2021. november 17., szerda

Kristi Ann Hunter - Előkelő álarcosbál


Kristi Ann Hunter: Előkelő álarcosbál
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789634570332
Oldalszám: 400 oldal
Fordító: Roehnelt Zsuzsanna Lilla

Fülszöveg:
Lady ​Miranda Hawthorne minden ízében előkelő hölgyként viselkedik, azonban a lelkében bátorságra és szabadságra vágyik.
A társasági élet szereplőinek szemében már a vénlánysághoz közelítő nő hosszú évek óta nem naplóba, hanem levelekben önti ki legbensőbb érzéseit. A leveleket bátyja régi iskolai barátjának, Marshington hercegének írja. Mivel magával a férfival valójában még soha nem találkozott, a legkevésbé sem szándékszik elküldeni a leveleket, és majd elsüllyed szégyenében, amikor a bátyja rejtélyes, új inasa, Marlow véletlenül felad egy levelet a gyanútlan hercegnek.
Miranda legnagyobb megdöbbenésére az etikett ilyetén megsértése a herceg válaszához vezet, és végül élénk levelezésbe torkollik. Az udvarlók korábbi hiánya miatt érzett önbizalomhiány azonban hamarosan zavarodottsággá változik a fiatal nőben, amikor ráébred, hogy Marlow iránt is legalább ugyanannyira érdeklődik, mint a herceg iránt. A férfi viszont, akitől egyre inkább függ, napról napra gyanúsabban viselkedik.
Amikor fény derül a családja birtokán zajló titkos történésekre, egy dolog bizonyossá válik: nem Miranda szíve az egyetlen, amire veszély leselkedik a család és szeretteik körül.

Saját véleményem:
A zsáner rajongójaként érdeklődve figyelem minden történelmi romantikus mű megjelenését, s végtelen boldogsággal tölt el, ha olykor új szerzőkkel ismerkedhetek meg. Kiváltképp akkor, ha azok a későbbiek során is figyelemre méltónak bizonyulnak - márpedig Kristi Ann Hunter határozottan ilyen. Stílusát tekintve egyébként Julia Quinn és Julianne Donaldson közé sorolnám.

"Vajon a lelki egyensúlyába való kapaszkodás megér annyit, hogy elszalassza a feltehetően legjobb lehetőséget, hogy szerelemből házasodjék?"

Az Előkelő álarcosbál egy édes, humoros, kissé kelekótya, ámde végtelenül szórakoztató mű, melynek hősnője, Lady Miranda kilóg a társadalomból. Üdítően hebrencs lány, aki már egészen fiatal kora óta dacol mindazzal, amit a kor elvár egy hozzá hasonló rangú hölgytől. Mirandának ugyanis megvan az a fura szokása, hogy bátyja iskolatársának, Marshington hercegének ír igen bensőséges hangvételű leveleket, melyekben legféltettebb érzéseiről vall. Ám ahelyett, hogy e leveleket valóban eljuttatná a hercegnek, biztos helyre rejti őket. 
Tizenkét esztendővel később viszont valóra válik az addigra vénkisasszony státuszba került lány legnagyobb rémálma, bátyja legújabb szolgája (kinek külseje igencsak megnyerő) véletlenül elküldi egyik levelét Marshington hercegének. Néhány nap elteltével pedig Miranda legnagyobb döbbenetére válasz érkezik a férfitől - mely a puszta ténye mellett azért is döbbenetes, mert a herceget évek óta senki sem látta, hiába állítják emberei, hogy időről-időre utasításokkal látja el őket. 
Lady Miranda ezt követően levelezésbe kezd a herceggel, s közben egyre szorosabb kapcsolatba keveredik Marlow-val, bátyja új szolgájával is, aki vonzó külseje ellenére meglehetősen fura figura. 

Humoros regényről lévén szó, Kristi Ann Hunter története leginkább a könnyed jelzővel illethető, s e vonalra Miranda habókos karaktere, valamint a herceggel és a szolgával folytatott társalgásai is ráerősítenek. Ugyanakkor Marlow által kapunk egy izgalmas, nyomozós szálat is, merthogy a férfi nem véletlenül érkezik a Hawthorne házba: hazaárulók után kutat. Ahhoz azonban, hogy kiderítse, ki lehet az áruló, a ház minden egyes tagját át kell vizsgálnia, beleértve Lady Mirandát is. 
Talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, szeleburdi hősnőnk sem marad ki a bonyodalmakból, s kíváncsiságának köszönhetően, életveszélyes kalandokba keveredik a kiállhatatlan Marlow oldalán. 
Az Előkelő álarcosbálban tökéletesen keveredik a bálok eleganciája és a kevésbé elegánsnak mondható, vénkisasszonyok számára semmiképp sem való üldözés-kutatás. Ám ez utóbbi vonal lényegesen izgalmasabb, mint a bálok fényűző világa, és a kérők sosem szűnő sora.
Én a magam részéről rettentően élveztem a kötet minden sorát, tetszett, hogy Miranda kilógott az általam eddig olvasott hősnők sorából: nem mindennap olvasni olyan történelmi romantikus hősnőről, aki bár igyekszik eleget tenni az elvárásoknak, valahogy mégis túl kelekótya hozzá, a szíve mélyén pedig olyasmikre is vágyik, ami leginkább a férfiak kiváltsága. Érdekes, s nem kevésbé üde színfolt, Marlow és a herceg személye pedig tökéletes ellensúlyként szolgál. Szívből ajánlom hát mindenkinek, aki kedveli e zsánert. Ráadásul nem véletlen az arany pötty, bujaságnak semmi nyoma, aranyosságnak, humornak és rejtélynek viszont annál több.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Miranda, Marlow, Marshington
Kedvenc jelenet: az eloldozós
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: A Hawthorne-ház #1, önállóan is olvasható
Megtetszett? Vidd haza!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése