Sokadik éve, immár hagyományként idén is megrendezésre került a Könyvmolyképző Kiadó magyar szerzőinek bemutatója, ahol debütáló- és új megjelenéses írók mutatták be elkészült műveiket. Tegnap ráadásul egyszerre két helyszínen is folytak a programok. A WestEndben lévő Pop Up Store-ban a gyerekkönyvesek, míg a Darshan udvarban a Middle Grade, Young Adult, New Adult és Felnőtt műfajok szerzői állták a rohamot.
Talán nem lepek meg vele senkit, jómagam az utóbbi rendezvényt választottam, amire már napokkal korábban készültem.
A bemutatóknak mindig van egyfajta különleges varázsa, hangulata, atmoszférája, ami semmi máshoz nem fogható. Ilyenkor összegyűlnek a könyvmolyok, új szerzők lépnek ki a "világot jelentő deszkákra", hogy félelemmel vegyes örömmámorban útjára engedjék fantáziájuk szülte gyermekeiket, míg a tapasztaltabbak egyre bátrabban mutatják be a saját újdonságaikat; amit aztán dedikálások, beszélgetések, fotózkodások követnek. De van még valami, amitől ez az egész az, ami: a könyves barátokkal való találkozás (és az azt övező bohóckodás, mély diskurálás, stb.). Szóval ezek összessége volt az, ami miatt a napokat számlálva vártam, hogy az a fránya naptár december 13-át mutasson. Ráadásul a MondoCon szervezőinek jóvoltából újfent meghívást kaptam a téli Animekarácsonyra is, amire nem lehetett nemet mondani - Fummie-val meg is beszéltük, hogy a dedikálások után átruccanunk néhány órára.
Tegnap végre elérkezett a várva várt vasárnap reggel, én pedig jó korán kipattantam (értsd: zombiként kikúsztam) az ágyból, hogy időben odaérjek a blogturnés lányokkal megbeszélt találkozóra. De hát ugye Lilla tervez, szomszéd idegbeteg, harapós kutyája végez... 40 perces késéssel sikerült kimenekülnöm az utcánkból. Ekkor már paráztam rendesen, hogy úgy el fogok késni megint, mint a sicc, ám valamilyen csoda folytán egy jó 10 perccel előbb is odaértem a Rákóczi térre, mint kellett volna (persze közben megküzdöttem a buszon, láttam Pikachu-t, életem kockáztatásával mentem két megállót a szellem Négyessel, és végül levegőre értem a Bátrak központját is meghazudtoló 4-es metró barlangjából). Ennek az lett az ára, hogy egyszem magamban, egy gigantikus fa tövében ácsorogtam, egészen addig, míg az ötödik ember is úgy nem nézett rám, mintha ősi mesterséget űzve várakoznék - ekkor úgy döntöttem, arrébb sétálok. Természetesen hova máshova, mint egy sarokra... Ne is mondjatok semmit...
Mikor már minden reményemet feladtam, végre felbukkant Fummie, Deszy és Toffy, akiknek a vezényletével elindultunk a Darshan udvar felé - közben megismerkedtünk Deszy GRoby-jával (ez volt az a pont, ahol éreztem, volt értelme a napnak, nem halok meg hülyén).
A Darshan udvar első pillantásra nagyon hangulatosnak-, és egyben valóságos útvesztőnek tűnt, így jó barátok módjára hagytuk Fummie-t kibontakozni, térképezze fel ő, merre is kell menni a bemutatóra, majd mikor biztos volt, hogy nem égünk be, követtük a meghitt, meleg terembe, ahol már ezer ismerős arc köszöntött minket. Kaptunk szendvicsre és üdítőre/kávéra jogosító kupont, körbeköszöntünk, majd leültünk egy hosszú asztalhoz., s nem sokkal később Lupi is befutott.
Az első előadás kezdetéig dumáltunk, bolondoztunk, jól átbeszéltük, kinek mennyi szabadideje van turnézás terén (semennyi, kivéve Fummie-t, de ő marsi), megosztottuk a könyves- és egyéb élményeinket, amivel hihetetlen módon elrepült az idő, mígnem már csak arra eszméltünk, hogy Bea (On Sai) felkonferálja a debütáló duót (Demi Kirschner, Bessenyei Gábor) és Kae Westát.
Jó blogger módjára Lupi készült füzettel, tollakkal, hogy tudjon jegyzetelni, én meg rossz blogger módjára kértem tőle lapot és tollat, amiért ezúton is örök hálám. Rengeteg információ hangzott el azalatt a 30-40 perc alatt, aminek a felét biztos nem sikerül volna megjegyeznem, ha nem körmölök szorgalmas kisdiákként.
Általánosságban mindhárom szerző bemutatkozott, mesélt néhány szót regényéről, annak világáról és cselekményéről, a várható folytatásokról, jövőbeni tervekről; elhangzott egy-két kulisszatitok, legvégül pedig mindannyian felolvastak/felolvastattak néhány oldalt történetükből.
Demi Kirschnerről megtudtuk, hogy tévésorozat írást tanul, mi több, nemrégiben fejezett be egy forgatókönyvet, amiből a kész sorozat adásba is fog kerülni Majd ezt követően elárulta, hogy az Öld meg Jana Robinst! színhelyeiül előbb Németország, később pedig Lengyelország szolgál, mivel úgy vélte, az angolszász vidékeken játszódó történeteket előtte már sokan kiaknázták. De a műnek nem ez az egyetlen egyedisége, a fiatal írónő ugyanis minden sztereotípia dacára nem a romantikára és a szerelmi háromszögre helyezte a hangsúlyt, hanem a sorskulcsos dologra, amit részben az árnyékkormányok, és az előre "megírt" sorsunk témakörei ihlettek.
Demi egyébiránt már elkészült a sorozat második (munkacím: Szörnyek és ketrecek) és harmadik kötetével, jelenleg a negyediket írja. Először ezekkel szeretné megörvendeztetni olvasóit, ám már van egy Budapesten játszódó, misztikus-thriller ötlete is, mágusokkal.
Bessenyei Gábor büszke apuka és Juventus szurkoló. A dolog érdekessége, hogy határozottan elzárkózik attól, hogy saját magából bármit is belevigyen karaktereibe, egyetlen dolgot kivéve. Elmondása szerint mindig akad egy olyan figurája, aki által valamit becsempész a Juventus imádatából, legyen szó karkötőről, focimeccsről, vagy bármiről. Szóval ne lepődjetek meg, ha a könyveiben ilyesmivel találkoznátok.
A jövő harcosai révén azonban a görög mitológiai alap az, amiről rengeteg szó esett. Gábor világéletében kedvelte ezt a mitológiát, elsőként a Marvel képregényekben találkozott vele. A történet megírásához ennél azonban lényegesen több kellett.
Eleinte interneten böngészett mindenféle ehhez kapcsolódó dolgok után kutatva, majd beszerzett egy igen részletes könyvet, mely mindvégig nagy segítségül szolgált számára.
Eleinte interneten böngészett mindenféle ehhez kapcsolódó dolgok után kutatva, majd beszerzett egy igen részletes könyvet, mely mindvégig nagy segítségül szolgált számára.
A saját könyvéről még annyit érdemes tudni, hogy kezdetben a jelenben játszódik (nem bevallottan Magyarországon - ám a második kötetben erről már lesznek konkrétabb infók is), de a Földre érkező Istenek, és a kialakuló bonyodalmak miatt a múlt sem marad ki.
Kae Westát azt hiszem, nem nagyon kell bemutatni, ő már tavaly bizonyított A démon és papnővel (de még mennyire!). S rögtön fel is vetődött a kérdés: A démon és a papnő és a Karvalyszárnyon összefüggnek? A rövid válasz: nem.
Hosszabban: Kae korábban megalkotott egy saját, epikus világot, melynek keretein belül alkotta műveit. Ennek a világnak a DP is tagja, míg a Karvalyszárnyon nem annyira. Mindössze *ide képzeljetek valami nagyon sci-fis hangzású, mágiával kevert jelzőáradatot* a kígyók köszönnek majd vissza a folyam során.
Kae emellett elárulta, hogy a Karvalyszárnyon ötleti fázisában eszébe jutott, mi lenne ha kiemelne megszokott közegéből egy grófkisasszonyt, és lepottyantaná a zsoldosok között. Ezt leszámítva azonban nem voltak határozott elképzelései a cselekmény kimenetelét illetően. Már azon kívül, hogy a főszereplő lány, Calina számára több pasit is el tudott képzelni, csakhogy az egyik férfiú határozottan, s ellentmondást nem tűrve magának követelte a hölgyeményt. Hogy kicsoda az illető, az maradjon titok, ám ettől függetlenül Kae kedvence a kapitány figurája.
Ami engem leginkább meglepett, az az, hogy a Karvalyszárnyonnak van folytatása. Kae jelenleg a második részen dolgozik, és szeretné, ha ennyiben meg tudna állni a sztori, de nem kizárt, hogy trilógiává növi ki magát. És hogy utána mi lesz? Semmi pánik, az írónőnek legalább 6-7 terv van még a fejében, tehát néhány évig még boldogan lubickolhatunk írásaiban. (Én nagyon-nagyon várok egyet, amiről a halloween-i interjúmban olvashattatok. De türelmes vagyok. Jövőig képes vagyok várni. :D )
Megjegyezném, hogy a fentebbi infók csak összefoglaló jellegűek, minthogy jóval több minden hangzott el, de sajnos előfordult, hogy nem igazán hallottam a kérdéseket (mikrofon hiányában) és az azokra adott válaszokat. De a lényeg azért megvan. :)
Az előadások után nagyon ötletes módon, külön kis bokszokat kaptak a szerzők, ahol lehetett velük dedikáltatni, fotózkodni, beszélgetni. A csajokkal mi is átvettük a magunk könyveit, majd leginkább Lupival és Toffyval karöltve nekivágtunk a nagy kalandnak. Elkaptuk Bessenyei Gábort, akitől 3 csodaszép könyvjelzőt is bezsebeltünk, majd míg a lányok tartották a helyet, én elfutottam Demihez, ahol újabb könyvjelző járt az aláírás mellé. Végül újra átverekedtem magam a Kae Westához kígyózó soron, és míg vártunk, Toffyékkal folytattunk nagyon mélyenszántó beszélgetést, korunkhoz illő komolysággal (mázlimra erősek a szobám falai, nem szakad rám a plafon).
Egyre közelebb érve Kae asztalához, egyből felfigyeltünk az írónő ötletes és roppant egyedi tollára, ami madártollban végződött. Rögvest meg is állapítottuk, hogy ezt muszáj lefotóznunk.
Ami magát a dedikáltatást illeti... hát az egy másik történet. A rövidített verzió szerint elég annyit tudnotok, hogy az Insane Life bloggere bolondos, így az eleve nem kimondottan fotogén arcomra sikerült olyan hülye vigyorokat varázsolnia, hogy azokkal már zsarolni lehetne... arról nem beszélve, hogy szegény Kae félig meg is vakult a sok vakuzástól. De nagyon köszönöm neki, hogy hősiesen állta a sarat. Én tényleg csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Nagyon kedves, közvetlen, mindenkire odafigyelő hölgy, aki nem csupán stílusos pennával és könyvjelzővel készült, hanem idézetes papírkákkal is, amiket zsákbamacskaszerűen lehetett kihúzni. És a legjobb, hogy mindegyik idézethez és szereplőhöz fűzött néhány figyelemfelkeltő infót.
Üröm az örömben, azzal, hogy a szerzők minden dedikáltatóval tartalmas, baráti hangulatú beszélgetésbe elegyedtek, nem pedig futószalagszerűen letolták a rájuk várakozó sort, lekéstünk a második körös bemutató háromnegyedéről, ahol Felkai Ádám, Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor művei voltak terítéken. Azért annyi infót mégiscsak sikerült elcsípnem, hogy Tibi nemrégiben adott le egy kéziratot, melynek főszereplője egy roma származású lány, valamint, hogy a Túl szép közkedvelt mellékszereplőjével, Botonddal is tervez egy regényt.
A Para körútról meg kiderült, hogy bár egy sorozat részét képezi, a kötetek mégsem függnek majd össze - mindegyikük egy-egy önálló sztorit dolgoz majd fel.
Miután Tibiék bemutatója is véget ért, útra keltünk, hogy megszerezzük Bea (On Sai) bevásárlólistáját. Na, jó, nem - de azért belegondoltatok milyen izgalmas lehet az is, tekintve kiről van szó? Komolyra fordítva a szót, letámadtuk Beát, hogy dedikálja a könyvét. Ő pedig Calderont megszégyenítő hősiességgel állta a sarat.
A napom további része sajnos hirtelen Mennyországból Pokollá vált, egy telefonhívást követően, úgyhogy a tervezett beszélgetésekkel és mondoconos mókával ellentétben még gyorsan Tibi orra alá toltam a Túl szépet, hogy dedikálja nekem, majd fejvesztve rohantam haza, hogy az estémet az állatorvosi rendelőben töltsem.
Ami magát a dedikáltatást illeti... hát az egy másik történet. A rövidített verzió szerint elég annyit tudnotok, hogy az Insane Life bloggere bolondos, így az eleve nem kimondottan fotogén arcomra sikerült olyan hülye vigyorokat varázsolnia, hogy azokkal már zsarolni lehetne... arról nem beszélve, hogy szegény Kae félig meg is vakult a sok vakuzástól. De nagyon köszönöm neki, hogy hősiesen állta a sarat. Én tényleg csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Nagyon kedves, közvetlen, mindenkire odafigyelő hölgy, aki nem csupán stílusos pennával és könyvjelzővel készült, hanem idézetes papírkákkal is, amiket zsákbamacskaszerűen lehetett kihúzni. És a legjobb, hogy mindegyik idézethez és szereplőhöz fűzött néhány figyelemfelkeltő infót.
Üröm az örömben, azzal, hogy a szerzők minden dedikáltatóval tartalmas, baráti hangulatú beszélgetésbe elegyedtek, nem pedig futószalagszerűen letolták a rájuk várakozó sort, lekéstünk a második körös bemutató háromnegyedéről, ahol Felkai Ádám, Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor művei voltak terítéken. Azért annyi infót mégiscsak sikerült elcsípnem, hogy Tibi nemrégiben adott le egy kéziratot, melynek főszereplője egy roma származású lány, valamint, hogy a Túl szép közkedvelt mellékszereplőjével, Botonddal is tervez egy regényt.
A Para körútról meg kiderült, hogy bár egy sorozat részét képezi, a kötetek mégsem függnek majd össze - mindegyikük egy-egy önálló sztorit dolgoz majd fel.
Miután Tibiék bemutatója is véget ért, útra keltünk, hogy megszerezzük Bea (On Sai) bevásárlólistáját. Na, jó, nem - de azért belegondoltatok milyen izgalmas lehet az is, tekintve kiről van szó? Komolyra fordítva a szót, letámadtuk Beát, hogy dedikálja a könyvét. Ő pedig Calderont megszégyenítő hősiességgel állta a sarat.
A napom további része sajnos hirtelen Mennyországból Pokollá vált, egy telefonhívást követően, úgyhogy a tervezett beszélgetésekkel és mondoconos mókával ellentétben még gyorsan Tibi orra alá toltam a Túl szépet, hogy dedikálja nekem, majd fejvesztve rohantam haza, hogy az estémet az állatorvosi rendelőben töltsem.
A könyvbemutató mindazonáltal fergeteges élmény volt. Kivétel nélkül mindegyik szerző előtt le a kalappal, hogy annyira kedvesen, odaadó figyelemmel kezeltek minket. Mintha nem is egy író-olvasó találkozón, hanem baráti összejövetelen lettünk volna. Mindannyiuknak sok-sok könyvet kívánok a jövőben!
Néhány fotó a szerzeményeimről:
Néhány fotó a szerzeményeimről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése