet ennél árnyaltabb.

Abbi Glines ezúttal meglepően realista oldalról közelíti meg az egyéni boldogság témáját, azt boncolgatva, mi a jobb: megfojtani a társunkat, s elvenni az álmait a saját szükségleteink miatt, vagy elengedni, miközben idővel akaratlanul is haragszunk majd rá emiatt? Vagy másik szemszögből nézve: követni az álmunkat és valakivé válni, netán feláldozni mindent a mostért, azt kockáztatva, hogy a jövőben megbánjuk tettünket?
A regény első fele erre a négy kérdésre alapoz némi extra tragédiával fűszerezve, míg a második hányadban a döntések következményei kerülnek terítéke, jelezve, nincs jó vagy rossz döntés, csak döntés.

Az, hogy ennyire rébuszokban beszélek, nem véletlen. Cage és Eva kapcsolatában számtalan spoileres esemény játszik közre, nem kis jelentőséggel. Minden mindennel összefügg, kihatással van.
Eva hatványozottan nehéz helyzetbe kerül, egyszerre éli meg a mennyet és poklot, miközben a múlt démonai magukkal ragadják... Akárcsak Cage-et (akit emiatt meg is csapkodtam volna egy bizonyos ponton). Kapcsolatuknak tehát órási próbatétellel kell megküzdenie, méghozzá három fázisban: együtt, mégis külön- külön-külön, de akarva egymást.

Ahogy korábban említettem, a Te vagy nekem a reményben épp azt a gyorsaságot és átmenet nélküliséget hiányoltam, ami itt abszolút megjelenik. Végre tartalmat, s vele együtt mélységet kap Eváék szerelme - ami állítom, ebben a formában ezerszer szenvedélyesebb, mint puszta testiségtől... Persze abból sincs hiány, a kémia továbbra is baromi jól működik, csak úgy pattognak a szikrák a páros között, csakhogy kiegészül küzdelemmel, tettekkel, valódi érzelemnyilvánításokkal.

Mindent egybevetve imádtam ezt a részt: sírtam, nevettem, izgultam, olvadoztam. És ha beszélhetnék a spoileres dolgokról, akkor azt is elárulnám, mennyire cuki volt Cage bizonyos szerepben. Ehelyett csak annyit mondok: Hello, farm! Hello, cowboy lét!
Ui.: Cage York, vegyél feleségül!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Cage

Kedvenc jelenet: Cage küzdelme, és a zongorás rész

Negatívum: amikor Cage önérzetes gyerekként viselkedett

Borító: 5/4
Sorozat: Sea Breeze sorozat 5. része (de elég hozzá a 3. kötetet olvasni)
Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Sea Breeze sorozat szereplőit. Minden állomáson találtok egy szófelhős képet, mely egyetlen idézetet tartalmaz; nincs más dolgotok, mint kitalálni ki mondhatta és a keresztnevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha mind a hét névvel megpróbálkoztatok, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/17 Kelly & Lupi olvas
11/18 Angelika blogja
11/19 Dreamworld
11/20 Kristina blogja
11/21 CBooks
11/22 Deszy könyvajánlója
11/23 Könyvvilág

Abbi Glines - Te vagy nekem a jelen

Abbi Glines nagysikerű Sea Breeze sorozatának immár a negyedik része jelenik meg a könyvfesztiválra a Maxim Könyvkiadó gondozásában Te vagy nekem a jelen címmel. Ebben a részben Marcus húgocskája, Amanda kerül nehéz helyzetbe, mert nem másba szerelmes évek óta, mint a rossz hírű Preston Drake-be, a bátyja legjobb barátjába.Kövessétek végig a hat állomásos turnét, és nyerjétek meg a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.

Abbi Glines: Te vagy nekem a jelen

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617336
Oldalszám: 350 oldal
Fordító: Sárossy-Beck Anita

Fülszöveg:

Preston Drake vonzó és megnyerő, ráadásul egy igazi rosszfiú. Nem okoz neki gondot, hogy bármelyik nőt az ujjai köré csavarja, és ezt ki is használja. Tipikusan olyan srác, akitől egy okos lány távol tartja magát. De valóban ez az igazi énje? Amanda Hardy szíve már egy jó ideje vadul dobog a bátyja haverjáért, Prestonért. De a lány azt kívánja, bárcsak ne remegnének meg a térdei minden egyes alkalommal, amikor meglátja a fiút. Gyűlöli, hogy a szíve őrült iramban kezd verni, valahányszor Preston megereszt felé egy mosolyt. Nem tud ellenállni neki. Az ismerősök aggódva figyelik az eseményeket. Senki sem akarja, hogy együtt legyenek. Sem Amanda bátyja, Marcus, akinek a házassága lassan menthetetlenné válik, sem Preston haverjai. Túl sokat tudnak a srác sötét oldaláról. Még maga Preston is tudja, hogy nem elég jó a lánynak. Mindennek ellenére Amanda mégis úgy érzi, több van amögött, amit Preston mutat a világnak, és elhatározza, felfedi, milyen titkok rejtőznek a csábító, kék szemekben – titkok, amelyek megmagyarázhatnák a tetteit. Titkok, amelyeket Amanda talán nem lesz képes megbocsátani. A veszélyes vonzalom nem múlik el, és ezt sem Preston, sem Amanda nem tagadhatja le.

Saját véleményem:

Abbi Glines olyan nekem, mint egy drog. Évente egyszer-kétszer (minimum) szükségem van rá. És bár minden alkalommal elmondom, hogy nem a legjobb szerző, nekem mégis minden történetével el tudja adni magát. Látom a hibáit, sokszor még bosszankodom is rajtuk, hogy aztán a következő oldaltól úgy elmerüljek a sztoriban, mintha mi sem történt volna.
Itt is ez történt. Vagyis pontosítok, a regény második fele hozta a megszokott színvonalat, míg az első ámulatba ejtett.
Egyrészt nem győzök elég hálás lenni a fordítóváltás miatt, jót tett a szövegnek, másrészt pedig a cselekmény, illetve a szereplők is robbantottak.

A történet középpontjában Marcus ártatlan hugicája és legjobb barátja áll.
Amanda titkon évek óta epekedik a minden nőt megdöntő Preston után, még legpiszkosabb fantáziái is róla szólnak; leghőbb vágya pedig, hogy egyszer a srác vegye el a szüzességét. Ám amikor ez bekövetkezik, az minden, csak nem álomszerű. Preston alkoholmámorosan egy raktárban, dobozok tetején teszi magáévá, de még ez is eltörpül a hogyan mellett. Együttlétük finoman szólva is a hivatásosok kimondatlan szabálya szerint zajlik... A tény azonban, hogy az akció után Preston kisétál, majd úgy tesz, mintha mi sem történt volna, felzaklatja a lányt.
Ez a fajta merész kezdet kellően drámai, nyers, sokkoló, egyszersmind figyelemfelkeltő. Minden lány számára fontos és emlékezetes az első alkalom, szeretünk hozzá különböző álmokat, ábrándokat társítani, csakhogy a valóság sokszor eltér ettől, és tulajdonképpen ezt vágja olvasója képébe Abbi Glines is. De éppen ettől lesz életszerű az egész. Na meg izgalmas, hiszen adott a kérdés, egy ilyen alkalom után miként lehet szeretni valakit, aki azt művelte velünk, amit, lett légyen bármilyen mentsége rá.
A regény első felében szépen körbejárjuk  ezt a szálat, mialatt párhuzamosan mellette kialakul egyféle alapkapcsolat a főszereplők között is, ami tökéletes táptalajt kínál a későbbi bonyodalmaknak, vagy a keményebb témáknak. Mert bizony az írónő Prestonnal nem mindennapi témá(ka)t kapirgál meg.
Véletlenül sem szeretnék spoilerezni, annyit viszont elárulhatok, hogy Preston morálisan megkérdőjelezhető dolgot űz, ami első és második - de még sokadik - látásra is elítélendő, de legjobb esetben is szemöldökemelő. Aztán érkezik egy magyarázat, ami ugyan nem menti fel, ám szokás szerint borít mindent, és beindítja az olvasó agyát.
Nem szeretnék belebonyolódni, mindenkinek magának kell eldöntenie, miként könyveli el a végeredményt, de az biztos, hogy a véleményemtől függetlenül értékelem, hogy Abbi bele mert tenyerelni ilyesmibe. Csupán azt sajnálom, hogy nem mélyesztette el jobban a dolgot, mert lehetett volna ez több egyszerű limonádénál.

A Te vagy nekem a jelen tipikus se veled-se nélküled történet. A páros között eszméletlen kémia feszül, szóban és tettekben is jól működnek - mindegy, hogy ölik vagy csókolják egymást -, mégis vannak akadályok, amik meggátolják őket a kiteljesedésben. Persze ettől még sisteregnek azok a lapok... Az ártatlan, burokban nevelkedett jókislány, és a szegény rosszfiú páros mindig nyerő. Az meg már csak hab a tortán, hogy mind a ketten szerethetőek.
Mindent egybevetve tehát úgy gondolom, azok, akik szeretik Abbi Glines stílusát, ebben sem fognak csalódni. Szórakoztató limonádé, helyenként némi fanyar ízzel, ámde sok szenvedéllyel, régi ismerősökkel, nyár illattal fűszerezve. Bevallom, én sokkal jobban élveztem Mandáék bonyodalmait, mint Cage-ékét, annak pedig különösen örültem, hogy ebben a részben minden eddiginél jelentősebb szerep jutott a korábbi párosoknak - jó volt látni, ki hol tart.
Egyedül a fináléval nem vagyok kibékülve, nekem az kissé összecsapottnak tűnik, és maradtak olyan aprócska szálak, amiket elvarratlannak érzek - bár az írónőt ismerve, gyanítom később a függő kérdéseimre is kapok választ.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Manda, Preston és a testvérei

Kedvenc jelenet: volt néhány

Negatívum: összecsapott befejezés

Borító: 5/4
Sorozat: Sea Breeze sorozat negyedik kötete, de önállóan is olvasható

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Abbi Glines meglehetősen termékeny szerző, számos édesen romantikus sorozattal kényeztette már olvasói lelkét. De vajon sikerül-e ráismernetek egy-egy szériára a blogturné hat állomásán közreadott nyomok alapján? A főszereplő srácok nevei alapján a sorozatok elnevezéseit várjuk a válaszokban. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Melyik sorozatban szerepelnek az alábbi srácok?
West | Gunner | Brady

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/20 Angelika blogja
04/21 Kelly & Lupi olvas
04/22 CBooks
04/23 Dreamworld
04/24 Könyvvilág
04/25 Deszy könyvajánlója

Madeleine Roux - Sanctum

Dan, Abby és Jordan visszatérnek egy újabb borzongató történetben! Vajon, hogyan változtatta meg őket mindaz, amit az első kötetben átéltek? Mit kezdhetnének a megválaszolatlan kérdésekkel? Hogyan tudnának csak egyszerűen továbblépni?
Ezekre a kérdésekre keresi a választ a Blogturné Klub is a négy állomásos turnénkon. Ha ügyes vagy a játékunkon, megnyerheted a Maxim Könyvkiadó által felajánlott Madeleine Roux: Sanctum ​– A rejtélyes társulat három nyeremény példányának egyikét.

Madeleine Roux: Sanctum

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617565
Oldalszám: 352 oldal
Fordító: Beck Anita

Fülszöveg:

Dan, Abby és Jordan olyan dolgokat élt át a New Hampshire Egyetem nyári táborában, ami egy életre szóló traumát jelentett mindhármuknak. Ez az élmény rányomja bélyegét Abby és Dan kibontakozó szerelmére is. Mindannyian próbálnak túljutni a gyötrelmes emlékeken, de a múlt még mindig kísérti őket.
Bármennyire is szeretnének továbblépni, rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt, és valaki eltökélten igyekszik fenntartani bennük a rettegést azzal, hogy titokzatos fotókat küld nekik egykori vándorcirkuszi jelenetekről. Úgy tűnik, az egyetlen esélyük, hogy megszabaduljanak a nyomasztó érzéseiktől, ha visszatérnek Camfordba, a New Hampshire Egyetemre, és feltárják a Brookline elmegyógyintézet múltját, valamint magyarázatot találnak Daniel Crowford igazgató őrült kísérleteire.
Megérkezésük után rádöbbennek, hogy a fotók létező helyszíneket ábrázolnak, sőt, az egyetemi kampusz területén hosszú évek óta most először állítanak fel egy hasonló vándorcirkuszt. Dan és barátai saját maguk fedezik fel a várost – elhagyatott házakban rejtett titkok után kutatva. De az intézet félelmetes múltja sokkal több szálhoz elvezet, mint azt gondolnák. És ez még csak a borzalmak kezdete…

Saját véleményem:

Madeleine Roux megcsinálta! Kijavította (majdnem) minden hibáját, amit az első rész során sérelmeztem, és egy rejtélyesen hátborzongató folytatást kínált. Ennek köszönhetően kezdeti vonakodásom is igen hamar elpárolgott, átadta helyét izgalommal vegyes kíváncsiságomnak.
Bevallom, nem gondoltam, hogy a lagymatag sorozatnyitó után a szerző képes lesz előnyt kovácsolni korábbi gyengeségeiből, de egy ütemes kezdéssel egyből a könyvhöz ragasztott.

Dan, Abby és Jordan néhány hónapnyi - látszólagos - nyugalom után megint visszacsöppen a rémálomba, mely tulajdonképpen sosem hagyta őket békén. A Brookline-on átélt trauma mindegyikőjükben mély nyomott hagyott, hiába próbáltak meg elszakadni tőle és távolságot tartani egymástól. Ám amikor Felix édesanyja arra kéri Dant, látogassa meg pszichiátrián kezelt fiát, újra működésbe lép az egész. Fenyegető üzeneteket kapnak egy széttépett fotó hátuljára írva, ráadásul maga Felix is azt kéri, folytassák a nyomozást. A különféle jelek és üzenetek pedig hova máshova is űzhetnék a csapatot, mint rémálmaik helyszínének közelébe? Más választásuk nem lévén, a srácok visszatérnek Camfordba, hogy magyarázatot találjanak, és feloldozást kapjanak.

Régi helyszín, régi rejtély, új köntösbe burkolva.
Az alapfelállás többé-kevésbé ugyanaz, mint korábban: Danék kísérteties üzeneteket kapnak, míg életük veszélyben forog. Ami más, az a felfokozott hangulat, a megnövekedett tét, és a főgonosz személyének ismerete. Na, meg a tudat, hogy valóban az életük a tét, nem csak a képzeletük űz velük csúf tréfát. És pontosan ez a keverék kellett ahhoz, hogy a szerző megvegyen magának.
Ezúttal valóban sikerült borzonganom. De még mennyire! Nagyon jól működtek a különféle hangulati elemek: elhagyatott házak, pszichiátria, megszállt diákok, félelmetes temetői kép, és a cirkusz. Utóbbi különösen nagy hangsúlyt kap, mind vizuális, mind írott formában. A könyv tele van régi, vándorcirkuszi képekkel, amik, nos hiába ártatlanok, mégis rémisztően festenek. Jómagam legalábbis irtózom tőlük. A mai csillogó-villogó utódaikkal szemben a régiekben van valamiféle sötétség, misztérium; szenvedést, bánatot sugároznak (elég csak a Vizet az elefántnakra vagy a Leányrablás Budapestenre gondolni). És minek után a vándorcirkusz a történetben is visszaköszön, irtózattal és riadalommal követtem a történéseket.

Maguk a szereplők egyébként nem változtak sokat, a személyiségeik és a kapcsolati felállásaik is ugyanolyanok, mint korábban, csak a történések és minden egyéb függvényében már nincsenek annyira előtérbe helyezve a hétköznapi problémáik. A nyomozás, a magyarázat kutatása, és a rémisztő események már annál inkább. Úgyhogy a sorozat határozottan jó úton halad afelé, hogy az utolsó részben azzá váljon, amit elvárok egy ilyen típusú könyvtől. A Sanctum nem tökéletes, vannak lassabb részei, ám sokkal színvonalasabb, izgalmasabb, rémisztőbb és rejtélyesebb, mint az Asylum.
Én a magam részéről most már kíváncsian és reménykedve várom, hogyan is zárul Danék kálváriája.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Felix

Kedvenc jelenet: találkozó Felix-szel

Negatívum: a cirkusz - frászom volt tőle :D (bár ez ebben az esetben nem negatívum)

Borító: 5/4
Sorozat: az Asylum sorozat 2. része
Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Ezúttal nyereményjátékunkkal a cirkuszok történetébe kalauzolunk titeket! Minden állomáson találtok egy képet egy híres múltbéli mutatványosról, a bejegyzésben pedig nevének betűit rejtettük el. Nincs más dolgotok, mint rájönni, kit ábrázol a kép. 

