M. Kácsor Zoltán: Acsargó-mocsarak
Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9789634374169
Oldalszám: 244 oldal
Illusztrálta: Kecskés Judit
Fülszöveg:
Leiszút Feliszút bajban van. Szerencsére régi barátai, a Zabaszauruszok első két kötetéből már jól ismert Rilex, Barmol és Kunyi azonnal a segítségére sietnek, és nekivágnak a veszedelmes útnak, hogy kiderítsék, hogyan csendesíthetik le a Csendetlen-óceánt…
…csakhogy az Acsargó-mocsarakban lakó rettenetes Dragalád kémei eközben kelepcébe csalják a jóhiszemű sárkányt, Káró nem hagy fel a gonoszkodással, Fogkopácsnak pedig szörnyűséges titok jut a tudomására…
A számtalan izgalmas kaland közben pedig hol itt, hol ott bukkan fel három titokzatos büdösmadár. Vigyázat, orrokat befogni!
…csakhogy az Acsargó-mocsarakban lakó rettenetes Dragalád kémei eközben kelepcébe csalják a jóhiszemű sárkányt, Káró nem hagy fel a gonoszkodással, Fogkopácsnak pedig szörnyűséges titok jut a tudomására…
A számtalan izgalmas kaland közben pedig hol itt, hol ott bukkan fel három titokzatos büdösmadár. Vigyázat, orrokat befogni!
Saját véleményem:
Immár harmadik esztendeje töretlen lelkesedéssel várom a nyár elejét, hogy kedvenc őslényeim társaságában fejest ugorhassak a Zabaszauruszok újabb, fergetegesnek ígérkező és nevetőizomlázat okozó kalandjába. Idén pedig még inkább eluralkodott rajtam az izgatottság, minthogy az előző rész fenemód csattanós jövőképpel ért véget.
Történt ugyanis, hogy Kunyi - Rilexék döbbenetére - kicsit több arannyal rövidítette meg selypítős sárkány barátjukat, mint amennyi felett a sárkánytörvények szemet hunyhatnának, úgyhogy hála a kis keselyűnek, Leiszút Feliszút kitaszítottá vált. És bár barátai, vezeklésül magukra vállalták büntetését, s útnak indultak, hogy kiderítsék, hogyan csendesíthetik le a Csendetlen-óceánt, Leiszút Feliszút magára maradt, kiszolgáltatva a tolvajoknak.
Kis barátaink talpa alatt tehát jócskán izzik a talaj, veszélyről veszélyre kell átverekedniük magukat, ha ép bőrrel akarnak kikeveredni az egyre szerteágazóbbá váló slamasztikából.
Ahogyan azt már megszokhattuk, most is több szemszögből követhetjük az eseményeket, ezúttal egészen pontosan három nézőpont váltja egymást.
Elsőként ott van Fogkopács, aki egyszerű fogorvosból villámsebességgel titkosügynökké avanzsál, amikor is az Acsargó-mocsarakba érkezve, fültanúja lesz Dragalád rettenetes tervének, mely egyszerre szól a selypítős sárkány vagyonának elkobzásáról és Rilexék likvidálásáról. A dokinak hála azonban nem csupán kulcsinformációkat tudhatunk meg a kedvenceikre leselkedő veszedelemről, hanem egy egészen új helyszínt is feltérképezhetünk, egy olyat, melyet a sárkányok és dinoszauruszok közös leszármazottai, s egyéb mocsári lények laknak. A jól ismert kis szigetünkön pedig hol Leiszút Feliszút megpróbáltatásairól, hol pedig Rilex, Kunyi és Barmol kalandtúrájáról olvashatunk. Az orrfacsaró bűz, az égből lecsapó gyilkosok, valamint a szent mandarinfa rejtélye mellett rengeteg új karakter is tiszteletét teszi, hogy elcsavarja vagy éppen gonosz kelepcébe csalja jóhiszemű barátainkat. Történésekből tehát nincs hiány...
...az én boldogságom mégsem teljes. Az előző részekkel ellentétben nem teljesedett ki az írói ígéret, s jóformán úgy éreztem, megpróbáltatások ide vagy oda, semerre sem haladunk. Az Acsargó-mocsarak ezúttal egyszerű epilógusként szolgált, s ehhez mérten, egy-két aprócska összecsapást leszámítva, végig stagnált. Ám a legfőbb célközönséget kétségtelenül a gyerekek alkotják, az ő figyelmüket meg valószínűleg sokkal jobban le fogja kötni az undi bűzös madár meg a sok poénos szituáció, mint az, hogy a szerző mennyire gördítette előre a cselekményt. Szóval, hacsak nem vagytok hozzám hasonló gyereklelkű felnőttek, akik saját szórakoztatás gyanánt olvasgatják a Zabaszauruszokat (erre egyébként csak bátorítani tudok mindenkit, mert amúgy valóságos gyöngyszem ez a sorozat), akkor lényegében gond egy szál se. Rilex, Kunyi, Barmol, Leiszút Feliszút és Káró még mindig eszméletlenül mókás, amihez nagyon sokat hozzátesz M. Kácsor Zoltán fergeteges humora, és az, hogy úgy játszik a magyar nyelvvel, ahogyan az csak nagyon keveseknek sikerül. Engem huszonhét évesen is mosolyra fakasztanak sorai, s gyermeki lelkesedéssel falom a lapokat. És hát persze Kecskés Juditról sem szabad megfeledkezni, neki köszönhető, hogy a Zabaszauruszok virtuálisan is megelevenednek előttünk. Imádom a Disney mesék világát idéző rajzait.
Szívből ajánlom mindenkinek - gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt - a Zabaszauruszokat, mert messze az egyik legértékesebb, legértelmesebb mesesorozat, amivel ezidáig találkoztam. Okos, szép, humoros, kalandos - és egyenértékű partnerként kezeli olvasóját.
Történt ugyanis, hogy Kunyi - Rilexék döbbenetére - kicsit több arannyal rövidítette meg selypítős sárkány barátjukat, mint amennyi felett a sárkánytörvények szemet hunyhatnának, úgyhogy hála a kis keselyűnek, Leiszút Feliszút kitaszítottá vált. És bár barátai, vezeklésül magukra vállalták büntetését, s útnak indultak, hogy kiderítsék, hogyan csendesíthetik le a Csendetlen-óceánt, Leiszút Feliszút magára maradt, kiszolgáltatva a tolvajoknak.
Kis barátaink talpa alatt tehát jócskán izzik a talaj, veszélyről veszélyre kell átverekedniük magukat, ha ép bőrrel akarnak kikeveredni az egyre szerteágazóbbá váló slamasztikából.
Ahogyan azt már megszokhattuk, most is több szemszögből követhetjük az eseményeket, ezúttal egészen pontosan három nézőpont váltja egymást.
Elsőként ott van Fogkopács, aki egyszerű fogorvosból villámsebességgel titkosügynökké avanzsál, amikor is az Acsargó-mocsarakba érkezve, fültanúja lesz Dragalád rettenetes tervének, mely egyszerre szól a selypítős sárkány vagyonának elkobzásáról és Rilexék likvidálásáról. A dokinak hála azonban nem csupán kulcsinformációkat tudhatunk meg a kedvenceikre leselkedő veszedelemről, hanem egy egészen új helyszínt is feltérképezhetünk, egy olyat, melyet a sárkányok és dinoszauruszok közös leszármazottai, s egyéb mocsári lények laknak. A jól ismert kis szigetünkön pedig hol Leiszút Feliszút megpróbáltatásairól, hol pedig Rilex, Kunyi és Barmol kalandtúrájáról olvashatunk. Az orrfacsaró bűz, az égből lecsapó gyilkosok, valamint a szent mandarinfa rejtélye mellett rengeteg új karakter is tiszteletét teszi, hogy elcsavarja vagy éppen gonosz kelepcébe csalja jóhiszemű barátainkat. Történésekből tehát nincs hiány...
...az én boldogságom mégsem teljes. Az előző részekkel ellentétben nem teljesedett ki az írói ígéret, s jóformán úgy éreztem, megpróbáltatások ide vagy oda, semerre sem haladunk. Az Acsargó-mocsarak ezúttal egyszerű epilógusként szolgált, s ehhez mérten, egy-két aprócska összecsapást leszámítva, végig stagnált. Ám a legfőbb célközönséget kétségtelenül a gyerekek alkotják, az ő figyelmüket meg valószínűleg sokkal jobban le fogja kötni az undi bűzös madár meg a sok poénos szituáció, mint az, hogy a szerző mennyire gördítette előre a cselekményt. Szóval, hacsak nem vagytok hozzám hasonló gyereklelkű felnőttek, akik saját szórakoztatás gyanánt olvasgatják a Zabaszauruszokat (erre egyébként csak bátorítani tudok mindenkit, mert amúgy valóságos gyöngyszem ez a sorozat), akkor lényegében gond egy szál se. Rilex, Kunyi, Barmol, Leiszút Feliszút és Káró még mindig eszméletlenül mókás, amihez nagyon sokat hozzátesz M. Kácsor Zoltán fergeteges humora, és az, hogy úgy játszik a magyar nyelvvel, ahogyan az csak nagyon keveseknek sikerül. Engem huszonhét évesen is mosolyra fakasztanak sorai, s gyermeki lelkesedéssel falom a lapokat. És hát persze Kecskés Juditról sem szabad megfeledkezni, neki köszönhető, hogy a Zabaszauruszok virtuálisan is megelevenednek előttünk. Imádom a Disney mesék világát idéző rajzait.
Szívből ajánlom mindenkinek - gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt - a Zabaszauruszokat, mert messze az egyik legértékesebb, legértelmesebb mesesorozat, amivel ezidáig találkoztam. Okos, szép, humoros, kalandos - és egyenértékű partnerként kezeli olvasóját.
Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő: Rilex, Kunyi, Leiszút Feliszút
Kedvenc jelenet: az udvarlás
Negatívum: az, hogy nem jutottunk kb. sehova
Borító: 5/5Sorozat: Zabaszauruszok #3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése