A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelenik meg Colleen Hoover legújabb könyve, a Velünk véget ér. Az írónő ismét hozta a tőle megszokott színvonalat, Lily története garantáltan meg fogja érinteni az olvasók szívét. Tartsatok velünk ti is, ha szeretnétek megnyerni a könyv egy példányát.
Colleen Hoover: Velünk véget érKiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634572435
Oldalszám: 424 oldal
Fordító: Kamper Gergely
Fülszöveg:
Néha az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.
Add át magad a reménynek!
Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.
Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.
Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.
Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.
Add át magad a reménynek!
Saját véleményem:
A könyv, aminek megjelenését óriási felhajtás övezte.
A könyv, amit mindenki az égig magasztal.
A könyv, amelynek történetéről alig tudni valamit, annyira féltve őrzik korábbi olvasói.
A könyv, ami kimozdít a komfortzónádból.
A könyv, ami ledönti az egyik legnagyobb tabut az életedben.
A könyv, ami sírásra készteti a lelkedet.
A könyv, ami az égig emel.
A könyv, ami mélybe ránt.
A könyv, ami szerelembe ejt.
Ez mind a Velünk véget ér.
És mivel ennyire különleges történetről van szó, engedjétek meg, hogy a véleményezés is kicsit rendhagyóbb legyen. Száraz tények, köntörfalazások helyett beszéljenek inkább az érzelmeim.
Kedves Colleen!
Gyűlöllek.
Tudom, nem szép dolog így kezdeni egy levelet, de ez az igazság. Annyi történetet olvastam már tőled, annyiszor törted már össze a szívemet, kergettél olyan helyzetbe, hogy legszívesebben elbújtam volna a takaróm alá és elő sem jöttem volna addig, míg helyre nem áll a világ, hogy azt megszámlálni sem lehet. És én balga módon mégis minden egyes alkalommal bedőlök neked.
Most is ez történt.
Naivan elhittem, hogy Lily története más lesz, mint a többieké. Hogy is ne hittem volna?! Hisz annyira másképp indult... Egyszerűen, hétköznapian. Szabadon!
Adtál egy lányt, aki ki mert lépni az őt ostromló árnyékok közül, nem mellesleg sikerül felülkerekednie a bántalmazó apa és mindent eltűrő, gyenge anya emlékén. Majd az útjába sodortál egy férfit, akivel nem csupán kiegészítették-, de életre is keltették egymást. Együtt csodákat élhettek át, álmokat teljesíthettek be - szenvedélyesen, lángolóan, mégis szabadon. Hagytad, hogy megszeressem őket.
Aztán fogtad magad, előástad azt a naplót, kirántottad alólam és Lily alól a talajt, összezavartál, csordultig töltötted a szívemet, elérted, hogy kétfelé dobogjon - hogy olyanért dobogjon, aki nem több emléknél. És még ez sem volt elég! Ó, nem. Neked muszáj volt a határaimig űzni, elérni, hogy megkérdőjelezzek mindent, és amikor végre sikerült rendezni az érzéseimet puff, bedobtad a bombát.
Mégis...
Imádlak.
Annyi mindenért imádlak, hogy azt felsorolni sem lehet. Imádlak a srácokért, akikkel megajándékozol, a felejthetetlen pillanatokért, amik lenyomatot hagynak a lelkemen, a nyíltságodért, de leginkább azért, mert minden egyes alkalommal olyan oldalát mutatod meg az éremnek, amit senki más. Képes vagy feje tetejére állítani a világomat! De nem baj, mert megtanítottál arra, hogy jó és rossz ember nem létezik, csak ember, aki hibázik. Mi több, te ennél is messzebbre merészkedtél!
Itt és most hagytad, hogy egész lényemmel átéljem, miért butaság beskatulyázni valamit vagy valakit, hogy lássam a hibázó és az azt elszenvedő érveit, gyötrelmeit, és közben nem engedted hogy átessek a ló túloldalára. Pedig te is épp úgy belehaltál a döntésedbe, mint én. Mind a ketten tudtuk, éreztük, hogy ez egy szakadék felé robogó vonat, amit úgy szerettünk volna másik vágányra téríteni, hogy kis híján belerokkantunk, mégsem lehetett, mert a hibák, eredjenek bármiből, következményekkel járnak.
Nem találkoztam még hozzád fogható szerzővel, akinek az érzései, vívódásai annyira és olyan mélyen belém ivódtak, mintha a sajátjaim lettek volna. Fogalmam sincs, hogy csinálod, de:
Ússz és evezz.
Ússz és ússz és ússz és soha ne hagyd abba, amit csinálsz.
Szükségem van a pofonjaidra, arra, hogy összetörj, felépíts, és körülölelj. A te történeteid nem puszta szavak. Szívük-lelkük van. Élnek. Akárcsak fiaid, lányaid.
És tudod mit? Te vagy az egyetlen, aki egy csókmentes randit olyan perzselővé tud varázsolni, hogy a lapok maguktól felgyulladnak. ...aki a költészettel szemben támasztott távolságtartásomat semmivé oszlatod egyetlen egyszerű sráccal, aki nem tesz többet, csak versbe önti érzelmeit. És te vagy az is, aki egy olyan hétköznapi dolgot, mint a hallás, egészen szívdobogtató magasságig emel.
Azt hittem, ezeknél különlegesebb módon nem fogsz tudni szerelembe ejteni. Ugyancsak tévedtem. Fogtál egy ócska naplót, belefirkantottál pár buta kamaszkori emléket, néhány szót szenteltél egy hajléktalan fiúnak is, és én azon kaptam magam, hogy Lilyével együtt az én szívem is hevesebben ver. Akartam és akarok egy Atlast. (Meg egy Holdert, Willt és Ridge-et is.)
De nem emiatt érzem azt, hogy:
Óriási hullám vagy az életemben.
Hanem mindazért, amit és ahogy adsz. A te üzeneteid nem aprócska csobbanások, hanem lélegzetelállító, elsodró erejű hullámok. Olyanok, amik visszahúzódása után még sokáig kapkodom a levegőt. Olyanok, amik örök érvényű lenyomatot képeznek a lelkemben.
Köszönöm.
Lilla
A könyv, amit mindenki az égig magasztal.
A könyv, amelynek történetéről alig tudni valamit, annyira féltve őrzik korábbi olvasói.
A könyv, ami kimozdít a komfortzónádból.
A könyv, ami ledönti az egyik legnagyobb tabut az életedben.
A könyv, ami sírásra készteti a lelkedet.
A könyv, ami az égig emel.
A könyv, ami mélybe ránt.
A könyv, ami szerelembe ejt.
Ez mind a Velünk véget ér.
És mivel ennyire különleges történetről van szó, engedjétek meg, hogy a véleményezés is kicsit rendhagyóbb legyen. Száraz tények, köntörfalazások helyett beszéljenek inkább az érzelmeim.
Kedves Colleen!
Gyűlöllek.
Tudom, nem szép dolog így kezdeni egy levelet, de ez az igazság. Annyi történetet olvastam már tőled, annyiszor törted már össze a szívemet, kergettél olyan helyzetbe, hogy legszívesebben elbújtam volna a takaróm alá és elő sem jöttem volna addig, míg helyre nem áll a világ, hogy azt megszámlálni sem lehet. És én balga módon mégis minden egyes alkalommal bedőlök neked.
Most is ez történt.
Naivan elhittem, hogy Lily története más lesz, mint a többieké. Hogy is ne hittem volna?! Hisz annyira másképp indult... Egyszerűen, hétköznapian. Szabadon!
Adtál egy lányt, aki ki mert lépni az őt ostromló árnyékok közül, nem mellesleg sikerül felülkerekednie a bántalmazó apa és mindent eltűrő, gyenge anya emlékén. Majd az útjába sodortál egy férfit, akivel nem csupán kiegészítették-, de életre is keltették egymást. Együtt csodákat élhettek át, álmokat teljesíthettek be - szenvedélyesen, lángolóan, mégis szabadon. Hagytad, hogy megszeressem őket.
Aztán fogtad magad, előástad azt a naplót, kirántottad alólam és Lily alól a talajt, összezavartál, csordultig töltötted a szívemet, elérted, hogy kétfelé dobogjon - hogy olyanért dobogjon, aki nem több emléknél. És még ez sem volt elég! Ó, nem. Neked muszáj volt a határaimig űzni, elérni, hogy megkérdőjelezzek mindent, és amikor végre sikerült rendezni az érzéseimet puff, bedobtad a bombát.
Mégis...
Imádlak.
Annyi mindenért imádlak, hogy azt felsorolni sem lehet. Imádlak a srácokért, akikkel megajándékozol, a felejthetetlen pillanatokért, amik lenyomatot hagynak a lelkemen, a nyíltságodért, de leginkább azért, mert minden egyes alkalommal olyan oldalát mutatod meg az éremnek, amit senki más. Képes vagy feje tetejére állítani a világomat! De nem baj, mert megtanítottál arra, hogy jó és rossz ember nem létezik, csak ember, aki hibázik. Mi több, te ennél is messzebbre merészkedtél!
Itt és most hagytad, hogy egész lényemmel átéljem, miért butaság beskatulyázni valamit vagy valakit, hogy lássam a hibázó és az azt elszenvedő érveit, gyötrelmeit, és közben nem engedted hogy átessek a ló túloldalára. Pedig te is épp úgy belehaltál a döntésedbe, mint én. Mind a ketten tudtuk, éreztük, hogy ez egy szakadék felé robogó vonat, amit úgy szerettünk volna másik vágányra téríteni, hogy kis híján belerokkantunk, mégsem lehetett, mert a hibák, eredjenek bármiből, következményekkel járnak.
Nem találkoztam még hozzád fogható szerzővel, akinek az érzései, vívódásai annyira és olyan mélyen belém ivódtak, mintha a sajátjaim lettek volna. Fogalmam sincs, hogy csinálod, de:
Ússz és evezz.
Ússz és ússz és ússz és soha ne hagyd abba, amit csinálsz.
Szükségem van a pofonjaidra, arra, hogy összetörj, felépíts, és körülölelj. A te történeteid nem puszta szavak. Szívük-lelkük van. Élnek. Akárcsak fiaid, lányaid.
És tudod mit? Te vagy az egyetlen, aki egy csókmentes randit olyan perzselővé tud varázsolni, hogy a lapok maguktól felgyulladnak. ...aki a költészettel szemben támasztott távolságtartásomat semmivé oszlatod egyetlen egyszerű sráccal, aki nem tesz többet, csak versbe önti érzelmeit. És te vagy az is, aki egy olyan hétköznapi dolgot, mint a hallás, egészen szívdobogtató magasságig emel.
Azt hittem, ezeknél különlegesebb módon nem fogsz tudni szerelembe ejteni. Ugyancsak tévedtem. Fogtál egy ócska naplót, belefirkantottál pár buta kamaszkori emléket, néhány szót szenteltél egy hajléktalan fiúnak is, és én azon kaptam magam, hogy Lilyével együtt az én szívem is hevesebben ver. Akartam és akarok egy Atlast. (Meg egy Holdert, Willt és Ridge-et is.)
De nem emiatt érzem azt, hogy:
Óriási hullám vagy az életemben.
Hanem mindazért, amit és ahogy adsz. A te üzeneteid nem aprócska csobbanások, hanem lélegzetelállító, elsodró erejű hullámok. Olyanok, amik visszahúzódása után még sokáig kapkodom a levegőt. Olyanok, amik örök érvényű lenyomatot képeznek a lelkemben.
Köszönöm.
Lilla
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Atlas
Kedvenc jelenet: Atlas és Lily jelenetei
Negatívum: az élet... más semmi
Borító: 5/5Sorozat: önálló
Nyereményjáték
Colleen Hoover tollából már rengeteg érzelmes romantikus könyv jelent meg, ezeket fogjuk felidézni a nyereményjátékunk során. Minden blogon találni fogtok egy idézetet az írónőtől, a dolgotok pedig természetesen az lesz, hogy kitaláljátok, melyik könyvéből származik, és beírjátok a könyv címét a rafflecopter dobozba.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
– Mit választanál, kire hasonlítsak inkább: Hugh Jackmanre, vagy George Clooney-ra?
– Johnny Deppre – feleli.
Nézzetek be a többi állomásra is
11/13 Kristina blogja
11/15 Angelika blogja
11/17 Sorok között
11/19 MFKata gondolatai
11/21 Deszy könyvajánlója
11/23 Dreamworld
11/25 CBooks
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése