Rácz-Stefán Tibor - Túl szép

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Rácz-Stefán Tibor második regénye, a Túl szép! A Fogadj el! véresen komoly témái után a szerző kicsit könnyedebb vizekre evez, de természetesen főhősei ezúttal sem ússzák meg gondok nélkül.
A Blogturné Klub bloggerei hat állomáson keresztül követik a túlsúlyos, de aranyszívű Márk és a jóképű, utat vesztett volt sportoló, Olivér kalandjait.
Tarts velünk, és ha ügyesen úszol az akadályok között, a könyv egy példányát is megnyerheted!

Rácz-Stefán Tibor: Túl szép

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633994139
Oldalszám: 384 oldal

Fülszöveg:

A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát.
Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő?
Képes lesz elfogadni önmagát?
Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer.
Újjáépíthetjük a nulláról az életünket?
Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük?
A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll…

Saját véleményem:

Nehéz úgy írni egy könyvről, ha a szerzője nem csak egy név a sok közül, hanem társad egy viszonylag kis létszámú csapatban. Mert ha barátok nem is vagytok, attól még évek alatt megismered a stílusát, a felszíni gondolatait, a jellegzetességeit, a viselkedést, és sok más apróságot, ami ő. Persze önmagában ezzel nincs semmi gond, ám, ha az adott történetben felfedezed az illető hangját, jellegzetes vonásait, megnyilvánulásait, és szép lassan egyre inkább azt érzed, ez nem csupán egy könyv, hanem az Ő története, magáról, a tapasztalatairól, álmairól, múltjáról, akkor nehéz felette ítéletet mondani és semlegesnek maradni.
Félreértés ne essék, attól függetlenül, hogy ismerem Tibit, ugyanúgy el fogom mondani, mik nem tetszettek a történetben, mint ahogyan azt is, mit vagy kit imádtam (súgok: Olivér).

A történet két, egymástól igen eltérő felfogású, -világú srácról szól. A túlsúllyal élő Márk suliba jár, miközben élvezi a pesti életet, melyre vidékiként oly sok éven át vágyott. Szabadidejében sorozatokat néz, gyönyörködik a fővárosban, főzőcskézik vagy barátnőivel lóg. De lakótársával, Dorinával ellentétben neki nincsenek tehetősebb rokonai, így kénytelen valami munka után nézni
Vele szemben pedig ott van Olivér, az egykori nagyreménységű úszó, aki doppingbotránya után gyorsan eltapsolta vagyonát, mestere, szponzorai, barátai - egyet kivéve - mind elpártoltak mellőle, s nem maradt más öröme, mint az egyéjszakás kalandok hajszolása. Fényes olimpiai dicsőség helyett mindössze testnevelés tanári diploma áll előtte. Ráadásul pénzszűkében is van, tehát melót is kell szereznie.
Márk és Olivér sorsa tehát egy közös munkahelyen fonódik össze először és végérvényesen. Onnantól kezdve, mintha vad, érzéki táncot járnának, hol közelebb, hol távolabb sodródva partnerüktől.

A cselekmény kettejük kapcsolatában nyilvánul meg, amit sikerült Tibinek gyönyörűen végigívelnie a sztorin. Viszonyuknak éppúgy megvan a kezdeti státusza (távolságtartás, félénkség), mint a későbbi, kötelező jellegű fokai (puhatolózó ismerkedés, felbátorodás, megnyílás, egyre merészebb érzelemnyilvánítás, színvallás, stb.). Tetszett, hogy a srácok lépésről lépésre kerültek egyre bensőségesebb kapcsolatba, s tették mindezt úgy, hogy észre sem lehetett venni a váltásokat; az egész egybeolvadt, gördült előre. Mindig akkor ugrottak szintet, amikor annak érezhetően ott volt az ideje.

A romantika ellenére a Túl szép elsősorban mégsem cselekmény-, sokkal inkább karakterközpontú regény. Márk és Olivér (jellem)fejlődése, és az ebben rejlő üzenet az, ami azzá teszi Tibi történetét, ami. A hangsúly a másságon, az elfogadáson és a fejlődés lehetőségén van.
És ha már szóba került a másság, akkor igen, két fiú románcáról beszélünk, és mint ilyen, van benne szex is, de ami a nemi hovatartozásnál is fontosabb, az a külsőségekben megnyilvánuló másság. Mind a két esetben.
Mi, emberek hajlamosak vagyunk külsőségek alapján ítélkezni. Mindegy, hogy túl szép vagy túl ronda, kövér vagy sovány, alacsony vagy magas a másik. Ha az esztétikailag bántja a szemünket, netán a kisördög kibújik belőlünk, beskatulyázzuk az illetőt anélkül, hogy bármit is tudnánk róla. Te is, én is, mindenki.
Ez remekül látszik mind a túlsúlyos Márk, mind pedig az adonisz testfelépítésű Olivér esetében. És talán ez volt az a téma, aminek a körbejárása legjobban tetszett. Tibi roppant élethű gondolatokkal adta át az ehhez kapcsolódó dilemmákat, félelmeket, érzéseket - még úgyis, hogy két igencsak kisarkított pólust kreált.

Ami pedig magukat a karaktereket illeti, hozzám Olivér került közelebb. Nem a külseje miatt - bár kétségtelen, hogy odafent bőkezűen bántak vele -, sokkal inkább a gondolatvilága, a cselekedetei és belső értékei miatt. Imádtam az ő szemszögét! (Oké, talán egy icipicit az is közrejátszott a dologban, hogy egyszer ismertem egy Olivér 2.0-át.) Mindenesetre le a kalappal Tibi előtt, hogy két fiú főhős esetében képes volt ennyire eltérő hangokat adni nekik.

Márk.
Róla a legnehezebb beszélnem. Hazudnék, ha azt mondanám, nem kedveltem, ugyanakkor nem mindig találtuk meg a közös hangot sem. Sok tettével, gondolatával nem értettem egyet. Minden terhet a nyakába vett, olyan dolgok miatt is magát okolta, amiért nem kellett volna, míg más szituációkban hevesebben, túlreagálva kezelte a barátait. És megint másokkal jóval elnézőbb volt, mint kellett volna.
(Jó, kimondom: Dorinát egyszerűen ki nem állhattam! Az a csaj annyira idegesítő libává változott a végére, hogy szívem szerint nyakon öntöttem volna egy hordónyi jeges vízzel. Egyszerűen nem értettem, miért olyan megbocsátó és ragaszkodó vele szemben Márk. Mint ahogyan a nagy barátságuk sem igazán jött át nekem.)
Márk mindemellett egy picit túlidealizált karakter, és nekem leginkább ezekkel a "túl"-okkal volt bajom, mert amúgy rengeteg jó, azonosulásra alkalmas gondolata volt. Ebből eredően kifejezetten örültem annak a pillanatnak, amikor Tibi "bekoszolta" a srác jófiúságát azzal a kis gyarlósággal. Attól nagyon emberivé vált.

Negatívumok:
Dorinát ugyan ki nem állhattam, mégsem sorolnám a történet negatív halmazába, hisz érzelmeket váltott ki belőlem - bár kétlem, hogy Tibinek az idegem megcincálása volt a célja azzal a nőszeméllyel -; amit viszont igen, és lényegében ezért a -1 pont levonás, az a miértek hiánya.
Több sorsdöntő pillanatban, amikor Márkkal vagy Márkban valami változás történt, nem értettem az okokat. Megvolt az A és B pont, de a köztük lévő híd kiesett. Nem értettem, Márk hirtelen mitől lett bátrabb a meleg bárban, vagy például mitől lett másabb az a fogyókúra, amibe belekezdett, ha előtte annyi dolgot kipróbált, és egyik sem működött. Mint ahogy a fülszövegben ígért, egymással megosztott titkok mennyiségét is kicsit hiányosnak éreztem.

A Túl szép ugyan nem tökéletes, engem mégis megfogott. Annyira viszi magával az embert, hogy amikor leültem, mondván olvasok belőle két-három fejezetet, csak arra eszméltem hogy hopp, már a könyv közepénél járok.
Ajánlom mindenkinek, aki nyitott az LMBT téma irányába, vagy egyszerűen csak szeretne egy romantikával fűszerezett, fiatalos történetet olvasni, melyben fontos üzenetek lappanganak. Egyszerre valósághű és túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
(Ó, és Budapest rajongóknak is ajánlom, jó kis leírások vannak benne fővárosunkról - amikhez én tipikus pestiként álltam, nem értve, mi olyan szép a sok, nagy, romos/koszos épületegyüttesben. :P )

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Olivér 

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: Dorina és a Ricsit fordulat

Borító: 5/4

Nyereményjáték

A könyv egyik főszereplője versenyszerűen úszott, és nem is volt rossz benne. Mostani játékunkban minden állomáson híres és sikeres úszókról találtok fotókat - magyar és külföldi úszókról egyaránt -, a Ti feladatotok pedig nagyon egyszerű: írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy hívják.
Megéri játszani, hiszen három szerencsés megnyerheti a Túl szép egy-egy példányát.
Medencére fel!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől számított 72 órán belül várjuk a jelentkezésüket, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/06 Deszy könyvajánlója

12/10 Letehetetlen

12/12 CBooks

12/18 Zakkant olvas

12/20 Kelly & Lupi olvas

12/22 Dreamworld

Könyvmolyképzős könyvbemutató - élménybeszámoló

Sokadik éve, immár hagyományként idén is megrendezésre került a Könyvmolyképző Kiadó magyar szerzőinek bemutatója, ahol debütáló- és új megjelenéses írók mutatták be elkészült műveiket. Tegnap ráadásul egyszerre két helyszínen is folytak a programok. A WestEndben lévő Pop Up Store-ban a gyerekkönyvesek, míg a Darshan udvarban a Middle Grade, Young Adult, New Adult és Felnőtt műfajok szerzői állták a rohamot. 

Talán nem lepek meg vele senkit, jómagam az utóbbi rendezvényt választottam, amire már napokkal korábban készültem. 

A bemutatóknak mindig van egyfajta különleges varázsa, hangulata, atmoszférája, ami semmi máshoz nem fogható. Ilyenkor összegyűlnek a könyvmolyok, új szerzők lépnek ki a "világot jelentő deszkákra", hogy félelemmel vegyes örömmámorban útjára engedjék fantáziájuk szülte gyermekeiket, míg a tapasztaltabbak egyre bátrabban mutatják be a saját újdonságaikat; amit aztán dedikálások, beszélgetések, fotózkodások követnek. De van még valami, amitől ez az egész az, ami: a könyves barátokkal való találkozás (és az azt övező bohóckodás, mély diskurálás, stb.). Szóval ezek összessége volt az, ami miatt a napokat számlálva vártam, hogy az a fránya naptár december 13-át mutasson. Ráadásul a MondoCon szervezőinek jóvoltából újfent meghívást kaptam a téli Animekarácsonyra is, amire nem lehetett nemet mondani - Fummie-val meg is beszéltük, hogy a dedikálások után átruccanunk néhány órára.

Tegnap végre elérkezett a várva várt vasárnap reggel, én pedig jó korán kipattantam (értsd: zombiként kikúsztam) az ágyból, hogy időben odaérjek a blogturnés lányokkal megbeszélt találkozóra. De hát ugye Lilla tervez, szomszéd idegbeteg, harapós kutyája végez... 40 perces késéssel sikerült kimenekülnöm az utcánkból. Ekkor már paráztam rendesen, hogy úgy el fogok késni megint, mint a sicc, ám valamilyen csoda folytán egy jó 10 perccel előbb is odaértem a Rákóczi térre, mint kellett volna (persze közben megküzdöttem a buszon, láttam Pikachu-t, életem kockáztatásával mentem két megállót a szellem Négyessel, és végül levegőre értem a Bátrak központját is meghazudtoló 4-es metró barlangjából). Ennek az lett az ára, hogy egyszem magamban, egy gigantikus fa tövében ácsorogtam, egészen addig, míg az ötödik ember is úgy nem nézett rám, mintha ősi mesterséget űzve várakoznék - ekkor úgy döntöttem, arrébb sétálok. Természetesen hova máshova, mint egy sarokra... Ne is mondjatok semmit... 

Mikor már minden reményemet feladtam, végre felbukkant Fummie, Deszy és Toffy, akiknek a vezényletével elindultunk a Darshan udvar felé - közben megismerkedtünk Deszy GRoby-jával (ez volt az a pont, ahol éreztem, volt értelme a napnak, nem halok meg hülyén). 

A Darshan udvar első pillantásra nagyon hangulatosnak-, és egyben valóságos útvesztőnek tűnt, így jó barátok módjára hagytuk Fummie-t kibontakozni, térképezze fel ő, merre is kell menni a bemutatóra, majd mikor biztos volt, hogy nem égünk be, követtük a meghitt, meleg terembe, ahol már ezer ismerős arc köszöntött minket. Kaptunk szendvicsre és üdítőre/kávéra jogosító kupont, körbeköszöntünk, majd leültünk egy hosszú asztalhoz., s nem sokkal később Lupi is befutott.

Az első előadás kezdetéig dumáltunk, bolondoztunk, jól átbeszéltük, kinek mennyi szabadideje van turnézás terén (semennyi, kivéve Fummie-t, de ő marsi), megosztottuk a könyves- és egyéb élményeinket, amivel hihetetlen módon elrepült az idő, mígnem már csak arra eszméltünk, hogy Bea (On Sai) felkonferálja a debütáló duót (Demi Kirschner, Bessenyei Gábor) és Kae Westát.

Jó blogger módjára Lupi készült füzettel, tollakkal, hogy tudjon jegyzetelni, én meg rossz blogger módjára kértem tőle lapot és tollat, amiért ezúton is örök hálám. Rengeteg információ hangzott el azalatt a 30-40 perc alatt, aminek a felét biztos nem sikerül volna megjegyeznem, ha nem körmölök szorgalmas kisdiákként. 

Általánosságban mindhárom szerző bemutatkozott, mesélt néhány szót regényéről, annak világáról és cselekményéről, a várható folytatásokról, jövőbeni tervekről; elhangzott egy-két kulisszatitok, legvégül pedig mindannyian felolvastak/felolvastattak néhány oldalt történetükből.

Demi Kirschnerről megtudtuk, hogy tévésorozat írást tanul, mi több, nemrégiben fejezett be egy forgatókönyvet, amiből a kész sorozat adásba is fog kerülni  Majd ezt követően elárulta, hogy az Öld meg Jana Robinst! színhelyeiül előbb Németország, később pedig Lengyelország szolgál, mivel úgy vélte, az angolszász vidékeken játszódó történeteket előtte már sokan kiaknázták. De a műnek nem ez az egyetlen egyedisége, a fiatal írónő ugyanis minden sztereotípia dacára nem a romantikára és a szerelmi háromszögre helyezte a hangsúlyt, hanem a sorskulcsos dologra, amit részben az árnyékkormányok, és az előre "megírt" sorsunk témakörei ihlettek.

Demi egyébiránt már elkészült a sorozat második (munkacím: Szörnyek és ketrecek) és harmadik kötetével, jelenleg a negyediket írja. Először ezekkel szeretné megörvendeztetni olvasóit, ám már van egy Budapesten játszódó, misztikus-thriller ötlete is, mágusokkal.

Bessenyei Gábor büszke apuka és Juventus szurkoló. A dolog érdekessége, hogy határozottan elzárkózik attól, hogy saját magából bármit is belevigyen karaktereibe, egyetlen dolgot kivéve. Elmondása szerint mindig akad egy olyan figurája, aki által valamit becsempész a Juventus imádatából, legyen szó karkötőről, focimeccsről, vagy bármiről. Szóval ne lepődjetek meg, ha a könyveiben ilyesmivel találkoznátok.

A jövő harcosai révén azonban a görög mitológiai alap az, amiről rengeteg szó esett. Gábor világéletében kedvelte ezt a mitológiát, elsőként a Marvel képregényekben találkozott vele. A történet megírásához ennél azonban lényegesen több kellett.
Eleinte interneten böngészett mindenféle ehhez kapcsolódó dolgok után kutatva, majd beszerzett egy igen részletes könyvet, mely mindvégig nagy segítségül szolgált számára. 

A saját könyvéről még annyit érdemes tudni, hogy kezdetben a jelenben játszódik (nem bevallottan Magyarországon - ám a második kötetben erről már lesznek konkrétabb infók is), de a Földre érkező Istenek, és a kialakuló bonyodalmak miatt a múlt sem marad ki.

Kae Westát azt hiszem, nem nagyon kell bemutatni, ő már tavaly bizonyított A démon és papnővel (de még mennyire!). S rögtön fel is vetődött a kérdés: A démon és a papnő és a Karvalyszárnyon összefüggnek? A rövid válasz: nem. 

Hosszabban: Kae korábban megalkotott egy saját, epikus világot, melynek keretein belül alkotta műveit. Ennek a világnak a DP is tagja, míg a Karvalyszárnyon nem annyira. Mindössze *ide képzeljetek valami nagyon sci-fis hangzású, mágiával kevert jelzőáradatot* a kígyók köszönnek majd vissza a folyam során.

Kae emellett elárulta, hogy a Karvalyszárnyon ötleti fázisában eszébe jutott, mi lenne ha kiemelne megszokott közegéből egy grófkisasszonyt, és lepottyantaná a zsoldosok között. Ezt leszámítva azonban nem voltak határozott elképzelései a cselekmény kimenetelét illetően. Már azon kívül, hogy a főszereplő lány, Calina számára több pasit is el tudott képzelni, csakhogy az egyik férfiú határozottan, s ellentmondást nem tűrve magának követelte a hölgyeményt. Hogy kicsoda az illető, az maradjon titok, ám ettől függetlenül Kae kedvence a kapitány figurája.

Ami engem leginkább meglepett, az az, hogy a Karvalyszárnyonnak van folytatása. Kae jelenleg a második részen dolgozik, és szeretné, ha ennyiben meg tudna állni a sztori, de nem kizárt, hogy trilógiává növi ki magát. És hogy utána mi lesz? Semmi pánik, az írónőnek legalább 6-7 terv van még a fejében, tehát néhány évig még boldogan lubickolhatunk írásaiban. (Én nagyon-nagyon várok egyet, amiről a halloween-i interjúmban olvashattatok. De türelmes vagyok. Jövőig képes vagyok várni. :D )

Megjegyezném, hogy a fentebbi infók csak összefoglaló jellegűek, minthogy jóval több minden hangzott el, de sajnos előfordult, hogy nem igazán hallottam a kérdéseket (mikrofon hiányában) és az azokra adott válaszokat. De a lényeg azért megvan. :)

Az előadások után nagyon ötletes módon, külön kis bokszokat kaptak a szerzők, ahol lehetett velük dedikáltatni, fotózkodni, beszélgetni. A csajokkal mi is átvettük a magunk könyveit, majd leginkább Lupival és Toffyval karöltve nekivágtunk a nagy kalandnak. Elkaptuk Bessenyei Gábort, akitől 3 csodaszép könyvjelzőt is bezsebeltünk, majd míg a lányok tartották a helyet, én elfutottam Demihez, ahol újabb könyvjelző járt az aláírás mellé. Végül újra átverekedtem magam a Kae Westához kígyózó soron, és míg vártunk, Toffyékkal folytattunk nagyon mélyenszántó beszélgetést, korunkhoz illő komolysággal (mázlimra erősek a szobám falai, nem szakad rám a plafon).

Egyre közelebb érve Kae asztalához, egyből felfigyeltünk az írónő ötletes és roppant egyedi tollára, ami madártollban végződött. Rögvest meg is állapítottuk, hogy ezt muszáj lefotóznunk.
Ami magát a dedikáltatást illeti... hát az egy másik történet. A rövidített verzió szerint elég annyit tudnotok, hogy az Insane Life bloggere bolondos, így az eleve nem kimondottan fotogén arcomra sikerült olyan hülye vigyorokat varázsolnia, hogy azokkal már zsarolni lehetne... arról nem beszélve, hogy szegény Kae félig meg is vakult a sok vakuzástól. De nagyon köszönöm neki, hogy hősiesen állta a sarat. Én tényleg csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Nagyon kedves, közvetlen, mindenkire odafigyelő hölgy, aki nem csupán stílusos pennával és könyvjelzővel készült, hanem idézetes papírkákkal is, amiket zsákbamacskaszerűen lehetett kihúzni. És a legjobb, hogy mindegyik idézethez és szereplőhöz fűzött néhány figyelemfelkeltő infót.

Üröm az örömben, azzal, hogy a szerzők minden dedikáltatóval tartalmas, baráti hangulatú beszélgetésbe elegyedtek, nem pedig futószalagszerűen letolták a rájuk várakozó sort, lekéstünk a második körös bemutató háromnegyedéről, ahol Felkai Ádám, Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor művei voltak terítéken. Azért annyi infót mégiscsak sikerült elcsípnem, hogy Tibi nemrégiben adott le egy kéziratot, melynek főszereplője egy roma származású lány, valamint, hogy a Túl szép közkedvelt mellékszereplőjével, Botonddal is tervez egy regényt.
A Para körútról meg kiderült, hogy bár egy sorozat részét képezi, a kötetek mégsem függnek majd össze - mindegyikük egy-egy önálló sztorit dolgoz majd fel.

Miután Tibiék bemutatója is véget ért, útra keltünk, hogy megszerezzük Bea (On Sai) bevásárlólistáját. Na, jó, nem - de azért belegondoltatok milyen izgalmas lehet az is, tekintve kiről van szó? Komolyra fordítva a szót, letámadtuk Beát, hogy dedikálja a könyvét. Ő pedig Calderont megszégyenítő hősiességgel állta a sarat.

A napom további része sajnos hirtelen Mennyországból Pokollá vált, egy telefonhívást követően, úgyhogy a tervezett beszélgetésekkel és mondoconos mókával ellentétben még gyorsan Tibi orra alá toltam a Túl szépet, hogy dedikálja nekem, majd fejvesztve rohantam haza, hogy az estémet az állatorvosi rendelőben töltsem. 

A könyvbemutató mindazonáltal fergeteges élmény volt. Kivétel nélkül mindegyik szerző előtt le a kalappal, hogy annyira kedvesen, odaadó figyelemmel kezeltek minket. Mintha nem is egy író-olvasó találkozón, hanem baráti összejövetelen lettünk volna. Mindannyiuknak sok-sok könyvet kívánok a jövőben!


Néhány fotó a szerzeményeimről: