2015. január 15., csütörtök

Joss Stirling interjú



A regényben fontos szerep jut a táncnak. Míg Raven szenvedéllyel műveli, addig Kieran számára vérbeli kihívást jelent. Te szeretsz táncolni?

Imádok táncolni, kiváltképp ceilidh-t (kay-lee; skót tánc - saját megjegyzés). A családommal, otthon a konyhát szoktuk körbetáncolni kedvenc zenéinkre. 


Kieran és Joe, a két legjobb barát személyisége merőben eltér egymástól. Kieran amolyan visszahúzódó zseni, míg Joe a szöges ellentéte. Könnyen köt barátságokat, laza, flörtölős típus. Ha választanod kéne, melyikőjüket választanád?

A tökéletesség álarca alatt mind a ketten emberek, és mint ilyen megvan a maguk hibája. Ettől függetlenül olyannak szeretem őket, amilyenek, nehéz lenne választani közülük.


A szervezetben, aminek Kieran és Joe is tagjai, több csoportba sorolják a detektív palántákat.  Ha te is közéjük tartoznál, melyik csoportba kerülnél?

Azt hiszem, a C csoportba, vagyis a macskákéba - pont, mint Joe.  Az elvegyülés és beépülés képességével rendelkeznek, könnyen gyártanak különféle fedősztorikat, és íróként én is pontosan ugyanezt teszem.


A Storm & Stone-ban még a táncnál is fontosabb a nyomozós szál, mely átível az egész történeten. Kihívást jelentett, hogy az információkat úgy adagolt, hogy az olvasó számára ne derüljön ki idő előtt a csattanó, és a fiúkkal együtt fedezze fel a különböző nyomokat? Volt erre valami stratégiád?

 Ez egy thriller, fejben ki kell dolgozni, ki, mit, mikor és hogyan tudjon meg. Én a notebookomon tervezgettem. De egy jó szerkesztő is sokat segíthet (köszönöm, Jasmine!).


Joe sokak kedvence lett. Számíthatunk egy könyvre, amiben ő a főszereplő?

Abszolút, terveim vannak vele...



Van olyan karakter, akit egy kicsit jobban megkedveltél, vagy egyformán szereted mindet? 

Szeretem Kiernant, és a tapintatlan megjegyzéseit. Akárcsak Ravent, akinek bármennyire is nehezére esik ezt kezelni, mégis egész jól veszi az akadályokat, imádnivaló!


Van valamilyen szokásod írás közben?

Imádok kávézóba járni, és egy olyan félreeső helyen ücsörögni, ahol senki sem láthat. Írás közben pedig azt a zenelistámat szoktam hallgatni, amin a könyv témáját inspiráló dalok vannak.


Végezetül, szeretnél valamit üzenni a magyar olvasóidnak? 

Egy nagy "helló" minden olvasómnak. Mintegy húsz évvel ezelőtt már jártam Magyarországon, így tudom, milyen szép hely!

Köszönöm az interjút!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése