Dreamworld: Rebecca Donovan - Boldogító lélegzet

Rebecca Donovan: Boldogító lélegzet

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632615219
Oldalszám: 481 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:

„Belülről égtem. Gondolkodtam, mit tehetnék, hogy ezt a kínt tudatom mélyének sötétjébe toljam, és visszajuthassak közönyös, tompa állapotomba. Egyedül nem fog menni. Segítség kell. Muszáj megoldást találni.”
Emma elhagyja Weslynt és mindenkit, akit ott ismert; a Stanford egyetem hallgatója lesz, ahogy mindig is remélte. Korábbi énjének csak árnyéka, teljesen megváltozott. Össze van törve, és csak úgy lehet újra teljes egész, ha felismeri értékeit és megbocsát magának. Emma megtanulja, hogy az őszinteség nagyon tud fájni, jobban, mint az árulás, és az igazság ára az, hogy elveszti egyetlen igaz szerelmét.A trilógia utolsó részét az olvasók az utolsó oldalig lélegzet visszafojtva fogja olvasni.

Saját véleményem:

Emma a Stanford egyetem hallgatójaként tengeti napjait, s korábbi életét hátrahagyva igyekszik megmaradni a józanság felszínén. Segítségéül, ha csak telefonon is, de továbbra is ott van Sara, illetve három új barátnője, Meg, Peyton és Serena.

De hiába a három, életvidám csajszi, Emma ha csak teheti, a tanulásba temetkezik, hogy lekösse figyelmét. Ám egy véletlen során kinyílik Pandora szelencéje, s újra elárasztják az emlékei.

Hogy elnyomja magában a kínzó érzelmeit, egy szilveszteri buli során kicsit felönt a garatra, és olyasmit művel, ami egyáltalán nem vall rá. Majd újabb és újabb alkalmak követik ezt, mígnem már szinte alkohol- és adrenalinfüggővé válik. Egyik hülyeséget csinálja a másik után. Valósággal vadászik az olyan helyzetekre, melyek tompítják lelkifájdalmait...

Őrült, már-már önpusztító cselekedeteinek azonban mindig akad egy szemtanúja, Cole személyében, akitől Emma eleinte ugyan ódzkodik, de aztán egyre többet és többet kezd érezni iránta...

A második rész vége után sejtettem, hogy a befejező kötet eleje nem lesz túl vidám. És arra is felkészültem, hogy rögös lesz az út, míg Emma és Evan újra egymásra talál, merthogy nekik muszáj összejönniük, afelől semmi kétségem nem volt. Arra viszont egyáltalán nem voltam felkészülve, amit kaptam. Legalábbis a könyv első felét illetően.

Mielőtt bármi egyebet írnék, muszáj elmondanom, hogy én az első két kötetben ha meg nem is értettem Emma minden cselekedetét vagy őt magát, azért többnyire értettem, mit miért tesz. Egy bizonyos pontig ez most is így volt. Ugyanakkor mindennek van határa, és ő ezt bőségesen túllépte. Olyan mértékű önpusztításba kezdett, melyet ledöbbenve konstatáltam. Sorra azokat a hibákat követte el, amik miatt korábban szenvedett. Ráadásul olyan esztelen ámokfutást rendezett kétségbeesésében, amivel nem pusztán magát sebezte meg az eddigieknél is jobban, hanem a szeretteit is.

Őszinte leszek, Emma randalírozásának hála, sokáig minden egyes sorral megszenvedtem. Úgy éreztem, mintha iszapba ragadtam volna, amiből egyszerűen nem láttam a kiutat, és alig haladtam előre.

Egyik pia csúszott le a másik után - már nem nekem, hanem Emmának. A vodka összes fajtáját megismertem, és szerintem nem létezik olyan alkohol tartalmú ital, amiről ne olvastam volna. Komoly aggályaim merültek fel, hogy a könyv végére detoxban kötök ki...

És akkor jött Cole, aki egyszerre volt napsugár a reménytelenség mocsarában, és aggasztó tényező.

A kezdetben unalmas, jófiúnak tűnő srác hamar megmutatta, mennyire nagyszerű figura. Miután feladta az Emma után való teperést, és inkább ugratásokkal, valamint a lány saját fegyverével közeledett, vagy éppen nem közeledett felé, elkezdett felcsigázni... akárcsak másnapos vagy aznapos hősnőnket. S miközben én azon aggódtam, hogy Emma új keletű gyengéd érzelmei milyen hatással lesznek a sztori kimenetelére, Cole megmutatta mennyire remek, kedves, segítőkész, aranyos, vicces fickó. ~~Komolyan mondom, ez a lány nem érdemelte meg, hogy ennyi nagyszerű fiú rajongja körbe a trilógia alatt!~~

És, hogy mi van Evannel?! Lassan, de biztosan megérkezett ő is, a mellkasomról pedig Himalája méretű kövek gördültek le, mert hát Cole ide, Jonathan oda, mégiscsak Evan az igazi. Számomra és Emma számára is. Olyanok ők, mint egy kirakós két darabja. S történjék bármi, ott mélyen legbelül - hiába ingat meg a galád írónő! - mégiscsak érezzük, sőt, tudjuk, hogy összetartoznak. Nekik, ha a fene fenét eszik is, muszáj együtt lenniük!

De a boldogító lélegzetig vezető út egyáltalán nem egyszerű. Sok minden történt kettejükkel és kettejük között. Millió probléma, sérelem, félsz, gát, titok az, ami szakadékot képez köztük. És most így, utólag értettem meg, hogy Rebecca Donovannek előbb porig kellett rombolnia őket (és Emmát), hogy egy stabil alapokra épülő kapcsolatot teremthessen. Ehhez pedig elengedhetetlen volt az az önpusztítás, amit a lány művelt.

Óriási írói bravúrnak tartom, hogy az írónő Emmával együtt minket is a kilátástalanságba, szenvedésbe taszított. Megjáratta velünk a poklot, mielőtt az édenbe engedett volna. Nem kis feladat, ha valaki egymás mögé pakolt szavakkal, ennyire intenzív érzéseket képes kiváltani. Rebeccának sikerült. Sőt, volt olyan könyörületes, hogy fellazítandó a sok, már-már tömény rosszat, néhány új, remek karakterrel adományozott meg minket, akik azért bőven oldottak a hangulaton.

Emma barátnői külön egyéniségek. Peyton képviseli a szeleburdiságot, a laza, bulizós, pörgős, extra csajos oldalt - bár néha kicsit sok -, Meg = Sara 2.0, Serena pedig valahol félúton van Meg és Peyton között. Mind a hárman szerethető figurák, de azért nyomába sem érnek Sarának.

Ami pedig Evant illeti... *sóhaj* most végre belekukkanthatunk a fejébe, és a váltott szemszögnek hála (amit kezdetben meg kell szokni, mert elég érdekesen váltakozik), megtudhatjuk, hogy mi is zajlik le benne. Gyönyörű és fájdalmas pillanatokat élhetünk át általa.

Mindent egybevetve úgy vélem, a Boldogító lélegzet méltó befejezése a trilógiának. Csodálatos története egy keserédes szerelemnek.

Pontszám: 5/4.5

Kedvenc szereplő: Evan, Sara, Cole, Meg, Serena

Kedvenc jelenet: kb az összes Evan, illetve a Cole-Emma kirakósozás

Negatívum: Emma önpusztítása

Borító: 5/3,5
Tetszett? Rendeld meg!

Kedvenc pillanatok

Mivel ezzel a kötettel lezárul a Csak lélegezz trilógia, rendhagyó blogturné extrával készültünk. A sorozat részeit egy-egy kedvenc idézetünkkel, és az ahhoz szerintünk leginkább illő zeneszámmal szeretnénk felidézni. Tartsatok velünk ezen a hangulatos utazáson!

Elakadó lélegzet

"Az érintés nélküli érintések, a szótlan tudás és érzés nagyon bonyolult táncát jártuk. Barátok voltunk, akik egy sziklapárkányon, egy nagyon keskeny párkányon egyensúlyoztak, és én, Evan létezésének túlfűtött tudatában nem vettem észre, milyen közel van ez a párkány ahhoz, hogy leszakadjon a talpam alatt."

Visszafojtott lélegzet

"Azon az éjszakán, amikor ott feküdtél sebesülten és alig lélegeztél, megígértem. Megígértem, hogy örökké szeretni foglak, és soha senki nem bánthat téged."

Boldogító lélegzet

"A veszteségek átélése tett erőssé, de a szerelem segített, amikor gyenge voltam. Túlélő vagyok. És már csak élni akartam. Élni."

Nyereményjáték

A korábbi kötetekből már tudhatjuk, hogy Evan számára sokat jelent a fényképezés, a mostani részből pedig kiderül, hogy a szörfözés Emmával közös hobbijukká válik. Épp ezért a mostani játékban az lesz a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik szörfösök által kedvelt nyugat-amerikai településen készültek a lélegzetelállító sport fotók.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)