Madeline Hunter - Kártyán nyert szerelem

Kártyán nyert szerelemmel búcsúzik Madeline Hunter Fairbourne-kvartett sorozatától a Blogturné Klub négy bloggere. Kövesd őket turnéjuk során, s ha jó lesz a lapjárás, tiéd lehet a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyike.

Madeline Hunter: Kártyán nyert szerelem

Kiadó: General Press
ISBN: 9789634523116
Oldalszám: 312 oldal
Fordító: Fügedi Tímea

Fülszöveg:

Amikor Lady Lydia Thorntont megzsarolják egy régebbi kézirata félreérthető tartalma miatt, a nőnek minden követ meg kell mozgatnia, hogy visszaszerezze a meggondolatlan írást. Hiszen senki sem hinné el, hogy a befolyásos Southwaite grófjának húgaként nem a franciáknak készített részletes listát az angol partoknál gyülekező hadiflottáról. A lady szorongatott helyzetében belemegy egy fogadásba az arrogáns Penthurst hercegével. Bátran kockáztat, hiszen a pókerasztalnál eddig még mindig neki kedvezett a lapjárás.
Penthurst igazi kalandorként ismerte meg Lydiát – ám még ő is meglepődik, amikor a nő felkeresi, hogy tízezer font ellenében kockára tegye az ártatlanságát. A ladyt pedig a legrosszabbkor hagyja cserben a szerencséje. Lydiának immár nemcsak az egyre telhetetlenebb zsarolójával kell szembenéznie, hanem egy herceggel is, aki semmitől sem riad vissza, hogy behajtsa a nyereményét…

Saját véleményem:

Madeline Hunter a lassan hömpölygő stílusáról, egyszerű történetvezetéséről, na meg a korszakukat meghazudtoló hősnőiről híres. A Fairbourne kvartett hölgyei egytől egyig szabadságra vágyó, erős jellemek, olyanok, akik jócskán szembemennek kortársaikkal, és a kor szigorú eszményeivel. Természetesen ez alól Lady Lydia sem kivétel, huszonnégy éves hajadonként esze ágában sincs férjhez menni, ki nem állhatja a kerítő vacsorákat, idejét sokkal szívesebben tölti a kártyaasztal mellett. Ám Southwaite grófjának húga nem csupán szenvedélyes játékos, hanem meglepően szerencsés is, minden játszmát megnyer. Két alkalmat kivéve, amikor is ártatlansága a tét.

"- (...) Nem szeretnék kiszámítható és megfontolt lenni. Az élet anélkül is elég unalmas lehet, hogy az ember nem igyekszik szándékosan azzá tenni."

Szeretem az olyan történeteket, ahol a szerző kihúzza a talajt főhőse lába alól, izgalmas látni, hogy egy alapvetően talpraesett jellem miként próbál meg boldogulni komfortzónáján kívül eső helyzetekben, s mennyire befolyásolja ez a jellemét. A Kártyán nyert szerelem esetében adott egy karakán hősnő, aki a világ szemében közönyösnek tetszik, miközben nagyon is szenvedélyes típus, olyan, aki merész dolgokra vágyik, és nem hajlandó fejet hajtani a társadalmi elvárások előtt - még akkor sem, ha bizonyos mértékben köti bátyja intelme. Lydia a játékasztal mellett tüzes, határozott lány, olyankor igazán elemében van, ám ahogy egy felkapaszkodni vágyó senki megzsarolja, kibillen ebből és egyik bajból a másikba csöppen.
A bonyodalom hátterében egy régi, kiforratlan, tinilányos regény áll, mely Lydia pajzán fantáziái mellett túlságosan részletes leírásokat tartalmaz az angol flottáról, erőviszonyairól,  tehát az amúgy is puskaporos hangulatú történelmi korszakban könnyű hazaáruló feljegyzéseknek titulálni ezeket az írásokat. Így amikor Lydia zsarolója irreálisan nagy összeget kér a hallgatásáért cserébe, a határidő szűkössége miatt a lány legnagyobb ellenségét próbálja szerencsejátékra hívni, mely során tízezer font vagy az ő ártatlansága a tét. Csakhogy életében először veszít, a zsaroló mellett tehát szembe kell néznie azzal a ténnyel is, hogy első szerelme gyilkosa, Penthurst arrogáns hercege, jogot formál szüzességére.

A Kártyán nyert szerelem alapvetően egy lassan csordogáló regény, és bár helyenként tartalmaz unalmas részeket, az, hogy a hősnő fejezetről fejezetre egyre nagyobb slammasztikában találja magát, jócskán izgalmassá és szerethetővé teszi a történetet. Lydia elképesztő, az elveivel homlokegyenest szembemenő szituációkba csöppen egy olyan férfi oldalán, akivel több szálon is összeköti a múlt, és akit szívből megvet.
Egy múltban kötött házassági szerződés, az első szerelem meggyilkolása, kártyán nyert szüzesség és még valami. Ezek, és a herceg kissé arrogáns, helyzetét (ki)élvező, pimasz viselkedése sokat hozzátesznek a sztorihoz, melyben a tapasztalt, sokat megélt férfi próbálja terelgetni a gyakorlatlan kisasszonyt. Én nagyon szerettem őket együtt, ahogy az apró kis titkaik fényében ügyeskedtek, csipkelődtek, egyszerre volt mókás és szenvedélyes.

Mindent egybevetve aranyos lezárása volt ez a sorozatnak (megjegyzem, önállóan is tökéletesen értelmezhető a kötet), könnyed, üde, léleksimogató. Amolyan andalító történelmi romantikus. Ráadásul az előző kötetek főszereplői is felbukkantak, méghozzá nem is keveset, ami számomra külön öröm volt. Úgyhogy én csak ajánlani tudom. Olvassátok.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Lydia, Sarah, Penthurst és a régi kedvencek

Kedvenc jelenet: Lydia és Penthurst első kártyázása

Negatívum: volt néhány "üres járat"

Borító: 5/5
Sorozat: Fairbourne kvartett #4, de önállóan is olvasható

Nyereményjáték

Kártyázzunk! A blogturné minden állomásán egy-egy ismert kártyajáték rövid leírása lesz található. A ti feladatotok az, hogy a leírás alapján kitaláljátok a kártyajáték nevét és beírjátok azt a Rafflecopter megfelelő dobozába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Az egyik legnépszerűbb kártyajáték a világon, melynek több fajtája is ismert, és versenyszerűen is játsszák. A lényege, hogy a játékosok a nyílt vagy zárt kártyáikból a legjobbat kihozva elvigyék az asztal közepén lévő kasszát. Ezt a legjobb lap kombinációval tehetik meg, tehát minden játékosnak arra kell törekednie, hogy a saját kezében legyen a legjobb. Többen úgy vélik, hogy csupán szerencsejáték, nem kell hozzá különösebb tudás és bárki, felkészülés nélkül le tudna győzni bárki mást, csak a jó lapok számítanak. A valóság azonban ettől nagyon is eltérő, a játék során ki lehet számolni a kézben lévő lapok esélyét, meg lehet figyelni az ellenfelek viselkedését és az asztalon lévő lapokat és az ellenfél játékát összevetve, meg lehet becsülni kezünk erősségét.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/27 Betonka szerint a világ…
09/29 Kelly és Lupi olvas
10/01 Dreamworld
10/03 Könyvvilág

Julie Klassen - A társalkodónő titka

A General Press kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Julie Klassen - A társalkodónő titka című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere bemutatja Lady Marianna és Hannah utazását, mely örökre megváltoztatja és gyökeresen felforgatja mindkettejük életét.

Julie Klassen: A társalkodónő titka

Kiadó: General Press
ISBN: 9789634522157
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Fügedi Tímea

Fülszöveg:

Lady ​Marianna Mayfieldet hatalmas meglepetésként éri, amikor a férje bejelenti: még aznap elhagyják bathi házukat, és egy távoli vidékre költöznek. A féltékeny férfi így akarja megszakítani a csalfa neje és annak szeretője közötti viszonyt. Mariannának nehezére esik a gyors váltás, ráadásul hites ura parancsa szerint senkit sem vihet magával a személyzetből. Ez a nap azonban nem csak kellemetlen meglepetéseket tartogat számára: váratlanul betoppan az egykori társalkodónője, a zárkózott Hannah Rogers. Marianna mindig is kedvelte a lányt, aki korábban felmondás nélkül, titokban távozott; de az utolsó találkozásuk óta mintha megváltozott volna… Vajon miért kellett Hannah-nak elhagyni a házat? Talán csak nem ejtették rabul a szívét?
Lady Mayfieldnek kapóra jön az alkalom: rábeszéli Hannah-t, hogy szegődjön újra a szolgálatába, és kísérje el a nemkívánatos útra. Azt azonban egyikük sem gondolja, hogy ez az utazás örökre megváltoztatja és gyökeresen felforgatja mindannyiuk életét – és a kalandok végére két zaklatott szív is megnyugvásra talál.

Saját véleményem:

Julie Klassen munkásságával ezidáig nem akadt dolgom, ám A társalkodónő titka hangulatos borítója és izgalmas fülszövege meggyőzött arról, hogy épp ideje változtatnom rajta. Mindazonáltal azt már most leszögezném, hogy a rövidke ismertető rendkívül félrevezető, azt sugallja, hogy a történet főszereplője Marianna Mayfield. Ez azonban távolabb nem is állhatna az igazságtól, hisz az események csomópontjában Hannah Rogers, a lady társalkodónője áll, aki úrnője eltűnésével, akarva-akaratlanul is kénytelen átvenni annak szerepét.

A regény kezdetén Sir John, Marianna férje bejelenti, hogy még aznap elhagyják bathi otthonukat és egy távoli, ismeretlen birtokra költöznek annak reményében, hogy így véget vethet hűtlen felesége viszonyának. Az utazás napján azonban váratlanul betoppan a hölgy egykori társalkodónője, Hannah, aki néhány hónappal korábban mindenféle magyarázat nélkül eltűnt, s ez épp kapóra jön Mariannának, hogy valakit magával rángathasson és megmeneküljön a férjével való összezártságtól. Ám az út során balesetet szenvednek, hintójuk beleborul a tengerbe, de az új otthonukhoz közeli orvos rájuk talál és kimenekíti a férfit és az egyik asszonyt.
Sir John élet-halál között lebeg eszméletlenül, amikor a hölgy, akiről mindenki azt feltételezi, Marianna, magához tér. Hannah-t először meglepi a dolog, végül mégsem javítja ki a tévedést, ami kapóra jön számára, hogy visszaszerezhesse kisfiát. Abban reménykedik, hogy még azelőtt megszökhet gyermekével, mielőtt lelepleződne, ám színjátékában egyre mélyebbre süpped, hála a nem várt sorozatok láncolatának. Mariannaként a birtokon reked, s mialatt Sir John öntudatlanul fekszik, sorra bukkannak fel a hármójuk életében fontos szerepet betöltő személyek és bonyodalmak, új és régi szerelmeket szökkentve szárba.

A történet elég lassú ütemű, szépen csordogál a maga medrében, olyannyira, hogy nagyjából feléig fogalmam sem volt, Julie Klassen hova szándékozik kilyukadni. Mindeközben tele van fordulatokkal, legalább annyival, hogy azt még a szappanoperák készítői is megirigyelhetnék. Egészen elképesztő a cselekmény szövevényessége. Imádtam, hogy fejezetről fejezetre kaptam valamit, ami feje tetejére állította Hannah amúgy sem  egyszerű helyzetét, s olyan megmérettetés elé állította, ami tíz embernek is sok lett volna. Hannah karaktere azonban ügyesen vette az akadályokat, szépen ellavírozott köztük, a végére olyan hazugsághegyet halmozva fel, ami kellően csattanós végjátékot tartogatott. Épp ezért sajnálom, hogy a romantikus szál csúfosan elbukott. Na nem a történetben, hanem nálam, az olvasónál.
Nagyjából a kétszázadik oldalnál járhattam, amikor valamiféle halovány szálacska megcsillant. Akkor még úgy véltem, lehet esélye a dolognak, ám miután a semmiből két-három esélyes is felbukkant, Miss Rogers pedig úgy ingadozott közöttük, mint gyenge virágszál a tavaszi szélben, sok jóra nem számítottam. Sajnos igazam lett. Egyik férfi sem tudott a másik fölébe kerekedni, vagy ha már itt tartunk, valós érzelmet prezentálni: egyiküket a kétségbeesés hajtotta, másikukat a frissen fellobbanó szenvedély, harmadikukat pedig a gyermeki múlt. Ám ami rosszabb, hogy magán a főhősnőn sem éreztem, hogy valóban komoly érzelmeket táplálna bármelyik irányába is; ide-oda csapódott, attól függően melyik kapcsolat kínált jobb lehetőségeket.
Julie Klassen Hannah személyével elsősorban a gyermekéért mindent feláldozó, tűzön-vízen átgázoló anya képét szerette volna megjeleníteni, ami önmagában működött is, de a romantikát valahogy nem sikerült hozzáidomultatnia. Mint anya, mint harcos asszony, szerettem őt, ám később, a férfiakkal való viselkedése miatt rettentően meggyűlöltem - sajnos a történelem egyik legirritálóbb hősnőjévé nőtte ki magát.

Hogy mégis, mindennek ellenére miért kedveltem és ajánlom a műfaj szerelmeseinek A társalkodónő titkát? A szövevényessége miatt. Annyira komplex és jól felépített, hogy a romantika döcögőssége és az utálatos hősnője ellenére is szórakoztató olvasmány, olyan, ami garantáltan nem engedi, hogy letegyék, és cselekménye jogán is élvezhető tud lenni.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: -

Kedvenc jelenet: a tárgyalás

Negatívum: Hannah és a romantikus szál

Borító: 5/5
Sorozat: -

Helyszínek

"A regény első vázlatát még azelőtt megírtam, hogy felkerestem volna Lyntont és Lynmoutht, az angliai Devon megye északi részében fekvő ikervárosokat. Az Exmoor Nemzeti Park vízparti fekvése miatt választottam ezt a területet, és mert meredek sziklák szegélyezik a Bristoli-csatorna mentén. 2014-ben a régi barátnőmmel, Sara Ringgel abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy oda-látogathattunk. A táj, a falu és a helyiek még annál is bájosabbnak bizonyultak, mint amilyennek képzeltem őket.
Sarával túrázni mentünk a Lyn folyó mellett, megnéztük a gyönyörű sziklavölgyet: a Valley of Rocksot, majd továbbhaladtunk a több száz éves kocsiúton, amely veszedelmesen közel fut a szikla széléhez a Woody-öböl mentén. Együtt megkerestük a tökéletes helyet, ahol a hintó lebukdácsolhatott a csatornába. A szél az arcunkba csapkodta a hajunkat, letépte a kapucninkat a fejünkről, és majdnem lehetetlenné tette, hogy halljuk, mit mondunk azon a videón, amelyet Sara vett fel. A barátnőm emellett számos gyönyörű fotót is készített a környéken (többek között engem is lefényképezett a kalodában, amely a könyvben is szerepel)."

(képek forrása: Julie Klassen)

 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek Julie Klassen munkásságát. Minden állomáson találtok egy párost, akiknek a neve alapján ki kell találnotok, melyik regényhez tartoznak, majd a könyv címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Alec Valcourt & Julia Midwinter

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/14 Könyvvilág
02/16 Szembetűnő
02/18 Dreamworld

Elizabeth Hoyt - Szívembe zárva

A Romantikus Regények sorozat kétszázadik kötetét jelentette meg a General Press Kiadó az idei Könyvhétre. 

A Blogturné Klub hét bloggerét követve pedig megtudhatjátok, ők mit gondolnak Elizabeth Hoyt Maiden Lane sorozatának legújabb részéről, mely a Szívembe zárva címmel került a boltokba.
Ha velünk tartotok, játszhattok is a könyv egy példányáért.

Elizabeth Hoyt: Szívembe zárva

Kiadó: General Press
ISBN:
Oldalszám: 296 oldal
Fordító: Fügedi Tímea

Fülszöveg:

A ​csinos és életvidám Lady Phoebe Batten minden vágya, hogy egy herceg húgaként a pozíciójához illő társasági életet élhessen. Ez azonban nem kivitelezhető egykönnyen, lévén a fiatal nő szinte teljesen vak, és a bátyja utasítására mindenhová elkíséri egy felfegyverzett testőr – a meglehetősen idegesítő, ámde felettébb vonzó Trevillion kapitány.
James Trevillion azután szerelt le a királyi dragonyosoktól, hogy megsérült a lába. A sántasága ellenére mégis ördögien ügyesen lő és lovagol, egyszóval nem lenne szabad nehézséget okoznia számára, hogy megvédelmezze az őrjítő Lady Phoebe-t. A csábító nő azonban egyre gyakrabban tereli el a figyelmét a feladatáról; így amikor Lady Phoebe emberrablók célpontjává válik, a kapitány merész lépésre szánja el magát, hogy megvédelmezze a szívének egyre kedvesebb hölgyet… Elizabeth Hoyt a Maiden Lane-sorozat nyolcadik részében egy ártatlan, fiatal nő és egy megkeseredett katona történetét meséli el, akik hosszú utat járnak be, mire rájönnek: együtt teljesebb életet élhetnek, mint külön-külön.

Saját véleményem:

Elizabeth Hoytban nem lehet csalódni, ő a műfaj koronázatlan királynőinek egyike, aki pontosan tudja, mi a jó regény titka: némi rejtély, sok szenvedély, és persze az elmaradhatatlan kaland.

A Maiden Lane sorozat nyolcadik kötetében a Batten testvérek harmadik, egyben utolsó tagjával ismerkedhetünk meg.
Phoebe a legkisebb testvér, ráadásul látássérült, mely miatt bátyja, Maximilian úgy őrzi őt, mint egy kalitkába zárt madarat. A lány minden mozdulatát gondos szemek figyelik, felügyelet nélkül pedig nem mehet sehová, és még úgyis jócskán korlátozva van a személyi szabadsága. Testőre, a lesántult dragonyos exkapitány árnyékként követi mindenhová, noha ennek egyikük sem örül igazán. Ám amikor Phoebe-t kis híján elrabolják, minden megváltozik. Testőr és védence között a kényszerűség egyre szorosabb kapcsolat alakít ki, mely akaratlanul is megváltoztatja viszonyukat.
Csakhogy a lány nemesi származású, és jóval fiatalabb, mint a harmincas évei elején járó férfi, mely Trevillion becsületkódexével párosulva hatalmas gátat képez kettejük között. Érzelmi vonalon legalábbis mindenképpen. A történet pedig tulajdonképpen ezen alapszik. Minden akciódús töltelék dacára Phoebe és a kapitány kapcsolata, pontosabban a férfi nyakasságából adódó galibák azok, amelyek a cselekmény központi elemét jelentik.

James Trevillion talpig becsületes férfi; elv- és kötelességhű, feladatában megingathatatlan. Phoebe pedig pont az ellentéte. Vaksága ellenére egy életigenlő, nyílt természet, számára semmi más nem jelent akkora örömet, mint a szabadság. Csakhogy Max megfosztja ettől; a szeretet nevében olyan görcsösen óvja, mintha húga egy porceláncsésze lenne.
Phoebe karakterében nagyon szerettem az életigenlést, azt, hogy látásának elvesztése nem hatalmasodott el rajta, sőt! Ugyanúgy vágyott a sétára, kertészkedésre, baráti összejövetelekre, vásárolgatásra, mint bárki más, és attól még, hogy megvakult, nem szűnt meg kevesebbnek lenni. Ugyanolyan ember marad. A kapitány ezt ismerte fel.
Elizabeth Hoyt gyönyörűen ábrázolta, ahogyan a kötelességtudó, hibákat nem tűrő férfi, önmagát is meglepve, szép lassan felengedett Phoebe mellett, és megtanult elesni, hibázni, majd felállni és továbbmenni. Számomra ez volt a kötet legértékesebb üzenete.

A Szívembe zárva talán az eddigi legjobb kötet a sorozatban. A bonyodalmat okozó rablások izgalmasak, majd amikor (az olvasó számára) kiderül, ki áll a hátterükben, egészen más módon válnak azzá, míg a romantikus szál nem csupán humorban és szenvedélyben bővelkedő, hanem szép is. Két látszólag különböző, mégis nagyon hasonló ember egymásra találásáról, családról és a szabadságról szól, szívhez szóló módon. Phoebe vaksága új lehetőségeket nyit meg az ismerkedés terén; az ő fejezetei során mi, olvasók sem a szemünkkel, hanem a szívünkkel és egyéb érzékszerveinkkel látunk, tapasztalunk.
A Maiden Lane nyolcadik része megható, aranyos és rettentően bájos tagja a sorozatnak, tiszta szívből ajánlom a műfaj kedvelőinek.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Trevillion, Phoebe

Kedvenc jelenet: első éjszaka férj és feleségként, a távoli vidékeken játszódó részek

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Maiden Lane #8, de önállóan is olvasható

Batten családfa

nagyobb méretért katt a képre

Nyereményjáték

A történet hősnője vak. Játékunk minden állomásán egy-egy olyan regényhős nevét keressük, aki élete egy szakaszában, vagy akár az egészben, szintén ezzel kell/kellett együtt élnie. A ti dolgotok csupán annyi lesz, hogy a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

J.R. Ward: Éjsötét szerető

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/20 Betonka szerint a világ…

06/21 Angelika blogja

06/22 Olvasónapló

06/24 Dreamworld

06/25 Kristina Blogja

06/26 Könyvvilág

06/27 Insane Life 

Donna MacMeans - Mámoros ölelés

Újabb történelmi romantikus regény jelent meg a General Press Kiadónál Donna MacMeans tollából. Ezúttal gyönyörű skót tájakra kalauzolja el olvasóit az írónő, ahol az angol alkoholellenes Claire Starke és egy skót szeszfőzde tulajdonosa között izzik fel a romantikus szenvedély. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy miképpen alakul e két teljesen ellentétes személy románca, akkor tartsatok a turné 5 bloggerével, és játsszatok a könyvért.

Donna MacMeans: Mámoros ölelés

Kiadó: General Press
ISBN: 9789634521327
Oldalszám: 248 oldal
Fordító: Fügedi Tímea

Fülszöveg:

Claire ​Starke nem táplál hiú reményeket a jövőjével kapcsolatban. A külseje és a hozománya egyaránt szerény, így végleg letett arról, hogy egyszer megismeri az igaz szerelmet, és férjhez megy. Ehelyett két, egészen más jellegű szenvedély tölti ki az életét: az alkohol elleni elszánt küzdelem és az, hogy megóvja az ártatlan ifjú hölgyeket a tisztességtelen szándékú férfiaktól. Így hát amikor az egyik barátnője váratlanul elutazik Skóciába, hogy válaszoljon egy whiskyfőző földesúr gyanús házassági hirdetésére, Claire úgy érzi, meg kell mentenie a lányt a feltehetőleg iszákos és buja gazembertől. Arra azonban egyáltalán nem számít, hogy harcias viselkedése felkelti a skót uraság figyelmét, őt pedig annyira elbűvöli a férfi, hogy minden elvét hajlandó sutba dobni miatta.
Vajon létezhet-e szerelem két ennyire különböző személyiség között, vagy a köztük felizzó szenvedély csupán az ellentétek vonzásának köszönhető? Donna MacMeans bájos humorral és csipetnyi erotikával fűszerezett regénye élvezetes olvasmány lehet mindazoknak, akik erre a kérdésre keresik a választ.

Saját véleményem:

Rögtön a történet elején meglepve tapasztaltam, hogy a Mámoros ölelés bizony nem sorozatindító kötet, ami az olvasás szempontjából mondhatni lényegtelen (hisz a történelmi romantikusok általában egymástól függetlenül is érthetőek), a fantáziámat viszont kellően felpiszkálta ahhoz, hogy nyomozni kezdjek. Így derült ki, hogy ez bizony egy második rész, ami az öt évvel korábban megjelent Casanova érintését követi, és hogy a - feltehetően abban megismert - Szerelmi Őrjárat újabb tagja, Claire lép benne a porondra.

Claire-t akár a Londoni társadalom legreménytelenebb tagjának címével is illethetnénk, ugyanis sem külseje, sem hozománya nem olyan, amivel férjet foghatna. Minderre pedig rátesz határozott jelleme, és az alkoholizmussal, valamint a női erény védelmével szembeni ügybuzgósága. Két egyesület éllovasaként próbál küzdeni elveiért, s elismerést kivívni magának.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy amikor tudomást szerez barátnője őrült utazásáról, felkerekedik, hogy Skóciába rohanva kimentse azt a lánykereskedő skót férfi karmai közül, aki társkereső hirdetéseket feladva csábítja otthonába a hölgyeket. Ám tervében akad némi gubanc, amikor rájön, hogy nem a földesúr, hanem annak édesanyja fogott kétségbeesett párkeresésbe fia számára, aki bár nem kereskedik lányokkal, de egy whiskyfőzde tulajdonosa. Tehát Claire számára maga az ördög ivadéka... csábító testben.

Bevallom, nem igazán emlékeztem már Donna MacMeansre a Csiszolatlan gyémántból, ám a Mámoros öleléssel kilóra megvett. Gördülékeny stílusa kezdettől fogva magával ragadott, egyik fejezetből sodródtam a másikba, egyedül a szemem fáradása sarkallt arra, hogy némi pihenőt tartsak. Persze ebben nagy szerepe volt a karaktereknek, valamint a hol izgalmas, hol mókás, hol pedig szimplán érdekes szituációknak, melyek játszi könnyedséggel szakítottak ki a hétköznapokból.
Claire amellett, hogy egy nagyon szerethető hősnő, olyan erényekkel is rendelkezik, mint a talpraesettség, merészség, elhivatottság, mindazonáltal birtokában van egy olyasfajta női bájnak, ami kellően lágyítja karakterét. Egyszerre nőies, mégis erős.
Korát meghazudtoló nyíltsággal száll csatába a férfiakkal, legyen szó az alkohol ártalmasságáról vagy a női erényről, s igyekszik más családok és nők sorsát az övénél jobbá tenni, miközben nagyon is tudatában van annak, hogy csúnyácska arca és szegénysége miatt soha az életben nem lehet része a szerelemmel együtt járó örömökben. Számomra e kettőssége tette igazán élővé, na meg verbális és fizikai csörtéi a földesúrral.
Cameron egy talpig skót férfi. Kissé rideg, távolságtartó, mogorva, ám családját - beleértve embereit - szerető, elvhű, szavatartó figura, aki egy múltbéli tragédiának hála nem csak címet, de olyan hivatást is örökölt, amilyet nem akart. Ám pont ezért görcsösen ragaszkodik whiskyfőzdéjéhez, s igyekszik azt felvirágoztatni, ami önmagában is elegendő munkával és pénzzel jár, semmi szüksége még egy feleségre is. Főleg nem butuska, csacsogó, társasági élet után vágyó nőre... Csakhogy a nagyszájú, vízivó Claire épp ennek ellentéte, s bármennyire bosszantó is, felkelti Cameron kíváncsiságát.

Claire és Cameron tűz és víz jelleme kapcsolatuk alakulásában is döntő szerepet játszik. Egyszerre utálják és vonzódnak egymáshoz. Lassú lépésekben haladnak, s miközben mindketten igyekeznek véghezvinni terveiket, akarva-akaratlanul is megértő társra lelnek a másik személyében, lelkük olyan zugaiba engedve belátást, mint azelőtt senki másnak. Mindeközben az első perctől tagadhatatlanul jelenlévő szikra egyre nagyobb lángra lobban.
Szokták mondani, hogy gyűlölet és szeretet között igen vékony a határvonal... nos, ez az ő esetükben abszolút megfigyelhető. Szédületes szócsatáik közepette szinte sistereg a levegő, úgyhogy nem csak nevetni, de olvadozni is lehet miattuk bőséggel.
A Mámoros ölelés azonban túlmutat egyszerű romantikus történeten, Donna MacMeans megdöbbentő részletességgel vezeti be olvasóját a fényképezés, whiskyfőzés vagy a zsarolással vegyes szabotázs témaköreibe. Az utószóban maga is említi, mennyire utánajárt a whiskykészítés folyamatainak, ám ez a sztori során végig érezhető is. A különböző munkafolyamatok, illetve a szabotázs következményeként kialakuló gondok miatt izgalmas betekintést nyerhetünk a skótok legfőbb italának előállításába, és ha hiszitek, ha nem, baromi érdekes az egész. Akárcsak a riválisok általi fenyegetettség.

Összességében tehát nagyon szerettem Claire és Cameron történetét. A Mámoros ölelés mind kulturális, mind romantikus értelemben üdítően színes és izgalmas regény humorral, szenvedéllyel és lélegzetelállító helyszínekkel fűszerezve. Nem csak szórakoztat, de látókört színesítve tanít is. Ráadásul Skócia... Hölgyeim, kell ennél több?

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Claire, Cameron, James

Kedvenc jelenet: a bűzős-kínos találkozás,  Ossian barlangos leteperés

Negatívum: az anyuka figuráját nem szerettem

Borító: 5/5
Sorozat: Szerelmi Őrjárat 2. része, de önállóan is olvasható

Helyszínek

"Beckmore fiktív városa a Skót-felföld közepén fekszik. Két létező kisváros, Pitlochry és Callander alapján teremtettem meg ezt a helyet (...)." (A képeken balról jobbra: Pitlochry és Callander látható.)

"Bár a Ravenswood Kastély az én képzeletem szüleménye, felhasználtam hozzá a Dall-birtok alaprajzát, amely Skóciában áll, a Loch Rannochnál."

"Osszián barlangja egy valóban létező, félbemaradt építmény, remetebarlangnak szánták a Hermitage nevű parkban, amely a skót nemzeti örökség védelméért felelős alap oltalma alatt áll. Osszián egy legendás kelta harcos volt a 3. században. 1760-ban adták ki a neki tulajdonított verseskötetet, amelyet álítólagosan James Machperson "fordított le". Az általános vélekedés szerint ezeket a népszerű verseket Osszián álnév alatt maga Machperson írta." (A képeken balról jobbra: Ossian barlang bejárata és kijárata látható.)

Nyereményjáték

A skótok kedvenc italai közé tartozik a skót whisky, ami a könyvünkben is fontos szerepet kap. A nyereményjátékunk során kicsit mélyebbre ásunk eme nemes ital gyártásának folyamatában. Minden blogon találni fogtok egy-egy leírást a whisky előállításának lépései közül, a feladatotok pedig az, hogy beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába az eljárás nevét. Ha végigkövetitek az állomásokat, a legvégén megkapjátok a skót whisky előállításának receptjét.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A lepárlás során keletkező kb. 68% alkoholtartalmú párlatot általában 64%-osra higítva tölgyfa hordókba töltik és előírás szerint minimum három évig (...).

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/15 Betonka szerint a világ...
02/17 Kristina blogja
02/19 Könyvvilág
02/21 Insane Life
02/23 Dreamworld

Donna MacMeans - Csiszolatlan gyémánt

Megjelent a General Press kiadó gondozásában Donna MacMeans legújabb történelmi romantikus könyve Csiszolatlan gyémánt címmel, a Chambers testvérek trilógia harmadik része.
Michael Rafferty a korona szolgálatában áll, elsőre nem tesz jó benyomást Arianne Chambersre. Vajon a véletlen szülte küldetés képes lesz megbékíteni őket?
Ha kíváncsiak vagytok, gyertek és a hat állomásos turnén ismerjétek meg jobban a könyvet!

Donna MacMeans: Csiszolatlan gyémánt

Kiadó: General Press
ISBN: 9789634520054
Oldalszám: 324 oldal
Fordító: Fügedi Tímea

Fülszöveg:

Anglia, 1881. Nehéz idők járnak a Brit Birodalom diplomatáira: nem sokkal az amerikai elnökválasztás után a washingtoni nagykövetüket meggyilkolják, és felerősödnek az ír függetlenségi törekvések is. A Korona szolgálatában Michael Raffertyre hárul a feladat, hogy a gyilkos nyomára bukkanjon. A küldetés sikere érdekében Rafferty diplomatának adja ki magát: a feladat azonban nehezebb, mint amilyennek elsőre tűnik, a férfi modorával ugyanis komoly gondok adódnak. Ezért úgy dönt, keres egy nőt, aki megtanítja neki az illemszabályokat, és egyben hajlandó eljátszani a felesége szerepét. A kiszemelt hölgy, Arianne Chambers azonban vonakodik belemenni a játékba. Arra még hajlandó lenne, hogy úriembert faragjon a bárdolatlan fickóból, férjre viszont egyáltalán nem vágyik. Ám hamarosan azon kapja magát, hogy a Michael durva külseje alatt megbúvó szenvedély lassanként meghódítja a szívét. Rafferty eközben egyre veszélyesebb kalandokba bonyolódik, és rádöbben, hogy Lady Arianne sokkal talpraesettebb és vonzóbb, mint amilyennek első pillantásra tűnt... De vajon elegendő-e a kölcsönös vonzalom ahhoz, hogy örökre összekössék az életüket?

Saját véleményem:

A június újabb történelmi romantikust hozott, ráadásul ismételten egy olyan szerző tollából, akivel ezidáig nem volt szerencsém megismerkedni. Donna MacMeans pedig nem okozott csalódást, a főszereplői közt feszülő vágy, némi ellenségeskedéssel fűszerezve, már az első oldalakon megnyert magának.

"(...) elmosolyodott. Jót tenne a kisasszonynak, ha kicsit kilazítaná valaki a fűzőjét, ő pedig tökéletesen alkalmas erre a feladatra."

Vannak olyan történetek, ahol a szerző csupán szavakkal adja olvasója tudtára a romantika jelenlétét, míg mások lassan építik fel hőseik kapcsolatát, és akadnak olyanok, mint Donna, akik kezdettől fogva úgy alakítják karaktereiket, hogy azok között izzon a vágy, és a kémia már-már kézzel foghatóvá váljon. Mindegyiknek megvan a maga bája, mégis a harmadik opció az, ami engem legjobban megfog. Szeretek a leendő szerelmesek civakodásán, bosszankodásán, marakodásán, sóvárgásán mosolyogni, jókat nevetni szóváltásaikon, vagy figyelemmel kísérni, miként próbálják megnehezíteni a másik dolgát. És ez mind-mind megvolt a Csiszolatlan gyémántban.
A kékvérűnek tűnő Lady Arianne - Őlédysége -, valamint a modortalan Rafferty tökéletes ellentétei egymásnak. Míg egyikőjük számára fontos az etikett, a szabályok, az, hogy mit gondolnak róla, addig a másik mit sem törődik vele, ha cimborája kisebb öltönyében, feldagadt szájjal jelenik meg egy rangos eseményen. Mindez önmagában is elegendő táptalaj egy szenvedélyes történethez, ám ha ehhez hozzávesszük a csattanót, miszerint Arianne-nek kell úriembert faragnia Rafferty-ből - meglehetősen rövid idő alatt -, akkor egészen fenomenális élményre számíthatunk. Ráadásul vannak még egyéb tényezők, amik tudják fokozni a szituációt. Például egy hajóút Amerikába, a bűvész barát, vagy az álfeleségnek szánt színésznő. Csupa olyasmi, ami a romantika részt valamilyen módon egyengetni hivatott.
Mindazonáltal magukat a főszereplőket sem kell félteni, tartalmas, szerethető egyéniségek olyan életúttal, ami önmagukban is izgalmassá teszi őket. Ariannek félresikerült - botránnyal fenyegető - románca, valamint az újonnan kiderült származása okoz némi gondot, s teszi kecsegtetővé az egyébként nem túlságosan kedvező amerikai utazást, míg Rafe családja gyilkosán igyekszik revansot venni.

A romantikus és emberi szálak mellett azonban a kötet műfajához híven a történelem is fontos(abb) részét képezi a történetnek. És bár jómagam szeretem a történelmet, hősiesen bevallom, itt igen hamar elvesztettem a fonalat, ami részemről némi értetlenséget szült. Ám pánikra semmi ok, az egész inkább csak háttérelemként szolgált, a hangsúly leginkább a nyomozásra, valamint a romantikára került - és egyikre sem lehet panasz.
A Csiszolatlan gyémánt szenvedélyes, fordulatos, humoros, ízig-vérig történelmi romantikus regény, melyben a szerepek nem annyira egyértelműek, mint ahogyan azt az olvasó gondolná. Szívből ajánlom a műfaj kedvelőinek; én rettentően élveztem.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Rafferty, Arianne, Phineas

Kedvenc jelenet: Rafe és Arianne szóváltásai

Negatívum: egyetlen hibája, hogy lassan indult be

Borító: 5/4
Sorozat: Chambers testvérek 3. része, de önállóan is olvasható

Nyereményjáték

A történelmi romantikus könyvek hátterében sokszor igazi történetek lapulnak, ezért mostani játékunkban a könyvhöz kapcsolódó kérdésekre kell válaszolnotok, kivételesen nem a fikcióra leszünk kíváncsiak, hanem a valóságra.
Játékra fel! 

 Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Milyen viszonyban állt Lionel Sackville-West és Victoria Sackville, akit háziasszonyának vitt magával?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/05 Insane Life
06/06 Kelly & Lupi Olvas
06/08 Deszy könyvajánlója
06/09 Könyvvilág
06/10 Kristina blogja 

06/11 Dreamworld