Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634578383
Oldalszám: 488 oldal
Oldalszám: 488 oldal
Fordító: Hrabovszky Dóra
Fülszöveg:
A sors ismétli önmagát?
Calla Fletcher kétéves volt, amikor az édesanyja vele együtt elmenekült az alaszkai vadon és az elszigetelt vidéki életmód kihívásai elől, és elhagyta Calla apját, Wren Fletchert. Calla sosem nézett vissza, és huszonhat évesen a mozgalmas torontói életen kívül nem ismer mást. Amikor azonban az apja felveszi vele a kapcsolatot, és tudatja, hogy súlyos beteg, a lány tudja, hogy ideje megtennie a hosszú utat a határmenti elhagyatott kisvárosba, ahol született.
Calla szembenéz a mászkáló vadakkal, a különös nappali órákkal, az elképesztő bolti árakkal, és időnként még – szent ég! – a kinti pottyantós vécével is, cserébe, hogy megismerhesse az apját: a férfit, akivel a rengeteg hibája ellenére is újra törődni kezd.
Ám miközben nagy küzdelmek árán igyekszik hozzászokni a sarkközeli éghajlathoz és az otthonitól teljesen eltérő életritmushoz, Jonah – egy csendes, cinikus és büszke alaszkai pilóta, aki Calla apjának repülős vállalatát, a Vadont működteti – alig várja az elkényeztetett városi lány bukását. Meggyőződése ugyanis, hogy Calla túlságosan kényes ahhoz, hogy megbirkózzon a vadonnal.
Jonahnak feltehetőleg igaza van, de Calla eltökéli, hogy bebizonyítja a tévedését. Aztán váratlanul azon kapja magát, hogy elmélyül a kapcsolata a robosztus pilótával. Ahogy a férfi rejtett megvetése egyre halványul, barátság veszi át a helyét – vagy talán valami mélyebb is? De Calla nem azért jött Alaszkába, hogy maradjon, Jonah pedig sosem fogja otthagyni a helyet, ami az élete. Ostobaság lenne mindkettejük részéről románcba kezdeni, és ugyanarra az útra lépni, amivel Calla szülei is megpróbálkoztak – és kudarcot vallottak – évekkel korábban.
Egy egyszerű igazság, amiről kiderül, hogy nem is olyan egyszerű.
Saját véleményem:
Calla Fletcher kétéves volt, amikor az édesanyja vele együtt elmenekült az alaszkai vadon és az elszigetelt vidéki életmód kihívásai elől, és elhagyta Calla apját, Wren Fletchert. Calla sosem nézett vissza, és huszonhat évesen a mozgalmas torontói életen kívül nem ismer mást. Amikor azonban az apja felveszi vele a kapcsolatot, és tudatja, hogy súlyos beteg, a lány tudja, hogy ideje megtennie a hosszú utat a határmenti elhagyatott kisvárosba, ahol született.
Calla szembenéz a mászkáló vadakkal, a különös nappali órákkal, az elképesztő bolti árakkal, és időnként még – szent ég! – a kinti pottyantós vécével is, cserébe, hogy megismerhesse az apját: a férfit, akivel a rengeteg hibája ellenére is újra törődni kezd.
Ám miközben nagy küzdelmek árán igyekszik hozzászokni a sarkközeli éghajlathoz és az otthonitól teljesen eltérő életritmushoz, Jonah – egy csendes, cinikus és büszke alaszkai pilóta, aki Calla apjának repülős vállalatát, a Vadont működteti – alig várja az elkényeztetett városi lány bukását. Meggyőződése ugyanis, hogy Calla túlságosan kényes ahhoz, hogy megbirkózzon a vadonnal.
Jonahnak feltehetőleg igaza van, de Calla eltökéli, hogy bebizonyítja a tévedését. Aztán váratlanul azon kapja magát, hogy elmélyül a kapcsolata a robosztus pilótával. Ahogy a férfi rejtett megvetése egyre halványul, barátság veszi át a helyét – vagy talán valami mélyebb is? De Calla nem azért jött Alaszkába, hogy maradjon, Jonah pedig sosem fogja otthagyni a helyet, ami az élete. Ostobaság lenne mindkettejük részéről románcba kezdeni, és ugyanarra az útra lépni, amivel Calla szülei is megpróbálkoztak – és kudarcot vallottak – évekkel korábban.
Egy egyszerű igazság, amiről kiderül, hogy nem is olyan egyszerű.
Saját véleményem:
"– Mindketten tudtuk, hogy ez sosem lesz könnyű – hallom a suttogását.
– Ja, végül is. Csak azt nem tudtam, hogy ennyire nehéz lesz."
– Ja, végül is. Csak azt nem tudtam, hogy ennyire nehéz lesz."
Félve, mégis nagy reményekkel vágtam bele az olvasásba, bízva benne, hogy K. A Tucker csodálatos stílusában kapok egy vadregényes, romantikától és különféle érzelmektől túlfűtött regényt, ami vadsága és nomádsága által majd kiemelkedik a romantikus könyvek tengeréből. És bár alapvetően ez utóbbi sikerült is neki, mégsem varázsolódtam el. Sem a hely, sem a családi kötelék, sem a romantika nem hatott rám, pontosabban nem úgy és nem olyan mértékben, mint vártam. Az egyszerű vadon egy lassú folyású, sokáig eseménytelen történet, ami több, mint a regény feléig nem nyúl ki az olvasóért. Pedig annyi, de annyi potenciál rejlik benne! Például ott van a gyönyörűséges, vad és puritán táj, ami önmagában is lélegzetelállító - lehetne -, vagy Jonah, a gőgös pilótafiú és az általa kínált ellenségekből szeretők románc, hogy a vég óráiban egymást és a múltat megismerő apa-lánya párosról már ne is beszéljünk.
Calla azért utazik Alaszkába, hogy megismerje szülőföldjét és az apját, akit kétéves kora óta nem látott, mivel a férfi haldoklik. Emiatt nagyvárosi életét hátrahagyva elrepül az ismeretlenbe, ahol a korábban alapvetőnek számító dolgok, mint a mosdó, víz mennyisége vagy az internet luxusnak számítanak, ahol az emberek nem tesznek egy kiló vakolatot magukra, mielőtt futni indulnának, és ahol a természet valóban egy karnyújtásnyira van. Tehát adott egy fiatal, nagyvárosi lány, akinek nem csak új emberekkel, de egészen másfajta életkörülményekkel és szemléletmóddal is meg kell ismerkednie, miközben vészesen fogy az apjával tölthető idő mennyisége. Ebből az egészből mégis Calla személyiségfejlődése az egyetlen, ami valóban értékelhető, és ami átível az egész történeten, minden más túl kevés, túl steril. Ahelyett, hogy a szívem-lelkem darabokra tört volna minden egyes oldal után, azt éreztem, hogy unatkozom. Persze van egy pont, ahonnan megváltoznak a dolgok, ütemesebb lesz a cselekmény és érzelmileg is magasabb szintre ugrunk (az utolsó harmad például brutál kemény lelkileg, pláne ha valaki átélt már hasonlót), de az én ízlésemhez mérten mindez túl későn történik meg. Nekem egy könyv az első oldaltól az utolsóig tart, ennem tudatában pedig elvárom, hogy ne kelljen x száz oldalt végigunnom, hogy a maradék száz-százötvenet élvezhessem. Illetve annak is jobban örültem volna, ha a családi kötelék, mint vezérszál, fájdalmassága ellenére nagyobb hangsúlyt kap.
Első sorban akkor ajánlom Az egyszerű vadont, ha bírjátok a nagyon lassan kibontakozó történeteket, és nem okoz gondot, ha bizonyos témák csak felszínesen kerülnek kibontásra. Illetve ami még mellette szól, az a szerző csodás stílusa és Calla személyiségfejlődése.
Sorozat: Az egyszerű vadon #1
Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő: Calla
Kedvenc jelenet: nem szeretnék spoilerezni
Negatívum: unalmasság
Borító: 5/5Sorozat: Az egyszerű vadon #1
Megtetszett? Vidd haza!