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10.23 Kelly & Lupi olvas
10.25 CBooks
10.27 Dreamworld
10.29 Deszy könyvajánlója

Jamie McGuire & Teresa Mummert - Édes semmiség

Jamie McGuire már igazán a Blogturné Klub szívéhez nőtt az évek során, így nem volt kérdés, hogy az Édes semmiség sem hiányozhat a palettánkról!

A Maxim Kiadó könyvével ezúttal négy turnétag indult négy állomásos turnéra, hogy mi is megtudjuk, pontosan mi is történt Averyvel és Josh-sal.

Ha Te is velünk tartasz, a beszámolókon kívül a könyv egy példányával is gazdagabb lehetsz.

Jamie McGuire & Teresa Mummert: Édes semmiség

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617664
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Beck Anita

Fülszöveg:

Avery és Josh egy közösen átélt tragikus baleset után egymásba szeret. Együttlétüket a múlt árnyai fenyegetik, de szerelmüket ez sem szabhat gátat, viszont amikor kiderül, hogy mindez csak álom volt, erősen kell harcolniuk, hogy valósággá váltsák...

Saját véleményem:

Éreztétek már úgy, hogy egy regény egyszerre sok és kevés? Az Édes semmiség számomra pont ilyen élmény volt. Mindazonáltal nem könnyű beszélni róla.
Sokat gondolkoztam azon, mit és legfőképpen hogyan is írhatnék róla, de még mindig nem tudom. Nem tudom, mert ott zümmög bennem az utolsó 10%, ami az első kilencvenet új megvilágításba helyezi. Ebből kifolyólag bármi, amit mondok, mondhatok, csak féligazság. Ám minthogy a csattanókat nem lőhetem le, mégis kénytelen vagyok arra szorítkozni.

Az Édes semmiség javarészt átlagos romantikus, párkapcsolatközpontú regény, mely két nehézsorsú fiatal egymásratalálását mutatja be. Amitől más, mint a többi ehhez hasonló sztori, és ami tulajdonképpen az egyik nagy előnye is, az az, hogy nem engedi el a páros kezét a boldog egymásratalálás után, hanem végigkíséri őket a Happy End utáni hullámhegyek, -völgyek tengerén.
Avery és Josh egy közös baleset miatt keveredik közelebbi kapcsolatba, melyben a sérült sörgősségis nővért, az egyéjszakás kalandok Tangakirálya menti meg. S noha a lány tisztában van a mentős srác nővérke-döngetős múltjával, mégis enged neki, randizni kezd vele.
Valószínűleg nem lövök le nagy poént azzal, ha elárulom, mind a ketten beleszeretnek a másikba; Avery félreteszi negatív gondolatait a mentősről, míg a Tangakirály megszelidülve lehorgonyoz mellette.

Alapvetően nyugodtan kijelenthetjük a szerzőpáros igen klisés elemekkel operált. Persze önmagában ezzel nincs gond, attól hogy valami klisés, még lehet jó. Engem azonban nem sikerült megnyerniük. Legalábbis nem teljesen.
Hiába szerettem Avery és Josh románcának alakulását, sokszor túl gyorsnak, irreálisnak éreztem. Amikor végre összehoztak egy-egy cuki randit, és beindult valami érdekes párbeszéd vagy esemény, vége lett a fejezetnek és a váltásban már totál más zajlott.
És itt jön képbe a bejegyzésem nyitánya. Ekkora terjedelemhez képest túl sok volt a történés, túl gyorsan és sterilen követték egymást a randik-hétköznapi teendők, majd később ugyanilyen hirtelenséggel éltük át a fontosabb kapcsolati lépcsőfokokat.
Félre ne értsetek, nem rossz ez, csupán nem átütő. Egyszerű egyszer fent, egyszer lent típusú romantikus sztori, amit a főszereplők munkahelyei és barátai színesítenek meg. Na, meg a szerzőpáros stílusa.
Mind Jamie, mind Teresa remek narrátor, olvasmányos a stílusuk. Ráadásul baromi egyformák - nem a narrált karaktereik hangja, hanem a szerzői szintjük. Jó néhány fejezeten át merengtem azon, vajon Avery-t  vagy Josh-t keltette-e életre Jamie, de nem tudtam rájönni, mind a kettőben éreztem a hangját. Nem véletlenül! Ugyan Avery-t Jamie, Josh-t pedig Teresa narrálta, mind a ketten bele-beleírtak a másik fejezeteibe.
Ezzel együtt töredelmesen bevallom, a hirtelen pálfordulásával, papucsságával együtt is jobban szerettem a Josh fejezeteket.

Ami pedig az utolsó 10%-ot illeti, az őrjítő és brilliáns is egyben. Hihetetlen, micsoda csavarokat vitt bele ez a két nő! Még a csavar csavarjának is csavarja van! Megjegyzem, ennek következtében sikerült is elvesztenem a fonalat, úgyhogy most itt állok értetlenül, nem tudva, mi is történt, minthogy Teresáék "elfelejtették" befejezni könyvüket.
Mindent egybevetve, az Édes semmiség egy csipetnyi csodával fűszerezett hagyományos romantikus sztori, mely nem csupán az ismerkedést mutatja be, hanem végigkíséri olvasóját a boldog végkifejletet követő keserédes állapoton. 

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Deb, Josh

Kedvenc jelenet: roncstelepes és karácsonyfás randi

Negatívum: a befejezetlenség, és a gyors, daráló lépték

Borító: 5/5 (Nirvana 2.0)

Nyereményjáték

A főszereplőnk munkája minket is megihletett, mert nem tagadjuk: imádjuk a kórházas sztorikat!

Mostani játékunkban nincs más dolgotok, mint a jelenetfotók alapján kitalálni, melyik kórházas sorozatokra gondoltunk.

Minden állomáson egy kép, minden állomáson egy helyes megoldás, a végén pedig összesen 3 nyertes egy-egy saját Édes semmiség példánnyal. Ugye jó üzlet?

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/06 Szembetűnő
10/08 CBooks
10/10 Deszy könyvajánlója
10/12 Dreamworld

Rebecca Donovan - Mi lenne, ha...

Milyen lehet, ha másodszor is először találkozol a lánnyal, aki tetszik? De vajon tényleg ő az?  A “Mi lenne, ha” kérdések pedig ott motoszkálnak a fejedben…
November 14-e és 22-e között a Blogturné Klub tagjai is végigjárják ezt az utat Callel, rengeteg kérdéssel és rejtéllyel, meg egy sor emlékkel, ami csak még több kérdést szül. Tarts velünk Te is, nem semmi kaland lesz!

És ha ügyesen játszol velünk, a What If - Mi lenne, ha c. könyv három példányának egyike is a Tiéd lehet!

Rebecca Donovan:What If - Mi lenne, ha...

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616865
Oldalszám: 400 oldal
Fordító: Beck Anita

Fülszöveg:

Mi történne, ha kapnál egy második esélyt, hogy megismerkedj valakivel? Cal Logan döbbenten ismeri fel Nicole Bentley-t egy kávézóban, több ezer mérföld távolságra szülővárosuktól. Egy éve együtt érettségiztek, és azóta senki sem hallott a lányról. Csak éppen ez a lány mégsem Nicole. Külsőre pontosan úgy fest, mint Cal gyerekkori nagy szerelme, de a neve Nyelle Preston, és fogalma sincs, hogy kicsoda Cal. Nyelle személyisége szöges ellentéte Nicole-énak. 

Calben ellenállhatatlan vonzalom támad a lány iránt, és teljesen belehabarodik. Nyelle azonban rendkívül titokzatosan viselkedik. Cal pedig minél inkább rájön, hogy mit rejteget, annál kevésbé akarja tudni az igazságot. Amikor a múlt titkai a felszínre kerülnek, és összecsapnak a jelennel, egyetlen dolog teljesen világossá válik: semmi sem az, aminek látszik.

Saját véleményem:

Rebecca Donovan Lélegezz! trilógiája után nem is volt kérdés, írjon bármit az írónő, nekem azt olvasnom kell. A Mi lenne, ha... - ba úgy vágtam bele, hogy nem olvastam utána, miről is szól, mert ha egy szerző már bizonyított a szememben, akkor számomra nagyjából mindegy a tartalom, szeretek sodródni az árral. Persze azért voltak elképzeléseim, de tekintve, hogy a borítós hölgyeményt egy spanyol tangótáncosnak néztem, finoman szólva is mellé lőttem. Pedig a kép tényleg illik a sztorihoz.

"Ha úgy teszel, mintha nem történt volna meg, attól még nem fog eltűnni."

A Mi lenne ha... négy gyerekkori barát közös történetét dolgozza fel, mely egyszerre halad a jelenben, és a múltban.
Calt, Richelle-t és Rae-t kiskoruktól kezdve szoros barátság fűzi össze, ebbe a kötelékbe csöppen a trió utcájába költöző Nicole. A négyessé bővülő csapat ettől kezdve sülve-főve együtt lóg, de aztán évekkel később Richelle elköltözik, Nicole pedig maga mögött hagyva a többieket, a gimi elitcsapatához csapódik, majd nem sokkal később ő is felszívódik.
Rae és Cal tehetetlenségükben beletörődnek egykori barátaik elvesztésébe, noha Cal képtelen túllépni a Nicole iránti eltitkolt érzésein... így amikor egy fősulis buli után belebotlik plátói szerelmébe, cseppet meglepődik. Csakhogy azt a lányt egészen máshogy hívják, és a külső egyezések ellenére Nyelle szöges ellentéte Nicole-nak.

A cselekmény e köré a szituáció köré építkezik, s mindvégig a Nicole-Nyall rejtély áll a középpontjában. Calben folyamatosan ott motoszkál a kétely, s a látottak ellenére úgy érzi, mégiscsak Nicole-t sodorta útjába az élet. Ám ahelyett, hogy ajtóstul rontana a házba, lassú víz partot mos elv alapján hagyja az eseményeket saját ütemükben sodródni. Vele együtt pedig kénytelenek vagyunk mi is türelmesen várni, ami elég idegőrlő folyamat, tekintve ennek hosszúságát.

A fejezetek szerkezetileg két részre tagoltak, akárcsak az események. Az egyik szál a múltba nyúlik vissza, melyet a fejezetek végén lévő Nicole vagy Richelle szemszögű visszaemlékezések által próbálhatunk összerakni - amik arra lennének hivatva, hogy megismerjük és átfogóbb képet kapjunk a négyesfogat barátságáról, és annak megromlásáról, ám sokszor inkább csak nagy összevisszaságnak hatnak.
Sokáig reménykedtem benne, hogy majd ilyen módon, egy kis nyomozással és logikázással szép lassan összerakhatom a titkot, mint valami puzzle-t, de nem. Mi több, Rebecca inkább tévútra vitt.
A másik szál pedig értelemszerűen a jelen, ahol a Nyelle és Cal közti kapcsolat kibontakozása kerül fókuszba, kiegészülve a Nicole-Nyelle kérdéssel.

Cal a jelenben egy totál átlagos srác, aki sorra dönti meg a csajokat, míg nem találkozik Nyelle-lel, aki ezt követően Naprendszere középpontjává válik. Közben pedig állandóan ott motoszkál a Nicole-t érintő kérdés a fejében. Lépni azonban nem lép, nem tesz semmit annak érdekében, hogy kiderítse, inkább a mostra koncentrál.
Bevallom, bennem nem hagyott mély nyomott. A hangja kedvelhető volt, de jellemre langyos víz maradt - sajnos Evannel és Jonathannel (Lélegezz trilógia pasijai) az írónő nagyon magasra tette a lécet, amit most nálam nem sikerült megugrania, de még megközelítenie se.
Nyelle-ben viszont rengeteg tűz volt. Néha túl sok is. Becsültem az élethez való hozzáállásáért, és a bátorságáért, de öntörvényűsége olykor túl szélsőséges irányba csapott át, amivel nem igazán sikerült azonosulnom. Együtt ellenben aranyos, szenvedélyes párost alkottak, és nagyon jól kiegészítették egymást. A romantikus pillanataik egyértelműen a sztori csúcspontjait alkotják.

Magáról a rejtélyről nem írhatok, az úgy az igazi, ha végigjárjátok a kijelölt utat, még akkor is, ha az tele van elforgatott útjelzőkkel, mert úgy üt. Nem mondom, hogy maradéktalanul megelégedtem vele, és nem maradtak bennem kérdések, mert az nem lenne igaz. Viszont az érzelmi töltete, na az a földhöz vágott. Ráadásul rengeteg minden került más megvilágításba általa.

Mostanra pedig sikerült rájönnöm, hogy Rebecca Donovan szereti a sérült embereket helyrerakni, és állandó háttérelemként alkalmazza a családon belüli bántalmazás mentális vagy verbális formáját, valamint az őszinte, tiszta barátságot. Ám míg Emmáék esetében a családi bántalmazásra került a hangsúly, addig itt a barátság témaköre a fajsúlyosabb.

Így a végére érve hadd mondjam el, mennyire nem könnyű erről a könyvről írnom, elég vegyes érzéseket hagyott bennem. Katarzist nem okozott, de ettől függetlenül kedveltem. Sokszor belefásultam a lassú kibontakozású eseményekbe, mégis olvastatta magát. Egyik szereplő sem került közel hozzám, mégsem utáltam őket. A kivitelezés lehetett volna jobb is, ám a titok érzelmi töltete nyílként talált a szívembe.

Elsősorban tehát azoknak ajánlom, akik szeretik az írónő stílusát, és a rá jellemző melankolikus történetvezetést, de azok is jó kis olvasmányra lelhetnek benne, akik kedvelik az édes romantikát, és a háttérben lappangó titkokat. A Mi lenne, ha... egy csodaszép kezdetű barátság különböző fázisait mutatja be keserédes csomagolásba burkolva, amin lehet mosolyogni, sírni, reménykedni, izgulni, találgatni, s olvadozni.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Rae

Kedvenc jelenet: az epilógus előtti utolsó jelenet a listával

Negatívum: kivitelezés

Borító: 5/4

Így készült a borító

Mi lenne, ha...

Rebecca Donovan a Mi lenne, ha könyv megjelenése kapcsán egy egész kampányt elindított, amihez most a turné résztvevői is csatlakoznak! 

Az élet tele van Mi lenne, ha kérdésekkel, most mi is elárulunk egyet-egyet a sajátjainkból. 

Az én Mi lenne, ha kérdésem:

Mi lenne, ha fiúnak születek?

Nyereményjáték

Nyelle a történetben imádja az édességet! Úgyhogy most édesszájúak előnyben - finomságok nevét keressük mi is!
Minden állomáson találtok valamilyen nyomot, ami alapján kitalálhatjátok az aznapi nasit - vagy egy képet, vagy az édesség betűit a szövegben elrejtve, esetleg mindkettőt.
A Rafflecopter doboz megfelelő soraiba írjátok be a megfejtést, és ha esetleg nem bírjátok ki a játék után: jó nassolást kívánunk! ;)
A helyes megfejtők között 3 példányt sorsolunk ki a könyvből.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz! A nyerteseket e-mailben is értesítjük, amennyiben valamelyik nyertes nem jelentkezik 72 órán belül, új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/14 Angelika blogja

11/15 MFKata gondolatai

11/16 Deszy könyvajánlója

11/17 Kelly & Lupi olvas

11/18 CBooks

11/19 Zakkant olvas

11/21 Dreamworld

11/22 Kristina olvas
11/23 Könyvszeretet

Madeleine Roux - Asylum

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg Madeleine Roux: Asylum - A bolyongó lélek című könyvét, mely az Asylum sorozat első része. Hidegrázós, kísérteties, félelmetes történetről van szó, ami a young adult kategóriában ritkaságnak számít. 

Ha van merszed belevágni, kísérd végig a hat állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét. Borzongásra fel!

Madeleine Roux: Asylum - A bolyongó lélek

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616490
Oldalszám: 350 oldal
Fordította: Beck Anita

Fülszöveg:

A New Hampshire Egyetem nyári kurzusa a tizenhat éves Dan Crawford számára több mint egy nyári tanfolyam – valóságos mentőövet jelent a fiúnak. A gimnáziumban kiközösített Dan alig várja, hogy végre új barátokat szerezhessen az érettségi előtti utolsó nyári szünetben. New Hampshire-be érkezése után azonban megtudja, hogy a nyári kollégium épületét egykor elmegyógyintézetként használták, ráadásul nem is akármilyen betegeket kezeltek ott; kivétel nélkül minden kezelt pszichopata bűnöző volt.

Dan újdonsült barátaival, Abbyvel és Jordannel felfedező útra indul a nyugtalanító kollégium alagsorában lezárt titkos épületszárnyban, ahol hamar rájönnek, hogy nem véletlenül kerültek mindhárman épp oda. Lassacskán felfedik az intézet félelmetes múltjának titkát, miközben néhány titok nem véletlenül nyílik meg előttük a feltáratlan múltból.

Saját véleményem:

Az Asylum szerelem volt első látásra. Ahogy megpillantottam a borítóját, tudtam, hogy nincs mese, meg kell ismerkednünk, a történet fülszövege pedig csak méginkább megerősített ebben az elhatározásomban.

Imádok borzongani – még akkor is, ha az a típus vagyok, aki eltakart szemmel kukucskál egy-egy ijesztő filmjelenetnél. De hát ilyen az ember: hajtja a kíváncsiság és az adrenalin. A kísértetjárta, régi házakban pedig egyébként is van valami hátborzongatóan vonzó, hívogató. És ha történetesen egy korábbi elmegyógyintézetről van szó, akkor a para- és izgalom faktor az egekbe szökik – legalábbis az enyém biztosan. Hisz gondoljunk csak bele, akár hiszünk a bolyongó, két sík közt ragadt lelkekben, akár nem, ezek az épületek árasztják magukból a régmúlt történeteket, a falaikba ivódott érzéseket. Így hát, ha egy regény fülszövegében olyasmit olvas az ember, hogy egy többhetes, nyári kurzus színhelye egy régi elmegyógyintézet lesz, ahol egykor veszedelmes pszichopatákat kezeltek, akkor az a hozzám hasonló borzongásra vágyó, esetleg túlvilági dolgokért epekedő lelkek számára felhívás keringőre.

Mindennek tekintetében már most szeretném leszögezni, aki ide-oda repdeső, tejfehér árnyakra, hideg fuvallatra, rothadás szagára, és hasonló dolgokra számít, gyorsan felejtse el. Az Asylum nem egy általános értelemben vett kísértet sztori. Ez az elme játszmája.   

Az alaptörténet szerint Dan, és még jó néhány diák a világ minden tájáról New Hampshire-be érkezik egy néhány hetes nyári kurzusra, melynek egy régi elmegyógyintézet ad otthont. Dan már az első napon szerez magának két barátot, a gyönyörű és vakmerő Abby, valamint a kissé különc, matekzseni, Jordan személyében.

A kollégiumban hőseink hamar rábukkannak egy lezárt ajtóra, mely tiltott terep a diákok számára. Persze több sem kell nekik, úgy döntenek, az éjszaka leple alatt felfedezik az egykori intézet elszeparált részeit, ahol mindenféle hátborzongató dolgokra, képekre bukkannak, melyek ettől kezdve beleszövődnek életükbe. Míg Dan figyelmét az intézet egykori igazgatója kelti fel, addig Abby-t egy rémisztő kislány babonázza meg. Nem véletlenül.

Az első oldalaktól kezdve érezhető, hogy itt bizony valami szörnyűség fog történni, erre utal a nem szokványos helyszín, a mindenféle apró jel, és a Dan által beköltözéskor talált fotó is.

A srácok nyomozása eredményeként szép lassan összeáll és értelmet nyer előttünk az egykori intézmény célja, megismerjük a falai közt zajló kegyetlenségeket, s a páciensek bizarr múltját, melyek együttese csak még félelmetesebbé és nyomasztóbbá teszi a légkört. Te meg várod, mikor jön el az a pont, amikor olvasás közben hátratekintgetsz, nem áll-e mögötted valaki, és parázol, miért nyikorog hirtelen minden körülötted. Csakhogy mindhiába.

Az írónő megteremtett egy nagyon jó kis alapot, tele milliónyi lehetőséggel, de valahogy nem sikerült akkorát robbantania, mint az a körülményeket tekintve elvárható lett volna. Sok esetben azért, mert túlhúzta a fiatalok közt alakuló kapcsolati szálakat. Szeretett volna valami ijesztőt alkotni, és közben kibontakoztatni egy hétköznapi vonalat is. Ennek pedig az lett a vége, hogy megrekedt egy köztes határon, minthogy se egyik, se másik oldalra nem sikerült elbillennie.

A történet háromnegyedében végig ott lappangott a megoldásra váró rejtély, sorra bukkantak fel az újabbnál újabb jelek, ám amikor Dan belelendült volna a nyomozásba, akkor Abby vagy Jordan előállt valami hétköznapi hülyeséggel, elterelve a figyelmet a misztikus vonalról. És Vica versa.

A karaktereket illetően se Abby-t, se Jordant nem igazán sikerült a szívembe zárni. Kissé kiismerhetetlen, kusza figurák hatását keltették, akiknek az áprilisi időjárásra hajazó tetteiket, hangulatingadozásaikat nem is mindig értettem. Ennek legfőbb oka, s egyben a mű több pontjára is jellemző kidolgozatlanság volt. Számos kérdés merült fel bennem velük, és úgy egyáltalán ezzel az egész, sántikáló kurzussal kapcsolatban is, melyek többségénél még nem adtam fel a reményt, hogy választ kaphatok rájuk. Bízom benne, hogy a folytatásokban fény derül némelyek tetteire.

Ami viszont határozottan tetszett, az könyv utolsó negyedében megjelenő pszichés vonal. Egészen addig az Asylium egy kicsit hátborzongató, kísértettörténetnek indult, a szokásos rémisztő elemekkel megfűszerezve: felbukkanó képek itt, kalligrafikus írással bedobált levelek ott, ijesztő rémálmok, és gyilkosságok a kollégium falain belül.
Álmomban nem gondoltam arra, hogy az írónő végül előáll egy olyan húzással, ami tulajdonképpen minden addigi eseményt megkérdőjelez, vagy legalábbis új megvilágításba helyez.
Nem szeretném lelőni a poént, így csak annyit mondok, a történet egyik szereplőjének van egy titka, mely jócskán megedzi az olvasó elméjét is. Tulajdonképpen onnantól válik izgalmassá és egyedivé a történet, hogy erről tudomást szerzünk. Hisz elveti bennünk a kételkedés magvait.

Vajon valójában az történik, amit látunk, vagy becsap a szemünk? Az álmok nem is álmok, hanem emlékek? Netán maga a valóság?  

Mindennek tetejében az események láncolata is kétirányba ágazik. Esélytelen eldönteni, hogy mi igaz, és mi nem. Ki hazudik, ki mond igazat. De legfőképpen az egyes személyek valódi kiléte ad okot agyalásra.

Dan csak magára számíthat, ha meg akarja tudni, milyen összefüggés van az intézet egykori, szadista igazgatója, a Szobrász néven elhíresült pszichopata gyilkos páciens, a mostani gyilkosságok, a fenyegető üzenetek, önmaga nem ismert múltja, és az egyes diákok/tanárok/városlakók furcsa viselkedése között.

A kis elmejátékért, és annak fordulatos, s meglehetősen ravasz kivitelezéséért mindenképp pluszpont jár a szerzőnek, akárcsak a titkos folyosókon, cellákban való, hangulatos bolyongásokért. Ha már a borzongást nem tudta belőlem kiváltani, azért jócskán sikerült meglepnie. Kíváncsian várom a folytatást, mert tudom, hogy ez csak egy fantombefejezés volt. Az igazi játék még csak most kezdődik.

Mindent egybevetve, az itt-ott vérző sebei, és kidolgozatlanságai ellenére az Asylum érdekes olvasmány, ami egy egészen új megközelítésből igyekszik a bolyongó lelkek témáját feldolgozni.

Borzongani a szellemek miatt ugyan nem fogsz, a kegyetlenség miatt már sokkal inkább, de egy jó kis pszichés tornában azért részed lehet. Kicsit olyan ez a könyv, mint a PLL, az Álomháború, és a Fekete madarak árnyékában keveréke. 

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Dan

Kedvenc jelenet: miután Dan átveszi szülei csomagját

Negatívum: kidolgozatlanság

Borító: 5/4

Tetszett? Vidd haza!

Lobotómia

A lobotómia az agy elülső részének, a homloklebenynek az effektív megsemmisítését jelenti. Az eljárás személyiségváltozással, vagy szellemi leépüléssel jár. Régebben skizofrénia, krónikus depresszió illetve szorongások kezelésére használták.

Walter Freeman, Amerikában kifejlesztett egy módszert, melynek során a könnycsatorán keresztül tárta fel az agyat. Az eljárás során egy jégcsákányhoz hasonlatos eszközt szúrnak az ember szemgödrébe, majd egy kalapács segítségével átütik a szemgödör felső, vékony csontrétegén. Ezután a jégcsákány-szerű alkalmatosságot ide-oda rángatják, így elpusztítva az agy megfelelő részét. Freeman enyhe tünetekre panaszkodó betegeken is alkalmazta a procedúrát, és azzal reklámozta magát, hogy ezt az igen egyszerű eljárást akár az orvosi rendelőben is végre lehet hajtani. Azt vizionálta, hogy egyszer majd olyan elterjedt lesz, mint a fogtömés.

Érdekesség:

Rosemary Kennedy, John F. Kennedy elnök húgán lobotómiát hajtottak végre, mert az apjuk arról panaszkodott a háziorvosnak, hogy a 23 éves lánynak hangulatváltozásai vannak, és élénken érdeklődik a férfiak iránt. A műtétet maga Freeman hajtotta végre. A várt hatás helyett azonban a procedúra után Rosemary szellemileg visszafejlődött, vizeletét nem tudta visszatartani, órákig bámulta a falat szó nélkül, és amikor beszélni próbált, érthetetlen gagyogás hagyta el ajkait.

Még több, pontosabb és valósághűbb képért kattints ide.
(Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas képeket láthatsz, ha megnyitod a linket! Csak erős idegzetűeknek!)

forrás

Nyereményjáték

A játék ezúttal nagyon egyszerű. Minden állomáson egy-egy pszichiátriai betegség nevét rejtettük el, amit a kiemelt betűk összerendezésével fejthettek meg. Minden állomás megfejtését a rafflecopter doboz vonatkozó sorába kérjük beírni.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/29 Tekla könyvei - A sorozatról
10/31 Dreamworld - Lobotómia
11/03 Kelly c Lupi olvas
11/05 Könyvszeretet
11/07 CBooks
11/09 Deszy könyvajánlója