Kae Westa - Főmarsall kisasszony

Idén ősszel jelent meg Kae Westa negyedik regénye, a Főmarsall kisasszony, ami több világ, több istenség és több hős sorsát fűzi össze, miközben az akciódús, érzelmes és romantikus pillanatokból sincs hiány.
A különleges regényt a Blogturné Klub bloggerei mutatják be megannyi extra állomással fűszerezve, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a kötet egy példányát!

 

 

Kae Westa: Főmarsall kisasszony

 

Kiadó: Delta Vision

ISBN: 9789633953679
Oldalszám: 772 oldal

Illusztrálta: Füle Viktória

Fülszöveg:

Isteni ​kiválasztottnak lenni a létező legmagányosabb feladat – vagy mégsem?
Egy sivatagi kultúra papnője. Az életadó úrnő páncélos lovagja. Száz világot látott, ötszáz éves hajós. Főmágus, aki négy egyház feje egy személyben. Egy törzsi betegségisten húga, egy budapesti mentőhelikopter-pilóta – valamint a halálisten seregeinek hadvezére.
Más földek, más korok szülöttei, a maguk menedékében mégis szövetségesek. Sőt, barátok is, akik segítik egymást küldetéseikben, és megosztoznak a kiválasztottság keserédes terhein.
De mi történik akkor, ha hívatlanul emelkedik közéjük valaki, aki hírből sem ismeri a bajtársiasságot?
Rosenique St. Aidee sosem volt úrinő: sikátori patkányként a kikötőnegyed utcái nevelték fel. A makacssága viszi bele élete legőrültebb kalandjába, és csakis a túlélőösztöne hajtja végig rajta.
Mihez kezdjen az irdatlan hatalommal, ha az a saját képére akarja formálni? Miként nőjön fel a feladataihoz, ha mind inkább a fejére idézi istene haragját? És hogy találja meg helyét a kiválasztottak soraiban, ha emellett önmagával is veszett harcot kell vívnia?
Kae Westa negyedik regénye új távlatokat nyit a fantasztikum jól ismert keretei között: több világ, több istenség, több hős sorsát fűzi össze megannyi történetben, emlékezetes pillanatokkal adózva halandók és haláltalanok, áldottak és átkozottak, rendíthetetlenek és becsvágyók erőfeszítései előtt.

Saját véleményem:

Immár sok-sok esztendeje követem figyelemmel a szerző munkásságát, s mindig elképeszt, Kae Westa mekkora léptékben képes fejlődni két regény között. No, de ki gondolta volna, hogy a Főmarsall kisasszonnyal rögvest a csillagos eget veszi célba? Pedig így történt.

„Minden isten azzá lesz, aminek hiszik, főmarsall.”

A történet központi alakja - vagy ha úgy tetszik, hősnője - Rosenique St. Aidee, a kikötőnegyedbeli nincstelen senki, akit az utca nevelt fel és edzett meg. Merész, önfejű lány, amit eltervez, azt rendre végre is hajtja, még akkor is, ha az kockázatos. Ám egy napon, amikor elindul kedvesével, hogy ártatlan gyermekeket mentsen ki, még csak nem is sejti, hogy egy órával később mennyire váratlan fordulatot vesz egész addigi élete. Egy tragikus eseménynek köszönhetően, gyásza kellős közepén kénytelen rádöbbenni, hogy hazudtak neki, de mielőtt mindezt feldolgozhatná, máris újabb kalandba keveredik egy isteni kegyelt oldalán, s sorsdöntő feladatot kap: meg kell találnia a hadak és halál urának főmarsallját, aki történetesen az ő szerelme. Útja során pedig Rose maga is Turgas isten kiválasztottjává válik.

Eddig a pontig könnyű lenne azt mondani, hogy ez egy átlagos fantasy történet, ami a körítés, illetve szerzői stílus függvényében lehet nagyon jó is. Csakhogy a Főmarsall kisasszony jóval komplexebb ennél! Ahhoz, hogy megértsétek miért, fontos tudni, hogy a kötetben megjelenő istenek jellemét mindig a bennük hívő emberek formálják - vagyis ember és isten kölcsönösen hat egymásra. És persze az sem elhanyagolható tényező, hogy minden isten rendelkezik egy saját kiválasztottal, akik egy közös főhadiszálláson élnek.

"- A világok határán, azon a helyen, amit mi, kiválasztottak Tenyérnek nevezünk - válaszolta.- Arra is emlékeztet, épp csak öt helyett hét ujjal, kinek-kinek a saját világával. Bejárásod lesz mind a közös területekre, mind személyesen Turgashoz, és a többieket is megismerheted."

Innentől válik igazán érdekessé és bravúrossá a regény, mind szerkezetében, mind pedig világfelépítésében. Rose szála a főszál, ami végigível a történeten, de közben epizodikus jelleggel különféle kitérőket teszünk a többi kiválasztott világában is, ahol többek között megismerkedünk kultúrájukkal is. Leginkább tehát úgy kell elképzelni a Főmarsall kisasszonyt, mint egy sorozatot, aminél megvan az évad vezérszála, ugyanakkor minden epizódban más és más mini-sztorit kapunk, attól függően, melyik kiválasztott világa szorul segítségre. Nem ok nélkül.

Egyébként fantasyk esetében a világfelépítés az egyik, ha nem a legsarkalatosabb pont; ugyanis, ha az hibádzik, akkor minden más is könnyen bukik. Itt azonban nem csak egy, hanem annál sokkal több világ, nép és kultúra képviselteti magát részletekig kidolgozott formában (Endre, a magyar mentőhelikopteres által pedig mi sem maradunk ki a buliból - több geek utalással egyetemben). Emiatt pedig őszinte elismeréssel adózom Kae Westa előtt, csak a legnagyobbak képesek ekkora univerzumokat egyben tartani, emberi ésszel felfoghatatlan háttérmunka lehet benne.

A Főmarsall kisasszony tehát egy rendkívül komplex történet, melyben fontos erkölcsi, vallási, társadalmi és emberi kérdések is szerepet kapnak, miközben az olvasó új világokat térképez fel és bonyolódik izgalmas kalandokba az isteni kiválasztottak oldalán. 

Tömény, masszív könyv, ami időt és odafigyelést igényel, Kae Westa gyönyörűséges leírásain nem lehet csak úgy átrohanni, érezni, érteni és megélni kell őket. Cserébe az ember örökre szóló élménnyel gazdagodik, olyannal, ami élete végéig a szívében marad. 

Erős, ámde szerethető karakterek, kidolgozott világkép, isteni küldetések, egy csipetnyi humor és romantika, na meg végtelen mennyiségű fantázia - ez a Főmarsall kisasszony.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Rose, Rollace, de igazából még sokakat felsorolhatnék

Kedvenc jelenet: geek utalások

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A kötet írója, Kae Westa nem csak íróként, hanem fordítóként és szerkesztőként is tevékenykedik. A mostani játékunk során olyan könyvekből találtok idézeteket, amikben Kae íróként, fordítóként vagy szerkesztőként működött közre, a feladat pedig az, hogy beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába a könyv címét. Sok sikert!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

"– Mit művelt az a pap?
– Hát… Megcsókolt, na! De éppen csak egy kicsit, alig éreztem. És nem is ízlett.
– Jó. Akkor nem egyesével töröm el a bordáit, hanem egyszerre."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/18 Spirit Bliss Sárga könyves út
11/20 Spirit Bliss Sárga könyves út - interjú
11/22 Sorok Között - idézetek a könyvből
11/24 Sorok Között
11/26 Dreamworld
11/28 Sorok Között - interjú a grafikussal

Reynir levele

Egyszer volt, hol nem volt... volt egyszer egy lány, aki szeretett a tűzzel játszani, és amikor Kae Westa valentin napi játékot hirdetett, gondolt egy merészet. A játék egyik feltétele az volt, hogy ki kellett választani, melyik Kae Westa szereplőtől szeretnél szerelmes levelet kapni. Ez a lány arra gondolt, miért is választaná a kedves, törődő férfiakat, ha a háttérben ott settenkedik a tűz egy pszichopata képében?!
Hát... valahogy így történt, hogy a postaládámban landolt egy szerelmi vallomás Reynirtől. Mindemellett azt ígértem, ha túlélem a levelet, nem szivárog ki belőle mérges gáz, pottyan az ölembe egy snauka, akkor nektek is megmutatom. :)

Kae Westa - Napsötét

A Könyvfesztiválra jelent meg Kae Westa regénye, amiben feledhetetlen élménnyel mutat be teremtést és bukást, hatalmasságok és feltörekvők, győztesek és legyőzöttek, zsarnokok és szerelmesek tündöklését és vég nélküli harcait.
A lenyűgöző műről a Blogturné Klub négy bloggere mondja el a véleményét. A turné során a Delta Vision jóvoltából a regény 1 példányát meg is nyerhetitek.

Kae Westa: Napsötét

Kiadó: Delta Vision
ISBN: 9789633952375
Oldalszám: 312 oldal

Fülszöveg:

Túmilar világát elborította a Homály. A régi dicsőség a múlté: a pusztává lett földeket homályszülöttek légiói dúlják, és senki sem maradt, aki szembeszállhatna velük. Az Alkotók hatalma megtört, teremtőerejük elenyészett – rabláncon sínylődnek Mindenek Sötét Fejedelmének birodalmában, gyermekeik közül pedig csupán egy élte túl a végromlást.
Most ez az egy tartja fogságban őket.
Vrudla, a Kárhozott beteljesítette a bosszúját. Valaha ő volt a Nap az égen, az Alkotók lánglelkű Elsőszülöttje, aki szembeszegült a tilalmakkal, és elszabadította a pusztulást. Most kiválasztott: seregvezér, aki előtt egyetlen had sem állhatott meg, bajnok, aki diadalmaskodott egykori elöljárói felett, szerető, akit Mindenek Sötét Fejedelme, a testet öltött Homály emelt maga mellé… a folyvást zsugorodó világ peremén azonban feltűnik egy ragyogó ismeretlen, aki mindent felborít körülöttük és közöttük.
Mit tehet a Nap, ha a vetélytársa maga a Fény? Hűséges maradhat-e az örök lázadó, ha lábbal tiporják a kiváltságait? Létezhet-e megváltás egy haldokló világ számára, amiről már a hajdani és új urai is lemondtak?
Kae Westa harmadik regényével a fantasztikum ritkán látható szféráiba kalauzolja olvasóit: feledhetetlen élménnyel mutat be teremtést és bukást, hatalmasságok és feltörekvők, győztesek és legyőzöttek, zsarnokok és szerelmesek tündöklését és vég nélküli harcait.

Saját véleményem:

Vrudla. Vrudla mindenütt! Legalábbis a Napsötét megjelenéséig így érezhette az, aki hűségesen követte a szerző facebook oldalát.
Hónapokon át láttam ezt a nevet, tapasztaltam a felé irányuló szeretetet, rajongást, ami eszméletlen méreteket öltött; fanartot fanart követett, én pedig az oldalvonalról vártam, hogy végre megismerhessem ezt az - ízelítők alapján - igazán különleges figurát.
Hogy mit vártam, azt magam sem tudom. Voltak elképzeléseim a felcsipegetett infómorzsák alapján, de Vrudlát, Agrodét és a nemek hiányát leszámítva, vakon vágtam bele a történetbe, ami már rögtön az elején mellbe vágott.
Ám mielőtt bármibe is belekezdenénk, fontos tisztáznunk, hogy bár az a minőség, amit Kae Westától elvárhatunk, itt is megvan, a Napsötét egy egészen másféle sztori, mint az eddigiek. Monumentálisabb, érettebb, több. Egy teremtéstörténetbe ágyazott sötét tónusú románc.

Ahogy fentebb említettem, rögtön az első oldalak mellbe vágtak, hisz ott szembesültem vele, hogy én itt most szépen, tudatlanul egy grandiózus világba csöppentem. Egy olyanba, amiről az égvilágon nem tudok semmit. A történet viszont nem várt rám, mondatról mondatra ontotta magából az újabbnál újabb infókat, és annyira rám nehezedett, hogy muszáj volt két-három oldalanként letennem. Így történt, hogy az első huszonhárom oldalt három teljes napig gyűrtem-emésztettem, hogy aztán Agrodé zónában álljak, nem értve ki kicsoda, mi micsoda, meg úgy egyáltalán, mi is zajlik előttem. Toffy interjúja kellett ahhoz, hogy kicsit letisztuljon a kép, szóval melegen ajánlom nektek is az olvasását, amennyiben nem vagytok A szilmarilok típusú könyvekhez szokva. Innentől kezdve már nem egy tolkieni világba csöppent, pszichopata Achilleus-Brad Pittet láttam magam előtt, hanem elkezdtek helyükre kerülni az egyes darabkák, és önálló karakterekké, világgá fejlődtek az olvasottak. És azt kell mondanom, a szerző nem egyszer-kétszer állt sorba fantáziáért (ha egy filmrendező alapanyagot keresne, sok szeretettel ajánlom figyelmébe a Napsötétet)! Hátborzongatóan csodálatos mindaz, ami életre kel a lapokon.
Megpróbálhatnám elmesélni, milyen világ is Vrudláéké, de egyrészt úgysem sikerülne, másrészt órákig részletezhetném a különféle háttérelemeket, kitérve a legapróbb részletekig mindenre, ami egy kicsit is hozzáad a Napsötét leglényegéhez, és higgyétek el, Agrodé trónjának koponyadarabjaitól elkezdve, a homályszülötteken át, az Alkotókig millió ilyen van.  

A "mi lenne, ha Morgoth és Sauron győzött volna?" alapötlet, amiből tulajdonképpen az egész regény született, nem mindennapi elgondolás. Ráadásul igen merész vállalkozás antihősöket és pusztulást állítani a középpontba, ebben az esetben mégis működött. Izgalmas volt egyszer kivételesen látni egy olyan elképzelést, hogy mi van, ha nem a jók győznek; mivé lesz a világ, miként indul pusztulásnak a szép és a jó, vagy hogy mit tesznek leigázói. 

Nem mondom, hogy könnyen tudtam ezzel azonosulni, vagy hogy otthonosan éreztem magam a Homályban, de mindenképp érdekes volt szembesülni akár a helyzettel, akár a saját reakcióimmal (=lassan drukkolni kezdtem Mindenek Sötét Fejedelmének). Egy idő után már én is érzékeltem a "jók" rossz oldalát, ami Vrudláék érzéseivel vegyítve feje tetejére állította bennem a jó-rossz fogalmát. 

A Napsötét szerkezetileg is egyedülálló. Egyfelől egy nagy teremtéstörténet, másfelől átszövi a szerelem és az abból fakadó konfliktus. A romantikát viszont ne a megszokott módon értsétek, Vrudla és Agrodé kapcsolata leheletfinom, már-már költői szépségű. Olyan, mint a világuk egy felfedezésre váró terepe, amit együtt kell feltérképezniük, alakítgatniuk. Annál is inkább, mert az Alkotók szabályrendszere szerint korábban tilos volt bármiféle érintkezés.
A régi világban Vrudla, a Nap hiába volt az egyik Alkotó Elsőszülöttje, mégis egyszerű tanítványként kezelték, ráadásul folyamatos elnyomásban részesítették. Mint ilyen, a bizonyítási kényszere fokozatosan dühvé erősödött, melyet a megvetés vagy a sorozatos büntetések csak felerősítettek. Agrodé a felbukkanásával pedig pont azt kínálta számára, amire vágyott: bosszút és elismerést. Mindenek Sötét Fejedelme mellett Vrudla megkapta a neki kijáró tiszteletet, magas rangra emelkedett, ráadásul ura gyengéd érzéseivel a szeretet érzését is elnyerte. Megtapasztalhatta mindazt, amire vágyott... egészen Szelihé felbukkanásáig, akiről akár azt is mondhatnám, hogy ennek a kifordított világnak a bibliai kígyója.
Szelihé személye, hirtelen felbukkanása, különös tettei, éneklése, az Agrodéra gyakorolt hatása a Napsötét legnagyobb rejtélye. Rendesen megkavarja Vrudláék kapcsolatát.
De ha már Vrudla... Őszinte leszek, nem lopta be magát a szívembe. Láttam és értettem a tettei mögöttes tartalmát, bizonyos helyzetekben még sajnáltam is, az indulatossága viszont legtöbbször egy sértett kamaszéra emlékeztetett. Agrodé a maga kimért higgadtságával már annál inkább megdobogtatta a szívemet. Szeretem a megfontolt, csendes rosszfiúkat.

A Napsötét minden eddiginél kiforrottabb Kae Westa mű. Lassan csordogáló, gyönyörű leírásokkal teli, látványos történet a világ pusztulásáról, valamint az érzések-érintések-szavak táncát járó szerelemről. Nem könnyű olvasmány, nem lehet rajta két nap alatt átfutni, érlelni, ízlelni, kortyolni kell, mint egy jó bort.
Ami pedig a végét illeti, távol álljon tőlem, hogy eltántorítsam a kedves szerzőt bizonyos Snaukaszív megírásától, de erőteljesen kampányolnék egy Homálymélyért is.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Agrodé, Calamo

Kedvenc jelenet: szivárványos visszaemlékezés, valamit a vége vallomás

Negatívum: a szárnyak nekem már kicsit soknak bizonyultak, de ez legyen a legnagyobb problémám

Borító: 5/4
Sorozat: ???

Nyereményjáték

Az írónő a Facebook oldalán elárulta, hogy a regényt - avagy pontosabban Vrudla karakterét - egy csodálatos festmény inspirálta, ami Szauronról, a Gyűrűk ura kultikus főgonoszáról készült.
A mostani játékunk során eme szerencsés véletlent dicsőítjük, így a Gyűrűk urához készült lenyűgöző festmények között válogattunk, a feladatotok felismerni, hogy kit ábrázolnak.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/18 Sorok Között
04/20 Insane Life
04/22 Deszy könyvajánlója
04/24 Dreamworld

Cover Reveal - Napsötét

Kae Westa

Kae Westa író, szerkesztő. 2015-ben az év elsőkönyves debütálója lett a Magyar Könyvek Viadalán. Most jelenik meg harmadik fantasy regénye: A démon és a papnő és a Karvalyszárnyon után, a 2017-es könyvfesztiválra érkezik a Napsötét a Delta Vision Kiadó gondozásában.

 

Blog linkje: https://kaevilaga.wordpress.com/
Facebook: https://www.facebook.com/kaevilaga/

Fülszöveg

Túmilar világát elborította a Homály. A régi dicsőség a múlté: a pusztává lett földeket homályszülöttek légiói dúlják, és senki sem maradt, aki szembeszállhatna velük. Az Alkotók hatalma megtört, teremtőerejük elenyészett – rabláncon sínylődnek Mindenek Sötét Fejedelmének birodalmában, gyermekeik közül pedig csupán egy élte túl a végromlást.

Most ez az egy tartja fogságban őket.

Vrudla, a Kárhozott beteljesítette a bosszúját. Valaha ő volt a Nap az égen, az Alkotók lánglelkű Elsőszülöttje, aki szembeszegült a tilalmakkal, és elszabadította a pusztulást. Most kiválasztott: seregvezér, aki előtt egyetlen had sem állhatott meg, bajnok, aki diadalmaskodott egykori elöljárói felett, szerető, akit Mindenek Sötét Fejedelme, a testet öltött Homály emelt maga mellé… a folyvást zsugorodó világ peremén azonban feltűnik egy ragyogó ismeretlen, aki mindent felborít körülöttük és közöttük.

Mit tehet a Nap, ha a vetélytársa maga a Fény? Hűséges maradhat-e az örök lázadó, ha lábbal tiporják a kiváltságait? Létezhet-e megváltás egy haldokló világ számára, amiről már a hajdani és új urai is lemondtak?

Kae Westa harmadik regényével a fantasztikum ritkán látható szféráiba kalauzolja olvasóit: feledhetetlen élménnyel mutat be teremtést és bukást, hatalmasságok és feltörekvők, győztesek és legyőzöttek, zsarnokok és szerelmesek tündöklését és vég nélküli harcait.

Jöhet a borító? 

Készen álltok?

Biztos?

Dobpergés...

Kae Westa - Karvalyszárnyon

Megjelent Kae Westa második regénye, a Karvalyszárnyon, ami egy bámulatos fantasy világba kalauzolja az olvasót. A történet hősnője Calina, a grófkisasszony, aki a zsoldosok között talál rá a szerelemre és a kellő bátorságra is, hogy megbosszulja városa pusztulását és újjáépítse életét.

Tarts velünk a blogturnén, éld át velünk az élményt, és ne felejts el játszani, hogy a tiéd lehessen a három nyereménykönyv egyike!

Kae Westa: Karvalyszárnyon

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633993798
Oldalszám: 440 oldal

Fülszöveg:

Miféle sors várhat egy grófkisasszonyra, akinek felbontották az eljegyzését, kardélre hányták a városát, és maga is csupán az utolsó pillanatban tudott elmenekülni?
Caliannara túléli a mészárlást, de hűséges testőre nélkül menekül, és kalandos módon zsoldosokhoz csatlakozik. Vajon elég az ottani felcser pártfogása, hogy a grófkisasszonyból harcos válhasson, ha mindenki más közönnyel, a kapitány pedig egyenesen ellenszenvvel méregeti?
Shastornak anélkül is megvolt a maga baja, hogy az ostromlott városból szökött nemeslány a nyakába szakadjon, de a neheze csak most következik. Megbízója átveri, a szerettei veszélybe kerülnek, ráadásul hitszegő bátyja is felbukkan.

Saját véleményem:

Hogy stílusos hasonlattal éljek, hosszú hónapokon át úgy vártam ennek a regénynek az olvasását, mint idegen feszülő íj a kilövést. A démon és a papnő miatt alapból megvolt bennem a szándék, hogy megismerkedjek a szerző további műveivel is, de úgy istenigazán a borítótervező pályázat (amin jómagam is indultam), a végső borító körüli mizéria, valamint a dedikálás adták meg azt az óriási löketet, hogy alig bírjam kivárni, míg elmerülhetek Calina és a zsoldosok világában. (És nem mellesleg ez a lendület kellett ahhoz is, hogy tovább tudjak lépni a fedlapon, amivel nagyon nem vagyunk jóban - nem is tetszik, és a sztori ismeretében szerintem összképileg sem stimmel annyira.) Arra ellenben nem számítottam, hogy tudtomon kívül összecsomagolok egy vászonzsáknyi holmit és sunyiban beköltözöm a Karvalyok közé. De az a helyzet, hogy Shastor ügyes-bajos csapata néhány nap leforgása alatt a családommá, s egyben otthonommá avanzsált. Találtam szerelmet, apát, testvéreket, barátokat, és egy beteg állatot, akit imádva gyűlölhetek, miközben megszámlálhatatlanul sok kalandban volt részem. Na, meg újfent beláthattam (sóvárogva persze), hogy én bizony nagyon rossz korba és helyre születtem...

Rajongok az olyan történetekért, ahol a szerző kiragadja főszereplőjét jól megszokott környezetéből, majd arra kényszeríti, hogy egy számára idegen helyen/helyzetben helyt álljon. Calina pedig pontosan ilyen szituációba kerül. 

A grófkisasszonynak testőrével együtt bujdokolnia, s menekülnie kell a grófságukat megtámadó ellenségek hada elől. Ám nem elég, hogy rendesen meg sem gyászolhatja elhunyt szeretteit, de még imádott testőrét is elveszíti, amikor a Karvalyok egyik tagja magával rángatja őt táborába, ahol aztán Calina mégtöbb bonyodalommal találja szemben magát. Üröm az örömben viszont, hogy a zsoldoscsapat, ha száj húzogatva is, de végül hajlandó befogadni és elkísérni a céljául szolgáló városba, ahol szövetségese és nyolcéves vőlegénye várja.

A regény első fele főként Calina és a Karvalyok viszonyára, vándorlására épül - ami persze nem jelenti azt, hogy összecsapásokból, kalandokból vagy izgalmakból hiány lenne. A mű egyik legfőbb pozitívuma, hogy akkor is történik valami, amikor tulajdonképpen nem történik semmi. A csapat, létformájából adódóan állandó veszélynek van kitéve, legyen szó egy másik társaságról, vagy a természet jelentette fenyegetésről. Ebben a világban a politikai csatározások, portyázó csapatok és mágusok között ott bujkál egy rejtőzködő világ veszedelme is, beleértve a snauka kígyókat, akiknek a mérge csupán ezerből egy esetben nem végez az emberrel (akkor ugyanis mágus lesz az illető - akit képessége miatt rabigába hajtanak a hatalmasok).
Tehát megállapíthatjuk, hogy a Kae Westa által megalkotott világ kellően veszedelmes, sokszínű és izgalmas. Bőséggel gondoskodik cselekményről, mialatt a háttérben a szerző elemről elemre építi fel a karaktereket, ismerteti meg múltjukat, s szövögeti jövőjüket, akár egyénileg, akár kapcsolati szinten. Mindezt pedig a több szálon futó, több nézőpontkarakter által kiszélesített szerkezet teszi még lehengerlőbbé. (És az a helyzet, hogy lassan kifogyok a pozitív jelzőkből, holott a mondandóm vége még messze...)

Szinte nincs olyan karakter, aki ne mozgatott volna meg bennem valamiféle érzelmet. Calinában szerettem a belső válságait, ahogy megélte az új szituációt és annak minden velejáróját. Nagyon emberi volt, ahogy magányos, kirekesztett lányként titokban vágyakozott a Karvalyok elfogadására, s éppígy szerettem benne azt is, hogy attól, hogy más közegbe került, nem vett 180 fokos fordulatot. Caliannarából Calina lett, de megmaradt fiatal lánynak, aki szeretett volna idomulni - és tett is érte -, fokozatosan egyre bátrabban állt helyt az összecsapásokban, ugyanakkor nem vált elvadult, kardot-, íjat lengető, félelmetes, harci láztól fűtött amazonná. Nem. Ahogy tudta, úgy tette, amit kellet és érzett, de bizonyos korlátain, valamint a személyiségén nem lépett keresztül. Ez egyrészt, karakter szempontjából dicséretes, másrészt bevallom, nekem néha picikét sok volt a grófkisasszonyos szenvelgése - mondom ezt úgy, hogy szerencsére nem kellett még halálra nyilaznom senkit. Kedvenc ugyan nem lett, de ő is a szívembe férkőzött. Aki ellenben mindvégig szimpatikus volt, az Zurvan.
Zurvan nevét annyiszor hallottam a könyvbemutatón, hogy hálát adtam az égnek, nem éppen ivós játékot játszunk. Bárhová fordultam: Zurvan így, Zurvan úgy, Zurvan lábrogyasztó. Hát igen... a Zurvan érzést megérteni nem lehet, csak átélni. Édes istenem, ha ez a pasi engem hívna csak egyetlen egyszer virágszálnak... *sóhaj*
Komolyra fordítva a szót, Zurvan nem lett első látásra szerelem. Imádtam a flegma lazaságát és öntörvényűségét, szinte láttam is magam előtt a csibészes mosolyát, de csak fokozatosan rabolta el a szívemet. A kapcsolatunk azt hiszem akkor vett sorsdöntő fordulatot, amikor a fűben alvó Calinát ébresztgette, onnantól csillogó szemű kiskutyaként vártam a Zurvan nevezetű jutalomfalatomat, amiből megjegyzem, fájdalmasan kevés jutott (kérek még sokat!). Rettentő érdekes személyiség. Sokszor a Vikingek sorozat első évadának Ragnarját idézte fel bennem. A megzabolázhatatlan, hányaveti, párját ritkító harcost, aki számára a hűség, a barátság  és a család szent és sérthetetlen. Ő tipikusan az a pasi, akit nem tudsz pórázra kötni. Ó, és azt már említettem, hogy farag?

Gondolom, sejtitek, hogy Zurvan és Calina között megmozdul valami. Való igaz, de olyan finom, leheletnyi a romantikus szál, mint egy lepke szárnycsapása. Nem tör ki, nem követel magának figyelmet - mi mégis érezzük, hogy a háttérben percről percre alakulgat, mélyül. A két karakter közti kémia elemi. Nem kell perzselő csókcsatákat vívniuk ahhoz, hogy tudjuk, majd' meghalnak a másikért. A testbeszédük, a vicces beszólásaik mind-mind erről árulkodnak. Mindennek fényében már értem, Kae Westa miért mondta a bemutatón, hogy az egyik fiú egyértelműen magának követelte Calinát...
Merthogy van nekünk egy felcser Karvalyunk is, snaukabőr nadrágban, vörös hajjal, amolyan lányokat szédítő kisugárzással. Ő pedig nem más, mint Reynir, a kiszámíthatatlanul kiszámítható, ravasz, kissé őrült fickó - szédületes humorral.
Tudom, hogy nem vagyok teljesen normális, de én (1-2 helyzetet leszámítva) imádtam őt is. Egy totálisan beteg karakter a szó legjobb értelmében! A társai számára abszolút kiismerhetetlen figura - bár néha azért még engem is sikerül meglepnie.

És végül, de nem utolsó sorban nem tudok elmenni szó nélkül egy másik nagy kedvencem, Shastor, a Karvalyok kapitánya mellett. Rengetegszer éreztem úgy, hogy ennek a történetnek ő a legfőbb szereplője (a végére azért Calina visszavette a vezetést), amivel abszolút semmi gondom nem volt, minthogy a szívem közepéig férkőzött a sérült lelkivilágával és a múltbeli gyötrelmeivel. Élmény volt megismerni őt magát és a történetét. Aztán amikor a könyv második részével még az addigiaknál is jobban bepörögtek az események, amik alól Shastor sem volt kivétel, méginkább élveztem követni a hol vicces, hol szívfájdító, hol pedig vérpezsdítően izgalmas jelenét. Spoiler nélkül nehéz róla beszélni, de esetében hatalmas szerepe van a családnak, mely élete megkeserítője és boldogsága is egyben. Már pusztán csak miatta is megéri elolvasni a Karvlyszárnyont!
Rajta és a három másik szereplőn kívül persze még megemlíthetném Irrát, akit a könyvbemutatón kihúztam, és a szerző szavainak fényében úgy figyeltem minden mozdulatára, mint mellékszereplőére még sosem, de meghagyom nektek az élményt, azzal a jó tanáccsal, hogy figyeljetek mindenkire, mert nem egysíkú papírfigurákról van szó, hanem élő, lélegző emberekről, akik számos érdekes élménnyel szolgálnak. (Irrában egyébként egy szeretett trónok harca karakteremet fedeztem fel.)

Összegezve, engem teljesen elvarázsolt a Karvalyszárnyon. Imádtam a karaktereket, a világot, a csatákat, a kalandokat, a menetelést, a csavarokat, az akciót, egyszóval mindent. Tetszett, hogy míg Kae Westa a könyv első felében a kapcsolatok megalapozására, építgetésére figyelt, nem feledkezve meg az érdeklődés fenntartásáról, addig a második részben az eseményekre fókuszált. Állandóan történt valami, beindultak a nagyobb volumenű csetepaték, a taktikázás, és valahogy minden nagyobb tétet nyert. Ellenben az abszolút nem olvasóbarát végéről nem vagyok hajlandó nyilatkozni. Helyette csak kérem.... nem, nem kérem: követelem a folytatást!
(Ó, és valaki, aki olvasta már a könyvet, árulja már el nekem, hogy Vare nevét hogyan kell kiejteni! Komolyan mondom, tele van a regény gyönyörű hangzású, ámde bonyolult high fantasy-re jellemző nevekkel, erre én 440 oldalon át küszködök a legegyszerűbbnek tűnővel.)

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Zurvan, Shastor, Vare és kövezzetek meg, de Reynir is

Kedvenc jelenet: a töketlen lovag és türelmes királylány jelenet

Negatívum: Calina olykor fárasztó elvei

Borító: Nem pontoznék, mert ahhoz túl jó a beltartalom, ellenben a csomagolással nagyon nem tudunk megbarátkozni.

Fanartok

Az interneten böngészve rátaláltam néhány, kifejezetten Karvalyszárnyon ihletésű képre, amiket most be is mutatnék nektek. Mind a négy a DeviantArton lelhető fel, az első kettőt Pennae készítette, a rajzot NakiBird, míg a Cosplay fotó tulajdonosa Danila-san.

Nyereményjáték

A Karvalyszárnyon egy lenyűgöző fantasy világba kalauzolja az olvasót, ahol a hősnőből kiváló íjász válik, és így lesz a zsoldoscsapat nagy hasznára. A mostani játék során az íjtípusok angol elnevezést kell helyesen beírni a magyar verzióra. A Google jó barát ;)
A kiadó sajnos csak magyarországi címre postáz. A győztest e-mailben értesítjük, amire 72 órán belül választ várunk, különben sajnos újra kell sorsolnunk.

Íjtípus angol neve:
"traditonal longbow"

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/01 Media Addict

12/07 Deszy könyvajánlója

12/14 Always Love a Wild Book

12/21 Insane Life

12/28 Kelly & Lupi olvas

01/04 Dreamworld

Könyvmolyképzős könyvbemutató - élménybeszámoló

Sokadik éve, immár hagyományként idén is megrendezésre került a Könyvmolyképző Kiadó magyar szerzőinek bemutatója, ahol debütáló- és új megjelenéses írók mutatták be elkészült műveiket. Tegnap ráadásul egyszerre két helyszínen is folytak a programok. A WestEndben lévő Pop Up Store-ban a gyerekkönyvesek, míg a Darshan udvarban a Middle Grade, Young Adult, New Adult és Felnőtt műfajok szerzői állták a rohamot. 

Talán nem lepek meg vele senkit, jómagam az utóbbi rendezvényt választottam, amire már napokkal korábban készültem. 

A bemutatóknak mindig van egyfajta különleges varázsa, hangulata, atmoszférája, ami semmi máshoz nem fogható. Ilyenkor összegyűlnek a könyvmolyok, új szerzők lépnek ki a "világot jelentő deszkákra", hogy félelemmel vegyes örömmámorban útjára engedjék fantáziájuk szülte gyermekeiket, míg a tapasztaltabbak egyre bátrabban mutatják be a saját újdonságaikat; amit aztán dedikálások, beszélgetések, fotózkodások követnek. De van még valami, amitől ez az egész az, ami: a könyves barátokkal való találkozás (és az azt övező bohóckodás, mély diskurálás, stb.). Szóval ezek összessége volt az, ami miatt a napokat számlálva vártam, hogy az a fránya naptár december 13-át mutasson. Ráadásul a MondoCon szervezőinek jóvoltából újfent meghívást kaptam a téli Animekarácsonyra is, amire nem lehetett nemet mondani - Fummie-val meg is beszéltük, hogy a dedikálások után átruccanunk néhány órára.

Tegnap végre elérkezett a várva várt vasárnap reggel, én pedig jó korán kipattantam (értsd: zombiként kikúsztam) az ágyból, hogy időben odaérjek a blogturnés lányokkal megbeszélt találkozóra. De hát ugye Lilla tervez, szomszéd idegbeteg, harapós kutyája végez... 40 perces késéssel sikerült kimenekülnöm az utcánkból. Ekkor már paráztam rendesen, hogy úgy el fogok késni megint, mint a sicc, ám valamilyen csoda folytán egy jó 10 perccel előbb is odaértem a Rákóczi térre, mint kellett volna (persze közben megküzdöttem a buszon, láttam Pikachu-t, életem kockáztatásával mentem két megállót a szellem Négyessel, és végül levegőre értem a Bátrak központját is meghazudtoló 4-es metró barlangjából). Ennek az lett az ára, hogy egyszem magamban, egy gigantikus fa tövében ácsorogtam, egészen addig, míg az ötödik ember is úgy nem nézett rám, mintha ősi mesterséget űzve várakoznék - ekkor úgy döntöttem, arrébb sétálok. Természetesen hova máshova, mint egy sarokra... Ne is mondjatok semmit... 

Mikor már minden reményemet feladtam, végre felbukkant Fummie, Deszy és Toffy, akiknek a vezényletével elindultunk a Darshan udvar felé - közben megismerkedtünk Deszy GRoby-jával (ez volt az a pont, ahol éreztem, volt értelme a napnak, nem halok meg hülyén). 

A Darshan udvar első pillantásra nagyon hangulatosnak-, és egyben valóságos útvesztőnek tűnt, így jó barátok módjára hagytuk Fummie-t kibontakozni, térképezze fel ő, merre is kell menni a bemutatóra, majd mikor biztos volt, hogy nem égünk be, követtük a meghitt, meleg terembe, ahol már ezer ismerős arc köszöntött minket. Kaptunk szendvicsre és üdítőre/kávéra jogosító kupont, körbeköszöntünk, majd leültünk egy hosszú asztalhoz., s nem sokkal később Lupi is befutott.

Az első előadás kezdetéig dumáltunk, bolondoztunk, jól átbeszéltük, kinek mennyi szabadideje van turnézás terén (semennyi, kivéve Fummie-t, de ő marsi), megosztottuk a könyves- és egyéb élményeinket, amivel hihetetlen módon elrepült az idő, mígnem már csak arra eszméltünk, hogy Bea (On Sai) felkonferálja a debütáló duót (Demi Kirschner, Bessenyei Gábor) és Kae Westát.

Jó blogger módjára Lupi készült füzettel, tollakkal, hogy tudjon jegyzetelni, én meg rossz blogger módjára kértem tőle lapot és tollat, amiért ezúton is örök hálám. Rengeteg információ hangzott el azalatt a 30-40 perc alatt, aminek a felét biztos nem sikerül volna megjegyeznem, ha nem körmölök szorgalmas kisdiákként. 

Általánosságban mindhárom szerző bemutatkozott, mesélt néhány szót regényéről, annak világáról és cselekményéről, a várható folytatásokról, jövőbeni tervekről; elhangzott egy-két kulisszatitok, legvégül pedig mindannyian felolvastak/felolvastattak néhány oldalt történetükből.

Demi Kirschnerről megtudtuk, hogy tévésorozat írást tanul, mi több, nemrégiben fejezett be egy forgatókönyvet, amiből a kész sorozat adásba is fog kerülni  Majd ezt követően elárulta, hogy az Öld meg Jana Robinst! színhelyeiül előbb Németország, később pedig Lengyelország szolgál, mivel úgy vélte, az angolszász vidékeken játszódó történeteket előtte már sokan kiaknázták. De a műnek nem ez az egyetlen egyedisége, a fiatal írónő ugyanis minden sztereotípia dacára nem a romantikára és a szerelmi háromszögre helyezte a hangsúlyt, hanem a sorskulcsos dologra, amit részben az árnyékkormányok, és az előre "megírt" sorsunk témakörei ihlettek.

Demi egyébiránt már elkészült a sorozat második (munkacím: Szörnyek és ketrecek) és harmadik kötetével, jelenleg a negyediket írja. Először ezekkel szeretné megörvendeztetni olvasóit, ám már van egy Budapesten játszódó, misztikus-thriller ötlete is, mágusokkal.

Bessenyei Gábor büszke apuka és Juventus szurkoló. A dolog érdekessége, hogy határozottan elzárkózik attól, hogy saját magából bármit is belevigyen karaktereibe, egyetlen dolgot kivéve. Elmondása szerint mindig akad egy olyan figurája, aki által valamit becsempész a Juventus imádatából, legyen szó karkötőről, focimeccsről, vagy bármiről. Szóval ne lepődjetek meg, ha a könyveiben ilyesmivel találkoznátok.

A jövő harcosai révén azonban a görög mitológiai alap az, amiről rengeteg szó esett. Gábor világéletében kedvelte ezt a mitológiát, elsőként a Marvel képregényekben találkozott vele. A történet megírásához ennél azonban lényegesen több kellett.
Eleinte interneten böngészett mindenféle ehhez kapcsolódó dolgok után kutatva, majd beszerzett egy igen részletes könyvet, mely mindvégig nagy segítségül szolgált számára. 

A saját könyvéről még annyit érdemes tudni, hogy kezdetben a jelenben játszódik (nem bevallottan Magyarországon - ám a második kötetben erről már lesznek konkrétabb infók is), de a Földre érkező Istenek, és a kialakuló bonyodalmak miatt a múlt sem marad ki.

Kae Westát azt hiszem, nem nagyon kell bemutatni, ő már tavaly bizonyított A démon és papnővel (de még mennyire!). S rögtön fel is vetődött a kérdés: A démon és a papnő és a Karvalyszárnyon összefüggnek? A rövid válasz: nem. 

Hosszabban: Kae korábban megalkotott egy saját, epikus világot, melynek keretein belül alkotta műveit. Ennek a világnak a DP is tagja, míg a Karvalyszárnyon nem annyira. Mindössze *ide képzeljetek valami nagyon sci-fis hangzású, mágiával kevert jelzőáradatot* a kígyók köszönnek majd vissza a folyam során.

Kae emellett elárulta, hogy a Karvalyszárnyon ötleti fázisában eszébe jutott, mi lenne ha kiemelne megszokott közegéből egy grófkisasszonyt, és lepottyantaná a zsoldosok között. Ezt leszámítva azonban nem voltak határozott elképzelései a cselekmény kimenetelét illetően. Már azon kívül, hogy a főszereplő lány, Calina számára több pasit is el tudott képzelni, csakhogy az egyik férfiú határozottan, s ellentmondást nem tűrve magának követelte a hölgyeményt. Hogy kicsoda az illető, az maradjon titok, ám ettől függetlenül Kae kedvence a kapitány figurája.

Ami engem leginkább meglepett, az az, hogy a Karvalyszárnyonnak van folytatása. Kae jelenleg a második részen dolgozik, és szeretné, ha ennyiben meg tudna állni a sztori, de nem kizárt, hogy trilógiává növi ki magát. És hogy utána mi lesz? Semmi pánik, az írónőnek legalább 6-7 terv van még a fejében, tehát néhány évig még boldogan lubickolhatunk írásaiban. (Én nagyon-nagyon várok egyet, amiről a halloween-i interjúmban olvashattatok. De türelmes vagyok. Jövőig képes vagyok várni. :D )

Megjegyezném, hogy a fentebbi infók csak összefoglaló jellegűek, minthogy jóval több minden hangzott el, de sajnos előfordult, hogy nem igazán hallottam a kérdéseket (mikrofon hiányában) és az azokra adott válaszokat. De a lényeg azért megvan. :)

Az előadások után nagyon ötletes módon, külön kis bokszokat kaptak a szerzők, ahol lehetett velük dedikáltatni, fotózkodni, beszélgetni. A csajokkal mi is átvettük a magunk könyveit, majd leginkább Lupival és Toffyval karöltve nekivágtunk a nagy kalandnak. Elkaptuk Bessenyei Gábort, akitől 3 csodaszép könyvjelzőt is bezsebeltünk, majd míg a lányok tartották a helyet, én elfutottam Demihez, ahol újabb könyvjelző járt az aláírás mellé. Végül újra átverekedtem magam a Kae Westához kígyózó soron, és míg vártunk, Toffyékkal folytattunk nagyon mélyenszántó beszélgetést, korunkhoz illő komolysággal (mázlimra erősek a szobám falai, nem szakad rám a plafon).

Egyre közelebb érve Kae asztalához, egyből felfigyeltünk az írónő ötletes és roppant egyedi tollára, ami madártollban végződött. Rögvest meg is állapítottuk, hogy ezt muszáj lefotóznunk.
Ami magát a dedikáltatást illeti... hát az egy másik történet. A rövidített verzió szerint elég annyit tudnotok, hogy az Insane Life bloggere bolondos, így az eleve nem kimondottan fotogén arcomra sikerült olyan hülye vigyorokat varázsolnia, hogy azokkal már zsarolni lehetne... arról nem beszélve, hogy szegény Kae félig meg is vakult a sok vakuzástól. De nagyon köszönöm neki, hogy hősiesen állta a sarat. Én tényleg csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Nagyon kedves, közvetlen, mindenkire odafigyelő hölgy, aki nem csupán stílusos pennával és könyvjelzővel készült, hanem idézetes papírkákkal is, amiket zsákbamacskaszerűen lehetett kihúzni. És a legjobb, hogy mindegyik idézethez és szereplőhöz fűzött néhány figyelemfelkeltő infót.

Üröm az örömben, azzal, hogy a szerzők minden dedikáltatóval tartalmas, baráti hangulatú beszélgetésbe elegyedtek, nem pedig futószalagszerűen letolták a rájuk várakozó sort, lekéstünk a második körös bemutató háromnegyedéről, ahol Felkai Ádám, Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor művei voltak terítéken. Azért annyi infót mégiscsak sikerült elcsípnem, hogy Tibi nemrégiben adott le egy kéziratot, melynek főszereplője egy roma származású lány, valamint, hogy a Túl szép közkedvelt mellékszereplőjével, Botonddal is tervez egy regényt.
A Para körútról meg kiderült, hogy bár egy sorozat részét képezi, a kötetek mégsem függnek majd össze - mindegyikük egy-egy önálló sztorit dolgoz majd fel.

Miután Tibiék bemutatója is véget ért, útra keltünk, hogy megszerezzük Bea (On Sai) bevásárlólistáját. Na, jó, nem - de azért belegondoltatok milyen izgalmas lehet az is, tekintve kiről van szó? Komolyra fordítva a szót, letámadtuk Beát, hogy dedikálja a könyvét. Ő pedig Calderont megszégyenítő hősiességgel állta a sarat.

A napom további része sajnos hirtelen Mennyországból Pokollá vált, egy telefonhívást követően, úgyhogy a tervezett beszélgetésekkel és mondoconos mókával ellentétben még gyorsan Tibi orra alá toltam a Túl szépet, hogy dedikálja nekem, majd fejvesztve rohantam haza, hogy az estémet az állatorvosi rendelőben töltsem. 

A könyvbemutató mindazonáltal fergeteges élmény volt. Kivétel nélkül mindegyik szerző előtt le a kalappal, hogy annyira kedvesen, odaadó figyelemmel kezeltek minket. Mintha nem is egy író-olvasó találkozón, hanem baráti összejövetelen lettünk volna. Mindannyiuknak sok-sok könyvet kívánok a jövőben!


Néhány fotó a szerzeményeimről:

II. Halloween blogturné - Interjúk

A nagy sikerre való tekintettel, idén ismét szeretnénk egy Halloween-napot, turnét és nyereményjátékot tartani Nektek. Igaz, hogy mind könyvesbloggerek vagyunk, de most nemcsak könyvekről írnánk, hanem érdekességekkel is színesítenénk a turnénkat - sok mindenről lesz benne szó, amelyek mind a Halloweenhez kapcsolódnak.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg ezt a Magyarországon is egyre népszerűbb eseményt és játsszatok a nyereményekért!

Halloween interjú

öt szerzővel

1) A Halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak meg október 31. éjszakáján, mostanra azonban az egész világon elterjedt. Hazánkban sincs ez másként, nálunk is egyre nagyobb felhajtás övezi.
Mi a véleményed erről az ünnepről? Mennyire preferálod? Esetleg szoktál tököt faragni vagy beöltözni?

A.O. Esther: Mindig is vonzódtam a kelta mitológiához és a pogány ünnepekhez, így a Halloween magyarországi térhódítása engem egyáltalán nem zavar, sőt úgy gondolom, ezzel csak színesedik az ünnepeink díszes palettája. Az embereket ősidők óta foglalkoztatja az elmúlás és a túlvilág kérdése. Adta magát, hogy előbb-utóbb begyűrűzik hozzánk is a Mindenszentek és a Halottak napja mellé valami "nyugati bohóság". Mindannyiunknak vannak veszteségei, fájó emlékei, amik a halottainkhoz kötnek. Úgy érzem, kifejezetten jó, hogy van valami, ami ezt egy picit ellensúlyozza. Imádom a faragott töklámpásokat (mi is minden évben faragunk), hisz gyönyörűek, ahogy gyöngysorként ragyognak végig az utcánkban. Szerencsére nálunk mindenki ilyen "bolond", szinte minden ház előtt ott pislákolnak a töklámpások. Ráadásul az apukák igencsak kreatívak, és eszméletlen vagány "arcokat" faragnak a sütőtököknek. A gyerekeinket eddig minden évben meghívták az ovis társaik Halloween "bulira", ahol minden kicsi beöltözött boszinak, vámpírnak, szellemnek és egyebeknek - édesek, viccesek voltak. A dekoráció is "halloween-es" volt: vaskos pókhálók, denevéres díszek, sejtelmes fények, az édességek is kifejezetten erre az alkalomra készített "szörny" sütik voltak. Persze, a szülők is beöltöztek, minimum, mágusnak. J Mindannyian jól szórakoztunk, a sok-sok apró vámpír és boszi pedig egy kis időre elfeledtette velünk, hogy ez amúgy az év legsötétebb időszaka lenne…

Helena Silence: Érzelmileg nem kötődöm hozzá különösebben, úgy rémlik, régen nem volt ekkora felhajtás körülötte. Sokan valószínűleg nem ismerik a szó mögött rejtőző tartalmat, az ünnep eredetét, egyszerűen egy jó lehetőséget látnak a bulizásra, de ezzel sincsen semmi baj. Én nem szoktam ünnepelni, sőt még beöltözős buliban sem voltam, illetve a tökfaragást sem próbáltam.

Kae Westa: Fantasyt írok és metált hallgatok, márpedig - ahogy azt nemrégiben egy rokonszenves facebook-posztban is láttam - a halloween a legmetálabb ünnep. Mindemellett van két kicsi gyerekem, családanyaként pedig az efféle alkalmak már inkább szólnak róluk, mint rólam. Kifejezetten halloweenezni nem szoktunk, de az még lehet, hogy aznap stílszerűen a Helloween zenekaros pólómba fogok bebújni, hangulati aláfestésnek pedig Alice Coopert hallgatunk majd. Viszont úgy érzem, hozzá kell tennem, hogy épp tegnap este nézegettem őszinte vágyakozással az Assassin's Creed télikabát-kollekciót…

On Sai: Nagyon jópofa ünnep, jól szórakoznék, ha itt a környékemen is jönnének cukorkát zsákmányoló gyerekek. Az ezoterikus-thrilleres része is izgalmas, ilyenkor ugyebár a legendák szerint elvékonyodik a határ a túlvilág és evilág között. A legjobb időszak a rémisztő sztorik meséléshez.
Tököt mindig faragunk, habár én meg a kés az nem jó párosítás. Általában a lányom faragja, sokkal ügyesebb nálam.

Rácz-Stefán Tibor: Nem vagyon egy nagy Halloween rajongó. November 1. számomra fájdalmas időpont, mivel ez az egyetlen nap az évben, amikor temetőbe megyek édesapám sírjához, így nem tudnék előtte való este ünnepelni. Érzelmi szempontból nálam a Halloween nem játszik, tököt sem faragok. Alapvetően úgy teszek, mintha nem is létezne. :)

Persze megértem, ha más szereti, és jó bulinak tartja, és jól néznek ki azok a kifaragott tökök is.

2) Amennyiben semmi nem akadályozna, és bármit el tudnál készíteni, milyen motívumot faragnál egy töklámpásba?

A.O. Esther: Egy gyönyörű, kitárt szárnyú angyalt faragnék bele.

Helena Silence: Mesekastélyt! Hercegkisasszonynak látszó boszit! Öregedő Hófehérkét! Jaj, egy csomó mindent készítenék, ha bármire képes lennék!

 

Kae Westa: Az egyik (még megírandó) történetem legendái között szerepel a beszámoló egy őrült királyról, aki a saját koponyájából csiszolt koronát óhajtott viselni, és nem átallott kivégzéssel fenyegetőzni, hogy ezt elérje. Az utódja azt adta először parancsba, hogy fejezzék be ezt a bizonyos koponyakoronát, amit a halála után vele együtt temettek el. Sosem derült ki, melyiküké a kísértő lélek, ami időnként felkel a sírjából… Azt hiszem, valahogyan ezt örökíteném meg.

On Sai: Imádom a nonfiguratív mintákat, ezek biztos lennének lámpásként, de Vasarely képei is. Meg persze valami sci-fis, mondjuk egy helyes csillagköd. Csillagködből sosem lehet elég...

Rácz-Stefán Tibor: Egyszerűen elkezdeném a műveletet, és hagynám, hadd vezessen a nem létező szuper tökfaragási tehetségem, és valami csudajót alkossak anélkül, hogy előre meghatároznám, mi legyen az.

3) Egy kis képzeletbeli játék során tételezzük fel, hogy saját történeted/történeteid főszereplői, vagy akár kedvenc karaktered Halloween buliba indul. Minek öltözne be? És miért pont annak?

A.O. Esther: Nem tudom, miért, de rögtön Diril ugrott be, aki jóindulattal sem nevezhető pozitív karakternek, hisz egyike a leggonoszab boszorkányaimnak. Hogy miért pont ő? Jó kérdés. Mert benne annyi mélység van... Annyira kiismerhetetlen és izgalmas a személyisége. Ráadásul küllemre is vagány. Nagy fekete haj, tűzben égő szemek, fekete, szexi ruha. Mi kell még? Buliba való jelenség.

Helena Silence: Lena valószínűleg eleinte tanácstalan lenne. Zoe megpróbálna segíteni neki, de valószínűleg nem jutnának dűlőre, mert nagyon eltérő az ízlésük, így hűen önmagukhoz: Zoe Csubakkának öltözne, mert ő a kedvenc szereplője a Star Wars sorozatból, Lena pedig Wednesday Addamsnak az Addams Family-ből, mert kiskorában mindig olyan menő akart lenni, mint ő.

Kae Westa: Maradjunk a saját szereplőknél. A démon és a papnő Mortuájából gyakorlatilag bármit kinézek - leginkább azt, hogy elkezdené nyaggatni a többieket, hogy öltözzenek össze. Szinte látom őket magam előtt a Scooby-Doo rajzfilmből jól ismert csapatként (csak azt nem tudom, melyikük lenne maga Scooby). Mortua mindenesetre elsőrangúan szórakozna, a többiek pedig igen-igen fancsali képet vágnának…

On Sai: Ha az Apa, randizhatok egy lovaggal? kötetből beöltöznének a szereplők, akkor Kósza lovag fa alakú szörny lenne, vagyis olyan dólény, ami ellen sokszor harcol. Mia Anne középkori ruhát viselne arcán valami zombis festéssel, míg Amon, az agykutató apa valami átlagembernek teljesen érhetetlen fogalomnak öltözne, mondjuk a retikuláris rendszer felszálló ágának.

Rácz-Stefán Tibor: Ó, ez nagyon egyszerű! Dávid, a Fogadj el! főhőse könyvmolyként imád olvasni, de nem az a típus, aki nagyon sokat foglalkozna azzal, hogy menő kosztüme legyen. Szóval elintézné annyival, hogy magára kap egy „Made in Brooklyn” pólót és egy szemüveget, aztán reménykedne benne, hogy lesz, aki rájön, ő Simon A végzet ereklyéiből :)

4) Végül, de nem utolsó sorban: ajánlanál az olvasóknak egy olyan könyvet/filmet, ami illene ehhez a sejtelmes, kissé hátborzongató, misztikus éjszakához?

A.O. Esther: Nagyon szerettem Nicol Kidman Másvilág című filmjét. Tökéletesen illik ehhez a naphoz. Ne egyedül nézzétek meg…

Helena Silence: Könyv: Josh Malerman – Madarak a dobozban
Film: Adsz vagy kapsz (Trick 'r Treat, 2007)

Kae Westa: A héten végre eljutottam a moziba a Bíborhegy vetítésére - azt őszintén ajánlom, de ki tudnék mazsolázni vagy fél tucat epizódot a Buffy, a vámpírok réme című nagyszerű sorozatból is, ami igazán illik az alkalomhoz. Olvasnivalók közül érdekes módon elsőként az Üvöltő szelek ugrik be, de a magam részéről szívesen olvasnék valami klasszikus, gót kísértethistóriát is.

On Sai: Két filmet is ajánlok, elvontabb percekre Ingmar Bergman régi, fekete-fehér filmjét A hetedik pecsétet, ahol a keresztes lovag a Halállal sakkozik egy pestisjárvány alatt. És újabb filmként a Hatodik érzéket, ahol Bruce Willis segít egy kisfiúnak, aki szellemeket lát.

Rácz-Stefán Tibor: Inkább sorozatot ajánlanék, méghozzá az egyik nagy kedvencemet, Az Internátust. Elég borongós sorozat, tele félelmetes jelenetekkel, de van benne egy csomó vidámság, romantika és ármány is. Az átívelő rejtélyes szál pedig egyszerűen zseniális. Kezdjétek el Halloweenkor és garantálom, hogy hamar a végére értek :)

Azért hogy könyvet is mondjak, jó választás lehet Mindee Arnettől az Akkordél Akadémia első része. Nagyon vicces kis könyv, de időnként olyan kellemesen borongós tud lenni. Oh, alig várom már, hogy olvashassam a második kötetet :)

Nyereményjáték

Most kivételesen nem szeretnénk tőletek semmilyen extra dolgot kérni, csupán annyit, hogy kommentben írjátok le vagy linkeljétek be, hogy mi a kedvenc alkotásotok, ami a Halloweenhez kapcsolódik. Lehet ez töklámpás, fantasy kép, rajz, cosplay, illetve bármi, rátok bízzuk a választást. 

Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll a rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Összesen 6 nyertest választunk, a nyeremények pedig a következő könyvek lesznek:
- Rachel Ward: Nem enged a mélység (dedikált)
- Mindee Arnett: The Nightmare Affair - A rémálom ügy
- Kim Harrington: Perception - A hatodik érzék
- Katie Alender: Bad girls don’t die - A rossz lányok nem halnak meg
- T.S. Thomas: Londinium hercege
- Ann Aguirre: Menedék

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására is

08:00 Deszy könyvajánlója - Könyvajánló & Harry Potter és a Halloween

10:00 Szembetűnő - Hókusz Pókusz

12:00 Tekla könyvei - Sorozatajánló

14:00 Insane Life - Halloween története & jelmezek

16:00 Függővég - Könyvsorozat ajánló

18:00 Kelly & Lupi olvas - Tökfaragás, é annak hagyománya
20:00 MFKata gondolatai - Halloween körmök - Interjú I.

22:00 Dreamworld - Halloween Interjú Szerzőkkel II.

Kae Westa - A démon és a papnő

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelenik Kae Westa könyve, a Démon és a papnő. Ezt az izgalmakkal teli fantasy könyvet kísérhetitek végig négy turné állomáson keresztül, ahol az írónővel is olvashattok interjút!

Kae Westa: A démon és a papnő

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633992449
Oldalszám: 456 oldal

Fülszöveg:

Mortua egy vidám, szeleburdi papnő. A szellemek kegyeltjeként mindene megvan, amire vágyik: sikeres küldetések, igazi barátok és harcostársak, és úgy tűnik, lassan az első szerelem is rátalál…
Ám ekkor váratlanul berendeli a vezetőség, és olyan események sűrűjébe kerül, melyekre álmában sem számított volna. Ráadásul egy szemtelen démon lesz a társa. A kalandok egyre sötétebbé válnak.
A szellemek egész életében mellette álltak 

– de mi történik, ha most nekik van szükségük őrá?

Valian, az ifjú démon önmagával és múltja rémségeivel küzd, és bármit megtenne a lelke nyugalmáért. Úgy tűnik, a szellemek követői között végre megnyugvásra lelhet, de a múlt berögződései itt is tovább kísértik. Vajon tényleg hiába próbálja megtagadni vérszomjas természetét, vagy alattomos csapdába csalták? Mit akarhat tőle a Szárnyas Korona Lovagrendjének nagymestere, és mit a vörös köpenyt viselő, tiltott mágiát űző varázstudók? Mire megy ennyi ellenséggel szemben, ha az oldalán csupán egy idős rendházfőt, egy gyanúsan viselkedő lovagot, és egy éretlen papnőt tudhat?
Vajon fellobbanhat-e szerelem ennyi küzdelem között? A szellemek legyenek minden régi és új olvasóval!

6 gondolat a regényről...

Kae Westa első regényére az Aranymosáson figyeltem fel. Sajnos csak alkalmanként tudtam követni az ottani eseményeket, de A démon és a papnő már akkor is azon művek közé tartozott, amik miatt nagyon szorítottam. Egyrészt megfogott a tartalma és a részlet, másrészt imádom a fantasy-ket. Így hát minden körülmény adott volt ahhoz, hogy szeressem ezt a sztorit. Nem mondom, hogy instant szerelem alakult ki köztünk, de az biztos, hogy megkedveltem Valianékat, és kíváncsian várom az írónő további könyveit (és egy második részt is szívesen olvasnék ebből).
Mivel egy rendkívül összetett regényről van szó, ezért inkább pontokba szedve mondanám el, mik azok a dolgok, amiket szerettem, vagy kevésbé szerettem benne, illetve, hogy miért is érdemes olvasni.

1) Alaptörténet
Morthua, a fiatal papnő a szellemek kegyeltje. Már majdnem elcsattan élete első csókja, amikor Aynira, a rendházfő magához rendeli, és egy fontos küldetést bíz rá, mely során csatlakozik hozzá Aynira új kegyeltje a démon Valian, akit az idős asszony szeretne pappá szentelni. Csakhogy ez az egyszerűnek tűnő feladat váratlan fordulatot vesz, és így a szeleburdi papnő és a démon közös bonyodalmakba keveredik, amikor is megpróbálják kideríteni, mi lett a Szellemekkel.
Útjuk során számtalan kalandba és veszélybe keverednek, köszönhetően a Szárnyasoknak és titokzatos mágusoknak. - Ez az alapfelállás már önmagában rengeteg izgalmat ígér. Hát még a tisztalelkű papnő és a titkokkal teli démon kapcsolata! Mind a ketten más világból származnak, más elveket, nézeteket vallanak, mint ahogy az élet minden területén különböznek. Mégis együtt kell megoldaniuk a tengernyi rejtélyt, és rájuk váró bonyodalmat. Élményekből tehát nincs hiány.

2) Világ(felépítés)
Ez az a pont, ami kettős érzelmeket vált ki belőlem. Egyrészt imádom a saját világgal rendelkező történeteket, ha azok jól vannak összerakva (főleg, ha leginkább a középkorira hajaznak alapjukban). Itt ez megtörtént, tehát gond egy szál sem. Az írónő fantasztikus helyszíneket, szabályokat, rendeket állított fel, saját hitvilággal és történelemmel. Gyönyörű és félelmetes színtereken egyaránt barangolunk. Ugyanakkor csak lassan ismerjük meg, mi merre hány méter. Amivel önmagában nem lenne baj, hisz senki nem szereti elsőre a nyakába kapni az összes infót, de egy picit több magyarázatnak azért örültem volna kezdetben. Például a rend működéséről, vagy, hogy kik azok a Szárnyasok, mekkora befolyással bírnak. Vagy bármit a Szellemekről. Összességében tehát remek világ ez, csak bele kell rázódni és felfedezni.
Viszont kifejezetten szerettem a Shreior ligetet, a Szellemvirágokat, Morammort és a szobrait, valamint minden egyéb helyszínt. Különlegesek, egyediek és varázslatosak.

3) Karakterek
Rengeteg szereplővel találkozunk a történet során, és muszáj megjegyeznem, hogy annyira jó neveik vannak! Rendhagyóak és szenzációsak, mint ahogy az egy fantasy-hez illik.
Nem részleteznék minden mellékszereplőt, mivel nagyon hosszúra nyúlna ez a bejegyzés. Inkább csak annyit mondanék, hogy vigyázzatok, kiről mit gondoltok, vagy kit kedveltek meg, mert könnyen meglepetés érhet titeket is! A sok csavar miatt én néha csak pislogtam. Némelyek 180 fokos fordulatot vesznek és olyan dolgok derülnek ki róluk, hogy hűűha! De a szívem is megsínylette... olyan Trónok harca kedvenc szereplők sorsa módon.
Akikről viszont mindenképp muszáj pár szót ejtenem, az Morthua és Valian.
Morthua sokáig nem tudott a szívembe férkőzni. Idegesített. Túlontúl kislányos és hercegnős volt a viselkedése. Akaratos, makacs és hisztis. Így a szeleburdisága inkább negatív irányba hajlott. Aztán szép lassan fejlődésnek indult, és fokról fokra felnőtt a feladathoz és a regényhez egyaránt. Sokkalta szerethetőbbé vált.
Valian pedig... ó, Valian. Ő egy igazán összetett karakter, rengeteg réteggel. Kezdetben alig ismerjük. Csak annyit tudunk róla, amennyit éppen akkor mutat. Tudjuk, hogy van egy vadállatias énje, de javarészt higgadt, csendes és kiismerhetetlen. Majd a sztori előrehaladtával egyre több rétege tárul elénk, és megismerve őt és a történetét csak még izgalmasabbá válik.
Illetve van még három személy, akik szintén megérnek egy misét. Vagy többet is. Spoiler miatt rólunk nem mondanék többet, de Lyr, Aynira és Loghor nevét érdemes megjegyezni!

4) Csavarok
Na, hát ha valamiből bőven kijut, akkor az a számtalan fordulat. Ráadásul Kae Westa annyira érti a dolgát, hogy képes úgy megvezetni az olvasót, hogy az még csak ne is gyanakodjon arra, hogy bizonyos dolgok, szituációk és személyek hátterében bizony gigantikus csavarok rejlenek. Olyan pillanatokban lepett meg, ahol abszolút nem számítottam rá, és így teljesen leforrázva néztem és próbáltam feldolgozni, hogy milyen csúnyán csapdába csaltak. Le a kalappal az írónő előtt! Hatásos módon szövögette a szálait. 

5) Stílus
A démon és a papnő nagyon olvasmányos, gördülékeny. Olvastatja magát, annak dacára, hogy vannak benne érdekes kifejezések, középkori megnevezések. A különféle leírások pedig kellően részletesek, mégsem túlzóak. Pont megfelelő arányban festik le, amit kell, ugyanakkor hagynak helyet a képzeletnek.

6) Szerelmi szál
Nem ezen van a hangsúly, mégis jelen van. De csak leheletfinoman. És leginkább szeleburdi papnőnk részéről volt érzékelhető jobban, és kezdetben tőle is inkább nevezném fellángolásnak, mintsem tényleges szerelemnek, de aztán... aztán olvassátok el!

Összességében tehát azoknak ajánlanám A démon és a papnőt, akik szeretik a fantasy-ket, vagy valami egyedi és izgalmas olvasmányra vágynak. Fiúknak és lányoknak, fiatalabbaknak és kevésbé fiataloknak egyaránt tökéletes lehet. Mindenki megtalálhatja benne a neki tetsző momentumokat. Romantika, véres harcok, lenyűgöző helyszínek, mágia, rémisztő teremtmények, titkok egy ígéretes szerző tollából.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Valian, Lyr, Loghor, Aynira

Kedvenc jelenet: Lyr és Morthua "barátkozása" míg Valian aludt

Negatívum: Morthua hirtelen jött fellángolása

Borító: 5/5

Borítók

A könyvmolyképzős szerzőknél már-már hagyománnyá vált a borítótervező pályázat, és ez Kea Westa regényének esetében sem volt másként. Rengeteg borítót kapott a szerző, és bevallom, én magam is figyelemmel követtem a műveket. Nekem három nagy kedvencem lett: Kapás Melitta lélegzetelállító festménye (felső sor, balról az első), Té Marianna moziplakátos képe (felső sor, balról a harmadik), valamint Fabók Boglárka démon és papnős borítóvariációi (felső sor, balról a negyedik). Ennek ellenére remek választásnak tartom a végső verziót. Egyszerű, letisztult, kellően kontrasztos, és a két legfontosabb személy szerepel rajta.
Nektek volt kedvencetek?

nagyobb méretért katt a képre

Nyereményjáték

Könyvben szereplő papnő, Mortua különféle kalandokba kerül, oldalán Valiannal. Mindenki undorral tekint a démonra, pedig mélyen legbelül egy igen érzékeny lény.
Mint tudjuk, különféle démonok léteznek, ezért most nektek démonokat kell keresnetek.
Nem is akárhogyan!
Minden állomáson egy démonian jó könyvből találsz idézetet, csak sajnos a papírra ráfolyt a tinta, ezért az idézetek nem olvashatóak mindenhol jól. Lehet a démonok voltak, lehet a macskák nem akarták, hogy elolvassuk őket, de cserében legalul különféle adatokat találhattok a könyvekről.

(A kiadó csak Magyarországi címre postáz! Ha a nyertes kiértesítést követően 72 órán belül nem jelentkezik, újabb nyertest sorsolunk.)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/22 Insane Life

11/24 Media Addict - Interjú a szerzővel

11/26 Kelly Lupi olvas

11/28 Dreamworld - Borítók