2015. december 2., szerda

C. J. Roberts - Megigézve a sötétben



A napokban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál A sötét páros sorozat várva várt második része, mely a Megigézve a sötétben címet viseli. C.J. Roberts feltette a koronát a sorozatra azzal, hogy Caleb szemszögéből megírta a befejező részt is, az Epilógust, amit a kiadó az olvasók nagy örömére a második résszel egyidőben helyezett a könyvesboltok polcaira, tehát máris rendelhető, kapható. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei egy összevont turné keretében mutatják be a könyveket, ez alkalommal egy kivételesen könnyű játék kíséretében, hogy a felnőtt olvasók ezúttal ne a blogokon éljék ki játékos kedvüket. A nyeremény ezúttal is 3-3 példány mindkét kötetből. Sok szerencsét!


C. J. Roberts - Megigézve a sötétben

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633993514
Oldalszám: 480 oldal
Fordító: Sándor Alexandra Valéria

Fülszöveg:
"A sötét páros második kötete - a Captive in the Dark (Fogoly a sötétben) izgalmas, bizsergető, mozgalmas folytatása.
Mennyit ér a bosszú?
Calebet egy titokzatos pakisztáni férfi tartotta fogva szexrabszolgaként. Kiszabadulása óta olyan adósságot cipel, amit csak vérrel lehet visszafizetni.
Az út hosszú és bizonytalansággal teli, de Caleb és Livvie számára minden véget ér.
Vajon Caleb képes odadobni a szeretett nőt a bosszú kedvéért? Vagy meghozza a végső áldozatot?
,,Calebnek úgy tűnt, hogy az emberi elme egyetlen megváltoztathatatlan törvény körül forog: annak a megszerzésén, ami nem lehet a miénk. Éva számára a tudás fájának tiltott gyümölcse volt az. Neki pedig Livvie."

Saját véleményem:
Te jó ég! – ez az egyetlen mondat kifejezi az összes gondolatomat, érzésemet a könyvvel kapcsolatban. Pedig higgyétek el, van egy pár. Ez a rész leírhatatlanul durván sokkoló, a lelkem és az elmém még mindig mocsoktól feketéllik, és őrjöngve zokog. Ehhez képest a Fogoly a sötétben habcsókos, rózsaszín tündérmese, tetején eperszemmel.
Brutálisan durva. Valóságos. Sötét. Undorító. Az eddigi legkegyetlenebb és legérdekesebb olvasmányom.
Az érzelmeim egész palettáját megdolgoztatta C. J. Roberts. Szerettem, reménykedtem, hittem, undorodtam, gyűlöltem, hányingerrel és könnyekkel küszködtem, belehaltam, miközben mindvégig tehetetlennek éreztem magam. Nem is tudom, melyik a rosszabb, átélni vagy csendben, nyugton meghallgatni mindazt, amin Livvie (és a való életben az a sok másik lány, nő, fiú, férfi, gyermek) keresztülmegy. Ebből kifolyólag továbbra is tartom, hogy ezt a könyvet nem szabad a mostani divatok miatt fűnek-fának elolvasnia. Nem egy olyan lányregény, amivel a barátnők előtt lehet tündökölni. Inkább olyan ez az egész, mint egy hátborzongató dokumentumfilm a világunk sötét bugyrairól, melyről olyan nagy gonddal igyekszünk megfeledkezni. Tehát minden leendő olvasót arra biztatok, csak akkor vegye a kezébe, ha nem egy furcsa és divatos fétisekkel teletűzdelt erotikus regényként kezeli, hanem lelki és szellemi érettsége birtokában fel tudja dolgozni a történet valódi üzenetét. (Hangsúlyozni szeretném, ebben az esetben direkt nem korhatárt írtam, hisz nem egy évszám dönti el, mit és mennyit bírunk el.)

"- (...) senki nem születik szörnyetegnek, csak később válik azzá. És őt valaki más tette azzá."

Ahogy belekezdtem az olvasásba rögtön meglepődve konstatáltam, hogy a sztori nem onnan folytatódik, ahol előzőleg abbamaradt. A rabszolgavásárra készülő Livvie helyett egy már megmenekült, kórházban fekvő, lelki- és fizikai roncsot kaptam, aki pusztán külsőleg emlékeztetett korábbi önmagára.
Néhány mondat után kérdések tucatjai cikáztak a fejemben, de leginkább hápogtam és értetlenül álltam az éles váltás előtt. Ám mindez semmi volt ahhoz képest, miután kiderült Livvie fájdalmának valódi oka: Caleb meghalt.
Ezzel a ténnyel rögtön az elején szembesülni... hát elég sokkoló élmény volt. Nem azért, mert szerettem őt - mert nem -, sokkalta inkább azért, mert tisztában voltam a harmadik rész narrátorának figurájával, és akárhogy sakkoztam, nem találtam választ. Nem tudtam és nem akartam elhinni, hogy Caleb meghalt. Folyamatosan a kiskapukat kerestem, amiknek ugyanakkor ellentmondott mindaz, amit Livvie mesélt -a karjai köz ment el -, és ahogy szenvedett a történtek miatt. Túl valósághű fájdalmat prezentált. De hogy Caleb valóban megszűnt-e létezni, nem árulom el, csak annyit mondok, minden elismerésem a szerzőé, fejet hajtok előtte.

Maga a regény egyébként két és fél cselekményszálon játszódik, melyek váltakozása építőleg hat az előtte és utánalévőre.
Az egyik a jelen eseményeit mutatja, amikor is Livvie a szökése után a kórházban lábadozik; tele van testi- és lelki sebekkel, s Caleb hiánya miatt letargiába süpped. Ám a gyászra nincs ideje, ugyanis a megmenekülését övező - számunkra homályt képező - dolgok miatt rendőrségi eljárás is folyik, melyben egyszerre tanú és gyanúsított. Livvie-t egy vonzó, ugyanakkor nagyon szigorú nyomozó állandóan kérdésekkel gyötri, ráadásul egy cuki, ámde sajátos módszerekkel dolgozó pszichológus sem hagyja nyugton.
Ez a szál tehát önmagában is rengeteg érdekességet tartogat. Egyfelől ott van Livvie viselkedése, és a különböző megnyilvánulásai - gondolok itt a mély letargiára, a nyomozóra kivetített vágyára az erős, domináns akaratú férfiakkal szemben, vagy a pszichológussal való terápiájára -, másfelől a nyomozó egy elég érdekes fazon, tele titkokkal; hogy a rabszolgavásár ügyének felgöngyölítéséről már ne is beszéljek. Tehát van itt minden, ami kell: pszichológia, nyomozás, sötét, emberi titkok, mindent átszövő korrupció és egy csipetnyi politika is.

A másik, a múltban játszódó szál pedig tulajdonképpen a kihallgatásokból növi ki magát. Lényegében azt kapjuk, amit Livvie aprólékos részletességgel elmesél a nyomozónak. Így töredékről töredékre ismerjük meg, mi történt a lánnyal azóta, hogy otthagytuk Calebbel abban a házban, egészen a megmeneküléséig.
Nos, ez az a rész, ami minden, csak nem tündérmese. Livvie útja a vásár felé, a különböző megállók, a szerelmesek lelki huzavonája-eltávolodása, és a "munkára" való felkészülés.
Az írónő az alvilág legsötétebb, legbrutálisabb, leggusztustalanabb mélységéig rángatja olvasóját, amiben nincs semmi finomság, szexiség, csak tömény iszonyat.
Megjegyzem, nem tartom magam naiv kislánynak, mégis megdöbbentő volt szembesülni azzal, mire képesek a szexrabszolgaság világának hatalmasai. Olvasás közben felváltva lett volna kedvem sírni, üvölteni vagy hányni az egésztől (és ezt most - hangozzék bármilyen paradox módon - jó értelemben értem). Elképesztő, milyen eredményt szül az erotika iparának, valamint a fétiseknek a hatalommal való keveredése.  

De ha már erotika... na, abból aztán nincs hiány, az már egyszer biztos. És bár jómagam nem vagyok ennek a könyvműfajnak a kedvelője, ergo érdemben nem is tudok kellő hitelességgel nyilatkozni csekélyke számú olvasmányaimat tekintve, mégis azt mondanám, az ebben a könyvben levő testiség minden, csak nem szép, romantikus, odaadó, vagy netán gusztusos. Állatias. Megalázó. Többféle fétist (vagy hívhatjuk őket jelen helyzetben kínzásnak is) bemutató.

Ami pedig a korábban említett feledik szálat illeti, az teljes mértékben Calebé. Néhány rövid fejezetben ő meséli el, hogyan lett az, aki.
Mint karakter, Caleb nem a szívem csücske. Gusztustalan, amiket művel, és pont azért nincs rá mentsége, mert ő is volt már szenvedő alany hasonló helyzetben. Ám ezek a kis emlékfoszlányok a Rafiq-kal közös múltjáról nagyon is döntő fontosságúak mind a karakter kialakult személyiségének, mind pedig a későbbi történések tekintetében. Nem pusztán azt a célt szolgálják, hogy prezentálják, Caleb miért lett olyan, amilyen, hanem súlyt és érzelmi mélységet adnak és alapoznak meg az egészhez. (Bocsánat, hogy ilyen sejtelmes vagyok, de semmiképp nem lőném le a "poénokat".)

A karakterekről külön nem beszélnék. Ugyanazt gondolom róluk, mint eddig: betegek. Livvie-t sokszor iszonyatosan sajnáltam, és emiatt továbbra sem tudom megérteni, miért vagy hogyan szerethet egy ilyen beteg szörnyeteget, amilyenné Caleb vált. mégis, minden logika és észérv ellenére, ha nem is értem, de érzem a köztük lévő erős köteléket. És bármilyen beteges is, de tényleg összeillenek. Szóval minden racionalitás ellenére állandóan drukkoltam nekik. Drukkoltam, hogy kikerüljenek ebből a mocsárból, hogy kapjanak egy esélyt a gyógyulásra, és egy másik életre.

Így a végére érve pedig hiába szeretném összegzés gyanánt pozitív jelzőkkel illetni a könyvet, nem tudnám - de nem is akarom. Egészen egyszerűen nem mondhatom egy ilyen komoly témát feszegető műre, hogy szép volt, jó volt, élveztem - mert nem. Ellenben azt elmondhatom, hogy intenzív érzéseket váltott ki belőlem. Gyűlöltem, undorodtam, utáltam, viszolyogtam. C. J. Roberts merész, szókimondó stílusával a kendőzetlen igazságot vágta a képembe a maga lecsupaszított, nyers mivoltában, amihez adalékként számos kiismerhetetlen, ámde izgalmas szereplőt adott, jó sok meglepő csavarral kiegészítve. Ajánlom annak, aki nem fél a lelkét beszennyezni. Olykor a negatív töltetű érzések is jelenthetnek pozitív élményt. Mint itt.  


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Kedvenc jelenet: Livvie megmenekülése - megható volt
Negatívum: -
Borító: 5/4




Nyereményjáték


A Megigézve a sötétben könyveket egy nagyon egyszerű játékkal nyerhetik meg a felnőtt olvasók. Arra kell válaszolni, hogy melyik két országban játszódik a sorozat: ez az első részből kiderül, így azoknak szeretnénk kedvezni, akik már elkezdték a sorozatot, de persze némi utánajárással bárkinek elérhető az információ. Kérjük kitölteni a rafflecopter doboz megfelelő sorait. A sorozat harmadik részéért új játék és új rafflecopter doboz lesz elérhető 12.08-tól. Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levelünkre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!




Nézzetek be a többi állomásra is

12/02 Dreamworld
12/04 Kristina blogja
12/06 CBooks

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése