A Gabo SFF jóvoltából hazánkban is megjelent Mary E. Pearson Az árulás csókja című regénye, A Fennmaradottak Krónikái trilógia első része. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Lia hercegnő és két társa titkokkal, s árulással átszőtt történetét, melyből a szerelem sem hiányozhat.
2015. november 5-től minden harmadnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Mary E. Pearson: Az árulás csókja
Kiadó: GABO SFF
ISBN: 9789634061274
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Fülszöveg:
EGY HERCEGNŐ KERESI A HELYÉT AZ ÚJJÁSZÜLETETT VILÁGBAN.
Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána.
Ő Lia hercegnő, Morrighan királyságának Első Leánya.
Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos.Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított - szerelmet.
Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána.
Ő Lia hercegnő, Morrighan királyságának Első Leánya.
Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos.Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított - szerelmet.
Saját véleményem:
Mary E. Pearson regényére már megjelenéskor felfigyeltem, a borító megkapó és egyben gyönyörű mivolta egyből megragadta a tekintetemet, a fülszöveg alapján pedig tudtam, ez az én könyvem lesz. Így amikor megláttam molyon, hogy készül a fordítás, kábé madarat lehetett volna fogatni velem, szóval örök hálám a kiadóé, a fele királyságommal együtt. Bár azt azért beismerem, hogy amikor megkaparintottam ezt a szépséget, tányérnyira kerekedett a szemem az oldalszám és a picike betűméret kombinációja révén, de mint kiderült, ha valami egyszer jó, akkor lehet féltégla, vagy akár kettes betűmérettel írott, úgy a kezedhez ragad, hogy észre sem veszed, hány száz oldal röppent el. És itt bizony ez a helyzet.
Az írónő egyszerű, könnyed, mégis érzékletes leírásainak hála csak úgy repülnek az oldalak. Arról nem is beszélve, hogy Mary E. Pearson olyan lenyűgözően játszik a betűkkel, hogy minden egyes szavával elemről-elemre építi fel olvasója előtt történetének virtuális képmását. Amiről ír, az már-már tapinthatóan, érzékelhetően valószerűvé válik.
Látni a szereplők által bejárt tájakat, érezni az illatokat, tapintani a különféle kelmék anyagát, hallani a szamarak iázását. S ennek hála akkor sem unalmas a történet, ha éppen nem történik semmi, hisz mindig van mit magunkba szívni, legyen szó egy tetoválás részletezéséről, egy illatozó ágról, vagy akár a közeli erdők szépségéről. Bámulatos.
A gördülékeny, olvasmányos stílus mellett a regénysorozat világképe is figyelemre méltónak tűnik. A fantasy-khez híven itt is egy saját világot kreált a szerző, mely a komolyabb high fantasy-ktől eltérően a műfaj (és annak alkategóriái) kevésbé jártas olvasói számára is teljes mértékben befogadható, megemészthető - elvégre is a Young Adult - körüli - korosztály a célcsoport.
Mindazonáltal egyelőre csupán a felszínt láthattuk, (ősi családok, királyságok, féltve őrzött titkok, mágikus képességek) és csak apró mondatfoszlányok, utalások, valamint a fejezetek előtti idézetek, versek alapján sejthetjük, hogy ténylegesen milyen mélyen is gyökerező, komplex, komoly történelemmel rendelkező világgal is állunk szemben A Fennmaradottak Krónikái esetében.
Ami a történetet illeti, főhősnőnk, a tizenhét éves konok Lia, a királyi pár Első Leánya épp a királyság jövőjét biztosítandó diplomáciai esküvőjére készül. Vagyis készülne, mert neki esze ágában sincs hozzámenni egy vén disznóhoz, akit még soha életében nem is látott. Így hát az egyik cselédlány segítségével megszökik a ceremónia napján, és Pauline szülőföldjére menekülnek, ahol mind a ketten csaposnak állnak.
Mindeközben a vőlegény, aki minden csak nem vén, és kövér, úgy dönt, arája után indul. Kíváncsi rá, milyen lehet az a királylány, akinek volt bátorsága meglépni azt, amit neki nem. Csakhogy nem ő az egyetlen, aki Lia nyomába ered. Amellett, hogy a király parancsára mindenki a renitens lányt keresi, egy fiatal, szakmáját mesteri szinten űző, hidegvérű orgyilkos is felkerekedik, hogy végezzen a szépséggel.
A dolog pikantériája, hogy Mary E. Pearson úgy döntött, nem csupán Lia előtt leplezi a két, nyomára bukkanó férfi kilétét, hanem előttünk is. Hiába van saját szemszöge a hercegnek és az orgyilkosnak, egészen a mű végéig lehetetlen kibogozni, melyikük melyik. Mind a ketten egyedi, megkapó személyiségek, bőséggel lehet miattuk sóhajtozni, epekedni, mégis annyira megvezető a viselkedésük... Kicsit olyan ez az egész, mint a Láthatatlan kiállítás, ahol mindössze az érzékeidre tudsz hagyatkozni. És az sem utolsó szempont, hogy így a szerelmi háromszög is átérezhetőbb. Liának nincs könnyű dolga, az egyszer biztos. Bár azt azért elárulom, én a herceget egy hajszálnyival jobban szerettem.
A fiúkról most kivételesen nem ejtenék szót, véletlenül sem szeretném őket leleplezni, az élmény akkor az igazi, ha Ti magatok is átestek a személyüket érintő kitalálósdin. Ellenben Lia olyan hősnő, aki mellett nem lehet csak úgy elmenni. Ő azon női főszereplők közé tartozik, akiket csak imádni lehet. Okos, határozott, bátor lány, buzog benne a szabadság-, és tettvágy. Csipkeverés helyett sokkal szívesebben lovagolna ki bátyjaival, vadászna, vagy végezne bármilyen kétkezi munkát. Számára a rejtőzködéssel járó munka nem büntetés, hanem megváltás. Örömmel tölti el, hogy dolgozhat, hasznosnak érezheti magát. Mindemellett egy igazi kis lázadó (már fiatal lányként képes volt berontani a királyi gyűlésre, hogy felszólaljon az új oktatási rendelet ellen!). Noha nem olyan badass, mint az Üvegtrón Celaenája, érzetileg mégis hozzá tudnám leginkább hasonlítani. Nálam mindenképp bekerült az élmezőnybe. A Pauline-nal való szoros barátsága pedig szintén megér egy misét, mivel egészen egyszerűen gyönyörű volt.
Összességében tehát csak szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a könyvről. A történetvezetés remek, a karakterek szerethetőek, emberiek, egyediek, a szerelmi szál pont jó mennyiségben és minőségben jelenik meg, fordulatos, tele van titkokkal, izgalommal, a trió helyzete miatt a humor sem hiányozhat, de drámai jelenetekből sincs hiány. A világ pedig jól kidolgozott, kellő felfedeznivalót tartogat még magában. Egyetlen hibája van, mégpedig az, hogy egy ilyen kegyetlen függővég után még nincs a kezemben a folytatás!
Ajánlom mindenkinek, aki új kedvencet szeretne avatni!
Az írónő egyszerű, könnyed, mégis érzékletes leírásainak hála csak úgy repülnek az oldalak. Arról nem is beszélve, hogy Mary E. Pearson olyan lenyűgözően játszik a betűkkel, hogy minden egyes szavával elemről-elemre építi fel olvasója előtt történetének virtuális képmását. Amiről ír, az már-már tapinthatóan, érzékelhetően valószerűvé válik.
Látni a szereplők által bejárt tájakat, érezni az illatokat, tapintani a különféle kelmék anyagát, hallani a szamarak iázását. S ennek hála akkor sem unalmas a történet, ha éppen nem történik semmi, hisz mindig van mit magunkba szívni, legyen szó egy tetoválás részletezéséről, egy illatozó ágról, vagy akár a közeli erdők szépségéről. Bámulatos.
A gördülékeny, olvasmányos stílus mellett a regénysorozat világképe is figyelemre méltónak tűnik. A fantasy-khez híven itt is egy saját világot kreált a szerző, mely a komolyabb high fantasy-ktől eltérően a műfaj (és annak alkategóriái) kevésbé jártas olvasói számára is teljes mértékben befogadható, megemészthető - elvégre is a Young Adult - körüli - korosztály a célcsoport.
Mindazonáltal egyelőre csupán a felszínt láthattuk, (ősi családok, királyságok, féltve őrzött titkok, mágikus képességek) és csak apró mondatfoszlányok, utalások, valamint a fejezetek előtti idézetek, versek alapján sejthetjük, hogy ténylegesen milyen mélyen is gyökerező, komplex, komoly történelemmel rendelkező világgal is állunk szemben A Fennmaradottak Krónikái esetében.
Ami a történetet illeti, főhősnőnk, a tizenhét éves konok Lia, a királyi pár Első Leánya épp a királyság jövőjét biztosítandó diplomáciai esküvőjére készül. Vagyis készülne, mert neki esze ágában sincs hozzámenni egy vén disznóhoz, akit még soha életében nem is látott. Így hát az egyik cselédlány segítségével megszökik a ceremónia napján, és Pauline szülőföldjére menekülnek, ahol mind a ketten csaposnak állnak.
Mindeközben a vőlegény, aki minden csak nem vén, és kövér, úgy dönt, arája után indul. Kíváncsi rá, milyen lehet az a királylány, akinek volt bátorsága meglépni azt, amit neki nem. Csakhogy nem ő az egyetlen, aki Lia nyomába ered. Amellett, hogy a király parancsára mindenki a renitens lányt keresi, egy fiatal, szakmáját mesteri szinten űző, hidegvérű orgyilkos is felkerekedik, hogy végezzen a szépséggel.
A dolog pikantériája, hogy Mary E. Pearson úgy döntött, nem csupán Lia előtt leplezi a két, nyomára bukkanó férfi kilétét, hanem előttünk is. Hiába van saját szemszöge a hercegnek és az orgyilkosnak, egészen a mű végéig lehetetlen kibogozni, melyikük melyik. Mind a ketten egyedi, megkapó személyiségek, bőséggel lehet miattuk sóhajtozni, epekedni, mégis annyira megvezető a viselkedésük... Kicsit olyan ez az egész, mint a Láthatatlan kiállítás, ahol mindössze az érzékeidre tudsz hagyatkozni. És az sem utolsó szempont, hogy így a szerelmi háromszög is átérezhetőbb. Liának nincs könnyű dolga, az egyszer biztos. Bár azt azért elárulom, én a herceget egy hajszálnyival jobban szerettem.
A fiúkról most kivételesen nem ejtenék szót, véletlenül sem szeretném őket leleplezni, az élmény akkor az igazi, ha Ti magatok is átestek a személyüket érintő kitalálósdin. Ellenben Lia olyan hősnő, aki mellett nem lehet csak úgy elmenni. Ő azon női főszereplők közé tartozik, akiket csak imádni lehet. Okos, határozott, bátor lány, buzog benne a szabadság-, és tettvágy. Csipkeverés helyett sokkal szívesebben lovagolna ki bátyjaival, vadászna, vagy végezne bármilyen kétkezi munkát. Számára a rejtőzködéssel járó munka nem büntetés, hanem megváltás. Örömmel tölti el, hogy dolgozhat, hasznosnak érezheti magát. Mindemellett egy igazi kis lázadó (már fiatal lányként képes volt berontani a királyi gyűlésre, hogy felszólaljon az új oktatási rendelet ellen!). Noha nem olyan badass, mint az Üvegtrón Celaenája, érzetileg mégis hozzá tudnám leginkább hasonlítani. Nálam mindenképp bekerült az élmezőnybe. A Pauline-nal való szoros barátsága pedig szintén megér egy misét, mivel egészen egyszerűen gyönyörű volt.
Összességében tehát csak szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a könyvről. A történetvezetés remek, a karakterek szerethetőek, emberiek, egyediek, a szerelmi szál pont jó mennyiségben és minőségben jelenik meg, fordulatos, tele van titkokkal, izgalommal, a trió helyzete miatt a humor sem hiányozhat, de drámai jelenetekből sincs hiány. A világ pedig jól kidolgozott, kellő felfedeznivalót tartogat még magában. Egyetlen hibája van, mégpedig az, hogy egy ilyen kegyetlen függővég után még nincs a kezemben a folytatás!
Ajánlom mindenkinek, aki új kedvencet szeretne avatni!
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Lia, Pauline, Rafe, Kaden
Kedvenc jelenet: az első betűtől az utolsó írásjelig minden
Negatívum: -
Borító: 5/5
Térkép
A trilógiához tartozó térképet a képre kattintva elérhetitek nagyobb méretben is, de ha tüzetesebben szeretnétek tanulmányozni, akkor ide kattintva egy nagyobb felbontású változatot is találtok.
Nyereményjáték
Mostani játékunk során a Liához hasonlóan álruhát öltő hősnőké a főszerep. Minden állomáson találtok egy puzzle-t, melyek kirakásával egy olyan hölgy képét kapjátok, aki valamilyen okból álruhába bújt.
Nektek nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter megfelelő sorába a karakter nevét, ezt megismételni minden állomáson (a www.blogturneklub.com oldalon is találtok egyet!), és máris esélyetek nyílik megnyerni a GABO SFF által felajánlott 3 példány egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
Megfejtendő puzzle:
Nézzetek be a többi állomásra is
11/05 Always Love a Wild Book - Playlist
11/08 Kelly & Lupi olvas - Interjú
11/11 MFKata gondolatai - Öltözz a könyvhöz
11/14 Deszy könyvajánlója - Az írónőről
11/17 Dreamworld - Térkép
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése