A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából jelent meg 2014. december 12-én a Barackfa titka című könyv, mely visszaröpít minket az időben.
Január 13 és január 25 között öt blogturné tag értékelését olvashatjátok végig, extrákkal fűszerezve. A turné során játszhattok is, és megnyerhetitek a három példány egyikét!
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633990018
Oldalszám: 250 oldal
Fordító: Molnár Edit
Fülszöveg:
A harmincéves Willa Jackson – egy generációkkal korábban anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként – kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami annak idején az észak-karolinai Walls of Water legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a szerencsétlenség és a botrány jelképe. Willa megtudja, hogy volt osztálytársa – a nemesi származású Paxton Osgood – kívülbelül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást. A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, amely a mai napig hatással van az élők sorsára.
Saját véleményem:
Pontosan tudja, mi áll benne, hisz mint mindenki, úgy ő is hallott már arról, hogy a gazdag családból származó, tökéletes úri hölgy képében tetszelgő, hajdani osztálytársa, Paxton felújíttatta a Blue Ridge Madamot, hogy elsőosztályú szállót alakítson ki belőle. Abból az épületből, amit egykor Willa ükapja épített, és ami nyomorba döntötte családjukat.
A megnyitó közeledtével azonban felbolydul a múlt, s jelen egyaránt. A városba érkezik Paxton jóképű ikertestvére, aki folyamatosan ostromolja Willát, akárcsak maga Paxton, aki kezdi átértékelni egész addigi életét és baráti-, illetve magánéleti kapcsolatait. Mindeközben pedig előkerül egy csontváz is a Blue Ridge Madame kertjében, amikor utolsó simításként szeretnék eltávolítani az ott álló magányos barackfát, és helyére egy másik növényt ültetni.
"Senki sem tud kibújni a bőréből. Döbbenet, mennyire nincs beleszólásunk a sorsunkba. Ha ezt elfogadjuk, a többi már gyerekjáték."
Sarah Addison Allennel és regényeivel sokszor találkoztam már különböző könyves felületeken. Rengetegen dicsérték, többször kellett újranyomni egyes köteteit, s ha csak valahol szóba került a neve, sokaknak felcsillant a szeme. Rettentő kíváncsi voltam, mit tudhat, amivel így elvarázsolt annyi embert világszerte. Röviden és tömören, így került a kezembe A barackfa titka.
Hazudnék, ha azt mondanám, megértettem az őt övező hype-ot, mert ez nem igaz. Az viszont tagadhatatlan, hogy egy végtelenül bájos, aranyos, kissé misztikus hangulatú, romantikus regényt kaptam.
A történet több szálon fut, középpontjában Willa, Paxton, a nagymamáik, valamint az ő titkuk áll.
Azzal, hogy a harmincévesen még mindig a szüleivel élő Paxton belevág a Blue Ridge Madame felújításába, több csontvázat is előrángat a valós vagy képzeletbeli gödörből. A megnyitó közeledtével pedig a természetfeletti, megmagyarázhatatlan dolgok is sűrűsödni kezdenek.
Paxton világéletében maga volt a megtestesült tökéletesség. Mindig mindent a szabályoknak és elvárásoknak megfelelően csinált, eleget tett szüleinek, és ha azok azt mondták, ne álljon saját lábára, s ne költözzön el, akkor sutba dobta terveit, és maradt. Mindemellett élte makulátlan életét, ami felszínes nőegyleti találkozókból, sekélyes barátokból, és egy látszatkapcsolatból állt, egy olyan férfival, akibe annak ellenére szerelmes lett, hogy melegnek vélte.
Vele szemben pedig ott volt Willa, a gimi bajkeverője, aki próbált minél messzebbre menekülni otthonától, ám egy tragédiának köszönhetően újra Walls of Waterben kötött ki. Az eltelt évek során noha pénzügyileg helyrejött, saját vállalkozást nyitott, rendezte tartozásait, mégis megkeseredett. Elszigetelődött az emberektől, s kihunyt belőle a tűz.
Róluk és az ő életük, személyiségük fejlődéséből tevődik össze a sztori jelentős része. Abból, hogy bizonyos tényezők, miként változtatják meg a szemléletüket, s hogy a nagymamáik - akik fiatalkoruktól kezdve legjobb barátok - közös titkának kiderítése, miként kovácsolja össze őket.
Ehhez társul egy cseppnyi romantika, misztikum és talán még annál is kevesebb nyomozás.
Úgy vélem, ebben a történetben sokkal több potenciál rejlett, mint amennyit az írónő kihozott belőle. A számomra érdekesnek tűnő dolgok elnagyoltak, kifejtetlenek maradtak.
Első példaként a lányok pasijait vagy pasijelöltjeit hoznám fel.
Colin és Sebastian egyaránt érdekes, izgalmas karakterek lehettek volna, a háttértörténetükben megvolt a lehetőség. Csakhogy Sarah Addison Allen nem fordított rájuk túl sok figyelmet és így elég sekélyesre sikeredett az egész. Nemhogy a kémia, de még a szikra sem volt meg. Ettől függetlenül mind a két páros aranyos volt a maga kissé esetlen módján, és olvasás közben ez még csak nem is volt zavaró, mert nem ez volt a lényeg, hanem a változás, amit előidéztek.
A másik, a számomra sokkal érthetetlenebb, a csontváz és a titok volt.
A fülszöveg alapján nyomozást, bonyodalmat és csavarokat vártam, de ezzel szemben mindössze ha egy fél oldalt kaptam ebből. Az elejétől kezdve sejthető volt a nagy titok, amivel nem is lett volna gond, ha a lányok tényleg nyomoznak, és nem csak átlapoznak egy naplót, vagy beszélnek két szót Paxton nagyijával. Azzal pedig végképp nem tudtam mit kezdeni, hogy a végén, mintegy odavetve tudtuk meg, ki az a hulla és hogy került oda.
Na, de nem volt ez olyan szörnyű, mint ahogy a fentebbiek tekintetében hangozhat. Az írásmód élvezetes volt, tetszett a karakterek fejlődése, és a múlt. Nagyon szerettem a misztikus vonalat, ami varázslatos hangulatot adott az egésznek. Kifejezetten tetszett, hogy az írónő nem rágta a számba, hogy miért kezdenek el az egylet tagjai igazat mondani, mitől van barack illat, mi a madarak jelentősége, vagy a többi furcsaság. A hangulat mellett kiemelném még a nagymamákat, akik szintén érdekesek - és ők is megérdemeltek volna jóval több figyelmet -, valamint az írónő másik könyvéből felbukkanó szereplőt - ráismertem, mert a Waverly kertbe már egyszer beleolvastam néhány oldalnyit.
Összességében tehát ez egy egyszerű, aranyos, kissé kiszámítható, kliséktől nem mentes, misztikus hangulatú, romantikus történet, ami néhány órányi önfeledt szórakozást ígér. Részemről pedig biztos, hogy nem ez volt az utolsó könyv, amit az írónőtől olvastam.
Hazudnék, ha azt mondanám, megértettem az őt övező hype-ot, mert ez nem igaz. Az viszont tagadhatatlan, hogy egy végtelenül bájos, aranyos, kissé misztikus hangulatú, romantikus regényt kaptam.
A történet több szálon fut, középpontjában Willa, Paxton, a nagymamáik, valamint az ő titkuk áll.
Azzal, hogy a harmincévesen még mindig a szüleivel élő Paxton belevág a Blue Ridge Madame felújításába, több csontvázat is előrángat a valós vagy képzeletbeli gödörből. A megnyitó közeledtével pedig a természetfeletti, megmagyarázhatatlan dolgok is sűrűsödni kezdenek.Paxton világéletében maga volt a megtestesült tökéletesség. Mindig mindent a szabályoknak és elvárásoknak megfelelően csinált, eleget tett szüleinek, és ha azok azt mondták, ne álljon saját lábára, s ne költözzön el, akkor sutba dobta terveit, és maradt. Mindemellett élte makulátlan életét, ami felszínes nőegyleti találkozókból, sekélyes barátokból, és egy látszatkapcsolatból állt, egy olyan férfival, akibe annak ellenére szerelmes lett, hogy melegnek vélte.
Vele szemben pedig ott volt Willa, a gimi bajkeverője, aki próbált minél messzebbre menekülni otthonától, ám egy tragédiának köszönhetően újra Walls of Waterben kötött ki. Az eltelt évek során noha pénzügyileg helyrejött, saját vállalkozást nyitott, rendezte tartozásait, mégis megkeseredett. Elszigetelődött az emberektől, s kihunyt belőle a tűz.
Róluk és az ő életük, személyiségük fejlődéséből tevődik össze a sztori jelentős része. Abból, hogy bizonyos tényezők, miként változtatják meg a szemléletüket, s hogy a nagymamáik - akik fiatalkoruktól kezdve legjobb barátok - közös titkának kiderítése, miként kovácsolja össze őket.
Ehhez társul egy cseppnyi romantika, misztikum és talán még annál is kevesebb nyomozás.
Úgy vélem, ebben a történetben sokkal több potenciál rejlett, mint amennyit az írónő kihozott belőle. A számomra érdekesnek tűnő dolgok elnagyoltak, kifejtetlenek maradtak.
Első példaként a lányok pasijait vagy pasijelöltjeit hoznám fel.
Colin és Sebastian egyaránt érdekes, izgalmas karakterek lehettek volna, a háttértörténetükben megvolt a lehetőség. Csakhogy Sarah Addison Allen nem fordított rájuk túl sok figyelmet és így elég sekélyesre sikeredett az egész. Nemhogy a kémia, de még a szikra sem volt meg. Ettől függetlenül mind a két páros aranyos volt a maga kissé esetlen módján, és olvasás közben ez még csak nem is volt zavaró, mert nem ez volt a lényeg, hanem a változás, amit előidéztek.
A másik, a számomra sokkal érthetetlenebb, a csontváz és a titok volt.
A fülszöveg alapján nyomozást, bonyodalmat és csavarokat vártam, de ezzel szemben mindössze ha egy fél oldalt kaptam ebből. Az elejétől kezdve sejthető volt a nagy titok, amivel nem is lett volna gond, ha a lányok tényleg nyomoznak, és nem csak átlapoznak egy naplót, vagy beszélnek két szót Paxton nagyijával. Azzal pedig végképp nem tudtam mit kezdeni, hogy a végén, mintegy odavetve tudtuk meg, ki az a hulla és hogy került oda.Na, de nem volt ez olyan szörnyű, mint ahogy a fentebbiek tekintetében hangozhat. Az írásmód élvezetes volt, tetszett a karakterek fejlődése, és a múlt. Nagyon szerettem a misztikus vonalat, ami varázslatos hangulatot adott az egésznek. Kifejezetten tetszett, hogy az írónő nem rágta a számba, hogy miért kezdenek el az egylet tagjai igazat mondani, mitől van barack illat, mi a madarak jelentősége, vagy a többi furcsaság. A hangulat mellett kiemelném még a nagymamákat, akik szintén érdekesek - és ők is megérdemeltek volna jóval több figyelmet -, valamint az írónő másik könyvéből felbukkanó szereplőt - ráismertem, mert a Waverly kertbe már egyszer beleolvastam néhány oldalnyit.
Összességében tehát ez egy egyszerű, aranyos, kissé kiszámítható, kliséktől nem mentes, misztikus hangulatú, romantikus történet, ami néhány órányi önfeledt szórakozást ígér. Részemről pedig biztos, hogy nem ez volt az utolsó könyv, amit az írónőtől olvastam.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Willa, Agatha, Sebastian és Colin
Kedvenc jelenet: a vízeséses piknik, valamint a visszaemlékezés
Negatívum: elnagyolt kapcsolatok és rejtély
Borító: 5/5
Amilyen kávét iszol, olyan vagy
"Rachel a múlt héten jelentette ki, hogy a kávézási szokások sokat
elárulnak az ember jelleméről. Aki üresen issza a kávéját, az tényleg
megrögzött konzervatív? Aki pedig tejjel és cukor nélkül, annak
tisztázatlan a kapcsolata az anyjával? Rachel a pult alatt dugdosott
füzetébe jegyezte fel a megfigyeléseit."
Willa nem egyedül üzemelteti sportboltját és kávézóját. Segítőtársa egy bohókás lány, Rachel, akinek az a mániája, hogy az emberek kávézási szokásaiból megállapítja azok jellemét.
Ha most úgy vélitek, ez puszta kitaláció, ilyen nem létezik, akkor tévedtek, ugyanis nem Rachel az egyetlen, aki ezt az elvet vallja.
Hogy mit mondd el rólad a kávéd? Nézd meg!
Te melyik típusba tartozol?
Feketén, tisztán
Ez a típus szereti az egyszerű, tiszta dolgokat és helyzeteket. Ő sem akar másnak mutatkozni, mint ami. Viselkedése természetes, általában csendes, visszafogott ember. Rendszeresen szüksége van arra, hogy elvonuljon a világ zajától, de néha előtör belőle a vágy, hogy megmutassa, mire is képes. Egyenes és őszinte, bár időnként túl nyersen fogalmaz. Bonyolult, de hűséges társak a barátságban, szerelemben, akikre lehet számítani.
Ez a típus szereti az egyszerű, tiszta dolgokat és helyzeteket. Ő sem akar másnak mutatkozni, mint ami. Viselkedése természetes, általában csendes, visszafogott ember. Rendszeresen szüksége van arra, hogy elvonuljon a világ zajától, de néha előtör belőle a vágy, hogy megmutassa, mire is képes. Egyenes és őszinte, bár időnként túl nyersen fogalmaz. Bonyolult, de hűséges társak a barátságban, szerelemben, akikre lehet számítani.
Eszpresszó
A szerzőpáros szerint az eszpresszófogyasztók kissé kiszámíthatatlanok, szeszélyesek, ugyanakkor célratörő, szorgalmas emberek, akik keményen, szívósan dolgoznak, és nagy nyomás alatt is jól teljesítenek. Vezető szerepre törnek, de kissé türelmetlenek. Sokat látott és tapasztalt egyének, akiknek nem okoz mély lelkiismeret furdalást a kisebb szabályok áthágása.
Capuccino
A capuccino-kedvelők extrovertált, barátságos és derüs emberek, akik szívesen és könnyen teremtenek kapcsolatot. Élvezik az anyagi világ és a test örömeit. Kalandvágyóak, keresik az új élményeket. Kissé felületesek, mert semmiben sem mélyednek igazán, mivel a részletek untatják őket, viszont nagyon kreatívak, ötletesek.
Tejeskávé
Aki jókora adag tejjel felhígítva szereti a kávét, az szeretne nagyvilági, trendi és határozott lenni, de bizonyos helyzetekben kissé infantilis lehet. az simulékony, alkalmazkodó és engedékeny. Fontos számára, hogy szeressék, kedveljék őt, ezért igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Nem szereti a nyílt összetűzést, igyekszik rugalmasan elsimítani a konfliktust. Ha valakit főnökként helyre kell tennie, rendre kell utasítania, szinte bocsánatkérő hangnemben teszi.
Instant kávé
Akik az azonnal oldódó kávéra esküsznek, azok egyenes, vidám személyiségek. Szeretik az egyszerű és gyors megoldásokat és sikereket. Nem kedvelik a kemény, nehéz, nagy tervezést és kitartást igénylő feladatokat. Ritkán néznek vissza, és az önelemzés sem a kedvenc időtöltésük, így gyakran másoknak kell tükröt tartaniuk eléjük és rámutatniuk személyiségük rejtett mélységeire.
Koffeinmentes kávé
A kávéban a koffein a lényeg. Aki tehát a koffeinmentes kávét választja, az szeretné jobbnak, bátrabbnak és bevállalósabbnak mutatni magát, mint ami – hiszen lám kávézik. Válogatásával ki akar tűnni a tömegből, de koffein hiány elárulja, hogy valójában nem olyan életrevaló. Vágyai túlmutatnak a képességein, emiatt gyakran elégedetlen, és úgy érzi, hogy az élettől nem azt kapta, ami neki jár. Amit kap, arra finnyás. Válogatós és kényeskedő.
Jegeskávé
A frapuccino-kedvelőket a két testbeszéd-kutató sekélyesnek és divatmajmolónak találta, akit jobban foglalkoztatnak a külsőségek, a külcsín, mint a belbecs. Nincs pontos rálátásuk a dolgokra, mégis hajlamosak a kötözködésre. Valójában óvatos duhajok, akik kerülik a meleg helyzeteket, a dolgok alapos megtapasztalását, és kapcsolataikban is felületesek, hamar odébbállnak.
Nem kávézol
Aki nem kávézik, az még nem nőtt fel igazán. Tart az élettől, fél a kihívásoktól, a nehézségektől.
Nyereményjáték
Számos festő jelenített meg képein barackot, barackfát, mivel a gyümölcshöz számos történet és szimbólum fűződött. Nektek a különböző állomásokon összekevert betűkből és egy festmény alapján öt különböző híres festőművész nevét kell kitalálnotok.
A játék végén, a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából három szerencsés nyertes kerül kiválasztásra, akik a könyv 1-1 példányával lesznek gazdagabbak.
(Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. Ha a nyertes kiértesítést követően 72 órán belül nem válaszol, automatikusan új nyertest sorsolunk!)
Nézzetek be a többi állomásra is
01/13 Könyvgalaxis - Borítók
01/16 Bibliotheca Fummie
01/19 Dreamworld - Kávé teszt
01/22 Insane Life
01/25 MFKata gondolatai - Idézetek
01/16 Bibliotheca Fummie
01/19 Dreamworld - Kávé teszt
01/22 Insane Life
01/25 MFKata gondolatai - Idézetek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése